Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
HOL VAN A MESSZE? Műszaki főiskola — a látóhatáron kívül BÁCS-KISKUN MEGYE felsőfokú oktatási intézményeiben az ország minden részéből találhatók hallgatók, s természetesen ez útra- bocsátó középiskolák, is nyitottak minden irányba. De mi történik szinte karnyújtásnyira az alma matertőé? Baján, a Tanítóképző Főiskola négyszázhetven hallgatójának több mint a fele Bács- Kiskunból való. Az ország egyharmadnyi területéről beiskolázó Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző .Intézet kétszáz elsőévese között minden negyedik Bács megyei, a levelező tagozaton még nagyobb az arányuk. A Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán húszán folytatják tanulmányaikat az idén az ország legnagyobb mezőgazdasági megyéjének középiskoláiból: ők teszik ki a „gólyák" egy- hatodát. Sajnos, az indokoltnál messze kisebb a számuk a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Bajára kihelyezett vízgazdálkodási intézetében. S a tavalyinál is kevesebben választották a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát:- a kétszázh úszón- négy beiratkozott első éves hallgató közül mindössze tizen érkeztek szűkebb hazánkból. Ez még akkor is feltűnő, ha a szóbanforgó műszaki főiskola valahol a Nyírségben vagy Zalában működne. Vajon nem eléggé vonzó a továbbtanulásnak ez a formája? Akkor másoknak miért az? Ráadásul a számítás- technika úgynevezett divatszakma lett, a gépgyártás-technológia és a gépipari automatizálás az önmegvalósítás széles lehetőségeit kínálja a műszaki érdeklődésű fiataloknak. Talán a végzést követő elhelyezkedési nehézségektől félnek egyesek? Nem akarnak üzemmérnökök, középvezetők maradni? A TÉNYEK MAST MUTATNAK: a kecskeméti műszaki főiskola oklevele sok mindenre jogosít. Erre vallanak az egykori hallgatók tizenöt és tízéves találkozóin készült statisztikai kimutatások. Az 1964-ben alapított intézmény több mint kétezer-ötszáz üzemmérnököt képzett eddig, tizenhárom százalékuk Bács-iKiskumban dolgozik. Kecskeméten és a megye többi részén vállalati igazgatóhelyettes, két főmérnök, harmincöt termelési, beruházási, személyzeti, szervezési, üzemfenntartási, számviteli, anyag- és áruforgalmi osztályvezető, számos főművezető, meo- vagy telepvezető, valamint műszaki fejlesztők, programozók, rendszerszervezők akadnak köztűk szép számmal. Igazán felelősségteljes beosztások követik egymást: ha valaki próbára akarja tenni az alkotóerejét, módja van rá. Vagy az anyagi kilátások lennének kedvezőtlenek? A volt diákok felének ma négyezer- hatszáz—ötezer forint, tizenöt százalékuknak hat-hétezer forint között mozog a fizetése. A tényleges jövedelmük pedig tíz-tizenöt százalékkal magasabb. Nem olyan elkeserítő kilátások, bárhogy nézem a pályaalakulásokat A tanulóévek a munkahelyi beilleszkedésre sem készítenek fel rosszul. A végzettek fele az első, egyharmada a második munkahelyén dolgozik. IGEN, a foglalkoztatási lehetőségek nagyon fontosak. Legtöbb végzett hallgatóra a Kohó- és Gépipari, a Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari, az Építésügyi és Városfejlesztésig valamint a Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok, gazdaságok tartanak igényt. S a tapasztalatok szerint összefüggés van a beiskolázási és az elhelyezkedési körzet között. A Rács-Kiskun megyei üzemek is nagyobb eséllyel köthetnének ösztöndíj-szerződéseket, biztosabban számíthatnának friss diplomás üzemmérnökökre, ha több lenne a hallgatók között a Bács-Kiskun megyei. Márpedig a további fejlődés alapját alkotják a szaktudással, vezetői képességekkel összefüggő, úgynevezett emberi tényezők. AZ OKTATÁSI FELTÉTELEKET, felszerelt, séget, kulturálódási és sportlehetőségeket aligha érheti vád ebben az intézményben. Épp a kecskeméti műszaki főiskolát nem ismerik eléggé a Bács-Kiskun megyebeli középiskolák? Vagy a fiatalok szeretnének minél mesz- szebb kerülni a szülői' felügyelet hatótávolságából? Igazán kár, ha emiatt esik ki — és több mint sajnálatos, hogy egyáltalán kiesik — a látókörből ez a pályairányulás a Duna— Tisza közén. Mert a tizenötéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az itteni fölkészültséggel messze lehet jutni a műszaki hivatásban és a pályán egyaránt. H. F. *Yesekönyvek a polcokon; já■‘K* tékok tömegével; kirakókockák. Sok virág, többféle színű; zöld növény. Babák, beszélők, hallgatagok, népviseleti ruhába öltöztetettek. Szép, tágas terem. Óvoda. Vagyis: egy óvodai foglalkoztató szobának „álcázott” helyiség, méghozzá a művelődési házban. • © • Ügy kezdődött, hogy Jánoshalmán rájöttek: feltétlenül el kell helyezni gyermekintézményben a kicsiket. A szülők és a gyermekek érdeke egyaránt ezt kívánta. És persze a társadalomé is. Az óvoda viszont szűknek bizonyult ehhez az alapjában nagyszerű, dicséretes törekvéshez. Mit tehettek? Keresték a megoldást. És meg is találták, idejében. Így történt aztán, hogy a megszépített, megnagyobbított művelődési ház egyik terme nappal óvoda, este pedig felnőttklub. Bevált ez a megoldás? — ezt -"’„nyomoztak”, amikor legutóbb ott jártunk. A válasz: teljes egészében. • • • Harminchat a csoport létszáma. Am mivel legtöbb esetben — betegség, utazás stb. miatt — né- hányan hiányoznak, a helyiség elegendő; ezzel a létszámmal zavartalan a nevelői munka. Az asztalok egyetlen mozdulattal átala- kíthatóak, tehát az óvoda—klub „cserélgetés” hem okoz gondot az intézmény dolgozóinak. Most éppen folyik az ábrázolási foglalkozás. Csizmadia Margit óvónő szerény, de határozott irányítása mellett. — Figyeljetek, rajzolni fogunk! — hangzik a kedves.felszólítás. — „A mi házunk a legszebb!“ Rajzoljátok le a házat, amelyben laktok! — Én nem tudom! — Én sem! Ilyen mondatok* is elhangzanak. Am a fiatal óvónő nem kedvetlenedik el. Segít, tanácsol; ha kell, megfogja egy-egy gyerek kezét — hátha sikerül. Huczek Jánosné dajka is ott szorgoskodik a közelében. • „Így fogd a ceruzát!” • Választhatnak a különféle színek közül. (Straszer András felvételei) A gyerekek választhatnak a különféle színű ceruzák közül, Tépe- lódhetnek, hogy mit is rajzoljanak. — Iskolaelőkészítő feladat is — mondja az óvónő. De már lép is oda az egyik kislányhoz, Tóth Andreához: — így fogd a ceruzát! A kicsik meg közben ilyeneket mondanak: — Mi emeletesben lakunk! — A mi házunk a legszebb! Van, aki az ablakkal, van aki a kéménnyel kezdi. Más meg kerítéssel, a falakkal, a házhoz vezető utakkal. • Sok helyen kevés az óvodai hely. Jánoshalmán is így volt... V. M. 1989. szeptember 2«. © PETWPI WßFE • S így élnek a nyárlőrinciek A megyeszékhely szomszédságában vadonatúj iskolába járnak a nyárlőrinci II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai. Szép, tágas, napfényes iskolájuk annyira új, hogy még a mész friss illata fogadja a látogatót, meg egy emlék: ez az épület tavalyelőtt még nem állt itt! Orsi foglalkozások megtartására méretezett úttörőszobában ülünk le beszélgetni a csapat vezetőjével, Felföldi Zoltánné- val, és a csapat gyermekvezetőivel: Kőszegi Máriával, Tóth Józseffel, Forgó Irénnel, Marsa Józseffel, Ipacs Andreával, Pádár Józseffel, Szabó Erikával, Túri Kis Ilonával, Csernák Klárával és "Puskás Erikával. — Még iskolába jártunk, május végén —, magyarázzák —, amikor a termelőszövetkezet épí- töbrigádja hozzáfogott az iskola építéséhez, és szeptemberben már itt kezdtük a tanulást!... Szaktantermes! A felsőtagozatosok mindig délelőtt járnak iskolába. Most építik a napközi otthont, a konyhát. — Ilyenformán a tanév kezdete avatóünnep is volt... — Igen, az volt! — felelik. — Együtt avattuk az új iskolát, óvodát. És új a művelődési házunk is! — Csak néhány hete jártok iskolába. Mire emlékeztek szívesen az elmúlt nyár programjai közül? — Zánkára! A mi csapatunk Szorgalom őrsének tagjai a Kiváló Őrsök Táborába kaptak meghívást! És jónéhányan nyaraltunk Sírokon a járási váltótáborban. Nagyszerű volt! Várjuk mi is, hogy a végleges váltótáborunk Bükkszéken elkészüljön. Az őszi munkánk egynapi bérét valamennyien felajánlottuk a táborépítésre ... Többen jártak Bala- tonfenyvesen, különféle képzőtáborban. Szabó Erika is ott végezte a rajtitkárképzőt! Most ő a csa- pattitkár... — Akivel Balatonfenyvesen együtt tanulhattam, azokból mind gyermekvezető -lett, különböző posztokon segítik a csapat- és a rajvezetők munkáját. Az ő nevükben is komolyan mondhatom, valamenyien szeretjük a mozgalmat, legjobb tudásunk szerint tevékenykedünk. — Ha ezt így megfogalmaztad, akkor arra is válaszolj, hogy mit tartasz jónak, követendőnek csapatodnál? — Azt tartom nagyon jónak, hogy bár kis létszámú csapat vagyunk, mégis mindenből kivesz- szük a részünket! A mozgalmi tevékenység fogalmába a tanulás, a kulturális munka, a sport, a vetélkedők egyformán beletartoznak. És mi mindent igyekszünk a lehetőségek szerint a legjobban csinálni! Sokszor magunk találunk ki egy adott feladathoz különféle módszereket, hogy amit elvállaltunk, azt jól elvégezzük. Erre példát is mondhatnátok! A hetedikes Forgó Irénke nyomban válaszoj. — Az úttörőmunka értékeléséhez mi a nyakkendőgyűjtési akciót vezettük be. A legkülönbözőbb tevékenységért rajvezetőink kis piros nyakkendőt adhatnak nekünk, de azt vissza is vehetik ... A kapott nyakkendők szárna pedig egyértelműen igazolja az úttörőmunkát! Nagyra értékelem, hogy minden versenyen, — a prózamondó, a honvédelmi vagy tudományostechnikai szemlélje egyaránt gondolok — mi ott vagyunk. Azt nem mondhatom, hogy mindig mi vagyunk az első helyezettek, de legtöbbször igazán jól szereplünk! Arra is van példa, hogy a lövészversenyen a megyei első helyezett, majd a juniorbajnok, Szélt László, közülünk-került ki. — Sokat dolgozunk —, folytatja a nyolcadikos Pádár József. Községünk még most alakul, sok a külterületen a tanyán élő idős ember. Nekik gond a bevásárlás, takarítás, fahordás. Megkerestük Nagy Ferencné szociális gondozónőt, megkérdeztük, kinek, hol segíthetünk. Ö megmondta, és mi ketten-hárman rendszeresen felkeressük az időseket, segítünk nekik! Gond a sok hiányzás is telente. Azoknak, akik messziről jönnek, sokszor magas hóban, sötétben indulnak, számukra minden segítséget igyekszünk megadni. — Hogyan végzitek a hasznos anyagok gyűjtését? — kérdezem a kisdobosok rajtitkárától, Kőszegi Máriától. — A papírgyűjtés „nálunk folyamatos, azt hiszem nem megy veszendőbe egyetlen újság sem, mert mi összegyűjtjük. Nemrégiben valamelyikünknek eszébe jutott, hogy elkérje a tsz melléküzemágában a mapírzsákokat, maid a szomsZtuóS boltban az összes felesleges Trartondobozt... Ezt mind eladjuk, gyarapítjuk a csapatpénztárt. Hamarosan szüretelni megyünk, a hetedikesek és a nyolcadikosok szőlőt szednek, a negyedikesek, ötödikesek és hatodikosok a hullásalmát gyűjtik össze. A szövetkezetbe megyünk, oda, ahol szüléink dolgoznak, ahonnan az építői: érkeztek hozzánk, hogy három hónap alatt új iskolát teremtsenek nekünk S. K. (16.) — Hát akkor mi a probléma? — Elfelejtkeztünk szegény Józsefemről. Idehívhatom, profesz- szor úr? — Ha ragaszkodik hozzá. Elküldöm érte Markot. Jó? — Köszönöm, professzor úr... .Maga olyan jó... — Ugyan; kérem. Folytathatom? Hol is tartottunk? — Ott, hogy én buta vagyok, a delfinek meg okosak. — Dehogy is buta maga! Ha maga Buta lenne, nem lehetne a tanítványom. Nos, akkor elmondanám ... — Professzor úr! És József? — Ja, igen. Látja, máris elfelejtettem ... A professzor feláll, lesétál a teraszról, benyit egy különálló lakrészbe. — Mark! Alszik már? — Nem, professzor úr! — Akkor legyen szíves, tegyen még egy fordulót a Kék Pisztrángba ... hozza el ide nekünk Józsefet... tudja, aki Máriával érkezett oda ... Melyik szobában is lakik József? — kiált föl Máriának a teraszra. — A tizenlhetesben! — kiált le a teraszról Mária. — Akkor ért mindent, ugye, Mark? — Igen. — Jól van, Mark, jól van, pilóta .,. 50. Erzsébet és Dán táncolnak. József ül egy asztalnál, iszogat valamit. Erzsébet és Dán tánc közben is a vendégeket nézegetik. József — ahogy meghagyta neki Mária — figyeli Erzsébetet és Dánt. Beszélgetésükből természetesen nem hall semmit, szól a zene, általános az emelt hangerejű beszéd. — Hol lehet Mária? — kérdezi Dán, szinte önmagától. — Talán zuhanyozik. Itt ül ez a fiatalember. Ezzel érkezett. Most biztosan zuhanyozik, ez a becsületes udvarló meg itt várakozik rá. — Biztos ez? —' Nem. De legalábbis vigasztaló ... — Ej, ez nem eljárás! Dan a parketten hagyja Erzsébetet, siet a hallba. A pult mögött most csinos fiatal nő áll. Dán súg neki valamit, és mutat neki valami igazolványfélét. A nő mosolyog, besétál Dannel a bárba, biccent a dobosnak, közben megnézi Józsefet. Újra biccent a dobosnak, kimennek a bárból, vissza a hallba. — A tizenhetesben... — súgja a nő, immár a pult mögül. — De a lány elment. — Biztos? — Biztos. — Nem valami vigasztaló — morogja Dán. Közben megérkezik Erzsébet is. — De legalább biztos — mondja Erzsébet. — Még egy telefont megengedsz? — Igen. Hogyne. Csak tessék. És ha közben beüt egy hölgyválasz? — Akkor kirohansz utánam, visszaakasztjuk a telefont, és fölkérsz táncolni. Világos? — Világos. 51. Dán telefonál. — Hello, itt Dán. Elment a madárka. Nem, azt nem tudom. Nem mondta meg. Erzsébetnek sem. Tulajdonképpen nem is találkoztak, nem is köszöntek egymásnak ... Olyan gyorsan történt az egész... Hibáztam, főnök? Sajnálom. Borzasztóan sajnálom.,. Igazán nem tehetek róla... Nem, a fickó itt van. Itt üldögél, és bámul a pofánkba. Mintha figyelne minket... Igen, értettem. Értettem, Főnök. Most a fickó elmegy valakivel. Igen, elmennek. Értettem. Viszlát. 52. Mark vezeti a gyorskocsit, József kicsit ijedten pillog benne. — Hová megyünk? — A kisasszony után. Egyenest a kisasszony után ... — Foxmanhoz? — Igen. — Be, a Génbankba? — Nem, haza. — Hogy hívják magát? — Mark. — Jól van. Mark. — A főnök azt is szokta mondani: jól van, pilóta! — Jól van. Mark, mondom én is: jól van, pilóta! — Az, hogy „mondom én is”, nem kell. — Nem? — Egyáltalán nem. — Csak annyi, hogy „Jól van, Mark, jól van, pilóta!”? — Igen. Ennyi. Meg is érkeztünk. Tessék. — Jól van. Mark, jól van pilóta. — Látja, így van ez, mire ösz- szejönnénk, már vége is a fuvarnak. — Köszönöm, Mark! — Helló, főnök! Meghoztam a nagy fiút! — Jól van. Mark! Jól van, pilóta! — szól le a teraszról Fox- man. — Jöjjön föl, fiatalember! — Ügy van, gyere, József! Gyere. édesem. — Jövök már, jövök! — Amíg megy föl, alig hallhatóan morog magának: „Mennyit rángatják az embert!” — József, drága József! Ogy féltettelek! Nincs semmi baj? — — Mária lefut József elé, együtt jönnek föl. — Nincs hát... Mi bajom lenne? Viszont nem tudtam meg semmit Erzsébetről és arról a fickóról... — Nem baj, édes Józsefem... nem baj... és mit csináltál? — Néztem Erzsébetet, meg azt a fickót. Ki lehet az? — Nem tudom. Fogalmam sincs. És mit csináltak? (Folytatjuk) VIIACÍURA 3 I H A VILÁGIRODALOM | LEGSZEBB VERSEI í I | világlíra Szerkesztette: LATOR LÁSZLÓ és SIKLÓS OLGA BESSENYEI FERENC, GÁBOR MIKLÓS. 7 LATINOVITS ZOLTÁN, RUTTKAI ÉVA. SINKOVITS IMRE és még sokan mások (A Magyar Rádió felvétele) Élő irodalomtörténet, eleven antológia... Megszólalnak az ókor poétái; a középkori himnuszok és a modern költőknek korunk égető kérdéseire választ kereső versei; európaiak, hinduk, perzsák, amerikaiak, ausztrálok... Legkitűnőbb előadóművészeink tolmácsolják az időben és a terben és az ember érzéseiben végtelen világ, koronként és nemzetenként változó lírai megfogalmazását. A világirodalom talán legnagyszerűbb 140 költőjének verseivel a legavatottabb műfordítók ajándékozták meg a magyar hallgatókat. Lator László'irodalmi kalauza segít abban, hogy ne csak élvezői. de értői is legyünk e gyönyörű költeményeknek. A HUNGAROTON HANGLEMEZ HETEK IDEJÉN A LEMEZEK ÁRA 50 Ft • Kocsira került a fémgyűjtők „zsákmánya”!
