Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-04 / 233. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. október 4. FÜTEX, GEOTEXTlLIÁK, TISZTlTÓKENDŐK, SZIGETELŐANYAGOK ötletes textiltermékek hulladékból ÖT ÉV ALATT KÉTSZER ANNYI TEJ Ä jánoshalmi titok nyitja — Menjünk, nézzük meg — kezdi beszélgetésünket Fór- bús Károly, a jánoshalmi Jókai Termelőszövetkezet elnöke, amikor a tehenészet eredményeit firtatom. A Polski a száraz határban, lassan nyugvó port kavarva suhan a sárguló kukoricatáblák között. A villanypásztor vigyázta, legelésző nővén- déküszők jöttünkre kíváncsian kapják fel fejüket. Majd csillapíthatatlan étvággyal folytatják békés táplálkozásukat. — Itt tartjuk őket. amíg az idő engedi. Ez a karám és a szín alig került valamibe. Legelnivalónak is bővében vannak — mondja az elnök, miközben a villanypásztor vezetéke alatt, felett bujkálva igyekszünk a jószágok kö• A duzzadó tőgyü tehenek tavasztól — napközben — az istálló közelében létesített 22 hektáros legelőn vannak. A napfény és a szabad levegő nemcsak a tejhozamot, de a szaporodásbiológiai eredményt is javítja. (Slraszer András felvétele) A Textilhasznosító Vállalat — népszerűbb nevén: TEMAFORG kunszentmiklósi üzeme, több mint ötszáz dolgozót foglalkoztató üzemmé nőtte ki magát az elmúlt évek folyamán. A gyors ütemű fejlődést mindenekelőtt népszerű, ötletes termékeiknek köszönhetik, amelyek ma már keresettek bélés külföldön egyaránt. Évente körülbelül 15 ezer tonna textilhulladékot dolgoznak fel. A hulladékok nagyobb részét a MÉH-től, kisebb hányadát pedig külföldről vásárolják. Idei termelési tervüket 230 millió forint árbevételben irányozták elő. A kunszentmiklósi gyár két üzemrészre oszlik. Az egyikben géptisztító rongyok készülnek a hulladékok darabolásával, alapanyaguk, színük, méreteik szerinti válogatásával. A másik a nem szőtt textíliát gyártó üzemrész. Ezeket a nem szőtt textíliákat úgy állítják elő, hogy a pókhálószerűvé tépett-darabolt hulladékot a gépek laza, fátyolhoz hasonló, jókora táblákba terítik, s a táblák rétegesen egymásra illeszkednek. Ezután tűnemezeléses vagy varr- vahurkolásos eljárással egymáshoz erősítik e fátyolszerű rétegeket, s így laza szerkezetű, de erős textíliát nyernek, amelynek felhasználhatósága igen sokrétű. — Háztartási tisztítókendők, mosogató-, felmosórongyok, kocsitörlők készülnek ebből az anyagból — mondja Cserna Miklós főmérnök. — Továbbá csőszigetelő textíliák és nyílászárókhoz légszigetelő csíkok, különböző méretekben. Legnagyobb mennyiségben azonban geotextíliát gyártunk jelenleg nem szőtt eljárással. Ezt a termékünket közutak és vasúti töltések építésénél használják fel a mélyépítők. A geotextíliát beépítik az utak és a töltések szerkezetébe, ahol mint szűrőréteg szerepel, a talaj- és az esővízzel, illetve ezek hordalékaival szemben. Eredetileg sóderrétegeket alkalmaztak ilyen szűrőként, a geo- textília szűrőhatása azonban sokkal jobb, ezenfelül egyszerűbb, praktikusabb a szállítása és a fel- használása is mint a kavicsé. Ráadásul sokkal tovább bírja a talajban, mert ezt az anyagot nem tudja szétmosni, porlasztani a vízmozgás. A nem szőtt eljárással készült textíliákból a bútoripar is jelentős mennyiséget rendel évente, de ezeket már puhább, lazább szerkezettel gyártják, s törmelékként székek, heverők kárpitozásához használják. A ruhagyárak részére még puhább textíliák készülnek. Igen népszerű a kunszentmiklósi üzemben gyártott szigetelőanyag is. A falakba helyezett vízvezetékeket vonják be ezzel a speciális „textilruhával”, amely megvédi a csöveket a korróziótól, s emellett közömbösíti a hőingadozást, megakadályozva a falak ebből eredő rongálódását. — NSZK-beli cégek részére törlőkendőket, géptisztító rongyokat és csőszigetelő textíliákat exportálunk ebben az évben, mintegy 88 millió forint értékben — tájékoztat a főmérnök. — Ezenkívül Ausztriába 30 millió forint értéknek megfelelő mennyiségben, géptisztító textíliát szállítunk. Belföldi megrendelőink közül legnagyobb a MÁV, de említhetném a Csepel Vas. és Fémművet, a Magyar Vagon- és Gépgyárat, a Budapesti Közlekedési Vállalatot, vagy az Élelmiszer és Vegyi Nagykereskedelmi Vállalatot is, amelyek szintén jelentős tételeket rendeltek termékeinkből az idén. A kunszentmiklósi üzem részt vett a közelmúltban megrendezett OMÉK-on, bemutatva legújabb termékét a FÜTEX-et is, nem kis sikerrel. — A lényeg — mondja a FÜ- TEX-ről a főmérnök —, hogy a laza, fátyolszerű textilrétegek közé egyenletesen fűmagot szórunk, s a magok a rétegek között kelnek ki. Az így készült textilbálákat azután, az előkészített talajra görgetik, majd lehengerlik. A FOTEX alkalmazása elsősorban meredek talajrészek (például vasúti töltések) füvesítésénél célszerű, ugyanis ezzel a módszerrel megakadályozható, hogy a csapadék kimossa a fűmagot a talajból, továbbá gyorsabb, egyszerűbb így a gyepesítés. A lehengerelt, vékony textilréteg idővel elkorhad, s mint trágya javítja a talajt. Ezt a termékünket most, az őszi BNV-n is kiállítottuk, ahol különböző szigetelőanyagainkat, geotextíliáinkat és háztartási tisztítókendőinket is megtekinthetik a vásár látogatói. A VI. ötéves terv időszakában jelentős fejlesztések várhatók a kunszentmiklósi üzemben, mindenekelőtt a nem szőtt textília gyártásának növelésére. A beruházásokat lépcsőzetesen valósítják meg, a jövő évtől kezdődően. A géppark fejlesztésére, valamint a gyártási technológiák további korszerűsítésére körülbelül 200 millió forintot fordítanak, s emellett üzemcsarnokaik bővítését is tervezik. A beruházások fokozatos üzembehelyezésével, három év múlva, már várhatóan kétszer annyi textiltermék készül Kun- szentmiklóson, mint jelenleg. A VI. ötéves terv végére pedig, a tervek szerint megháromszorozódik az üzem termelékenysége. Végezetül néhány mondat, amelyek hulladékhasznosításról lévén szó, akaratlanul is idekívánkoznak: Elnyűtt ruhák, szakadt ingek, blúzok, kopott kabátok és elhasznált alsóneműk ... Egyszóval hulladékok, s mint olyanoknak, valóban a kukákban a helyük? Ezenkívül a kötöttárugyárakban, ruhaipari üzemekben, szövetkezetekben keletkező textilhulladékokból vajon mennyi kerül a MÉH- telepekre, s mennyi a szeméttelepekre? Pedig pénzt adnak érte. S. lám-lám, milyen hasznos, nagyszerű termékek készíthetők e „sze. ■métrevalókbóí' -... Koloh Elek zelébe. A pusztában sehol egy lélek. — Valahol itt kell lennie... — morfondíroz magában. — Pista! A kiáltásra egy fekete kupac a közeli kukoricás szélén megelevenedik, szétválik és két németjuhász kutya vágtat felénk. Pista is feláll ültéből. A vállára vetett viharkabát rőt színe rejtette szemünk elől, beolvadt a kukoricásba. — Ott szeretnek mostanában legelni — mondja a parolázás után és a kukoricás felé mutat Zámbó István állatgondozó. — Biztos jobb azon a sarkon a fű. Némelyik egészen a drót alá legel. Azután a nyaka hozzáér, mecsípi az áram, mire ugrik egyet és szakad az egész hóbele- banc. Egy félórámba is beletelik amikorra a két kutyával vissza tudom terelni őket a kukoricásból, ahol nagyot tudnak ám pusztítani. — Nyolcvan tehénnel kezdtük 1962-ben — mondja Fárbás Károly, miközben a központi major felé tartunk. — A környező tanyákon helyeztük el az állatokat. Mindennap harminc kilométert lovagolt akkoriban az állattenyésztő, ha végignézte az állományt. Ma összesen 400 tehenünk és mintegy 600 növendék- és hízómarhánk van. — Nincs még tíz éve, hogy megépült ez a szakosított tehenészeti telep — említi Juhász János állattenyésztési ágazatvezető, miközben körbevezet a 416 férőhelyes istállóban. Az épületben alig áll néhány tehén. A tejelőállomány ilyenkor legel a környező huszonkét hektáros, bekerített területen. Csillogó csövek vezetnek szerte a fejőházban. A brucella- és tbc- mentes környezetben a tej útja egészen a fogyasztóig zárt. A Hungarofriz F. 1. generációra jellemző gyors tejleadás miatt az NDK-ban gyártott Elfa berendezést összeépítették egy ALFA— LAVAL B garnitúrával, amely így nagyobb teljesítményre képes. A tejelőszarvasmarha-tartás a mezőgazdaság nagyüzeme — vélekednek sokan. Az itt látottak igazukról győznek meg. Amikor az ez évi eredményeikről kérdezem az ágazatvezetőt, fejből mondja a választ, az adatokat. — Ha a tejet nézzük, akkor az elmúlt öt esztendőben az összes mennyiség megháromszorozódott, a tehenenkénti hozam pedig megduplázódott. Az első félévi' értékelés alapján egy lifer tej takarmányköltsé-,. ge alacsonyabb a tervezettnél, éppen csak meghaladja a két forint kilencven fillért. A tavalyi, tehenenkénti 12 ezer 800 forintos tiszta jövedelmet idén, az árváltozások miatt nem tudjuk, élérni, de a tervezett 10 ezer forintot, év végéig biztos túlszárnyaljuk, legalább 10 százalékkal. A Jókai Tsz-ben nem a fejéssel ér véget a tejtermelés. Saját tej- feldolgozó üzemük is van. Kun- fehértó, Kéleshalom, Borota, Rém és Jánoshalma innen kapja a napi zacskós és kanna tejet. Kiskunhalas tejellátásának 90 százalékát is Jánoshalmán a Jókai Termelőszövetkezetben fejik. Valamilyen titka bizonyára van annak a tehenészetnek, ahol nem egészen húsz év alatt nyolcvanról ezerre gyarapodott az állomány és öt év alatt megduplázódott a tehenenkénti hozam. Az egyéni érdekeltség megteremtésével — a tej mennyisége, zsírtartalma és tisztasága után fizetnek — nőtt a betanított és szakmunkások felelőssége. Emellett azonban a huszonkét tehenészeti dolgozónak jut ideje ebben a rohanó világban a jó és biztos jövedelmet hozó állatok megbecsülésére. Amit azok meg is hálálnak. Cz, P. NAPJAINK TÉMÁI Szabad rendelkezésű jövedelem wnnus ETE GÉB TITRII-FANTASZTIKUS REGENYJövedelmünk igényeinkhez mérten mindig kevés. Ahhoz azonban, hogy alapvető szükségleteinket kielégíthessük, elegendő. Ezek a szükségletek — valamint bizonyos kötelezettségek — jövedelmünk nagy részét fölemésztik. Marad viszont egy bizonyos pénzösszeg — családtagonként, egyénenként erősen eltérő summa ez —, aminek fölhasználásáról belátásunk — igényeink, kedvünk, érdeklődésünk stb. — alapján dönthetünk. A forintnak ezt a részét nevezik szabad rendelkezésű jövedelemnek. Nagyon egyszerű példával élve: a Kovács család havi jövedelme tízezer forint. Ebből először — lévén törvénytisztelő állampolgárok — az el nem kerülhető kiadásokat róják le; a lakbért, az adót a szerény hétvégi telek és házacska, valamint a gépkocsi után, azután befizetik az OTP-hitel törlesztésének részletét, aminek fejében a gyerekek szobájában ott áll az új bútor. Ezeknek a kiadásoknak az egyik csoportja — a lakbér, az adó — nem szabadon választott; állami rendelkezések teljesítése. A másik csoport azonban — az adó a hétvégi ház, a gépkocsi után, a hiteltörlesztés — egy korábbi, saját elhatározásból született döntés következménye, most már kötelesség formájában megjelenve. Kovácsék ezzel még nem értek a kivonás, az osztás végére, hiszen enni kell, gázt, villanyt fizetni, tisztítószereket venni, s így tovább. Ojabb, ugyan már nem kötelező jellegű, mert például az élelmiszer-kiadások összege családonként erősen különbözik, de állandóan ismétlődő elkerülhetetlen kiadások ezek, s lekötik a jövedelem további részét. Ami most már mindezeken felül fennmarad Ko- vácséknál — mondjuk havi kétezer forint, azaz a teljes bevétel húsz százaléka — az a szabad rendelkezésű jövedelem. Azért szabad rendelkezésű ez a rész, mert saját belátása szerint dönt a család arról, hogy mire fordítsa. Gyűjtsék-e új tv-készü- lékre, külföldi utazásra, a gépkocsi majdani cseréjére, vegyenek-e a nagyfiúnak cipőt, vagy inkább a kislánynak a maga kinézte indiai pamutruhát, esetleg Kovács- né óhajait kellene méltányolni, a már-már halaszthatatlan ágyneművásárlás érdekében? Érdekes és jellemző módon az emberek egy része —, s éppen nem a keveset keresők — azért tartja jövedelmét kicsinynek, mert korábban hozott döntései fölemésztik forintjait. A hiteltörlesztés, a gépkocsitartás, a nagyértékű tartós fogyasztási cikk, a külföldi utazás az illető szemében kizárólag költségként jelenik meg, s elfeledkezik azok életkörülményeket javító — életszínvonalat növelő — hatásáról. Csakis azt hangoztatja, hogy mire kifizeti a kötelezőt, alig vagy egyáltalán nem marad szabad rendelkezésű pénze. Az ilyen és hasonló esetek arra mutatnak, hogy a jövedelmek értékelése — s a különböző kiadási csoportok egymáshoz viszonyított arányának megítélése — meglehetősen szubjektív mozzanatok sorozatából áll. Különböző számítások és becslések szerint a szabad rendelkezésű jövedelemhányad tág határok — az összes jövedelem három és hatvan százaléka között — mozog ráadásul gyakran változik, mert hiszen a fizetésemelés éppúgy befolyásolja, mint a keresők és az eltartottak aránya a családban, stb. Ennek a jövedelemrésznek áz aránya a bérből élő családoknál mostanában átlagosan 15 és 20 ' százalék között helyezkedik el, figyelemmel a kötelező, illetve az állandó kiadások emelkedésére. Kézenfekvő: ha emelkednek a kötelező, s az el nem kerülhető állandó kiadások, akkor zsugorodik a szabad rendelkezésű jövedelem, amennyiben a jövedelmek változatlanok' maradtak. A reagálás erre sokféle lehet. így például a kiadási szerkezet módosítása — az olcsóbb élelmiszerek keresletének emelkedése, az iparcikk-vásárlások csökkentése — a megtakarítások mérséklése, vagy — és — a munkajövedelmek növelése, de csakis a társadalom számára értékesebb teljesítmény fejében. Talán fölösleges is leírni: hosszú távon ez az utóbbi az egyedül járható — a közérdeknek és az egyéni érdeknek egyaránt eleget tevő — út a jövedelem, s azon belül a szabadon fölhasználható forintok gyarapítására. (23.) — Jól van, Márk, Jól van pilóta! Azért maguk is vigyázzanak magukra! Nem a legjobb helyen veszítette el a lyukkártyáját, kedves Mária... — Miért? — Mert így minden korábbi útját ellenőrizhetik azok, akik a Kék Pisztrángban nyomoztak maga után. — És az miért baj? Én teljesen ártatlan vagyok. — Én is... — József érzi, hogy okvetlenkedik, bárgyún, de legalább igazi ártatlansággal mosolyog. — Azért jobb lenne, ha egy időre eltűnnének... Értik, a Fekete Gén miatt... A titkot csak hárman tudjuk, de erre a titokra nem hárman kíváncsiak. Remélem, a kulcsot nem hagyta el... — Nem, professzor úr. A kulcs megvan. Akkor, holnap az Intézetben találkozunk. — Nem kell holnap bejönnie. Holnap, holnapután én sem leszek benn. Nagyon fáradt vagyok. Rettenetesen, fáradt. De kérem, a kulcsra vigyázzon! Ha velem történne valami, akkor is... Vegye úgy, hogy ez az utolsó kívánságom. — Értem, professzor úr... Megcsókolhatom ? — Ha a fiatalember megengedi ... — Tőlem... — József igyekszik nemtörődöm arcot vágni. Mária megcsókolja Foxmant. — Hát akkor... menjenek Isten hírével... — Mi az, hogy az „Isten híre”? — A Fekete Gén. József és Mária értetlenül egymásra néznek, majd Markkal, a pilótával elindulnak. Az éjben a delfinek önfeledt fütyölése hallatszik, Mária megáll, nézi a ki-kiugráló, fénylő testeket. — Milyen szépek ... Ugye, milyen szépek, édes Józsefem! — Igen, szépek. És jók is. Meg okosak is. De menjünk, mert késő van, Marknak még vissza is kell jönnie; — Ö, semmi az nekem, egy ilyen pompás kocsival... Foxman villája elől startolnak, eszeveszett sebességgel. Szinte szállnak.' A plexi mögött csak elmosódott fények látszanak. — Megérkeztünk. — Jól van, Márk. Jól van, pilóta. De honnan tudta, hogy hová kell jönni? Hiszen még sosem járt nálunk! — Ez egy jó pilótát egy csöppet sem - zavarja.. Foxman tud mindent, én tudok mindent, eny- nyi áz egész. — Mindenesetre köszönjük, de olyan furcsa nekem ez az egész... mint egy ostoba detektívregény- ben... — Ugyan, József, még sosem olvastál detektívregényt, azt se tudod, hogy milyen az... — Látod, épp ezért nem olvasok. Mert úgyse értenék belőle semmit. Gyere, mindjárt hajnalo- dik. Mark tiszteleg, beül a gyorskocsiba és elhajt. József és Mária hosszan néznek utána. Majd egymásba karolnak, és belépnek a házba. 63. Lilian és a Dottore beszélgetnek. Odakint már hajnalodik. — Nos, kedves Lilian, itt az eredmény. — Köszönöm, Dottore. Majd átnézem reggel. Most nagyon fáradt vagyok. — Lilian, kötelességemnek tartom fölhívni a figyelmét egy apróságra. Bertram agyának van egy pontja, amely nem válaszol. Semmilyen impulzus hatására nem változik a frekvenciagörbe. — És? Miért baj ez? — Azért, kedves Lilian, mert ez azt jelenti, hogy az agynak ez a része csak nekünk nem válaszol. — Hát akkor kinek? — Ezt én nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez azt jelenti, hogy Bertram agyának ez a része másnak válaszol, méghozzá folyamatosan. — És hogyan? — Bioáramokat sugároz, adóként működik. Aki ezeket a bio- áramokat fölfogja, az mindent tud, ami a főnökünk agyán átfut. 1— Ezek szerint... arra gondol, hogy... — Igen. Arra gondolok, hogy az MGB elvesztette a csatát. — És most mi lesz, Dottore? — Semmi. Bertram fölébred, és végzi tovább a dolgát. De valaki, vagy valakik, vagy valami minden gondolatától tudni fog. — De /ki? — Ezt nem tudom, Lilian ... — És mi a teendő? — Nem tudom. Én mindenesetre fölmondok. Az MGB elvesztette a csatát. Mit ér az olyan hírszerző, akinek minden híréről más is azonnal tud? — Dottore, eszembe jutott valami! — Tessék, hallgatom. — Ha mondjuk maga átvenné a hatalmat... ha Bertramot kiiktatnánk ... akkor az MGB talán valami előnyhöz /juthatna... Hiszen csak Bertram agyában van leadó... — Legalábbis így tudjuk. — Az én agyamat Bertram átvilágíttatta. Az én agyamban is van leadó, Dottore? — Nem tudom. Bertram csak néhány hülyeségre volt kíváncsi, mert Bertram szerelmes. De a maga kérdései sokkal komplexebbek voltak. Lilian, a maga kérdései nem egyszerűen egy szerelmes nő kérdései voltak... Maga másra volt kíváncsi. — Ugyan.., , — Nekem mindegy, Lilian... én úgyis fölmondok. A maga kérdései felölelték Bertram egész eddigi és mostani működését. Maga túlságosan is kíváncsi volt, Lilian! Magát nem is Bertram agya érdekelte, hanem az MGB egész működése, felépítése, szervezete, sejtjei, eszközei, katonái! — Dottore! On túlságosan messzire merészkedik. De én megbízom magában ... Vegye át a hatalmat! — Nem lehet, Lilian, sajnos nem lehet. Én egy egyszerű orvos vagyok, még akkor is, ha egy ügynökségben dolgozom csak. Itt is emberek vannak, és itt is vannak orvosi problémák. Es ezek a pompás műszerek! Engem a hírszerzés nem érdekel. — Nos, akkor ébressze föl a főnököt, Dottore. — Hadd aludjon reggelig. Egyébként, a viszontlátásra... engem nem lát többé. A felmondásom ott van Bertram ágya mellett. — A felmondásában hivatkozik valamire? Mondjuk, énrám? — Nem, Lilian, nem. Mondtam már, hogy én nem vagyok hírszerző. Nem vágyom efféle érdemekre. — Hát, köszönök mindent, Dottore. Váljunk el békében. Nagyon tisztelem magát, mint orvos. Végül is, ha úgy vesszük, megmentette az életemet. — Arra a lövésre gondol? — Igen. — Nos, vegye úgy, hogy megmentettem másodszorra is. Csend. Lilian és a Dottore feszülten nézik egymást. — Igaza van, Dottore.. Meg-, mentette az életemet, másodszorra is. — Viszontlátásra, Lilian. — Viszontlátásra. A Dottore távozik. Lilian odalép egy mosdókagylóhoz, gyorsan, férfiasán derékig lemosakszik. Prüszköl a hideg víztől, haja törülközés közben vörösen, hosszan, lobog a tükör előtt. A tükörben látjuk az arcát. Nagyon fáradt. Bőre beszürkült, a szeme alja táskás, karikás, ráncosodik. De a szembogara él. Ragyog, mint az eleven tűz. Lilian felöltözik, belép Bertram szobájába, a Dottore búcsúlevelét, felmondását böngészi egy aprócska lámpa fényénél. Bertram alvó arca rezzenetlen a gyönge fényben. Megkönnyebbül, s lassan visz- szaszépül. Otthagyja az alvó Bertramot, kilép az ajtón. 64. József és Mária összebújva ülnek egy heverőn. Csókolóznak. József Mária blúza mögé próbál nyúlni, de Mária nem engedi. — Nem szabadj Még mindig nem szabad? — kérdezi József. (Folytatjuk) 1
