Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
1980. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Győzelem Núbiában MINDEN IDŐK LEGNAGYOBB RÉGÉSZETI MENTŐAKCIÓJA NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS, TECHNIKAI BRAVÚR .iszaPba a phiiéi Isis-szen- Sziklatemplomok, tely? Vízinövények bújnak ki Hathor is- r, , r tennő szemeiből? Ramses fáraó 20 méteres faraOSZObrok, szobrai, hasztalan várják a tófenéken az AVP7rpAPK frpvknk eltető Napisten sugarait? Csak búvárok ta- vvvzreues jresKUK nulmányozhatják Faras bis Dal-nál, a Nílus nyugati partján a felbecsülhetetlen értékű sziklarajzokat és föliratokat? Halak úszkálnak az időszámítás előtti negyedik századból fennmaradt Nektanebo-csarnokban? Az új mesterséges „tenger” iszonyú tömege darabokra mállasztja Abu Simbel monumentális nagytemplomát? Megsemmisül az emberiség történetének csodálatos kincsestára az asszuáni duzzasztók szorításában? Fejlődéséért fel kell áldoznia Egyiptomnak és Szudánnak a núbiai sivatag műemlékeit? Indokolt volt az aggodalom, a rettegés! A Nasszer elnök irányításával gyorsan gyarapodó Egyesült Arab Köztársaság nagyon várta a hatalmas afrikai folyótól remélt energiát. Az erőmű-létesítést 1958. december 26-án, az afrikai ország számára előnyös feltételekkel elvállaló Szovjetuniótól rövid határidőt kértek. 1960 januárjában meg is kezdték a magas gát építését. A tervek szerint az egyiptomi Asszuántól a szudáni El Ka- taraktig húzódik a 160—180 méter mély tározó. A mintegy négyszáz kilométer hosszú tó a Belső-Afrikába vezető kereskedelmi és hadiút legfontosabb szakaszán húzódik. Évezredek randevúznak a homoktengerben! Területén az egyiptomi, a klasszikus antik, a középkori antik, a középkori keresztény és az arab—iszlám kultúrák vetélkednek. Az ásványi kincsekben gazdag birodalom urai vad rabló- hadjáratokkal gyarapították mérhetetlen vagyonukat. Bölcsen az UNESCO-hoz fordult segítségért az akkori haladó — következésképpen minden értékért felelősséget érző — kormányzat. A szudáni vezetők hamarosan csatlakoztak az 1959. április ha- todiki felhíváshoz. Az Egyesült Nemzetek kulturális és nevelés- . ügyi szervezetének vezérigazgatója 1960 márciusában hívta föl a világ népeit a núbiai műkincsek megmentésére. Közben az egyiptomi régészeti hivatal szétbontat- ta és biztonságba helyezte a taffai kápolnát, a debodi templomot és a kertaSzi-i kertipalotát. Az UNESCO 1962-es kongresszusa nevezte ki a „núbiai hadjárat” vezérkarát. Párhuzamosan emelték a gátakat, építették a tározót, az erőművet és gondoskodtak a legértékesebb műemlékek védelméről. Szinte versenyt futott a két munka. 1964-re elkészült a Nílus új ága, 1970-ben befejezték a magasgátat. Az 1971-es avatóünnepség résztvevői megtekinthették az újjáépített Abu Simbelt. Nyolc év múltán Agilkián is bevégződtek a mentési munkálatok és idén március 10-én hivatalosan is győzelmesnek nyilvánították a núbiai csatát. Lengyel, olasz, csehszlovák, szovjet, osztrák, francia, magyar, spanyol, finn, svájci, -indiai, argentin, skandináv, holland régészek, az NSZK-ból, az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy-Bri- tanniából érkezett szakemberek, a szomszédos Ghana, Szudán legjobb archeológusai, mérnökei és természetesen a hazaiak összefogása huszonkét műemlékegységet őrzött meg korunk és utódaink számára. Szinte lehetetlennek látszott Abu Simbel megmentése. A középkori, katedrális méretű nagy• Az Argó szigeti Tebo templomának a bejáratánál feküdt a homokban a kétezer éve uralkodott Natekamani király, míg az L'NESCO-akciú keretében végleges helyet nem találtak számára a khartumi nemzeti múzeumban. Két darabban, különleges vízi- és szárazföldi járműveken tette meg az ezer kilométeres utat. 0 A félig szétfűrészelt monumentális Ramses- szobor jól érzékelteti roppant méreteit. templomot — benne húszméteres szobrok — egy sziklás hegyoldalban vésték ki. A százszor ellenőrzött terv szerint előbb vastag homokréteggel fedték be a homlokzatokat, majd vaslemezekbe burkolták az építmények felső részét, hogy „levághassák” környezetéről. Ezután kezdhették meg az óriási homokköelemek szétfű- részelését. Tíz hónap alatt 1036 darabot szállítottak a gondosan kialakított új, mesterséges dombra. A héttonnásokkal viszonylag ‘könnyen megbirkóztak, a 30 tonnás kockák mozgatása korszerű technikával is nehezen ment. Sikerült! Az új gigantikus tetőszer- kezet felállítására a legbüszkébbek a mérnökök. Az eredeti helyszínt híven idéző homokrétegek, szikladarabok iszonyú súlyát kell megtartani a hatvan méter fesztávolságú tartógerendáknak. Közben arra is figyeltek, hogy sértetlenek maradjanak az évezredes feliratok. Mi Abdallah Nirqinél voltunk érdekeltek. Az alsó-núbiai, a Nílus nyugati partján, az említett Abu Simbeltől északra található települést újabban fedezték föl a holland régészek. Régi keresztény templomának tizenegyedik—tizenkettedik századi freskói azt sejtették, hogy valamiféle központ lehetett a korai középkorban. A magyarokat kérte föl az egyiptomi régészeti hivatal a feltevés ellenőrzésére, az esetleges leletek feltérképezésére. Tudományos akadémiánk kutatócsoportja két másik templomot, pompás freskót, sirmezőt talált. Szerény munkánk eltörpül a nagyobb, gazdagabb országok teljesítményei mellett. Mégis jogos büszkeséggel hivatkozhatunk részvételünkre. Nem akármilyen győzelem volt ez a núbiai! A világbirodalom annak idején véres rablóhadjáratokkal alapozta meg gazdagságát. Vér, kín, jaj, átok tapad a páratlan sivatagi műemlékekhez. Rabszolgák ezrei pusztultak a bányákban, sok országot fosztottak ki a fáraók. Most a teremtő összefogás diadalmaskodott Fegyverek, tankok, lövedékek helyett fantasztikus emelőgépek, fáradhatatlan szállító jár• Négyeálr esztendeje élt núbiaiak arcvonásait őrzik a mirgissai erődítményben talált festett halotti maszkok. művek, a széthullni készülőt rögzítő szerkezetek, vegyszerek bizonyították, hogy mire képes az emberiség. Napról napra halmozódik a földi élet elpusztításához régóta elégséges robbanóanyag: örüljünk az UNESCO műemlékmentő akciójának. A történelmi változások lázától, kiütéseitől hevült planétánkon nincs fontosabb a világtörténelmi elkötelezettségű közös kezdeményezéseknél. Heltai Nándor ÚTTÖRŐÉLET Közművelődési tábor Balatonfenyvesen Lassan szép hagyománnyá lesz, hogy a Bács-Kiskun megyei Úttörőelnökség táborában, Balatonfenyvesen augusztus második felében szervezik meg az irodalmi, képzőművészeti és ének-zenei érdeklődésű úttörők közművelődési szaktáborát. A résztvevők egy részét az elmúlt években ezeknek a táboroknak a lakói közül toborozzák — illetve a különféle kulturális szemléken, kiállításokon, művészeti versenyeken kitűntek közül hívják meg. — A táborban — feleli érdeklődésünkre Borosné Varga Zsuzsanna, a kecskeméti járás úttörőtitkára — ilyenformán a pajtásokat több csoportban képezzük, illetve továbbképezzük. A tábor szakmai irányítója Ramháb Mária könyvtáros lesz, az irodalmi csoportot Rajz Judit, illetve Lengyel László, a képzőművészeti csoportot Rausz Szilveszter, illetve Krasnyánszki Teréz, az ének-zenei csoportot Zicher Ilona pedagógusok vezetik. A sport- és kulturális rendezvények felelősnek Pólyák Albert népművelőt hívtuk meg. Munkánkat három ifi vezető segíti majd: Hrebik Olga, Károly Anna és Eszes Zoltán. — A tábor tagjai részére a három. különféle érdeklődési körű csoportot összefogó rendezvény, velélkedő, vagy kirándulás szervezését szorgalmazzák-e? — kérdezem. — Természetesen. Minden mozgalmi jellegű foglalkozáson közösen veszünk részt valameny- nyien. És közösek lesznek a kirándulások, fürdések, tábortüzek, v etélkedők. A táborvezetésben részt vevők, valamennyien ügyelünk majd arra, hogy ne külön- külön csoportokat képezzenek a rajokba rendeződött énekesek, vagy éppen a rajzosok. A hetvenöt pajtás, aki ide meghívót kapott, szereti a művészetek minden ágát. Csak éppen egyik részét jobban szereti, műveli, mint a többit. És ebben van a közművelődési tábor jelentősége: tapasztalni fogják, megtanulják, hogy a művészetek között nincs éles határvonal, ellenkezőleg, nagyon is összefüggnek! — Milyen a tervezett napirend? — A tizenkét nap alatt természetesen használunk egy általános napirendet. Az ébresztő mindig fél hétkor lesz — ezt egy húszperces közös reggeli torna kö\eti. Tisztálkodásra, a szobák rend berakására, a szobaszemlék lebonyolítására negyven percet szántunk. Reggelinket közös daltanulás követi — ennek a zenei félóra — nevet adtuk. Ezután ismertetjük a résztvevők előtt a feldolgozásra kerülő témákat. A csoportos foglalkozásokra kilenctől tizenegy óráig kerül sor. Ez. s a délutáni két óra jelenti a csoportos foglalkozásokat, ahol rajzolnak, festenek, énekelnek, zenélnek, illetve irodalmi műveket elemeznek, jelenítenek meg A délelőtti csoportos foglalkozás végén egy teljes óra a fürdésé, játéké. Ebéd után azonban csendes pihenőre is sort kerítünk, nem elfelejtve azt, hogy a tábor a vakáció idején lesz, és a gyerekek most gyűjtik az erőt a következő tanévre! Mindennap, a csendes pihenő befejezéseként tartunk Ki nyer ma — címmel vetélkedőt, majd tábori olimpiát! Esténként közös programmal búcsúzunk a naptól, egymástól... — Vendégeket hívott-e a táborvezetőség? — Természetesen! Rajzfilmbemutatónk — címe: Kitől mozog. mitől mozog? — lesz — után Hegyi-Füstös Lászlót, a Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti műtermének munkatársát látjuk vendégül. A pajtások nagyon készülnek a vele való találkozásra, előreláthatóan kérdésostromba kerül majd nálunk. Meghívtuk Káka Rozáliát, a népművészet mesterét, aki népmesét mond, és táncos éneket is tanít... Meghívtuk Czizmadia Sándor előadóművészt, és Újvárosi Antal csillagászt is. — Kirándulások? — Két egész napos kirándulást szeretnénk lebonyolítani, az egyiket Keszthelyre, a másikat Badacsonyba. Keszthelyre valameny- nyien kíváncsiak, hiszen a Kastély-múzeumot, annak könyvtárát éppen olyan részletességgel szeretnénk megismerni, mint a Goldmark-emlékházat. Ha egy kis szerencsénk lesz, a Fóti Gyermekváros gyermekzenekarának nyári hangversenyeiből is meghallgathatunk egyet. Badacsony nevezetességeinek megtekintésére különösen az irodalombarátok vágynak. Hogy az ifjú képzőművészeink is részesüljenek nekik való élményben, műteremlátogatásra is sort kerítünk, Egry Jó- z-ef műtermét keressük fel, a a Kisfaludy-ház, és a Szegedy Róza-emlékház után. Az egész napos kirándulások mellett nyilvánvalóan sokat fogunk sétálni, ismerkedni a kör- nj'ékkel. Egy esti, vagy inkább késő délutáni séta célja könnyen lehet a következő falu, Fonyód, hiszen alig pár száz méternyire van ... — Művészeti tábor lévén, az úttörők valamilyen bemutatkozási lehetőséget is kapnak, hogy a közönség előtti szereplés egyre kevéssé jelentsen számukra szorongást? — Igen, gondoltunk erre is. Rendezünk dalversenyt — bárki benevezhet, akár az irodalom- barátok, akár a képzőművészek rajából. Az irodalombarátok egyébként Lázár Ervin: Dömdö- döm — című meséjét mutatják be. A Forgószínpadot éppen a szereplési kedv és rutin fokozása céljából rendezzük meg, hadd derüljön ki. mit hoztak, mit tanultak a táborlakók! És végül egy rendhagyó játékot is rendezünk: bírósági tárgyalást. Egy adott eset kapcsán rendezzük meg a szituációjátékot, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kombinációs és logikai készségüket fejlesszük. — Ehhez a nagyszerűnek ígérkező táborhoz csak kedvező időjárást, sok napsütést kívánunk. S. K. Hazánk, Közép-Kelet-Európa 4. A nemzeti mozgalmak politikai szakasza A térség népeinek többségénél a múlt század derekára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a modernizált vagy frissen megteremtett irodalmi nyelv és a művészetek elsődleges funkciója a nemzeti célok szolgálata volt. így fokozatosan létrejött és a társadalom széles rétegei között is elterjedt az etnikai azonosságon alapuló modern nemzettudat. A folyamat kiteljesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, ‘meg kellett nyerni az állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ek legföljebb úgy volt elképzelhető, ha az egyes nemzeti csoportok területi önkormányzatra tesznek szert, és ez az önkormányzat a nemzeti célokat megfogalmazó és propagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) kezekbe kerül. A nemzeti ébredés kulturális szakasza így törvényszerűen, egy politikai szakaszban folytatódott, és megindult a küzdelem az államhatalom befolyásolásáért, a benne való részesedésért. 1848 tavaszán a belső társadalmi és politikai feszültségek, a hatalomnak az engedmények és a merev ellenállás között váltakozó politikája és a külső példa robbantotta ki a népek forradalmi föllépését. A liberális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megvalósítása volt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új néptri- bunok mögé fölsorakozó tömegeket a fölébredt nemzeti tudat járta át. A minden összehangolás nélkül egyidőben jelentkező hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyors engedményekkel próbálta lefékezni a forradalmi lendületet. A pánikból fölocsúdva a manőverezés mellett kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A németországi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai sikerei és a prágai megmozdulás leverése a nyár végére megteremtette az általános ellenforradalmi föllépés lehetőségét. Egyedül Magyarországon végződött e kísérlet első menete kudarccal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembekerülés természetszerűleg radikalizálta a célokat és a politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és társadalmi követelésekkel álltak elő Magyarország nem magyar népei is. Ónálló nemzetként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magyarok, nemzetfogalmával és állameszméjével, amibe a mindenkire kiterjedő szabadságjogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában támadt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türelmetlenség a szerbek majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki, és a rövidesen nyílttá váló Habsburg— magyar konfliktusban létrejött a föderalista álcát öltő dinasztikus abszolutizmus szövetsége a magyarországi délszlávokkal, a románok zömével és a szlovákok kisebbségével. Nincs értelme számolgatni, kit terhel mindezért a nagyobb felelősség, s hogy miért végződtek kudarccal a tragikus szembenállás időben történő fölszámolására tett kísérletek. A kölcsönösen elkövetett hibák végzetességét csak az demonstrálta mindenki számára egyértelműen, hogy az orosz segítséggel végül győzelmet arató császári hatalom a magyarországi nemzetiségeknek „azt adta jutalmul, amit a magyaroknak büntetésül", alkotmányosság, nemzeti jogok és föderalizmus helyett a centralizált, bürokratikus, mindenkit elnyomó rendőrállamot. A monarchiabeli forradalmak vívmányaiból egyedül a jobbágyfelszabadítás maradt fönn — s talán a leg- jobbakban az egymásrautaltság némi fölismerése. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és kiterjedése, az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet módosulása rövidesen újabb kísérletekhez, a nemzeti átalakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezetett. 1859 és 1871 között megoldódott az olasz és a német egység ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, demokratikus) formában. Ez közvetlenül érintette a közép-kelet-európai térséget, elsősorban az itt ható nemzeti erők megváltoztatásával. Egyes nemzeti mozgalmak, legalábbis rövid távon, előnyösebb helyzetbe kerültek (például a magyarok), mások — csehek, lengyelek — nehezebb föltételekkel találták magukat szemben. A korábban is létező orosz fenyegetéshez hozzátársult a német terjeszkedés vagy asszimilálás veszélye, s az érintett kisebb népekben mindez erősítette a nagyobb államkeretbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1860-as években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai konföderáció lesz (amivel ugyan sokat kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a hatalmon levők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő Habsburg-monarchia. Az 1867-es kiegyezés három erő, a dinasztia, az ausztriai németek és a magyarok politikai elitjének a kompromisszuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a határokon túl élő rokonai is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A következő évtizedekben valamennyi kelet-közép-európai nép csalódott várakozásaiban, mert még korlátozott nemzeti céljai sem valósultak meg. 1914-ig azonban a politikai helyzetükkel, súlyukkal elégedetlen nemzeti vezető rétegek nem adták föl a belső szerkezeti reform, az adott kereteken belüli jobb érvényesülés reményét. Határváltozásról, teljes önállóságról legföljebb álmodozni lehetett, hiszen. az évtizedek óta szilárdnak mutatkozó államrendszerben a német, az orosz vagy a Habsburg-birodalom fölbomlása és a bennük élő népek szabaddá válása legföljebb valamiféle általános európai háború esetén látszott elképzelhetőnek, márpedig e kis nemzet ábrándjai kedvéért egyetlen nagyhatalom sem volt kész kirántani kardját. A legkedvezőtlenebb helyzetben élők, így talán a németországi lengyelek és mindenképpen a Balkán török járom alatt élő népei, viszont várták a fölszabadulást hozó háborút. A nemzeti újjászületés a dél-szlovákoknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles népi bázisa lett a nemzeti mozgalomnak, mert a szociális, vallási és nemzeti téren egyaránt erős törökországi elnyomás szinte semmi teret sem kínált számukra az érvényesülésre. A liberális és keresztény Európa, vagy az ortodox és szláv Oroszország nem is tagadhatta meg követeléseik legalább részleges támogatását. Fölkelésük eredménye 1878-ban Törökország jelentős visszaszorulása lett: Szerbia, Montenegro és Románia elnyerte a teljes függetlenségét, Bulgária egy része ténylegesen függetlenné vált (formálisan csak 1908-ban). A Balkán teljes fölszabadulása csak 1912—13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögök — Oroszország aktív közreműködésével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán hatalom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonban a nacionalizmus természetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsákmány elosztásán össze is vesztek a győztesek és Bulgáriát közös erővel (Románia támogatásával) jelentős mértékben megcsonkították. Előrevetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önmagában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, könnyen válik új konfliktusok forrásává. (Folytatjuk) Jeszenszky Géza
