Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-09 / 211. szám
1980. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE 9 5 Óvodák, iskolák, diákotthonok Beszélgetés oktatásügyünk helyzetéről Nyolc év telt el az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatának megszületése óta. A dokumentumnak, valamint a megyei pártbizottság ezzel kapcsolatos, 1972. október 17-i határozatának a figyelembevételével készült el a Bács-Kiskun megyei Tanács ötödik ötéves oktatásfejlesztési terve. A megyei pártbizottsági határozat elsődleges feladatként jelölte meg az alsó fokú oktatási intézmények fejlesztését, a közöttük meglevő színvonalbeli különbség csökkentését, valamint a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A tervidőszakban az utolsó tanév kezdődött meg szeptember elsején. Indokolt a kérdés: mennyit javultak az oktatási feltételek öt esztendő alatt, s megvalósultak-e a fejlesztési célok? Minderről Bodor Jenővel, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjével folytattunk beszélgetést. Legelőször is arra kértük; fogalmazza meg röviden, milyen mértékűek voltak a feladatok? — Az oktatásfejlesztési program minden előző ötéves tervidőszaknál komolyabb feladatok elé állította a tanácsokat. S ma már elmondhatjuk, hogy nagy előrelé- ' pés történt e feren. Az intézményeknek általában sikerült zavartalanul fogadniuk a növekvő gyermeklétszámot. Az óvodáskorúak száma — a születések változásaitól függően — hatszázzal —ezerrel növekedett évről évre. Természetesen emelkedett az általános iskolások száma is. Végül is a fejlesztés eredményeit úgy értékelhetjük jobban, ha tudjuk, hogy emellett javultak az oktatási feltételek. — Konkrétabban is hallhatnánk erről? — A megyében , ma már az óvodáskorúak majdnem kilencven százaléka gyermekintézményekbe jár. A tervidőszak elején ez az arány hetvenkilenc százalék volt. Akkor a huszonhárom- ezer három-hatéves gyerek közül tizennyolcezer-hétszáznak, most a huszonhétezer-nyolcszáz közül több mint huszonnégyezernek jut hely az óvodákban. Igaz, hogy vannak nagyon zsúfolt intézmények, különösen a városokban, azok közül is Kecskeméten a legrosszabb a helyzet. A megyeszékhelyen háromszázötven óvodai felvételi kérelmet kellett visszautasítani. A város vezetése most további lehetőségeket keres az átmeneti megoldásra. Az idén egyébként megyeszerte ezeregy- százötven, öt év alatt pedig ösz- szesen csaknem ötezer új óvodai hely készült, illetve készül el. Az új létesítmények közül csupán példaként említem meg a "kecskeméti, árpádvárosi százötven személyes óvodát, amelyet 'ffél'dás" gyorsasággal felépítettek. Az óvodaépítésekről szólva nem hagyhatjuk említés nélkül azt a nagy értékű társadalmi segítséget, amellyel a vállalatok, üzemek és a szülők hozzájárultak az óvodafejlesztési terv túlteljesítéséhez. Társadalmi segítség nélkül ma jóval kevesebb kisgyerek járhatna óvodába. — Hogyan alakult az általános iskolák helyzete? — Az alsófokú iskolákban hatvaniháromezren tanulnak az új tanévben, hatezerrel többen, mint ot évvel ezelőtt. A tervidőszakban összesen kettőszáznyolcvan tanteremmel bővült, illetve bővül az iskolahálózat azzal a negyven- három új tanteremmel együtt, amelyet még ezután adnak át. Ismét csak néhány példát ragadok ki a fejlesztés eredményei közül. Lajosmizse hét tantermes új iskolaépületet kapott, amely igen értékes társadalmi segítséggel épült fel. Ezzel megszűnt a tanítás a hétközi diákotthonban. A Kunfehértón átadott hat új tanterem a váltakozó tanítás megszüntetését eredményezte. — A tantermeken kívül milyen más létesítményekkel korszerűsödtek iskoláink? — Elsőként a körzetesítéssel kapcsolatos kollégiumépítést említem meg. A megyében lényegében befejeződött ez az akció. Az ötödik ötéves tervben kereken hétszáz új általános iskolai diákotthoni férőhely létesült. A legnagyobbak a laj'osmizsei, a tisza- kécskei és a kiskunhalasi intézmények. Javult a napköziellátás, bővültek az iskolai testnevelés lehetőségei. Míg 1976-ban tizenötezer kisdiák részesült, most jti- zennyolcezer-ötszáz tanuló részesül napköziellátásban. A megye iskolái huszonhat új tornacsarnokkal és tornateremmel gyara- podtak öt év alatt. Itt említem meg, hogy a szakmunkásképzés feltételeinek javítása érdekében nyolcszázhúsz kollégiumi hely létesült a megyében. A többi között Kiskunhalason kettőszáznegyven személyes új kollégiumba költözhettek be az ipari tanulók. S hogy a középfokú iskolákról se feledkezzünk meg: Baján és Kecskeméten új középiskolai kollégiumok nyíltak, összesen ötszáz hellyel. Baján új hat tantermes épületbe költözött a Frankel Leó német nyelvű gimnázium. — Kellő számú, jól felkészült nevelő nélkül mit sem érnének a jó tárgyi feltételek. A megyében hogyan alakult a pedagógusellátottság? — Először is néhány konkrét adatot hadd említsek meg ezzel kapcsolatban. Ot év alatt az óvónők száma ezeregyszázról ezernégyszázra, a tanítóké ezerhat- százról ezerhétszázra, az általános iskolai szaktanároké ezerhét- százról kétezerre növekedett. Igen lényeges, hogy a háromszáz új szaktanár munkába állása a szakrendszerű oktatás fejlesztéséhen nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is eredményezett. A felsőtagozatos osztályokba^ a tanórák kilencvennyolc százalékát szaktanárok adják. A megye száznegyvenhat iskolája (ifkolaigazgatósága) közül ma már nyolcvanban szaktantermi rendszerű tanítás folyik. Az is eredmény, hogy jelentősen csökkent a képesítés nélküli pedagógusok száma.. — Maradlak-e adósságok? — Annak ellenére, hogy jelentősen túlteljesítjük az óvodai, az általános iskolai és a szakmunkásképzési beruházási terveket, mégis meg kell állapítani, hogy maradtak adósságaink. Nem készült el például néhány diákszociális létesítmény. Nem kielégítő még a napköziellátásban részesülő tanulók aránya. Tovább kell fejleszteni a diákotthonok hálózatát. Kiskunfélegyházán fel kell építeni az újabb általános iskolai diákotthont, Kecskeméten egy ipari szakmunkástanuló kollégiumot, Kalocsán egy hat tantermes szakmunkásképző iskolát. Ezek elhúzódásának részben építőipari kapacitáshiány, másrészt a pénzügyi fedezet hiánya az oka. Említettem már, hogy az idénre tervezett általános iskolai tantermek egy része ezután készül el. Három tizenkét tantermes új iskolát — Baján, Kiskunfélegyházán és Kiskőrösöd — az év vége felé, illetve a jövő évben adnak át. Várhatóan, még az idén elkészül a Kecelen tervezett nevelési központ első létesítménye, a nyolc tantermes általános iskola. Rapi Miklós Mflyennek látta KoSSUth LüjOS soiohovot? szülőhelyén Amikor Solohov A hazáért harcoltak című regényének filmváltozatát forgatták, a csoport felkereste az írót vjosenszkajai otthonában. Akkor■ találkozott először személyesen az író és Vaszilij Suk- sin filmrendező, színész, író, akinek ez a forgatás lett az utolsó munkája. Suksin a felvételek közben halt meg, mielőtt befejezte volna Lopahin alakjának megformálását a filmben. Szpasz Popov bolgár újságíró akkor kért interjút Suksintól, akinek ez volt az utolsó interjúja, amelyben Solohovról és munkásságáról is megfogalmazta véleményét. Az APN ebből ad közre részleteket. — Solohov felfedezés számomra — mondta Suiksin. — Milyennék láttáim a személyes találkozás alkalmával? Nagyon mély, bölcs és egyszerű embernek. Solohov számomra a megtestesült 'krónikás ... Solohov teljesen felkavart. Azt sugallta — no nem szavakkal, hanem példájával, jelenlétével Vjosenszkajában és az irodalomban, hogy nem kell sietni, rohanni az irodalomban a rekordokért, hogy a csendet és a nyugalmat kell keresni, hogy legmélyéig átgondolhassuk a nép sorsát ... Valós, földi fényben tárult ki előttem, mint az irodalom dolgozója. Solohov megfertőzött az életformájával. Ez a bölcs ott ül magában Vjosenszkajában, ül és gondolkodik, távol a fővárosi élet forgatagától. Nem jut messzire az ember, ha a forgatag vonzásába kerülve megpróbálja megragadni és megtartani a pillanatot A legfontosabb, amit Solohov házából magával hoztam, az, hogy dolgozni kell! S otthagyni a főváros múló forgatagát. Ha az irodalmat választod, egész életed annak kell szentelned. Ez nagy nyugalmat sok-sok tapasztalatot igényel, s annak az életnek, s annak a világnak 'mély ismeretét, amelyben élünk... .. .A solohovi szépírás erőteljes, semmit sem lehet ez ellen mondani. Szilárdan áll és él, a film pedig —, hogy úgy mondjam, körülötte forog. Egek ura! Hányszor megfilmesítették 'már a solohovi műveket? Pedig Solohov egy van. Prózája életteli, igaz. Filmszerű és sikerrel vetítik, s ez újabb csábítás a filmszínház számára. Mint színész, azt mondhatom: a solohovi szó nagy feszültségeket hordoz és teljes átélést követel, de végiül is a nagy színész örömét leli abban, hogy igaz prózával dolgozik. Tokaj-hegyalja déli részén, Szerencs közelében fekszik Monok. Kossuth szülőfaluja. Ez a három—négyezer lakosú helység az utóbbi években ugyancsak kedvelt, felkapott helye a turistáknak, a múlt eseményei iránt érdeklődő embereknek. Mint azt Zsuffa Tibortól, a helybeli múze• A legelső, ami feltűnik: akadnak még itt, Monokon ilyen gyönyörű régi paraszti épületek, melyek a száz, kétszáz esztendővel ezelőtti történelmi hangulatot árasztják magukból. • A park bejáratánál nem messze a szülőháztól — áll az 1848—49-es forradalmi időszak nagy alakjának a szobra, mintegy csalogatóul, hogy ismerkedjünk a nagy férfiú itteni emlékeivel. # Ebben az épületben látta meg a napvilágot Kossuth Lajos, 1802-ben. A ház "falán emléktábla hirdeti az egykori eseményt. A Járókelők naponta meg- megállnak, és eltűnődnek a ma múzeumi kincseket őrző szép ház előtt és olvassák az emlékeztető szőve-; get. HM 1. „Egy csillag játszik a végtelennel ..." Jones a legújabb slágert dúdolja, kicsit még kalimpál is hozzá az ujjaival. Jonesen látszik, hogy szereti a munkáját. A jelentéseket — az általános szokástól eltérően — nem elektronikus úton diktálja, hanem kézzel írja. — Jones, Jones... miért szeretsz te ennyire körmölni? — kérdezi most is az egyik kollegája. Vörös hajú, mozgékony arcú, minden mókára kész ez a fiatalember, ő Jones helyettese. — Azért, kedves Charlie, mert így hallom a szöveg zenéjét. — Én is hallom, amit írok. — Az értelmét azt igen, azt hallod. De a zenét, a dallamot, az értelem mögötti sejtelmeket már nem hallhatod. — De ettől még nem leszek szomorúbb... Jones, Jones! Hív a központi videotelefon. — Megyek. Jones hosszú, nyugodt léptekkel halad el a kollégák íróasztalai közti keskeny folyosón. Néha köszön, biccent. Odaérve a videotelefonhoz, lenyom háromjgombot. — Tessék, itt Jones. Itt Jones. — Üjra nyomja a három gombot. Ekkor a képernyőn felragyog egy fiatal, lelkes arc. — Itt Jones. Mondja Dán, hallgatom. — Főnök, okvetlenül találkoznom kell magával. — Itt vagyok. Tessék, mondja. — De ez nem videotéma.. Nagyon szeretném, ha... — Idefigyeljen Dán. Ha azt hiszi, ha attól fél, hogy lehallgatják beszélgetésünket, megnyugtathatom: lehallgatják. Persze, hogy lehallgatják. A mi ügynökségünk FANTASZTIKUS REGENY is lehallgat mindenféle beszélgetést, különösen a másik két ügynökség munkatársainak beszélgetését. Ne féljen, fiatalember, semmi újat nem fog tudni mondani. Se nekem, se nekik. Mondja csak nyugodtan. Hallgatom. — Főnök, ez most más. Találkoznunk kell. — Itt még van egy kis dolgom. Pe fél óra múlva elsétálhatok a Feltalálók Kertjébe, Rendben? — Rendben. ;— Dán, akkor félóra múlva Einstein szobránál leszek. — Köszönöm, főnök. Sietek. 2. A Feltalálók Kertje. Einstein szobra előtt egy üres pad. A parkban idősebbek, fiatalabbak, s legfiatalabbak sétálnak, napoznak, élvezik a tavasz fényeit. A kicsik csúszdán játszanak, krétával firkálnak az aszfaltra: sok rajzon felismerhető az űrhajók valamelyik típusa. 1 Jones érkezik. Leül a padra, noteszt vesz elő, jegyzetel. Néha fürkészve körülnéz, erősen megnézi Einstff n arcát. Így, ebben a fényben, ebből a szögből keserűnek látszik ez az arc. Csalódottnak. Dán világos ruhában, színes nyakkendőben tűnik fel. Jones, noha leköti a jegyzetelés, azonnal felüti a fejét, elteszi a jegyzetfüzetét, tollát, kicsit felemelkedik ültében: jelzi magát. Dán kicsit liheg, kapkod, de láthatóan boldog, mint egy kölyökkutya. — Elnézést, Főnök. Siettem, de elakadtam a forgalomban. — Jöjjön máskor gyalog. — Igenis, Főnök. — No, rendben. Akkor mondja ha már ilyen szépen iderendelt. Dán óvatosan fészkelődik a, pádon, láthatóan ruhája tisztaságára ügyel. Közben elkezdi mondani: — Főnök, nagy hírem van. Megmozdult az MGB-ügynökség, a Motor General Black. — Ismerem a rövidítéseket, kedves Dán. Mondja tovább. — Nincs tovább, ennyi. Megmozdult az MGB. — Ejnye, Dán. Tudja maga, hogy mit mondott ki ezzel? — Tudom, Főnök. Pontosan tudom. — Akkor azt is kell tudnia, hogy nekünk most nem szabad csinálnunk semmit. — Nem értem. Ezt nem értem, Főnök. — Nézze Dán, Egy ügynökség, amely ügynökeivel, komputereivel, lézereivel, lehallgatóival behálózza az egész világot, nyugodt lehet afelől, hogy a világban semmi sem történik a tudta nélkül. Tehát marad nyugodtan a fenekén. Hiszen nem az a célja, hogy beavatkozzon a világ menetébe, hanem az, hogy figyelje és értékelje ezt a működést. Eddig világos? — Világos. — Helyes. Akkor azt is meg kell értenie, fiatalember, hogy se az MGB-nek, se nekünk, se a harmadik ügynökségnek nincs igazából saját tevékenysége. Elég, ha ügyesen hasznosítjuk a másik fél által szerzett információkat. Igaz, ő is használja a tőlünk szerzett híreket, de ez nem baj: híreink rendszeresítve, új szempontok szerint csoportosítva kerülnek visz- sza hozzánk. — Világos. — Akkor miért nem érti meg, kedves fiatalember, hogy egyetlen ügynökség sem mer csak úgy..., hogy is mondta? ... „Megmozdulni". Ez nagyon veszélyes. Hiszen számolnia kell azzal, hogy a másik két ügynökség azonnal észreveszi ezt, és szinte kiszipolyozza belőle az új híreket. Egyetlen nap előnyre sem tehetnek szert... azonnal be tudjuk hozni őket. — Világos. De most mégis megmozdultak. — Lehet, hogy csak úgy tettek. Lehet, hogy csak játszanak. Tudja, fiatalember, a felderítés játék is. Szellemi, logikai játék. Póker-arccal kell játszani, és tudni kell blöffölni is. Nézze, milyen szép ez a virág... hogy is hívják? — Magnólia. — Remek. Magnólia-akciónk első lépéseként, maga ellenőrzi a saját híreit. Ha a hírek igazak, akkor következhet a Magnólia-akció második szakasza. ■ — Lesz tennivalóm abban is? — Nézze, Dan. Ha a maga hírei igazak, akkor maga nagyon fontos dolgot fedezett fel. Ilyenkor két út közül választhatunk: vagy menesztjük magát, mint az ellenséges ügynökség hozzánk beépített emberét, vagy bizalmat kap továbbra is. Még nem tudom, mi lesz a döntésem..., ne haragudjon meg ezért. — Értem, Főnök. Én nem aka- . rok bizonygatni semmit, de egyrészt: a híreimért felelősséget vállalok, másrészt szeretem ezt az ügynökséget, harmadrészt: tisztelem a maga bölcsességét. Egyébként On dönt, belátása szerint. — Helyes. Örülök, hogy megegyeztünk. Kérem, holnap ugyanilyenkor hívjon fel, hogy megbeszéljük a Magnólia-akció részleteit. — Köszönöm, Főnök. A viszontlátásra. Jones kezet nyújt a fiatalembernek, aki jólszabott pompás ruhájában elsiet. Jones jegyzetel, mégegyszer szemügyre veszi az Einstein-szobrot, föláll. Odalép a szoborhoz, s a szobor szemesar- kából kiemel egy apró szerkezetet. Nagyítót vesz elő, s a minikazetta szélén, fölnagyítva olvasható: MGB. „Legalább ennyi előnyünk legyen” — mondja félhangosan, sóhajtva. Zsebrevágja az apró szerkezetet, a nagyítót, s elindul kifelé a parkból. Míg távolodik, hirtelen tavaszi zápor indul, ernyők bomlanak, a park hirtelen kiüresedik, a szél fenyegetően fúj: mintha a természet is tudná, hogy most a világban valami fontos dolog történik. A pad előtt már egész kis tócsá áll, látszik benne a magnóliabokor virága. A szél összefodrozza a vizet, de a magnólia — törékenyen ugyan —, de mégis jól látható. Egy szirom hullik a tócsába. (Folytatjuk) 0 A tárlókban és a falakon mennyi minden látható! Egykori kéziratok, fotók, apró emléktárgyak. Megannyi kedves emlék, a Kossuth- tisztelők örömére! um lelkes vezetőiétől megtudjuk — aki mellesleg Kecskeméten volt diák annak idején —, ma már évente mintegy húszezerre tehető a látogatók száma Kossuth szülőházában. Szöveg: V. M. Képek: Tóth Sándor • Ugyan mi is lehetne más az első, ami a látogatók tekintetét magira vonja, minta Kossuth-családról készült egykori tabló?
