Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
1980. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 5 SIKERES NYÁRI TÁRLAT — VASÁRNAPTÓL BAHGET ISKANDER FOTÓI - „A FA MŰVÉSZE” Szegedi kiállítások fej»# 0 Berki Viola: Hunyadi balladáihoz I. (gvas-akvarell) , 0 Németh József: Favágó, (olaj-tempera) Távolról szemlélve a dolgokat, megkockáztatható az a feltevés, hogy jókora rész illeti a zsűrit az idei szegedi nyári tárlat sikeréből. Ók döntötték el, hogy a beküldött 700 műalkotásból éppen ez a 280 került a falakra, a vitrinekbe, a posztamensekre. A művekre összpontosították a bírálók figyelmüket, ami nem is mindig természetes. A jelek szerint sikerült függetleníteniük magukat a szakmában hallgatólagosan elfogadott „besorolásról", egyes művészek pillanatnyi megítélésétől. Előítéletektől .és elfogultságtól mentes, eléggé friss válogatás került a XXI. nyári tárlat látogatói elé. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában egyszerre tanulmányozhatják az érdeklődők legújabb kori képzőművészetünk különféle vonulatait, rétegeit. Megfigyelhetik az összetartozást, a folyamatosságot, az 1960-ban feltűnt mesterek mind áttételesebben, mutatkozó hatását és a mind türelmetlenebb útkeresést. Mind nagyobb rangot ad a jelenlét; jó a híre a szegedi tárlatoknak. A meghívottak, a próbálkozók többsége méltó alkotásokkal igyekezett pillanatnyi készültségét, művészi állapotát tanúsítani: idén csak itt rendeznek napjaink magyar képzőművészetét reprezentáló kiállítást. Az elmúlt másfél évtizedben díjazottak névsora is növeli a szegedi tárlatok jó hírét. Kokas Ignác, Szabó Iván, Pintér István és Sza- lay Ferenc vehették át elsőként Szeged város és Csongrád megye díjait. 1980-ban már jó néhány szegedi, országos iszerv. intézmény ajánlott föl alkotói díjat. Ily módon is elismerték Kollár György, Orr Lajos, a hódmezővásárhelyi Németh József, Markolt György, Mácsai István, Berki Viola, Mészáros Mari, Vilhelm Károly, Novák András munkásságát. Érdemes néhány órát rászánni az augusztus 20-ig, hétfő kivételével naponta 10 órától 19 óráig megtekinthető tárlatna. Csak utólagosan számolhatok be a Bartók Béla Művelődési Központban rendezett kiállításról. Bálint Endre eredeti, szuggesztív, az adott technika lehetőségeit kiaknázó fotómontázsai esztétikai élményt és erős gondolati ösztönzéseket adnak. Lóránt Zsuzsa szobrászművész faszobrai egyszerre idézik a naiv művészek természetes báját és az elkötelezettek vallató, szigorú őszinteségét. Farkas Pál szobrászművész is a Vörösmarty utcai épületben adott tájékoztatást eddigi munkásságáról. Talán a Babitsra emlékező szobor a legmeggyőzőbb gondosan, pontosan megformált plasztikái közül. A viszonylag fiatal művész több egyéni inspirációval juthatna még előbbre. A Kárász utcai Gulácsy Lajos teremben állít ki Csáti Gábor, „a fa művésze”. Kevesen élnek olyan meggyőzően a természetes anyag kifejező tulajdonságaival, mint ő. A kettéfűrészelt ágak, a kimetszett lapok „rajzát”, , színét is mondandója szolgálatába állítja. Augusztus 7-ig tart nyitva ez a tárlat. Most vasárnap nyílik a kecskeméti Bahget Iskander és Koncz Zsuzsa fotókiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban. A Szíriái származású üzemmérnök főként a megyei tanács ösztöndíjasaként készített tanyai, falusi sorozatait mutatja be a jutalomtárlaton. 0 kapta ugyanis a tavalyi fotószalon nagydíját és a kialakult szokásoknak megfelelően idén önállóan is átfogóbb képet adhat törekvéseiről. A Film Színház Muzsika fotóriportere Jerger Krisztina kiállításrendezővel együtt szokatlanul csoportosítja felvételeit a nagy érdeklődéssel várt Premier Plan című kiállításán. A „Régi magyar könyv’.’ kiállítás (Móra Ferenc Múzeum) és a 16. szegedi fotószalon (Bartók Béla Művelődési Központ) hasznos időtöltést, szép élményeket ígér. Heltai Nándor AZ AJTÓ SARKIG TÁRVA... MIT CSINÁL AZ IGAZGATÓ? Egy nyári nap Tiszakécskén A tiszakécskei Arany János Művelődési -Központ elé érve látom, hogy az épület ajtaja tárva, s — az évadban megszokott módon — hirdetőtáblák támogatják az oszlopokat. Vajon kiket akarnak becsalogatni a nyári hetekben? Vagy ebben az intézményben nem tartanak szünetet? Várják a folytatást Bállá Balázs igazgató hamar eloszlatja a kétségeket: a házban igenis megkezdődött a nyári szünet, ezért is dolgozhatnak nyugodtan a kazánszerelők és más, karbantartó szakemberek. A különböző szakkörök és együttesek sem tartanak foglalkozásokat: erőt gyűjtenek a következő évadra. Kivéve a kerámiakészítőket és a fotósokat, akik most is rendszeresen bejárnak. És ezen a ponton kiderül, hogy nem véletlenül vannak sarkig nyitva a művelődési központ hatalmas üvegajtói: szinte mindennap akad olyan esemény, ami vonzza az érdeklődőket. — Tegnap ért véget a Skála-hét — mondja Balta Balázs. A helyi áfész közreműködésével rendezett kiállításon nem csak láthatták, 'hanem meg is vásárolhatták a közszemlére tett kerti gépeket, elektromos háztartási berendezéseket, textilárukat, és kozmetikai cikkeket. Egyébként ez utóbbiakat — csakúgy, mint a gyermekruhákat — árengedménynyel kínálták. ■ — Mennyi polt a bevétel? — Ezt pontosan nem tudom megmondani. Az viszont tény, hogy az árubemutató hat napja alatt több mint ezer látogatónk volt, s bizonyára sokan vásároltak közülük, mert az áfész vezetői is, a Skála szakemberei is melegen érdeklődtek aziránt, hogy mikor tudnánk hasonló akciót szervezni. Az igazgató hangján érzem: rajta nem múlik, ő bármikor szívesen ad helyet hasonló kezdeményezéseknek. Most azonban sietve bontják a kiállítás berendezéseit: a hátsó bejáratnál tehergépkocsi várja azokat a munkásokat, akik vállukon egyensúlyozzák kifelé a hatalmas, furnérlemezekből készült válaszfalakat. Mások 'a drapériákat hajtogatják, megint mások söprögetnek. Reggel hattól éjfélig — Néhány órán belül itt ra-. gyogni kell mindennek, mert este hatkor kezdődik a diszkó, holnap este pedig a Mikroszkóp Színpad műsora. Mindkét rendezvény százakat vonz, s nem mindegy, milyen környezet fogadja majd őket — tájékoztat Bállá Balázs. A hallottak kíváncsivá tesznek: ha ilyen gyorsaságban követik egymást az események, akkor vajon hogyan „vakációzik” a művelődési központ igazgatója? — Elmondaná, hogy mivel telik egy napja? Például mikor kezdődik, s előreláthatóan mikor ér véget a mai? — kérdezem.' — Reggel hat órakor keltem, mert fél kilencig el kellett készülnöm egy beszámolóval — érkezik a válasz. — A nagyközségi tanács illetékesei ugyanis ösz- szeállítottak egy több esztendőre szóló intézkedési tervet, s a köz- művelődésre vonatkozó« feladatok megoldásának szervezése rám vár. Mit, 'hogyan szándékozok megoldani — ezt kellett a beszámolóban kifejtenem. Ami pedig a lefekvést illeti: szinte biztos, hogy éjfél előtt ma sem bújok az ágyba, hiszen ügyeletes vagyok. A kerá- miások késő estig dolgoznak, és a büfé is nyitva tart — kell tehát valaki, aki ügyel a rendre. Az igazán érdekes persze az, ami a két -időpont között történik. És most nem arra gondolok, hogy a beszélgetésünk folyamán is ötpercenként csörög a telefon, s hogy szinte percenként nyitnak be az iroda ajtaján, hol egy kulcsért, hol egy plakátért, hol csak egy szál ceruzáért. A számomra — s mindenki számára, aki a közművelődés ügye iránt egy picit is érdeklődik — az a legizgalmasabb, amit az igazgató e két időpont között elgondol, kitalál vagy megítél. Roppant kíváncsi vagyok például arra, hogy akadt-e olyan problémája a beszámolókészítés közben ami tűnődésre, netán belső vívódásra késztette? Talán furcsán hangzik, de megnyugtat a válasz: volt... Helyből vagy importból? — Az ismeretterjesztő előadásra vonatkozó elképzelések és tervek kicsit nehezen álltak össze — mondja az igazgató. — Nem azért, mintha ezzel korábban sok lett volna a gondom. Éppen ellenkezőleg, ez az egyik legnépszerűbb' formája nálunk a művelődésnek. Nagyrészt bizonyára annak köszönhetően, hogy kitűnő előadóink vannak. Csillagászati és más természettudományi kérdésekben például mindig számíthatok Gyapjas Lászlóra, a gimnázium fiatal, matematika-fizika szakos tanárára. Az irodalmi és a művészeti témákban Bene Kálmán magyar szakos tanár mozog otthonosan, ő is szívesen vállal előadást. Miskó István tanácselnök lebilincselő tájékozottsággal és lelkesedéssel tud beszélni a falu múltjáról,, jelenéről, jövőjéről. A példák sorát még sokáig folytathatnám, hiszen vannak jól felkészült orvosaink, mezőgazda- sági szakembereink is, akiktől szintén nem idegen az a gondolat és gyakorlat, hogy a tudásukat, tapasztalataikat másoknak is átadják. — Nos, ilyen szerencsés helyzetben lévén, kicsit elgondolkoztam: miként reagáljak én arra a javaslatra, hogy a jövőben jobban támaszkodjunk a központi előadókra? Ez egyrészt ugyan üdvös volna, mert jó néhány szakterületnek csakugyan nincs specialistája a helyi értelmiségiek között, másrészt viszont vallom, hogy a helyi értelmiség aktivizálásának, a közművelődésbe — és általában: a közéletbe — való bevonásának egyik legeredményesebb módszere éppen az, hogy ismeretterjesztő előadások tartására kérjük őket. — Végül is hogy döntött? — Is-is. Hívunk központi előadókat is, de jobbára csak akkor, ha helyi szakértője nincs az adott témának. Viszont nem idegenkedünk attól, hogy ilyen kérdésekkel, problémákkal is foglalkozzunk. Nyilvánvaló például, hogy külpolitikai újságíró nem tevékenykedik a faluban, ugyanakkor az embereket érdekli az, hogy mi, miért és hogyan történt a világban. Mint tűnődésre érdemes témát, úgy említette Bállá Balázs a színházi előadásokat is. A Népszínház előadásai túl drágák, a haknizó' brigádok szerződtetése pedig — a színvonal egyenetlensége miatt — enyhén szólva kockázatos. Kérdés: nem tudnák a kecskeméti színház művészei az eddiginél jobban kiterjeszteni figyelmüket — és természetesen a működésüket — a megye falvaira? Hát ennyit ízelítőül, arról, hogyan is zajlik a nyári „uborka- szezon” a tiszakécskei művelődési központban... Káposztás János ÚTTÖRŐÉLET A rajtitkárképző vendégei voltunk Balatonfenyvesen, a Magyar Úttörők Szövetsége Bács-Kiskun megyei elnökségének vezetőképző táborában az elmúlt napokban fejeződött be az idei rajtitkárképző. Nyolovainhat, hatodik általánost végzett, a tanulásban és a mozgalmi munkában kitűnt úttörő kapott itt útravalót a következő esztendőre. Közülük az elmúlt évek során valamennyien részesültek alapképzésben, legtöbben őrsvezetőként már dolgoztak is csapatuknál, vagy egyéb feladatot láttak el. Most továbbléphetnek, megtanulták mi a feladata a rajvezető helyettesének, a rajtitkárnak. 0 Kecskeméti, kiskunhalasi, kiskőrösi, kalocsai járásbeli, valamint bajai úttörők rendeződtek rajokba, fogtak munkához Fodor Zsuzsanna táborvezető és a rajvezetők irányításával. Az első napokban újra tisztázták a mozgalom célját, körvonalazták feladatait. Felelevenítették amit már korábban megtanultak a kisdobosok és úttörők jogairól, kötelességeiről. Megbeszélték, értelmezték a próbázások rendszerét, a versenyek és vetélkedők jelentőségét. A foglalkozásokon részletesen megismerkedtek a tanulmányi, a kulturális és a sportversenyek tervezésével, szervezésével. A délelőtti előadások után délutánonként rajfoglalkozások keretében az akadályversenyek, járőrversenyek, őrsi portyák vezetését tanulták. Nagy örömet jelentett a tábor valamennyi vezetőjének, amikor a pajtások az elméletben tanultakat sikerrel hasznosították a gyakorlatban. Egész napos badacsonyi túrájukat már csaknem egyedül szervezték meg, kérték terveikhez vezetőik jóváhagyását. A kirándulás során valamennyien felmásztak a tengerszint felett 438 méter magasan álló kilátóhoz, hogy gyönyörködjenek az eléjük táruló panorámában, és térképpel a kezükben felismerjék a déli oldal településeit, földrajzi, idegen- forgalmi és történelmi nevezetességeit. Jártak a Kisfaludy-ház- ban, felkeresték a Szegedy Róza- emlékmúzeumot, és Egry József egykori műtermét. Ezen a napon este nagyszabású vetélkedőn adtak számot „A Balaton és környéke" címmel, tudásukról. A tanultakat folyamatosan valósították meg a gyakorlatban. Rendeztek bemutató rajfoglalkozást: „Ilyen egy jó rajösszejövetel” elnevezéssel. Sor került egy akadályverseny megtervezésére, lebonyolítására is. A továbbiakban készítettek — mintaszerű — rajfalat, őrsi bélyegzőt, naptárt. Nagyon hasznosnak tartották azokat a megbeszéléseket, amelyeken tisztázták, hogy milyen a jó raj vezető, az ifi és a rajtitkár kapcsolata. A' tanulás nehéz, de nagyon hasznos idejét folyamatosan színesítették, például tábori karnevált is rendeztek. A rajtitkárképző tábor résztvevői végül fórumot rendeztek. A fórumon számot adtak arról, amit tanultak, és elmondták azt is, hogy saját csapatuknál hogyan, miként valósítják meg a következő mozgalmi esztendő akcióit. A táborban töltött tizenegy napot valamennyien hasznosnak, jónak ítélték — csak néhányan mondták, hogy a program számukra egy kicsit zsúfolt volt, de azért megpróbálták „felvenhi” a többiek hosszú lépteit... Az időjárás cseppet sem volt nyárias ottlétükkor, keveset fürödhettek, mert szinte naponta szemerkélt, hullott vagy éppen zuhogott az eső. A tábor záró részében azért ők is gyújtottak tábortüzet és, hogy kapcsolódjanak a világ eseményeihez, mindezt a XXII. Nyári Olimpiai Játékok jegyében rendezték meg. Megemlékeztek az előző olimpiákról, természetesen úttörőmódon, vetélkedő keretében. A közös játékokkal az olimpiára érkezőket jelenítették meg. Buzdították őket a táborban „gyártott" csatakiáltásokkal és tippeltek, hogy ki, kik nyerhetnek majd arany-, ezüst-, illetve bronzérmet. A tizenkettedik napon búcsúztak egymástól, a tábortól. Fodor Zsuzsanna táborvezető a példás, fegyelmezett munkájáért ekkor részesítette dicséretben Szénási Zsuzsát, Barabás Györgyit, Márki Borbálát, Fejes Klárát, Tóth Erikát, Sz. Tóth Juditot, Gyuris Angelikát, Keresztes Editet, és a kerekegyháza Faragó Gabriellát, aki kiemelkedően látta el tábortanács elnöki tisztét. A táborvezető kiemelte: a versenyeken, vetélkedőkön valamennyien bebizonyították, hogy képesek lesznek megoldani sokrétű feladatukat. Végül azt kívánta: váljanak hasznos, dolgos tagjaivá csapatuknak, segítsék raj vezetőjük munkáját, leljenek sok örömet a mozgalmi tevékenységben!, legyenek megfontolt és öntevékeny gyermekvezetők. S. K. NAPKÖZBEN Zsebszámológépet az elsősöknek? VAN ANNAK MÁR vagy három esztendeje, hogy szociálpolitikával foglalkozó szakemberek megkísérelték felmérni: mennyibe is kerülhet a családokban egy-egy iskolás gyermek szeptemberi tanévkedzése? A számítások természetesen nem lehettek pontosak, a cél az volt, hogy hozzávetőleges becsléssel átlagot vonjanak. Meghökkentő az eredmény. A 6—14 évei. korúak esetében a „rccsengetés időszakában” átlagosan ezer forintot, gimnazistáknál 1500—2500, szakközépiskolásoknál ennél is többet kell költeniük a családoknak. Természetesen nemcsak füzetekre és tankönyvekre. Az iskolába menetel — ennél sokkal többet jelent. Köpenyt és tornaszereket, tollakat, körzőt, esetenként tolómércét, tuskészletet; (éppen a napokban került a kezembe egyik műszeripari szakközépiskola elsőseinek tanszer jegyzéke, nem kevesebb, mint huszonhétféle iskolaszert sorolt fel...) Rajztáblák, vonalzók, matematikai játékok. bűvös kocka (?) külön dressz a sportkörbe... nem szükséges folytatni, minden család kapásból fel tudja sorolni a magáét. Iskolatáskák súlya tanúsítja, miként gyarapszik szinte megállíthatatlanul a tankönyvek mennyisége is, újabb és újabb feladatlapokkal, szótárakkal, segédkönyvekkel KORSZERŰBB és igényesebb oktatás: vitathatatlanul kínálkozik ez ellenérvként, magyarázatként. A nemrégiben rendezett tankönyvtörténeti kiállítás szemléltetően dokumentálta, hogyan lett „egykönyves” tantárgyakból könyvek sorát igénylő, ismeretek tára, mennyivel szebbek és szem- léltetőbbek az ábrák, mennyire logikafejlesztők a feladatlapok, gyakorlati füzetek. Az is tény. hogy az iskolások egy része (vagy a nevelők közül sokan) jószándéktól vezetve, ám egyéni vagy csoportambícióknak engedve lépi túl, sajátos követelményrendszerével az átlagos tanszer- és felszerelési normát. Jóllehet a Művelődési Minisztérium csaknem minden évben, ilyentájt, normatívákat ad a felszerelési követelményekhez, és tiltja különleges igények bejelentését — gyakorlatilag csaknem lehetetlen megakadályozni a sajátos iskolai igények jelentkezését. Kezdve az egyensapkától a különleges — legtöbbször drágább — füzetek, rajzlapok, tornaszerek beszerez- tetéséig. A szülök nagy-nagy többsége pedig: vásárol. A gyerek érdekében, no meg a kelletlen iskolai megjegyzések megelőzéséért is. És nemegyszer önszántukból túl is licitálják a pedagógusigényeket. Nemrég, a kedvezményes tanszer- vásár indításakor mondották el a kereskedelmi szakemberek: nem ritka, hogy egészen kicsiny gyerekeknek zsebszámológépet, logarlécet, különleges füzeteket vásárolnak a szülők! KETTŐS FORRÁSBÓL táplálkozó túlzások növelik tehát tanévkezdés táján, no meg ezekben a hetekben, tanszervásárok idején az iskolai felszerelések listáit — és költségeit. Pedig nem szerencsés a túlzás, családi és pedagógiai vonatkozásban és a takarékosság okán sem. A gyereknevelés nem lebecsülhető terheket jelent azokban a családokban, ahol két, vagy több iskolás felszerelésének gondjaival kell minden őszszel megbirkózni. A megnövekedett családi pótlék, a sok üzemben rendszeresen adott tanszersegély enyhíthet a gondokon, de nem szünteti meg őket teljesen. S ha helyeseljük, hogy hivatalosan is meghatározták az egységes, túlzásoktól mentes tanszerlistá- kat; érdemes a családi, a kisebb közösségekben tapasztalható vásárlási túlzások ellen is szólni. —1 — t.
