Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-09 / 211. szám

1980. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE 9 5 Óvodák, iskolák, diákotthonok Beszélgetés oktatásügyünk helyzetéről Nyolc év telt el az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai ha­tározatának megszületése óta. A dokumentumnak, valamint a megyei pártbizottság ezzel kapcsolatos, 1972. október 17-i határozatának a fi­gyelembevételével készült el a Bács-Kiskun megyei Tanács ötödik öt­éves oktatásfejlesztési terve. A megyei pártbizottsági határozat elsőd­leges feladatként jelölte meg az alsó fokú oktatási intézmények fej­lesztését, a közöttük meglevő színvonalbeli különbség csökkentését, valamint a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A tervidőszakban az utolsó tanév kezdődött meg szeptember else­jén. Indokolt a kérdés: mennyit javultak az oktatási feltételek öt esz­tendő alatt, s megvalósultak-e a fejlesztési célok? Minderről Bodor Jenővel, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjével folytattunk beszélgetést. Legelőször is arra kértük; fogalmazza meg röviden, mi­lyen mértékűek voltak a feladatok? — Az oktatásfejlesztési prog­ram minden előző ötéves tervidő­szaknál komolyabb feladatok elé állította a tanácsokat. S ma már elmondhatjuk, hogy nagy előrelé- ' pés történt e feren. Az intézmé­nyeknek általában sikerült za­vartalanul fogadniuk a növekvő gyermeklétszámot. Az óvodásko­rúak száma — a születések vál­tozásaitól függően — hatszázzal —ezerrel növekedett évről évre. Természetesen emelkedett az ál­talános iskolások száma is. Vé­gül is a fejlesztés eredményeit úgy értékelhetjük jobban, ha tudjuk, hogy emellett javultak az oktatási feltételek. — Konkrétabban is hallhat­nánk erről? — A megyében , ma már az óvodáskorúak majdnem kilenc­ven százaléka gyermekintézmé­nyekbe jár. A tervidőszak elején ez az arány hetvenkilenc száza­lék volt. Akkor a huszonhárom- ezer három-hatéves gyerek közül tizennyolcezer-hétszáznak, most a huszonhétezer-nyolcszáz közül több mint huszonnégyezernek jut hely az óvodákban. Igaz, hogy vannak nagyon zsúfolt intézmé­nyek, különösen a városokban, azok közül is Kecskeméten a leg­rosszabb a helyzet. A megyeszék­helyen háromszázötven óvodai felvételi kérelmet kellett vissza­utasítani. A város vezetése most további lehetőségeket keres az át­meneti megoldásra. Az idén egyébként megyeszerte ezeregy- százötven, öt év alatt pedig ösz- szesen csaknem ötezer új óvodai hely készült, illetve készül el. Az új létesítmények közül csu­pán példaként említem meg a "kecskeméti, árpádvárosi százöt­ven személyes óvodát, amelyet 'ffél'dás" gyorsasággal felépítettek. Az óvodaépítésekről szólva nem hagyhatjuk említés nélkül azt a nagy értékű társadalmi segítsé­get, amellyel a vállalatok, üze­mek és a szülők hozzájárultak az óvodafejlesztési terv túltelje­sítéséhez. Társadalmi segítség nélkül ma jóval kevesebb kisgye­rek járhatna óvodába. — Hogyan alakult az általános iskolák helyzete? — Az alsófokú iskolákban hat­vaniháromezren tanulnak az új tanévben, hatezerrel többen, mint ot évvel ezelőtt. A tervidőszak­ban összesen kettőszáznyolcvan tanteremmel bővült, illetve bővül az iskolahálózat azzal a negyven- három új tanteremmel együtt, amelyet még ezután adnak át. Ismét csak néhány példát raga­dok ki a fejlesztés eredményei közül. Lajosmizse hét tantermes új iskolaépületet kapott, amely igen értékes társadalmi segítség­gel épült fel. Ezzel megszűnt a tanítás a hétközi diákotthonban. A Kunfehértón átadott hat új tanterem a váltakozó tanítás megszüntetését eredményezte. — A tantermeken kívül milyen más létesítményekkel korszerűsöd­tek iskoláink? — Elsőként a körzetesítéssel kapcsolatos kollégiumépítést em­lítem meg. A megyében lényegé­ben befejeződött ez az akció. Az ötödik ötéves tervben kereken hétszáz új általános iskolai diák­otthoni férőhely létesült. A leg­nagyobbak a laj'osmizsei, a tisza- kécskei és a kiskunhalasi intéz­mények. Javult a napköziellátás, bővültek az iskolai testnevelés lehetőségei. Míg 1976-ban tizenöt­ezer kisdiák részesült, most jti- zennyolcezer-ötszáz tanuló része­sül napköziellátásban. A megye iskolái huszonhat új tornacsar­nokkal és tornateremmel gyara­- podtak öt év alatt. Itt említem meg, hogy a szak­munkásképzés feltételeinek javí­tása érdekében nyolcszázhúsz kollégiumi hely létesült a megyé­ben. A többi között Kiskunhala­son kettőszáznegyven személyes új kollégiumba költözhettek be az ipari tanulók. S hogy a közép­fokú iskolákról se feledkezzünk meg: Baján és Kecskeméten új középiskolai kollégiumok nyíltak, összesen ötszáz hellyel. Baján új hat tantermes épületbe költözött a Frankel Leó német nyelvű gimnázium. — Kellő számú, jól felkészült nevelő nélkül mit sem érnének a jó tárgyi feltételek. A megyében hogyan alakult a pedagógusellá­tottság? — Először is néhány konkrét adatot hadd említsek meg ezzel kapcsolatban. Ot év alatt az óvó­nők száma ezeregyszázról ezer­négyszázra, a tanítóké ezerhat- százról ezerhétszázra, az általá­nos iskolai szaktanároké ezerhét- százról kétezerre növekedett. Igen lényeges, hogy a háromszáz új szaktanár munkába állása a szakrendszerű oktatás fejlesztésé­hen nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is eredménye­zett. A felsőtagozatos osztályok­ba^ a tanórák kilencvennyolc százalékát szaktanárok adják. A megye száznegyvenhat iskolája (ifkolaigazgatósága) közül ma már nyolcvanban szaktantermi rendszerű tanítás folyik. Az is eredmény, hogy jelentősen csök­kent a képesítés nélküli pedagó­gusok száma.. — Maradlak-e adósságok? — Annak ellenére, hogy jelen­tősen túlteljesítjük az óvodai, az általános iskolai és a szakmun­kásképzési beruházási terveket, mégis meg kell állapítani, hogy maradtak adósságaink. Nem ké­szült el például néhány diákszo­ciális létesítmény. Nem kielégítő még a napköziellátásban részesü­lő tanulók aránya. Tovább kell fejleszteni a diákotthonok háló­zatát. Kiskunfélegyházán fel kell építeni az újabb általános iskolai diákotthont, Kecskeméten egy ipari szakmunkástanuló kollégi­umot, Kalocsán egy hat tanter­mes szakmunkásképző iskolát. Ezek elhúzódásának részben épí­tőipari kapacitáshiány, másrészt a pénzügyi fedezet hiánya az oka. Említettem már, hogy az idénre tervezett általános iskolai tantermek egy része ezután ké­szül el. Három tizenkét tanter­mes új iskolát — Baján, Kiskun­félegyházán és Kiskőrösöd — az év vége felé, illetve a jövő évben adnak át. Várhatóan, még az idén elkészül a Kecelen tervezett nevelési központ első létesítmé­nye, a nyolc tantermes általános iskola. Rapi Miklós Mflyennek látta KoSSUth LüjOS soiohovot? szülőhelyén Amikor Solohov A hazáért har­coltak című regényének filmválto­zatát forgatták, a csoport felkeres­te az írót vjosenszkajai otthoná­ban. Akkor■ találkozott először személyesen az író és Vaszilij Suk- sin filmrendező, színész, író, aki­nek ez a forgatás lett az utolsó munkája. Suksin a felvételek köz­ben halt meg, mielőtt befejezte volna Lopahin alakjának megfor­málását a filmben. Szpasz Popov bolgár újságíró akkor kért interjút Suksintól, aki­nek ez volt az utolsó interjúja, amelyben Solohovról és munkás­ságáról is megfogalmazta véle­ményét. Az APN ebből ad közre részleteket. — Solohov felfedezés számom­ra — mondta Suiksin. — Milyen­nék láttáim a személyes találkozás alkalmával? Nagyon mély, bölcs és egyszerű embernek. Solohov számomra a megtestesült 'króni­kás ... Solohov teljesen felkavart. Azt sugallta — no nem szavak­kal, hanem példájával, jelenlété­vel Vjosenszkajában és az iroda­lomban, hogy nem kell sietni, ro­hanni az irodalomban a rekor­dokért, hogy a csendet és a nyu­galmat kell keresni, hogy legmé­lyéig átgondolhassuk a nép sor­sát ... Valós, földi fényben tárult ki előttem, mint az irodalom dol­gozója. Solohov megfertőzött az élet­formájával. Ez a bölcs ott ül ma­gában Vjosenszkajában, ül és gon­dolkodik, távol a fővárosi élet forgatagától. Nem jut messzire az ember, ha a forgatag vonzásába kerülve megpróbálja megragadni és megtartani a pillanatot A leg­fontosabb, amit Solohov házából magával hoztam, az, hogy dolgoz­ni kell! S otthagyni a főváros mú­ló forgatagát. Ha az irodalmat vá­lasztod, egész életed annak kell szentelned. Ez nagy nyugalmat sok-sok tapasztalatot igényel, s annak az életnek, s annak a világ­nak 'mély ismeretét, amelyben élünk... .. .A solohovi szépírás erőteljes, semmit sem lehet ez ellen mon­dani. Szilárdan áll és él, a film pe­dig —, hogy úgy mondjam, körü­lötte forog. Egek ura! Hányszor megfilmesítették 'már a solohovi műveket? Pedig Solohov egy van. Prózája életteli, igaz. Filmszerű és sikerrel vetítik, s ez újabb csá­bítás a filmszínház számára. Mint színész, azt mondhatom: a solo­hovi szó nagy feszültségeket hor­doz és teljes átélést követel, de végiül is a nagy színész örömét leli abban, hogy igaz prózával dolgo­zik. Tokaj-hegyalja déli részén, Szerencs közelében fekszik Monok. Kossuth szülőfaluja. Ez a há­rom—négyezer lakosú helység az utóbbi években ugyancsak ked­velt, felkapott helye a turisták­nak, a múlt eseményei iránt ér­deklődő embereknek. Mint azt Zsuffa Tibortól, a helybeli múze­• A legelső, ami feltűnik: akadnak még itt, Monokon ilyen gyö­nyörű régi paraszti épületek, me­lyek a száz, kétszáz esztendővel ezelőtti történelmi hangulatot árasztják magukból. • A park bejáratánál nem messze a szülőháztól — áll az 1848—49-es forra­dalmi időszak nagy alakjá­nak a szobra, mintegy csalogatóul, hogy ismerked­jünk a nagy férfiú itteni emlékeivel. # Ebben az épületben lát­ta meg a napvilágot Kos­suth Lajos, 1802-ben. A ház "falán emléktábla hir­deti az egykori eseményt. A Járókelők naponta meg- megállnak, és eltűnődnek a ma múzeumi kincseket őr­ző szép ház előtt és olvas­sák az emlékeztető szőve-; get. HM 1. „Egy csillag játszik a végte­lennel ..." Jones a legújabb slá­gert dúdolja, kicsit még kalimpál is hozzá az ujjaival. Jonesen lát­szik, hogy szereti a munkáját. A jelentéseket — az általános szo­kástól eltérően — nem elektroni­kus úton diktálja, hanem kézzel írja. — Jones, Jones... miért sze­retsz te ennyire körmölni? — kér­dezi most is az egyik kollegája. Vörös hajú, mozgékony arcú, min­den mókára kész ez a fiatalem­ber, ő Jones helyettese. — Azért, kedves Charlie, mert így hallom a szöveg zenéjét. — Én is hallom, amit írok. — Az értelmét azt igen, azt hal­lod. De a zenét, a dallamot, az értelem mögötti sejtelmeket már nem hallhatod. — De ettől még nem leszek szo­morúbb... Jones, Jones! Hív a központi videotelefon. — Megyek. Jones hosszú, nyugodt léptekkel halad el a kollégák íróasztalai közti keskeny folyosón. Néha kö­szön, biccent. Odaérve a video­telefonhoz, lenyom háromjgombot. — Tessék, itt Jones. Itt Jones. — Üjra nyomja a három gombot. Ekkor a képernyőn felragyog egy fiatal, lelkes arc. — Itt Jones. Mondja Dán, hall­gatom. — Főnök, okvetlenül találkoz­nom kell magával. — Itt vagyok. Tessék, mondja. — De ez nem videotéma.. Na­gyon szeretném, ha... — Idefigyeljen Dán. Ha azt hi­szi, ha attól fél, hogy lehallgat­ják beszélgetésünket, megnyugtat­hatom: lehallgatják. Persze, hogy lehallgatják. A mi ügynökségünk FANTASZTIKUS REGENY is lehallgat mindenféle beszélge­tést, különösen a másik két ügy­nökség munkatársainak beszélge­tését. Ne féljen, fiatalember, sem­mi újat nem fog tudni mondani. Se nekem, se nekik. Mondja csak nyugodtan. Hallgatom. — Főnök, ez most más. Talál­koznunk kell. — Itt még van egy kis dolgom. Pe fél óra múlva elsétálhatok a Feltalálók Kertjébe, Rendben? — Rendben. ;— Dán, akkor félóra múlva Einstein szobránál leszek. — Köszönöm, főnök. Sietek. 2. A Feltalálók Kertje. Einstein szobra előtt egy üres pad. A park­ban idősebbek, fiatalabbak, s legfiatalabbak sétálnak, napoznak, élvezik a tavasz fényeit. A kicsik csúszdán játszanak, krétával fir­kálnak az aszfaltra: sok rajzon felismerhető az űrhajók valame­lyik típusa. 1 Jones érkezik. Leül a padra, no­teszt vesz elő, jegyzetel. Néha für­készve körülnéz, erősen megnézi Einstff n arcát. Így, ebben a fény­ben, ebből a szögből keserűnek látszik ez az arc. Csalódottnak. Dán világos ruhában, színes nyakkendőben tűnik fel. Jones, noha leköti a jegyzetelés, azonnal felüti a fejét, elteszi a jegyzetfü­zetét, tollát, kicsit felemelkedik ültében: jelzi magát. Dán kicsit liheg, kapkod, de láthatóan bol­dog, mint egy kölyökkutya. — Elnézést, Főnök. Siettem, de elakadtam a forgalomban. — Jöjjön máskor gyalog. — Igenis, Főnök. — No, rendben. Akkor mondja ha már ilyen szépen iderendelt. Dán óvatosan fészkelődik a, pádon, láthatóan ruhája tisztasá­gára ügyel. Közben elkezdi mon­dani: — Főnök, nagy hírem van. Megmozdult az MGB-ügynökség, a Motor General Black. — Ismerem a rövidítéseket, kedves Dán. Mondja tovább. — Nincs tovább, ennyi. Meg­mozdult az MGB. — Ejnye, Dán. Tudja maga, hogy mit mondott ki ezzel? — Tudom, Főnök. Pontosan tudom. — Akkor azt is kell tudnia, hogy nekünk most nem szabad csinál­nunk semmit. — Nem értem. Ezt nem értem, Főnök. — Nézze Dán, Egy ügynökség, amely ügynökeivel, komputereivel, lézereivel, lehallgatóival behálóz­za az egész világot, nyugodt le­het afelől, hogy a világban sem­mi sem történik a tudta nélkül. Tehát marad nyugodtan a fene­kén. Hiszen nem az a célja, hogy beavatkozzon a világ menetébe, hanem az, hogy figyelje és érté­kelje ezt a működést. Eddig vilá­gos? — Világos. — Helyes. Akkor azt is meg kell értenie, fiatalember, hogy se az MGB-nek, se nekünk, se a har­madik ügynökségnek nincs iga­zából saját tevékenysége. Elég, ha ügyesen hasznosítjuk a másik fél által szerzett információkat. Igaz, ő is használja a tőlünk szerzett híreket, de ez nem baj: híreink rendszeresítve, új szempontok sze­rint csoportosítva kerülnek visz- sza hozzánk. — Világos. — Akkor miért nem érti meg, kedves fiatalember, hogy egyet­len ügynökség sem mer csak úgy..., hogy is mondta? ... „Megmozdulni". Ez nagyon veszé­lyes. Hiszen számolnia kell azzal, hogy a másik két ügynökség azon­nal észreveszi ezt, és szinte ki­szipolyozza belőle az új híreket. Egyetlen nap előnyre sem tehet­nek szert... azonnal be tudjuk hozni őket. — Világos. De most mégis meg­mozdultak. — Lehet, hogy csak úgy tettek. Lehet, hogy csak játszanak. Tud­ja, fiatalember, a felderítés já­ték is. Szellemi, logikai játék. Pó­ker-arccal kell játszani, és tud­ni kell blöffölni is. Nézze, milyen szép ez a virág... hogy is hív­ják? — Magnólia. — Remek. Magnólia-akciónk első lépéseként, maga ellenőrzi a saját híreit. Ha a hírek igazak, akkor következhet a Magnólia-ak­ció második szakasza. ■ — Lesz tennivalóm abban is? — Nézze, Dan. Ha a maga hírei igazak, akkor maga nagyon fon­tos dolgot fedezett fel. Ilyenkor két út közül választhatunk: vagy menesztjük magát, mint az ellen­séges ügynökség hozzánk beépí­tett emberét, vagy bizalmat kap továbbra is. Még nem tudom, mi lesz a döntésem..., ne haragud­jon meg ezért. — Értem, Főnök. Én nem aka- . rok bizonygatni semmit, de egy­részt: a híreimért felelősséget vál­lalok, másrészt szeretem ezt az ügynökséget, harmadrészt: tiszte­lem a maga bölcsességét. Egyéb­ként On dönt, belátása szerint. — Helyes. Örülök, hogy meg­egyeztünk. Kérem, holnap ugyan­ilyenkor hívjon fel, hogy megbe­széljük a Magnólia-akció részle­teit. — Köszönöm, Főnök. A viszont­látásra. Jones kezet nyújt a fiatalem­bernek, aki jólszabott pompás ru­hájában elsiet. Jones jegyzetel, mégegyszer szemügyre veszi az Einstein-szobrot, föláll. Odalép a szoborhoz, s a szobor szemesar- kából kiemel egy apró szerkeze­tet. Nagyítót vesz elő, s a mini­kazetta szélén, fölnagyítva olvas­ható: MGB. „Legalább ennyi elő­nyünk legyen” — mondja félhan­gosan, sóhajtva. Zsebrevágja az apró szerkezetet, a nagyítót, s el­indul kifelé a parkból. Míg tá­volodik, hirtelen tavaszi zápor in­dul, ernyők bomlanak, a park hirtelen kiüresedik, a szél fenye­getően fúj: mintha a természet is tudná, hogy most a világban va­lami fontos dolog történik. A pad előtt már egész kis tócsá áll, lát­szik benne a magnóliabokor virá­ga. A szél összefodrozza a vizet, de a magnólia — törékenyen ugyan —, de mégis jól látható. Egy szirom hullik a tócsába. (Folytatjuk) 0 A tárlókban és a falakon mennyi minden látható! Egykori kézira­tok, fotók, apró emléktárgyak. Megannyi kedves emlék, a Kossuth- tisztelők örömére! um lelkes vezetőiétől megtudjuk — aki mellesleg Kecskeméten volt diák annak idején —, ma már évente mintegy húszezerre tehető a látogatók száma Kos­suth szülőházában. Szöveg: V. M. Képek: Tóth Sándor • Ugyan mi is lehet­ne más az első, ami a látogatók tekintetét magira vonja, minta Kossuth-családról ké­szült egykori tabló?

Next

/
Thumbnails
Contents