Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
Várható időjárás ma estig: általában kevés felhő, száraz idő. Gyenge, napközben kissé élénkebb, változó irányú szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 14,19, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken: 27, 32 fok között. (MTI) IDŐJÁRÁS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÖNTÖZNI KELLENE Szomjaznak a vetések Hiába volt az elmúlt hetekben jó néhány zápor. A nagy mennyiségű víz nem áztatta át a földet, hanem a felszínen lefolyt a csatornákba. Ezért aztán a föld nedvesség- tartalma megyénkben sok helyütt alig éri el a harminc százalékot. Az elmúlt héten az öntözhető 37 ezer 500 hektárból alig 4 ezer 500 kapott vizet. A szakemberek véleménye szerint azért öntöztek ilyen keveset, mert a nagyüzemekben minden erőt leköt az aratással kapcsolatos munka, a gyümölcs- termelő gazdaságokban pedig a barackszedés állítja nehéz feladat elé az ott dolgozókat. • Az öntözőcsöveket 4—6 óránként telepítik. AZ MSZMP BACS-KISKüN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 185. szám Árat 1,20 Ft 1980. augusztus 8. péntek Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Marjai József, a kormány elnök- helyettese jelentést tett a magyar —iraki gazdasági együttműködési állandó vegyesbizottság üléséről. A jelentést a kormány jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Jean Francois-Poncet-nak, a Francia Köztársaság külügyminiszterének hazánkban tett hivatalos látogatásáról szóló beszámolót. Áttekintette a Minisztertanács a Tisza-völgyi ár- és belvíz elleni védekezés helyzetét. Megállapította, hogy a természeti csapás — a szervezett és eredményes védekezés ellenére is — károkat okozott. Az időjárás javulása ugyan némiképp könnyíti a védekezés munkáját, de további nagy erőfeszítések szükségesek az ár- és belvizek visszaszorításához, majd pedig a helyreállítási munkákhoz. A kormány őszinte elismerését fejezte ki a védekezésben jó összhangban együttműködő állami és egyéb szerveknek az odaadó, fegyelmezett munkáért. Elismerés 'illeti a veszélybe került körzetek lakosságát példás és fegyelmezett helytállásukért. Külön köszönetét mondott a kormány az országszerte sokféle formában megnyilvánuló tenniakarásért, önzetlen társadalmi segítőkészségért. Az illetékes szerveknek azt a feladatot adta, hogy gondoskodjanak a károk felméréséről, valamint a kárt szenvedettek megsegítéséről. A kormány tájékozódott a kalászos gabona betakarításának helyzetéről. Megállapította, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok között megindult aratási munkák szervezetten és jó ütemben haladnak. A megyék öntevékeny együttműködése, a mezőgazdasági üzemek kölcsönös segítségnyújtása, különösen az ár- és belvízsújtotta gazdaságok segítése jelentősen hozzájárul a veszteségek mérsékléséhez, a munkák eredményességéhez. A baráti öszefogás jó példája az immár hagyományos, kölcsönösen előnyös együttműködés a szlovákiai gazdaságokkal. A kormány kifejezte meggyőződését, hogy a dolgozó kollektívák az eddigiekhez hasonló összefogással, szervezettséggel sikeresen fejezik be a gabona betakarítását. A Minisztertanács a Tudományos, Minősítő Bizottság elnökét, titkárát és tagjait megbízatásuk lejártával, 1980. augusztus 31-ével — eredményes munkájuk elismerése mellett — felmentette tisztségükből, s szeptember ,1-i hatály- lyal kinevezte a bizottság új tisztségviselőit és tagjait. (MTI) Pedig ezekben az aszályos napokban öntözéssel sok mázsás termésnövekedést lehetne elérni nemcsak a kukoricánál, hanem a különféle zöldségnövényeknél is. Vannak természetesen gazdaságok, ahol kihasználják az öntözés adta lehetőségeket. A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezetben például 237, a fajszi ■ Kék Duna Tsz-ben 725, a tiszakécskei Üj Életben pedig 300 hektáron kapnak éltető vizet a növények. A Kalocsai Állami Gazdaság 450 hektáron vetett csemegekukoricát az idén. Összesen 4 ezer tonna szemre kötöttek szerződést a Kecskeméti Konzervgyárral. Ahhoz, hogy a tervezett mennyiség meglegyen, öntözni kell. A csemege- kukorica ' a tavaszi jelentős hőhiány miatt több mint kéthetes késésben van, ezért május eleje óta rendszeresen öntözik. A berendezéseket 4—6 óránként telepítik át. Ezt a munkát őtvenen végzik. Szükség van a gyors szerelésre, mert 1200 hektáron szórja a vizet az öntözőberendezés. A csemegekukorica mellett 430 hektáron termelnek fűszerpaprikát és egyéb zöldségféléket. SZ. P. M. Példa az együttműködésre 3. oldal A hiba nem a gázban van 3. oldal Növekvő export 4. oldal Házunk tája 4. oldal Hazánk, Közép- Kelet-Európa 5. oldat Üttörőélet 5. oldal LAKÁSFELÚJÍTÁS A MEGYESZÉKHELYEN Korszerű épületek, korszerűbb fenntartás Hazánkban az elmúlt másfél évtizedben több mint 1 millió lakást építettek — egyharmiadát az ország összes lakásállományának. A lakásvagyon ekkora gyarapodását nem kis mértékben köszönhetjük a korszerű építési eljárásoknak. A hagyományos építési módot egyre inkább felváltotta és felváltja napjainkban is a házgyári épületelemek alkalmazása. A megyében hétezer paneles la'kás épült. Ez a szám a kétszázhúszezret elérő megyei lakásállománynak jóllehet kis hányada: alig több, mint három százaléka, de mutatja a fordulatot az építési mód fejlődésében. Egyben a fenntartókat arra a felismerésre vezeti, hogy keressenek megoldást ezeknek az otthonoknak a korábbiakétól eltérő, korszerű karbantartására. A hatvanas és a hetvenes években épült több szintes lakóépületek felújítása már a közeli jövő feladata. A tömegesen lakott házak állapotának megóvásáért a következő években lesz esedékes a tervszerű, megelőző karbantartás. Ezt a lakások állapotával arányosan, a korrózió elleni védekezés szempontjai szerint, szakaszosan hajtják végre. • Hétezer paneles lakást építettek eddig a megyében. Képünkön: a kecskeméti széchenyivárosi tízemeletes lakóépületek, amelyeknél majdan korszerű karbantartást Is kell végezni. (Pásztor Zoltán felvétele.) A még csak egy évtizedes, vagy ennél is „fiatalabb” paneles házak karbantartására az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium létrehozta all. számú célprogrambizottságot. Ennek az a feladata, hogy a nemzetközi és a hazai tapasztalatokat egybegyűjtve, olyan új eljárásokat dolgozzon ki, amelyekkel a házgyári, elemes épületeket 1990-re felújítják. Számolnak azzal a sajátos követelménnyel, hogy speciális gépek és szakemberek kellenek majd az időszakos karbantartásra, hogy a tetőszigetelést, a homlokzatjavítást, a műanyagok beépítését, s a különleges állványrendszer felállítását megoldhassák. A több száz lakásos, tömegméretű lakóépületek mellett — az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12-i határozatának megfelelően — kiemelten fontos a régebbi lakások időszakos felújítása, korszerűsítése is. A kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat, amelyhez 5323 lakásbérlemény tartozik, évenként 60—70 millió forinttal gazdálkodik. Ebből jut annak a kétszáz megyeszékhelyi IKV- lakásnak nagyobbrészt külső és belső felújítására, amelyeknél a munkát tavaly kezdték- meg és az év végéig fejezik be. A városkép javításáért tizenhárom kecskeméti tanácsi tulajdonú épület homlokzatát szintén rendbehozzák, szeptember végéig. A homlokzati tatarozást — egyebek közt — a Bajcsy-Zsilinszky, a Csongrádi és a Jókai utcai kijelölt házaknál végzik el. Fékezi a felújítások ütemét, hogy krónikusan kevés a szak. és segédmunkás, holott az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatnak tizenhatféle szakmának megfelelő munkaterületen kell (kellene) tevékenykednie. Jelenleg viszont a tizenhét kőműves mellett például tetőfedő csak héttő dolgozik a vállalatnál. Az egy főfoglalkozású és egy nyugdíjas bádogos viszont kevés ahhoz, hogy a díszbádogos- munkát is el tudnák végezni a homlokzati felújítások során. A vállalatnál háromszáz embert akár ma, vagy holnap fel tudnának venni. A munkaerőgondon az ingatlankezelők többféleképpen igyekeznek enyhíteni. A VI. ötéves tervben felújításra kerülő 706 megyeszékhelyi lakással is számolva, e hét keddjén szocialista szerződést kötöttek a kecskeméti ÉPSZISZ-szel. Ennek értelmében már a közeljövőben, de főként a következő években, minden lehetséges erőt bevonnak a lakóépületek fenntartására. Elsősorban kisiparosokkal és termelőszövetkezeti karbantartó üzemágakkal működnek együtt a tervfeladatok megoldásáért. K — 1 Napraforgó-termelési tanácskozás Tegnap Dunapatajon az Üj Elet Termelőszövetkezet központjában napraforgó-termelési tanácskozást és bemutatót szervezett a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer, az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet, valamint a termelőszövetkezet. Hazánkban a napraforgó meghatározó szerepet játszik a növényolaj-termelésben. Az Amerikából származó növény termesztése nemzetközi viszonylatban rohamosan fejlődik, nő a vetésterület, és emelkednek a hozamok. Hazánkra, sajnos ez a legutóbbi időkig nem volt érvényes. Napraforgó-termesztésünk alacsony színvonalát jellemezte, hogy átlag-’ terméseink messze elmaradtak az élenjáró országok terméseredményeitől. Mindez az elmaradott technológiákra, valamint a korábbi téves szemléletre vezethető vissza, miszerint a . nagyüzemek egy része a «napraforgót „a megtűrt” növényfajták közé sorolta, és eredményes termesztéséhez nem teremtette meg a szükséges feltételeket. A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer hatodik éve foglalkozik napraforgó-termesztési szaktanácsadással. Az idén 47 partnergazdaságukban 13 ezer 632 hektáron termesztik az értékes olajnövényt a BKR-technológia alapján. Ahogy Sibalin Antal, a BKR igazgatója megnyitójában elmondta. az elmúlt három évben a rendszer átlaga mindig meghaladta a 2 tonnás hektáronkénti tefmést. A tegnapi tanácskozás és bemutató céljaként, az igazgató a termelési szint növelését és a termesztés gazdaságosságát jelölte meg. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a napraforgó-termesztés fejlesztéséhez már rendelkezésre* állnak a szükséges biológiai, kémiai és technológiai alapok. A napjainkban köztermesztésben levő nagy olajtartalmú fajták biológiai termőképessége eléri hektáronként a 3 tonnát is. Országos átlagban ennek alig a felét tudják kihasználni. Sárközi Ferenc, a Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Minisztérium osztályvezetője a hazai olajnövények termesztésének helyzetéről és fejlesztéséről szólt, majd Sárfy Edémé, a Növényolajipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetője ismertette az 1980. évi napraforgó-átadásról és a tervezett olajtartalom alapján történő átvételről vállalatuk álláspontját. Ezt követően a meghívottak megtekintették az OMFI és a BKR nagy- és kisparcellás fajtaösszehasonlító kísérletét, ahol ötven fajtát mutattak be a kutatók. Cz. P. Körülöttünk nyüzsög a tábori élet; mindenki készül az esti műsorra, amivel a hatnapos együttlétet búcsúztatják metjd: néhányon pódiumot ácsolnak a táncosoknak, mások a Totyogó kondérok körül foglalatoskodnak. Egy kis erdei tisztáson vagyunk, néhány méternyire a Duna partjától, Solt határában: itt találkoznak nyaranta — most hatodszor — a solti, a szalkszentmárto- ni, a dunaújvárosi, a mezőfalvi, az adónyi, és a beloianniszi néptáncosok. Leszámítva néhány diákot, valamennyien az éves szabadságukból vettek ki öt-hat napot, a költségek egy részét is ők viseUk; mégsem érzik soknak az áldozatot, sőt, egyáltalán nincs is olyan érzésük, hogy ezzel ők most áldozatot hoztak. Ellenkezőleg: valamennyien hálásak a tábort szerező és vezető tanárnak, hogy lehetővé tette számukra a részvételi. De vajon miért ez a ragaszkodás? Miért jó az, ha valaki itt lehet? Miféle élményben részesülnek azok, akik július végén, vagy augusztus elején felverik itt a sátrat? A megkérdezett fiúk és lányok kezdetben kicsit tétován, aztán egyre lendületesebben, egyre magabiztosabban sorolják az érveket. A solti kirakatrendező a sportversenyről beszél, amelyen a falujabéli lányokból verbuvált focicsapat szinte minden meccset gólzáporral nyert meg. A szalkszent- mártoni kőműves egy érdekes észrevételéről számol be: mint mondja, csak most, a görög fiatalokkal találkozva jött rá arra, hogy milyen szorosan összefüggnek az olyan fogalmak, mint ritmus és temperamentum, stilus és temperamentum. Hogy nem véletlenül ■olyan pergő, olyan elejétől végig lendületes a gyorsan barátkozó görögök tánca, s hogy nem véletlenül visszafogottabb, méltóságteljesebb a tartózkodó viselkedésű künszár- mazékok lépésrakása. Akadt azután a megszólított fiatalok között, aki a kérdésre — hogy miért jön el évről évre minden nyáron — szűkszavúan csak annyit mondott: mert szeretek találkozni az ismerőseimmel. Az ö válasza jutott eszembe néhány nappal ezelőtt, amikor a Szelidi-tó partján rendezett ifjúsági találkozón forgolódtam, s figyeltem, hogy hátizsákosán, összehajtogatott, és összekötözött sátorlapokat, pokrócokat, paplanokat lőbálva, mint érkeznek autón, motoron, kerékpáron és gyalog a fiatalok ezrei, az ország különböző tájairól. Igen: találkozni jó. Tudja ezt mindenki, aki pró- ' bálta már, aki kereste már a találkozást valamikor valakivel, valakikkel. Tudják az építőtáborok, az olvasótáborok, a honismereti táborok, a különböző képzőművészeti táborok benépesítő! — és tudják az érettségi találkozók résztvevői is, akik szintén ezeket a nyári hónapokat tekintik a legalkalmasabbnak arra, hogy felidézzék a múltat, a diákéveket, az első nagy baráti össze- melegedéseket, a visszahoz hatatlan ifjúságot. Vajon miféle erő vonzza az embereket — fiatalokat és idősebbeket egyaránt — az ilyen táborokba, találkozókra, sokszor több száz kilométeres távolságokról is?' Nyilvánvalóan csábít a tapasztalatszerzés, a szórakozás, a pihenés, a kikapcsolódás le- . he tősége is. De legalább eny- nyire csábít a bekapcsolódás lehetősége — a közösségi élet öröme is. Másokkal együtt hallani, látni, átélni valamit, s ezt együtt újra meg újra megbeszélni, felidézni, s ezáltal együvé tartozónak tudni magunkat — ez a találkozók igazi haszna. Etért indulnak útnak fiatalok és idősebbek autóval, motorral, kerékpárral és gyalog — akár sok száz kilométeres távolságnak is. K. J.
