Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. szeptember 7. • PETŐFI NEPE • S Mi vész kárba a fa alatt?... TT Kérdés egy bezárás előtt álló szeszfőzde ötvenen túli vezetőjéhez: — Mihez kezd, ha becsukják a boltot? — Nyilván elmegyek nyugdíjba, vagy nem is tudom hová..., mert a pálinkafőzésen kívül én az ég adta világon, semmihez nem ér­tek ... — Ha engedélyt kapna, hogy üzemeltessen önállóan egy mini­szeszfőzdét, vállakozna-e rá? — Azt hiszem, igen ... — Ha önre volna bízva, akkor hová telepítené a lepárlóüstö­ket? — Mindenféleképpen olyan helyre, ahol hobbikertek is van­nak a környéken. Biztos vagyok benne, nem lenne alapanyag gon­dom ... Mert nehogy azt higgye, azért nem szedik fel a fa alját, mert lusták a tulajdonosok, ha­nem egyszerűen arról van szó, hogy nem tudnak utána mit kez­deni az összegyűjtött portéká­val ... • * * Járjuk a megyét a Vám- és Pénzügyőrség megyei Parancs­nokságának egyik vezetőjével. Ál­lami vállalatnak, szövetkezetnek nem éri meg, ha bérbe főzi a pá­linkát. Talán a magánszemély­nek? Csakhogy a 13/1973. (Vili. 25.) számú MÉM rendelet 2. paragra­fusának második bekezdése ki­mondja: Magánszemély nem kap­ha pálinkafőzésre működési enge­délyt. Pedig a 3—6 hektoliteres üstöknél is ugyanúgy biztosítha­tó a zártrendszer — és ebből ere­dően a pénzügyi ellenőrzés és elszámoltatás — mint bármelyik állami nagyüzemnél. * * * A Pénzügyminisztérium 5/1980. számú rendelete hektoliterfokon­ként 80 forintról 70-re csökkentet­te ez év februárjában a szeszjöve­dék adót. Vannak, akik ebben látják a probléma teljes megoldá­sát. Sokan, a hozzáértők többsé­ge úgy tartja, a rendelkezés mind­össze írott malaszt. Évek óta nem változott a pálinka termelői ára. Jóllehet annak feldolgozási költ­sége és az alapanyagár évről évre emelkedett. Azt mondják, a ter­melői ár és a fogyasztói ár kö­zötti feszültséget csupán ezzel a rendelettel feloldani nem lehet. A megyei pénzügyőrség vezető­jével keressük a pálinkafőzdék megszűnésének okait. Közgazda- sági eredőkre bukkanunk. Egyszerűen arról van szó, hogy nem éri meg a kistermelőknek, hogy akár egyszer is lehajoljon a lehullott gyümölcsért... A ‘kiskőrösi áfész-nél például az év elején rögzítették, hogy a szövetkezet köteles visszavásárol­ni a bérfőzésből származó ve­gyespálinkát. Pontosan 82 forin­tos literenkénti áron, amelyet majd a fogyasztási szövetkezet 94 forintért demizsonban továbbad. Tehát literenként tisztességé* hasznot hozott ez a kereskedel­mi ügylet, jó volt a tagnak, nem kellett bajlódni az értékesítéssel, jó volt az áfész-nék, mert nö­velte az árbevételét. Hevenyészett közgazdasági szá­mítás. A 'hektoliterfokonkénti 70 forint szeszjövedék adót is bele­számítva, a termelő 52 forintot fizetett egy liter pálinka előállí­tásáért a szeszfőzdének. Az áfész- nál kapott érte 82, tehát az alap­anyag ellenértékeként egy literre számítva kapott 30 forintot. Ha alapul vesszük, hogy egy ektoliter cefréből 7 liter pálin- át állítanak elő, akkor annak kilogrammonkénti ára 2 forint 10 fillér. Ezért összeszedi a hulló gyümölcsöt, erjeszti, kifőzeti. Na­gyobb kertet figyelembe véve mindez már komolyabb értéket hoz a konyhájára. Csakhogy az áfész a tagoktól július 1-én a bérfőzésből szárma­zó pálinlkafelvásárlást beszüntet­te. Hivatkozott a SZÖVOSZ köz- gazdasági főosztály VI/I—342/1980. (június 26.) számú utasítására, amelyben egységesítették a szesz­főzésből származó pálinka adózta­tását. A tagoknak, a korábbi 82 forint helyett 52-t fizethetnek csak literenként, ha nem akarja az áfész, hogy ráfizessen. Pontosan annyit, mint amennyit fizetnie kell a tagnak egy liter pálinka előállításáért... Nem nehéz kita­lálni, hogy mi lesz a már kiter­jedt cefre sorsa a környéken. Könnyen lehet, hogy fokozott munkát ad a pénzügyőröknek a kiskőrösi járás ... Szabó Pál Miklós (Folytatjuk.) • A kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelő­szövetkezetben már korszerűsí­tették a cefre­feldolgozás folyamatát. A gyümölcsök­nél néhány termelőszö­vetkezetben már meg­oldották a melléktermék hasznosítását is. • A fúróberendezéshez ekkora géppark tartozik, többek közt Iszapkeverő és energiatermelő egységek. Fekete arany Tizenhat esztendeje, hogy a kőolaj- és földgázbányászat Bács-Kiskun megyében, a kiskunhalasi járásban megjelent. Azóta ez a terület egyre jelentősebb mértékben veszi ki részét a hazai szénhidrogén-termelésből. Az utóbbi években a Halas határában talált kő­után kutatnak olaj- és földgázkészletek növelték a megye e részének jelentőségét. A halasi szénhidrogén­mező már termel, ugyanakkor tovább foly­nak a kutatások is újabb lelőhelyek után. Pásztor Zoltán képriportja ebből a munkából ad ízelítőt. 0 A Kőolaj- és Földgázbányá­szati Vállalat szanki üzemének fúrási üzemegységéhez tartozik ez a korszerű, 56 méter magas fúróberendezés, amellyel i Strom, féld Aurél szocialista brigád dol­gozik. • Varga János fúrómester meg­állapítja a műszeren, hogy már 1850 méteres mélységben járnak. Augusztus 11-én kezdték a kuta­tófúrást, s azóta két nap előnyre tettek szert a „normához” viszo­nyítva. • A béléscsövet leeresztés előtt kaliberezni kell, nincs-e behor­padva. wMmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmsÉmmmmMmMMmmmMMmmmMmmmmmmmmmmmm Házi feladat Mottó: Nehéz nektek, ó, szülők. (1. Júliusi naplórészlet) ... Megkezdődött a tanszervá­sár. Írja az újság, mondja a rádió, harsogja az áruházi kirakat: negy­venszázalékos az engedmény. No, pénzt vettem magamhoz: irány a bolt. — Mi tetszik? — kérdezte az eladó. — Minden, ami az elsősöknek ' kell. — feleltem tétovázva, mert láttam valamit a szemében, ami nyugtalanított. ' \ , — Hát... — nyújtotta a szót — megnézzük... Aztán adogatni kezdte a hol­mit, Előbb a füzetcsomagot. Az­tán színes papírcsomagot, kettőt. Egyet kivágni, egyet hajtogatni. Egy dobókockát, egy hegyezőt, egy csomag gyurmát, egy posta- irán t. Tolltartót. Radírt: keményet és puhát. Golyóstollat, 'betétet. Káprázott a szemem. Hja kérem, az én időmben. Az én időmben? Ne nevettesd ki magad, gondoltam dühösen, húsz éve voltál elsős. Ügy visel­kedsz, mintha már-már nyugdíjas lennél. Még'hogy az „én időm­ben ...” Beálltam a pénztár előtt kígyó­zó sorba. Húsz perc múlva kerül­tem sorra. Kattogott a gép, aztán kidobta az eredményt: kétszázti­zennyolc forint. Jó, mondom, és 'hol a negyven százalék enged­mény? » — Kérem, az a füzetekre jár. A füzetekre? Hát, az is valami. Nyolc forint nyolcvan helyett — 5,30-ért. Ne füstölögj, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem ér­demli! Következő bolt. — Táskát kérek! — Milyet? — Kicsi a gyerek. Kicsit és könnyűt. Elém, rakott legalább tízfajtát. Egyik nehezebb, mint a 'másik. És ez? Kicsi is, könnyű is. Jó lesz. — Kétszáztíz forint. Ez is megvan. Űijabb áruház. (Mért is lelhetne megvenni mindent egy helyen.) — A legkisebb méretű köpenyt kérem. — Pillanatnyilag nincs. — Nem is volt, nem is lesz? — Nézzen be 'hetente. Nehéz dolog szülőnek lenni. (2. Augusztus végi naplórészlet) A hölgy szorgalmasan pakolt a kosaramba. Zsírkrétát, filckészle­tet, színes ceruzát, miegymást. Nem tudom mihez kezdjek. Már voltam a Skálában. Reklámárú a köpeny. Persze, a közép- meg a nagy méret. Kicsi nincs. A Corvin­ban se. Kecskeméten se. A me­gyében se. Sehol se? Csak az én lányom ilyen kicsi? Létezhetetlen, hát a szomszédé is ekkora, nem beszélve a fél óvodáról. Ma kap­tam egy tanácsot. Menjek el X- hez, a ... boltba, és adjak neki egy ötvenest. Elmentem. Adtam volna, de csak a fejét rázta. Le­het, hogy százast kellett volna? Hm. Mi lesz ebből! Aug. 29. Na végre! Vali! .Igaz, lóg rajta, de mit csináljak? Az alját fölhajtjuk, az ujját úgyszin­tén. Majd belenő... (3. Évnyitó) Igazgató: Szeretettél köszöntünk benneteket kedves elsősök. Elsősök: nem hallanak semmit. (Én is csak fülelve: esküszöm, az otthoni lemezjátszóm hangosabb, mint az iskolai erősítés.) Igazgató: (folytatja) ... Birkóz­tok majd a számokkal, a betűk­kel. Sok sikert! Kedves apukák, anyukák! Kedves szocialista bri­gádtagok! Csak közösen érhetünk el eredményt! Jó lenne, ha a bri­gád fölvenné a kapcsolatot azzal az osztállyal, ahová a gyerek jár. És jó lenne, 'ha minél többen je­lentkeznének. Nem kérünk sokat: hetente egy-két délutánt. Tanító néni; (ki-ki az osztály­ban). Én is (szeretettel köszöntök mindenkit. ... Birkózunk majd a számokkal, a betűkkel... Sok si­kert ... (Kicsit később) ... És kel­lene a falra folyós virág, és könyv a könyvespolcra..És holnapra csomagolják 'be a könyveket... Esti dialógus. Feleség: vettünk mii nejlont? Férj: nem émlókszem. Biztos. Feleség: akárhol keresem, nincs. Férj: nem úgy írta az újság, hogy nem kell ezentúl se sötétkék­be, se fehérbe, se semmilyenbe becsomagolni semmit se? Fele­ség : az újság azt ír, amit akar, az nem számít Várj csak? Felvágok nejlonzacskót, az jó lesz. Férj: az tényleg jó lesz... (4. Első nap) Űristen! Szegény gyerek! Ha nincs nyolc kiló a 'hátán, akkor egy se! Vigyem helyette? Kineve­tik. Föl se tudja egyedül venni? Hm. Furcsán néz ki a fölhajtott köpenyben. No 'mindegy, máson se áll jobban... — Szia, legyél jó. — Sziasztok, jó leszek. — Aztán 'majd mindent elme­sélsz, jó? — Persze.'., — Mi volt ma az iskolában? — Mindent elvett a tanító néni. Betette a szekrénybe. — Mi tetszett a legjobban? — Játszottunk. És, anyu, csinálj tisztaságcsomagot, vegyél ruha- és papírszalvétát, kell törülköző és szappan és vécépapír. Es egye­dül én nem vittem gyurmát, az is kell. A gyurma, tényleg. Azt azon­mód eljátszotta... No, majd hol­nap. (5. Szülői értekezlet) Tanító néni üdvözli a szülőket. Szülők gyermekük helyén kuco­rognak. Tanító néni szót ejt a ne­velési célokról. Aztán diktálja a listát: kell kék tomadressz (kö­telező). Szülők sóhajtoznak: az óvodában a piros volt a kötelező. Tanítónéni folytatja: kell szám­tandoboz. Bármilyen dobozból jó, legjobb a piskótás. A számtan (mit számtan ? matematika!!!) könyv végéről a melléklet kivágandó, fölkas írozandó, szétszabdalandó. Szókártyagyűjtő beszerzendő. Kell: zsebtükör (ráér), két dobó­kocka, mérőszalag, két színes fo­nal, egy kis nejlonzacskó, egy olló. Két HB-s ceruza, egy piros-kék színes. Postairón nem kell. Ol­vasókönyvből, szóképmelléklet ki­vágandó, fölkasírozandó . stb. (Lásd fentebb.) Beszerzendő: könyvjelző, rajztábla, harminc rajzlap, egy fehér temperst, 4-es és 10-es ecset, ragasztó, gyurma­tábla. (Megjegyzés: az egységcso­magokban adtak ecsetet, 'mért ép­pen 4-es, 10-es lett volna???) Praktikus tudnivalók: a gyerek kisdobos lesz, de csak, ha kiállja a próbát. A próba: fejenként tíz kiló' papír gyűjtése. Jó, ha a szü­lők már most elkezdik. Szépen kössék át. Aki nagyobb mennyi­séget tud hozni, autóval is hoz­hatja, határidő később. Kis fény­képet beküldeni, akármilyen jó. Oltási lapot küldeni, gombostűt küldeni, két csomag írólapot kül­deni. Kéretik továbbra is virág, meséskönyv. Tanítónéni reméli: mindenki mindent megjegyzett, s minden rendben megy majd. Szülők hasonlóképpen remélik. (6. Szeptemberi naplórészlet) Szept. 4. Ma vettem egy doboz babapiskótát, most nyámmogom. Kezembe került a Népszabadság valamelyik száma, a francia tudó­sító írja: egy munkás egyhavi jö­vedelmének egyharmadát emészti föl a tanévnyitás. Itt se sokkal több, de hálistennek hálunk in­gyenes az oktatás. (Kidobtam a babapiskótát, több is veszett Mo­hácsnál). Most ismét nyakamba vettem a boltokat. Ilyen tumultust még akkor sem láttam, amikor a „kedvezményes” tanszervásár el­kezdődött: kis cetlikkel rohan­gálnak az emberek, űzött a tekin­tetük, persze, sehol nem kapnak semmit. Csak úgy elmorfondíroz- gatok magamban: arra tudtak kül­deni egészíves stencilpapírt, hogy felvették a gyereket az isko­lába ('különben még az alkalmas- sági vizsgán megmondták), de, hogy mit kell beszerezni, azt csak most mondják meg. Hej, az én időmben! (Már megint ez a nosz­talgia, nem lesz ebből sok???) Ma kiataláltam egy jó mon­dást. Ha rossz a gyerek, csak egy­szerűen azt mondom neki: — Megállj, leszel te is szülő, majd akkor meglátod. Kár, hogy ő még nem érti, mit is jelent ez. BalUi József I A fúrótorony, alulról nézve. 9 Pilihoffer Csaba és Ilcsik János csőbeépítés után „eligazítják” a to­lózárakat.

Next

/
Thumbnails
Contents