Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

1980. augusztus 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Hajósi beszélgetések Gazdátlan tanulók? f Hagyományos­sá vált immár a nyaranta is­métlődő hajó" si, képzőművész tábor. Miután az idei véget ért, az illeté­kes közművelő­dési, művésze­ti szakemberek azon törik a fe­jüket: miként lehetne a tava­lyihoz hasonló­an, színvona­lasan, ' vonzó­an megrendezni azt a csopor­tos tárlatot, itt. helyben, amely méltóképpen, beszédesen ad­hatna számot a közös, gyümölcsöző alkotó tevékenységről. A táborzárás előtt néhány résztvevővel beszélgettünk. Az alábbiakban az ő vallomásaikból mutatunk be néhányat. T***3 Mi 0 Pillanatkép a táborból. Vass Csaba szobrász: — Lajosmizsei születésű vagyok; nem idegen ne­kem ez a megye, a vidék. Először jöttem Hajósra, de ha rajtam múlik, nem utoljára. Fával régen sze­rettem volna dolgozni, most lehet benne részem. Sok-sok dolog miatt hasznos az együttlét. De jó a gondtalanság is. Mint a szülők gyermekeikről, úgy gondoskodnak rólunk a tábor szervezői, irányítói. Marosfalvi Antal festőművész: — <Én Szombathelyről jöttem; onnan, ahol jelen­leg élek. Káldi János költő a barátom, akit Bács- Kiskunban ismernek a Forrásból is. A táj, a vidék sajátos arculata gyönyörű. A fák, a növényzet, a né­pi építészet egyenesen lenyűgöző. Inspirál, biztat, lelkesít, alkotásra késztet, sőt kényszerít. Vélemé­nyem szerint ez a csoportos alkotói tevékenység azt menti, ami országosan is pusztulóban van: a kör­nyezet eredeti, régebbi formáját. Egyébként csodá­latos ez a nyüzsgés. Sok hasonló célzatú helyen vol­tam, de ez tetszik eddig leginkább. A legjobb, hogy másokkal együtt lehetek. Wenträger Adolf festőművész: — Harmadszor lehetek itt társaimmal, barátaim­mal együtt. Aki ide ismételten visszatér, igazi öröm­mel teszi azt. Nem túlzás ma már azt mondani: a meghívás felér egy jutalommal. Jogosan érezheti bárki elismerésnek, aki e tábor lakója nyaranként. Nyitott a táborélet; a közönség láthat minket mun­kás-vágy átjár szórakozás, meghitt beszélgetés köz­ben. Tevékenységünket — s ez jó dolog —, a lakos­ság érdeklődő figyelme kíséri. Krebsné Tuska Zsuzsanna kerámikus: — Jó, hogy eljöttem, szeretek itt. Látástól vakulá- sig dolgozom olykor. Én kevesebbet lehetek a sza­badban, ám így is érdekes. Elég egy kicsi séta, hogy a látvánnyal feltöltődjön az ember. Szeretném, ha sok-sok éves múltra tekinthetne vissza egyszer majd a hajósi művésztábor. Török Ágnes fazekasmüvész: — Pozsonyból jöttem, s nem bántam meg. Sőt, el­jövök máskor is, ha módom lesz rá. Kerti kerámiá­kat, vázákat csinálok. Ám nem ez az érdekes; in­kább az itteni légkör, az alkotók, együttléte, közös törekvése. Nagyon jó itt lenni. Nagy Kristóf fafaragóművész: — Többek között azért is dicséretes kezdeménye­zés ez, mert a nemzedékek nagyszerű találkozóját teszi lehetővé. Az óvodástól a nyugdíjasig — család­tagok, rokonok, barátok is —, itt mindenki fest, fa­rag, munkálkodik valamin. Az is felbecsülhetetlen, hogy naponta százak és százak kerülnek közelebb valamilyen formában a művészetekhez. A faragás, festés, rajzolás mellett van itt fazekasság, szövés­fonás, játékkészítés és sok egyéb tevékenység. De a legnagyszerűbb, legáldásosabb, hogy mindez egy he­lyen kölcsönösen egymásra hatva. Varga Mihály Hirtelen azt hittem, hogy ■BmBHKwm.. .JHH nem jól hallok, nem jó látok. MCVgCS hclVZCt Hat .iskolára való gazdátlan I» A GYAKORLATOT gyében. Eny- MEG KELL FIZETNI nyi mezogaz­gazdasági szakközépiskolában ugyanis kisebb-nagyobb bi­zonytalanságot okoz az ősszel kezdődő gyakorlati foglalkoz­tatás. Ezek az intézmények szakmunkásképző jellegűvé váltak, ami annyit tesz, hogy az érettségi mellett a szakmunkás vizs­ga követelményeit is teljesíteniük kell a végzős lányoknak és fúknak. Fontosabbá vált tehát a gyakorlati képzésük, ami — összes költségével egyetemben — az úgynevezett bázis­gazdaságokra hárul a két utolsó évfolyam, a harmadik és ne­gyedik osztályok esetében. De miből fizessék a szóban forgó gazdaságok a szállítást, a munka­ruhát, az étkeztetést, a többlet- munkadíjat, s nem utolsó sorban a tanulmányi ösztöndíjat? Termelé­si költségként nem számolhatják el a kiadásokat Akkor 'hát a nye­reségből menjen? Annak viszont kárát látnák a felnőtt dolgozók. És miért éppen ők fizessék, ami­kor az érettségizett mezőigazdasá­gi szakmunkásoknak csak; elenyé­sző része marad náluk dolgozni. Mindenkire igényt sem tarthatná­nak Ennyiben találtam gazdátlan gyerekeket, ha egyáltalán lehet őket így nevezni. A valóságban színüket sem láttam, mert a tan­épületek egyelőre kihaltak, a fo­lyosókon és az osztálytermekben legföljebb festékfdltoktól tarkálló építők ügyködnek fütyörészgetve. A helyzetük sem egyformán ad okot az aggodalomra. .Hiszen a Kiskőrösi Állami Gazdaság vagy a Bajai Mezőgazdasági Kombinát például az ösztöndíjuk kifizetését is vállalta. S ez nagy szó! A töb­bi költséget valahogy ugyanis könnyebb elszámolni. KILÁTÁSOK A hat közül az egyik mezőgaz­dasági szakközépiskola Kiskun­halason működik, II. Rákóczi Fe­renc nevét viseli. Mellette emele­tes lakóházak állnak, szemben a kuruc vitézek emlékének szentelt tér húzódik. 'Az igazgatói iroda ablakaiból viszont messzebbre kell látni: egészen a gyakorló gazda­ságok földjeire. Időben pedig elő­re: legalábbis az elkerülhetetlenül közelgő tanévkezdetere. Márpedig a kilátás egyelőre nem túl rózsás — ezt lehet érezni Szabó Károly igazgató és helyet­tese, Lukács János szavaiból. Ami az első és második osztályos ta­nulók gyakorlati foglakoztatását illeti', sokkal nyűgödtabbak. Bő­vül és korszerűsödik a tanműhely. Igaz, szakoktató-hiánnyal kell számolniuk, mert az osztályok az eddigi kettő helyett, három cso­portra válnának szét, hogy alapo­sabban megismerkedhessenek a lakatosmunkákkal, fúrással-fara- gással, hegesztéssel és a gyalupad- daL S a régi iskolatípus heti egy gyakorlónapját kettő váltotta fel. Ennél is nehezebb feladat vár azokra, akik a szakmunkás jelle­gű középiskolai képzés további gyakorlati munkáival állnak szem­közt. Ebben a rendszerben az idén jutottak el a növénytermesztő gépész és a mezőgazdasági gép­szerelő tanulók a harmadik osz­tályig. Heti két napon át a több­ször emlegetett .Tbázisgazdaság- ra” 'hárul a foglalkoztatásuk. Egy- egy osztályba pedig több mint harmincán tartoznak. SZÁMLA ELŐZETES Két évvel ezelőtt már elkészült egy följegyzés a költség-számítá­sokról. A szakközépiskola és az állami gazdaság 'igazgatója sorra vette a tételeket. A harmadik és negyedik osztály ösztöndíja összesen 456 500 forint egy évre. A munkaruhák 95 200 forintba kerülnek. Az étkezési költségek több mint kétszer eny- nyit tesznek ki. A szállás — éj­szakánként húsz forintjával — 160 200 forintba kerül. A szállítás 300 ezer, a tisztálkodás 40 ezer, a szakközépiskolásokkal való fog­lalkozás bérpótléka 100 ezer fo­rinttal iratkozik föl az előzetes számlára. A gépműhely szükséges átalakí­tásával, s a gyakorlati képzés egyéb feltételeivel 'együtt a vég­összeg bőven meghaladja a két­millió forintot. A szakmunkás- képzési alapból várható juttatás ennek viszont csak a töredékét fe­dezi. PATT-ÁLLÁS Csoda-e, ha az állami gazdaság és a szakközépiskola együttmű­ködési megállapodása mindmáig aláíratlan? Mert ez derül ki a lehetséges intézkedési, illetve a megoldást sürgető szint következő állomáshelyén, a megyei tanács művelődési osztályán,. Kiinger Adám irodájában. Az egyik sar- kalatos, vitatott pont a következő: „a gazdaságban gyakorlati képzé­sen résztvevő százhúsz tanuló ösztöndíját a gazdaság saját pénz­ügyi alapjából nem tudja fizetni. Amennyiben az ösztöndíj kifize­téséhez központi költségvetésből I—harag nélimM támogatást kap a gazdaság, akkor tudja vállalni az ösztöndíj kifize­tését." Egymást fojtogató harag azért nincsen az aláírásoktól tartózkodó felek között. A szakközépiskola vezetői megértik a gazdaság ér­dekeit és szempontjait. Hasonló helyzetben, valószínűleg ők sem tennének másként. Ha sakkozná­nak, akkor azt mondanánk, hogy patt. Egyenlőre annak a huszonnégy fiatalnak a gyakorlati képzése és ösztöndíj-forrása látszik meg­nyugtatónak, akiket a helyi Vö­rös Október Tsz „vállalt el”. Sza­bályos, pecséttel ellátott, kézjegy­gyei hitelesített, a július 4-i kel­tezésű együttműködési szerződés is. Csupán a záradék bizonytala­nét el: „a fenti megállapodás hosz- szú távra megoldást nem jelent­het, hiszen a tsz olyan tanulóknak a költségeit fedezi, akik nem ná­lunk fognak dolgozni. Feltétlenül jogszabály-módosításra lenne ez ügyben szükség”. ÉRDEKEK Az idézgetést lehetne folytatni. A párt 1972-es oktatáspolitikai határozatából is, amely az oktatás és az élet, a gyakorlat követelmé­nyeinek közelítését szorgalmazza. Aztán, négy év múlva megjelent a Minisztertanács határozata a szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közreműködő vállala­tok együttműködéséről. Rövide­sen a végrehajtási utasítás is nap­világot látott, majd a Magyar Közlönyben lehetett olvasni a szakközépiskolákban folyó szak­munkásképzésről. A következő, minisztériumi intézkedési lépcső­fok hiányzik — legalábbis a me­zőgazdaságot illetően. Mindenesetre tény, hogy a ko­rábbinál nagyobb szerepet kapott a tanulók gyakorlati fölkészítése. A gazdaságoknak a szakmára vo­natkozó követelmények szerint kell garantálniuk a foglalkozáso­kat és gondoskodni a fiatalok ne­veléséről, egészségük és tesi ép­ségük megóvásáról. Nagy a fele­lősségük. Kérdés, 'hogy ezt pusztán embe­ri, esetleg személyes kapcsolatok alapján vállalják-e? Aligha. Ér­dekek forognak kockán, és e szerint cselekszenek a vezetők is, ami nem róható fel nekik, hi­szen a szabályozók erre építenek. Egyik megoldási lehetőség, hogy a leendő, érettségizett szakmun­kások képzésében érdekelt többi gazdaság is járuljon hozzá az üze­mi gyakorlatok költségeihez. Az idő sürget: szeptember eleje már nincs messze. Mindenesetre legyen — lehes­sen — a mezőgazdasági nagyüze­meknek is érdekük, hogy az alapos gyakorlati képzés érdekében dönt­senek. Mégpedik a tanulók, a ké­sőbbi szakemberek, illetve a föl­készülten végzendő szakmunka javára. Halász Ferenc Hazánk, Közép-Kelet-Európa 9. Fasizmusok Elöljáróban történészi kulissza- titkot kell elárulnunk: sajnálato­san hiányos a kelet-európai fa­sizmusok ismerete. A történettu­domány és a politikai gondolko­dás az összehasonlító vizsgálatok helyett még mindig hajlamosabb a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus általánosításá­ra; inkább ezek jellegzetességei­vel helyettesíti az egyes helyi fa­sizmusok sajátosságait. Ugyanak­kor, érthető okokból, például a román történetírás inkább a szo­cialista jelen közvetlen előzmé­nyeinek tekinthető 1944-es augusztusi fordulatot járta körül,' mint az Antonescu-diktatúra, vagy a Vasgárda problematikáját. Hasonló a helyzet Szlovákiában, a szlovák nemzeti felkelés és a szlovák fasiszta Tiso-állam vi­szonylatában is. A példákat sza­poríthatnánk. Ami minket, ma­gyarokat illet, hajlamosak va­gyunk egyfajta doktrinér szőr- szálhasogatásra a hazai fasizmus- vitákban: a Horthy-rendszer jel­legéről elhangzó minősítések az ellenforradalmitól a fasisztáig a jelzők meglehetősen széles körét vonultatják fel. Mindenesetre azért a segítő di- mltrovi koncepció mellett, amely a klasszikus, a német fasizmus lé­nyegét kívánja megragadni, és azt a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább militarista ele­meinek nyílt, terrorisztikus dikta­túrájaként írja le, a kelet-euró­pai fasizmusok sajátosságairól is vannak különös ismereteink. Feltétlenül megállapítható, hogy az elmaradottság, a történelmi fáziskésettség szoros kapcsolatban van az Irányzat itteni jelentke­zésével. A polgáriasultság korlá­táit lebontandó, a növekedési és strukturális problémákat megol­dandó egyes társadalmi rétegek és csoportok (főleg a kispolgár­ság és a lumpen elemek) külön­böző fasiszta mozgalmakhoz és ideológiákhoz fordultak. A várt világforradalom elmaradása, a ta­nácsköztársaságok kudarca, az erős nacionalista és antikommu- nista hangulatkeltés csak erősítet­ték ezt az irányzatot, Ám ha bi­zonyos kelet-európai tényezők fo­kozták, mások gyengítették a fa­siszta prediszpoziqiókat. Például az ebben a térségben (főleg Szlo­vákiában és Magyarországon) a fasizmus szálláscsinálójának sze­repét is betöltő keresztényszocia­lizmus nyugat-európai testvér­mozgalmaival szemben ugyan fo­kozatosan elvesztette kezdeti de­mokratikus és plebejus vonásait, az eredeti ideológia maradványai egyben korlátozták is a mozga­lom jobboldali radikalizmusának teljes kifejlődését. A munkásmoz­galom formai eszköztárából való átvételek pedig — bár a dema­góg tömegbefolyásölást célozták — egyben segítették bizonyos ele­mek eltávolodó ocsúdását is. Vagy nézzünk más eredeti ke­let-európai sajátosságot. A né­pies gondolat jobboldalának ro­mantikus kulturális vágynacioria- lizmusa ugyan vastagíthatta a fa­siszta irracionalizmus ideológiai felhámját, de például a magyar- országi népiesek fő vonulatukban alapvetően racionalisták voltak (ez különös sajátosság a térség­ben, és nem véletlen, hogy ez az irányzat végül baloldalivá vált), a romániai populisták misztiká­jában pedig éppen a nemzeti-népi sajátosságnak tekintett ortho- doxia, a túlfűtött vallásosság volt a korlátozó elem. Mégis, függetlenül az elmon­dottaktól, a korszak egészére megállapítható, hogy az egyes ál­lamok többé vagy kevésbé súlyos fasiszta vonásokkal voltak terhel­ve. Akkor is igaz ez, ha totális fasizmusról ebben a térségben nem beszélhetünk, hiszen bizo­nyos polgári liberális elemek, az előbb felsorolt korlátozó ténye­zők nem engedték ezt kifejlődni. Csehszlovákia volt az egyetlen pozitív kivétel. A korabeli Euró­pa talán legfejlettebb polgári de­mokráciájaként élte át az idő­szakot, és a hatalomba nem en­gedett fasisztoid beszivárgást. Más kérdés, hogy a megoldatlan, vagy mesterségesen szított nem­zeti nehézségek a szudétanémet és szlovák nemzeti mozgalmakat egyre inkább a csehszlovák ál­lam felbomlasztására törekvő ná­ci Németország felé taszították, s így a külpolitikai orientáció nem lényegtelen ideológiai meghatáro­zottságokat is eredményezett a Henlein és Tiso-féle mozgalmak­ban. (Közbevetőleg: bizonyíték ez arra, hogy a hatalomhoz vezető úton egy mozgalom messzeme­nően átalakulhat, és különösen Kelet-Európábán a külpolitikai meghatározottság döntő szerepet játszhat. Bulgáriában és Jugoszláviában — Magyarországgal és Romániá­val ellentétben — nem volt ko­moly fasiszta tömegmozgalom, ha­nem olyan diktatúrák alakultak ki, amelyek fasiszta módszereket is adaptáltak. Különösen Bulgá­ria volt jellemző, ahol a diktató­rikus és liberális kormányzatok váltótták egymást. A baloldal, a kommunisták és a parasztpárt hagyományosan nagy ereje mind­végig akadálya volt a bolgár fa­sizmus kiteljesedésének. Romá­niában bizonyos fokig más volt a képlet. Az első világháború nagy kelet-európai haszonélvezője, győztes ország volt, amely fejlet­tebb Viszonyok között a 20-as, 30-as években sok liberális vonást is mutatott. Ám az általános euró­pai jobbratolódás és a széteséstől való félelem az 1939—40-es nem­zeti válság itt is a diktatórikus, esetenként a fasiszta tendenciá­kat támogatta, és vezetett végül is az egyértelmű német orientá­cióhoz, az Antonescu-diktatúrá- hoz, a külpolitikai indítékú fasi- zálódási törekvésekhez. Ami Lengyelországot illeti, a két világháború között egyértel­műen antiliberális uralmi rend­szer jött létre, amelyben a fasisz­ta vonások egyre markánsabban jelentkeztek. A lengyel történé­szek szerint különösen Pilsudski diktatúrájának bukása után tör­tént bizonyos alkalmazkodás a feltörekvő nyugati szomszédhoz. Az egymással versengő jobbol­dali csoportok váltakozásai, a konszolidáció hiánya is erősítette ezt az irányzatot. Magyarországon a Trianon-sokk és a belső gazdasági feltételek a 30-as években tovább erősítették a szélsőjobb tömegbefolyását. Az uralkodó ellenforradalmi elit ugyan lavírozni próbált a német­barátsággal, hogy elkerülje a sa­ját hatalmát is veszélyeztető to­tális fasizmust, ám az ország- gyarapító látszatsikerek a szél­sőjobb, és az egyértelmű német orientáció malmára hajtották a vizet. Mindezt betetőzte 1944 ősze, amikor Szálasi totalitarianizmusa teljesen kiszolgáltatta az országot is a német fasizmusnak. Mégegyszer összefoglalva: a belső feltételek, a külpolitikai orientációváltás, a munkásmoz­galmon belül zajló, ellenségeske­désig menő viták Kelet-Európá- ban elősegítették az antiliberális, antidemokratikus fasisztoid ten­denciák erősödését. A térség or? szágai, az uralkodó és hatalmon levő politikai csoportok nem tud­ták és nem is akarták kivonni magukat a forradalomellenes si­ker lehetőségeivel kecsegtető uralommentő kísérletből. Vállal­ták és vele buktak. Derer Miklós (Folytatjuk.) Történelem szőnyegbe szőve Az ulánbátori Forradalmi Mú­zeumban egy 1951-ben készült kü­lönleges, nagyméretű szőnyeg lát­ható. Történetét alkotója, Khandkhuu mester így meséli el: „1951-ben országos mozgalom indult Mongólia-szerte azért, hogy új munkasikerekkel ünne­peljük meg a népi forradalom 30. évfordulóját. Elhatároztam, hogy C. Cevegdzsav népművész rajzát felhasználva, készítek egy olyan nagy — 4X5 méteres — szőnyeget, amely a Mongol Népköztársaság 30 éves fejlődésének fő szakaszait ábrázolja.” „Harminc év történetét egy sző­nyeg „vásznán” kifejezni, nem könnyű dolog! De ha az ember szereti a munkáját, örömmel teszi! öt hónapba került, amíg a sző­nyeget — 30 különféle színű fo­nal f elhasználásnál — megszőt­tem. Megpróbáltam minden ügyes­ségemet beleadni, szívvel-lélekkel dolgoztam! Amikor pedig meg­tudtam, hogy ezt a szőnyeget — más iparművészeti alkotásokkal együtt — a berlini világifjúsági találkozón is kiállítják, örömöm határtalan volt, olyan büszke vol­tam hazámra!” A mester a hires ulánbátori sző­nyeggyár egyik alapitótagja volt. Kiváló munkájáért „A munka hő­se" kitüntetést kapta. Ma már nyugdíjas, de gyakran ellátogat a szőnyeggyárba, hogy tanácsaival segítse a mai fiatalokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents