Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Őszi start előtt a mezőgazdaság AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évi. 210. szám Ára: 1,20 Ft 1980. szeptember 1. vasárnap A mezőgazdaságban, dolgozó szakembereik ezekben a napokban aggódva hallgatják a hajnali időjárás-jelentést. Reménykednek, hogy a mostani, szeptember eleji állapot marad és a hőmérséklet napkeltekor sem csökken 5—6 Celsius-fok alá, mert ez a biztosítéka annak, hogy az egész évi fáradságos miunka eredményét, a még kint levő javaikat megmentsék. A városföldi Dózsa Termelőszövetkezet elnökének tájékoztatása szerint az őszi kalászosok területén a talaj munkákat befejezték. Egyharmad részben kiszórták már a műtrágyát is. Hatóanyagban számolva, 330—380 'kilogramm között, f üggően attól, hogy az előzőekben elvégzett talajvizsgálat milyen eredményt mutat. Kezdeményezőkészségről tettek tanúbizonyságot a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet vezetői, amikor elvállalták, hogy az Iparszerű Kukoricatermelő Rendszer keretében kísérletet folytatnak emelt mennyiségű műtrágyák alkalmazásával. A két-három év BAJA, KALOCSA, KISKUNFÉLEGYHÁZA, KISKŐRÖS, KECSKEMÉT: Enyhültek az óvodai gondol A hetvenes évek végén a lakás mellé — legfeszítőbb társadalom- politikai gondként — fölsorakozott az óvoda is, elsősorban a városokban. A lakótelepi fiatalasszonyok nem tudják kire hagyni gyereküket — hisz még az ő anyjuk is dolgozik. Egy-egy esetben ez persze magánügy. Tekintve azonban, bogy hazánkban nincs szabad munkaerő, a gazdasági feladatok viszont nőnek, égető szükség van munkájukra: a gyerekek elhelyezése tehát közérdek. Az igények nőttek, a lehetőségek alig változtak; egyre több jelentkezőt utasítottak vissza. Kevésnek bizonyult az új lakótelephez kötelezően épített óvoda is, a tervezők nem számoltak az OTP-szerződések teljesítésével. Mi a helyzet most, az V. ötéves terv zárása előtt, sikerült-e enyhíteni a gondokat — erre kerestünk választ öt városban. Jelentős előrelépésnek mondható, hogy az igényeket csaknem száz százalékig ki tudják elégíteni — véli Szabó Istvánná, a kalocsai Városi Tanács osztályvezetője. Az ötéves tervet 745 óvodai hellyel kezdték. 1975 és 1980 között 3 millió 330 ezer forintot költöttek fejlesztésre, aminek eredményeiként jelenleg 845 óvodai hellyel rendelkeznek. Célcsoportos (állami,) pénzből 25, koordinációs (vállalatok által felajánlott! összegből 50, felújításból 25hely- lyel (bővítették az óvodákat. Az idén ezer apróság szülei jelentkeztek — négy kivételével valamennyi kérelemre igent mondhattak. 'Igaz, a legjobb ,,kiihasznált- sági” mutató is Kalocsáról származik: 100 helyen mindössze 118 gyereket kellett elhelyezni. Nincs gond az óvónőkkel sem, mind a hatvannyolcnak megvan a szükséges szakképesítése. Javult az ellátás, de a gondok csak enyhültek — ez Kapus Jánosnak, a kiskunfélegyházi Városi Tanács megbízott osztályvezetőjének véleménye. Az adatok igazolják is. Az ötödik ötéves terv kezdetén 929 óvodai hely volt Kiskunfélegyházán, jelenleg 1104 van. Terveztek 375-ös fejlesztést, ebből eddig 175 valósult meg. Jó hír azonban, hogy a közeljövőben' a Petőfi lakótelepen 100, majd december elején egy átalakított épületben másik 100 gyerek számára teremtenek óvodai helyet. (A most kezdődött tanévben két csoporttal bővültek lehetőségeink.) Kiskunfélegyházán sem •jutott elég pénz a központi (állami) forrásból e fontos célra, ugyanis a fejlesztésből csak 100 a célcsoportos. A többit a vállalatok bocsátották a tanács rendelkezésére. Összesen 1593 jelentkező volt az idén, közülük hetvenhét igénylőt voltak kénytelenek elutasítani. Roppant magas — valamivel1 több mint 140 százalékos — a kihasználtság. Kiskőrösön az erőfeszítések ellenére nőtt a fel nem vett gyerekek száma — jellemezte a helyzetet Nedró Mihály, a városi tanács osztályvezetője. Éppen félezer1 óvodai hellyel indultak az V. ötéves tervbe — mostanra 75-tel nőtt ez a szám. Ez azonban a tanlA közművelődés gazdái Művelődésügyünk egészét — azon belül a közművelődésünket — letagadhatatlanül továbbra is a fejlődés, a folyamatos gazdagodás jellemzi. Ez ma már sokak előtt világos, elfogadott és örvendetes tény. Össztársadalmi szinten vizsgálva a kérdést, könnyű megállapítani, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti ordító lemaradást behoztuk, s az akkori megkülönböztetéseket, kiáltó ellentéteket, ellentmondásokat felszámoltuk. A régebbi eredményekhez társult — különösen a Központi Bizottság 1974- es közművelődési határozatának nyilvánosságra hozatala után — az utóbbi esztendők sok-sok újabb vívmánya, mely elsősorban a szemlélet változásában és a módszerek korszerűsítésében mutatkozott meg. Ezek letagadhatatlan tények. Mint ahogyan az is, hogy a gazdasági-gazdálkodási szervek, a munkahelyek vezetőinek jó részét sikerült megnyerni az ügynek. S ennek folytán az eredmények ott is láttatták magukat, ahol azelőtt bizony meglehetősen nagy volt a pangás, az elszürkülés vagy befelé fordulás a helyi közművelődés berkeiben. Mégis: korántsem állíthatjuk, hogy ma már minden rendben van. Az utóbbi időben például a falusi művelődésben, a kisebb települések kulturális életében meglehetősen sok negatív tapasztalatot szereztünk ilyen tekintetben. És nyíltan meg kell mondani, hogy a rossz anyagi-elhelyezési körülmények a közönség részéről tapasztalható igénytelenség és a népművelők tapasztalatlansága, hozzá nem értése mellett más oka is van a sikertelenségnek: a községi tanácsok ilyen irányú tevékenységének az elégtelensége. Jól példázza ennek igazát az egyik falusi művelődési ház igazgatójának a kifakadása: „Mi csak erőlködünk inunk szakadtáig, keressük a megoldást, de a tanácshoz hiába fordulunk, süket fülekre találunk. A vezetők nem ismerik a munkánkat, a nehézségeinket, ezért aztán leshetjük a segítséget. Az elnök azt mondja, elég gondja van neki egyebekkel, a kultúrát csinálják a szakemberek" Az ilyesfajta vélemény, panasz, elítélő és bíráló megjegyzés eléggé gyakori. ■ Tapasztalatból tudjuk: vannak tanácselnökök és vb-titkárok, akik évekig be sem teszik lábukat a művelődés házába. És akik ennélfogva teljesen tájékozatlanok a közművelődésnek szinte valamennyi területén. Az ilyenek népi ismerik a törvény ide vonatkozó részét, mely így hangzik: „A közművelődés irányítása állami feladat. Az állam a közművelődést — a társadalmi szervezetekkel és a szövetkezetek érdekképviseleti szerveivel együttműködve — a központi állami szervek, ilév végéig tovább gyarapodik, ugyanis két csoporttal még az idén, ugyanennyiivei pedig jövő júniusig .bővítik az ellátási lehetőségeket. Kétszázkilencvenöt új jelentkező közül 120-at elutasítottak, többet, mint tavaly. A ikecskeméti helyzetről (tanulságai miatt a közeljövőben külön cikkben foglalkozunk vele) két egymással feleselő százalékarány ad képet: 1972-ben a gyerekek 58, az idén pedig több mint 80 százaléka járhatott óvodába. 1975- ben összesen 1676 hely volt, ehhez öt év alatt újabb 1550-et építettek. A rendkívüli erőfeszítés ellenére is a gondok csak enyhültek! Háromszázharminc a bajai hiány — ennyi jelentkezőnek kellett nemet mondani az idén. A fejlődés itt is számottevő, noha, tegyük hozzá, nem elegendő. 1975- ben 1101 hellyel kezdték az ötéves tervet, most 1329 helyük van. Reménytkeltő viszont, hogy még ebben a hónapban átadnak egy 100 személyes intézményt, iüetve az év végéig egy 150 gyerek elhelyezésére alkalmas másikat is. Tapasztalatainkat röviden úgy összegezhetjük: soha ennyi óvodai hely nem létesült, mint az V. ötéves tervben. Soha azonban nem nőtték ennyivel az elhelyezési igények. Az egyenleg tehát nem változott, a gondok csak valamelyest enyhültek. A 'következő ötéves tervé a feladat, hogy megszűnjenek, ehhez viszont gya- níthatólag az eddigi, minden dicséretet megérdemlő társadalmi összefogásnál is nagyobbra lesz szükség. B. J. letőleg a tanácsok útján irányítja.” Hogy teljesebb legyen a kép és még aláhúzottabb az említettek felelőssége, idézünk a közművelődési törvényből egy másik paragrafust is: „A tanácsok a területi és a helyi közművelődési tevékenység irányításában és szervezé- ben együttműködnek a társadalmi szervezetekkel — (egyesületekkel), a vállalatokkal, a szövetkezetekkel és érdekképviseleti szerveikkel." Mit jelentenek a fenti sorok, mondatok? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a tanácsok és azok vezetői igenis nyomatékosan felelnek az adott helységben élő emberek művelődésé- . ért, a kulturális élet alakításáért, éppen ezért hathatósan közre kell működniük a lakosság ilyen irányú igényeinek a kielégítésében. Ez pedig nem kis feladat; folyamatos, lelkiismeretes, alapos és sokoldalú munkát, nemegyszer sokféle erőfeszítést kíván. Csakis ezáltal válhatnak a tanácsok a közművelődés igazi gazdáivá. Ahol a tanácselnök, a vb-tit- kár, és természetesen a tömegszervezeti vezető a különféle gazdasági szervek irányítóival együtt nem csak formálisan intézi a művelődési intézmények ügyeit, és nem csak váll- vonogatva, közömbösen segít gondjaik megoldásában, hanem — legalább részben — saját otthonának tekintik ezeket, ott a közös tevékenység nyomán az eredmény nem marad el. És akkor a vezetők a sok siker láttán mint igazi gazdák, teljes egészében elégedettek lehetnek. V. M. • A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben nagy trá£tor vontatta pótkocsik segítenek a silózásnál. teljesítményű billenőplatós eredményeinek összegzéseként, a többi gazdaság már a városföldi tapasztalatok alapján szervezheti a technológiát. Sajnos, törekvésüknek gátat szab, hogy szuperfoszfát és kálium műtrágyából minden törekvésük ellenére nem kapják meg a 'kellő mennyiséget az AQROKjBR-től. Most abban az ígéretben bíznak, amit az IK>R- től kaptak a közeli napokban, a termelési rendszer ugyanis közvetlenül diszponál majd szuperfoszfát és kálium műtrágyát a gazdaságnak. A termelőszövetkezet munka- tervében kétszáz hektár szerves trágyázása szerepel az idei őszön. Jól haladnak ezzel a munkával is. Hektáronként 35—40 tonna trágyát szórnak ki elsősorban az őszi 'kalászos és a jövő évi kukorica alá. Az aszályos július és augusztus nyomai meglátszanak a gazdaság kukoricatábláin. Néhány, helyen még az érés előtt szabályszerűen „megsült” a növény. Hogy mentsék, ami menthető, elhatározták a szövetkezet vezetői, hogy ezeket a táblákat lesilózzák, majd a mezőgazdasági féltermékiből teljes kukoricanövény-pelletet gyártanak. A TSZKER-en keresztül megtalálták a felvevőpiacot is. Megérkezett már a diszpozíció az abrak takarmányra, Olaszországba szállítanák a városföldiek. Sajnos, a raktárakban kénytelenek tárolni a mintegy 200 tonnányi terméket, mert a MÁV nem képes kiállítani számukra vagonokat. Nem örömteli helyzet ez, mert még meglehetősen kezdetén vagyunk a nagy őszi fuvarozási kampánynak. És ha már most vagonkiállítási gondok vannak, mi lesz később, amikor teljes ütemben megkezdik a kukorica és cukorrépa betakarítását? A kukoricapeUet gyártásakor készített közgazdasági számítás bizonyította, hogy a biológiailag; .vegetációs időszakiban károsodott növényből ugyanannyi termelési értéket állítanak elő, mint hogyha azt fővetésű kukorica formájában takarították volna be. Ez az eset is szép példája annak, hogy szélsőséges időjárási Viszonyok között is meg lehet találná a gazdaságos termelés módját, ha a vezetők még a vészhelyzet beállta előtt megfelelő intézkedéseket hoznak. Sz. P. M. A vízellátás megyénk déli településein Dél-Bács-Kiskunban hatvanhét településen közművekből jut el az ivóvíz a felhasználókhoz. Az V. ötéves tervben épült több, új, nagy hozamú mélyfúrású kútból és a már korábban fúrottakból naponta száztízezer köbméter vizet nyernek és továbbíthatnak a fogyasztókhoz a megye déli fekvésű helységeinek vízművel. A városok és a községek lakói azonban az idén jóval ez alatt a maximális mennyiség alatt fogyasztottak. Az ellátás tehát nem okozott gondot. A Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalathoz tartozó lakosok és ipari üzemek az év első felében 5 millió 504 ezer köbméter vízzel fedezni tudták a szükségletüket. A kielégítő vízellátás fenntartásáért a hálózati korszerűsítés, fejlesztés mindennapos feladat. Baján az V. ötéves tervben a vízigény csaknem . megduplázódott. Három új, nagy hozamú kutat kellett fúrni, 'hogy ezekkel együtt — összesen kilenccel — a négy évvel ezelőtti napi 6500 köbméter víznyereséget mintegy két és félszeresére növeljék. Erre nagy szükség volt, hiszen a tervidőszakban sokan kiérték, hogy házaikba, illetve lakásaikba vezessék be a vizet. 1976 januárjában még csak 4727 bajai lakos kapott közvetlenül, vezetékről vizet. Ma viszont már hétezerhez közeledik a csapról fogyasztó bajaiak száma. A gond most inkább az, hogyan tárolhatának több vizet, hogyan csökkenthetnék annak vastartalmát. A feladat megoldása sürgető, mert a jelenlegi ezer köbméteres, úgynevezett magas tározó már kicsi, s a kutakat emiatt nem tudják teljesen kihasználni. A helyzet javul a jövő év májusára, amikor üzembe helyezik a Duna- parton a négy vastailanító tartályt, a hozzá tartozó 1200 köbméteres vastalaní tóművel. A kalocsai vízrendszerből naponta 14 ezer köbméter vizet nyernek. így a nyári, napi 12 ezer 100 köbméternyi szükségletet ki tudták elégíteni. Hasonlóképpen növelték Kiskunhalas vízhozamát Is, amely a csúcsidőszakban az egy napi 11 ezer 650 köbméterrel biztosította a város ellátását. Megbízhatóbbá vált a vízszolgáltatás Bácsalmáson és Kunszentmikló- son, ahol az idei új fúrású kutakból elegendő víz kerül a hálózatba. Dávodon a tervidőszakban három, nagy átmérőjű, kavicsszűrős kutat kapcsoltak a dél-bácskai kistérségű bázistelep jobb ellátására. Ezzel erősödött a dávodi központi víznyomás, amely kedvez a távvezetékkel egybekapcsolt Nagyba- racska és Hercegszántó kielégítésének. Bátmonostornál tovább építik ezt a rendszert, s már megkezdték Szeretnie irányában is a kijelölt szakasz elkészítésétA következő ötéves terv nagy munkája lesz majd azoknak a kis településeknek áz ivóvízellátása,. amelyeknek lakói egyelőre még ásott kutakból jutnak vízhez. A kiviteli terv már elkészült. Eszerint egy gerincvezetékből látnák el Kunadacs, Kunpeszér, Tabdi, Szatomár, öreg cser tő, Homokmégy és Drágszél lakosait, miután ezekben a helységekben vízműtársulatot hoznának létre. Az idei fürdőzésről való helyzetkép azonban már kevésbé kedvező, mint általában a bácskai vízellátás. A kiskunhalasi öt medencés strandfürdő kivételével — amelynek május 1-től szeptember elejéig mintegy 66 ezer látogatója volt, s szeptember 1-től gyógy- masszőmőt is szerződtettek, — a többi településen erősen visszaesett a közfürdőket felkeresők száma. A Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat hat kádfürdőjét az •idén csupán 1588-an használták. Bár a csökkenésnek részben pozitív oka is van — az egyre több kész és épülő fürdőszoba —, elgondolkodtató, miért ez a nagy érdektelenség. Feltehetően szerepe van ebben számos községi strand, fürdő rossz állapotának is. A régi, solti fürdő fagerendái például , elkorhadtak. Az épület jelenleg már csak tákolmány. Mivel a vízműnek nincs pénze, hogy felújítsa, azt tervezi: átadja a fürdőt a tanácsnak, további intézkedés végett. Vajon kinek jó, hogy a községi fürdők a vízmű és a tanácsok között egyre inkább a „felezővonalra” szorulnak ebben a — gazdaságilag csak részben indokolható — régóta tartó huzavonában? K — 1 iy # KV? I »H-Hiin$ Spitt UN * yr JÉÜ . 1 i ■ÉSilii hí «ü # A kiskunhalasi strand meleg vizes medencéje, napközben. A víz szép mondhatjuk, hogy tolonganak. (Straszer András felvétele) és jó, kellemes — de nem
