Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-31 / 256. szám

1980. októ&er 31. • PETŐFI NEPE • 5 Pátzay múzeuma Kapuváron Az elmúlt év­tizedben sok életmű, Jelen­tős■' festői, szóbrászati ha­gyaték került muzeális gon­dozásba ado­mányozás út­ján. A sort Sző- nyi István Em­lékmúzeuma nyitotta — azó­ta rendre nyíl­tak, nyílnak az állandó gyűjtemé­nyek szerte az országban. Így Pátzay emlék­múzeuma is Kapuvárott. Jellemzője a teljesség. Itt született, itt temették el, itt állították fel „Lerún”-jét és a „Kenyérsze- gő"-t, itt avat­ták fel múzeu­mát. Dióhéjban ennyi a törté­net. S még va­lami a csönd, mely övezi vá­ros és szobrász egymásra talá­lását', a csönd, mely méltó ke­retet ad a mű­nek, mely or­szágos kincs. Pátzay Pál, 1896-ban szüle­tett Kapuvá­ron, itt végezte középiskolai ta­nulmányait, s bár szobrászt ■ felkészülé­sét megzavarta a háború, első kiállítá­sa 1917-ben nyílt. Ettől kezdve rendszeres művészi tevékenysége, melyet állandó siker jellemez. 1928 és 30 között római ösztöndí­jas volt, 1935-ben állami arany­érmet kapott, — a felszabadulás után kitüntették a Kiváló Művész címmel és kétszer is Kossuth-díj- jal. 1962-ben Kapuvár díszpol­gára lett. Így vall erről maga Pátzay Pál: „Kapuváron szülét-., tem. Hotzá kötődő gyermekkori emtékeím kapuvárivá tesznek. Is­merem Európa nagy városait és emlékezéseimben ezek közé so­rolom Kapuváromat is ... Minden Balra: Pátzay: Szabadság fája. Fenn: Munkácsy. hivalkodás nélkül mondom: éle­temben sók megbecsülésben, ki­tüntetésben volt részem. Legked­vesebb mégis az volt, amikor Ka­puvár díszpolgára lettem”. Szalai Sándor akadémikus nyilatkozta legutóbb a tv-ben, hogy egy or­szág olyan nagy, amilyen naggyá fiai teszik. E nyilvánvaló igaz­sághoz bízvást hozzátehetjük: Pá­tzay szobrai révén Kapuvár is nagyváros a kontinenst széllétni térképén. Az ő panteonja remek-, müveket térmett, elsősorban a „Kény ér szegő”-re és a székesfehér­vári Huszár-emlékműre gondolok, s arra a sok műre, melynek gipsz­eredetijeit a kapuvári Pátzay mú­zeumban láthatjuk — portréit Gounod, Kodály, Kopernikusz, Munkácsy Mihály, Verdi, Virág Benedek, Bartók Béla, Janus Pan­nonius, Széchenyi Ilmán, Németh László, Kazinczy Ferenc, Illyés Gyula, Bemáth Aurél alakjáról. Tudása, ízlése, embersége életé­nek és művészetének egysége. Alapító tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak, ő mintázta azt a Petőfi-jelvényt, melyet a fa­sizmus ellen tüntetők viseltek 1942-ben. Veszélyes időkben is helytállt, meggyőződésétől soha nem tántorult el. Ahogy Pogány ö. Gábor jellemezte: „Pátzay Pál a nagy elődök örökségének tanul­mányozásai alapján érlelte ki ma- , gában f,elj$$ítésénpk r, az .eszményeit,- :S ezéjihéz az eszmék­hez mindig is hívén ragaszkodóit”. Pátzay mérték lett, mérték ma­radt. A szobrászt utókornak és Kapuvárnak is. Művészetének, emberségének minősége révén emelkedett azzá. Tanítványainak egész sora őrzi és növeli értékeit, bennük folytatódik Pátzay töké­lyig érlelt munkássága. S az is utókorának méltó vonása, hogy Kapuvárott felavatták szülőháza falán emléktábláját, s hamarosan odakerül Domonkos Béla Pátzay- portréját ábrázoló domborművé is. 80 éves volt Pátzay, amikor 1976-ban a városnak ajándékozta műveit, akkor nyílt meg állandó gyűjteménye, s itt nyugszik a kapuvári temetőben. Több, mint egy éve, szeptember 14-én hunyt el az a Pátzay Pál, aki a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Képzőművészeti Főisko­la tanára és századunk egyik leg- > nagyobb magyar szobrásza 1 volt, <s aki tiszta; maradandó üzenetet' hagyott hátra művészetében — né­pünknek címzett nemzeti kincset. L. M. ÚTTÖRŐÉLET így vetélkedtek az izsákiak A nagy és iizgaiknas verseny után néhány nappal csillogó szemmel számolnak be az Izsáki Táncsics Mihály úttörőcsapat Lenin rajának tagjai az eseményről, — arról, hogy {miként zajlott le a takaré­kossági vetélkedő. — Negyedikes korunk óta pat­ronál bennünket a helyi taka­rékszövetkezet szocialista brigád­ja, — kezdi a 'beszámolót Vörös Andrea j — Gyakran' megyünk hozzájuk, — fűzi’tovább a gondolatot Zsol­dos István, — felköszömtjük őket az ünnepeken, és persaer a nem­zetközi nőnapon is... — ... de tulajdonképpen a Csillagkereső játékkal kezdődött! — szögezi le a barátság kezdeté­nek időpontját Deák Éva. A szót Pőcze Norbert veszi át, s tájékoztatást ad az eseményről. — A takarékossági hónap kere­tében örömmel fogadtuk a lehe­tőséget, hogy vetékedőn vehetünk részt. A helyi takarékszövetkezet dolgozói, — Józsa Lászlóné, Jan- Kovics Sándor né, Kátai Istvánná, Bőthy Balázs né és Gábor Katalin — valamennyien eljöttek. De itt volt a megye úttörőelnöke Kisné Csányi Ildikó, az OTP megyei igazgatóságától' Kádár Géza és Takács Ilona. A vendégeket rövid műsorral köszöntöttük, énekkel, verssel, úgy láttuk, tetszett is nekik... És azután megkezdtük a versenyt! Feleltünk villámkérdé- sekre, kérdőívet 'töltöttünk ki... sőt, Most mutasd meg — játék is volt, Spigut István nagyon ügye­sen, kelltett életre pénzzel' kapcso­latos közmondásokat. — Csapatverseny volt? — Igen, harmincam vagyunk, öt csapatot' alakítottunk. Nagyér érdekes küzdelem volt... igazán fej-fej mellett 'haladtunk. Végh Tamás keze a magasba lendül', valami fontosat akar nyil­ván közölni — Az egészben az volt a légi jotbb. — mondja —■ úgy tanultunk meg több dolgot, hogy tulajdon­képpen tankönyv sem volt előt­tünk... csak játszottunk! Mi -[már biztos^, flem fogjuk elfelej­tend, miért, nevezték , Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak. A verseny után is sokat beszél­tünk róla! — Végűt milyen általános tanul­sága volt a vetélkedőnek számo­tokra? Többen jelentkeznek, a szó Vancsura Tündéé. — Az, hogy takarékoskodni kell, október ellőtt és után. is. Minden­nel. Pénzzel, villanyárammal, gáz­olajjal. Papírral, ronggyal, fém­mel, — mert azt megveszi a MÉH, pénzt kapunk érte! — Végiül halljuk az első he­lyezették nevét! Fejből sorolják, gyorsan hozzá­téve, hogy a nagy vetélkedőre jellemzően, -egyetlen pont válasz­totta el az első helyezett csapatot a másodiktól, a másodikok vi­szont holtversenyben végeztek a harmadik csapattal... Ezen most ts jót mosolyognak, hogy lám, azért jól szerepeltek valamennyien! {Sorolják is fejből az elsőket: Vancsura Tünde, Spigut István, Csőszi Ildikó, Horváth Tünde, Mózes Zsuzsa, Magó-Judit. És azokét is, akik hol versenyben vé­geztek: Zsoldos István, Pőcze Nor­bert, Hajma János, Mécs Géza, Végh Tamás, — .valamint Vörös Andrea, Deák Éva, Sörös Mihály, Bodza Pál, Csendőr Csaba. Kaptak golyóstollat, filckészle- tet, matricát, könyvjelzőt, pnosr- pakitus okait, sikerült is testvérie­sen megosztozni rajta. A csapat vezetőjével Azsoth Tamással, és a raj vezető .Vízi Mátyásáéval már 'búcsúznánk a Lenin rajtól, amikor a takarékos- sági felelős Magó Judit kér szót. Arról .beszél, hogy náluk a takaré­kosság nem kampányfeladat. Ha például meghirdetnek egy papír- fém- és rongygyűjitésd akciót, aki­kor egészen szép összeg jön ösz- sze, mint legutóbb: ötezer 393 fo­rint és 10 fillér! És szívesen dol­goznak, ha arra van szükség, hogy a kecskeméti járás úttörőcsapatai­nak állandó, bükkszék! táborához kell egy kis pénz... Az ám. a tábor, ami az úttö­rők,. felnőttek és szocialista bri­gádok összefogásának nagyszerű példája. Mennyivel járultak hozzá az izsáki úttörők? — 34 ezpr forinttal — feleli a csapatvezető. — De ez nyilván­valóan nem végleges összeg — teszi hozzá'. S. K. A népművelők egyesülete és a közművelődés TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Beszélgetés dr. Gyarmati Kálmán Állami-díjas művelődési központ igazgatóval „Az egyesület létrehozása azt a célt szolgálja, hogy ennek a szakmának legyen nagyobb társadalmi súlya. Első­sorban úgy, hogy ki-ki a maga posztján olyan eredménye­ket produkáljon, amelynek alapján községében, városában őt magát, az intézményét és az általa képviselt szakmát elfogadják, felnézzenek rá.”' Így határozta meg — egyebek között — a Népművelők Egyesülete célját dr. Gyarmati Kálmán, a Hajdú-Bihar megyei és Debrecen városi Kölcsey Ferenc Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatója, az új tö­mörülés elnöke. Maga is erre törekedett országosan elismert közművelődési pályafutása során. Eddigi tevékenységéről kérdeztem első vándorgyűlésük szünetében készült interjú bevezetőjeként. • A kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat tagjai egy nap alatt 13 tonna papírt gyűjtöttek össze! Cjságcsomagok, kötegelt kartondo­bozok, már zúzdára érdemes könyvek tették ki ezt a nagy mennyi­séget. Képünk az elszállítás előtti percekben készült. Középen a csa­pat tagjainak megbízásából őr vigyáz a hulladékra. (Méhesi Éva felvétele) . — Balmazújvárosi és hajdú­sámsoni pedagógusként, majd általános iskolai igazgatóként is népművelőnek tartottam magam. Később is, a TIT megyei titkára­ként széleskörű társadalmi kap­csolatok kialakítására töreked­tem. Kutattam: kikre számítha­tunk feladataink megoldásánál. Mindig találtam szívvel-lélekkel dolgozó értelmiségieket, munká­sokat. Néhány év múlva újabb meg­tisztelő megbízást kaptam: a kul­turális ügyek felelősé lettem, a megyei pártbizottságon. Űj be­osztásomban, gyorsabban szerez­tem megértő támogatást kulturá­lis kezdeményezésekhez, mint a Tudományos : Ismeretterjesztő Társulat titkáraként, noha a régi maradtam, a korábbihoz hasonló ügyeket intéztem. A megyei művelődési központ megsaérvezése volt az egyik fel­adatom, Nem nagyon találtak igazgatót. Hivatott egy napon az első titkár: „Irányítsd két évig ezt a munkát. Fenntartjuk az ál­lásodat, meglátjuk, mit sikerül elérnéd, lesz-e kedved hozzá.” Az alkotás lehetőségét láttam a felkérésben, vállaltam. „Kettős pozícióm” révén j könnyebben megbirkóztam a kezdeti nehézsé­gekkel. Természetesen a megál­lapodás letelte után is maradtam. — Hallottunk jó munkatársi gárdájáról. Dedrecen egyetemi város, ott könnyebben találhatók szakképzett népművelők. Általá­ban — utaltak erre a felszólalók is — megoldatlan a szakmai utánpótlás. Egyesek jobb híján választják ezt a pályát. Sajnos a felvételi bizottságok a legritkáb­ban vizsgálják, hogy a jelentke­zők' alakalmasak-e erre a sokféle készséget feltételező pályára. Va­jon tudnak-e majd kapcsolatot teremteni, fogékonyak-e az újra, hajlandók-e küzdeni jó elképze­lésekért, van-e érzékük a szerve­zéshez, csillapíthatatlan tanulási kedvük műveltségük gyarapításá­hoz? Az egyesületi elnök, az Or­szágos Közművelődési Tanács tagja hogyan vélekedik erről. — Azt tartom helyesnek, ha bármilyen irányból, bárhonnan pályára kerülhetnek a rátermett, közénk vágyó emberek. Egy dip­loma önmagában nem ad kellő biztonságot. Az is vitathatatlan, hogy csak alapos műveltséggel, munkaterületük sajátosságainak az ismeretében boldugulhatnak „a született népművelők”. Az al­kalmasságot és a diplomát egy­aránt nélkülözhetetlennek tar­tom, ebben a sorrendben. A szak- képzettség munka közben is meg­szerezhető, a hiányzó készségek .pótolhatatlanok. A jelenlegi fel­vételi gyakorlat ellentmondásait a módszerek csiszolása csak eny­híti. — Az első vándorgyűlés részt vevőinek túlnyomó többsége füg­getlenített népművelő vagy az irányító testületekben dolgozó szakember. Az egyesület har­mincöt tagú elnökségében egyet­len „népművelői vénájú" mérnök,' esztergályos, iskolaigazgató, ké­ziszedő kórusvezetö, önkéntes közművelő ■ sem található, pedig néhányan közülük intézményeket lepipáló akciókat mozgattak. Kecskeméten — például — Hor­váth Döménél, Tóth Lászlónál, Vásárhelyi Zoltánnál, Nemes- szeghy Lajosnénál talán senki sem tett többet a kultúra terjesztésé­ért. Kaptak volna meghívót erre a tanácskozásra, ha élnének? Aligha. Szerintem fenn áll a be- feléfordulás veszélye. A tíz hó­napja alakult egyesület tervezi-e a kapunyitást? — Ha magára marad a hivata­los — ha úgy tetszik a kincstári népművelés —j elszigetelődik. Szerencsére az utóbbi években számos példa bizonyítja, hogy a szervezett, a felülről . épített és irányított állami, szakszervezeti hálózat, a tanácsok, a tömegszer­vezetek és vállalatok által fenn­tartott intézmények kapcsolatot találnak az élő folyamattal. Az a jó, ha a dolgozók maguk teremtik meg a számunkra leg­hasznosabb, legkellemesebb kö­zösségeket. Ebből következően minél szélesebb körből várjuk — elnézést a csúnya kifejezésért — az aktívákat, a közös ügyünkért felelősen cselekvőket. Jönnek is: Már megalakult a munkahelyi közművelődési és a tájékoztatási tagozat. —őszintén sajnálom, hogy hely fogytán szót sem ejthetünk az in­tézmények tárgyi ellátottságáról, a lehetőségeinél ugyan kisebb ütemben, de mindenképpen fej­lődő népművelés sikereiről, az elmúlt években felvetődött gya­korlati és elméleti kérdésekről. Olvasóink, különösképpen a kul­turális érdeklődésűek szívesen olvasták volna véleményét. Még két kérdés megválaszolására ké­rem. Mit kaptak a kecskeméti vándorgyűléstől? — Tisztáznunk kellett, hogy a pártkongresszus után- milyen ten­nivalók várnak ránk, milyen kö­rülmények között dolgozhatunk. Pozsgay Imre miniszter vállalta a tájékoztatást. Az MSZMP KB tagja őszintén, reálisan, a nehéz­ségeket nem titkolva vázolta helyzetünket. Mindenkit meg­győzött munkánk fontosságáról, amikor kifejtette, hogy „az em­beri tényezőt” egyetlen pártdo­kumentum sem hangsúlyozta olyan nyomatékosan, mint a XII. kongresszusé. Ha hisszük, márpe­dig hisszük, hogy a közművelő­dés a társadalom javát szolgálja, akkor remélhetjük: eredménye­ink közvetve, közvetlenül javít­ják a közművelődés működési feltételeit. A szűkösebb eszten­dőkben sem adhatjuk fel. alkal­mazkodunk a körülményekhez. A hasznos útmutatás, az ezt kö­vető véleménycserék figyelembe vételével véglegesítettük az or­szág nyilvánosságának szánt fel­hívásunkat. — Miért itt rendezték összejö­vetelüket? — Jó híre van Bács-Kiskunnak. Erről nemrégiben Párizsban is meggyőződhettem. Egy küldött­ség tagjaként hallhattam Nicolas Sshöffertől Kalocsa dicséretét. Nagy hatással volt a vándorgyű­lés- résztvevőire mindaz, amit dr. Gajdócsi István bevezetőjé­ben a közművelődés és a megye­politika. a művészetek és a tu­datfejlesztés összefüggéseiről gya­korlati példákkal elmondott, Amikor ez év elején itt szeré- nsltek művelődési központunk legjobb csoportjai,- magunk is láttunk, hogy mennyit fejlődött ez a megyeszékhely. Novemberben mi fogadjuk a bemutatkozó Bács-Kiskun me­gyebelieket. Szeretettel várjuk a Kecskemét néptáncegyüttest, a halasi csipkekiállítást, a bábosó­kat és a többieket. Tudja mit, folytassuk ott az eszmecserét. Jöjjön, nézze meg, hogyan dolgoznak a debreceni népművelők. Heltai Nándor Kisdobos írta ezen a héten az első levelet: Kruchió Gyöngyi, Pá- hi'bói. Amint írja, százan szüre­telitek, .raja, a KliMIDÖNG-raj há­romszáz forin tos utalványt kapott miuiiikájáért. Ügy tervezik, tovább­ra is gyűjtik a munkával szerzett pénzt, hogy a tanév vége felé egy közös ikirámidiulásoni vehessenek részt. * Kriston Éva, a keceli csapat tu­dósítója ugyancsak szorgalmas út­törőkről . küldte 'beszámolóját: tizenkét napig szüreteltek a csa­pat hetedikes és nyolcadikos tag­jai! Egy részük a tüskösi, más ré­szük a szilosi határba, járt dolgoz­ni, naponta 8—14 óráig. Ebben A hidrológusok. energetikusok, ökológusok és közgazdászok Tád­zsikisztán folyóit tanulmányoz­zák. E tanulmányok alpján készül el a köztársaság vizeinek nyil­vántartása, amelynek összeállítá­sához most kezdtek hozzá. A vizsgálat feltárja, hogy me­lyik folyó vize alkalmas öntözés­re, milyen a vegyi összetétele, melyik vize iható, hová kell épí­teni víztisztító berendezéseket. az időszakban meglehetősen sok csapadék hullott Kecel környé­kén, de. ez nem szegte kedvüket, tudták, a szakszövetkezetben szük­ség van az ő munkájukra is. REJTVÉN YFEJTŐKNE K Az elmúlt héten közölt kisdobosrejt­vény helyes megfejtése: japán orosz, török, amerikai, angol, svájci — utas zászlaja leng a hajón! Sok ügyes meg­fejtést kaptunk, közülük sorsoltuk ki a nyertesek nevét, akiknek jutalom­könyvet postáztunk: Vén István. Ka­locsa; Égi Brigitta és ifj. Szabó László, Rém; Törteit Flórián és Kovács Ma­rietta Kecskemét; Keresztesi Bettina és Steiner Tünde, vaskút; Kakuszi La­jos, Kelebia; Krasnyánszki Zsuzsa és Beke László, Lajosmizse. A mezőgazdaság számára külö­nösen fontos a folyók ismerete. Tádzsikisztán, ahol a terület 93 százaléka hegyes vidék, a mező­gazdasági termelés döntő hánya­da az öntözött területeken folyik. A víznyilvántartás a vízgazdálko­dás állapotának teljes jellemzés sét fogja adni. A folyók pontos adatai alapul szolgálnak a terve­zéshez és az öntözéses gazdálko­dás fejlesztéséhez. (BUDAPRESS — APN) Feltérképezik Tádzsikisztán folyóit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents