Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

1980. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • 3 > f A LAJOSMIZSEI KÖRZETI ORVOS ,,Dolgozom, mint régen „Húsz múltam, szoktam mondani, ha a koromat kérdik. A baj az, hogy már negyvenöt évvel... Igaz,_nem érzem még az időt. Dolgozom, itt Lajosmizsén, máig is körzeti orvos­ként.” „Hogyne ismerném a doktor urat! Olyan régóta itt van« már nálunk ... Még biciklivel kezdte annak idején. Azt is megmondom, hol lakik. Ott a túloldalon, az a zöldablakos.;. A 68-as kilométerkő épp a házuk előtt van” — mutatja az utat az egyik közeli szomszéd. A csöngetésre először az alig kétökölnyi kutya válaszol: acsar- kodik, akár egy nagy, meg is kell kötni. Pár pillanat múlva jön a ház gazdája, dr. Tábori Balázs. Pon­tosan olyan, amilyennek a falusi doktor bácsikat az ember elkép­zeli. ősz haj, fehér bajusz, egye­nes tartás, halk beszéd, és az első pillantásra is látszó jókedély. Azonnal bizalmat é&reszt ben­nem. Bizalmat, amivel könnyű orvosnak lenni. Könnyű? — kérdez vissza. — Igaz, könnyebb mint volt régen. Azért is nem mentem még nyug­díjba, bár már megtehettem vol­na. Az időm megvan hozzá. De érdekel ..a munka. Leköt, nem unalmas. Meg aztán ..., már ha­tan vagyunk orvosok a faluban: nem olyan sok az ügyelet, jut sza­bad vasárnap is. (Nézőpont kérdése az egész. A fejenkénti öt inspekció talán nem sok — főként a hajdani tizenöt­höz viszonyítva —, de nem is ke­vés. Hatvanöt évesen különösen nem.) — Mondják, az elején biciklis or i os volt.,. •— Nem sokáig. Dányban, ahol előzőleg dolgoztam, kerékpár se kellett. Kis falu volt, ott laktam a közepén, tíz perc járásra a leg­távolabbi betegtől. Ha meg az er­dész hívott — kocsit küldött ér­tem. 1949-ben jöttem ide. A népesség 71 százaléka lakott akkor tanyán. Azt ugyan tudtam, hogy Lajos- muse, tanyás falu, ám mit jelent' ■ e?,, azt már nem. Igaz, psak ad­dig, amíg az első napon három­szor riasztottak beteghez. Darál­tam a biciklivel a homokos dűlőn Mizsére, meg vissza ... Gyorsan vettem is egy motort, a híres, alacsony építésű 100-as Csepelt. Attól fogva jó tíz évig azzal jár­■HMH tam a süppedős, utakat. kátyús, úttalan TELEK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK Kulcsra kész családi házak két hónap alatt — Hívták Lajosmizsére? — Nem. Véleletlen volt az egész. Közel akartam kerülni Ir- sához. Magam odavalósi vagyok, s ott éltek a szüleim is. Jelentkez­tem az egyik szomszédos község­be, de azt az állást addigra már betöltötték. Kinéztem egy mási­kat. Elmentem tájékozódni az ot­tani, menőfélbén levő kollégához, aki Lajosmizsére készült. Valami miatt azonban meggondolta a dol­got. Kérdezte: nem választanám-e én az újat, hogy maradhasson. Cseréltünk. Irsához Lajosmizse is közel van. Harmadnap már itt jelentkeztem ... Nem is bántam meg! Jó a környék, rendesek az emberek. — Az irsai diák útja Pestre, egyetemre vezetett. Miért jött vissza faluba? — Az egyetemen merész jövőt tervezgettem. Kutató akartam lenni. Az élet-vegytani intézet­ben voltam gyakornok, de hamar rájöttem: ez a munka — több okból is — nem nekem való. Tengeri malacokkal kísérletez­tünk. Ha kimúlt a kezünk között az állat, ki kellett fizetnünk az árát. Darabja öt pengő volt: nem kis summa akkoriban. Másodévtől kezdve már tudato­san készültem falura. A minta talán az otthoni körzeti, vagy ahogy régen nevezték, községi or­vos volt. Ez reális, elérhető cél­nak látszott, nem úgy mint a ku­tatói. s kedvvél is vállaltam. Sok- ' öldálúan képeztem magam. Az oklevél megszerzése után másfél évig kórházi szülészeten dolgoz­tam. Ügy gondoltam, ez a gyakor­lat nagyon fontos. Voltam is ké­sőbb szülészetvezető, de fogorvos is — mikor mi kellett. — Időzzünk még kicsit a lajos- mizsei szülészetnél! Miből mivé fejlődött a keze alatt? — Az akkori „szülőotthon” — ha ugyan annak nevezhetjük a fürdőt, a fapadlós szülőszobát, meg az ötágyas hálót — a tanács épületében kapott helyet. Olyat, amilyen lehetett. Az otthonhoz tartozott a bába, a takarítónő és az orvos. Időnként még szülés is volt. Havonta úgy 2—3, de akkor már nagyon szívósan agitáltuk az asszonyokat, hogy jöjjenek, és itt szüljenek. Eleinte senki sem akart. Ogy tartották: nem rendes dolog. Otthon szüíni, mint anyáik — az igen! * Aztán nagysokára meglett az első eredmény: a tanítónő jött be szülni. Attól kezdve egy-egy hó­napban, harminc apróság is világ­ra jött? Ez, figyelembe véve az évi 250 születést Lajosmizsén, ha­talmas eredmény. 1958-ban az időközben kibővült, korszerűsö­dött otthont átadtam, vezetését szakorvos vette át. — A pedagógust tehát sok asz- szony követte. Ez azt is jelenti, nem mindegy, ki adja a mintát, ki jár elöl jó példával. Az orvost, akárcsak a tanítónőt, szinte min­denki ismeri,.. — Hát mindenki azért nem. de majdnem... Régi bútordarab vagyok a községben, a tizenhá­rom és fél ezerből tizenegyezren ismerősök. Ehhez az is hozzájá­rult. hogy 12 esztendeig tanácstag voltam. Részt vettem sokféle köz­ségi munkában, még a téesz-szer- vezésben is. Most, hogy már eny- nyi orvos van egy bokorban, a központi rendelőben, meg hogy a falut körzetekre osztották, nem járnak annyian hozzám, mint mi­kor tam. másodmagammal gyógyítot­— A lajosmizseiek tisztelik, mondhatni, szeretik is. — Talán. Nem tudom. Nem is vagyok biztos benne, hogy min­denki rajong értem. Az iszákosok bizonnyal nem. Vitatkozós orvos vagyok, szeretek csatázni az igaz­ságért. Nem hagyok rá mindent a betegre. Sokan mondják is, hogy a győzködés alatt ötannyi pácienst is megvizsgálhattam vol­na. Ez azonban csak egyszer van így — válaszolom. Utána egész életre megnyertem magamnak a közös munkára. — Űjra és újra a munkánál kö­tünk ki. — Van elég... Délelőtt a ren­delő, délután fekvőbeteg-látoga­tás. Hozzám tartozik a szociális otthon is. Nincs időm unatkozni. Gyógyítok. — Minden bizonnyal ezért lett Kiváló orvos, ezért kapta a ki- ’ tüntetést. — A „megye” ritkán levelezik velem. Meg is lepődtem, amikor olvastam, hogy a budapesti Sem- melweis-ünnepségre hívnak, ahol Kiváló gyógyszerész, Kiváló orvos és Kiváló munkáért kitüntetése­ket adják át. Na, mondtam, ez utóbbi kettő valamelyikét kapha­tom, mivel nem vagyok gyógy­szerész. Izgalmas volt előtte is, utána is az a néhány nap. Ugyanis Kiváló orvos lettem. Igen rangos kitüntetés ez. legalább is én így gondolom. Megkaptam, nagyon- nagyon örültem. Rendkívül1 gyorsan, az igény be­jelentésétől számított két hóna­pon belül megkaphatják új ottho­nuk kulcsait, tehát még a hide­gek beállta előtt fedél alá jut­hatnak azok a Békés megyei ár­víz- és belvízkárosultak, akik házgyári termékekből . tervezett családi ház felépítésére adnak megbízást az építőknek. Ezt ered­ményezi az a széles körű össze­fogás, amellyel számos vállalat fejezte ki segítőkészségét a káro­sultak iránt. ■ A paneles családi házak ter­veit a házgyárakkal rendelkező • miskolci, debreceni és szegedi EVM-vállalat dolgozta ki. Össze­sen 30 változatot készítettek kü­lönböző alaprajzi beosztással, homlokzattal, beépíthető padlás­térrel. Valamennyi megoldás le­hetővé teszi, hogy később hozzá­építéssel bővíthessék az épületet. A kulcsátadással beköltözhető és fűthető, a konyhában és legalább egy szobában lakható, továbbá villannyal — s ahol vízhálózat van — falikúttal ellátott, de nem teljesen kész lakást kapnak a ká­rosultak. Csempézés, tapétázás, és- egyéb olyan munkák maradnak hátra, amelyeket általában ma­guk a lakók is elvégezhetnek. Így az építők munkája gyorsabb, „be­fér” a kéthónapos határidőbe, s az sem mellékes, hogy beköltö­zéskor kevesebb költség terheli a lakót. Az előzetes számítások sze­rint ily módon négyzetméteren­ként 7000 forint körül lesz a pa­neles családi ház költsége,. amelynek túlnyomó részét azon­ban kedvezményes OTP-kölcsön fedezi. A házhelyekről, telekről a ta­nácsok gondoskodtak állami tar­talékterületekből és kisajátítással. A Városépítési Tudományos Ter­vező Intézet szakemberei pedig most fejezték be e területek ren­dezési terveinek elkészítését, amellyel összesen 682 telket je­löltek ki Békés város, Szegha­lom, Doboz, Bélmegyer és Tarhos községben. Országos mozgalom bontakozott ki a belvízzel és árvízzel sújtott megyék károsultjainak építő­anyag-ellátása érdekében is. KÉPERNYŐ A Farkasok ideje ürügyén A Rádiókabaré tévés különszá- mában ajánlotta valaki, hogy es­ténként töröljük föl a vért a ké­szülék alól. Naponta tucatszámra lövik szitává, fojtják meg, szúr­ják agyon az embereket. Félek, hogy egyesek már-már természe­tesnek tartják a napi vérfürdőt, szemrebbenés nélkül veszik tudo­másul, hogy megint kinyiklattak valakit. Félek: sokak számára a krimi jelenti a legkívánatosabb szóra­koztatást Félek, hogy az erőszak­kal, a gyilkolással, a kegyetlen­séggel, a géppisztolysorozatok­kal, a szakadékba ibukfencéző au­tókkal azonosul a hajdanán szel­lemi rejtvénynek, megoldandó talánynak szánt krimi. A bűn, a vétek csak ürügy volt gondola­taink megmozgatásához, az izgal­mat erjesztő játékhoz, a színes, érdekes történet elmondásához. A munkáslapok, a munkásott­honok, a munkás kulturális szer­vezetek elkeseredetten, tiltakoztak a dolgozókat elbutító, elseny.vesz- tő vitriolos, koltos filmáradat el­len. Méltán soroltuk a szocialis­ta átalakulás nagy, maradandó­nak remélt vívmányai közé a piff- puff regények kiszorítását. Hosz- szú ideig remekül megvoltunk nélkülük. Szörnyűlködtünk: több tízezer példányban rongálták az ízlést, az erkölcsi érzéket, lopták időnket a sárga füzetek. Eljutot­tunk oda, hogy a képernyőn ke­resztül lopakodnak otthonunkba a tízfilléres detektívregények. Lo­pakodnak? Sem az állítólagos közönség­igény, sem a „kikapcsolódás” szándékának emberileg részben érthető, részben aggasztó járvá­nya; semmilyen érv sem menti a készülékek alatt gyülem'lő vértó­csát. Vissza az életbe — Es... — Dolgozom. Mint régen. Váczi Tamás Csikós eszmények AAeg-megmosolygom az olyan újságolvasókat, akikéit ki­borítanak a magyar gulyásról, csikósról, tokajiról, csárdásról, ci­gányzenéről szóló híradások. Né­melyek patetikusan égnek for­dítják szemüket, s a jóistent von­ják kérdőre: „Mikor múlnak ki lapjainkból ezek az elcsépelt, le­járatott .idegenforgalmi’ témák, ó, mondd, jó uraim?!” Nem értem, miért kell ezért ennyire idegeskedpi. Elvégre, sokkal nagyobb bőségben terjesz­tik „hírünket a nagyvilágiban” a tudományos, művészeti, termelé­si vagy szociálpolitikai eredmé­nyeinkről szóló hírügynökségi je­lentések. S ugyancsak elvégre — . miért ne vállalnánk mindenestül, amivel sorsunk megáldott ben­nünket. Ezzel a bágyadt bölcsességgel fogadtam az AiFP hírügynökség jelentését arról, hogy Párizsban a Wagons-Lits, a hírneves Nem­zetközi Hálókocsi Társaság bizo­nyos útvonalakon, különleges ma­gyar menüt szolgál fel utasainak, hagyományos magyar borokkal, ' cigányzene-kíséret mellett Dátum szerint beprogramozták, hogy a különböző körzetedben mettől meddig élvezhetik utasaik a gu­lyás, tokaji és csárdás nyújtotta „magyar örömöket”. A Riviéra felé induló vonatokon tokaji bor és egri bikavér szopogatása mel­lett, cigányzenére tanulhatnak őszintéig búsulni azok a racioná­lis franciák. Nem nagyképű finnyáskodás, hanem egyenesen köszönet jár ezért a ,Wagons-iLits-nek. Miért — mi magyarok talán nem szeret­jük a gulyást, a tokajit, s kellő hangulatban a cigánymuzsikát is? Nahát akkor?! Mi van azon res­telleni való, ha Riviérára robogó gulyás-expresszen is felcsillan a gall kakasok bikavértől párásodni kezdő szeme Horváth Pista nótá­jának hallatán, amely szerint Rigó, a részeges ló, mind megiitta a zab árát. Naugye. A ztán ezek meg — szerepelnek Fa „magyaros, motívu­mok” a velencei fesztiválon most bemutatott — s a kedélyeket pro és kontra felkavart — filmben, amelyet Taviani olasz rendező az osztrák Leopold Sadher Masoch életéről1 készített '(Ismerik, nemde a mazochizmus kifejezést. Nos L. Saeher-Masoch osztrák regényíró neve vált ilyen fogalommá.) A szóbanforgó film Masochnak és feleségének, Wandának bete­gesen érzéki kapcsolatát — mint a recenziókból értesülünk — eléggé parttalan meztelenkedések közepette szemlélteti. Wanda üti, vágja, korbácsolja, fojtogatja fér- jeurát, merő szerelemből, hiszen a férfi ebben leli örömét. Az meg egyenesen a kéj cs imborasszój a Masochnál, amikor k. neje égő cigarettával pörköli meg legérzé­kenyebb testrészét. Nos a filmben eme híres-hír­hedt házaspár révén is öregbedik „hírünk a nagyvilágban”. Hoz­zánk is ellátogatnak, s a „pusz­tán” Wanda nyakig szerelembe esik a lovasbravúrokat bemutató ifjú magyar bájaitól. Táguló orr- likú mén, cigánymuzsika, itüäes táncban1 feliforrósodó vér, tehát minden .belejutott ebbe a filmbe, ami rólunk, magyarokról kedves Taviani filmrendezőnek. Lehet­séges, hogy mintegy ellenpólusa­ként a Masoch házaspár életvite­léinek? Szimbólum gyanánt, hogy lám-lám ebben a Wandában azért nincs minden elveszve (amit már az is sejtetett, hogy egy ikínzás- menetet hirtelen félbeszakítva, kikacagta férjét — a filmen —), és ugyebár elég egy „puszta”, egy jókötésű magyar csikós, hogy előcsiholja az asszony igazi én­jét?... Felfoghatjuk ezt a ma­gyar férfiak megtisztelő küldeté­sének is. ~Mo nem szabad elkeresedni. Ugyanekkor Gothás Péter alkótása, az Ajándék ez a nap nyerte az első filmes kategóriá­ban az Aranyoroszlán-díjat. A magyar film .vetítésekor többször tapsolt a fesztivál1 közönsége (míg Taviani filmje után a taps fü­tyüléssel vegyült, hiszen a vetí­tés alatt bőven .volt alkalom hüledezésre, együttérző feljaj- dulásokra; persze, tapsoltak is). Bizonyára az olasz — és más ná- | cióbeli — közönséget is elbűvöl­ték a mi lakásügyi paragrafu­saink révén keletkezett bizarr helyzetek. Nyilván, ők is hasonló cipőikbe kerülnek — hisz’ a lakás- kérdés világszerte létkérdés —, csak a mi filmünkben külön él­vezték a magyar sajátosságot. Ugye, hogy másunk is tetszik külföldön, nemcsak a gulyás, to­kaji, ci gánymuzs i ka, tüzes tánc, forró vér, avagy magyar csikós .... A lighogy ezt lekopogom, eszembe jut, hogy rám ijesz­tett a kedves napilapomban pár napja megpillantott cím: „Le Csi­kós”. Na mondom, azért jóból is megárt a sok. Pláne, hogy — az újságíró rutinpillantásaival ilye­neket szúrtam ki a szövegből el­olvasás1 előtti „ránézésre”: „Lo­vas szerelem”, Le Bétyar, bojtár, kulacs, csárda, gatya, szűr, pálin­ka, pandul, szolgabíró, attila, dol­mány, s ne mondjak többet — puszta. Aztán tudasodott bennem az alcím .tartalma is pontosabban: Magyar tárgyú francia regény a XIX. százaidban. Látom, Bajomi Lázár Endre a cikk írója. Csikós ide, csikós oda, elolvasom, hiszen régtől fogva megszoktam, hogy B.L.E. kollé­gám neve egy cikk alatt: minő­ség. S garancia az érdekességre is. Nem tévedtem. Egy — Párizs­ban, 1882-ban megjelent regény­ről ír, amelyet pár éve kapott ajándékba. Az „idegenforgalmi” cím — Le Csikós — őt is „ívissza- rettentette” ugyan, de maga a tény, hogy magyar tárgyú francia műről van szó, amelyről addig nem ltudott, s írójáról, Alfred Jú­liáról se hallott, felcsigázta ér­deklődését. Nem lehet célom az írás rész­letes ismertetése, csak azt ajánl­hatom jó szívvel, hogy aki tar­talmasán érdekes cikket- akar olvasni a „Le Csikós” — alcíme L’Amour a cheval, vagyis „Lovas szerelem” — megszületése körül­ményeinek, írója kilétének felde­rítéséről, a magyar—francia ba­rátság „aranykorának” irodalmi vonatkozásairól, annak megéri visszakeresni a Magyar Nemzet 1980. szeptember 12-i számára. A „Le Csikós”-ról is csak annyit, hogy a fordulatos regény két sze­relmi szálon futó, a történelem­be is beágyazott cselekménye 1847-tő! 50-ig bonyolódik. S még egy kis hír, idézve a Vasárnapi Űjság 1880. 229. számából: „Julia Alfréd felolvasást tartott Párizs­ban abból a művéből, melyben magyarországi élményeit írta le... szeretettel, és elfogultság nélkül szólt rólunk.” B.L.E. ki­tartó munkával derítette ki Julia Alfréd személyével kapcsolatban azt is, hogy mint a francia igaz­ságügyi minisztérium osztálytaná­csosa, egy nemzetközi kongresz- szus szakértőjeként — Európa igazságügyi állapotát vizsgálva — járta hazánkat is. Az a mű, amelyből' (a dátumokból ítélve még megjelenés előtt) a szerző felolvasott, minden, bizonnyal a „Le Csikós” volt. Annak Sándor nevű főhőse, a csikós, a Petőfit tekintette eszményképének... Feltűnik a regényben Kossuth, Görgey, Guyon, Bem, Klapka, Mészáros Lázár alakja, benne van a Szózat fordítása,, és sok vissza­pillantás a magyar történelem ré­gebbi korszakaira, s mindez ma­gyar szavakkal, mondatokkal megtűzdelve, mely utóbbiakra utaltam <ítn|ár. TZülföldről nézve — s „kor- szerű” magyar kifejezéssel élve — hozzállás, politikai s vi­lágnézet kérdése tehát, hogy kik­nél milyen • összefüggések érzé­keltetését sugallják ilyen magyar sajátosságok, mint .például a gu­lyás vagy csikós. Mert a következtetések egyfaj­ta vonalát — teszem azt — ilyen hír is „beirányozhatja”: Ismét nagyszerű magyar sikernek örül­hetünk. A Windsor,ban lezajlott fogathajtó világbajnokságon Bár­dos György világbajnok lőtt.” ... Egyszer a csikós, másszor a fo­gathajtó hozhat dicsőséget. Az öttusa lovasszámáról csínján szólva. Tóth István Ezerszerte izgalmasabb az élet elpusztításánál egy-egy élet meg­mentése. A legraffináltabb öldök­lésnél szívszorítóbb az a harc, amit már-már gyógyíthatatlannak látszó betegért folytatnak. (Az emberi elme csodálatos találmá­nyán csak a létünket szolgáló, az értelmünket gazdagító, érzelmein­ket nemesítő, kellemesen szóra­koztató, a világban való eligazo­dást segítő műveknek lenne he­lye.) Feltehetően jóval kevesebben nézték a Vissza az életbe című dokumentumműsort, mint a Far­kasok ideje című bárgyúságot. A Pécsi Orvostudományi Egyetem központi intenzív osztályáról va­lóban érdekes, odafigyeltető do­kumentumriportot láthattunk, hallhattunk. Hatásvadászó, a né­zőket így-úgy félrevezető „szen­zációk” helyett azt a felelősség- teljes, nyugodt hétköznapi tevé­kenységet mutatta be Bükkösdi László rendező és Füzes János szerkesztő-riporter Pálíy István kamerája segítségével, amelynek révén nagyon sokan kerülnek „vissza az életbe”. A halál elő­szobájából visszahozott öreg bá­csi ritkán hallható nyíltsággal be­szélt az élet és halál mezsgyéjén eltöltött pillanatairól. Vitray Tamás javíthatatlanul hisz a közösségi emberek létében. Nagyon sokat beszéltünk és be­szélünk úgy általában az ilyenek­ről, csak a hétköznapi találkozá­sok ritkák. Vitray és munkatár­sai sikerrel keresik, kutatják, megtalálják a közösségért az át­lagosnál (többet, jobbat munkál­kodókat. Elkoptatott szó a moz­gósítás, mégis azt kell monda­nom, hogy a bajai szemész-fő­orvos gyönyörű vállalkozását tá- ' mogató hivatalos emberek sza­vai, tettei tíz- és százezrek jobbik énjét mozgósítják. A példa mindenkire hat. Külö­nösen, ha ilyen szakmailag jól megcsinált riportban ismerked­het meg ország-világ olyan ro­konszenves, közösségben gondol­kodó, nagytudású orvossal, mint pénteken dr. Vass Zoltánnal. Heltai Nándor szept.26--okt. 5. ŐSZI A FOGYASZTÁSI CIKKEK VÁSÁRA nyitva: 10-19 óráig A szakmai napokon: szeptember 29-én, 30-án és október 1-én 10-től 14 óráig csak a szakmai jegyek érvényesek. Megközelíthető a metró Fehér úti végállomásától a 100-as autóbusszal, a József körút és a Népszínház utca sarkától a 29-es, szombaton és vasárnap a Baross térről a 29Y jelű villamossal. S3" o*OS VASI TI UTAZÁSI KEDVEZMÉNY.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents