Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

fokozatos áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka- és üzemszervezéssel — még meg kell teremteni.

Az életkörülmények javításában* közös értékeink megóvásában a jövőben is számítunk az állam fejlesztési forrásait kiegészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletre méltó formája elsősorban az általános iskolák számának növelését, városaink és fal- vainik kommunális fejlesztését, az idős korúak (helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől is megkapják a megérdemelt támogatást.

Tudomány, oktatás, kultúra

Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az oktatás, és a kultúra — lehétőségeinkkel összhangban-álló — fejlesztése.

Kutatásra és fejlesztésre a nemzeti jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk. Következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb összehangolását, a kutatószervezetek ésszerűsítését és a kutatási témák rangsorolását.

A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladatokat országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze, amiben — úgy véljük — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, versenyképes termékek előállításával összefüggő kutatási- fejlesztési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalomtudományokra, a műszaki és agrártudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természettudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó, távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát.

Fontos, hogy a tudományos viták nyíltabbá váljanak és a tudományos közéletben is erősödjön a választott testületi fórumok szerepe.-Az eredmények elvszerű, kritikai megvitatásának és értékük szerinti támogatásának, a közéleti ellenőrzés erősítésének minden bizonnyal egyaránt hasznát fogja látni a tudományos élet és a gyakorlat is.

A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet tölt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésében, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai műveltségének megalapozása, a művelődés iránti igény felkeltése, és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve társadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedékben a szocialista meggyőződést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tiszteletét.

A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a továbbtanulásban mielőbb megteremtsük az esélyek egyenlőségét. Ennek maradéktalan megvalósításához 'még nincs elegendő anyagi erőnk. De azt el kell érnünk, hogy a demográfiai hullámzás ellenére is biztosítsuk az oktató-nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt lehetőleg további emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb, előfeltétele az általános iskola fejlesztése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani.

Az adott lehetőségek határain belül javítani kell a feltételeket ahhoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetségesekkel, továbbá, hogy sokoldalúan segítsék'a fiatalok pályaválasztását, és megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az esélyek egyenlőbbé tételére. E feladatok teljesítésében külön is megkülönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szakközépiskoláknak és a szakmunkásképző intézeteknek.

Azt valljuk, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a legnagyobb felelősség a családokra és a pedagógusokra hárul. A - pedagógusok munkájának sikeréhez nemcsak anyagi feltételekre, hanem nyugodt légkörre, a munkahelyi demokrácia erősítésére, a vezetés és a szakmai irányítás színvonalá- j nak emelésére is feltétlenül szükség van. És még valamire: arra, hogy ösztönözzük a pedagógusokat —, de több teret is adjunk nekik —, hogy oktató-nevelő munkájukban önállóan, bátran hasznosítsák tehetségüket, a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat. Ebből a gazdag forrásból az oktatási kormányzatnak, az iskolákat közvetlenül irányító tanácsoknak is gyakrabban és többet kell meríteniük.

A felsőoktatás fejlesztésével továbbra is az a cél, hogy növeljük azoknak a szakembereknek a számát, akik tudásukkal elősegítik társadalmi és gazdasági feladataink magasabb színvonalú megoldását, országunk adottságainak és lehetőségeinek mind teljesebb kihasználását

Arra törekszünk, hogy alkalmas eszközökkel jobb összhangot teremtsünk a szakemberek iránt jelentkező társadalmi igény és az egyéni ambíciók között, s hogy eredményesebben (hasznosíthassuk a felsőoktatás tudományos kapacitását. Ezért programba vettük az e téren folytatott tervező- ési irányító munkánk felülvizsgálatát. Tudatában vagyunk a személyi és anyagi feltételek fontosságának is. A népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve — mindenekelőtt néhány felsőoktatási. intézményiünk rekonstrukciójának meggyorsításával — e téren is előbbre kívánunk lépni.

A társadalmi közérzet alakításában, a szemléletformálásban, értékeink felmutatásában, a haladás szolgálatában, de fonákságaink és gyengeségeink leleplezésében is fontos, a maguk funkcióját tekintve pótolhatatlan szerepet töltenek be a lapok, folyóiratok, a televízió, a rádió, a művészeti intézmények. Érthető ezért, ha társadalmunkban erősödik az a jogos igény, hogy adjunk méltó elismerést és több támogatást az értékes, szocialista tartalmú műveknek, részesítsük kritikában a vitatható alkotásokat, és elvi engedményt nem téve, utasítsuk el a rosszat. A művészetek, a kultúra, a sajtó, a te-, levízió, a rádió munkásainak legrangosabb, soha háttérbe nem szorítható szerepe, hogy minél nagyobb számú közönséget neveljenek szocialista közéletiségre, fejlett ízlésre, emberi életmódra, igaz hazafiságra és internacionalizmusra.

A kormány azon lesz, hogy a kultúra, a közművelődés, a tömegtájékoztatás oly fontos küldetést betöltő munkásai, intézményei számára is javuló feltételeket biztosítson a szellemi javainkat gyarapító alkotó munkához.

Azt is kötelességünknek tartjuk, hogy gondoskodjunk a művelődési ágazatra fordítható, beruházási, felújítási és a működési kiadásokra biztosított pénzforrások tervszerűbb és célszerűbb felhasználásának feltételeiről.

Az állami irányító munka

Az utóbbi években úgyszólván teljessé tettük az állami, a gazdasági és a kulturális élet, valamint az egyes szociális területek működési kereteit meghatározó magas szintű jogszabályok körét. A hangsúlyt most arra helyezzük, hogy ezek szellemében alakítsuk a gyakorlatot, a XII. kongresszus útmutatásai szerint továbbfejlesszük, magasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát. Az állami feladatok megoldásában kiemelt szerepe van az államigazgatásnak, amely a nép- képviseleti—önkormányzati szerveknek alárendelten végzi tevékenységét. Figyelembe véve az államigazgatás iránt megnövekedett igényeket, a kormány szükségesnek tartja az igazgatási funkciók, a működés, a szervezet, az irányítási eszközök és módszerek állandó, összehangolt és együttes fejlesztését.

Az utóbbi években több intézkedést tettünk az államigazgatás javítására, szervezetének korszerűsítésére. Elismerést érdemelnek a tanácsok kezdeményezései és lépései, amelyek ugyancsak számottevően hozzájárultak az ügyintézés meggyorsításához és egyszerűsítéséhez.

Folytatni kívánjuk a munkát, aminek a célja, hogy a feladatokhoz jobban igazodó, a jelenleginél kisebb létszámú, de magasabban képzett és ennek megfelelően anyagilag is jobban dotált tisztviselői karral, célszerűbben szervezett intézményi hálózattal, viszonylag kisebb költséggel oldjuk meg az irányítás és az igazgatás feladatait. El akarjuk érni, hogy hivatalaink és intézményeink — közvéleményünk jogos várakozását teljesítve — az

ügymenet jobb megszervezésével, a felesleges láncszemek kiiktatásával a jelenleginél gyorsabban, bürokrácia nélkül, a közérdeket és az egyéni érdeket összeegyeztetve lássák el teendőiket, intézzék az állampolgárok ügyeit. A kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy mindezen tennivalókra középtávú tervet dolgoz ki, s ennek megalapozásához igénybe veszi a tudomány segítségét.

Kötelezettségeink közé soroljuk annak beható vizsgálatát, hogy milyen módon támaszkodhatunk még közvetlenebbül a népképviseleti—önkormányzati és érdekvédelmi szervek munkájára. Tevékenységünkben fokozottan számítunk azokra az útmutatásokra, tapasztalatokra,- amelyekkel — alkotmányos jogaikkal élve — az országgyűlés, az országgyűlési bizottságok és a tanácsok segíthetik feladataink megoldását. Ke(Tóth Sándor felvételei)

ressük annak formáit és eszközeit is, hogy a demokratikus intézmények révén miként lehet a jelenleginél egyszerűbb úton — a jogi eszközök bekapcsolása nélkül — feltárni és elhárítani a fejlődést gátló érdekütközéseket.

A jövőben is nagy figyelmet kívánunk fordítani arra — felhasználva a nyilvános fórumok nyújtotta lehetőségeket is —, hogy

idejében és minél teljesebben megismerjük a dolgozó embereknek a közügyekről, a közigazgatás munkájáról alkotott véleményét. Ugyanakkor magunk is élni kívánunk azzal a lehetőséggel, hogy e fórumok segítségével tájékoztatást adjunk szándékainkról, döntéseink indokairól, ilyen módon kérve a társadalom támogatását a közös feladatok megoldásához.

Nemzetközi feladataink

A kormány munkájában a jövőben is fontos helyet kapnak a nemzetközi feladatok. Kötelességünknek tartjuk, hogy a mai feszültebb nemzetközi légkörben is biztosítsuk szocialista építőmun- kánk legfőbb külső feltételét, a békét. Ennek szellemében és lehetőségeinkhez mérten a jövőben is tevékeny részt vállalunk az enyhülés eredményeinek megóvásáért, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a tartós béke védelméért kibontakozott világméretű küzdelemből.

Meggyőződésünk, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, a béke, az enyhülés az egyetlen járható út a népek számára. De annak is tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetben minden békeszerető erő együttes fellépésére van szükség ahhoz, hogy le ne téríthessék az emberiséget erről az útról,

A szocialista országok ereje, összeforrottsága ma a világbéke legfontosabb tényezője. Az imperializmus szélsőségesen reakciós körei épp ezért tesznek újabb és újabb kísérletet arra, hogy gyengítsék ezt az összeforrottságot, s a fegyverkezési verseny szításával is fékezzék országainkban a . békés építőmunkát Az is természetes, hogy igyekeznek felnagyítani nehézségeinket, a magunk által is felismert fogyatékosságainkat. Ezt tették a közelmúlt lengyelországi eseményei kapcsán is.

Népünk aggodalommal figyelte az események alakulását, s most azt kívánja, hogy a testvéri Lengyelországban a párt vezetésével mielőbb megtalálják a felgyülemlett problémák szocialista megoldását Azon leszünk, hogy az országaink között szokásos segítőkészséggel és elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatok keretében vállalt kötelezettségek időben való lelkiismeretes teljesítésével mi is hozzájáruljunk a normalizálás folyamatához.

Népünk akaratának megfelelően, alapvető nemzeti és nemzetközi . érdekeinkből kiindulva, tovább erősítjük testvéri szövetségünket és sokrétű együttműködésünket a hazánkat felszabadító Szovjetunióval. Éppen ma van a 35. évfordulója annak, hogy országaink között helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok. Az élet bebizonyította, hogy a Szovjetunióban olyan igaz barátra találtunk, amelynek önzetlen, internacionalista segítségére mindig, minden helyzetben számíthatunk.

Saját ügyünket szolgálva és kö-. zös céljainknak megfelelően a jövőben is híven teljesítjük a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinket, tevékeny részt vállalunk ä Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában.

Internacionalista elveinkhez híven szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a gyarmati sorból felszabadult országok küzdelmével, amelyet pp- litikai függetlenségükért és gazdasági önállóságuk kivívásáért folytatnak. Arra törekszünk, hogy a fejlődő országokkal gyors ütemben tovább növekedjenek a már ma is meglevő és kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolataink.

A jövőben is készek vagyunk a fejlett tőkés országokhoz fűződő kapcsolataink kiegyensúlyozott fejlesztésére, a békés egymás mellett élés elve, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Az előrelépéshez azonban a mi szándékunk kevés. Az is fontos feltétel, hogy a tőkés országok — különösen a Közös Piac tagállamai — erőfeszítéseket tegyenek azoknak a korlátoknak a leépítésére, amelyek a gyorsabb előrehaladás útjában állnak.

A történelmi jelentőségű helsinki záróokmányt aláíró országok jelenleg az európai biztonság és együttműködés ügyének következő jelentős eseményére, a madridi találkozóra készülnek. Kormányunk nevében kijelenthetem, a magunk részéről mindent meg fogunk tenni azért, hogy a találkozó eredményes munkát végezhessen, hozzájáruljon a záróokmány ajánlásainak megvalósításához, az enyhülés folytatásához, az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez.

Az a véleményünk, hogy nincs sürgetőbb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése, a tényleges leszerelést szolgáló megállapodások kimunkálása és végrehajtása. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé legutóbbi, Varsóban tartott ülésén világos, reális és az egyenlő biztonság elvét maradéktalanul szem előtt tartó programot terjesztett elő. Nemzetközi tevékenységünkben alapvető feladatunknak tekintjük, hogy hathatósan síkraszálljunk e program megvalósulásáért.

Üdvözöljük a Szovjetunió javaslatát, hogy haladéktalanul kezdődjenek tárgyalások a középhatótávolságú rakétafegyverekról és ezzel egyidejűleg az előretoltan ál- lomásoztatott amerikai nukleáris fegyverekről.

Ugyancsak üdvözöljük azokat a nagy horderejű és átfogó javaslatokat, amelyeket az ENSZ most folyó közgyűlésén Gromiko elvtárs terjesztett elő a feszültség enyhítésére, a leszerelésre és az államok közötti bizalom erősítésére. Támogatjuk az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását és azt, hogy erről már a madridi találkozón szülessen döntés.

Tisztelt Országgyűlés!

Tisztelt Képviselőtársak!

Az idén ünnepeltük hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulóját. A múlt, amire visszatekintettünk, küzdelmes, olykor nehéz, megpróbáltatásokkal terhes, de egészében véve mégis eredményekben gazdág szakasza történelmünknek. A 35 év alatt a szó valódi érteimé, ben egy új, a népnek igazi hazát adó ország született az egykori úri Magyarország helyén.

A fejlett szocialista társadalom építésében most nehéz és bonyolult feladatok állnak előttünk, de a múlt tanulsága szerint ezekkel is meg fogunk birkózni, mert az alapok, amire építve továbbhaladunk, szilárdak, s mert népünk, mint az utóbbi közel negyedszázadban mindig, most is magáénak vallja és cselekvőén támogatja pártunk politikáját.

Mi, akik népünk és pártunk bizalmából a kormányban dolgozunk, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a XII. kongresszus határozatainak szellemében magunk is becsülettel szolgáljuk e politika megvalósítását.

Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját vitassa meg és fogadja el.

*

Lázár György nagy tapssal fogadott expozéja után megkezdődött a kormányprogram feletti vita. A vitában felszólalt Pap János (Veszprém m. 1. vk.), Horváth Lajos (Baranya m. 3. vk.),' Bíró Imre (Budapest 37. vk.), Herczeg Károly (Borsod m. 11. vk.), Stadinger István (Budapest 0. vk.), Győré Sándor (Pest m. 9. vk.), ár. Szabó Imre (Hajdú mi 15. vk.), Nics Jártas (Fejér m. 8. vk.), Ándriikó Miklós (Szolnok m. 1. vk), Simon Emőné (Somogy m. 11. vk.), dr. Nagy Sándor (Somogy m. 1. vk.).- Ezután Ispánovits Márton, Bács- Kiskun megye 11. választókerületének képviselője emelkedett szólásra.

Ispánovits Márton felszólalása

A kormányprogramhoz való hozzászólásomban mindjárt az elején ismételem az előttem szóló képviselőtársaimat, amikor azt mondom, hogy a kormány által beterjesztett munkaprogram hazánk társadalmi építésének mai helyzetére alapozva veszi számba a XII. kongresszus határozataiból adódó feladatokat és jelöli meg a kormány és valamennyiünk számára azt, hogy mit kell tennünk a fejlett szocialista társadalom építéséért. Mondom ezt azért, mert ezt tartom igaznak. Meggyőződésem, hogy amikor a lakosság megismeri a kormányprogramot, azt magáénak fogja tekinteni, és végrehajtásában is számíthat rá a kormány. Az emberek szeretik, sőt el is várják, hogy felnőttként kezeljék őket, hogy megmondják mi van jelenleg, előreláthatólag mi várható, s mit kell tennünk. Erre kapunk valamennyien választ a Lázár György által beterjesztett ■ kormányprogramban.

Ügy gondolom, a kormányprogram végrehajtásához megfelelő munkamódszer kialakítása is

szükséges. Olyan munkamódszerre van szükség, mely a kormány és a területi szervek cselekvési egységét biztosítja. Ezen a területen fejlődés következett be az elmúlt években. Ezt tapasztaltuk mi Bács-Kiskun megyeiek is,

amikor a megyei tanács a múlt évben beszámolt a kormány előtt a megye fejlődését meghatározó mezőgazdaság és élelmiszeripar •helyzetéről.

A széles körű feltáró munka a minisztériumok észrevételeivel és javaslataival megfelelő anyagot adott ahhoz, hogy a kormány érzékelni tudja a megye helyzetét, és hosszú távra feladatokat határozzon meg a megyei tanács és a kormányzati szervek részére.

Ennek a munkamódszernek a része a minisztériumok évenkénti rendszeres találkozása a megye vezetőivel, ahol az előző időszak tapasztalataiból, s az akkori lehetőségekből kiindulva, közösen határozzák meg az adott ágazat tennivalóit a megyében. Vagyis közösen-keresik az utat a kitűzött célok megvalósítása érdekében. Ebben az útkeresésben az elért fejlődés mellett még nagy lehetőségeink vannak. Gondolok itt az ágazatok közötti és a megyék közötti együttműködésnek megvalósítására. Ezáltal olcsóbban és jobban léhetne a meglévő igényeket kielégíteni, a fejlesztések egy részét is közösen lehetne megoldani.

Ez azért vetődik fel, mert jelenleg sok esetben olyan érzése támad az embernek, hogy a megyehatárok nagyon hasonlítanak az országhatárokra. Szükség van ebben a nem könnyű munkában arra, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordítson erre az együttműködésre a tervezőmunkában és nagyobb szerepet vállaljon a végrehajtás során a munka koordinálásában.

Persze vannak jó példák is, mint például a mezőgazdaságban kialakult termelési rendszerek, melyek bizonyították, hogy nem szabad a közigazgatási határokat figyelembe venni, hanem a célszerűséget, a közös érdekeket kell előtérbe helyezni.

A kormány munkastílusának további finomítása, a területi szervekkel, valamint azok egymás közötti kapcsolatának erősítése teszi még jobban lehetővé, hogy az előre nem látható és tőlünk függetlenül jelentkező nehézségek leküzdhetők legyenek.

Tisztelt Országgyűlést A kormány programjában megfogalmazásra került az is, hogy arányaiban több erőt kívánnak fordítani a kisebb városok ■ és községek alapfokú ellátásának fejlesztésére. Véleményem szerint ezzel kezdetét veszi olyan gondok megoldása, mint a falu lakosságának városokba és elsősorban nagyvárosokba való vándorlása, vagy a városokra nehezedő nagy nyomás feloldása.

Köztudott, hogy falun • olcsóbban lehet építeni lakást, bölcsődét, óvodát, iskolát, kereskedelmi egységeket és még sorolhatnám. Nagymértékben lehet számítani a társadalmi munkára. Meg lehet oldani kisebb pénzből is azt, hogy az ott lakók kulturált körülmények között, jó közérzettel éljenek a községekben. Erre vannak már jó példák választókerületemben is.

A tanyák villamosításának a lehetőségét megteremtve,, nagymértékben lelassult a tanyákról való elköltözés. A villamosítás nemcsak világosságot hozott a lakásokba, hanem a háztartási munka gépesítését, a kulturáltabb életmód kialakítását, a villamosener- gia-termelésben történő hasznosítását eredményezte.

Hatását érzékelni az emberek * magatartásában, életvitelében, a megtermelt áru mennyiségében és minőségében, vagyis bőven megtérül az a befektetés, amit erre fordítunk. Meggyőződésem, hogy így lesz ez a községek és kisebb városok esetében is.

A beterjesztett kormányprogramban szó van a szállítás zavartalanságának biztosításáról, számításba véve a fejlesztés szerényebb lehetőségeit. Ezek mellett szerintem figyelembe kell venni azt is, hogy ha a szállítandó áru- mennyiség növekedési üteme csökkenni is fog, mégis több áru szállításáról kell gondoskodni. Ez viszont nagyobb megterhelést jelent a közutakon, annak ellenére, hogy bizonyos fokú átirányítási törekvés figyelhető meg a vasúti szállítás felé. Különösen súlyos ilyen tekintetben már jelenleg is a helyzet, és ha nem történnek megfelelő intézkedések, akkor a jövőben még inkább az lesz a megyénket is átszelő 5-ös főútvonalon. A belföldi teher- és személyi forgalom egymagában is túlterheli ezt az utat. A megterhelést még növeli a nagy tranzitforgalom. Ez nagy mértékben okozója a sok és súlyos balesetnek, melyek ezen az úton sűrűn előfordulnak.

Amikor ezt a közlekedés és szállítás terén kialakított helyzetet fölvetem, nemcsak Bács-Kiskun megye gondjairól van szó, mert gondja ez Pest megyének és Csongrádnak is, hatása az egész országra, sőt határainkon túlra is kiterjed. A helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha ennek az útnak a korszerűsítésére, az áteresztőképesség növelésére, terelő útvonal kijelölésére nagyobb erőt fordítunk. Vagyis a kormány- programban jelzett szerényebb fejlesztési lehetőségeknél ezt a kialakult helyzetet figyelembe veszik.

Mivel a kormányprogramban végig érezhető az a törekvés, hogy a meglevő lehetőségeink jobb kihasználására kell törekedni, felvetődik ez többek között a Dunának mint víziútnak az igénybevételénél, mely a személyszállításon kívül belföldi áruszállításra egyáltalán nincs hasznosítva. Ügy gondolom, hogy a VI. ötéves tervben a kormány programjának végrehajtása érdekében, ezzel is szükséges foglalkozni.

Tudom, hogy a kormányprogram megvalósítása' azon is fog múlni, hogyan dolgozunk végrehajtása érdekében. Meggyőződésem, hogy a kormány érezni fogja a Bács-Kiskun megyei képviselők és a megye egész lakosságának tevékeny részvételét a program végrehajtásában. A kormányprogramot elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom.

Ispánovits Márton hozzászólása után Pál József (Győr m. 1. vk.) és Bíró Miklós (Szabolcs m. 11. vk.) felszólalása következett.

Ezzel az őszi ülésszak első munkanapja — melyen felváltva elnökölt Apró Antal, Péter János és Cserivenka Ferencné — véget ért. Az országgyűlés ma 10 órakor a kormányprogram beszámólója feletti vitával folytatja munkáját. (MTI)

Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka