Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-22 / 248. szám
1980. október 22. • PETŐFI NÉPE • 5 GONDOS, KORREKT ELŐADÁS \ Barta Lajos: Szerelem • Boldogság I. > (Andresz Katalin és Tóth Máté) • Boldogság II. (Borbáth Ottilia és Lamanda László) „Csak” ennyi történik mostanában. esténként a kecskeméti színpadon, illetve 1913 nyarától 1914 teléig Szalayéknál. Akkor jó az előadás, ha megelégszik ezzel a „csak”-kal. Akkor jó az előadás, ha képes ezt a „csak”-ot érzékeltetni. Akkor jó az előadás, ha a lányok, az öregek, az udvarlók helyett a nézők orrát csavarja nyugalmazott mérnökék otthonának ápórodott levegője. A bent- élók megszokták. A Szerelem típusú színművekben a mit-nél fontosabb a hogyan, a szövegnél a hangulat, a cselekmény kavargásánál a lélektani hitelesség. A játékteret is megtervező Illés István elsősorban a gondosan játszatott tárgyaktól várta a kort idéző légkör megteremtését. Minden darabnak becsülete, funkciója, története, atmoszférája volt. Biky bácsi heti szállítmánya, a gondosan kiporciózott, kifillére- zett élelmiszeradagok többet mondtak Szalayék anyagi helyzetéről a legszemléletesebb leírásá- 9 Szomorúság (Andresz Katalin, Varga Katalin, Borbáth Ottilia, Gumik Ilona, Tóth Máté.) (Méhesi nál. Éva felvételei) j Az y-os Szalayék belvárosi életnívót'imitáló külvárosi otthonában megszokott rugókra men- degél az élet. Merev szokások óvják ápolt csendjüket, lányaik jóhírét. Csupán a két -Biky bejáratos hozzájuk. A fűszeres papa látogatásait háztartási szükségletek indokolják: lisztet, cukrot, borsot, köményt hoz. Szigorúan tartja a három lépés távolságot, mindaddig, de haladjunk sorjában. Asszonyosan érett, ráadásul könyvet,' mi több regényt, verseket olvasgató Lujza lányukat „megbolondító” ' poétajelölt fia' könnyedén túlteszi magát „az illemen”. Csókolóznak az erdőben, elvonulnak a zöld szalonba. Ez a kisebbik baj, talán elnéznék neki az idő előtti mézelést, ha biztos lenne, lehetne a dolog. A házasság természetesen. Az ifjú azonban bizonytalan egzisztencia. Negédes szavak sem takarják megkönnyebbülésüket, amikor megtudják, hogy a nyugdíjképtelen fiatalembert Pestre röpíti a vágya, a kisvárosi vicinális. Visszatérne minden a régi kerékvágásba^ ha a lányok nem avatkoznának sorsukba. Kimondani is szörnyű: lakásukba hívják, csalják, parancsolják a látókörükben föltűnt két férfit. Vége naftalinos unalmuk nyugalmának. Hiába próbálják kizárni otthonukból a háborút: elszippantja a legkisebb Katonatisztjét, a legidősebb pedig női büszkeségét, középosztályi neveltetését félretéve kiharcolja magának' a megmaradt mulyát. A gyakorlatias Nellivel, a megalkuvó prakti- cizmus győz az ideák fölött. Végül maguk is — komoróci Komo- róczy adótiszt úr, még szexuális nyomorában, társadalmi kitaszítottságában mindenre képes Sza- lay Nelli — elhiszik, hogy boldogok. „Csodálatos az élet” ujjong a játék végén a jégergatyás untauglich, miközben a néző képtelen eldönteni, hogy a három lány közül a gyászruhások a szerencsétlenebbek, vagy a házasságot összetákoló menyasszony. Ezért ilyen csodálatos Barta Lajos színműve, ezért olyan leverően szomorú. Gelléri Andor Endre, pá-! lya- és eszmetársa tündéri realiz-’ músá a kétkeziek nyomorúságos,'' szürke életéből szikráztatott fel gyönyörűséget, Barta Lajos a kispolgári álidillek szomorú szürkeségén sajnálkozik. Most sem tagadta meg bölcsész mivoltát Illés István. Tanulmányaiból jól tudja, hogy még olyan erős egyéniségek is engedményeket tettek a közönségigényekre hivatkozó színigazgatói óhajoknak, mint Móricz Zsigmond. Az Űri muri színpadi változatának írója bizonyára hálásan szorongatná kezét eredeti szándékának érvényesítéséért, a mű eredeti állapotának a visszaállításáért. Sokat javított a tavaszi kecskeméti előadáson a mű egészével összhangzó, dramaturgiailag a korábbinál indokoltabb megformálása. Most egy mozgalmas felvonulással kezdte a Szerelem bemutatását. Többnek remélte érdeklődést keltő ötletnél, ha úgy tetszik, „fogásnál”. A mozdulatlanságukból valószínűtlen gyorsasággal életre galvanizált, szinte természetellenesen sürgölődők azt is sugallták, hogy ebben a világban, a fetisizált családban is mindenki a magáét mondja. Csak a magáét! Problemátikusabb a befejezés. A rendező a vízió, a látomás szférájába helyezte komoróci Komo- róczy és Nelli összeboronálódá- sát, a boldog, a majdnem megnyugtató befejezést. Kétségtelen: a dráma alapjául szolgáló kisregény (elbeszélés?) pártában hagyja mindegyik lányt, a süllyedésre ítélt világban menthetetlenül elsüllyednek. reményeik.. ,,Megfoghatatlan .szomorúság fojtogatása- ban,.vergődnek ”, Elbukásuk. 4ranésznő erős tehetségének tulajdonítható, hogy Böskére (Varga Katalin) nagyon oda kellett figyelni. Első találkozása a Katonatiszttel: az előadás legszebb jelenete: Szalayné (Gur- nik Ilona) buta kotlósként uralta a családi fészket, hála, az írói, rendezői elképzelésnek megfelelő színészi játéknak. Az udvarlók közül a Katonatiszt (Bars József) volt a legmeggyőzőbb. Rendezői akarat, túlhangsúlyozott gesztusok miatt központi figurává vált Komoró- czy (Lamanda László) eredetileg katalizátor figurája. Agresszív butasága, konok maradisága azt a Horthyval hamarosan uralomra került réteget vetítette előre, amelyben az ilyen figurák boldogultak. A szerepértelmezési problémák ellenére megbizonyosodhattunk erős tehetségéről. Az ifjú Biky (Tóth Máté) színtelennek mutatkozott, annál életesebb volt idős Biky szerepében. A Szalayt és a temetkezési vállalkozót alakító Major Pál mindkét feladatát rutinos biztonsággal oldotta meg. Poós Éva kitűnő stílusérzékét bizonyították a gondos, korrekt előadás jelmezei, amelynek kedvező fogadtatásához Kerny Kálmán zenei munkatárs is hozzájárult. Heltai Nándor gédiájuk a görög sorstragédiákat idézné, ha ezt a kisvárosi világot nem melengetné az író szenvedélyes emberszeretete. így az álomszerű, tüllös, a „fiatalok” boldogságát megvalósíthatatlannak minősítő megoldás nemcsak látványos, nemcsak a váratlanság újdonságával hat: az író, a rendező állásfoglalását is kifejezi. Az Is kétségtelen, hogy az előadás szövetében ott bújkál a tudatalatti, de' nem annyira töményen, hogy teljesen hitelesnek érezzük ezt a befejeződést, a stílusváltást, indokoltnak a tragikomikum el- szegényítését. A női alakítások sikerültek jobban, egységesebbek. Mindenkit meggyőzött arról Nelli (Borbáth Ottilia), hogy joga van a tüskés modorhoz, az élet illúziótlan szemléléséhez. Szókimondása, olykor kíméletlen önzése csupa önvédelem. Ezért igazságos Komo- róczyért vívott harca, a magára maradó testvéreket összeölelő boldogsága. A csupa nő, a csupa élet, a csupa vágyódás Lujza (Andresz Katalin) kapott, vesztett a legtöbbet a szerelemben. A közönség eddigi legjobb kecskeméti alakításának tapsolt. Érett biztonsággal formálta meg a környezetén túllátó modern nagylányt. SíerepéSrSgyériiséíTSzeren- cSés találkozásának-'vagy a >szí-< MM8MM»8eM«WMMM88WMWa toX’Xv^X'X'X'X'X'X'IyXy•••••••••••••••••••••••••••' Új könyvek t Thinsz Géza nevét nem ismeri a magyar olvasóközönség, hisz Stockholmban élő magyar költő és műfordító. Első kötete a Stockholmi Magyar Intézetnél jelent meg 1960-ban. Azóta több önálló jverseskötete jelent meg a svéd fővárosban, s a Vizek távlatai című kötet az első, mely Magyarországon is forgalomba kerül, s valószínűleg az első azon kötetek között is, melyek a Nyugat- Európában élő szórvány magyarság kiadványaiból itthon országos terjesztésre kerülnek. Thinsz nagy szolgálatokat te{t a magyar irodalomnak fordításaival, a magyar irodalmat bemutató kritikáival ás népszerűsítő tevékenységével. Elég, ha Örkény és Déry svédországi megjelenésére utalunk. Thinsz költő, mégpedig tökéletes kétnyelvűnek kell gondolnunk, ha tudjuk, hogy József Attilát, 'Szabó Lőrincet, Nagy Lászlót, Illyés Gyulát, Juhász Ferencet, Pilinszky t, Weörest fordított svédre. A hídon, melyet a két távoli ország kultúrája közt önzetlenül épített s épít, nemcsak oda, hanem visszafelé is közlekedik, számos svéd költőt fordított magyarra, melyek közül a legemlékezetesebb sikerű a Modern Könyvtárban jelent meg Szédítő táj címen, tizennégy svéd költőt bemutatva. Thinszet foglalkoztatja az i'degenlaikiság, az anyanyelv és a tanult nyelv problémája: „Ehhez a városhoz tartozol, beleszövődtél, pedig lerí rólad: idegen vagy, nézésed is elárul, csípőd, mozdulatod, ahogyan betöltőd a szobát, megszólalsz: idegen vagy és ehhez a városhoz tartozol” (mármjnt Stockholmhoz) — írja legújabb kötetében, mely a« Vizek távlatai címen nemrégiben került nálunk forgalomba. Thinsz verseiben nemcsak a kettős nyelvi és honi probléma szólal meg, hanem' a svéd hétköznapok is; a szerelem és az érzékiség, a magány és a tél. Thinsz költészete avantgárd hagyományokat követ, nem költői a szó hagyományos értelmében. Szereti és jól műveli a prózaverset, gondolatmenetében a váratlan fordulatokat, s a szellemes nyelvi játékok sem idegenek tőle. Szépál Árpád neve ismerősebben hangzik az irodalmat közelebbről ismerők előtt. Hosszú évtizedekig netn hallottunk róla és tőle semmit. Mígnem a Kritika egyik legutóbbi száma foglalkozott az idős (83 éves) költővel, kritikussal. A Galilei Kör alakította fejlődését, s határozta meg szellemi, politikai pályáját. A Tanácsköztársaság bukása után bebörtönözték, s ennek következtében soha nem kaphatta meg az őt megillető nyilvánosságot Horthy Magyarországában, Első verseit a „minden magyar avantgárd atyja”, Kassák Lajos közölte Ma ci-„ mű lapjában. Tagja volt a Munka körének is, s részt vett a Munkáskórus című, ma már legendás hírű lap szerkesztésében is. 1919 után mindössze egy kötete jelent meg Húsz vers címen 1920-ban. A fokozódó jobbratolódás, majd a fajüldöző törvények miatt kénytelen volt Párizsba menekülni, s e várost azóta sem hagyta el. 1979-es impresszummal Párizsban látott napvilágot Keréknyom című verseskötete, mely most kerül terjesztésre nálunk is. Szépál Árpád szinte szélsőséges avantgardistának indult, lázongó forradalmiság jellemezte verseit, e kötetéből viszont a lehiggadt, az élet minden hívságával, gyötrelmével leszámoló öreg költő szólal meg. Formavilágát sem -jellemzik modernista törekvések — bár néhány versében megőrizte a kassáki hagyományokat. Közel negyven éve ál Párizsban az idős költő, mégis alig van verse, gondolata, mely ne hazaszállna. Értékes kötettel, a mai magyar lírában alig ismert gondolat- és formavilággal találkozik az olvasó nyitott kultúrpolitikánk jóvoltából. NYELVŐR „Pereg az óra” vagy „peregnek az órák”? A helyes szóhasználat kérdéseivel nem lehet eleget foglalkozni. A szavaik jelentésének és használati körének felületes ismere- ", te nagyon sok hilba forrása. Példamondatokat magam is gyűjtöttem, de felhasználtam az Űj anyanyelvi kaleidoszkóp néhány nagyon szemléletes példáját is, „Pereg az óra” — jelentette ki néhány napja a rádióban egy riporter. Bizonyára azt akarta közölni, hogy az idő halad, tehát át kell térni a következő kérdés tárgyalására. Az értelmező szótár szerint a pereg igének egyik jelentése az, hogy (az időegységek) gyorsan követik egymást. Á szótár magyarázó mondata ez: pe- regnak a napok. Tehát sem a nap nem pereg, sem az óra, hanem csak a napok és az órák. ' Sokszor eltévesztik az utolsó és a legutóbbi használatát is. Helytelenül beszélnek az utolsó évekről és az utolsó divatról. A? utolsó a térbeli és időbeli sor végén levőt jelenti, ami után már nincs más. Pedig az évek még tovább is „peregnek”, és a legújabb divat sem az utolsó. Tehált csak az utóbbi évekről és a legutóbbi divatról lehet szó. A mindennapi lekötelezettség is csak mindennapi lekötöttséget jelenthet. Ha az óra (karóra) élet- tartalmát említik, a tartalom és tartam szót keverik össze. A tar- — tolom valaminek a lényegét jelenti, a tartam pedig azt az időt jelöli, amíg valami végbemegy, lefolyik, tart, tehát az órával kapcsolatban annak az élettartamáéról beszélhetünk. Megmosolyogjuk ha pápai enciklopédiát említ valaki enciklika helyett. Az enciklopédia ugyanis valamely tudomány egészét összefoglaló és áttekinthető rendszerben tárgyaló mű, a pápa pedig enciklikát, pápai körlevelet szokott kibocsátani. Akkor is lehet hibát elkövetni, ha a mondat alanyának nézőpontjából nem1 helyes előjelű kifejezést használnak. Régebben olvashattunk az újságban ezt a tudósítást: „Quang Tri elfoglalása után fejvesztetten menekültek a saigoni csapatok.” Bizony furcsa, hogy miért menekülnek, ha elfoglaltak egy várost. De. az. események ismerete elvezet a megoldáshoz: a várost elfoglalók nem azonosak a menekülőkkel. Tehát az alany nézőpontjának megfelelően nem Quang Tri elfoglalása, hanem elvesztése után menekültek a saigoni csapatok. Ugyanez a szemléleti hiba van ebben a rádióban elhangzott mondatban is: „Bár már letelt a megszabott idő, a banditák nem váltották be ígéretüket, és eddig még egyetlen túszt sem végeztek ki.” A beváltja az ígéretet szó- kapcsolat csak számunkra kedvező dologra vonatkozhat. A banditák nem ígéretüket, hanem fenyegetésüket nem váltották be (szerencsére). Ha az alkohol ártalmairól szólva azt olvassuk, hogy a közúti balesetek okai között mindmáig az ittasság viszi el a pálmát, megütközünk a közlés hangnemén. A pálma siker és dicsőség jelképe, tehát ne magasztaljuk fel az alkohol szerepét a közúti balesetekben. Itt semleges kifejezés lett volna helyesebb. Pl.: az ittasság vezet, az ittasságé az első hely. De zavart okozhat ugyanannak a szónak konkrét és átvitt értelemben való együttes használata is. Orvosi cikkből való a következő közlemény: „Több munkáson egy ismeretlen lázas betegség mutatkozott. E fölfedezés nyomán lázas kutatómunka indult meg.” Mindkét mondat magában kifogástalan, de a közös lázas szó együtt furcsán hat. A lázas szó sok főnevünk előtt hangulatos jelző (pl. lázas sietség, kapkodás, tevékenység, keresés). De itt a szorgos, elmélyült szaivak lennének a kutatómunka megfelelő jelzői. Ugyanígy helytelenül fogalmazták meg néhány éve egyik napilapunkban az egyébként szomorú hírt: „A taskenti földrengés a Szovjetunió egész lakosságát megrázta.” A megráz ige átvitt értelmű használata tragikus eseményekkel kapcsolatban jól használható, de a konkrét jelentéshez közel álló földrengésről szólva nem volt szerencsés átvitt értelmű használata. Ez a rádióban hangzott mondat- töredék: „Rákóczi Ferenc képe Mányoki Adám tolmácsolásában ...” — a szálhasználat másfajta hibáira mutat ra. Az átvitt értelemben használt szavakban többnyire érződik az eredeti jelentés is. A tblmácsol ige nemcsak egyik nyelvről a másikra való fordítást jelent, hanem azt is, hogy másnak a gondolatait, érzelmeit fejezzük ki valaki előtt, így pl. az idegen küldöttségről szólva, „vezetőik pártjuk, népük üdvözletét fejezik ki, tolmácsolják népünknek”. A zenészek zeneműveket tolmácsolnak. Tehát az ige megőrzi alapjelentését (többnyire hallási képzettel átad, közvetít). így a festő nem tolmácsolta a nagy fejedelmet, hanem csak ábrázolta, lefestette. Ugyanilyen képzavaros mondat a következő is, még ha ünnepi ' visszaemlékezésben hangzott is el; ..Felépítettük az országot tetszhalott porából.” A szónok gondolata az volt, hogy egy halottnak látszó országot építettünk fel. De a tetszhalott élő ember, csak nem észleljük légzését, szívműködését. Ha nem halott, akkor pora sem lehet. „iFord nem akart pontot tenni az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb lapjaira." Ez a hangzatos megállapítás ugyanolyan képzavar, mint a megelőző kettő. A súlyos szó átvitt értelmű használata itt nem helyénvaló. A laphoz a könnyűség képzetét * kapcsoljuk. A pontot sem általában a papírra szokták tenni, hanem valamilyen közlés végére. Kiss István t Ahol a film mesterei tanulnak A világ első filmművészeti főiskoláját Moszkvában alapították 1919-ben. Az Ossz-szövetségi Állami Filmművészeti Főiskolát, rövidebb nevén a VGIK-t, az elmúlt hatvan ev alatt a filmesek több nemzedéke végezte el. A szovjet film világszerte elismert tekintélye nagyrészt a VGIK volt hallgatóinak köszönhető. A VGIK egyik fontos jellemzője, hogy az iskola mintegy modellizálja a modern filmstúdió szerkezetét. Leendő rendezők. forgatókönyvírók, színészek, operatőrök, jelmeztervezők, gyártásvezetők, filmesztéták tanulnak itt. Minden művészeti csoportot az adott szakterület elismert pedagógusa vezet. A vezetők rendszerint ismert filmművészek, akik tudásukkal és tehetségükkel segítik diákjaikat a művészet útján tett első lépéseikben. Így például a játékfilmek tanszékét Szergej Geraszi- mov, a szovjet film nagy tekintélye, a filmtudományok doktora vezeti. Geraszimov különleges stúdiót hozott létre: nála együtt tanulnak a jövő rendezői és színészei. Ez a módszer, mint ahogy a stúdió többéves tapasztalata bizonyítja, nagyon gyümölcsöző: a közös próbák, a feladatok és módszerek részletes megvitatása a kölcsönös megértés légkörét hozza létre. A VGIK-n az oktatás rendkívül intenzíven folyik, a tanrend sűrített. Például a játékfilmrendezői szakon tanuló diákok festészetet, grafikát tanulnak, elsajátítják az építészet legfontosabb elemeit, vizsgáznak művészettörténetből stb. Nem véletlen, hogy több leendő játékfilmrendező iskolaévei alatt nemzetközi és hazai kiállításon vesz részt. A VGIK-n kapott széles szakmai felkészítés lehetővé teszi, hogy a filmen kívül a díszlettervezésben, vagy a könyvillusztrálásban is dolgozzanak.. Számosán ismert festők lettek. Az iskolán eltöltött évek során valamennyi tanszék diákja filmek egész sorát nézi meg. Az iskola filmtára több mint háromezer szovjet és külföldi filmet őriz. A VGIK könyvtára mintegy (80 ezer kötettel rendelkezik; filmművészettel foglalkozó irodalma egyedülálló. Az/élső önálló film forgatásához /a diákok rendelkezésére állnak az iskola modern technikával felszerelt tanstúdiói, vágó- részlege, hangstúdiója, filmlaboratóriuma és filmsokszorosítója. Mindez, akárcsak az oktatás, ingyenes, a költségeket az állam fedezi. A végzősök diplomafilmjei nemegyszer a stúdión kívül is elismerést aratnak, még nemzetközi filmfesztiválokon is. Az Express című francia lap tudósítója szerint a VGIK „láttán a francia filmművészeti főiskola elsárgulhat az irigységtől, hiszen a szovjet főiskola olypn lehetőségekkel és eszközökkel rendelkezik, amelyek révén tekintélyt vívott ki magának külföldön is. És, ami a legfontosabb. munkát biztosit minden végzősének.” A VGIK kapui nemcsak a szovjet diákok előtt állnak nyitva. Jelenleg Ázsia, Afrika, La- tln-Amerika és Európa mintegy 40 országából tanulnak itt fiatalok. Azóta, hogy 35 évvel ezelőtt a VGIK megkezdte külföldi diákok képzését is, mintegy 550 külföldi végezte el az iskolát.
