Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
Politikai iskolacsengő A SZEPTEMBERI ISKOLACSENG0 nemcsak a gyerekeknek jelzett a'hét elején, hanem a felnőtteknek is. Közöttük tantermi foglalkozásra szólította azokat is, akik politikai-ideológiai fölké- szültségüket gyarapítják 1980—81-ben. Megkezdődött tehát az újabb pártoktátási év. Az ünnepélyes megyei tanévnyitót már. aznap előadások követték. Az idő kihasználására aligha lehet panasz, az ismerkedésre majd menet közben kerítenek sort. Először a személyes bemutatkozásokra, aztán fokozatosan fény derül a tananyag elsajátításának fokára is. Úgy látszik, hogy egyre többen ismerték föl az elmúlt évtizedekben a marxista-leninista műveltség fontosságát. Azt, hogy amit a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa így fogalmazott meg: „A párt következetes politikájának ideológiai nevelő-és építőmunkánknak eredményeként a marxista-leninista világnézet a köz- gondolkodás meghatározó tényezője ... A szocialista építés előrehaladásával, a nemzetközi eszmei harc erősödésével tovább növekszik a párt ideológiai nevelő tevékenységének szerepe. Az elméleti és nevelőmunka jobban segítse elő a szocialista tudat, életmód és életeszmények térhódítását. ..” Ebből oroszlánrészt vállal magára a pártpropaganda, amelynek továbbfejlesztési irányait a Központi Bizottság 1976. október 26-i ülésén jelölte ki. A végrehajtásra hosszú távú megyei feladatiéi v is született. Immár jól bevált és — szükség szerint — módosult intézményes formák adnak módot arra, hogy a propaganda rendszerében és részleteiben egyaránt közvetítse tudományos világnézetünket, megértesse politikánk alapjait, ismertesse célkitűzéseit, és a megvalósulás tapasztalatait, segítse elő az építőmunka feladataival való azonosulást, fölkészítsen vitákra, a tanultak önálló alkalmazására a politika helyi és mindennapi alakításában. Az elsajátításhoz keretet adó intézményes formák elméleti igényességgel és az ismeretek átfogó földolgozásával párosulnak. ) A PÁRTOKTATAs RÉSZÉKÉNT az esti egyetem-rendszerű tanfolyarhoknak kétezer-százán. vágtak neki szeptember elejétől Bács-Kiskun- ban. Különböző szintű gazdasági vezetők, mozgalmi tisztségviselők, propagandisták gyűjtik az elméleti megalapozottságot a későbbi nagyobb, de mindenképp újabb feladatok megoldásához Az idén is körülbelül annyian vannak, mint tavaly, de összehasonlíthatatlanul többen, mint a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának huszonnégy esztendővel ezelőtti, első tanévében. Az első hároméves alaptagozatot mindössze negyvenhármán végezték el. Ma több mint kétszer ennyi tanárra van szükség, hogy megfelelő legyen a marxista-leninista esti egyetem, a szakosító, kiegészítő szak- és a speciális tanfolyamok hallgatóinak oktatása. Garancia egyébként a színvonalra, hogy mindenkinél természetes a felsőfokú állami és politikai végzettség, negyvenketten egyetemi doktorok, ti- ,zen elérték a kandidátusi tudományos fokozatot, .s .többen most készülnek ennek, megszerzésére. viszonylag kis létszámú, főhivatósban dolgozó tanári kar mellett az Oktatók zöme Bács-Kiskun megyei munkahelyen dolgozik, de számos budapesti és szegedi egyetemekről utaznak ide, hogy eleget tegyenek pártmegbízatásuknak. Az 1980—81-es pártoktatási év újabb és fő feladatai általánosságban így érzékelhetők* a XII. kongresszus, a megyei, városi és járási pártórte- kezletek határozatainak megértetése, a feladatok végrehajtására való mozgósítás. A megyei oktatási igazgatóságnál maradva, az előző tanévben tértek át a hároméves alaptagozat új tematikájára, a tananyag új feldolgozási rendszerével új tankönyvek váltak szükségessé, a minőségi és hatékonysági változtatások életbe lépése eredményeként tanulnak a szakosító évfolyamok és a speciális tanfolyamok hallgatói is. AZ ARÁNY épp az utóbbi javára módosult, elég jelentősen. Ezek lényegében politikai továbbképző formák: valláskritikával és egyházpolitikával például Kecskeméten, marxista esztétikával ugyancsak a megyeszékhelyen, a párt kulturális politikájával Kiskunhalason, a pártirányítás és pártélet kérdéseivel Kecskeméten és Bácsalmáson, a szocialista gazdaságpolitikával Kecskeméten, Kiskunhalason, Baján és Kalocsán foglalkoznak a résztvevők. A központi elhatáro- zásúak mellett megyei speciális továbbképző tanfolyamként indult a tömegpolitikai munka, illetve a politikai vezetés elveinek és módszereinek, az ifjúságpolitikai, a természettudományok filozófiai, a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos, valamint a politikai oktatás pedagógiai és módszertani kérdéseinek a tanulmányozása — a tömegszervezeti, párt-, állami szerveknél dolgozó vezetők és pedagógusok számára. A helyszínek a megyeszékhelyen túl Kiskunfélegyházát, Kiskőröst és Kiskunhalast foglalják magukban. ÖSSZESSÉGÉBEN ilyen szervezeti megoldások teremtik meg a lényegi munka keretét, hogy foly- tatódhassék az, ami bevált; erősödjék a minőséget javító oktatási hangsúlymódosulások sora, közöttük a marxizmus-leninizmus klasszikusainak tanulmányozása, az elmélet és a politikai gyakorlat tapasztalataink egybevetése. A háttérmunkából kiválik az alapvető, közvetlen feladat: a XII. kongresszus határozatai érvényesítésének az elősegítése. A tematikai továbblépéseknek is ezt kell szolgálniuk. Célkitűzés, hogy a korábbinál hangsúlyosabban foglalkozzanak a tagozatok és tanfolyamok szocialista fejlődésünk főbb jellemzőivel, társdalompolitikai, gazdaságfejlesztési, életszínvonal- és szociálpolitikai, ideológiai és kulturális feladatokkal a pártirányítás és pártélet kérdéseivel, építőmunkánk nemzetközi feltételeivel. A politikai-ideológiai fölkészítés eredményessége végül is a világnézet szilárdságban, a meggyőződés és azonosulás fokában az ismeretek gyakorlati alkalmazásában mérhető le. Bár az oktatás igyekszik figyelembe venni a felnőtt életkori és egyéb sajátosságokat, a munka melletti folyamatos tanulás követelményeinek nem köny- nyű eleget tenni. Szükség lesz a hallgatók kitartására, és a környezet, a család segítségére is. amiért már jóelőre köszönet jár. Halász Ferenc Fiatal alkotók tábora ..Barátságos, kellemes környezetben, a gyomai ligeti fürdő kempingjében rendezte alkotótáborát ebben az évben is a Békés megyei Fiatal Alkotók Köre. Az elmúlt esztendőhöz hasonlóan, tizenhat fiatal irodalmár és képzőművész vert sátrat a hét végén e táborban. A FÁK 1977-ben alakult azzal a céllal1, hogy egy aktív, tetterős csoportba tömörítse a megyében élő fiatal alkotókat, s hogy ezáltal szervezettebben, hatékonyabban tudjanak munkálkodni a megye művészeti életében, részt vállalva a művészeti' jellegű ismeretterjesztő és ízlésformáló megmozdulásokban, a közművelődési tevékenységben is. A kör tagjai azóta már számos irodalmi és képzőművészeti fórumon bemutatkoztak. Kiállításaik s a különböző országos irodalmi folyóiratokban közzétett publikálásaik mellett szót kaptak a rádió hullámhosszain, és jelenleg készül a második antológiájuk. Rendezvényeiken kívül havonta találkoznak, megbeszélik a feladataikat, terveiket, s évente egyszer alkotótáborban gyűlnek ösz- sze. Az alkotótábor tagjainak bőven volt lehetőségük a strandolásra, kötetlen programok lebonyolítására is. A Békés megyei Fiatal Alkotók Körének törekvései, antológiái és ismétlődő rendezvényei a táborokkal együtt nem egyedülálló jelenségek, de nem is általánosan jellemzők valamennyi megye művészeti életére, '‘ifjúságpolitikájára. Pedig jelentőségük vitathatatlan, hiszen a fiatalok művészetére mindig ösztönzőleg hatott a ..hovatartozás” érzése, nem beszélve arról a szellemi adalékról, amelyet ezek a kisebb alkotói csportosulások szervezett formában tagjaiknak adni képesek, bővítve világnézeti, politikai és esztétikai ismereteiket. Emellett egyetlen megyének sem lehet mindegy, hogy milyen művészeti élet bontakozik ki határain belül. s hogy szervezetten, határozott célokért munkálkodnak-e fiatal alkotók, vagy pedig a pályakezdés nehézségeiben magukra maradva, sajnálatosan elkallódnak. Ebben rejlik a csoportosulások rendezvényeinek, alkotótáborainak vitathatatlan jelentősége. ami megszívlelendő, és mél- ‘tó a követésre. K. E. Lángos Általános elképedést váltott ki a szakmában, amikor Tálas Tas, ■ a neves szobrászművész lángos- sütődét nyitott a Balatonnál, és megfogadta, hogy soha többet nem vesz mintázófát a kezébe. — Meguntam — nyilatkozta a lángost majszoló újságírónak, miközben ő maga is egy lángossal a kezében, szakácssüveggel a fején állt a fényképezőgépek elé. — Nézzék, uraim, elmúltam négy-*, venéves, ilyenkor már éppen ide-' je valami komolyabb foglalkozást keresni. A művészet? Ugyan! Játék, semmi egyéb! De ami a legkellemetlenebb, olyan játék, ahol állandóan lökdösik, taszigál- 1 ják! akasztják az embert. Ott mindenki nyerni akar, és ennek érdekében sokan a csalástól sem riadnak vissza! Hát én ebből többet nem’ kérek! Abbahagyom az egészet, és ezentúl csak a lángossal ' törődöm. Nyugodtan fekszem, és nyugodtan kelek, nem kell vajúdnom különböző megrendeléseken, nem kell szednem marékszám a nyugtatókat, és nem lesznek irigyeim. Csak élni akarok, uraim, mint annyian mások, és amikor eljön az ideje, meghalok ... Mint egy tisztességben és zsírszagban pácolódott lángossütő. Ennyi és nem több, amit mondani akartam. Kérnek még egy lángost? A barátai is hiába ákarták Tálast jobb belátisra bírni, hangoztatva, hogy milyen nagy veszteséget okoz ezzel a magyar képzőművészetnek, nem hallgatott rájuk, — Döntöttem — hajtogatta makacsul —, né is próbáljatok lebeszélni. Ti tudjátok a legjobban, hányán áskálódtak ellenem, a lelkem csupa seb a .temérdek fúrástól, hát most tessék, félreállok, csinálják nélkülem. Végre kívülről nézhetem az egész cir-. kuszt, és azért sem fogok szívinfarktusban elpatkolni, legfeljebb érelmeszesedésben, mert ezeknek a pompás láncosoknak magam sem tudok ellenállni. Ugye, milyen omlósak, porhanyósak, Egyetek, tőletek igazán nem sajnálom! A lángos minden kívánalomnak megfelelt, és az üzlet is kezdett egészen jól beindulni. Tálas Tason kívül a felesége és még egy asszony alkották a személyzetet. Egész nap percegett a szír, sült a rengeteg lángos, és esténként Tálasék holtfáradtan zuhantak ágyba, hogy másnap újra beindítsák az „etetőgépet”. Már törzsvevők is akadtak. Ilyennek számított például egy jól táplált, nagy, kerek arcú, szőke svéd, aki naponta többször is ellátogatott a sütödébe. Ez a férfi arról is nevezetes volt, hogy furcsa módon kezdett a lángos- evéshez. Először mindig a szeme elé emelte, akár egy nagy monoklit, amelyen keresztül szeretne nézni, megforgatta párszor, és miután kigusztálta magának a legjobb helyet rajta, csak akkor és oda harapott. Egy ilyen alkalommal, amikor a nagy, kerek fejet éppen eltakarta a nagy, kerek lángos, Tálas Tas bosszankodva szólt oda a feleségének: — Szörnyű t ez a pasas, de még szörnyűbb ez az uniformizált forma ezekben a lángosokban. Mind olyan sablonosán kerek, olyan semmitmondóan formátlan ...! Csak nézd ezt a telihold képűt, és előtte a sárga tésztatányér, csapnivaló az összhatás! — Miért? — Nem tudom, de valahogy ez így túl közönséges. Tucat, jellegtelen! SUrgőseh ki kell találni valami új formát, már csak azért is, mert a konkurrenciára sem árt. gondolni. — Ugyan, ne beszélj marhaságokat! Nem mindegy, mit esznek meg? — Nem, egyáltalán nem mindegy ! Adni kell az esztétikumra is. Várj csak, majd valamit kitalálok. És másnap már kész tervvel ment a sütödébe. Olyan lángost formált tésztából, akár egy kesztyű. — Ez azért is érdekes — magyarázta a meglepett asszonyoknak —, mert alkotó játékra inger) i még a felnőtteket is. Ha leharapják a kesztyű egyik ujját, torzójában új alakzatot vesz fel. Mindig más lesz az összhatás, változik a forma, ahogy komótosan eszegetik. — Igen, ez csakugyan érdekes, de... — De lehetne még érdekesebb is — nézett a feleségére a szobrász. — Ugye, erre akartál figyelmeztetni? És tökéletesen ■ igazad van! Ez csak minimális továbblépés a kerek formától, és valóban; az ember ne legyen igénytelen még egy lángossal szemben sem. Ma mindenesetre megcsináljuk ezt a szériát, de holnapra valami újabbat gondolok ki. Az emberek érdeklődve must- rálgatták a kesztyű alakú lángo- sokat, még jobban megnőtt a forgalom, annak ellenére, hogy Tálas drágábban árusította őket. — Aki olcsóbbat akar, az ve- • gyen kereket — oktatott ki egy méltatlankodó vevőt, és fejével a szomszédos lángossütöde felé intett. — A magam részéről beérem igényesebbekkel, akiknek nem mindegy, mit sóznak, és tüntetnek el a gyomrukban. Hölgyeim és uraim, nálam erősen dominál az esztétikum is! A következő napokban meglepő formákat eszelt ki. Izgalmas, absztrakt kompozíciók születtek a tésztából, furcsán meghökkentő alakzatok. A vevők csodálkozásánál csgk az áruk volt nagyobb, így érthető, ha egyre kevesebben vásároltak az érdekes lángosok- ból. inkább csak nézegették őket, aztán átpártoltak a szomszédos lángossütőhöz, hagyományosan kerek lángost enni, hagyományos áron. | — Az emberek nehezen szokják meg az újat — mondta a feleségének elgondolkozva Tálas Tas. — Az viszont természetes, hogy ezeket a lángosokat nem árulhatjuk .bagóért. A beléfekte- tett energia, az ötlet, a gondolat ... És tudod mi jár örökösen az eszemben? Hogy lehetne néhányat kisplasztikaszerűen is megcsinálni! Aktokat, népi motívumokat belekarcolva... Gondoljunk a külföldiekre! Hadd dicsekedjenek el otthon a magyar lángosokkal! Ez igen! Lángos- plasztika a Balaton partján! Meglátod, majd újra fellendül a forgalom! Még aznap nekiállt, hogy elkészítse az első lángosplasztikát. Rengeteg vázlatot, skiccet összegyűrt, amíg végül az egyiknél megállapodott. És egy hét múlva dugig volt különböző lángoskom- pozíciókkal, meg bámészkodókkal a sütöde. Csak éppen vevő nem akadt egy sem. Nézelődtek, mint egy kiállításon, nevetgélve vitatták a borsos árakat, aztán az ínycsiklandó ’ élménytől kiéhezetten átballagtak a szomszédos sütödébe kerek lángosért. — Érthetetlen — csóválta a fejét Tálas Tas —, hát most mondd meg, sok az a kétszáz forint ezért a matyódíszítésűért? Vagy a kecskekörmös stilizációért az a háromszáz? Vagy a szőlőfürtös aktért az az öt? Bagatell árak! Csak a színük ne lenne ilyen egyformán sárga! És ez a zsír- szag, ez már egyszerűen elviselhetetlen ! — Mit akarsz? Milyen legyen egy lángos? Megsózzák, megeszik és kész! — Ezeket? — A szobrász felháborodva bámult az asszonyra. — Mi az, hogy megeszik? Csak azért vajúdtam velük, hogy azután megsózzák, megegyék, és megemésszék?!... Hát már arra sem méltó egy Tálas-kompozíció, még ha történetesen tésztából is készült, hogy feltegyék otthon a falra? Mondjuk, stílszerűen, a konyhában, esetleg két cseréptányér, vagy fakanál közé? — De az istenért, ne beszélj őrültségeket! Ne téveszd össze a lángossütödét egy kiállítással! — Kiállítással? Látod, ez nem is rossz, nem ártana néhány barbárnak megmutatni a szakmában, hogy én még egy lángosból is ... De nem, mégsem, amilyen irigy disznók, még megzabálják, vagy összeharapdálják .nekem az egészet! — Na és? — nézett rá évődve az asszony. — Mi történik akkor, ha megeszik? A lángosnak, végül is ez a sorsa. De te megcsinálhatod újra időálló anyagból... mondjuk bronzból... Nem gondolod? Tálas Tas a feleségére nézett, aztán elnevette magát. — No igen — mondta, hát persze. hogy megcsinálom! Hiszen ismersz, milyen konok vagyok, ha én egyszer valamit a fejembe veszek...! Pedig tudod, hogy ez a lángossütöde nem is lett volna bolondság? Csak hát... negyvenen túl nagyon nehéz megszokni a zsirzsagot. Fenemód nehéz! Hidd el, csupán ez mindennek az oka. — Csak ez?... Tálas Tas nem felelt, a tekintete nagyon messze, valahol a műterem tájékán kalandozott, aztán sóhajtva leemelte egyik frissen készült,. méregdrága lán- gosplasztikáját, megsózta jól, és lassan, komótosan befalta az utolsó zsírcseppig. Tóth-Máthé Miklós TéL GÁL FARKAS Szőlősorok, venyige-ország ősz. (Bodri Ferenc grafikái) Szőlősorok, venyige-ország mámort gyöngyöző birodalom, járom földszintes katedrálisodat. Betonra feszített drótokon zeng a könyörgő muzsika esőért, fényért, vegyszerekért lucskos puttonyokért, visszhangzó üveghordókért. Mert eljön a szüret édes mustillattal kés alá feszített kosok bégetésével rotyogó pörkölttel, szűztipró szüreti bállal, ahol kihúzott ingderekú, rezes arcú öregek verik Galíciát járt talpukat a parkettához sörényes ifjak ordítanak, mint szarvasbőgéskor fátyolosszemű, agancsos királyok. Robajlik elektromos gitár atomkori utóda szúette citeráknak... De most még csöndes a rizling-palota kadarka-tartomány, az ezerjó-birodalom. Csak gyíkok riadnak, torkukban eleven lüktetésű pokolgép a hőség. Venyigék kapaszkodnak betonoszlopra, horgas reménybe zöld csápjaikkal feketére szorítva zenélő dróthuzálf. Egymás derekát ölelik halálos szorítással. Küzdelmük verejtékszaga árad a vérzékeny mezők felett, míg göcsörtös testük, nyomorék-gyerek-tőkéjük párzik a csönddel a vegyszeres homályban. Hová úsztatok gyermekkor sziksóvirágos partszegélyei, hol csattog mezítlábad klott-gatyás boldogság, micsoda krétakori napfény perzselte fel tejszagú mezőimet? Hiába kószálok kecskecsöcsű fürtök lámpáival lányillatú bimbóktól részegülve, hiába lázadnak a tőkék, venyige-lándzsás, zöld pajzsos katonák, smaragddal, rubinnal megrakott kalózai a homoknak. Mert nincs gyermekkor, nincs krétakori napfény kilőtt harckocsik a parasztszekerek s ki keresi már a mesgyék beomlott futóárkait? Támadt bennem böjtideje az emlékezésnek. Fordulok új utakra, villámló mennyboltja alá a fegyelemnek. Űznek az értelem vasvesszői, tüskés ágai. Világvárosok reflektorai vakítanak, meghajlít a konokság, ösvényről ösvényre lépek. Törtetnek utánam Szőlősorok, törtet a venyige-ország robajlik c mámort gyöngyöző birodalom.
