Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. októberül A verseny finisében Elhibázott vagy elhúzódó beruházás? MINDENKOR a nagy igyekvés évnegyede volt a termelő üzemek életéiben az esztendő utolsó három hónapja, de az idén talán még in­kább az. Azért, mert olyan ötéves tervidőszakot fejezünk be, amelyben a világ felé nyitott népgazdaságunk taktikáját át kellett értékelni ah­hoz, hogy célunk, a fejlett szocializmus fölépítése felé a lehető leg- egyenesebb, s legrövidebb úton haladhassunk. S bár a tervidőszak má­sodik felében a termelés, a nemzeti jövedelem szerényebb ütemű nö­vekedésével kell beérnünk, nincs okunk az elkeseredésre, mert eköz­ben oly érzékeny külgazdaságunk egyensúlyi helyzetének romlását si­került lefékezni. A jövőt tekintve, rendkívül értékes eredmény, hogy ezt tervszerű gazdaságirányító munkával értük el. Az irányítás, a helyes koncepció kigondolása csak egyik föltétele volt annak, hogy a kedvező folyamat elkezdődhessék. Társadalmi méretek­ben javítani kellett éhhez a munka hatékonyságát. S ebben vitathatat­lanul szerepe volt és van a XII. pártkongresszus és hazánk felszaba­dulásának 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett szocialista mun­kaversenynek is, amely a tervidőszakkal együtt érkezett finisébe. ISMERETES, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a KISZ Központi Bizottságának közös felhívása tavaly augusztus elején, spon­tán kezdeményezések után hangzott el, s a tizenkilenc megye vala­mennyi vállalatánál, gazdaságában és intézményénél napokon belül kongresszusivá 'hangolták át az egyébként sem szünetelő szocialista munkaversenyt. A legtöbb helyen pótfelajánlásokat tettek, ezzel is bizonyítandó, hogy a párt politikájával egyetértenek, a a megvalósítá­sában számítani lehet a munkahelyi közösségekre. A tömegszervezetek felhívása a tavalyi és az idei népgazdasági terv teljesítésére, s a VI. ötéves1 tervidőszak megalapozására mozgósította a brigádokat. „Váljék társadalmi üggyé a jó minőség, a takarékosság, a tartalékok feltárása és hasznosítása” — állították a versenyzők elé a hatékonyság követel­ményeit. Az ipari >üzemek kollektívái tői versenyképes termékeket, a költsé­gek csökkentését, az építőktől jobb minőséget, és határidőre elvégzett munkát, a mezőgazdaság dolgozóitól kisebb ráfordítással elért nagyobb terméshozamokat, a kereskedőktől takarékos gazdálkodást, az áruk minőségének óvását, bő választékot, és figyelmes kiszolgálást, a közle­kedés munkásaitól pedig takarékos üzemanyag-felhasználást, kulturált személyszállítást, és az eszközök jobb 'kihasználását kérték a kong­resszusi verseny elindítói. A megmozdulással kapcsolatos állásfoglalá­sában egyetértett ezekkel a célkitűzésekkel az MSZMP Központi Bi­zottsága, amely a legjobb eredményeket elérő szövetkezeteknek, vál­lalatoknak és intézményeknek 25 kongresszusi zászlót, a legtöbb mun­kasikert 'kivívó brigádoknak pedig 80 kongresszusi oklevelet ajánlott föl. A magas elismerésben 1981. május 1-én részesülnek majd az arra érdemes kollektívák. TAVASZIG a XII. pártkongresszus jelentős, a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítását elősegítő sikerek születtek a szocialista munkaversenyben, szó esett erről a 'beszámolóban, s küldöttek is be­széltek hozzászólásukban kollektívájuk eredményeiről. Bács-Kiskun- ban számos olyan felajánlást tettek a brigádok, amelyek arról tanús­kodnak, hogy túl akarnak tenni tegnapi önmagukon. Kiskunfélegy­házán például a KiUNi&P Vállalat Ságvári kőműves brigádja az épít­kezések határidő előtti és johb minőségben való átadására vállalkozott. Kecskeméten, az Alföldi Cipőgyárban a Krupszkája felsőrészkészítő kis közösség a Ne adj tovább rossz munkát jelszó szellemében kap­csolódott be a kongresszusi versenybe. A Kecskeméti (Baromfifeldolgozó Vállalatnál a kollektívák versenyteljesítményében nőtt az újítások súlya, s elérték a szervezők, hogy az újító szellem teret hódított az üzemekben. Baján, az Egyesült Villamosgépgyár szerelvénygyárában a Dolgozz hibátlanul munkarendszer elemeinek meghonosításával javí­tották a hatékonyságot. SAJNOS, arról még nem számolhatunk be, hogy a megye vala­mennyi vállalatánál, gazdaságában, mindenütt élni tudnak a szocia­lista munkaversenyben rejlő lehetőségekkel. Az első országos verseny után harminckét évvel is találhatók még olyan üzemek, ahol csak ál­talánosságban megfogalmazott, a munka gyakorlatában megfoghatatlan vállalásokat tettek. Előfordul az is, hogy a brigádok anyaghiány, vagy rossz kooperáció miatt nem tehetnek eleget fölajánlásuknak. Arra is találni példát, hogy nem tudatosítják az errtberekben, mit Is jelent a munkahelyük esetében a hatékonyság, minőség, takarékosság, s a vál­lalásokban ezért „nyúlnak mellé” az igazi versenyfeladatoknak. Ogy tűnik, egyik-másik vállalatnál lelassult az év derekára a munka­verseny léndülete. Ebben valószínűleg a szabályozók módosítása, pon­tosabban az ezáltal előidézett bizonytalankodás játszott közre. Nem egy üzemben a terv nem haladja túl a tavalyit, sőt, előfordul, hogy kisebb annál. így aztán, ahol a nagyszázalékos, látványos vállalásokhoz szok­tak, az idén kissé irányát veszítette a brigádmozgalom. BÁCS-KISKUNBAN a harmadik negyedévben Kalocsán, Baján s máshol is vizsgálta a helyi pártbizottság, hogy hol tart a kongresszusi versenyvállalások teljesítése. Az eredmények — az itt-ott előforduló megtorpanások ellenére is — jók, s a brigádmozgalom a gazdálkodás hatékonyságának javításán kívül elősegíti a munkához, a közösséghez és az embernek emberhez való szocialista viszonyának erősödését. Idézhetnénk itt Hambalkó Mihály leveléből, akinek betegsége idején a halasi Fémmunkás gyár egyik szocialista brigádja járt k<i Jánoshal­mára a kertjét művelni és említhetnénk még a példák százait önzet­lenségről, társadalmi munkáról. Mindezekről bizonyára szó esik majd a szakszervezetek decemberben megtartandó XXVI. kongresszusán, ahol várhatóan megtárgyalják majd a munkaverseny-mozgalom továbbfej­lesztésének feladatait is. A. T. S. A fél városban beszélik, a hír eljutott Kecskemétre, tán messzebb is: a kiskun­félegyházi műanyaggyárban egy több mil­lió forintos beruházás egy év óta félben hagyva pihen, és teljesen kihasználatlanul álldogál egy kétmilliót érő automata prés­gép is. A mindig „bennfentes” hírmondók természetesen a közvagyon felelőtlen her­dálásaként, pocsékolásaként minősítik és kürtölik szanaszét az általuk valósnak vélt tényeket. A hírlapírónak meg, persze, hiányérzete támad. Különben is: kételkedő alkat. Olykor a részle­tek jobban érdeklik. A körülmé­nyek, a háttér. Tájékozódni akar hát, és nem is akárkitől: az igaz­gatótól. A gyárkapuban csak úgy nyer bebocsátást, ha egyenesen a titkárságra tart. Ezen aztán ne múljon. Az irodaház emeleti fo­lyosóján régi ismerőssel, a tmk- üzem vezetőjével fut össze. Ke­zet ráznak. — Üdvözlöm a sajtót. Mi já­ratban? — A silótornyok érdekelnek. Mit tud róluk? Fejvakarás, kétértelmű, bizony­talan-bizalmatlan mosoly: — Üjságcikk? — Lehet... — Hát... Én tulajdonképpen nem nagyon ismerem a témát... Nem is vagyok illetékes nyilat­kozni. De az igazgató elvtárs. 5 biztosan többet tud... — Értem. Akkor viszlát. A titkárnő nyájasan csicsergi: legyen szíves várni húsz percet. Jó. Ismét a folyosó. Egy osztály- vezető készséges terelő mozdulatai: addig is ott a szobája. — Mi a helyzet ezekkel az ada­goló silókkal? — hegyeződik a kérdés a kényelmes fotelból. Megszeppent tekintet, ráfagyott derű: szóval ez ügyben... — Nem az én asztalom, higgye el. Semmi közöm hozzá. Nézze csak, ott árválkodnak az udvar végében. Ügy hallottam, elfogyott a pénz, de hogy mi lesz velük ...? A főnököt kéne faggatnia.. Tehát a főnököt, és senki mást. A főnök — Bálint László megbí­zott igazgató — pontosan húsz perc múlva_ kész.Elnézést kér: fórtto^ és sürgős kimutatást kel­lett csinálnia a főkönyvelővel. Kávé, s a szokásos „miben se­gíthetek?” — Annyi mindent beszélnek ezekről a silótornyokról, meg az olasz présgépről. Gondatlan beru­házás, tékozlás stb. Mi az igaz­ság? — Rendben. — Mélyről jövő sóhaj, rövid töprengés, majd ki­nyílik egy dosszié. — Kezdjük ta­lán a legelején. Mint műszaki fejlesztés, nálunk az V. ötéves tervidőszak indulása­kor került előtérbe az anyagmoz­gatás és -tárolás automatizálása. Szükségességét indokolta, hogy egyes alapanyagokból — például lágy és kemény polietilénből, po­A félig késs alumínium silótornyok. lipropilénből és polistirolból éven­ként több mint kétezer tonnát használunk fel. Az ezekből ké­szülő gyártmánydarabok általá­ban nagyméretűek, nagytöme- gúek, következésképp csak bizo­nyos géptípusokon, mégpedig a nagy teljesítményű félautomata fröccsgépeken állíthatók elő. Namármost. Evek óta műszaki- tudományos együttműködési szer­ződés köti vállalatunkat, a Villa­mosszigetelő és Műanyaggyárai a hasonló jprofilú NDK-beli Otten- dorf—GkrTIla céghez. Ott láttuk ezt az újítást, tőlük vettük a gra­nulátumtároló silók, illetve a pneumatikus anyagszállítás ötle­tét. Ez a rendszer nemcsak az .Alapanyag tökéletes., tárolását old- 1a meg, hanem egyetlen gomb- f nyomással a feldolgozó gépek tar­tályába is juttatja, azt. Nem kell tehát cipekedni, zsákokat emel­getni, sőt az anyag fogyását sem kell figyelni: a feltöltés önműkö­dően történik. Az eljárás a fröccs­öntő művelet automatizálásának leglényegesebb része, és együtt jár a termelékenység ugrásszerű növekedésével. A jövőben egy dolgozó Így három gépet kezelhet. Ugyancsak fontos elemei e fo­lyamatnak az itt kiktsérletezett termákkiszedő manipulátorok ... — Mikor kezdódött az építke­zés? — A tervrajzokat 1979 első ne­0'rúrlóhon pl n Rllrifl­pesti Műszaki Egyetem. Rögtön hozzáláttunk az alapozáshoz, a betonozáshoz is; a 29 milliós be­ruházást saját erőből kívántuk végrehajtani. Az új gazdasági sza­bályozók hatására azonban' jócs­kán megváltozott pénzügyi hely­zetünk: az idei nyereség a tava­lyinak negyedéhe csökkent. Ezért dönteni kellett a folyamatban le­vő beruházások sorsáról. Mivel ez a fejlesztés egybevág a munka­erő felszabadítását és az anyag- mozgatás gépesítését célzó köz­ponti hitelpolitikai irányelvekkel, a vállalat vezetősége úgy határo­zott: közvetett állami támogatási kérelemmel fordul a KGM-hez. Erre tavaly, a III. negyedévben került sor, az igényelt összeg: 12,3 millió forint. A pályázat — melynek mutatói nagyon kedve­zőek — elbírálása most, október­ben—novemberben várható. Biza­kodunk ... — És mi készült már el? — Eddig 6 millió forintot köl­töttünk a három darab száz és ugyanennyi 50 köbméteres alumi­nium silótoronyra. Bár a szabad ég alatt helyeztük el őket, álla­guk nem romlott, nem károsodott. Közben pedig, amit csak lehetett,• saját erőből elvégeztünk. Azokat a fröccsgépeket és flakonfúvó be­rendezéseket például, amiket a si­lók fognak kiszolgálni, áttelepí­tettük és csináltunk hozzájuk há­rom manipulátort. Ha megkap­juk a hitelt, 1982-ben befejezzük a munkát, különben — lemondva ' egyéb kisebb fejlesztésekről — 1983 vége az átadási határidő. Meg kell jegyeznem: nemrég volt nálunk egy általános miniszté­riumi vizsgálat is; a szakemberek véleménye' szerint az elképzelés reális, a befektetés megalapozott, s nem elhamarkodott volt. — Beszéljünk az olasz présgép­ről is... — Igen, a Potvell. Kertelés nél­kül ki keli jelenteni: befürödtünk vele. 1976-ban ebben láttuk — pest: központunk vezetői is, mi is — a termelékenység fokozásának, a présgépek automatizálásának optimális lehetőségét. Csaknem 2 millió forintnak megfelelő valu­táért vásároltuk, de a folyamatos termelésbe bevonni nem tudtuk. Több gyártmányt próbáltunk ki rajta, mig arra a következtetésre jutottunk, hogy nem érdemes to­vább kísérletezni vele. Drága a fölszerszámozása és sokkal gazda- ságtalanabb, mint a bakelit fröccsöntő technológia, amely an­nak idején hazánkban még gyer­mekcipőben járt, és sajnos nem vettük észre az előnyeit. Ez hi­ba volt. Ma már 32 ilyen géppel dolgozunk, ’76-ban hattal rendel­keztünk. Egyébként az V. ötéves tervciklusban összesen 109 millió forint értékű műszaki fejlesztést hajtottunk végre, s csupán ez a tétel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem egészen két százalék — elég jó arány, úgy gondolom. — És mi lesz a Pótvell sorsa? — Fölajánlottuk eladásra, vevő még nem jelentkezett. Addig is szeretnénk hagyományos, száz­tonnás présgépként üzemeltetni, bál egyelőre nincs .rá szerszám. Űjítási pályázati felhívásunkban szerepel, úgyhogy bízunk benne: sikerül valahogy hasznosítani. — Egyetlen apróság — apró­ság? nem az! —. nyugtalanítja azóta is az újságírót. A beszélge­tés után — az igazgató engedé­lyével — rövid sétát tett a gyár területén. Szót váltott munkások­kal, művezetőkkel, sőt egy üzem­vezetővel (egy másikkal) is. A téma adott volt: a silók és az olasz gép. Amit értésére hoztak (vagy elhallgattak), s amilyen ,taglejtésekkel, fintorokkal kísér­ték mondandójukat ' — va£^59: meglehetősen egyértelmű ref­lexióikat — nem írhatja le. Ám ha csak annyit mond: a kérde­zettek csöppet sem lelkesedtek, és lelkendeztek, nyilván sejthető, mire akar kilyukadni. Semmi egyébre, mint ahogy a félegyházi műanyaggyárban is akadnak jó néhányan, akik — egy illetve három-négy év múltán — esetleg ebből az újságcikkből fog­ják megismerni üzemük -különfé­le — szóbeszéd tárgyát képező — beruházásainak körülményeit, ne­hézségeit, kimenetelét. S bizony ez elég baj... K. F. HÁZUNK TÁJA SZÖLÖOLTVÁNYOK Szüret idején Az elmúlt hét időjárását a haj­nali lehűlések és a nappali felme­legedések, néhol esővel kisért szél­viharok jellemezték. Mindez nem hátráltatta az aktuális őszi mun­kákat a kiskertekben és a ház kö-. rül. A GYÜMÖLCSÖS KERTBEN a dió adja a legtöbb munkát. El­terjedt szokás, hogy a diót verés­sel szüretelik. Az biztos, hogy a nagy termetű fáról másképp szin­te le sem lehet szedni a gyümöl­csöt, de az is biztos, hogy a dur­va „kezelés” hatására a követke­ző év termést hozó rügyei káro­sodhatnak. Ezért ajánlható, hogy a diót hosszú és vékony bottal verjük. A SZCLÖSKERTBEN már ja­vában tart a szüret. A természet már megtette a magáét: jól, rosz- szul beérlelte az áhított termést. A következő hetekben már erjed a must. Az erjedés gázfejlődéssel járó kémiai folyamat, ezért gon­doskodnunk kell arról, hogy a képződő mustgázok úgy távozhas­sanak el a hordóból vagy üveg­edényből, hogy ne érintkezzen le­vegő a must felszínével. Ha ko- tyogót használunk az erjesztés­hez, elkerülhetjük a mustban, és később az újborban betegségeket okozó káros mikroorganizmusok elszaporodását. Amennyiben nincs kotyogónk, vagy nem tudtunk idő­ben beszerezni: egy tölcsérből, egy üvegpohárból és egy rövid csőből magunk is készíthetünk. A tölcsér szájába dugjuk a csövet, öntsünk fölé vizet és borítsuk le az Uvegpohárral. A vízréteg meg­akadályozza a levegő beáramlá­sát, míg a mustgáz nyugodtan bu- gyoghat. a zöldséges kertben a munkákat meghatározzák a ta­laj menti fagyok. A karfiolt szed­jük fel. Azokat a töveket, amelyek még nem fejlődtek ki, a gyökérzet megóvásával földlabdával meleg­ágyba vermeljük, szorosan egy­más mellé. Felszedhetjük a petrezselymet, a hónapos retket, a póréhagymát. A már korábban betakarított tö­köket és más, tárolásra szánt zöldségféléket hűvös, fagymentes helyre, pincébe rakjuk. A póréhagymát hidegágyba vagy pincébe vermelhetjük. Ügyeljünk arra, hogy mélyebbre süllyesszük, mint eredeti helyén volt, így hosszabb szárrésze lesz halványabb. Gyakran gondot jelent a vető­burgonya beszerzése, ezért a kecs­keméti vetőmag-mintabolt, a fű­részfogas házak egyikében már ősszel is értékesít vetésre alkalmas burgonyát. Megvásárolható a köz­kedvelt Desiree ÜT—1, a Delcora és a magyar rózsa szaporítóanya­ga. A DlSZKERTBEN Is telepíthe­tünk törpecserjéket, valamint konténeres évelőket és örökzölde­ket. Az állandóan nyitva tartó faiskolai lerakatokból, illetve ker­tészeti árudákból szerezhetjük be • Nem mindegy, hogy milyen magas a cnkorfok. A jé gazda szüretkor vizsgálja a fürtöket. a jó minőségű szaporítóanyagot. Az ültetés előtt a talajt gondosan készítsük elő. A gyomirtás a leg­fontosabb. Ezután az évelők ágyá- sát töltsük fel tápanyaggal. A Bács-Kiskun megyére jellemző homokos kertekben használjunk dúsított tőzeget vagy félig érett komposztföldet. illetve aki gombát is termeszt, az kijuttathatja a le­termelt gombatrágyát is. Növeli az eredés gyorsaságát, ha négyzet- méterenként 5 dekagrammnyi ve­gyes hatóanyagú műtrágyát is be­dolgozunk a talajba. A kegyeleti ünnepek két hét múlva lesznek. Az állandó fagy­veszély miatt most már húzzunk fóliasátrat a krizantém és gladió- lusz fölé, ha szép virágokat aka­runk szeretteink sírjára helyezni. Egyre inkább elterjednek a ker­tekben a drága növények. Sok helyütt látni tulipánfát, magnóliát vagy rododendront. Jó ha tud­juk, hogy ezek a drága növények csak a savanyú talajon díszeinek, szépen, ezért savanyú tőzeggel dú­sítsuk a meszes vagy túl kötött földet. A NÖVÉNYVÉDELEM leg­fontosabb őszi munkája a „nagy- takarítás”. Ezzel megalapozhatjuk a gyümölcsfák, a szőlő és a zöld­ségek következő évi sikeres nö­vényvédelmét.. Az idei hűvös, csapadékos időjárás sok kórokozó szaporodását segítette elő. Így sok­szor kellett védekezni az almava- rasodás, a blumeriellás levélfol­tosságok, az őszibarack tafrinás levélfodrosodása, a bogyósok le­vélbetegségei, valamint a szölő- peronoszpóra ellen. Természetes, hogy ezek a kórokozók szaporító­képletei a kertben telelnek át. Ezért fokozott gonddal égessük el a lehullott leveleket vagy forgas­suk jó mélyen a talajba. Az alma- fa-varasodás ellen — a szüret után, amíg a levelek többsége a fán van — Chinoin Fundazol 50 WP-vel permetezzünk. A közis­mert sárgaméreggel vigyázzunk, mert ezt csak a fák teljes nyugal­mi állapotában szabad kijuttatni. Az erdők közelében téli ara­szolókkal fertőzöttek a kertek. A hernyók tavaszi kártételét meg­előzhetjük, ha a gyümölcsfák tör­zsére hernyóenyves öveket he­lyezünk. Ci. P. • Az abasárl Rákóczi Mgtsz minden évben nagy mennyiségű sző­lőoltványt termeszt. Az idén mintegy ötmilliót értékesítenek bel­földön és külföldön. Az oltvánnyal beültetett területet családi mű­velésre adták ki. (MTI-fotó) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents