Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

1980. október 19. • PETŐFI NÉPE ® 3

KÖNYVTÁRAVATÁS, IRODALMI EST

A tudomány művelői

A könyv ünnepe Kiskunhalason

Több száz ember gyűlt össze pénteken a kikunhalasi Kossuth Lajos utca egyik háza előtt, hogy részese, legyen az őszi megyei könyvhetek keretében tervezett avató ünnepségnek# Délután tél négykor került sor a tágas, korszerűen berendezett ' kívül-belül tetszetős, új szövetkezeti könyvesbolt átadására. Az alkalmi vásárlás céljából kialakított „könyvutca’' szomszédságában megyénk legnagyobb és minplen -’bizonnyal legszebb könyvesboltja előtt dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság első titkára mondott beszédet, éá Qodor Tibor színművész működött közre egy Babits-vers elmondásával. Miután az alkalomhoz illően a bejáratnál elvágták a szalagot, az érdeklődő közönség nagy tetszésnyilvánítás közepette birtokba vette az új létesítményt, az ÁFÉSZ^ által működtetett, 5 millió forintos költséggel épült könyvesboltot, Halas legújabb büszkeségét.

Az avató ünnepség után a helyőrségi tiszti klubban könyvvásárlással és dedikálással egybekötött, műsoros irodalmi estet tartottak. Jókai Anna író, valamint Baranyi Ferenc és Hatvani Dániel költő műveivel ismerkedhetett a közönség. Az ésten Ispánovits Márton, a MÉSZÖV elnöke köszöntötte a vendégeket.

Többek között elmondotta, hogy „nagy szerepe van annak a Bács- Kiskun megyei könyvterjesztői tevékenységnek. amelynek eredménye, hogy a felhalmozott emberi tudás egyre szélesebb tömegekhez, közöttük a falusi lakossághoz, a tanyán élő emberekhez, eljuthat, a lakosság közkincsévé válhat. Továbbra is igyekszünk megvalósítani azt « húsz évvel ezelőtt kitűzött célt. hogy a könyvet el kell

9 Ispánovits Márton köszönti a vendégeket.

juttatni minden falusi házba. Ezáltal sikerül elérnünk, hogy az országos szövetkezeti könyvforga- lomból megyénk részesedési aránya meghaladja, a tíz százalékot. Ez is hozzájárult . ahhoz, hogy .Kiskunhalas lehet az országos megnyitó ünnepség házigazdája.” Az est további részében dr. Imre István, a SZÖVOSZ elnök- helyettese mondott beszédet. Kulturális politikánk eredményéinek

felsorolása után kijelentette: „Az elmúlt húsz esztendőben a fogyasztási szövetkezetek dolgozói és társadalmi bizományosai emberek millióihoz juttatták el a tudás forrását, a könyvet, és teszik ezt megújuló erővel napjainkban is. Amikor 1960-ban első alkalommal bonyolították le az őszi megyei könyvheteket, a fogyasztási szövetkezetek könyvforgalma alig érte el a 80 milliót. Eb-‘ ben az évben viszont amikor e fontos művelődéspolitikai tevékenység a társadalmi összefogás révén tömegméretű mozgalommá vált, az ország 166 szövetkezeti könyvesboltja a több mint 5 ezer bizományos közreműködésével mintegy 350 millió fórint értékű könyvet juttat el a falvakban, a tanyákon élő lakossághoz.” Az előadó a továbbiakban szólott arról a sokoldalú és hasznos támogatásról, amelyet a könyv minél szélesebb rétegekhez' való eljuttatása érdekében a Hazafias Népfronttól a KISZ-fől, úttörő mozgalomtól, a nőbizottságoktól és a

művelődési intézményektől kapnak .

Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetsége titkára. József Attila- és SZOT-díjas író ezután irodalmunk és könyvterjesztésünk eredményeiről beszélt, és szólott többek között az írók és az olvasók sokoldalú kapcsolatáról. Az irodalmi esten Bodor Tibor színművész. a Madách Színház tagja, valamint Mátray Márta és Tolnai Miklós, a Kecskeméti Kátona József Színház művészei működtek közre. Az est végén kitüntetéseket adtak át azoknak, akik a szövetkezeti könyvterjesztésben ered- méftyesen vettek részt eddig. A „Szövetkezetek Kiváló Dolgozója" kitüntetést átvette Jókai Anna író és Baranyi Ferenc költő is, az irodalmat, az olvasást népszerűsítő tevékenységéért.

A délutáni és az esti rendezvényen jelen voltak a város párt- és tanácsvezetői, valamint a kulturális élet megyei irányítói, köztük Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára. V. M.

un

m

9 Már helyükön a belestestek, most a- tetökészités következik.

Kaskantyú, a kiskőrösi járás ezerhárotnszázvalahány lakosú kisközsége ritkán hallatt .magáról. Talán azért, mert bizonyos értelemben zárkózott település. A kis falu csendjét nem veri fel. hétköznapjai" hírét nem viszi, hangulatát nem érzékeli az átmenőforgalom. Az oda leágazó „mellékút ugyanis véget ér a faluban, nem vezet tovább. A bejárat tehát egyben kijárat is.

Pedig az élet itt sem eseménytelenebb, mint másutt. Az elmúlt öt évben például több mint száz tanya szűnt meg. Mintegy pég.v- és félszázan — a község lakosságának csaknem az egyharmada

— most is a külterületi otthonukhoz, munkájukhoz kötődnek. Az emberek éppoly dolgosak-szorgo- sak, mint a homokszelídítő-hasz- nosító társaik szerte a megyében. Mint ahogyan örömeik és gondjaik is azonosak. Napjainkban például a szőlő és a bor árának alakulása a helybelieket foglalkoztató legfontosabb kérdés Az idei szőlőtermésnek, a bor minőségének nem kedvezett az időjárás. Hiába, a szőlőre fordított fáradozás és költség évente nem egyformán váltja be a hozzá fűzött reményeket ..

De vajon mi újság a helyi tanácsnál? A tervidőszak végéhez közeledve, mi foglalkoztatja a tanács. tisztségviselőit, mi a legfőbb gondjuk? — tudakoltuk a törékeny termetű Kobács Iréntől, aki a kaskantyúiak szolgálatában eltöltött 26 évből immár huszadik éve vb-titkárként tevékenykedik.

— Két beruházással kínlódunk. Három tanteremmel és nevelőszobával bővítjük, egyben korszerűsítjük az úgynevezett új iskolát

— feleli Kovács Irén. S hogy a vállalkozás szükségességét meg is okolja, magyarázatba kezd:

— Áldatlan a helyzet, mert ahány osztály, annyifelé vannak. Két csoport a kultprházban. egy az evangélikus templomban, kejt- tő a volt .katolikus iskolában. A most bővülő, új iskola ugyanis kéttantermes. Elég, ha csak arra utalok, hogy óránként egyik helyről a másikra szaladnak a nevelők. Egyébként az evangélikus imaházat nemrég visszaadtuk az egyháznak: a kis fatornyát most ácsolják, újítják felv A kiköltözött osztálynak pedig a tűzoltószertár klubja ad helyét. Mindenesetre-a jövő tanév már más feltételek között kezdődhet, ötévi erőfeszítések eredményeként...

Maradjunk az imént említett erőfeszítéseknél, vegyük sorjába, mi mindent takarnak.

9 Kovács Irén vb-litkár: Végül is hogyan építsen az ilyen pici községi tanács?

A kisközség tanácsa annak idején a középtávú tervében két legnagyobb helyi gond megoldását célozta még: kétcsoportos óvoda megépítését és az iskolabővítést. Ezekhez mindenekelőtt pénzre volt szükség. Évről évre tartalékolták hát a fejlesztési alap bevételét, amely, csökkenő irányzatú: a tervidőszak első évében 370 ezer forintot .tett' ki, az idén már százezer forinttal kevesebb.

Az óvoda gondján viszonylag simán túljutottak, nem kis mértékben a helyi Homokgyöngye Szakszövetkezetnek köszönhetően. A községi tanács, egymillió forintját a szakszövetkezet hárommillióval megtoldotta ,— kétszáz-, illetve százhúszezret az állami gazdaság és az áfész is hozzátett —, s jóhírű építőbrigádja ebédlőt is tető alá hózott az intézmény mellé. Ily módon megoldódott a napközisek ellátása, 1 egyben a szakszövetkezet dolgozóinak étkeztetése is.

— Hanem az iskola, a há,rom tanterem ugyancsak feladta a leckét! — taglalja a vb-titkár. — Erre a fejlesztési alapban másfél milliót spóroltunk össze. A másik felét a megyei tanács adta. A következő lépés: kivitelezőt találni. Állami cég -ilyen kis faluban, ilyen pici munkára nem vállalkozik. A szövetkezet építőbrigádja lekötve. Maradtak a helyi kisiparosok, Jobban mondva az egyik, Török Mihály, Páhiba való. A tűzoltószertárat is ő építette, megelégedésünkre. E vállalkozásban mégsem tudott részt venni, sajnos, baleset érte. Maradt egyedül Kiss István, a helybeli kőművesmester, aki a munkát és a-segéderőt vállalta, az anyagbeszerzést nem. Külön örömet jelentett tehát, hogy a csengődi tetőfedőmester az anyag- beszerzésre is vállalkozott.

— Az anyagbeszerzés nehézségeit a családiház-építők jól ismerik. A tanács számára ez nem könnyebb feladat?

— Rendkívül keserves, nemhogy könnyebb! — vágja rá Kovács Irén. — Bódog István, a tanácselnök most is ilyen ügyben van úton. A tantermekhez szükséges üvegeket hozzák visszrako- mányként Budapestről a szakszövetkezet teherautóján. Hogy mennyit buszozott és- autóstoppolt a szükséges anyagokért! A téglát valahonnan Dunántúlról, az egyéb anyagokat más-más helyről sikerült megszerezni. A TÜZÉP-teíepek közületet nem szolgálnak ki. Kecskeméten például, bár a vállalat -igazgatójával előzetesen megbeszélte,, a telepvezető mégis jól leteremtette a tanácselnököt. Dühítő, hogy a rádió, tévé hirdeti a különböző építőanyagokat, de: közületeket nem szolgálnak'- ki. Végül is, hogyan építsen az ilyen pici községi tanács?

A lényeg mégis, hogy bármilyen nehéz volt, sikerült az anyagot tavaly, még az áremelés előtt

megvenni. A munkát nem hátráltatta az anyaghiány.

.:— Ezek szerint az építés az idén kezdődött meg?

— Az alapot társadalmi munkával a lakosság építette. Sőt, a falakat is felhúzták. A tavasz sok dolgot diktál a szőlőben, de a nép otthagyta a munkát, mert az iskoláról volt szó. A falazásnál hatvannál is többen serénykedtek.

— Most hol tartanak az építésben?

— Már a helyükön a béléstes- tek, most a tetökészités következik. A víz- és villanyszerelési munkát a szakszövetkezet szakemberei végzik el. Különben' a csempe is megvan. Ez is úgy. hogy

, az egyik itteni pedagógus járt Halason és jelezte, hogy van fehér csempe. A tanács egyik dolgozója pedig kocsijával két részletben hozta1 el.

A városi, nagyközségi tanácsok gazdálkodási gondjait ismerve, hozzágondolom: szegény kisközségek! Marákra foghatják erejüket a sorban legfohtosabb gondjaik megoldására, céljaik elérésére.

— A következő öt évre milyen célt tűz maga elé Kaskantyú?

— Az új iskolához még egy tantermet szeretnénk ragasztani, a volt katolikus iskolából pedig egy szép tornatermet kialakítani.

„Emellett egy-egy járdaszakasz anyagára csipegetünk majd el a kis pénzből.

Perny Irén

MOSTANÁBAN a különböző fórumokon elég sok szó esik a tudományos kutatómunka eredményeiről, annak nélkülözhetetlenségéről és gyakorlati hasznáról, s természetesen azokról, akik nélkül mindez nem létezhet: a tudományok művelőiről, tudósokról, kutatókról, a kiváló eredményt elérő, magas színvonalon dolgozó szakemberekről. Amint á párt XII. kongresszusának beszámolója is említette: „A tudomány egyre nagyobb • jelentőségű termelőerővé válik.” S ami ebből következik: fejlődésünk megoldásrá váró feladatai növekvő felelősséget rónak a tudományok művelőire. Még azt is leszögezte a beszámoló: A tudományos kutatás eredményessége, hatékonysága elsősorban azon mérhető, milyen segítséget ad a kutatás .a gyakorlatnak a társadalmi élet különböző területein.

Elvi megállapítások ezek, melyeket olyan tények támasztanak alá, hogy hazánkban 126 kutató- intézetben és mintegy 1340 kutatóhelyen (közöttük 1086 egyetemi és- főiskolai tanszéken) végeznek kutató-fejlesztő munkát, s. a kutatóhelyeken mintegy 38 ezer tudományos kutató dolgozik, akik közül minden nyolcadik szerzett tudományos fokozatot. Azt is tudni kell, hogy államunk a nemzeti jövedelemnek több mint 3 százalékát fordítja a kutatásra és a tudományos munka fejlesztésére. Ez évente csaknem 20 milliárd forint.

NEM AZÉRT soroltam fel mindezt, hogy annál szerényebbnek lássék az a névsor, amit a megyében működő tudományos intézetekről. az ott dolgozó kutatókról és más szakemberekről összeállíthatunk. Hiszen ha valamire, akkor éppen a tudományos munkára leginkább vonatkozik az a megállapítás, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség jelenti a tevékenység legfőbb értékét, s fejezi ki leginkább annak hatékonyságát. Nem sok. úgy is mondhatnánk. hogy kevés önálló tudományos „műhely” van a megyében, de ezek igen jelentősek és hatásuk messzebb is kisugárzik az ország területére. Ilyen például a Zöldségtermesztési Kutató Intézet, ahol tíz tudományos fokozattal rendelkező vezető és munkatárs dolgozik, akiknek tevékenysége számos elismerést szerzett már e szakágazat művelőinek az. ország határain is túl. Hasonlóképpen a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, amelynek tudós kutatói számos új szőlőfajtával vívtak ki nevet maguknak országszerte.

AZT AZONBAN már csak kevesen tudják, hogy a jeles zöldségtermesztők és szőlőnemesítők mellett több kiváló — tudományos fokozattal rendelkező — er- dészmérnök és más tudományág művelője is található a megye különböző munkahelyein. Nyugodtan sorolhatjuk a „tudományos műhely” fogalomkörébe a felsőfokú tanintézeteket is, ahol az előadók, tanárok egy része — bár a-napi óraadás elég leterhelés számukra — jelentős tudományos munkát is

Ki lehetne

Mindennapi téma, mert asztalunkról egy napon se hiányozhat és nem is hiányzik — a kenyér. Iránta való megnyilvánulásunk rendkívül változó, mert okoz örömet meg bosszúságot. Az előbbi a mennyiséggel, az utóbbi általá-’ ban a minőséggel kapcsolatos. Ez meghatározza azt, hogyan bánunk a kenyérrel.

Ami elmúlt: családi összejöveteleinken még most is .emlegetik anyám tenyerének kamasz arcomon való hatalmas csattanását. aminek az volt az előzménye, hogy véletlenül leejtettem egy szelet kenyeret, s hanyag eleganciával a kredenc alá pöccintettem. A pofonnal nem zárult le az ügy. A következő pofon kilátásba helyezésével felszedette velem a kenyérszeletet.

Ha a történtek után huszonegy- néhány évvel fiammal most végigjátszanám ezt a kényérhistó- riát, a gyérek biztosra venné: apja teljesen megháborodott.

A jelen: kora reggel hosszú utat teszek meg autóbuszon. Mindennapos a látvány: gumikesztyüs. müanyagzsákos „előkelő" guberá-' lók a járdaszélre kitett szemét- gyűjtőkbőlI háromnegyed, fél. vagy negyed vekni kenyereket húznak elő. Hamar megtelik a zsák, amit kiskocsival húznak haza a disznóknak.

Mennyit gyűjthetnek öspze reggelente? Nem tudni. De megpróbáltam kideríteni gondolatban, íme a számításom: hozzávetőlegesen Bács-Kiskuh megye településein 150 ezer család él. Ha csak húsz dekányi kenyeret dobnak ki naponta, akkor 30 mázsa kenyér megy veszendőbe — ez két közepes pékség napi termelése — azaz

végez önszorgalomból és egyéni érdeklődése szerint, legtöbbször az iskola hasznára, annak hírnevét is öregbítve. A Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskoláján, Kecskeméten, a tanári karban öten rendelkeznek kandidátusi tudományos fokozattal, s a munkájukról nemrég készült összegezés igen színvonalas tevékenységről adhatott számot. Szakterületüknek megfelelően többért dolgoznak tudományos munkán és tudományos fokozatot is elérőén a kecskeméti óvónőképzőbén, a műszaki főiskolán, a bajai tanintézetekben stb. Közismert a megyei kórház kiváló orvostudósának munkája, vagy ki he hallott volna az állami-díjas tataházi körzeti orvos kandidátusról. de az orvostudományok művelői között még többen is dolgoznak a megyében.

CSAK ELISMERÉSSEL lehet szólni arról a szakszövetkezeti elnöklői, erdészétvezétőről, felvásárlási szervezet igazgatójáról, fő- agronómusról. múzeumigazgatóról, az oktatási igazgatóság tanáráról, megyei vb-titkárról, osztályvezetőről, kollégiumi igazgatóról és más szakágak képviselőiről, akik szakmájukban, vagy néha azon kívül is egy-egy terület alapos is- merőjeként szívós munkával eljutottak a tudományos tevékenység hivatalos mérlegre tevéséig, kutatási témájuk megvédéséig.

Nem kis munka és erőfeszítés ez azok számára sem. akik kizárólag ilyen munkakörben — tudományos intézetekben stb. .—1 dolgoznak. még inkább a gyakorlati élet más területén is helytállóknak, mint legtöbben a felsoroltak közül., Ha tehát azt mondjuk, hogy a tudományos címet és rangot szerzett negyvenegy személy bár nem sok. de nem is kevés itt a megyében, azt is mindjárt hozzátehetjük: rajtuk kívül és mellettük is még nagyon sokan végeznek értékes munkát a tudomány szolgálatában. ‘ Gondoljunk csak a TIT által és különböző tudományos egyesületek keretében kifejtett, vagy az üzemek, gazdaságok gyakorlati laboratóriumaiban. műhelyeiben folyó áldozatos, napi. közhasznú, a tudomány eredményeit közvetítő és alkalmazó tevékenységre.

OLYAN MUNKA EZ, melynek hatását a képzett emberfők számának állandó gyarapodásán-mérhetjük le. de mérhető a szerepe az" egész megye előrehaladásán, ía” mind magasabb terméshozamokon. a korszerű növényvédő szerek. kemikáliák alkalmazásán, a fejlett technológia, az új gépek bevezetéséh. alkalmazásán, a kísérletező kedv élénkülésén.

Természetesen sok még a teendő a tudományos munka összpontosítása. a személyi feltételek és anyagi erőforrások megteremtése, az eredmények elismerése érdekében, amire a kongresszus felhívta a figyelmét országosan, s érvényes ez a mi megyénkre is. Érdemes felidézni mindezt — .a jövő érdekében.

T. P.

próbálni

nem mind. hála a guberálóknak, mért ennek egy része moslékba kerül. tehát valahogyan haszno- sul. De a kidobott kenyér jelentős része a szeméttelepeké.

Ez tény, de a kenyér minőségével van baj — hallom a meg- Icáfolhatatlannak tűnő érvet. Ez is tény, mert másnapra tényleg sokszor megszárad, harmadnapra a pék. sem ismerne „alkotására". mert zöldesfehér penészréteg képződik benne és rajta. Ki eszi meg? Ezért kerül aztán a kukába.

Ami célszerű lenne a jövőben: megyei szintet nézve számit-e valamit mindössze 30 mázsányi — kidobott — kenyér? Talán nem. De országos viszonylatban már 6' —700 mázsáról van szó. Számít ez valamit? Igen. Nagyon is számit, mert kenyérből sem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt a pazarlást megengedhessük magunknak.

Akkor mi legyen? Minden család nagyjából tudja, naponta •mennyi kenyér fogy. Ezt dekára nem lehet kiszámítani és az is igaz, hogy kis rátartásra is szükség van — de nem egy kilónyira A száraz, már ehetetlen kenyér ami megmaradt, ne a kukába kerüljön, s véletlenszerűen hasznosuljon onnan. A kenyér a szeméttelepet csak egy módon kerülheti el biztosan: ha otthon összegyűjtjük, s odaadjuk egy ismerősnek, aki felhasználja. Persze nem kell hozzá túlzott fantázia, hogy szervezett formában, gépkocsival történetesen a termelőszövetkezetek gyűjtsék össze a száraz, már ehetetlen kenyeret. Hogy megérné-e, azt nem tudni. De ki lehetne próbálni.

T. L.

• A szalag átvágása után... (Straszer András felvételei.)

Kaskahifun három tanterem épül...