Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

2 0 PETŐFI NÉPE • 1980. október 17. IRÁN ÉS IRAK KONFLIKTUSÁNAK ÜGYÉBEN A Biztonsági Tanács folytatta vitáját Carter Irakot minősítette agresszornak 0 Az Iraki csapattok légvédelmi ütege a Karun folyó partján, mi­után ékeik átkeltok a folyón és bekerítették Abadan városát. (Te- lefotó — AP — MTI.) Babrak Karmai Moszkvában Csütörtökön délben Moszkvába érkezett Babrak Karmai, az Af­ganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának fő­titkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsá­nak és Minisztertanácsának elnö­ke. A repülőtéren Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és más szov­jet vezetők fogadták a magas rangú vendéget, aki az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a Miniszter- tanács meghívására tesz, hivata­los baráti látogatást a Szovjet­unióban. Karmai szerdán este érkezett. szovjetunióbeli útjának első állo­mására, Taskentbe. Csütörtökön reggel koszorút helyezett el az Uzbég fővárosban álló Lenin-em- lékműnél, majd látogatása emlé­kére elültetett egy facsemetét a Barátság-fasorban. Barátságvonat Üzemlátogatásokra, rövid ta­pasztalatcserékre is maradt hely a szovjet fővárosban abban a programban, amelyet a budapesti dolgozók barátságvonata utasai­nak állítottak össze. A vonattal az MSZMP XII. kongresszusa, tiszteletére indított munkaver­senyben kiváló helyezést elért munkások látogattak el Lenin- grádba és Moszkvába. Az üzem- látogatások során például a moszkvai Szaljut Ruhagyár mun­kásai nagy szeretettel köszöntöt­ték a Május 1. Ruhagyárból érke­zett magyar barátaikat, mért a két gyár között régóta állandó és szoros a kapcsolat. A barátságvonat utasainak tisz­teletére szerdán este ünnepséget rendeztek a moszkvai Lihacsov Autógyár művelődési palotájá­ban. Gyászos évforduló Salvadorban HAVANNA Gyászos mérleggel zárta műkö­désének első esztendejét a wa­shingtoni bábáskodással 1979. ok­tóber 15-én hatalomra került Sal­vador! "junta. Az - elmúlt - tizenkét hónap alatt a rezsim katonái és a véiük111 'é’gyüttműködő ’ fegyveres' bandák közel nyolcezer embert gyilkoltak le. A polgárháborús légkörben szétzilálódott az ország amúgyis gyenge lábon álló gazda­sága. A baloldali erők ugyanak­kor jelentős lépéseket tettek a po­litikai és a katonai egység meg­teremtése felé. A Biztonsági Tanács ma — kö­zép-európai idő szerint az esti órákban — folytatja az iraki— iráni konfliktusról szerdán meg­kezdett vitáját. Az ülés elnapolá­sával Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet, a BT soros el­nöke az iráni delegátus kérésé­nek tett eléget, aki bejelentette, hogy Ali Radzsi iráni miniszter- elnök küldöttség élén csütörtökön érkezett az ENSZ székhelyére és ma kívánja kifejteni országa ál­láspontját a testület előtt. Mint emlékezetes, Irán gyakor­latilag csaknem egy éve bojkot- tálta a világszervezet tanácskozá­sait, miután a Biztonsági Tanács határozatban ítélte el az amerikai nagykövetség személyzetének tú- szulejtését. ENSZ-körökben biztosra veszik, hogy az iráni miniszterelnök ér­kezését az Egyesült Államok meg­próbálja felhasználni a kapcso­latteremtésre. Szadun Hammadi iraki külügy­miniszter a BT ülésén elhangzott felszólalásában azt hangoztatta, hogy országa megelőző akciót haj­tott végre Irán ellen, mert nem nézhette tétlenül keleti szomszéd­jának „agresszív fenyegetéseit”. Az iraki katonai akciókról azt mondta, hogy Irak „ismét birtok­ba vette saját területeit”. Az ira­ki külügyminiszter másrészt azt hangoztatta, hogy nemzetközi kapcsolataiban Bagdad nem híve az erőszak alkalmazásának és együttműködési készséget mutat mind a Biztonsági Tanács tűz- szüneti felhívása, mad az Iszlám Konferencia közvetítő kísérletei­vel kapcsolatban. Hammadi vége­zetül cáfolta, hogy Irakot bármi­Csütörtökön a hajnali órákban a záróközlemény elfogadásával véget ért az Európai Ifjúsági és Diákszervezetek Együttműködési Szervezetének I. konzultatív ta­nácskozása. A Vigadó nagytermé­ben tartott több mint kétnapos nemzetközi-.Ifjúsági fórumon 26 európai ország különböző politi­kai és ideológiai irányzatokhoz tartozó több mint 500 nemzetközi, regionális és nemzeti ifjúsági szervezetének küldöttei vettek részt. Az ifjúsági szervezetek képvi­selői a találkozó eredményeit ösz- szefoglaló záródokumentumban hangot adtak szilárd elhatározá­lyen felelősség terhelné az iráni kurdok megélénkült kormányel­lenes tevékenysége miatt. A választási kampánykörúton járó Carter Pennsyl’vániában és New Jersy államban mondott be­szédeiben — feladva' a konflik­tusban eddig „semlegességet” hangoztató amerikai álláspontot — „agresszornak” minősítette Ira­kot. Irán területi sérthetetlensé­ge mellett állt ki és a viták tár­gyalásos rendezésére s2-ólította fel a szembenálló feleket. Carter ta­gadta, hogy további amerikai fegyveres erőket irányítanának a Perzsa-öböl körzetébe. suknak, hogy a mai feszültebb nemzetközi helyzetben is össze­hangolt; együttes akciókat indíta­nak a béke, az enyhülés és a le­szerelés ügyének előmozdításáért. A részvevők aggodalmukat fe­jezték ki a fegyverkezési hajsza eszkalációja, valamint az európai kontinens és a világ népeinek (bé­kéjét fenyegető nukleáris fegyve­rek terjedése és a hidegháborút idéző katonai doktrínák megjele­nése miatt. Felhívták a nemzetközi közvé- lemény figyelmét a SALT—11. ratifikálása elhalasztásának, va­lamint az új típusú közép-ható<­A The Washington Post jelen­tése szerint ugyanakkor összesen haitvan amerikai, brit és ausztrál hadihajó, köztük 32 amerikai tar­tózkodik a Perzsa-öböl és az In­diai-óceán térségében. Az Irak és Irán között folyó harcokról érkezett jelentések sze­rint Abadan körzetében változat­lanul heves csatározások dúlnak. A hadban álló felek szerdán több légitámadást intéztek egymás olajberendezései ellen. Iráni gér pék Bagdad mellett további hét iraki várost bombáztak, míg az iraki légitámadások fő célpontja Anwaz városa volt. (MTI) sugarú nukleáris fegyverek gyár­tásából és európai telepítéséből adódó veszélyekre. A záródoku­mentumban határozottan állást foglaltak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet hatá­rozatainak következetes megvaló­sítása mellett. Ennek fontos állo­mása lehet a kormányképviselők közelgő madridi..találkozója, ame­lyen — hangsúlyozza a dokumen­tum — dönteni kellene az európai enyhülési és leszerelési konferen­cia mielőbbi összehívásáról is. A II. konzultatív tanácskozást 1981-ben Svájcban rendezik meg. (MTI) A ZÁRÓKÖZLEMÉNYBEN: EGYÜTTES AKCIÓK A BÉKÉÉRT Véget ért az Európai Ifjúsági és Diákszervezetek Együttműködési Szervezetének budapesti tanácskozása AZ ÉRTEKEZLET ELMARADT Az OPEC paralízise • OPEC-miniszterek konferenciája Becsben, ahol az egységen már repedések látszottak. AZ IRAK ÉS IRÁN közötti fegyveres konfliktus megbénította az OPEC, az olajexportőr orszá­gok kartelljének tevékenységét. Ez a testület idén ünnepli fenn­állásának huszadik évfordulóját. Az előzetes tervek szerint éppen Irak fővárosában, Bagdadban kellett volna november 5-én meg­tartani az OPEC ünnepi csúcs- konferenciáját. Ezt az értekezle­tet a szervezet kénytelen volt lemondani, de a lemondás után is érvényben maradt az a döntés, hogy október 14-én Londonban ülést tartanak az OFEC-országo'k olaj-miiniszterei. Negyvennyolc órával a tervezett londoni kezdés előtt az OPEC bécsi titkárságán bejelentették, hogy ezt a konfe­renciát sem tartják meg. A kényszerű döntés katonai és politikai okokra vezethető visz- sza. Nemcsak arról van szó, hogy Irak, mint a világ Szaúd-Arábia után második legnagyobb olajex­portőre, s így értelemszerűen az OPEC egyik vezető tagja — fegy­veresen szemben áll Iránnal, egy másik OPEC-tagállammal. Ezt a 0 Jamani sejk, szaúd-arábiai olajipari miniszter, aki már sok vitát támasztott az OPEC ülésein. (Telefotó: MTI — KS.) konfrontációt kiterjesztette, és még bonyolultabbá tette, hogy Irak megszakította diplomáciai kapcsolatát Líbiával és Szíriával. Az indoklás iraki részről az volt, hogy az említett Országok Irán­nak hadianyagot szállítanak; ezt mind Teherán, mind Szíria és Lí­bia cáfolja. Ez az újabb lépés magában foglalta, hogy Irak po­litikai kapcsolatai egy másik ki­emelkedően fontos OPEC-tagál­lammal, Líbiával is megszakad­tak. De még a Szíria és Irak kö­zötti diplomáciai kapcsolat meg­szakadásának is van olajvetülete — nbha Szíria nem tagja az OPEC-nek. Az iraki olajmezőkről a Földközi-tenger irányába vezető csőhálózatok egyike ugyanis Szí­rián halad keresztül. Ez a cső­vezeték a két ország közötti pénz­ügyi viták miatt néhány eszten­deje nem működik, de az iraki— iráni fegyveres konfliktus egy ko­rábbi szakaszában Szíria felaján­lotta Iraknak a csővezeték hasz­nálatát. A diplomáciai kapcsolat megszakítása ily módon ebben a viszonylatban is érinti az olajex­portot. A KATONAI-POLITIKAI kon­frontációk sora tehát önmagában lehetetlenné teszi az OPEC mű­ködését. Vannak azonban a hát­térben olajgazdasági előzmények is. Bécsben az OPEC előző csúcs- értekezletén, röviddel az iraki— iráni konfliktus kirobbanása előtt, elvi határozat született arról, hogy az olajexportáló országok általában tíz százalékkal csökken­tik termelésüket. Ezt Szaúd-Ará- bia akkor sem fogadta el a maga számára kötelezőnek, a többség azonban hajlandónak mutatkozott a határozat végrehajtására. A döntés voltaképpen része volt egy kompromisszumnak, egyfelől az OPEC úgynevezett „mérsékeltjei”, másfelől a nagyszabású áreme­lést követelő OPEC-radíkálisók — Algéria, Líbia és Irán — között. Ezt a taktikai kompromisszu­mot nem egyszerűen az Irak és Irán közötti háború zúzta szét, hanem az is, hogy Szaúd-iArábia az új helyzetben egyoldalú dön­tést hozott: napi 9,5 millió hordós termelését mintegy hétszázezer hordóval tovább növeli. Röviddel később a Perzsa (Arab)-öböl men­tén lévő többi nagy olajexportőr — Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok — egy szaiúdi terüle­ten tartott megbeszélésen csatla­kozott a döntéshez. Ügy döntöt­tek, hogy összesen napi három­millió hordóval növelik termelé­süket. A gesztus egyértelmű volt a tő­kés világ nagy olajfogyasztó or­szágai felé. A piac helyzete ugyanis önmagában a termelés emelését nem indokolta. Az Irak és Irán közötti- háború kirobba­nása előtt a tőkés világban ta-. paszta iható visszaesés, valamint a takarékossági intézkedések kö­vetkeztében a fogyasztás mintegy napi hárommillió hordóval keve­sebb volt, mint a kínálat. Így a többlettermelés a leggazdagabb tő­kés országok ma már több, mint százhúsz naposra becsült tartalé­kát duzzasztotta fel. Hiszen ezek az országok — ellentétben az olajat nem termelő fejlődő or­szágokkal — eléggé tőkerősek a piacon jelentkező felesleg felszí­vására. Ilyen helyzetben a már régen összezsugorodott iráni és a továbbra is jelentős iraki olajki- Vitel felfüggesztése egyelőre nem rendítette meg a piacot. Volta­képpen nem történt más, mint az, hogy a többlettermelést felváltot­ta a piaci egyensúly. A SZAŰDI ÖSZTÖNZÉSRE ho­zott új döntéssel az OPEC néhány igen folntos országának olajimi- . raszterei a többlettermelés helyre­állítása mellett döntöttek. Ráadá­sul: ezt a döntést a2 OPEC kere­tein kívül, egyoldalúan hajtották végre. Szovjet részről kezdettől fogva hangoztatták, hogy az Irak és Irán közötti konfliktus a térség orszá­gait gyengíti, ’ és a nemzetközi monopóltőke pozícióit erősíti. A politikai eseményeken túl az OPEC mint egységes szervezet megbénulása ezt igazolja. —I —e Meghalt Luigi Longo Meghalt Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt elnöke. 80 éves volt. A nemzetközi te­kintélyű olasz kommunista ve­zetőt, egy római klinikán érte a halál, miután heteken át agy- érgörcs miatt az intenzív osz­tályon kezelték. Halálának hírére az OKP ve­zetősége csütörtökön délelőtt megszakította tanácskozását és Enrico Berlinguer főtitkár veze­tésével testületileg lerótta ke­gyeletét a kiemelkedő pártveze­tő holtteste ' előtt. Longo holt­testét csütörtökön délután felra­vatalozták az OKP Központi Bizottságában. Temetése október 18-án, szombaton 15.30 órakor lesz. Luigi Longo 1900. március 15- én született az Alessandria mel­letti Fubine Monferratóban, Pie­monte tartományban. Fiatal ko­rától részt vett a szocialista ifjú­sági mozgalomban, és Palmiro Togliatti fivérének, Eugeniónak a tanítványaként a torinói műszaki karon — ahol mérnöknek készült — lépett be a szocialista ifjúsági szervezetbe 1919-ben. Később az Avanti!, a szocialista pártlap munkatársa. Majd a Fiatnál dol­gozott, és részt vett az 1920-as to­rinói gyárfoglalásokban is. 1921-ben csatlakozott Terraci- nivel és másokkal együtt a szo­cialista párt alakuló kommunista csoportjához, amely még ' abban az évben kivált az OSZP-ből és Livornóban az alakuló kongresz- szuson megalakította az Olasz Kommunista Pártot. Az OKP if­júsági szervezetének egyik veze­tőjévé nevezték ki. 1922-ben a párt képviseletében részt vett a Kommunista Internacionálé Moszkvában megtartott IV. kong­resszusán és a Kommunista If­júsági Internacionálé III. kong­resszusán. Illegálisan tért vissza Olaszországba, ahol időközben ha­talomra jutott a fasizmus. A párt ifjúsági szervezetében folytatta munkáját. Az OKP illegális har­cának egyik szervezőjeként „Gal­lo” (Kakas) fedőnéven dolgozott. 1923-ban az OKP vezetőségi tag­jainak Rómában történt kollek­tív letartóztatása után Milánóba helyezték át az illegális olasz kommunista mozgalom központ­ját, amelynek Longo akkor már egyik vezetője. Ugyanebben az évben letartóztatták államellenes szervezkedés vádjával. Fasiszta rohamosztagok kezébe került; megkínozták, és börtönbe vetették. Szabadulása Után Moszkvába Uta­zott,* 1 majd az OKP külföldi, Pá­rizsban székelő központjának ve­zetője lett. 1936-ban Spanyolországba küld­ték .és a XII. Nemzetközi Vörös Brigád parancsnokává nevezték ki. Később az összes nemzetközi brigád főfelügyelője. Madrid vé­delmében megsebesül. A Spanyol Köztársaság bukása után Francia- országba menekül és onnan szer­vezte az OKP földalatti munká­ját. Többször tért vissza Itáliába is. A II. világháború kitörése után Franciaországban gyűjtőtáborba zárták, majd 1940-ben, Francia- ország megszállása után átadták őt az olasz fasiszta hatóságoknak. Ventotenébe száműzik egészen 1943. augusztusáig. Luigi Longo az olasz fasizmus összeomlása után a „Garibaldi brigádok” (partizánosztagok) pa­rancsnokaként az antifasiszta pol­gári demokratikus erőkkel és a szocialistákkal karöltve, Ferruc­cio Parri és Cadorna tábornok ol­dalán szervezte a náci megszál­lás ellen a fegyveres harcot. Az olasz antifasiszta ellenállás le­gendás hírű vezére lett, az ő pa­rancsára fogták el és végezték ki a partizánok a szökésben levő Mussolinit. 1946-ban megválasztották az alkotmányozó nemzetgyűlés tag­jává, s azóta máig minden tör­vényhozási ciklusban képviselő, illetve szenátor volt. 1945 után Palmiro Togliatti, az OKP főtit­kára legszorosabb munkatársának számított. A párt V. kongresszu­sán főtitkárhelyettessé választják. Tisztségét egészen 1964-ig, Tog­liatti haláláig töltötte be, majd a párt főtitkárává választották. E tisztségében 1972-ig maradt. Azonban megrendült egészségi ál­lapota miatt már 1968-ban, a bo­lognai kongresszuson főtitkárhe­lyettest neveztek ki mellé Enrico Berliguer személyében, majd 1972-ben a milánói kongresszuson a párt elnökévé választották és Enrico Berlinguer vette át a fő­titkári tisztséget. Luigi Longo halálával nagy veszteség érte az olasz és a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalmat. MTI) Kádár János - a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára a párt központi bizottsága nevében táv­iratban fejezte ki a magyar kom­munisták mély részvétét az Olasz Kpmmunista Párt Központi Bi­zottságának Luigi Longo, az plasz nép kiváló fist, a nemzetközi kommunista mozgalom “kiemelke11 dő harcosa elhunyta alkalmából. (MTI) Francia-kínai tárgyalások Hua Kuo-feng, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának elnöke csütörtökön Pe- kingben találkozott Valéry Gis- card d’Estaing francia köztársa­sági elnökkel. Mint a UPI ameri­kai hírügynökség kínai közlésre hivatkozva jelentette, a tárgyalá­sok középpontjában Franciaor­szágnak a Szovjetunióval való „megbékélése” és az enyhülési fo­lyamat állott. Hua Kuo-feng és Giscard d’Es­taing emellett szót ejtett a közel- keleti válságról, az iraki—iráni háborúról —, melynek mielőbbi befejezését Peking és Párizs egy­aránt sürgeti —, és a kétoldalú kereskedelem kérdéseiről. A fran­cia köztársasági elnök felajánlot­ta, hogy Franciaország fokozza a műszaki segélynyújtást Kíná'hak. Csütörtökön ismeretessé váltak Csao Ce-jang kínai miniszterel­nök és Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök szerda esti po­hárköszöntőjének részletei. Ezek világosan tükrözték a két ország vezetőinek nézeteit a Szovjetunió­val való kapcsolatok és az eny­hülés kérdéseiről. A KAIRÓI HATÓSÁGOK DURVA ÖNKÉNYE A Novoje Vremja tiltakozik tudósítóinak kitoloncolása ellen A Novoje Vremja szovjet heti­lap szerkesztő bizottsága határo­zott tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy az egyiptomi ható­ságok durva önkénnyel jártak el a lap kairói tudósítóival szemben. Október 6-án hajnalban több tucatnyi rendőr és az egyiptomi biztonsági szolgálat ügynökei be­hatoltak a Novoje Vremja kairói irodájába, s anélkül, hogy felmu­tattak volna bármiféle engedélyt, vagy előzetes magyarázatot ad­tak volna eljárásukra, kikapcsol­ták a telefonokat és átkutatták az iroda szolgálati és lakóhelyisége­it. A házkutatás során törvényte­lenül lefoglalták az összes irato­kat, a szolgálati levelezést, az archívumot, a nyomtatványokat, pecséteket, az, iroda dolgozóinak magánjegyzeteit és leveleiket. Az iroda munkatársait — Sztyepanov és Selepin szovjet állampolgáro­kat — és családtagjaikat erőszak alkalmazásával fenyegetve a re­pülőtérre vitték és még éjszaka kitoloncolták az országból. „A Novoje Vremja irodájával és munkatársaival szemben alkal­mazott durva önkényeskedés újabb bizonyítéka a rezsim anti­demokratikus lényegének” — ál­lapítja meg a hetilap legutóbbi számában megjelent szerkesztő­ségi cikk. A cikk a leghatározottabban cáfolja azokat a nevetséges állí­tásokat, hogy a lap támogatta volna az egyiptomi illegális kom­munista mozgalmat. Az egyipto­mi hatóságok mindenkinél jobban tudják, hogy a folyóirat arab ki­adása a Dar El-Gilal nevű, telje­sen legális céggel kötött kereske­delmi szerződés alapján jelent meg, az egyiptomi hivatalos cen­zúra követelményeinek figyelem- bevételével, a kairói iroda mun­katársai pedig szigorúan betartot­ták az Egyiptomban dolgozó új­ságírókra vonatkozó normákat és szabályokat. A Nemzeti Demokrata Párt legutóbbi kongresszusán — emlé­keztet a Novoje Vremja — az egyiptomi belügyminiszter azt ál­lította: bizonyítékai vannak, hogy bizonyos külföldi források szoros kapcsolatban vannak az egyipto­mi haladó ellenzékkel, anyagilag is támogatják azt. Talán éppen a beígért „bizonyítékok” gyártására akarja felhasználni az egyiptomi I titkosszolgálat és óceánon túli ta­nácsadói a Novoje Vremja irodá­jában elkobzott szolgálati és sze­mélyes iratokat, amelyek, termé­szetesen semmiféle „aláaknázót” nem tartalmaznak. ’ (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents