Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-10 / 238. szám

1 980. október 10. • PETŐFI NÉPE • S EGYIPTOM TITKAI — ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSON • Női halott koporsója és múmiája a római korból. Múzeumi hónap ...•~W^g9yrsi • Előkelő férfi szoborportréja. Október: múzeumi és műemlé­ki hónap. Sok meglepetést tarto­gatnak ezek a hetek a múzeum­barátoknak és azoknak, akik most kerülnek közelebb a régebbi korok értékeit őrző és bemutató intéz­ményekhez. Új kiállítások nyíl­tak, rövidebb-hosszabb időtávra szólóan. Az időszaki kiállításokon, bár­milyen kicsi az élettartama, rend­szerint megfordul az állandó kö­zönség, az állandó kiállításokra pedig nagyobb számban jut el az időszaki, változó összetételű láto­gatók hada. Szervezett irányítás­sal természetesen mindkét eset­ben javítható a helyzet. A közmű­velődési társintézmények, iskolák, szakszervezetek kulturális irányí­tásának a lelke rajta, hogy mi válik személyes élménnyé a kü­lönböző korokat idéző műtárgyak­ból. Az újdonságok, most nyíló bemutatók hónapjában ne feled, kezzünk meg a jól bevált, állandó kiállításokról sem. A csoportos is­kolai kirándulások előkészületei során nem árt tudni például, hogy Budapesten, a Szépművészeti Mú­zeumban Egyiptom távoli évezre­dei tárják fel titkaikat. Az előtér­ben időrendi táblázat, térkép és összefoglaló szöveg igazít el. A történeti környezetet színes dia- pozitívek érzékeltetik, előadások hangzanak el. , A korábbinál tágasabb és mél­tóbb" egyiptomi kiállítást az-újabb szerzemények, leletek tették le­hetővé és szükségessé. Varga Edit rendezése — az eddigi statiszti­kai kimutatás szerint — évente 400 ezer látogatót vezet be a Ni- lus-völgyi kultúra kialakulásába, kalauzol végig a fejlődésén — egészen az időszámításunk kezde­tét követő római korig. H. F. • Fogadalmi szobrok az etióp korból. (Tóth Sándor felvételei.) SSSSSSSSSSft fHHdfe R FEKETE KI) TITKA- FANTASZTIKUS REGi (28.) József előtt egy kopaszodó üzletember ül. Az is az ablak fe­lé fordul, József észreveszi a moz­dulatát, egy erőteljes mozdulat­tal visszaigazítja a fejét. A férfi hátrafordul, láthatóan ingerült, dühös. József elszégyelli magát, annyit morog csak: „Bo­csánat ...” Az ablakban újra csak az ég, s a felhők látszódnak. József cigarettázik. Most a füst­karikák mögé idézi meg Máriát. Mária majdnem meztelen, csak egy ritkásan horgolt fehér kendő takarja a mellét, a combját. Hosz- szú haját megdobja, a haja elő- rehullik az arcába. Mária is ciga­rettázik. Kacéran Józsefre fújja a füstöt. József előrehajol, az előtte ülő kopaszodó urat kérdezi: — Bocsánat... a füst nem za­varja? — Nem. ) — Akkor jó. — Megkönnyebbül­ten sóhajt, közben Mária vissza­tér. Ha lehet, még szebb. — Tettél púdert az orrodra? — Igen. Látszik? — Nem. Csak olyan szép vagy. — Köszönöm, édes. Es köszö­nöm azt is, hogy anya lehetek. Köszönök mindent. Te olyan jó vagy... — Te is, édesem. Hány óra van? Mielőtt Mária a karjára nézne, József megdöbbenve látja, hogy Mária órája akkor is világít, ha nem néz rá Mária. Egyáltalában: úgy érzi, hogy Máriából - valami idegen hatalom ereje sugárzik. — Hány óra van ? — ismétli meg a kérdést. — Dél van. Éppep dél. Itt a szivemben is harangoznak. Hal­lod? — Hallom, szerelmem. Hallom. — Apa leszel, Józsefem. — Tudom. — És jó? — Jó; nagyon jó. — És szeretsz? — Szeretlek. Nagyon szeretlek. 76. „Egy csillag játszik a végtelen­nel ...” Jones megint a legújabb slágert dúdolja, most is kálim- pálgat az ujjaival, de nagyon szo­morúan intonálja kedvenc da­locskáját: a hangja mély,, fátyo­lozott, szakadékos. A többiek is nagyon letörtek. Az ólomkamra .„berendezése” roppant egyszerű: egy hosszú asz­tal mellett ül mindenki. Az egyik sarokban, a „lakberendező” csú- folkodása miatt, feltehetően, egy hatalmas ólomkristály váza áll. Aki dohányzik, abba hamuzhat. — Jones! Beszélhetek? — Igen. — De nem mindenkit isme­rek ... — Nem baj. Én mindenkit is­merek. . Kezdd el! Mindenki Lilianra néz. ’Lilian megint szép, a vonásai ebben a gyöngült világításban nagyon ka­rakteresek, határozottak. Főleg a száját nézik ámulattal a jelen­lévő férfiak, talán azért, hogy a hangját, mely suttogó és mély tónusú, jobban hallják: — Uraim! Aki nem ismer: a nevem Lilian. Az volt a felada­tom, hogy az MGB ügynökségbe beépüljek, és időnként Jonest, az önÖK főnökét tájékoztassam az ott folyó munkáról. Munkám alig­hanem véget ért, aminthogy az MGB munkája is véget ért abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy főnököm, Bertram agyában leadóberendezés van. — Az semmiség! Van az enyém­ben is... Mégis dolgozunk! — Jones keserűen mosolyog. — Dolgozunk, dolgozunk, de a munkánk egy fabatkát sem ér! Bármilyen információt gyűjtünk be, bárhogy kódoljuk, bárhogyan, bármilyen elv szerint rendezzük, a harmadik ügynökség . — mert csak hozzá futhatnak be a telepa­tikus információk — azonnal, egyetlen percnyi késedelem nél­kül jut új ismeretekhez. — Nem értem... Jonestör én úgy tudtam, hogy a három ügy­nökség eddig is figyelemmel kí­sérte egymás munkáját... hogy „titkok”, a szó igazi értelmében legalábbis... eddig sem voltak. — Dán, ne vitatkozz! Egészen más dolog, hogy megtudunk-e va­lamit az ellenfélről, ha akarunk, mint információhoz juttatni az el­lenfelet akaratlanul. — Dán... ti ismeritek egy­mást? — Jones, bocsáss meg, ez nem ide tartozik — mondja Lilian. — Pedig engem is érdekelhet a dolog... — mondja Charlie. — Tudtommal Dán hozta a hírt, hogy az MGB megmozdult. Hogy tört volna ki a nyelve, amikor kimond­ta ... Itt meg azt hallom, hogy Lilian a mi emberünk, aki beépült az MGB-hez. Miért nem Lilian hozta a hírt? Hiszen ő ott dolgo­zott! Öreg hírszerző vagyok, de ilyet még nem is hallottam. Két dologra kérek azonnal feleletet! Egy: honnan tudta az MGB meg­mozdulásának hírét Dán? Kettő: Lilian erről miért nem értesített minket? Charlie leül, homlokát törölgeti, a vörös haja zilált, csapzott. Dán föláll, ő jólfésült, magabiztos. Pitti Katalin A színpadon királynői jelenség. Szép arcú, telt hangú. ■ Színes, sokoldalú színésznő, jelentős szere­pek megformálója operaszinpadunkon. Pitti Katalin pályája elején már sikeres énekes. — Énekelni mindig szerettem. A gimnáziumi énektanárom figyelt fel a hangomra. Hallás után tanultam, s több iskolai, budapesti és országos énekversenyt is megnyertem. Az egyik zsűriben ott volt Borgulya András — aki az Opera kottatárában dolgozik —, s azt mondta: „Kislány, magának éne­kelni kell tanulnia". Simán ment minden. Felvették a főiskolára, az akadémián harmadik év után az opera tanszakot választotta. Már a diploma évében Desdemonát éne­kelte — Melis Györggyel, Simándyval, Ferencsik ve­zetésével — egy televíziós operafelvételen. ■ — Zenekari próba nélkül, csupa nagyhírű éne­kes mellett, nekem, a kis kezdőnek nem volt köny- nyü, Ferencsik is nagyon keményen bánt velem. A sírás fojtogatta a torkom, de azt mondtam magam­ban: Pitti, ezt ki kell bírnod! És sikerült. Később már Ferencsik is kedvesen segített. Diploma után felvették az Operába. Sorra kapta a szerepeket. Az első nagy alakítása az Anyeginben Tatjána. „Nagyon szeretem ezt a Urai, és drámai szá­lakból szőtt nő alakot". Énekelte Desdemonát az Otellóban, egyszer beugrott a Traviata Violetta sze­repébe, olyan sikerrel, hogy véglegesen meg is kap­ta ezt a feladatot.. „Technikailag, hangilag olyan gazdag ez a szerep. Bemutatni azt, hogyan válik a nagyvilági kurtizánból tiszta, önfeláldozó asszonnyá Violetta". Mozart Idomeneójában lleát énekelte. — „Nehéz, fárasztó próbák előzték meg". S az évad végén nemzeti operánkban, a Bánk bánban éne­kelte Melindát. A nyár sem jelentett szünetet, pihenést Pitti Ka­talin számára. 1978 nyarán Egerben a Vidróczki Kisis Annáját személyesítette meg. Tavaly a Margitszi­geten JLiu volt a Turandotban. A nemzetközi hírű énekes;gárdában forró tapsot kapott. Az idén a nagy- operet t területére rándult ki. Ugyancsak a Mar- gitszií jeten lépett fel a Víg özvegy című Lehár-ope- rett c ímszerepében. Pit ti Kati arca a televízióból is ismerős. Az első emlé kezetes Otelló-beli fellépés óta sokszor gondol­nak rá a tévérendezők. Szerepelt élő adásokban. Si­kert ;s operai szerepekben. Az Anyegin tévéopera keresztmetszetében is láthattuk. S elkészült gyö­nyörű környezetben, a keszthelyi Festetich-kastély- bari a Traviata opera keresztmetszete, Violetta itt is Pitti Katalin. A közelmúltban az Arany meg az as.szony című operafilmben forgatott. Megismerem Pitti Katit anyaszerepben, hétéves khslánya, Barbara mellett. — Szeretnék sokkal többet együtt lenni vele. Sok a restenciám. Ha olykor van egy szabad estém, szi­kesen főzök, törődöm a lakással, olvasok vagy le­imezt hallgatok, szeretnék többet színházba járni, ze­nét hallgatni. De nem panaszkodom. Jó ez a sok el­foglaltság. — S a most következő évadban? — Már próbálok a Puccini Triptichonban, és An­tónia leszek a Hoffmann meséiben. S viszem tovább az eddigi szerepeimet. K, M. ÚTTÖRŐÉLET Élenjáró gárdistáink A vonszani botanikuskert A szép tavaszi napok beköszön­tésétől késő őszig naponta sok ezer látogató keresi fel a Koreai NDK keleti partvidékén, Szong- dovon tengeri üdülőhely közelé­ben elterülő, sok látványosságot nyújtó vonszani botanikuskertet. A 40 hektár kiterjedésű kertben több mint másfél ezer fajta növény díszük. A különlegességeket a virágos-, a gyógynövény- és a gazdasági növénykertben nevelik. Van itt ezenkívül gyümölcsös is. A virágoskert talán a legszebb. Itt szinte egész éven át nyílnak a virágok. A gazdasági növények részlegének külön érdekessége, hogy itt számos olyan vadon ter­mő fa és bokor is található, ame­lyeknek a jövőben még sokoldalú gazdasági haszna is lehet. A kutatást, a különféle terüle­tet kiegészíti még egy több miiit 360 hektáros erdőterület, ahol er­dészeti tudományos kísérleteket végeznek a vonszani kutatók. A koreai kertépítés remekei, a szép pihenőhelyek, az árnyas utak nemcsak a holnapot szolgálják, hanem a ma emberének is sok szép élményt nyújtanak — a pi­henést, felüdülést teszik lehetővé. (Budapress — KCNA) — A menyasszonyom, Erzsébet, a Génbankban dolgozik. Gyakran látogattam meg őt, vártam rá a környéken... Es gyakran láttam ott, a Génbank környékén LiÜant, aki Erzsébet szerint beszélt Fox- mannal is. Lilian olyan ügyes volt, hogy nem is csinált különösebb titkot abból, hogy ő az MGB ügy­nöke ... Később pedig, egyszerű., en csak igazolódott, hogy Lilian gyakori látogatása a Génbankban nem véletlenek sorozata, hanem egy akció részlete: az MGB meg. mozdult, akcióba lépett. Hát, eny- nyi. — Ha jól értem, akkor két saját emberünk őgyelgése a Génbsmk- ban idézte elő ezt az egész ka­lamajkát — mondja gúnyosan Charlie. — És, ha mindezt, elfo­gadjuk, akkor is volt még egy kérdésem: az MGB beindulásá­ról Lilian miért néni értesített minket? — Charlie, ne veszekedjet ek. Én Lilian megbízhatóságáért kezes­kedem — mondja Jones bé Ütőén. — Ne tedd, Jones, ne te< id. Tu­dod jól, hogy szeretlek... de volt egy dolog, amiről eddig nem be­széltem veled. — Hát csak tessék... ki vele! — Megint Charlie gúnyolódik. — Mondd csak el bátran, Li­lian ... Ne szégyellj sen unit. — Foxman magához hivatott egyszer... mint az MGI3 ügynök­ség legtehetségesebb ta gjával, úgy beszélek magával, mondta Fox. man. És beszélt a kísérleteiről. Hogy a génmanipulác iós kísérle­tek véget értek. De ah .hoz, hogy a kísérletekből gyakori ati valóság legyen, ahhoz szükséig van egy nőre... egy anyára. Hogy válla­lom-e ezt a feladatot:, azt kérdez­te Foxman ... Én néhány nap gon­dolkodási időt kért« sm... aztán még néhány napot.. . Közben pró­báltam kideríteni, hogy egyálta­lán, miféle kísérlet ről van szó. Foxmanból persze nem tudtam kiszedni semmit. — Folytasd csak Lilian... foly­tasd ... (Foly UUjuk) A kiskörös'i járásiban élő úttö­rők esztendői t óta kiemelkedő si­kereket érne k el a különféle gár­daszemléken , versenyeken, be­mutatókon. Á siker természetesen nem véletlenül hull az ölükbe — alaposa.n megdolgoznak a helye­zésekért, st dijakért és a jutal­makért.. Az elmúlt nyáron, amikor a me. gyében él ő kisdobosok és úttörők 'már ja várban élvezték a vakáció mindem 'örömét, a pihenést, a tá­borozást, akkor a kiskőrösi járás harminckilenc úttörője — gárdis­tája — egy nagyszabású rendez­vény so: roza ton vett részt széni sK kérnsl. Kvu chió Mihály, a páfii 'SítÖrS- csapa t vezetője mindvégig irányí­totta, értő figyelemmel kísérte a pajtások munkáját. Így emléke­zik. — A harminckilenc gárdista már a tanév befejezésekor tudta, hog y augusztus végén Zánkára ind ulhát, szerepelhet az Úttörő Gá rda Országos Szemléjén, és részt vehet a honvédelmi verse­ny 'ek országos döntőjén. Szabó La­jos csengődi úttörő — jelenleg n tár középiskolás — pedig már á prilisban megkapta az értesítést, tiogy az elért eredménye alapján .a magyar válogatott tagjaként szerepelni fog a KGST-országok úttörőinek nemzetközi kerékpár- versenyén, az úttörővá rosban. Természetesen, valamennyien készültek az eseményekre! Gya­koroltak a császártöltésiek, a csengődlek, és készültek Páhiban is. Aki ezekben a hetekben az iskolák közelében járt, azt láthat­ta, hogy vezetőik irányításával vagy egyedül birkóznak az aka­dályokkal, lőnek, futnak, gráná­tot dobnak, palánkon ugranak át... készülnek az összetett hon­védelmi verseny országos döntő­jére. Ezt a versenyt a szakembe­rek is rendkívül nagyra értéke­lik, hiszen pontosan négyszáz mé­teres futás közben kell a ver­senyzőknek tizenhárom akadályt leküzdeni. Ez pedig nagy állóké­pességet, ügyességet, gyorsaságot kíván attól, aki eredményesen akar szerepelni! — Ügy tudjuk, ezen a verse­nyen sem vallottak szégyent, he­lyezéssel tértek haza... — Igen! Szabó Lajos az edző- táborozás és az egyéni felkészü­lés Után az egyéni versenyen a negyedik helyet szerezte meg, tagja lehetett a bajnokságot nyert magyar csapatnak. A lövészver­senyen rendkívül erős mezőnyben nyolcvannégy társa között a nagy­szerű negyedik helyen végzett a császártöltési Bagi Beáta. Végül arról1 is szólnom kell, hogy a megye válogatottja a részt vevő huszonnyolc csapat között az első helyen végzett, megszerez­ve ezzel az MHSZ Országos Köz­pontjának vándorserlegét! Ebben négy Páhlból érkezett úttörő eredménye is „benne van”. A már középiskolába járó Csontos István a második helyen végzett, holtversenyben társával, Sinkó Istvánnal. Jól szerepelt két lá­nyunk is: Kalapos Mária és Anta- licz Éva. És itt egy apró dolgot hadd fűzzek hozzá: Éva a csapat úttörőtanácsának elnökeként esz­tendőkön át kiválóan dolgozott. Munkája elismeréséül nemzetközi úttörőtáborban vehetett részt Al­gériában A versenyt megelőző napon érkezett haza, a Ferihegy­ről ment egyenesen Zánkára, a versenyre. Bár hetekig nem gya­korolt, bejutott az első húsz közé! Mivel járási elnökségünk már egy esztendővel ezelőtt határoza­tot hozott, ami szerint azok az úttörők, akik országos versenyen, vetélkedőén kimagaslóan szere­pelnek, „Kiváló Üttörőmunkáért" kitüntetésben részesülnek, most. ezt az elismerést megkapták mind a harminckilencen! — A nagyszerű és példamutató teljesítményihez mi is gratulálunk, a versenyzőknek éppen úgy, mint ,jjzjiket felkészítő, velük foglal­kozó, vezetőiknek. w sfe. ’ .ja*. Tudósítóink jelentik Nagy örömmel számol be leve­lében Rásó Mária, a kecskeméti méheslaposi általános iskola csa­patának krónikása arról, hogy a Mezőgép Vállalat II. Rákóczi Fe­renc szociaüsta brigádjának tag­jai új hintával ajándékozták meg őket. A négyszemélyes új játékot különösen a kisdobosok szeretik, de természetesen használják az úttörők is. * „Csapatunknál hagyomány — írja levelében Keresztes Hajnalka Jánoshalmáról — hogy az úttörő­évet minden második esztendőben egy történelmileg nevezetes he­lyen nyitjuk meg. Az idén Sik­lósra esett a választás. Tizenöt autóbusszal indultunk útnak, majd katonás rendben sorakoztunk fel a várudvaron. Baka Jenöné csa­patvezető beszéde, az irodalmi színpad bemutatója után megnéz­tük a vár termeiben rendezett ki­állítást. Eljutottunk a mohácsi emlékparkba, és a nagyharsányi szoborparkba is. Mohácson, a hő­sök emlékművét megkoszorúztuk, és jutott egy kis idő sétára is.” * Szolnok megyébe kirándultak a kecskeméti Forradalom utcai is­kola honismereti szakkörének tagjai — számol be levelében Kocsó Emília. Megtekintették a tiszakürti arborétumot, jártak Cserkeszőlőn és Tiszaugon is. * Kriston Éva Kecelről küldött levelet. Jól sikerült csapatánál a mozgalmi esztendő kezdetét je­lentő esemény, a honvédelmi verseny! Az idén a kisdobosok és az úttörők rajvezetői együtt ver­senyeztek a pajtásokkal, az állo­másokon pedig szüleik értékelték a teljesítményeiket! Ahogyan az akadályversenyeken máskor is, Éváék is énekeltek, játszottak a tornapályán. Nagyszerűen érezték magukat valamennyien! 0 Kun.fehér tóról a Kállai Éva raj tagjai küldtek beszámolót. Szep­tember elsején valamennyiüknek kellemes meglepetésben volt ré­sze: új iskola fogadta őket! Új termek, új padok, új felszerelés! Mindezt a kisdobosok kapták, vi­gyázni rá, megbecsülni, — tud­ják ezt az úttörők is — valameny. nyiüknek kell. • Érdekes írásokat olvashattok a Kincskereső októberi számában. Fantasztikus novellát, verset, mondát, regényfolytatást. Tanul­hattok belőle, érdemes elolvasno­tok! S. K.

Next

/
Thumbnails
Contents