Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. augusztus 30. FAFELDOLGOZÓ ÜZEM A PILISBEN # Évente tizenötezer köbméter cserfái és tölgyet dolgoznak fel a Pi­lisi Állami és Parkerdőgazdaság fafeldolgozó üzemében.- Termelésük egy részét — a bútoralapanyagot és a parkettadeszkát — exportálják. Képünkén: fűrészeléshez szállítják a rönköt. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) A jövő útja a takarékos beruházás A 69. OMÉK-on tartott sajtótájékoztatóján Osváth Zoltán, a Mezőgazdasági és Élelmi­szeripari Tervező, Beruházási Vállalat — rö­vidített nevén az AGROBER — vezérigaz­gató-helyettese elmondta, hogy a vállalat tervezi és irányítja a mezőgazdasági és élel­miszeripari beruházások 80 százalékát. Az országos terv teljesítéséhez a legutóbbi öt esztendőben, beleszámítva az idei évet is, több mint 33 milliárd forint értékű létesít­mény megvalósításával járulnak hozzá, ebből 2,7 milliárd forinttal Bács-Kiskun megye ré­szesedik. Érdemes ezek közül néhányat meg­említeni. A legnagyobb beruházás a Bácskai Húsipari Közös Válla­lat, amelyet a megyei kirendelt­ség tervezett. Másfél tonna hen­tesáru óránkénti feldolgozására alkalmas, naponta 800 sertést vághatnak, teljesen elkülönített üzemrészben gyártják a sonkát, naponta 4 tonnát. A beruházás csaknem 700 millió, forintba ke­rült. Jelentősebb munka a me­gyében még, amit a Hosszúhegyi Állami Gazdaságnak terveznek és egyúttal bonyolítanak, az alföldi szőlőszaporító üzem létesítése, a pezsgőüzem és egyéb járulékos beruházások, amelyek bekerülési i összege meghaladja a 80 millió forintot. A megyében 26 ezer 500 hektárra vonatkozó meliorációs terv is készül, ebből 8600 hek­tár jut a Hosszúhegyi Állami Gazdaságra. A kivitelezés a VI. ötéves tervidőszak alatt történik. Az utóbbi években az AGRO- BER is törekszik az olcsóbb épí­tési eljárások alkalmazására. Ré­gebben egy-egy szarvasmarha-fé­rőhely gyakran 100 ezer forintba is belekerült, ma 55—60 ezer fo­rint. Hogyan vált lehetségessé ez a csökkentés? Röviden: új mű­szaki eljárások alkalmazásával. Az egyik, ilyen módszer az úgy nevezett MEZŐ FA szerkezet, amelyet az AGROBER a VI. öt­éves terv mezőgazdasági beruhá­zásai során elsősorban az állat­tartás szolgálatára, fejleszt majd ki. Felhasználható terménytáro­lóknál, csarnokoknál is. A fa szükségtelenné teszi a hagyomá­nyos építőanyag felhasználását. A MEZÖFA szerkezetekkel készí­tett épület költségei átlagosan mintegy 20 százalékkal a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium által meghatározott limitárak alatt maradnak. A kész épületek költsége — a térelha­tárolási, hőszigetelési és más ha­sonló igényektől; talajviszonyok­tól függően — 1000—2700 forint- között váltakozik négyzetméte­renként. Ezek a szerkezetek kü­lönösen alkalmasak zárt vagy félig nyitott formában a szarvas- marhatartásban a kötetlen, a pihenőboxos és a mélyalmos te­hén-, növendék- és hízómarha­istállók létesítésére A sertéstartásban is előnyösen alkalmazható hizlaló, fiaztalá, malacnevelő, koca- és süldőszál­lások építésére, a juhturtásbah szintén. Nem véletlen, hogy a 69. OMÉK-en kiállított MEZÖFA épületek aranyérmet kaplak. A MEZÖFA-szerkezet a megyé­ben is tért hódít. A csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet ezer férőhelyes búrányhizlalót épít, amelynek terveit a megyei kirendeltség készíti el. Mint érdekességet, szükséges megemlíteni, hogy a Külkereske­delmi Mnisztérium 1979. január 1-től önálló exportjoggal ruházta fel az AGROBER-t. Sajátos kül­képviseletet létesítettek tavaly Iránban, az idén Irakban, Mexi­kóban és rövidesen megnyitják irodájukat Egyiptomban. Néhány nagyobb külföldi vál­lalkozást érdemes megemlíteni,- Bulgáriában folytatják a Bajái Kukoricatermesztési Rendszer bő­vítését további 4 ezer hektáron, Mexikóban egy 5 ezer hektáros farmot hoznak létre, Egyiptomban halkeltetőt terveznek, de meg­állapodást írtak alá egy anya- nyúltelep építésére is. K. S. PÁLYAKEZDŐK Szakképzett kereskedők lesznek... Talán már nem is okozna feltűnési, vagy csodálkozást, ha az élelmiszerboltok és iparcikküzletek kirakataiban nem len­ne ott a megszokott táblácska, mely azt tudatja, hogy eladó­kat — szakképzetteket és szakképzetleneket egyaránt — va­lamint pénztárosokat felvesznek. A kereskedelem munkaerő­gondjai ugyanis közismertek, s éppen ezért magától adódik a kérdés, vajon milyen lesz az utánpótlás, a most tanuló ke- reskedönemzedék, mely majd a pultok mögé áll!? A létszám nem minden Ha a létszámot vizsgáljuk, nincs okunk különösebb aggoda­lomra. Az ötödik ötéves terv ugyanis hatvanötezer új keres­kedő szakképzését irta elő. E be­iskolázási terv realitását igazol­ja, hogy az ötödik ötéves terv befejezéséig az előirányzott hat­vanöt és fél ezerrel szemben hat­vanhét-hatvannyolc ezren tesznek szakmunkásvizsgát. Az igaz, hogy a fiatalok száma előreláthatóan kétezerrel kevesebb lesz, s. fel­nőttoktatásban viszont a terve­zettnél öt és fél ezerrel többen vesznek részt. Ezek a biztató adatok azonban korántsem adhatnak okot külö­nösebb derűlátásra. Hiába vezet­tek be ugyanis a kereskedelmi szakmunkásoktatásban új szak­mai, elméleti és gyakorlati tár­gyakat, mint például az etika, az eiadástan, az egészségügyi és munkavédelmi ismeretek, a kö­vetelmény mégsem lehet több, mint az alapok ismerete. Ha kerek a számla Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy gyakran csak azok jelent­keznek, élelmiszer-, vagy iparcikk­kereskedő tanulónak, akiket rend­kívül gyenge általános iskolai végzettségük miatt máshová nem vesznek fel. Nem véletlenül pa­naszkodik nem egy üzletvezető, hogy a nemrég szabadult fiatal kereskedőket jószerivel felelős­ségre sem lehet vonni hibás szá­molás miatt, hiszen a könnyebb megoldás érdekében — az általá­nos Iskolai alapok híján — a számlákat általában kerekítik, mert nehezen végeznék el a vi­szonylag komplikáltabb számtani műveletet... Szerencsére vidéken valamivel jobb a helyzet, mert kevesebb népszerű szakma vonz­za el a fiatalokat, s így az álta­lános -iskolát jobb eredménnyel végzett fiatalok közül is többen jelentkeznek kereskedőtanulónak. Vannak menő szakmák Vitathatatlan, hogy a vállalatok többsége — mivel ez saját érde­ke Is —( lépéseket tesz a tanuló- képzés érdekében. Tanegységeket hoznak létre, tanulmányi ered­ményektől függő ösztöndíjakat adnak, a még számos kedvez­ményt nyújtanak, ami különben nem lenne kötelességük. Sajnos, azonban az üzletekben — a kényszerítő körülmények miatt — a gyerekeket nem mindenhol ke­zelik tanulóként, hanem ugyan­azt a munkát várják tőlük, s né­ha még a megengedettnél hosz- szabb ideig is foglalkoztatják őket. Többek között ennek is be­tudható, hogy a képzés első és második évében általában húsz- huszonöt százalékos a lemorzso­lódás. Kedvezőbb az iparcikk-keres­kedelemben az utánpótlás-neve­lés helyezete, mint az élelmiszer­kereskedelemben. Elvileg ugyan ók is mindenkit felvesznek — néhány éve még volt módjuk rostálni — legfeljebb nem arra a szakmára, melyre az illető jelent­kezett. Az iparcikk-kereskedelem­ben ugyanis vannak még „menő szakmák”, melyek vonzzák a fia­talokat. Ilyen például a kozme­tika és az óra-ékszer, amikre többszörös a túljelentkezés, míg a ruházati szakmánál még a leg­alább hármas tanulmányi átlag sem lehet követelmény. Hogyan tovább ? Amíg az illetékesek azon fára­dtnak, -hogy..mind magasabb fo­kú légyen' ‘a ‘ kereskedelmi szak­munkásképzés színvonala,.—ez.», a pálya — mi tagadás — még min­dig nem tartozik a legvonzóbbak közé. Pedig már bevezették je­lentős előrelépésként a negyven­négy órás munkahetet, a kereset­re sem lehet különösebb panasz, s a vállalatok azon vannak, hogy a szociális körülményeket állan­dóan javítsák. A kereskedői szak­mának mindezek ellenére még- sincs kellő rangja, s annak visz* szaállításához vagy újrateremté­séhez kellenek a valóban jól kép­zett, szakmájukat értő és szere* tő kereskedők. Persze az sem ár­tana, ha a pályaválasztási tanács­adók melegebb szívvel ajánlanák a fiataloknak a kereskedő szak­mát, és a kereskedelmi vállala­tok a végzős nyolcadikosok kö­zött nagyobb propagandát fejte­nének ki, megismertetve velük ennek az ősi foglalkozásnak szép­ségeit. A. T. A Konas-barackok névadója Csehszlovákia-Szerte fogalom a Konas-őszibarack. A sárga húsú, illatos gyümölcsök méltán viselik nemesítőjük és terjesztőjük nevét. Alois Konas, a Roudnice nad La- bem-i állami gazdaság igazgatója a Prágától 68 kilométerre észak­ra elterülő vidéken olyan gyümöl­csöket honosított meg, amelyek ko­rábban ezen a tájon ismeretlenek voltak. Ha eredményeiről kérdik, szerényen annyit mond: ezt a mun­kát az vállalja, akinek egyben hobbija is a hivatása, és ilyen az ő munkatársai közül tucatnyi akad. Baracktermesztéssel előtte is próbálkoztak errefelé. A sikertelen­ségek láttán azonban csakhamar azt mondták: hiába, ez csak a dél-morvaországi tájakra. való. Konas munkatársaival elsőként cá­folt rá erre az állításra. Ha az­előtt az ősszel ültetett, magasra nö­vő fácskák gyakran kiszáradtak vagy termésük elfagyott, ő megpró­bálkozott a tavaszi ültetéssel. A fakoronát alacsonyra nyeste és a metszésnél is egészen új módszer- reket követett: jóval később végez- te ezt a munkát. Permetezést pe- -Wg—w-^bban a biztos tudatban, hogy a vegyszerek ennek a gyü­mölcsnek ártanak — legfeljebb egyszer alkalmazott. A több éves fáradozást siker koronázta: ma már az állami gazdaság gyümöl­csöseiben nagy kiterjedésű, bőter­mő barackoskertek díszlenek. Alois Konas nemrég újabb kí­sérletbe kezdett: olyan körtefajta termesztését akarja széles körben elterjeszteni, amely lugasszerűen nevelhető. A kísérlet tanúsága sze­rint a körtelugasok az ültetés utáni harmadik évben már ter­mést hoznak, méghozzá nem is akármilyent: a hektáronkénti 500 mázsás termésátlag sem ritkaság! A kiváló gyünölcskertész tevé­kenységét az állam legutóbb ma­gas kitüntetéssel jutalmazta: meg­kapta a „Szocialista munka hőse” címet... (BUDAPRESS — ORBIS) N e tagadjuk: ma még a legtöbb turista az olcsó bunda, bőrka­bát, a nagy választékú arany- és ezüstékszer miatt jön éppen ide. Legfeljebb a sokat hallott romantiká­ért. Hisz ki ne hallott volna a szerájról, a háremről, na meg a világhíres bazárról? Es erre azt mondom én: ide; ebbe az ellentmondásos, külö­nös, sokféleképpen romantikus or­szágba el kell jönnie minden szenvedélyes Utazónak. Például a bazár. Le tudná ezt a látványt, ezt a semmihez sem fogható élményt írni bármikor is valaki? El tud­ná mesélni ennek minden ízét, hangulatát, zamatát? (Eszembe jut jó néhány régi élmény az egy­kori pesti Teleky-térről, meg a Garay-térről. Az a nyüzsgés, az a szín- és mozgásorgia! De hol van mindaz ehhez képest?! Az isztambuli bazár: perzsa vá­sár. Ez a bazár: maga az ördögök, angyalok, démonok paradicsoma. Ez itt: a világ összes — színes, tarka, változó — forgataga. Ez mind: valami, amit hogyan is lehetne leírni, másoknak elmon­dani ? Csak jelzéseket, íme: ! Száz, iezer, több ezer pici . bolt, fülke, tíütik kirakat, Mindenféle, boltok elé kirakott ' áru, holmi. Fényes tárgyak özörie. Csillogás. Drága áruk sokfélesége. Minden, de minden kínálja magát. Utcák egész sora, keresztbe, hosszába, mnidenfelé, hogy senki emberfia A Boszporusztól a Vitosáig 5. Bemondónő a roncsok között • A magyar — idegen — itt magát ki nem is­meri. Láttál sok kincset együtt egy- rakáson? Íme: a bolt előtt ezer gyűrű — mind aranyból —, és ezer és több ezer karperec, nyak­lánc, óra, mindenféle. Drágakö­vek, gyöngyök, ékszerek... Ki tudná felmérni hogy mennyi? Es iparművészeti, népművészeti tár­gyak, ezer — millió? — számra. Es táskák, ruhák, cipők, csatok, gombok játékok, díszek, min­denféle kellékek sokasága... Soroljam? Lehetetlen ... Bemész egy ilyen bazárutcába, és a szemed káprá- zik a fénytől, a gyönyörűségtől. Es átmész a bazár másik — majd ötödik, századik — utcájába, és várod, hogy végre vége legyen. Es nem lesz vége... A török — az isztambuli — ba­zárnak nincsen vége sohasem se­hol, semmikor; ezt gondolod, egy­re fáradtabban. És, egy érdekes észrevétel: A bazár ezer és ezer butikjá­nak főnöke, dolgozója férfi. Nő sehol!, (El tudná valaki képzelni a budapesti központi vásárcsarno­kot, ahol az eladók közül hi­ányoznak a „gyengébb nem” tag­jai? Innen hiányoznak.) lányoknak ilyen és hasonló meglepetésben gyakran van részük. A másik észrevétel: sok, sok' a gyermek eladó (persze fiúk). Akik valósággal rád tapadnak. Akik kelletik magukat és az áruikat. Aiktől alig, de alig lehet megsza­badulni itt. A török bazárban. A nagy bazár szomszédságában van a „zsibpiac”. Az ócskasá­gok csere-bere helye. Hogy itt mi van? Millió és millió féle elhasz­0 Csak férfiak, férfiak mindenütt. nált tárgy, ócskaság — ki is tudná mindazt felsorolni, ami itt látható? Csupán — gondolom — rajtam kívül egyetlen egy ma­gyar ember: a népszerű tévé­bemondónő, aki — nagy megle­petésemre, hogy lám, milyen ki­csi is a világ —, itt jön, megy, az ócska holmik között elmereng­ve, itt Ázsia és Európa határán, ezen az esős, szeles délelőttön. Varga Mihály FIATAL OLVASÓK KÖZÖTT Barátjuk a könyv Augusztus végi hétköznap. A kecskeméti gyermekkönyvtár hű­vös olvasótermében négy-öt srác bújja szorgalmasan a Piff című francia gyermeklap régi, bekö­tött példányait. Még mindig ez a sláger — állapítom meg, vissza­gondolva az öt-tíz év előtti gyer­mekgenerációk lelkes Piff-olva- sótáborára. Nyílik az ajtó; egy kis kamasz határozatlanul indul a Delfin-könyvekkel zsúfolt pol­cok felé. Csend, nyugalom. Ügy látszik, az ifjúsági könyvtár meg­szokott mozgalmasságát egy rö­vidke uborkaszezon váltotta fel a vakáció utolsó napjaiban. Hol vannak azok a cserfes-nyelves kis meseolvasók, akik a tucatjával kölcsönzött könyvek tartalmáról órákig beszélnek a könyvtáros né­niknek? Hol vannak a krimik és a tudományos fantasztikus regé­nyek megszállott kamaszolvasói? A pöttyös-könyvek pletykás, kun­cogó kis növendéklányai? Vajon most merre .iáy.na^Lr,_,Baiútj.tikM volt-e" a könyv, a strandra csá­bító meleg napokban? -s *b«iiH-vT □ □ □ A hangulatos, színes gyermek­rajzokkal teli kölcsönzőben Be- senczi Mihályné könyvtáros „tart­ja a frontot”. Suttogva beszélge­tünk, hogy ne zavarjuk az olva­sókat. — Augusztus végén valóban kevesebben vannak a megszokott­nál. Sokan még most jönnek ha­za az úttörőtáborokból, s vannak, akik már a füzetvásárlással, cso­magolással foglalatoskodnak. De még ebben az időszakban is be­jönnek olvasgatni naponta har­mincán, negyvenen — mondja, majd a pult előtt ácsorgó ijedt­szemű sráchoz fordul: — Elveszett az olvasójegy? Hát ez bizony itt előfordul — pillant rám egy mosoly kíséretében, majd igyekszik valamivel szigo­rúbb arcot vágni. Névsor, kartondoboz, olvasó­jegyszám, és a „bűnös” máris egy könyvkupac mögött matat, neki bátorodva. — A nyár slágerkönyvei? — kérdez vissza Besencziné. — Ta­lán a Mézga Géza újabb kaland­jai, és a Jack London-könyvek. Az utóbbiak mindig is népsze­rűek voltak, de most még foko­zódott az érdeklődés a nemrég játszott izgalmas televíziósorozat hatására... Hanem: inkább őket kérdezze! — mutat a csöndesen olvasgató fiúk felé ... □ □ □ A tizenhat éves Zsitva János, a 697-es Ipari Szakmunkásképző Intézet diákja öt éve tagja az if­júsági könyvtárnak. Amint a va­kációról kérdezem, zavartan tol­ja félre a kezeügyében levő Piff-et. Halkan, rövid mondatok­ban válaszolgat: — Nem utaztam sehová ezen a nyáron. Dolgoztam. Egy hónapot a konzervgyárban. — Mi volt a munkád? — Szalagra üvegeket pakoltam. — Könyvtárba jártál-e? — Néha... — Kölcsönöztél is? — Inkább csak bent olvasgat­tam. i — Mit? — Fülest, meg a Piff-et. — Általában milyen könyveket szoktál kivinni? — Fantasztikus regényeket. Rejtő Jenőt, Kolibri-könyveket. — Nem sajnálod, hogy az egész nyarad munkával telt el? — Nem. Tavaly üdültem a Ba­latonnál; de nem volt valami iz­galmas. Unatkoztam... — Külföldön jártál-e már? — Igen; Csehszlovákiában, Ro­mániában az iskolával, és a szü­leimmel Jugoszláviában. Ezekbe az országokba szívesen elmennék máskor is ... — Á szabad idődet itthon mi­vel töltötted? — Moziba jártam ... Egyszer voltam diszkóban, az Aranyhb- mokban. — A barátaiddal? — Nem. Egyedül... Nem túl­zottan szerelek társalogni — köz­li velem röviden, s óvatosan a Piff-kötet felé tekintget. □ □ □ Élénk, beszédes srác a hatodik osztályos Balanyi Attila. Szorgal­mas könyvtárba járó, határozott véleménye van a legkülönbözőbb gyermeki rodalmakról. Lehet, hogy elmaradott vagyok, de én a meseregényeket kedve­lem legjobban — jelenti ki, csöp­pet restelkedve. — Kedvencem „A boldog herceg”,,p, nagypn szép, • költői ' meseregény. A hatéves öcsémnek is gyakran -HeökSöhzWé1 meséket. Otthon felolvasom neki, és a végére még én is egészen beleélem magam. De azért olva­sok mást is — folytatja szapo­rán. — Ezen a nyáron például a Robin Hood-ot, az Aranynadrá- gos fiút, meg a Tüskevárat. — Tudod-e az utóbbi könyv írójának a nevét? — Csukás, vagy Fekete? — vakarja nagy gondolkodva a szöszke fejebúbját. — Ja, igen, a Fekete István. Mindenesetre nagyszerű könyv, a kedvenceim közé tartozik. — A tévéfeldolgozást is láttad? — Nem. De én nem is szeretem azokat a regényeket elolvasni, amiket a tévében megnézek. Ak­kor már nem is érdekel. □ □ □ — Mesélj valamit a vakációd­ról! — Sajnos, nem túl jól kezdő­dött. Kórházban feküdtem, kivet­ték a mandulámat. Aztán Balá- tonakalin töltöttem két hetet egy gyermeküdülőben. — Ott is volt könyvtár? — Hát — kezdi bizonytalanul —, egy szekrényben voltak a könyvek. Odaraktak elém hár­mat, hogy olvassam a csendes pihenőben. Belelapoztam, és rög­vest megállapítottam, hogy egyik sem érdekel. Különben is az egész szekrény nagyoknak való köny­vekkel volt tele — legyint le-i* mondóan, majd az órájára pil­lant. — Jaj, indulnom kell a srá­cokhoz, a dühöngőbe! — Hová?! — Hát így hívjuk a szalagház mögötti focipályát. Dróthálóval van körülvéve, mégis kirepül a labda. A felnőttek ezt nem túl­zottan szeretik. Sokszor ki is szúrják a lasztinkat... Az enyé­met még egyszer sem kapták él! — mondja diadalmasan. — Focizás után ml a mai prog­ramod? — faggatom a gyereket, miközben ő fürgén süllyeszti szatyrába a kikölcsönzött köny­veket. 1 — Moziba megyünk. Kitűnő in- diános filmet játszanak. A címét már igaz elfelejtettem, de a ba­rátom ajánlotta; így hát feltét­lenül meg kell nézni — közli egy- szuszra, de az utolsó mondatot, egy integetés kíséretében, már az ajtóból... Posváncz Etelka 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents