Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG NYILATKOZATA Camp David kudarcát bizonyítja Korszakalkotó szerződés Helmut Schmidt üdvözlő távirata a szovjet vezetőknek Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja kedden táviratban üdvözölte Leonyid Brezs- nyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét és Alekszej Koszigin miniszterelnököt a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásának tizedik évfordulója alkalmából. Hans-Dietrich Genscher szovjet kollégájához, Andrej Gromikóhoz intézett táviratában ugyancsak a moszkvai szerződés, jelentőségét méltatta. „A jövő arra kötelez bennünket, hogy az eddig járt utat a következő években is folytassuk és nehéz időszakokban is gondoskodjunk arról, hogy az országaink közötti kapcsolatok szerződésünk célkitűzéseinek megfelelően szilárdnak és féjlődőképesnek bizonyuljanak” — írja táviratában Helmut Schmidt. Genscher külügyminiszter üzenetében rámutat, hogy a moszkvai szerződés aláírása óta a kétoldalú kapcsolatok rendkívüli mértékben fejlődtek, és annak a reményének ad hangot, hogy a szovjet—nyugatnémet viszony tovább javul és a jelenlegi komoly nemzetközi helyzet is enyhülni fog. (MTI) Honecker—Schmidt találkozó .Az NDK sajtója ma első oldalon számol be arról, hogy Ewald ÍVIoldt nagykövet az NDK állandó NSZK-beli képviseletének ve- • zetóje tegnap Bonnban hivátalo- san is átnyújtotta Erich Honecker meghívását Helmut Schmidt számára, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja tegyen munka látogatást a Német Demokratikus Köztársaságban. A találkozóra augusztus 28—29-én a Werbellin-tónál kerül sor. Az NDK vezető lapja, az NSZEP főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke és az NSZK kormányfője megbeszéléseinek céljára és tartalmára is utal- akkor, amikor Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker hétfői krími találkozójával összefüggésben kiemeli, hogy a szovjet és az NDK vezető megkülönböztetett fontosságot tulajdonít . a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szerződések és egyezmények, az enyhülési folyamat, és annak jogi alapjai iránti lelkiismeretes magatartásnak. Pártállásra való tekintet nélkül vezető helyen adtak hírt a hivatalos bejelentésről a nyugat-berlini újságok is. , A Szakszervezeti Világszövet-j ség Prágában közzétett nyilatkozatában támogatásáról biztosította aiz ENSZ-közgyülésnek a palesztin kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán hozott határozatot, amely síkraszáll a palesztin nép önrendelkezésihez, független önálló palesztin állam létrehozásához való joga mellett és követeli, hogy 1980 november 15-ig feltétel nélkül vonják ki az izraeli csapatokat valamennyi megszállt arab területről. A dokumentum, Edward Kennedy szenátor tegnapelőtt gyakorlatilag elveszítette reményét arra, hogy elnyerje pártja jelöltségét az őszi elnökválasztásra, és kilépet^ a további küzdelemből. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a kormányon levő párt ismét Carter elnököt választja hivatalos jelöltjévé. A Demokrata Párt 38. konvenciójának nyitó ülésén, amely hétfőn este zajlott le New Yorkban, a küldöttek nagy többséggel elvetették Eld ward Kennedy támogatóinak és a Carteri politika ellenfeleinek azt a javaslatát, hogy az egyes államok delegátusai saját belátásuk szerint szavazhassanak a jelölt személyét illetően. Ez lényegében azt jelenti, hogy Cantéi* újbóli jelölését senki sem tudja megakadályozni. Elméletileg még lehetséges, hogy a tényleges szavazásig felmerül egy új jelölt neve, hiszen az erre vonatkozó javaslathoz a konvenció szerint a küldöttek mindössze egytizedének alá-* írása szükséges. Edward Kennedy rövid sajtóértekezleten elismerte, hogy Carter imponáló győzelmet aratott és bejelentette, hogy nem folytatja a harcot az elnökjelöltségért. Kilátásba helyezte viszont, hogy továbbra is beleszólást igényel a demokrata párt politikai platformjának alakításába. A konvenció hátra levő napjaiban Kennedy előreláthatólag megkíPORT-AU-PRINCE Haiti területén az Allen nevű forgószél áldozatainak felkutatása során már eddig is több mint 100 holttestre bukkantak Haitiban a mentőalakulatok. Elképzelhető amely egyebek között követeli, hogy valamennyi a palesztin és általában a közel-keleti kérdéssel foglalkozó ENISZ-fórumon és nemzetközi tanácskozáson a Palesztin Felszabadítási Szervezet teljes jogú tárgyalófélként vegyen részt, a világ dolgozóinak és a szakszervezetek állhatatos harcának eredményeként született és egyben a Camp David-i különalku kudarcát is bizonyítja. A Szakszervezeti Világszövetség a továbbiakban megállapít• Egy lelkes részvevő az ülésszakon. sérti elfogadtatni, főként gazdaságpolitikai reformokat követelő programjának egyes részeit a Carter-szá mnyal. Erre jó esélyei vannak, mivel az elnök mindent el fog követni, a pártegység látszatának megőrzéséért és Kennedy támogatásának megszerzéséért. A novemberi választásokon ugyanis a mostaninál sokkal nehezebb csatát kell megvívnia Ronald Reagannal, a Köz- társasági Párt jelöltjével szemben. Reagan népszerűségi mutatói ez idő szerint sokkal jobbak, mint bármely tehetséges vetélytársáé, így Carternek égető szüksége van a Demokrata Párton' belüli harcok megszüntetésére. azonban, hogy végül is 200 fölé emelkedik a halottak száma — közölték hivatalos helyről. Mint ismeretes, a hurrikán múlt kedden óránként 170 mérföldes sebességgel söpört végig a sziget- országon. ja: a palesztin kérdéssel foglalkozó határozat elfogadására rendkívül nagy szükség volt egy olyan időszakban, amikor Izrael — kihívást intézve a nemzetközi biztonság ellen — fokozza agresszív lépéseit és jogtalanul bekebelezte Jeruzsálem arablakta részét A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozata végezetül újból elítéli Izraelt agresszív, annexiós és elnyomó politikájáért, amelyhez gazdasági és katonai segítséget kap az Egyesült Államoktól. Zárt ajtók mögött Jeruzsálemről A Biztonsági Tanács tagjai • hétfőn zárt ajtók mögött megbeszélést folytattak Jeruzsálem kérdéséről. Azt a 40 iszlám ország által a múlt héten előterjesztett határozattervezetet vitatták meg, amely a Jeruzsálem bekebélezé- 1 séről hozott izraeli döntés elítélését és Izrael elleni diplomáciai és gazdasági szankciók meghozatalát követeli. A tervezet felszólítja Izraelt, hogy november 15-ig vonja vissza azt a parlamenti döntést, amely — figyelmen kívül hagyva az ezt tiltó ENSZ-határozatot — megváltoztatta Jeruzsálem jogállását és Izrael „oszthatatlan és örökös fővárosává” nyilvánított» a városi Kormányalakítási tárgyalások Iránban Tegnap kezdte meg kormánya alakítási tárgyalásait Mohammad Ali Radzsai Irán újonnan megválasztott miniszterelnöke. Első síij tóértekezletén Radzsai megerősítette. hosv miniszterei Khomeini Ajatollah szempontjai alapján szigorúan az iszlám alkotmány szellemében fogja kiválasztani. Noha a kormányalakításra az iráni törvények értelmében tíz nap áll a miniszterelnök rendelkezésére Teheránban máris megindultak a találgatások a kormánytagok személyét illetően. Biztösrá veszik, hogy Radzsai kizárólag az Iszlám Köztársasági Párt elkötelezett híveiből állítja össze kabinetjét. A kormányfő minden valószínűség szerint Dzsa- leddin Fariszt jelöli valamelyik kulcsminisztérium élére. Ghotbzadeh jelenlegi külügyminiszter már korábban közölte, hogy nem kíván tisztséget betölteni az új kormányban. A második világháború után kötött, nemzetközi szerződések köztit jelentőségében csak nagyon kevés múlja felül azt az okmányt, amelyet immár éppen egy évUzerle Moszkvában Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt írt alá: á Szovjetunió és az NSZK szerződése ez, s a tizedik évfordulón bízvást mondhatjuk, hogy hatását tekintve lényegesen több, mint két ország megállapodása a békés egymás mellett élésről. Előzmények Ezt a szerződést akkor méltányolhatjuk teljes értékűen, ha történelmi összefüggéseiben vizsgáljuk. Tény, s a ma élő generációk közül a fiatalabbaknak ezt már él kell mondani, mert hiszen nem élhették át, hogy a második világháborút követően Nyugat- Németországnak, a mai szövetségi köztársaságnak életrehívói mindenekelőtt azt a szerepet sz.ánták, hogy váljék előőrsállammá Európában a szocializmus pozíciói elleni általános offenzívá- ban. Eg víg fő politikai eszköze ennek a programnak az úgynevezett revansizmus volt. A revan- sizmus pedig nem volt — s maradványaiban ma sem — más, mint megtörtént társadalmi változások és meghúzott európai államhatárok kétségbevonása. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a Szovjetuniót és európai szövetségeseit, tehát mindazokat a népeket, amelyek a hitleri birodalomnak korábban áldozatul estek, majd a fasizmus bukását követően n történtekből mélyreható konzekvenciákat vontak le, sakkban tartsák, megfélemlítsék. Évtizedek teltek el e politika jegyében. S csakis a kelet—nyugati erőviszonyokban a hatvanas évek folyamán a szocialista államok javára bekövetkezett döntő pozíció) avulások vezettek el oda. hogy az NSZK-ban is követelni kezdték a szociáldemokrata ellenzék legerőlelátóbb vezetői az or szág egész külpolitikájának felülvizsgálatát. A revansizmus bukása 1969 őszén az NSZK-ban új koalíció" jutóit» korrnányhatalőhi- ra: Willy Brandt szociáldemokrar tái és Walter Scheel szabaddemokrata pártja. Ma már történelmi tény, hogy ezek az államférfiak felbecsülhetetlen szolgálatot tettek e kontinensnek a szovjet— nyugatnémet szerződésre tett moszkvai ajánlat elfogadásával. Elindult tíz esztendővel ezelőtt egy folyamat, amit az NSZK új keleti politikája néven emlegetnek, s ami — tömören, meghatározva — nem több, de nem is kevesebb, mint a tőkés Európa legerősebb államának kiegyezése a szocialista Európa egészével, a békés egymás mellett élés, a határok tiszteletben tartása alapján, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekedve. A szovjet—NSZK szerződést ugyanis követte az NSZK és az NDK alapszerződése, tehát a szocialista német állam teljes szuverenitásának az elismerése, a lengyel—NSZK szerződés, amely pecsét az Odera—Neisse határon, aztán a prágai szerződés, amely nyugatnémet részről politikai jóvátétele a csehszlovák állam 1938—39-ben végrehajtott megsemmisítésének. Szocialista szövetségeseinkkel együtt, mi is e folyamat egyik alkotóelemeként teremtettünk teljes értékű diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. Végül, de korántsem utolsósorban, idetartozik a Nyugat-Berr linre vonatkozó négyhatalmi megállapodás, amely felszámolta a második világháború után keletkezett legveszélyesebb európai válsággócot. i A szovjet—nyugatnémet szerződés, a nyomában kibontakozott folyamat nélkül Európa soha sem jutott volna el á helsinki biztonsági értekezlet záróokmányáig. Kontinensünk sem juthatott volna abba a politikai állapotba, amelyre ma is az a jellemző, hogy alapjában véve kedvező hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. Ma nemcsak azt mondhatjuk, el, hogy Európában nincs akut válság, hanem azt is, hogy Moszkva és Bonn viszonya a világbéke erősítője. Schmidt felismerése önámítás volna az .évfordulón nem ejteni szót arról, ami ma árnyékot vet az NSZK nemzetközi pozícióira, Bonn é= a .szocialista országok viszonyára. Ez a NATO rakétafegyverkezési programjának szorgalmazásában játszott nyugatnémet szerep. Igaz, amikor Bonnban rájöttek: az Egyesült Államok mai vezetői őket is eszközül akarják felhasználni a Szovjetunió ellen kezdeményezett új.| .eppolitikájúkhpz, ,, Helmut Schmidt kormánya volt az:! is,j amely legelsőül próbálta' é ptög- ram rossz szellemét korlátozni. Van tehát remény arra, hogy e roppant jelentőségű probléma kezelése közben a nyugatnémet kormány a jövőben többször gondol a moszkvai szerződés betűjére és szellemére, mint eddig tette. Hajdú János CARTER BIZTOS JELÖLT Nem született meglepetés a demokrata konvención Kétszáz áldozatot követelt az „Allen” AFRIKA Az éhező kontinens Lassan a nyár vége felé közeledünk. Magyarországon — csakúgy, mint Európa nagy részén — megtelnek a magtárak, biztonságban van az ország jövő évi kenyere. Ez így természetes számunkra. Kevés hír férkőzik hozzánk közel a világ olyan részeiről, ahol nemcsak természetes dolog, de még a biztosított mindenki számára. Az esztendő eleje óta ismét éhínségről érkeznek, hírek Kelet- Afrika sok országából. Afrika szarvától délre, le Mozambik és Zambia északi határáig, egy Nyu- gat-Európánál nagyobb terület szenved. Uganda, Kenya, Szomália, Tanzánia, Etiópia'egyes körzetei újra szomorú szenzációval szolgálnak. A legsúlyosabb veszély A képek, beszámolók szívszorí- tóak: esőt hosszú idő óta nem látott, fölrepedezett földek, csene- vész, a tengődő állatok által csupaszra rágott bokrok, kiszáradt vetemény. Vézna, az éhségtől fel- puffadt hasú gyerekeik, menekült- táborokba zsúfolódott, minden reményüket elvesztett tízezrek. Nem először — s sajnos, bizonyosan nem utoljára — sújtja a fekete kontinens óriási területeit a szárazság. A hűvös statisztika is azt bizonyítja: napjainkban Afrikában a legsúlyosabb veszély az éhség. Itt található a világszervezet által diplomatikusan „rendkívüli élelmiszerhiányban szenvedőnek” jellemzett 26 ország közül 17. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) ' vezérigazgatója, Eduard Szauma néhány héttel ezelőtt Loméban, Togo fővárosában az afrikai regionális konferencia befejezése után megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra. Becslése szerint a kontinensen jelenleg 70 a napi többszöri étkezés nem mindennapi betevő falat sem^ • Egy kicsi kenyeret! — Éhező afrikai gyerekek. millió ember éhezik, s egy lakosra mintegy 10 százalékkal kevesebb élelmiszer jut, mint egy évtizeddel ezelőtt! Változatlanul veszélyes a helyzet — a már említett államok mellett — a Szahel-övezetben is: ez a Szaharától délre fekvő térség kelet-nyugati irányban, majd hat és fél ezer kilométer szélességben húzódik keresztül a kontinensen. A Szahel-övezet több országa a világ legszegényebbjei közé tartozik — joggal nevezhetjük őket a „fejlődők legfejletlenebbjeinek”. (Az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem alig éri el a 100—200 dollárt.) Afrika ezen körzeteiben a szá0 Mindent elpusztít a szárazság. razság pár évenként ismétlődően visszatér: legutóbbi 1973—74-ben a Szahel-vidók éhínsége legalább 20 millió embert érintett, a halottak számát negyed millióra tették. Ehhez képest 1980 áldozatai — egyelőre — csekélyebbek. Számuk azonban a mostani nyári hónapokban már elérte a napi (!) 400—500-at. Inkább fegyverekre ? •A szakértők ráadásul figyelmeztetnek: a potenciális veszélyek még a hat évvel ezelőttinél is nagyobbak. Előszöris nem látnak reményt a helyzet javulására: az adatok azt mutatják, hogy Afrika egyre képtelenebb saját ellátására. Az élelmiszerhiány a gabonaimport többszörös emelésére kényszerítené az ínséget szenvedő államokat, ehhez viszont nem elegendőek anyagi eszközeik. Különösen, hogy a nemzetközi infláció, az importált kőolajtermékek és a műtrágya áremelkedése is őket sújtja leginkább. A nemzetközi segélyezés' problémái is nehezítik a helyzetet. Bár az ENSZ szervezeteinek és más humanitárius csoportoknak a tevékenysége tiszteletre méltó, az elmúlt évek tapasztalatai mégis azt bizonyítják, hogy a segély- szervezet távolról sem működik tökéletesen. Ráadásul sok kormány könnyebben szánja rá magát a hadikiadások növelésére, mint a fejlődőknek juttatott kölcsönök, vagy segélyek arányának emelésére. S ehhez még hozzátehetjük, hogy a harmadik világ országai is egyre tekintélyesebb ösz- szegeket fordítanak fegyverkezésre. A pénzbeli, s még inkább az élelmiszer-támogatás összegyűj-' tése is sokszor nehézkes; ha, pedig a szállítmányok megérkeznek rendeltetési helyükre, ott a szállítóeszközök s az úthálózat hiánya hátráltatja a szétosztást. Egy tányér étel Végül azt sem lehet elhallgat-» ni, hogy több országban a politikai fejlemények, a fejlesztési tervek elhanyagolása, a minden szi'nT ten jelentkező korrupció is hozzájárult a nehéz helyzet kialakulásához. Így a katasztrófáért nem ■lehet kizárólag az időjárást felelőssé tenni! Ugandában például az Idi Amin bukását követő bizonytalanság okozott károkat', Kenyában pedig a kormány elhibázott árpolitikája vezetett előre fel nem mért gondokhoz. Az 1978-as. rekordtermés után 30,/Százalékkal csökkentették a gabona felvásárlási árát, s exportálni is kezdtek. A parasztok ennek következtében más — jövedelmezőbbnek tűnő — terményeket, például cukornádat ültettek. Az eredménye az év elején az ország gabona tartaléka mindössze kilenc napra volt elegendő! Persze, a legfőbb ok: az esők elmaradása. Ez az, ami az amúgy- ' is szűkös tartalékokkal rendelkező afrikai törzseket a városok környékére, vagy a menekülttáborok- • ba hajtja. Különösen védtelenek’ a nomád állattenyésztők, akiket az aszály, csordáik elvesztése mindenfajta létalaptól megfoszt. Számukra kevés biztatást nyújta-, nak a ködös áttelepítési tervek, vágj» a következő évtizedre elhatározott nagyszabású agrárprogramok. Jelenleg nintís más reményük, mint hogy a ménekülttábo- rokba befutó segélyszállítmányokból az ő tányérjukra is jut valamennyi. Szegő Gábor . 1 ff
