Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET KECSKEMÉTI MŰHELY, NEMZETKÖZI , HÍRNÉV a Kecskeméti Kerámia Stú- dió jelenleg a művészeti * ág egyetlen olyan ■ közösségi műhelye hazánkban, ahol elmélyült, hosszú távú kísérletezésre van lehetőség. Bács-Kiskun megye áldozátvállaló alapítási kezdeményezése időközben az országhatárokon is túlmenően, az idén végérvényesen kilépett a nagyvilágba: júliusban ez a stúdió fogadta a Kézműves Iparművészek Világszervezete, a World Crafts Council bécsi konferenciáját megelőző nemzetközi kerámiaszeminárium résztvevőit. Csaknem két hétig tartott az együttes munka, amelynek szemmel látható eredményeit a Megyei Művelődési Központ kiállítása mutatja be. 0 A kecskeméti Kerámia Stúdió hangulatos épületegyüttese. A múzeumnak kiszemelt egykori parasztház (a kép jobb oldalán) műtermi munkára is megfelel. (Tóth Sándor felvételei) Három év a Kerámia Stúdióban Beszélgetés Probstner Minderről Probstner Jánost, a stúdió vezetőjét kérdeztük, aki szakmai nevet szerzett hódmezővásárhelyi és budaipesti köztéri műveivel, ai szilikátipari triennálé első díjának megnyerésével, a Ko. dály Intézetnek, Nemzeti Parknak és a tanyacsárdának tervezett edényeivel, a nagy sorozatban gyártott prototípusokkal az új megyei kórház bejárati csarnokába készített színes falával, a pécsi biennálén és más kiállításokon való részvételével. Részben az elismerés, ítészben az új feladatok hathónapos római ösztöndíjat hoztak a harminchat éves 'keramikusnak. — Épp a nyári szervezés és találkozó miatt utaztam haza Olaszországból, azután, újabb ügyek váltak halaszthatatlanná, Vagyis félbeszakítottam az ösztöndíjas időmet —t mondja idehaza, otthonában kezdve a beszélgetést. — A római Magyar Akadémián felállítandó kerámiaműhely .berendezésére adtam javaslatot, és több •diavetítéses előadást tartottam a mi-gyar népi kerámiáról és a stúdióról. Annak a kényszerhelyzetnek a hatására, hogy odakint nincs műhelyem, a bérleti díj pedig megfizethetetlen, rajzolni kezdtem. Lehetőségem nyílt egy kisebb grafikai kiállításra is. — Mi a fő műve? — A kecskeméti Kerámia Stúdió. És máris' elkezdjük körbejárni a zárt rendszerű, belső udvaros épületegyüttes termeit a Lugo&sy István utcában. A műhelyekben hosszú asztalokon félkész és befejezéshez közeledő munkák cserepei és kerámialapjai. A raktárban és a lépcsőfeljárók alatt agyaggal teli zsákok. Égetőkemencék előtt vezet az út az emeleti könyvtárba,. Az egyik falon különböző színárnyalatokban váltakozó csészék függnek. Ez a mi génbankunk — folytatja Probstner János, s magyarázatként hozzáteszi : — Több száz saját kísérletezé- sű mázunk van, talán legtöbb fajta az országban, s bármelyik előállításához receptet és anyagot tudunk adni. Jánossal — Érezhetően megváltoztak a munkafeltételek az épület 1977-es átadásához képest. — Állandó belső átalakuláson megy át a stúdió. A falakon és a helyükről' elmozdíthatatlan gépeken kívül mindent átrendeztünk, nem is egyszer. Javítottuk a műtermek világítását, saját tervezésű kemencéket hoztunk létre, nőtt a géppark, a két vendégszoba négyre bővült. Nyitottak igyekszünk maradni. A kemencék kialakításába például’ mérnököket vontunk be, szociológus méri föl a stúdió helyét a kerámiaszakmában, s a szobrász is kipróbálhatja erejét ebben a műfajiban. Legfontosabb az ösztönző alkotói légkör megteremtése és fenntartása. — Hány vendéget tudnak fogadni? — Az idén negyvenkét jelentkezőből választottuk ki pályázataik alapján a tizenhat ösztöndíjasunkat. Közülük tízen a Finomkerámiaipari Művektől érkeznek: gondoskodunk a tervezők kísérletezési . feltételeiről, viszonzásként térítésmentes alapanyagokkal támogatja a .vállalat a stúdiót. Néhány helyet a külföldieknek is fönntartunk. — Mennyi időre? — Átlagosan két hónapig laknak és dolgoznak nálunk az ösztöndíjjal azok, akiknek elfogadjuk a pályázatát. Többre nem futja, mert sok a jeletkező és jó lenne, ha minél többen megfordulhatnának a stúdióban. — Mennyire kötöttek a pályázatok? — Nagyon is szabadok. Semmiféle előzetes programadó megkötés nem gátolja az elképzeléseket.- Bármivel lehet jelentkezni, sőt előfordul az is, hogy menet közben változnak a szándékok. Szakmai testület bírálja el, hogy a 'benyújtott tervezetek mennyiben szolgálják a közösségi igényeket és az egyéni továbbfejlődést valamint fölzárkózásunkat a világ élvonalához. — El vagyunk maradva? — Csak a technikai eljárásokat tekintve. A magyar kerámia min9 „A lehetőségek nagyok és biztatóak, s nemcsak dollárbehoza- talről van szó” — mondja Probstner János, a saját kísérletezésű mázak mintái előtt. den jel szerint virágkorát éli. De mindig van tanulni valónk. — Mikor derült ez ki? — Számomra a júliusi nemzetközi .találkozón vált személyes bizonyossággá, amikor, .hét. ország tíz keramikusa osztotta meg egymással á kísérleti gondjait és tapasztalatait. A stúdió a saját gyakorlatában örökíti tovább a tanulságokat. — Például? — Űjabb égetési lehetőségek tárultak föl, kemencét építettünk a sómázas kerámia készítésére. Ezzel az ősi eljárással, ami az égetési fajta és a mázteohnika sajátos egységét kívánja meg, különleges felületi hatásokat lehet elérni. Kiderült az is, hogy a kerámia nem idegen a textil, a márvány vagy akár a toll környezetétől. — Milyen visszhangja volt annak, hogy a kecskeméti stúdió közreműködött a Kézműves Iparművészek Világszervezetének idei rendezvényén ? — Svédországtól Ausztráliáig sokfelé elvitték hírünket a vendégek: a múlt századi parasztklasz- szicista házak nyugalmat árasztó környezetében, társadalmi központúságánál fogva a világon egyedülálló intézményben, minden szükséges eszköztől karnyújtásnyira kísérletezhettek. Tekintélyünket növelte, hogy a .kongresz- szus résztvevői és az érdeklődők július 28-tól, augusztus 12-ig Bécs- ben kiállításon láthatták azokat a tárgyakat, amelyeket kivétel nélkül nálunk készítettek a magyar keramikusok, s a gyűjteményünk darabjai. Itthon pedig kétszáz hazai és külföldi szakember látogatott hozzánk tájékozódásra és tapasztalatcserére. Ezek az eredmények eljutották a szakmai világlapokhoz is, mint az amerikai Ceramic Montly vagy a nyugatnémet Kunst + Handwerk és az an. goi Ceramic Review híradásaiból, cikkeiből kiderült. — Gondolom, hozzájárultak az érdeklődés fokozásához. — Várakozáson felül. Spanyol- országtól Írországig a világ sok tájáról érkeznek a levelek. Eddig tizenhatan kértek felvilágosítást arról, hogy milyen feltételekkel tanulhatnának, dolgozhatnának a stúdióban. — Válaszolt? Hiszen a szakmai kísérletekhez adott szellemi segítségért kemény valutához is juthatnánk. — Egyelőre nem tudok mit ír- . ni, bármennyire szeretnék. A lehetőségek nagyok és biztatóak, s nemcsak a dollárbehozatalról van szó. A külföldi keramikusok saját folklórjukkal, tudásukkal érkeznek, s nekünk sem árt tájékozódni. Az alkalom ily módon ráadásul házhoz jönne. Ezzel együtt a jövő többféle útja csillan fel. Például továbbképzésekre gondolok, az Iparművészeti Főiskola .tanárainak bevonásával. A múzeumnak kijelölt épületben műtermeket lehet és kellene kialakítani, az utca- bővítéssel felszabaduló területre szoborpark kívánkozna... — Jó, de egyelőre maradjunk a közelebbi realitásoknál. — Folytatjuk a munkát, a hazai ösztöndíjasok mellett évente négy külföldi keramikust, az .idén két lengyelt és két NDK-belit fogadunk. A Népművelési Intézettel közösen bekapcsolódunk a szakmai könyvkiadásba, s a júliusi tapasztalatok hasznosításával nagyszabású hazai keramikus munkatalálkozót szervezünk jövőre. Halász Ferenc VENDÉGÜNK VOLT: Tolnai Ottó Régóta tudjuk Tolnai Ottóról: „az egyetemes magyar költészet avantgarde indíttatású, számon- tartott és elismert költője”. Hazai folyóirataink figyelmes bögészei értesültek Rovarház című kísérleti regényéről, egyik bemutatója szerint „írói tipográfiai fintoráról”. Eljutott hozzánk az 1970-es vajdasági drámapályázatra beküldött Nádtető híre. „Különösen jelentős a pillanat tehát: a vers és a próza jelképteremtő (tehát .világunkat megragadó, annak lényegét kutató) hagyományaihoz Tolnai Ottó drámaszövegével felzárkózott a színmű is.” (Bori Imre) Az általa szerkesztett Űj Symposionról többet beszéltek, mint olvasták. Weöres Sándor változatot ír versére, de az Űj írás egyetlen sorát sem közölte, évszámra hiányzanak kötetei a könyvesboltokból, de a megyei könyvtárból mindössze négyöt munkája - kölcsönözhető, de mi is most írunk róla először. A Tisza-parti Kanizsa, a szülőváros máig cipelt, máig lobogtatott, máig tápláló, máig izgató, máig megfoghatalan élmény. A középiskolai évek kapcsolták Zentához. A zsíros, ködös, csen-, des, lidérces vajdasági város, a Nádtető világa talán? A táj, a konkrét valóság, a megélt történés persze Tolnai számára képzetek, a képzettársítások rakéta- kilövője. a létezés csodáit firtató költő katalizátora. Az újvidéki egyetem magyar tagozatán Sinkó Ervin a csodálatos adomány; a böröndös, kéziratait, napi táplálékkönyveit magával cipelő hívő materialista, a honához hív hontalan magyar internacionalista, éppen ezért a Magyar Provincia és Kisváros elátkozója, a tanítványai szemét a Holnapra irányító, a kérlelhetetlen igazmon. dást élete példájával megparancsoló. a módszeres gondolkodást az ember lényegi tulajdonságának tekintő — akkor — egyetemi tanár. Később zágrábi egyetemistaként veszi birtokba a magyar költészet — Füst Milán, Kassák Lajos, Weöres Sándor nevével jelzett — nagy vonulatának vívmányait, a szerb- horvát avantgarde értékelt, kísérletezik a nyugat-európai újításokkal. Az 1963-ban kiadott Hórhófú versek már jelzik „a vajdasági verstáj” újrafogalmazásának szán. dékát. Szinte valamennyi műformában kipróbálta erejét. írt esszéket, a vizuális költészet legmarkánsabb jugoszláviai művelőjének minősíti Bori Imre, sikeresek műfordításai, az ifjúságnak szánt könyvei. A Kelemen László Kamaraszínházban bemutatott Végeladás első összpróbáján beszéltünk meg másnapi randevút. Várnom kellett rá: Pólyák Ferencnél járt, tartóztatta a játéka főszereplőjének világát idéző tanyai környezet, a fafaragó színes egyénisége, a róla, Tolnai Ottó fel eség.ének közreműködésével Újvidéken készült, kéthete sugárzott; kisfilm megvitatása. — Örülök, hogy így történt. Talán sohase nyílik meg előttem a színpadi jelenésére ihamgol.ódó Kiss Jenő, az életét kiárusító Csömöre bácsi megformálója. — Művész még n»em hatott rám olyan átalakítóan, m int Tolnai Ottó. Találkozásai nk meghatározóak lehetnek további pályámra. Szokatlan felelős'ségg.el keresi a dolgok lényegét, bán tja le a megismerés felszíni rétegjeit. Egyszerűen: elmélyültén gondolkodik Ritka tünemény. ISzér t örülök, hogy mégis én birk.óztvatom Csömöre bácsi szerepével. Amikor a j.-end ező először felkért, elhárítottarn a megtisztelő bizalmat. Kevésnek éreztem magam a gyönyörű, feladathoz. A sors másképp a karta ... Azonnal Újvidékre utaztam, amikor kollégám betegsége miatt végül is én lettem Csömöre;: ne érje meglepetés Tolnait.. Két napig voltam otthonában. Fontosnak látszó apróságok, apróságoknak vél t fontosságok kerültek szóba a Végeladást egyikünk sem említette. Mégis Újvidéken értettem mug, ismertem meg ezt a nagy.'szervl színművet-, mer.f ott értettem m eg, ismertem meg Tolnait. A magános gerillának tartott költőn lél kevesen vágynak vágyókban teremtő közösségre. Ezért is fordultc nyilván a színházhoz. Közösség által szólhat közönségnek. V ónziódása tartósnak ígérkezik. A ta nyáról érkező költő előbb a szokatlanul lelkes próbahangulatot. dicsérte, majd Sinkó Ervin kecskeméti hivatala, lakása, magatartása felől érdeklődött... Mi l áthatjuk elsőként az etikus forradalmár sokáig tanulságos vívódásairól készülődő drámát? Heltai Nándor TÁRNÁI LÁSZLÓ: Élet(telen)-társ gyűrűsujjamra csavarom a napsugarat és árnyékomra rajzollak este Opus 61. A lány egyedül ült az aszta- Iánál. Előtte félig telt martinis pohár. Két kezével védőkely- het formált arca köré. Sírt. A férfi figyelte a lányt. Először lófarokba kötött frizurája szúrt szemet. Nem divat ma már. Órájára pillantott. Fél tíz. Korai még hazamenni. Haza? De hisz nincs is otthona. Évek óta nincs. Van egy heverő. Négy fal. A kis zsebrádió, amelyikből állandóan kifogy az elem. Kis üvegcsében sárga tréfagalacsinok. Sokszor kilenc- ven-száz pirula is. Meg alkalmanként rum. Ha nagyon elege van a világból, iszik belőle. Félig tölti vizespoharát szükség szerint négy-öt nyugtatóval egyhajtásra legurítja. Altató. — Fizetek — mondta a férfi. Madonna arca van, állapította meg. Nincs több húszévesnél. Maradék sörét már állva itta meg. Régen volt új kabátját csak úgy a vállára tette, és leült a lány mellé. — Segíthetek? — kérdezte. A lány nem felelt. — Segíthetek? — kérdezte ismét a férfi — s ujjával megérintette a lány karját. — Menj a fenébe! — Én, miért? — Magánügy... Nem? — mondta, a lány. — Végső soron az. A lány jobbjával támasztotta az állát. Bal- kézzel szájához emelte a poharat. A mozdulat kissé gyorsabbra sikerült. Martini jutott a blúzára is. Nem vett tudomást a férfiről. Bőrtarisznyájában kotorászott egy idelgj s. anélkül, hogy belenézett volna, kivett kétszáz forintot. Letette az asztalra. Sarkára rakta a poharat, mintha attól tartana, el- fújja a szél. — Négy Martini volt — mondta a lány. Ai utcára már együtt léptek ki. — Nos, kedves — szólt a férfi —, nem érdekel ki vagy, most már az se nagyon, mi bajod. Egyszerűen arról van szó, gyűlölöm a magányt. Nem akarok még 'hazamenni. Ennyi az egész. Ügy látom eleget ittál... jót tesz neked ds egy kis séta —, s belekairol't a lányba. Az tűrte. Érezhetően jólesett a támasz. Három sarkot mehettek. — És most az ágyba? — kérdezte a lány. — Hülye vagy! — Én komolyan kérdeztem — mondta a lány. — Én meg komolyan mondtam ... — Csak tessék, tessék uraim szépen sorban, ahogy következnek. — Gyűlölöm a cinizmust. Ahhoz eléggé vén vagyok, hogy szórakozz velem — mondta a férfi —, s elengedte a lányt. — Ne menj — mondta —, s most már ő karolt a férfibe. — Embert akarok, érted? — Egy emberszabású, ha megfelel — mondta a férfi. — Menjünk le a folyóhoz. Még este sose voltam ott. — Igenis kérem, a folyóhoz.,. — Aranyos vagy — súgta a lány. — Te is — mondta a férfi. A partig itíz perc az út. — Tudod mit szeretnék nagyon ? — kérdezte a lány. — Mit? — Beléugrani a vízbe és lebegni. — Bolond vagy! Februárban? — Nem érted? Nem a vizen. A víziben. Lazán, lágyan, érezni, hogy húz a mélység, s aztán vége... — mondta a lény. — Részeg vagy! — Istenbizony nem ... Szép halál lenne! — Nem! — mondta a férfi. — Nem? Igazad van! Túl gyáva így. Inkább kegyetlenül. Kíméletlenül. — Jó itt a parton — mondta a lány. — Jó — ismételte meg a férfi. — Akkor indulni kéne. — Indulni — mondta a férfi. — Vagyis máris ugrani? — kérdezte a lány. — Hagyd már abba! A kezét a lány nyújtotta először, összekulcsolt ujjakkal mentek fel a lépcsőn. — Nagyot dumáltunk — mondta a lány. . Már újra a presszóknál jártak. — Ki vagy? — kérdezte a lány. — Azt hiszem, emberszabású — felelte a férfi. — Tudod mi az érdekes? — • kérdezte a lány. — Ki vele! — Nem félek tőled. — Miért kellene? — Hülyeség. Mondd, sok állat- ságot beszéltem ott a parton? — kérdezte a lány. — Nem olyan sokat. — Megmondod a neved? — Mondjuk... Ábel — mondta a férfi. — Akkor az enyém meg, mondjuk ... Eszter... — örülök, hogy megismertelek — mondta a férfi. — Én is örülök. — Kár, hogy nem találkoztunk előbb. — Nem sokat veszítettél — mondta a férfi. — Rád ragasztottam a szomorúságot. — Azt hiszed? — Igen ... — Gondolod, hogy nem vagyok rossz? — kérdezte a lány. — Gondolom. — Akkor is, ha azt mondo m, gyere fel hozzám? — Akkor is — Állati rendes vagy — mo nd- ta a lány. Majd pedig így szólt: — Tudod miért ittam egye dűl? — Mért? — kérdezte a férfi. — ... hogy végezzek magar nmal. — Most már elég legyen! — Gyere, mutatok valamit — mondta a lány. — Ha valaki lát, azt hiszi rendőr kerget — mondta a férfi. — Na és! — Számláltad az emelf ;tet? — Számoltam — mondata a férfi. — Na.? — Eddig hat... — 'mondta a férfi. — ötös — mondta a lány. — Nézz vissza a mélybe;! Nagy gyávaság lett volna, ha i nnen... Nem igaz? — Elmegyek! — fenyegetőzött a férfi. — Egy szót se többet erről. Oké? — mondta ;a lány. — Oké. — Főzzek teá t? — kérdezte a lány. — Zöldből.. . — Hozzá B'eethpven nemde? — kérdezte a férfi. — De, de — mondta a lány. — Ne a kilencediket, mert az csak a szenteste szép. — Beethoven. Concerto for Violin and C»rchestra in D-major Opus 61. Dénes Kovács — olvasta a férfi. — Meg a teához is... — Kár hogy vége lesz — mondta a lány. — Hallgasd csak tovább! — még forog. Aztán másik lemezt tettek fel. — Riport egy amerikai popfesztiválról — mondta a férfi. — Tovább él a nap, amikor megláttam — énekelte a lány. — Meg akarom találni Esztert. Mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap. Éhen hal. Valaki leüti, vízbefullad, elgázolják. Erőszakot követnek el rajta. Mielőtt szájába nyomják az első marihuána cigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől — énekelte a férfi. — Én hazudtam neked. Én nem vagyok ISszter — mondta a lány. — Én is hazudtam. Én sem vagyok Ábel. — Mindjárt nyolc... — Mennem kell — mondta a férfi. — Maradj még ... — Nem lehet. Várnak. — Sajnálom... Oalkan húzta be maga mögött 11 az ajtót. Lassan jött lefelé. A hatodiknál megállt a lépcsőháziban. Dr. Bánáthy, olvasta a réztáblán. A télikabátot a kilincsre akasztotta, s mint akinek csak egy félméteres kerítés állja útját, a férfi átlendült a korláton ... Szabó Pál Miklós í.
