Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. szeptember 89. Ahol a szilvából befőtt lesz A Kaloc&avLdéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat kiskő­rösi telepén Gyalog István üzem­vezetőtől érdeklődtünk eddigi eredményeikről s arról, hogy mi­vel' foglalkozik .jelenleg a telep százkilerujven dolgozója. — Az idei szeszélyes időjárás sajnos, a mi munkánkra is rá­nyomja a bélyegét — mondta az üzemvezető. — A különböző zöldségekre, gyümölcsökre kötött szerződéseket a termelők általa­iban nem tudják teljesíteni, s emiatt eredeti programunk vég­rehajtása elég nelhéz. Meggyből például a szerződött hat vagon helyett mindössze két vagonnal tudtunk átvenni, illetve feldolgoz­ni. Jelentős a kiesés cseresznyé­ből, de az eredetileg várt 36 va­gon sárgabarackból1 is mindössze '15 vagonnal érkezett. Annál job­ban sikerült az őszibarack. Eb­ből az Ízletes és keresett gyü­mölcsből a tervezett 20 helyéit 38 vagonnal vettünk át, illetve dolgoztunk fel. A különböző sa­vanyúságokból sem tudtuk telje­síteni előirányzatainkat. Bízunk abban, hogy a szilvá­val, almával és .körtével ellensú­lyozni lehet még áz eddigi kiesé­seket. A 33 vagon szerződött szil­vát már szeptember 8 óta folya­matosan vesszük át, a körte- és almasfezon is hamarosan meg­9 A mosott gyümölcs a szárté­pő gépen halad keresztül. kezdődik. Az idei 64 millió fo­rintos tervünkből még 27 millió teljesítése hátra van, de bízunk abban, hogy sikerülni fog — mondta befejezésül Gyalog István üzemvezető. A rövid tájékoztató után. végigjártuk a szilvafeldol­gozó vonalat, s képeinkkel adunk ízelítőt a nagyüzemi befőttkészí­tésről. O. L. # ügyelnek arra is, hogy minden üvegben az előírt súlyú szilva le­gyen. 9 A hőkezelőből a befőtteket elektromos emelő helyezi a rako­dólapokra — egy műszak alatt 4 ezer—4500 üveget. 9 A töltőgépsor egyik állomásán az üvegekre kerülnek a zárókupakok. (Opauszky László felvétele.) EGY ÉV KÉSÉS — EGYMILLIÓ DOLLÁR VESZTESÉG Rosszkedvű Németh Tibor gyárigazgaótató, mert az új gyárban, ame­lyet bemutat, már az év eleje óta termelniük kellene. Ehelyett még mindig az építők tanyáznak benne. A FÉKON Ruházati Vállalat kalo­csai gyáráról van szó, amelyet az 51-es út mentén építget a BÁCSÉP- SZER Vállalat. Azt hinné az ember, ha egy népgazdaságilag fontos beruházáson már messzi maga mögött hagyta a határidőt a kivitelező, akkor ott nagy a hajtás, hogy amennyire lehet, kiküszöböljék a becsületen esett csorbát. Egyáltalán nem így fest a helyzet. A FÉKON gyár igazgatója elmondja, hogy a napokban megszámlálta hányán dolgoznak az épít­kezésen. Huszonnoylc embert talált ott, — bár az építésvezetőség nap­lója szerint 55-nek kellett volna dolgoznia. A szociális és irodaépület egyik helyiségben most éppen vagy tizén pihennek, az öltzőben 'ketten birkóznak a metlachi lapokkal, hegesztőpisztolyt is villogtatnak a fo­lyosón — summa summarum, ma sincsennek itt többen huszonötnél. — Ez lesz a tanműhely — lép be az igazgató az üzemépület emeletén egy tágas helyiségbe. A közepén tócsa áll* Ugyanis annak ellenére, hogy eddig már kétszer javították, beázik a lapos tető! Előre sajnálom a tanulókat. (Meg­jegyzem, más épületrészekben is láttunk „vizaláfutásos” vakolatot.) — Az alsó ablaktáblákat nem lehet kinyitni, mert a Könnyű­ipari Tervező Vállalat tervezői túl magas radiátorokat terveztek ide — hívja föl a figyelmem Né­meth Tibor a túlzottan délceg fű­tőtestekre. Bizony, a tervezés színvonalát nem dicséri, hogy csak létráról lehet majd a felső ablakokon át szellőztetni, de az sem, hogy a világítótestek egyik sorát a lég- technikai berendezésekkel egy helyre tervezték elhelyezni. A vi­lágítóeszközöket már fölszerelték, tehát most le kell őket szerelni, és arrébb helyezni a légtechnika útjából. Elment az üzletember — Ezt a mostani régi, százéves­nél korosabb épületünket várja már a város, hogy visszakapja — tájékoztat az igazgató. — A gyer­mekétkeztetés helyzetén javíta­nak majd a kihasználásával. Vendégfogadó és laktanya is volt már ez a masszív műemlékház, de sajnos, korszerű üzemnek nem alkalmas. Amikor az év elején eljött hozzánk egy NSZK-beli üz­letember, és szétnézett, kijelen­tette: itt nem lehet korszerű mun­kaszervezést megvalósítani, ezért nem köti meg velünk a tervezett szerződést. Szerencsére a vállalat egy másik egysége kielégítette az igényei^., - .-«.or iKun. A kalocsai FÉKON gyárnak két helyütt: az István úton és a Mi­csurin utcában vannak üzemré­szei. Az egy munkahelyre jutó alapterület a 4,5 négyzetmétert sem éri el, s a légtér is messze elmarad az előírásoktól. Egy-egy kis munkateremben 25—30 dolgo­zót tudnak csak foglalkoztatni. A szociális létesítmények szegénye­sek, az étkeztetés föltételeit sem lehet megteremteni. A széttagolt­ság gátolja a hatékonyabb mun­kaszervezést. Termelékeny ség- növelő szervezés — Az új gyár építését még a gyár jogelődje, a kalocsai textil- feldolgozó vállalat elhatározta.-JZm • Zsúfoltan bent... ( .• Epülget a FÉKON kalocsai gyára hajtó bizottság ez év nyarán fog­lalkozott utoljára az üggyel. Ek­kor 1980. szeptember 30-i átadás­ra tett ígéretet a kivitelező kép­viselője. Egy újabb tárgyaláson október végére módosították a határidőt. — Ha az épületeket át is ad­ják október végére, akkor sem lehet megkezdeni ott a termelést — mondja Németh Tibor igazga­tó. — Ugyanis a tűzoltóvíz-tárolót nem készítik el akkorra, tehát a biztonsági követelményeknek nem tud eleget tenni a gyár. A szel­lőzés sem lesz készen, és az utak sem, így a kamionok nem tudná­nak bemenni. Úgy Ítélem meg a helyzetet, hogy a jövő év márciu­sában tudunk ott termelni. A beruházás költségét 41 millió forintban határozták meg annak idején. Jelenleg már 72 millió­nál tartanak a kiadások, s a be­fejezésig még rámegy 8—10 millió forint!... Amikor FÉKON-egység lett be­lőle, a megyei tanács az átadás egyik feltételévé tette a gyárépí­tési terv megvalósítását. Ebben az ötéves tervben exportnövelő hitel fölvételével nyílt erre lehetőség. A születő gyárban 9,5—10 négy­zetméter hely jut majd egy mun­kahelyre, s vele elegendő légtér. Korszerűek lesznek a szociális lé­tesítmények, melegítőkonyhás ét­kezdét rendeznek be. Lesz orvosi rendelő, és a most'áhí ölajkályhák helyett meleg vizes radiátorok fű­tik a munkatermeket. A VI. öt­éves tervben a légtechnikai rend­szer kibővítésével légkondicionált munkahelyeket akarnak kialakí­tani. A világítás sem marad el a mai követelményektől. — Az emeleti nagy munkate­remben korszerűen szervezzük meg a termelést. A varrodában 170—180 ember dolgozhat egy mű­szakban. A mostani szalagrend- szert megszüntetjük, s helyette állandó és változó műveleti cso­portokba osztjuk be a dolgozókat. Állandó művelet például a blúzok és ingek törzsének összevarrása, változó a fazonok készítése, fel­varrása, mert azok termékenként másfélék. Ez az utóbbi nagyobb szakmai tudást igénylő feladat, ezért a változó műveleti csopor­tokba a sokoldalúan képzett dol­gozókat helyezzük. Nekik nem okoznak gondot az új termékek készítésére való átállások. Jelen­leg egy új fazon termelésbe vitele végiggyűrűzik az egész szalagon, s az ilyenkor fellépő nehézségek rontják a termelékenységet. Ezt csaknem teljesen kiküszöböljük a dolgozók ésszerűbb csoportosítá­sával. Várhatóan 30 százalékkal _nő a termelékenység^ a követke- ~ző két évben’.’ ’ Kétszeres költség A termelékenység fokozódásá­ban érezteti majd hatását az is, hogy a munkahelyeket teljes mér­tékben, rövid úton kiszolgálják a szükséges anyagokkal. Az új gyárba a meglevő modern gépe­ket visszük át. A FÉKON Ruházati Vállalat új kalocsai gyárának építését 1877-ben határozták el, s a követ­kező évben letették az alapkövét. A Magyar Nemzeti Bank 1979. december 31-i műszaki átadással adta a hitelt a beruházáshoz. Ezt vállalta a kivitelező BÁCSÉP- SZER Vállalat. Mivel az építke­zés lassan haladt, egymást követ­ték a megbeszélések, amelyeken a beruházó szorgalmazta volna a gyorsítást. A kalocsai párt-végre­Hiányzó dollárok Az új kalocsai gyárat a jelen­leginél kétszázzal nagyobb lét­szám foglalkoztatására tervezték. Az állomány ilyen mértékű nö­velésére szabad munkaerő hiá­nyában nincs lehetőség. Az el­képzelés valóra váltásánál csak a tanulóképzésre lehet támaszkod­ni, amit egyébként eredményesen végeznek a gyárban. Ez idő sze­rint 585 fő a létszám. Az idei terv szerint 1 millió 80 ezer darab férfiinget és női blúzt állítanak elő. Ebből 260 ezer darabot tőkés megrendelésre készítenek. Az új gyárban ezt a mennyiséget kétszeresére kell nö­velni. Amennyiben a BÁCSÉP- SZER határidőre átadta volna a létesítményt, már ebben az év­ben 1 millió — gazdaságosan ki­termelt — dollárral növelték vol­na a tőkés exportot. Sajnos, ezek a dollárok nem folynak be a nép­gazdaság kasszájába... (Most jut eszembe: tavalyi munkájáért Kiváló Vállalat címet kapott a BÁCSÉPSZER. ■ Pedig az általa épülő kunszentmiklósi VÁV-gyáregység munkálatai is jócskán csúsznak, és ... Nem te­hetek róla, de ez nem fér a fe­jembe!) A. Tóth Sándor S—» Vy .’k* áti mips ete m htkr- FANTASZTIKUS REGi (11.) — Érzem professzor úr, ér* zem én is. — Akkor... maradjunk állan­dó összeköttetésben. Én eddig is hívogattam magát, több-kevesebb rendszerességgel. Most felhatal­mazom, hogy maga is bármikor felhívhat. Akár otthonomban, akár az intézetben. Hol szokott még tartózkodni? Annál a fiatal­embernél, akit reggel... — Nem, ott nem. Valami fur­csa szag van a lakásában ... Nem bírom megszokni. Inkább az édes­anyámnál ... ritkán. — Mi van a kérvényével? — Semmi. Tessék, ez az anyám száma. — Színes névjegykártyát nyújt át Foxmannak. — Ezen minden rajta van. — Köszönöm, Mária. Köszönök mindent. Vigyázzon magára! — És a kulcsra is! Egyébként, holnapra szabad napot kap. Pi­henjen, tanuljon. — Köszönöm, professzor úr. 42. Lilian alszik. A Dottore és Bertram elektró­dákat csatolnak rá. Karjára, lá­bára, mellkasára és homlokára raknak a bilincshez hasonló fém­darabkákból. — Igen, így jó lesz — mondja a doktor. — Bertram látható iz­galommal segédkezett eddig, most hogy nincs konkrét munkája, még idegesebb. — Biztos, Dottore? Bizonyos benne? Nem szeretném, iha... — Megmondtam, hogy nagyon veszélyes. Ilyen állapotban ener­giát vonni el az agytól... Ve­szélyes, nagyon veszélyes. — Nem akarok beleszólni a szakmájába, de úgy tudom, hogy ilyenkor az eredmény sokkal biz­tosabb. — Biztosabb és egyértelműbb. — Hát ez az, látja. Erről van szó. — Igen. A doktor elfordít néhány kapcso­lót, szemét egy diagramot raj­zoló képernyőre függeszti, Bert­ram pedig a műszerből előhöm- pölygő papírszalagot böngészi. — Lát valamit? — kérdezi iz­gatottan. — Nem. Még semmit. A műszer zizeg, halkan duru­zsol. — Mondja, Bertram! Ha nem hisz Liliannak, miért akarja fe­leségül venni? — Honnan tudja, hogy feleségül akarom venni? — Maga mondta, hogy sze­reti ... • > — Az más ... — Ha szereti, akkor miért nem veszi el? — Az ember nem vesz el min­denkit, akit szeret. — Tudom. És nem is mindig azt veszi el, akit szeret. — Egyébként jól gondolja. Ha az eredmény negativ, akkor elve­szem feleségül Liliant. Rendkí­vül tehetséges, odaadó munkatárs. Nem is tudom, mi lenne velünk nélküle... O hozta a hírt a Gén­bankból is... Hogy ott készül va­lami. És lám, valóban. — Készül, készül... de mi? — Még nem tudjuk pontosan, Dottore. Egyébként sem hiszem, hogy minden aprócska részletet magával kellene megvitatnom. — Ez igaz. — Látja. — Bertram! Készen vagyunk. Miié kíváncsi? De egészen ponto­san kérdezzen, mert egészen pon­tosan kell ingerelnem az agy kü­lönböző tájékait. — Kérdezze először, hogy Li­lian szerelmes-e? A doktor elcsavar egy gombot, a műszer jelzései a képernyőről is a lyukszalagról is leolvasha­tók. — Az érzelmi központ válasza: ige?!' — Remek, remek... — Bert­ram boldog mosollyal nézi a pa- plrdarabkát. — Igzán remek.. — Kérdezzen tovább! — Hűséges típus-e, azt kérde­zem. I A doktor egy másik gombot csavar meg. Az immár otthonos­sá vált zümmögésben a doktor olvassa az eredményt: — Hűséges! — Kérdezem harmadszor: sze­reti-e, ha az, akit szeret, fölötte áll, észben, rangban, egyebekben? A doktor Bertramra néz. — Kérem, fogalmazzon egyér­telműbben. — Nézze, doktor, maga érti. hogy miről van szó. Tudja, hogy én vagyok Lilian főnöke. Az ér­dekel, hogy ezt a főnöki helyzetet meg tudom-e őrizni a továb­biakban is? — Értem. Akkor megkérdezem, hogy van-e értelmes alázat benne. Jó! így is jó. Zümmögés, a doktor már olvas­sa is a választ: — Igen. Igen. Nagyon meggyő­ző görbe. Azt hiszem, akit na­gyon szeret, azért mindenre ké­pes. Még arra is, hogy megaláz­kodjon. — Jó, nagyon jó. — Van még kérdése? — Nincs. Megkaphatnám eze­ket a kis papírokat? — Tessék. A magáé. De mire kell? — Emlék. Egy kis emlék. — Bertram szermérmesen mosolyog. — Meg aztán ezek a kis papírok jelentik a bizonyosságot a bizo­nyosságban. — Hát tessék. Segít leszerelni? — Hogyne. Különben hogy van Lilian? — Azt hiszem, kibírta károso­dás nélkül. — Lilian nagyon erős. — Igen Bertram, erős. De tud­ja, ezekkel a mérésekkel az a baj, hogy rengeteg energiát von el az agytól. S az agy sokszor nem ké­pes másként védekezni a károso­dás ellen, csak úgy, ha megvál­tozik. Vagy ha megváltoztat... — Lehetséges volna, hogy hiá­ba... — Ez a mai állapot. Hogy ké­sőbb mi lesz? Ezt pontosan, saj­nos, nem lehet tudni. Különösen egy ilyen beavatkozással járó mé­rés után. — S ha később újra mérnénk? Ha újra vizsgálnánk Liliant? — Nem lehet. Nem szabad. Tiltja az orvosi esküm. — Értem. Köszönöm, Dottore. — Köszönöm Bertram, hogy se­gített leszerelni. Lilian csuklója, bokája, mellka­sa, homloka újra szabad. Kicsit másképp, szabadabban lélegzik, mint a fémek hatalma alatt. Aki jobban megnézi az arcát, azt látja: Lilian szinte mosolyog. Ügy, mint aki győzött. 43. Jones aktákat, lyukszalagokat böngész, jegyzetel. Titkárnője időnként újabb és újabb papírok­kal megrakodva érkezik. Jones néha kisfiúsán rágja a ceruzáját. Órájára néz, magától felvillan a számlap. — Irina! Hívja Charlie-t, legyen szíves! — A titkárnő bedugja a fejét a szobába. — Már itt is van — mondja. — Remek. Köszönöm. Köszö­nöm, Irina. Ha akar, elmehet. Mára végeztünk. — Maguk is? — Ml még nem. — Megint éjszakáznak? Történt valami rendkívüli esemény? — Nem, Irina, legyen nyugodt, nem történt semmi. S ha rajtunk múlik, nem is fog történni semmi. — Akkor én megyek, főnők. Vár a kislányom. — Minden jót, Irina. — Viszontlátásra főnök, vi­szontlátásra, Charlie. Irina elmegy. A férfiak maguk­ra maradnak. Charlie vörös üs­tökét rázza, gyűri, látszik rajta, hogy erősen gondolkodik. — Sikerült megtudnod valamit? — Tulajdonképpen mindent tu­dok. De úgy érzem, hem megyek semmire a tudományommal. Va­lami hiányzik. — Hát kezdd el. Ki ez a Mária? — Nemrég fejezte be a főisko­lát, nemrég költözött el a mamá­jától, és nemrég kérelmezte, hogy visszaköltözzön a mamájához. — Kicsoda ez a mama? — Furcsa szerzet, annyi bizo­nyos. Színésznőként végzett, hol is? Marosvásárhelyen... — mond­ja papírjaiba pislogva. — Az valahol Európában1 van... Magyarországon, ugye? — Nem. Romániában. Aztán át­települt egy házasság útján Ma­gyarországra, majd az apja és a férje barátai segítségével Kana­dába. Így került a kontinensünk­re... — Mária hol született? — Magyarországon. De nem élt ott sokat... Talán néhány hóna­pot. Aztán az anyjával együtt... (Folytatjuk) 9 ... „tágasan” kint. (Pásztor Zoltán felvételei.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents