Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

1880. szeptember 2. • PETŐFI NEPE • S „Az intézményi dolgozók feladata, hogy a gyerme­kek tetszetősen tálalt, meg­felelő nyersanyagból jól el­készített ételeket kapja­nak.” (A Pénzügyminisztérium módszertani útmutatójából.) Az oktatási és gyermekjóléti intézményeknél az étkeztetés rendjét több rendelet, utasítás, és állásfoglalás szabályozza. Az elvi­ek gyakorlatba való átültetésének elősegítéséhez adta ki a Pénzügy­minisztérium azt az útmutatóját, amelyből a fenti idézet szánmakk. Aligha lehetne pontosabban, egyértelműbben fogalmazni e kö­vetelmény lényegét. Azt pedig, hogy milyen felelősségteljes tevé­kenységről van szó, különösen ér­zékelteti, hogy a gyermekek napi tápanyag-szükségletének nagyob­bik részét szervezett étkeztetés keretében kell megoldani. Mind­ez elsősorban azoknak az ügye, akik munkakörüknél fogva fog­lalkoznak e kérdéssel. Ám néhány vonatkozásra érdemes odafigyel­nie annak is, aki az igénybevétel oldaliéról érintett. Egy kis táplálkozás-élettani ismeret A gyermekek számára különö­sen fontos az olyan táplálkozás, melyben az egyes tápanyagok rendszeresen és szükséges meny- nyiségben jutnak a szervezetbe. A tápanyagok három csoportba sorolhatók: építő (fehérjék, kal­cium, foszfor, vas, víz és só); vé­dő (vízben, zsírban oldódó vita­minok, nyomelemek); 'és kalori­kus (zsírok, szénhidrátok) táp­anyagok. Fehérjéket naponta kell fo­gyasztani, mivel nem raktározód­nak. A szervezetbe jutó mennyi­ségük szükséglet feletti része elégve kalorikus tápanyagként szolgál. A zsírok és szénhidrátok is energiát szolgáltatnak, emel­lett — kismértékben — a szerve­zet építésében is részt vesznek. A gyermekek táplálkozási szük­séglete a felnőttekétől jelentősen eltér, mivel szervezetük a fel­nőttkor eléréséig állandóan fej­lődik. Egyazon anyagokból elő­állított ételekkel a gyermekek és a felnőttek szükségletét nem le­het egyformán jól kielégíteni. Ezért ahol erre lehetőség van, a felnőttek étkeztetését külön fő­zéssel indokolt megoldani. Mit jelent a norma? A tápanyagok megválasztásá­nak lényeges szempontja a gyer­mekek életkor szerinti megoszlá­sa is. Ennek megfelelően kell tar­talmilag és mennyiségileg külön­böző ételekkel ellátni őket. Az étrend szakszerű megválasztását az élelmezésvezetők az intézményi orvossal együtt végzik, az élelme­zési normákhoz igazodóan. A költségvetési intézményeknél az étkeztetéshez felhasználható kiadási összegeket rendeletben meghatározott normák szabják meg, melyeket éves átlagban kell (betartani. Tehát nem kell mere­ven ragaszkodni az egyes étkez­tetéseknél a „keret” mértékéhez. Ahol pedig a helyi körülmények indokolttá teszik, általában is el lehet térni felfelé és lefelé, tíz százalékos különbséggel. Ezt az intézmény vezetője hivatott elbí­rálni. A lefelé való eltérésnek nincs számottevő gyakorlata, de a felfelé való eltérés lehetőségé­vel ás ritkán élnek, pedig nem is annyira az anyagiakon múlik, hanem a megfelelő törődésen. Az egyes normák között csak filléres különbség van, a gyakor­lati 'jelentősége csekély; így in­kább csak az elszámolást nehezí­ti. Egyes intézményeknél ugyanis egyazon étrend mellett többféle normával kell számolni.xÉs van, ahol úgynevezett „súlyozott” át­lagnormát alkalmaznak. Ha pedig egyik szisztéma sem felel meg va­lamilyen oknál fogva, akkor leg­feljebb az adagolással segítenek a problémán. A jobb és célszerűbb ellátás ér­dekében követelmény a takaré­koskodás. Nem azáltal, hogy ke­vesebb élelmet szolgáltatnak ki, hanem úgy, hogy jól készítik azt el, s jól is osztják ki. És itt felme­rül az önkiszolgálás kérdése. Sokan nem értenek egyet a gyermekek tálalásával, mondván, hogy törnek, 'balesetveszélyes stb. Az viszont bizonyos, hogy keve­sebb étel kerül a moslékba, ha a gyermekek igényeiknek megfele­lően maguk választhatnak, szed­hetnek. f Az ételmaradék mennyisége jól jelzi, hoigy ízlett-e az étel, illetve megfelelően adagolták-e. Egyben a tápanyagfogyasztás számításba tételének egyik tényezője, amit sok helyen figyelmen kívül 'hagy­nak, mint ahogyan a nyersanya­gok tárolási és hűtési vesztéseit is. Így aztán az ellátási színvonal csak papíron mutat jól. Az étrendek összeállítását ma már az évszakok kevésbé befolyá­solják, mint régen, mivel az élel­miszeripar készítményei a vita- taminszükségletnek folyamato­san megfelelnek. Emellett is ér­vényesülnie kell az idényjelleg­nek; például nagy melegben a lé­dús ételekkel kell gondoskodni a folyadékveszteség pótlásáról, té­len pedig kalorikus tápanyagokat kell fokozottabb mértékben a szervezetbe juttatni. Az élelmezési norma javításá­nak van egy nagyon méltánylan­dó formálja, s ezt manapság sok helyen alkalmazzák. Arról van szó, hogy a területileg érdekelt mezőgazdasági termelő egységek a gyermekélelmező intézmények számára az élelmianyagokat, pon­tosabban a terményeket jó minő­ségben és kedvezményes áron szállítják. Történik ez egy szocia­lista szerződés keretében, amely­ben az intézmény is tud ellenérté­ket vállalni (szezonmunkában va­ló segítés, pályaválasztási tanács­adás stb.) Az étkeztetés körülményei A kulturált, esztétikai követel­ményeknek megfelelő étkeztetés a nevelés egyik fontos feltétele. Előírás, hogy az étkezőhelyiség legyen tiszta, világos, jó levegő­jű. S a gyermekek figyelmét indo­kolatlan zaj vagy mozgás ne von­ja el. Az ételek melegen való tárolá­sa is természetes igény, ezzel kap­csolatban ritkán tapasztalható mulasztás. Az már gyakoribb, hogy nem az életkornak megfele­lő (méretű) evőeszközöket hasz­nálnak. A kézmosás feltételei mindenütt adottak (enélkül az egészségügyi hatóságok a működést nem enge­délyezik); azonban nem mindig követelik ezt meg. A 'kéztörlés fel­tételei néhol hiányosak, vagy tel­jesen hiányoznak. A lábtörlésnél is előfordul ez (még ott is, ahol történetesen sáros az udvar). Az igényességiben pedig nem lehetne alább adni a tiszta lakásokénál. Nem minden intézménynek van saját főzőkonyhája, ezért az élel­met más intézménytől kell szállí­tani. Szintén előírás, hogy ételt szállítani csak lemosott, fertőtle­nített rakfelületű zárt járművön, s egyéb szállítóeszközön szabad. Az ételhordó edényzetnek is zárt­nak, sőt leplombáltnak kell lennie. Ez utóbbi követelményt a leg­több 'helyen nem ismerik, vagy ennek ellenére nem tartják be. Állíthatjuk ezt az ellenőrzési ta­pasztalatok alapján. A régebbi hagyományok, szép szokások, nagyszerű kedvtelések feléledését jelzi többek között az is, hogy Bács-Kiskunban az or­szág más tájaihoz hasonlóan egy­re inkább kivirágzik a népi ihle­tésű fafaragás. Kezdetben — jó egy évtizeddel ezelőtt — még csupán két-három fiatal és idő­sebb ember kezdett el foglalatos­kodni a bicskával, fűrésszel és baltával; majd őket követték a sorban azok a magukban tehetsé­get érző, legalább amatőr szinten művészi hajlamúak, akik közül ma már többen elismert népmű­vészeknek vagy népi iparművé­szeknek számítanak — teljes jog­gal, megérdemelten. Jól emlékszünk még arra, hogy a kezdet kezdetén sokszor kísérte értetlenség, jobb esetben közöny, vállvonogató, kézlegyintéssel kí­sért közömbösség ezeknek a lel­kes hagyományőrzőknek a mun­káját. Sokan nem voltak képesek megérteni őket, nemes törekvé­seiket, igyekvő szorgalmukat. Mások viszont hirtelen túlontúl sokat vártak tőlük, olyan telje­sítmény felmutatását, amelyre ők — mint amatőrök — képtele­nek voltak. Amint az évek múlásával egy­re többen és többen kezdtek be­kapcsolódni az immár valósággal mozgalommá terebélyesedő, s egyre inkább közösségi formákat, öltő közös tevékenységbe, az illetékes közművelő­dési szervek vezetői, munkatársai kezdték nem csupán biztatni, de egyben felkarolni, támogatni őket. A Megyei. Művelődési Központ és a majsái Ifjú Gárda Művelődési Központ közösen megsze­rezte a Kiskunhalasi Állami Gazdaság anyagi és er­kölcsi támogatását, s azóta — több mint öt eszten­deje már — évenként minden nyáron egybegyűlnek Kiskunmajsán a fafaragók, táborozásra, közös alko­tásra. Számukra és az ő munkájukat figyelemmel kísérő művészetbarátok számára egyaránt feledhe­tetlenek ezek a nagyszerű együttlétek. Szemlélődnek, ismerkednek a gyönyörű vidékkel; élményeket gyűjtenek; aztán faragnak, miközben # Czár János: Férfi fej. (Miske). 8 Figura László: Gally törő (Kis­kunma jsa). Irányítás és ellenőrzés Semmilyen vezetés nem lehet eredményes az érdemleges ellen­őrzés nélikiül. Az ellenőrzés kellő szakmai felkészültséget igényel, és (lelkiismeretességet feltételez. Az étkeztetések ellenőrzése, gaz­dasági és egészségügyi szakvonal­ról egyaránt megszervezett; azon­ban ezzel nem helyettesíthető _az intézményvezető belső ellenőrzé­se. A Pénzügyminisztérium irány­elvekkel, módszertani segédletek­kel a változó körülményekhez igazodóan, évenként segítséget nyújt a jogszabályok alkalmazá­sához. Mert nem elég szinten tar­tani az elért ellátást, a növekvő mennyiségi és minőségi igébyek újabb és újabb feladatokat tá­masztanak, s ellentmondásba ke­rülnek azok, akik nem tudnak lé­pést tartani a fejlődéssel. A szak­embereknek idejében fel kell ké­szülniük, figyelembe kell venniük a gazdasági helyzet változásait éppúgy, mint a népességszaporu­latból eredő igényeket. K. L egymásra hatnak, egymást dicsérik-kritizálják, s miközben ilyen irányú képességüket tovább fej­lesztik, erősítik. És jó a táborozás befejeztével kö­zös kiállításon látni együtt az elkészült munkákat, a művészi igényű faragásokat. Hogy ezek a művek nem minden esetben úgy­mond kvalitásosak? Hogy olykor ugyancsak elté­rő a faragások színvonala? Hogy egyeseknek bi­zony nem — vagy kevésbé — sikerül igazi művészi produktumot létrehozni? Éz mind igaz; ám nem ez a fontos! Nem, hanem a dicséretes szándék, s a megvalósításkor fel-f elmutatható eredmény; ami viszont letagadhatatlan tény gyakorta. Bizonyitéle erre az a kiállítás is, amely jelenleg is látható a maj- sai Ifjú Gárda Művelődési Központ emeleti nagy­termében. Orbán Gábor, Varga Pál és Jakab Mi­hail/ díjazott .munkáiban és a többi fafaragó alko­tásaiban igazán gyönyörködhet a közönség. Dr. Ma­jor Imre, a megyei tanács elnökhelyettese a napok­ban megnyitó szavaiban tömören, az alábbiak sze­rint summázta a közös tárlat lényegét, szerepét: „Az állami és gazdasági szervek összefogásának eredménye, hogy a megyei fafaragó és hangszer­készítő kiállítás iránt örvendetes módon fokozódik az érdeklődés. Az ez évi kiállításra negyvennyolc fafaragó és hangszerkészítő háromszáznyolcvan al­kotást küldött be. A szakmai zsűri negyven faragó száziiégy munkáját találta alkalmasnak a bemuta­tásra. A bírálók kiemelték, hogy 4 témák, módszert és törekvések tekintetében egyre változatosabb és gaz­dagabb az anyag. Használati eszköz, szobor és dísz­tárgy gazdagítja a sort a zeneszerszámok mellett. S örvendetes az is, hogjJ a már ismertebbek mel­lett egyre több tehetséges fiatal kapcsolódik be a mozgalomba.” V. M. • Rádi János: Vízhordó; Bevásárló Elbúcsúzunk Török­országtól. Ami­kor átlépjük a határt, és végre Bulgá­riában lehetünk, kezd A Boszporusztól a Vitosáig asszony (Lajosmzsie) (Straszer András felvételei) alkonyodni. Azonban sem a fáradtság, sem az álmosság nem akadályozza meg cso- pot tunk tagjait abban, hogy kö­rülnézzenek a közeli, határmenti boltban. Egy valami azonnal fel­tűnik mindenkinek: hiányzik a megszokott török vendégfogadó kedvesség, a vendégmarasztaló áj- tatosság, A kiszolgálás feszes, szabályos, sőt merev. Röpke pil­lantás, kevéske vásárlás a mé­regdrága üzletben, és máris indu­lunk tovább. Az alkonyati szél felerősödik, egyre hűvösebb lesz. Lassanként sötétedik, ám a távolban a he­gyek még néhány pillanatra meg­mutatják magukat. Csalogatnak arrafelé bennünket. A közeli Szvilengrád felé igyekszünk. Ez a város a Marica folyó partján ta­lálható, és magyarul annyit je­lent, hogy selyemváros. Eáte a hotel étteremében a bolgár kí­sérőnk, Christo Pekov szórakoz­tat bennünket, amihez az is hoz­zájárul, hogy megismerteti ve­lünk az Ízletes, dél-bulgáriai bo­rokat. Kristófnak is, meg az ál­tala felkínált italoknak is meg­van a kellő sikere, Ez a mai este tehát ragyogóan, jó hangulatban ér véget. Másnap reggel, miközben a tet­szetős szállodából elő-előszállin- fcóznak az utasaink, van alkal­munk gyönyörködni ennek a dél­bulgáriai kisvárosnak az utcái­ban, tereiben. Különösen az tűnik fel, hogy milyen sokat törődnek a környezet esztétikájával. Sok a virág, a bokor, a mindenféle fa, növény. A tiszta környezetért, úgy látszik nem mennek a szom­szédba az itteniek. 7. Túl a Marica folyón SiPi Miután átrobogunk a Marica folyón, a félezer éves legendás hídon, mely annyi és annyi érde­kes történelmi eseményről tudna mesélni, szokásunkhoz híven el­tűnődünk, és elbeszélgetünk a múlt egykori történésein. Azután megyünk tovább. Élmény ezután Í3 van elegendő: hol egy birka- nyájtorlasz, Hol a lapátfülű sza­marak csoportja, hol pedig a fé­li« leszedett gyapotföldek virágai gyönyörködtetnek bennünket. Óriási almások, gyümölcsösök, szépen zöldellő gabonatáblák, nyájak út menti egészséged faso­rok. — Na végre! — sóhajt fel az utas — immár nem a puszta­ságot látjuk, hanem az élet sok­féle jeleit. Közeledünk Plovdiv városához. Amikor ennek az ezerarcú város­nak a központjába érkezünk, leg­először a Dzsumaja Dzsámi temp­lom vetődik elénk. Feltűnő, hogy az utcáknak az egész sora meg­annyi műemlékből áll, és az is — meggyőződünk róla sétalga- tás közben —, hogy a Vaszil Ko- larov utca pontosan olyan, mint Pesten a Váci utca. Csoportunk tagjai őgyeleghetnek hát, néze­lődhetnek hosszasan, kedvükre. Sőt akinek a pénztárcája futja, be-benézhet a tetszetős, apró bol­tokba, és a tágas áruházakba. A városnézés Plovdivban meg­lehetősen sok meglepetéssel ke­csegtet bennünket. Megismerke­dünk a hétezer éves település maradványaival, az akkori trákok itteni életének nyomaival; a há­rom dombon felépült régi város­• Aczél Pál: Juhász; Asszony garabóval (Orgovány). A mesemondó jurtája 8 Jellegzetes bolgár virágtartó. • A néprajzi múzeum bejárata Plovdivban. résszel, a római kori emlékekkel, nem egy török templommal és török kapuval; a zegzugos utcák történelmi atmoszférát lehelő hangulataival. Valami feltűnik séta közben. Hogy csoportunk nő- tagjai közül minden második tű­sarkú cipőben indult neki a dom­boknak, emelkedő utcáknak, ma­gaslatoknak. Ez az elegancia bi­zony meghozta negativ gyümöl­csét: keseregtek a hölgyek, mi­közben feledni voltak kénytele­nek a megszerzett élményeket, sajgó, fájó láGuk miatt. Plovdiv város óvárosában ta­lálható a néprajzi múzeum. Ez az intézmény sok-sok szépséget, érdekességet rejteget a látogató­nak. A bejárattal szemben egy Makvicska nevű festő Plovdi- vi vásár című festménye látható. Miután ebben elgyönyörködünk, a továbbiakban megelevenedik előttünk a város és a környék múltja, az egykor itt élő emberek élete, életmódja. Művészi csont- és'fafaragások, szőttesek, bútorok, hangszerek, termelési, háztartási eszközök i kelletik magukat a lá­togatóknak. Gyönyörű háziipari termékek, pompás csergék, kü­lönleges régi maszkok gazdagít­ják a múzeumot, ahol évente mintegy kétszázezer ember meg­fordul. Cevén Zsamcaráno (1880—1940), a Bajkálon túli aga-burjátok föld­jéről származó néptanító, kultúr­politikus és folklórgyűjtő írja em­lékeiről; „Nyolcvanéves déda­nyám mesélt... a sámának és lá­mák vívta küzdelemről, a Saszán- hegy szelleméről... öregszülém­től Getszerkán híres tetteit hall­hattam ..., öregapám meg a csa­lád hazajáró léikéitől óvott, akik pusztáinkon eleven halandó képé­ben, lóháton utaznak, hogy magá­nyukba magukkal ragadhassák élő rokonukat... Képzeletünk a hősök és szörnyek, a sámánok és alvilágiak fantasztikus világában járt. Apám olykor fennhangon ol­vasott Geszne kán, Ardzsiborzsi kán és Vikanmidzsid kán mese- trilógiájából ... Volt még egy re­ge Dzsingisz két szökött lováról; az sem volt rossz portéka!” Nos, az ősi mongol szálláshe­lyeken, a jurtákban valahogy így regélték-mesélték az ősi mondá­kat. fel, amelyet kívül-belül a 12 leg­szebb mongol mese jeleneteivel festették teli. A jurta 250 szemé­lyes, de sosincs benne szabad hely, olyan népszerű a mesemon­dó műsora a gyermekek és felnőt­tek körében. (Folytatjuk) Varga Mihály Ulánbátorban, a Gyermek- és Ifjúsági Farkban felelevenítették a régi hagyományokat. Még 1966- ban mesemondó jurtát állítottak A házigazda, Natarin Janjivgu- áj, hivatásos mesemondó, népmű­vész. Az mongol meséken kívül számos orosz, bolgár, japán, viet­nami, hindu, koreai mesét is is­mer, tündérmeséket, humoros tör­téneteket. Janjivguáj, akinek a mesékimcséből a Mongol Tudomá­nyos Akadémia összeállítást jelen­tetett meg, így vélekedik hivatá­sáról: „A tündérmesék igen-igen tanulságosak. Bár a valóságban nincsenek boszorkányok, sárká­nyok, nem létezik élő víz, a ma­daraik, az állatok nem beszélnek az ember nyelvén, mégis, ezek a történetek bölcsek, megtanítják az errtbert arra, hogy különbséget tegyen a jó a rossz között gyű­lölje a gonoszt, békében, harmó­niában éljen, segítsen a másikon, szeresse az állatokat, a madara­kat, az egész természetet.” A gyermekétkeztetésről a tanév kezdetén Fafaragók sereglése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents