Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
MM. szeptember 81. • PETŐFI NÉPE • | Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka megtorpanások követik. Ez a do* log természete. Az irodalom, az egyes művészetek terén tapasztalható visszahúzódás, begubózás, sót még pesszimista hangvétel is. Egyes fontos, s néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem is ezt akarom szóvátenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől, az Íróktól, a közvéleményformálás valamennyi tényezőjétől, hogy törekedve önmaguk megvalósítására, mert másképpen alkotni nem is lehet, szolgálják népünk önmegvalósítását, mert népünk a kapitalista igától megszabadulva a szocialista rendszerben kibontakoztatta alkotóerőit és .valóban megvalósítja önmagát Azt kérném íróinktól, művészeinktől, hogy tükrözzék népünk valóságát. Ezt szoktam kérni akkor is, amikor egy-egy külföldi diplomatával találkozom. Ismerkedjen meg a magyar valóság fényeivel és erről.adjon-hiteles tájékoztatást kormányának. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyarország képét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban törekvéseinket, népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedéséről”. Mi nem írjuk elő sem az alkotói stílust, sem azt, hogy mit írjanak vagy milyen szobrot készítsenek. A művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes. Meggyőződésem, hogy céltudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szükség és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogására. így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján. Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen’ végzik a maguk munkáját, és feladataik jó megoldására törekszenek. Bízunk bennük, mert megérdemlik! Befejezésül még egyszer el szeretném mondani, hogy Lázár elvtárs programtoeszédével egyetértek, a kormány munkaprogramját a Központi Bizottság és a magam nevében elfogadom, az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Szeretném biztosítani a tisztelt országgyűlést és a kormányt, hogy ennek a kormányprogramnak a megvalósításáért a Központi Bizottság és a párt valamennyi szervezete becsülettel fog dolgozni! * A kormányprogram feletti vitáiban részt vett Petri Gábor (Csongnád m. 6. vk.j, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, és Gyulavári Pál (Békés m. 1. vk.j, a Békés megyei Tanács elnöke. — Összesen tehát a két naipon tizenhét képviselő fejtette ki véleményét. A felszólalásokra lázár György, a Minisztertanács elnöke válaszolt, majd az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány programjáról és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag, egyhangúlag tudomásul vette. Ezután a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról sízóló törvényjavaslat tárgyalása kezdődött meg, Hetényi István pénzügyminiszter expozéjával. Hetényi István beszéde Mint ismeretes, az 1979. évi terv és költségvetés olyan több évre szóló cselekvési irányvonalnak a kezdetét jelentette, amelynek célja, hogy a szocialista fejlődést szolgáló, a gazdaság versenyképességének javításán alapuló, tartós,,és szilárd egyensúlyi viszonyokat teremtsünk. Ennek érdekében’ egy sor intézkedést tettünk, és alárendeltük e célnak a mennyiségi növekedésre irányuló törekvéseket is. Az elmúlt másfél év azt mutatja: társadalmunk támogatja a változtatásra irányuló intézkedéseket, így a gazdasági eredmények sem maradtak el. Külkereskedelmi mérlegünk hiánya tetemesen csökken az előző évekéhez képest. A kivitel gyorsabban növekszik, a behozatal .pedig jobban csökken, mint ahogy előirányoztuk. Emellett biztosítottuk a gazdaság növekedését. Az össztermelés 1979-ben 2,5 százalékkal, az ipar nettó termelése 4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 1,8 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem belső fel- használásának tervezett fő tételei: a lakosság fogyasztása és a beruházások tervszerűen alakultak. A fogyasztás mintegy 3 százalékkal, a beruházás kereken 1 százalékkal nőtt. A lakosság keresletét az év java részében a korábbi színvonalnak megfelelően tudtuk kielégíteni. Egy árnyalatnyit javult a beruházási kereslet és kínálat viszonya. Kedvező, hogy a készletek csak kevéssé nőttek. A munkaerőhelyzet is kiegyensúlyozottabbá vált. A gazdaságirányító szervek célratörőbb, fegyelmezettebb munkastílust alakítottak ki. A társadalmi szervek fokozódó igényessége nagyban segítette e folyamatok megindulását. Az 1979. évi költségvetés végrehajtása Az eredmények így megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az 1979. évi munka iránt támasztottunk. A mai és holnapi követelmények tükrében azonban még többre és másra is szükség van. A hatékonyság és a versenyképesség fokozásában, az ésszerű gazdálkodásban és takarékosságban még csak az első és még korántsem általánossá váló lépéseket tettük meg! E körülmény súlyát rögtön világosabban érzékeljük, ha az 1979. évi költségvetés végrehajtására tekintünk. Az 1979. évi költségvetés 411,6 milliárd forint bevétellel és 415,2 milliárd forint kiadással, következésképpen 3,6 milliárd forint hiánnyal zárult. A hiány — sajnos sem az előirányzathoz, sem az 1978. évihez képest nem mérséklődött. A vállalatok az előirányzottnál kevesebb nyereségadót fizettek be, mivel a nyereség összege 1979ben csupán 1,7 százalékkal nőtt. Bár az eredmény, hogy a nyereség a gazdálkodás szigorúbb feltételei mellett is nőtt, a növekedés mértéke nem elegendő ahhoz, hogy tartósan fedezze a folyamatosan növekvő állami kötelezett- • ségeket. .• A lakosság ' életszínvonala több szempontból másként alakult, mint korábban. Miközben az átlagos reálbér némileg csökkent, a lakosságnak az egy főre számított reáljövedelme — a pénzbeli társadalmi juttatások összegének 18 százalékos növekedése mellett — megegyezett az előző évivel, az összfogyasztás pedig növekedett A múlt év derekán végrehajtott fogyasztói árváltoztatások kapcsán a bérből élőknek, a nyugdíjasoknak és a társadalmi juttatásban részesülőknek adott pénzbeli jövedelemkiegészítések arra irányultak, hogy elsősorban a sok- gyermekeseknél, az alacsony jövedelműeknél és a nyugdíjasoknál enyhítsék az áremelés terheit. Tovább javultak az életkörülmények a lakásépítés, a kommunális, a szociális, az egészségügyi és a művelődési hálózat fejlesztése révén. Az egészségügyi, szociális, oktatási és művelődési intézményekben dolgozóknak a száma több mint 3 százalékkal emelkedett A költségvetési intézményeknek biztosítani tudtuk a feladataik ellátásához szükséges anyagi feltételeket, de azt is számításba vettük, hogy ésszerűbben kell gazdálkodniuk. Központi intézkedésekkel csökkentettük a közületi személygépkocsi-állományt, a luxuskivitelű irodabútorok beszerzését a kiadványoknak és a rendezvényeknek a számát Az igazgatásban létszámcsökkentést hajtottunk végre. A mérsékeltebb gazdasági növekedés körülményei között a minisztériumoknak és a tanácsoknak az alapellátás színvonalát kell fenntartaniok, és ahol lehet, emel- niök. 1979-ben ez az irányzat még nem érvényesült kellő mértékben. Olyan célokra is fordítottak egyre növekvő összegeket, amelyeknek fontosságát ugyan nem tagadjuk, de amelyek ma nem élvezhetnek elsőbbséget az egészségügyi alapellátás, az általános oktatás égető kérdéseinek a megoldásával szemben. Fontos kérdésnek tartjuk, hogy a létrehozott nemzeti értékeinket megőrizzük, fenntartásukra, felújításukra költ- sünk erőnkhöz mérten. Nem jó az a gyakorlat, amely úgy hoz létre új létesítményeket, hogy közben a meglevők állapotának megőrzésére nem fordít gondot Az árés szabályozórendszer fejlesztésének hatása 1979-ben egy sor intézkedést készítettünk elő, amelyek célja a hatékonyabb gazdálkodás elősegítése. Ezek közül kiemelkedően fontos az árrendszer fejlesztése. Az új árrendszer és ármecha- nizm’is néhány kedvező ’hatását — a külkereskedelmi ármunka javulását, az energiatakarékosság fokozódását — már az eddig el-' telt rövid időszakban 1 is érzékelhetjük. A vállalatok túljutottak az átállással kapcsolatos kezdeti bizonytalanságokon. Fokozatosan egyre tudatosabban és célszerűbben használják ki az árrendszer kínálta lehetőségeket. Továbbra is segíteni kívánjuk a vállalatokat az árképzési előírások helyes alkalmazásában, de nem engedhetünk szabad utat olyan törekvéseknek, amelyek a hatékonyabb gazdálkodás helyett az erre szorító árképzési szabályok módosításával szeretnék növelni vállalatuk jövedelmezőségét. A pénzügyek egyre fontosabb szerepet töltenek be a termelés és a jövedelemelosztás befolyásolásában. Csökkentettük a kivételes pénzügyi kedvezmények és elvonások körét. Ma már a termelés és a költségvetés kapcsolatában javarészt az egységes követelményekhez igazodó pénzügyi szabályozás érvényesül. Ezzel lényegbevágóan csökken a jó vállalatoktól a nem hatékonyan működőkhöz'irányuló jövedelem- áramlás, miközben a fejlesztési hitelek megszerzésében a jövedelmezőbb vállalatok egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak. Az idei év eredményei Ez év elején áttekintettük a folyamatban lévő nagyobb beruházásokat, s ott, ahol az egyensúly szempontjai miatt indokoltnak látszott, némelyeknek a meggyorsítását, másoknak a halasztását határoztuk el. Különös figyelmet szentelünk a gazdaságosság megkövetelte takarékosságnak, elsősorban az energiagazdálkodásban, s a másodlagos és hulladékanyag-fel- használásában. A múlt év kezdeti eredményeiből kiemelhetünk néhány követendő példát. Ener- giamegtakarítást értek el az Ajkai Timifö’ldgyárban az erőátviteli és a világítási hálózat felújításával, a szentesi Árpád Mezőgazdasági Szövetkezetben a geotermikus energiának növényházak fűtésére való felhasználásával...több textilgyárban a hulladékhő hasznosításával. Sók vállalatnál a szocialista rtíunkáVér- seny adott lendületet a takarékosságnak. Az idei év első nyolc hónapjának gazdasági eredményei arra engednek következtetni, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban a behozatali többlet a múlt évinél és a tervezettnél is kisebb lesz. A vállalatok első félévi nyeresége eléri a költségvetés ösz- szeállításakor számítottat. Ez az ár- és szabályozórendszer működőképességére utal, s nem igazolja azt a borúlátást, amely a vállalatok nem kis körében a múlt év végén eluralkodott. Az egyensúly javulása a tervezettnél alacsonyabb termelési és felhasználási színvonalon következik be. A nemzeti jövedelemnek a tavalyihoz közelálló 1—2 százalékos növekedésére számíthatunk. A belföldi felhasználás alakulása ehhez igazodik: miközben a fogyasztás kismértékben növekedik, a beruházások csökkennek, ami a tervezett arányoknak megfelel. Alapvető követelmény a befektetések hatékonysága A zárszámadási törvényjavaslat nem cselekvési javaslat, hanem lezárás és értékelés, de minden értékelés magában hordja a jövő formálásának szándékát. Ez különösen érvényes 1979-re, amely az egyensúly helyreállításához vezető úton jelentős kezdő lépés volt. Egy újszerű út bejárásakor azonban lényegi változásokkal kell szembenéznünk. E változások elvi és napi kérdéseket egyaránt felvetnek. Többször elhangzik például az a kérdés, hogy a beruházások több éves korlátozása összeegyeztethető-e a lendületes fejlődés kívánalmaival. Rövid távon ez a folyamat nemcsak szükségszerű, hanem előnyös is. Elősegíti a beruházások tervszerűbb üzembe helyezését, csökkenti az importigényeket. Hosszabb távon persze az a természetes, ha a beruházások növekednek. De súlyos hiba lenne, ha a csökkenés és növekedés adataiban pusztán mennyiségi kérdést látnánk. A fő kérdés az, hogy a befektetések hatékonyságának alapvető követelményét tartsuk szem előtt. Ezért — különösen a termelő szférában — azzal ne számoljunk, hogy az elmaradó beruházások terveit majd később egyszerűen „elő lehet venni”. Sok korábbi elgondolás ugyanis a keresletre való irányultság, a minőségi és árfeltételekhez való igazodás, a méretezés vonatkozásában nem felel meg a hatékonyság új követelményeinek. Oj és jobb megoldások kellenek. Éppen ezért csak helyeselhető, hogy ha a vállalatok ma a kisebb, kiegészítő, korszerű beruházásokat helyezik előtérbe, és csak akkor fognak bele új, nagyobb beruházási vállalkozásokba, ha érvényesíteni tudják az új szabályozás hatékonysági követelményeit. Dicséretes az is, hogy a vállalatok többsége ma már nem vállal nagyobb kötelezettséget, mint amekkorának józan kockázat mellett meg tud felelni. Sajnos, ezt még nem mindegyik vállalatunkról mondhatjuk el. Ez évben eddig tizenhárom vállalatnál — köztük néhány nagyvállalatnál — kellett központi intézkedéssel megszüntetni közel 3 milliárd forint alaphiányt. Ezt a pénzt bizony a hatékony vállalkozások elől vonták el! Mindamellett a vállalatok nem minden fejlesztési lehetőséget használnak ki. A konvertibilis exportáru-alapokat bővítő beruházásokra például több hitelt kaphatnának, mint amennyit eddig kértek. De ne legyen félreértés: nem a többet, hanem a jobbat sürgetjük, a gazdaságosabb elgondolásokat és a gyorsabb, hatékonyabb megvalósítást! Nem ritka a kérdés és az aggodalom, hogy a jövedelmeknek a hatékonysághoz igazodó differenciálódása a hatékonyság növeléséhez szükségszerű-e? Megnyugtató ugyanakkor, hogy ehhez a gondolathoz kitűnő támogatást kaptunk a jól gazdálkodó vezetőktől és jól dolgozó munkásoktól. Ez a bizalom és egyetértés arra kötelez bennünket, hogy cselekedeteink következetesen igazolják nézetein, két. Az említett ár- és szabályozó- változásoktól azt is várjuk, hogy együttes hatásukra differenciálódik a gazdálkodó szervezetek nyeresége. Figyelembe véve az első félévi eredményeket, arra számítunk, hogy ez évben a nyereség összességében eléri, sőt valamelyest talán meg is haladja a múlt évit. Ennek sok oka van, de tagadhatatlan, és ezt egyre több vállalat példája igazolja, hogy a termelési szerkezet átalakulása lendületet kap. Néhány, korábban is erre törekvő vállalat jó példa erre: az alapanyaggyártó üzemek mellé a Tiszai Vegyi Kombinátban műanyag-feldolgozó kapacitást is kifejlesztettek; i a Budalakk számottevően .növelte i a korszerű festékek gyártását; az MIMG Automatikai Művek a gáz- és kőolaj-távvezetékekhez használatos korszerű automatikai és telemechanikai berendezéseket fejlesztett ki; sokan láthattuk a televízió - jóvoltából a moszkvai olimpiai létesítményekben a VBKM eredményközlő és a Budapesti Elektroakusztikai Gyár stúdióberendezései t; új, korszerű gyógyszereket hozott forgalomba a Kőbányai Gyógyszerárugyár — például a Cavintont. A vállalatok munkáját a jövedelmezőség minősíti De nem elég néhány jó példa. A gazdálkodás hatékonyságának egész népgazdaságunkra kiterjedően kell javulnia. Ehhez azt várjuk a vállalatoktól, hogy jól gazdálkodjanak. De melyik vállalat gazdálkodik jól? Ma ennek nem az előirt tervmutatók teljesítése, de nem. is a termelés mennyiségi növekedése a mércéje. Egyre inkább a jövedelmezőség minősíti a vállalat munkáját. És ennek a vállalat dolgozóinak keresetében és a vállalat fejlődési lehetőségeiben is érezhetőnek kell lennie. Ez nem zárja ki, hogy ne adjunk támogatást egy-egy vállalatnak, de ennek világos indokának kell lennie. Például el akarjuk kerülni a fogyasztói árak tervszerűtlen emelkedését. De a támogatás egyre inkább a hatékony vállalkozás támogatása legyen. Legyen előrevivő, ne a rosszat tartsa fenn, hanem a jó létrehozását segítse! Az ipari termelés idei várható alacsony növekedése nyomán felvetődik az' a kérdés, vajon egy évi- 1—2 százalékos ipari növekedési ütem összeegyeztethető-e az egyensúly javításának és az é lets zín vonalban elért eredmények megőrzésének együttes céljaival. A kérdés jogos, és azt is tükrözi, hogy a teljesítmény és az életszínvonal szoros összefüg- gését társadalmunk felismeri és elfogadja. De tudatosan foglalko- ■ zom ezzel a kérdéssel a hatékonyság és a differenciálódás kérdései után. A termelés növekedése csak azzal kap célt és értelmet, ha általa a termelésből származó jövedelmek szintén növekednek és a termelés valós szükségletet elégít ki. E nélkül a növekedés valójában káros lenne, ellentmondana céljának. Semmiféle haszon sem szár? mazna abból, ha az Ipari termelést a fölösleges készletek gyarapítása és az állami kiadásoknak bevétellel nem fedezett növekedése útján fokoznánk. Ha a növekedésben túl akarunk lépni a tavalyi és az idei mértéken, di• Hetényi István pénzügyminiszter előterjeszti az 1979. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. namikiusabban kell valóra váltanunk a kongresszusnak a hatékony munkára és a struktúra átalakításának meggyorsítására vonatkozó útmutatásait, s ez majd magával hozza a kielégítő növekedést. Ezért nem térhet ki az irányítás és a vállalatok összessége az elől, hogy erőteljesen és némi türelmetlenséggel tegye a hatékonyság fokozására irányuló lépéseit. Ebből a szempontból nagyon fontos az idei év még hátralevő három hónapjának munkája is. Az iparnak ahhoz, hogy a tervezett idei exportot és nyereséget elérje, teljesebben ki kell használnia mind az értékesítés, mind a takarékosság további lehetőségeit A mezőgazdaságban a megkésett érés rendkívüli próba elé állítja a gazdaságokat. Az építőiparnak arra kell összpontosítania a munkáját, hogy befejezze az előirányzott építkezéseket Előre nem látott feladatokkal is meg kell birkóznunk. Az árvíz és a belvizek — a lakosság kárai nélkül — mintegy 4 milliárd forint kárt okoztak. Az áldozatkész és jól szervezett védekezés után ma már megkezdődött a helyre- állítás. Az Állami Biztosító mintegy 1,4 milliárd forint kárt térít majd meg, a költségvetés — jórészt átcsoportosítás útján* és a tartalékok terhére — 1,3 milliárd forint kiadást fedez. A bankok pótlólagos hitelekkel és a hitel- törlesztések halasztásával segítik a károsult üzemeket A lakosság kárrendezési kölcsönigényeire terven felül 1 milliárd forint hitelt fogunk adni. Az állam gyors segítséget ad a nagyarányú károsodást szenvedett szövetkezeteknek, hogy lehetőleg minden akadályt elhárítson jövő évi egészséges gazdálkodásuk út- jából. Nagyra becsüljük a szövetkezetek kölcsönös és önkéntes támogatásának kibontakozását. Előkészületben a szabályozók jövő évi módosítása A következő hetekben előkészítjük a szabályozók 1981. évi módosítását is. Ebben az a közös érdek sürget, hogy a vállalatok mielőbb felkészülhessenek jövő évi feladataik kijelölésére és megoldásuk előkészítésére. Kiigazításokat és kisebb fejlesztéseket tervezünk annak érdekében, hogy erősítsük a termelési . szerkezet ' korszerűsítésére irányuló törekvéseket, s az idei tervhez tendenciájában várhatóan hasonló fő arányokhoz igazítsuk a jövedelemelosztást. Az árpolitikában az a cél, hogy következetesebben alkalmazzák az ármechanizmus szabályait. A pénzügyi szabályozásban a támogatások és az elvonások normatív jellegét kell az 1980-ban meghirdetett elvek szerint erősíteni. Gondoskodnunk kell róla, hogy a beruházási vásárlóerő összhangban legyen a tervelőirányzatokkal. Komplexebben és radikálisabban kívánjuk rendbetenni a veszteséges és alaphiányos vállalatok szénáját. Az 1979. és 1980. évi intézkedések, a gazdasági folyamatok és a költségvetés eredményei számos tanulsággal szolgálnak munkánk számára. Megerősítenek abban, hogy a világos célok és a hozzáértő, s következetes irányítás forradalmi mozgósító erőt jelentenek nehéznek látszó terveink megvalósításában. Erősítik a bizalmat a párt és a kormány politikája iránt, s hatalmas anyagi erőt szabadítanak fel feladataink megoldására. A javuló irányítás alkotó és alkotni kívánó dolgozók millióinak cselekedeteit képes az ország és általa minden állampolgár, az egész közösség javára fordítani. Ehhez kérem az önök és e fórumról társadalmunk aktív támogatását Engedjék meg, hogy befejezésül egy mondat erejéig ezen a fórumon is megemlékezzem' arról, hogy 150 évvel ezelőtt jelent meg Széchenyi István Hitel című műve. Hadd emeljem ki ennek egyetlen gondolatát, amely mai forradalmi korszakunk reform- törekvései közepette is érvényes: „Nem a munka, hanem a jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve!"• A „jól elrendelt munka”, mai kifejezéssel1 a célirányos és jól szervezett, öntudattal végzett munka fogja gyarapítani országunkat. 1979 ebből a szempontból is biztató elhatározásnak és kezdetnek az éve! Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1979. évi állami költség-' vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot fogadja el. (MTI) Az előterjesztéshez Varga Gyula (Zala m. 2. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója szólt hozzá, majd határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Interpellációk Utolsó napirendi pontként az interpellációkra került sor. Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.), az Edelényi nagyközségi Közös Tanács elnöke, az' alacsony összeggel nyugdíjba vonult régi bányászok, valamint az alapító termelőszövetkezeti tagok nyugdíj rendelkezése tárgyában interpellált a munkaügyi miniszterhez. Rácz Albert munkaügyi államtitkár válaszolt: a következő ötéves tervben is megkülönböztetett figyelemmel kísérik az alacsony nyugdíjjal rendelkezők anyagi biztonságát, és minimálisan azt tűzik ki célul, hogy megőrizzék az alacsony nyugdíjak és járadékok reálértékét. Tekintve azonban, hogy a VI. ötéves terv életszínvonal-politikai előirányzatai még nincsenek részletesen kidolgozva, ezért a feltett kérdésre tételesen még nem lehetett választ adni. Így a munkaügyi miniszter a kormány nevében harminc napon belül írásban tájékoztatja a képviselőt, valamint az országgyűlés elnökét. Az államtitkár válaszát, javaslatát az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Dajka Ferenc (Veszprém m. 6. vk.), a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára a muiíka- és védőruhák mérettartósága tárgyában interpellált a könnyűipari miniszterhez. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár válaszolt: három éve intézkedett a kormány a munkaruha-gyártás kapacitásának 'bővítéséről, így ma már nem hiánycikk ez a .termék. Töibb, erre a célra alkalmatlan szövet gyártását megszüntették, de jelenleg a textilipar csak a munkaruhák kétharmadához képes mérettartó szöveteket előállítani. A jobb minőségű tex-' tíliák előállítása nagyarányú műszaki fejlesztést igényel, az ehhez szükséges feltételek megteremtése hosszabb ideig tart. A választ az interpelláló mielőbbi' intézkedést sürgetve, az országgyűlés pedig nyolc ellenszavazattal, tizenkét tartózkodással vette tudomásul. Az országgyűlés őszi ülésszaka az elnöklő Péter János zárszavával ért véget.
