Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

1980. augusztus 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Karmesterek, rendezők, csoportvezetők A MAGYAR AMATÖRMOZGALOMRÖL eltérő véleményeket hallhatunk, olvashatunk felelős hozzáértőiktől is. Különbözően, oly­kor ellentétesen ítélik meg a Bács-Kiskun megyei kórusok, szín­játszó csoportok, zenekarok, népi együttesek, pávakörök tevékeny­ségét, attól függően, hogy ki miihez viszonyít, mennyire tájékozott a lehetőségekről, milyen szempontokat vesz figyelembe, mit vár a műkedvelőktől. Azoknak' is igazuk van — például — akik a Megyei Művelődési Központ és a GAMF közös színjátszó csoportjának fesz­tiválsikereivel minősítik ennek a művészeti ágnak a helyzetét, míg mások joggal hiányolják a felnőttek részvételét. Néhány alapkérdésben szerencsére teljes az egyetértés. Nevezete­sen: többre hivatott az öntevékeny művészeti mozgalom mostani állapdtánál. Továbbá: a legtöbb művészeti ágban jobban állunk, mint két-három esztendeje. Végül, de nem utolsósorban: nagy rész­ben a szakmai vezetők, oktatók ,.hozzáállásától’’, tudásától, ráter­mettségétől, hivatásszeretététől, az új iránti fogékonyságától függ a csoportok szintvonala. A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS művelődésügyi osztályá­nak egyelőre tervezetként kezelt, aiz amatőrmozgalom átfogó fej­lesztését szolgáló intézkedési terve ezért foglalkozik olyan alaposan a szakmai irányítással, képző, továbbképző tanfolyamok, fóru­mok, alkalmak rendszerével, a szakmai tanácsadó testületek mun­kájával, a tapasztalatcserék távlati tervszerűsitésévefl. Remélhetően megvalósuló javaslataik szerint az együttesek mű­ködési feltételeit a jövőben erősen befolyásolja a minősítéseken mutatott .teljesítmény. Magyarán, több pénzt kap, többet utazhat az arany fokozatú csoport az ezüst vagy bronz minősítésűnél. Ez a lényegében — .körültekintő alkalmazással — hasznos szempont to­vább inövéli a rendező, a karmester, a táncoktató tekintélyét, fele­lősségét. Egy kimagasló művészeti vezető szinte csodát tehet. Kell-e jobb .példa Vásárhelyi Zoltán tevékenységénél, öt évig állt a Városi Dalárda élén, az egész ország ámult, hogy „mit tud a vidék”. Előtte, utána szürke középszer, pedig a többi karnagy is ugyanazokkal a dalosokkal számolhatott. A felszabadulás után a tragikusan korán ellhunytt Kardos László körüli, alakult .ki egy nagyreményű vegyes- kar. Dr. Bakkay Tiborné és Báron László nélkül aligha büszkélked­hetnénk kiváló bábcsapa rtokkal. Udvaros Béla tanítványai éltettek Jó néhány színjátszó csoportot. Tiszakécskén Kovács Gézáné hozott össze nagyszerű művészeti csoportokat, Kallocsán Pécsi né Ács Sa ­rolta és Tólth Ferenc hozzáértése, lelkesedése révén vált .sok ország­ban ismertté az ottani gazdag néptánchagyomány. A citeraegyütte- sek rengeteget gyűmölcsöztették dr. Kálmán Lajos tapasztalataiból. Nagy Dezső következetes igényessége érnél te az országos élvonal közélébe szinte a semmiből a Kecskemét néptáncegyüttest. A kis­kunfélegyházi Kapus Béla az ifjúsági kórusmozgalom egyik hivatott lendítő je. Sorolhatnám a jeles oktatókat, a derekasan helytállókat, a meg­felelőket, de végül arra a megállapításra jutnék, hogy szükséges a csoportvezető szakemberek még differenciáltabb képzése, tovább­képzése. A JELZETT MEGYEI „ELŐRELÉPÉS” .már a főként 1974/75-tól szervezett, többnyire jól felépített tanfolyamoknak is köszönhető. 1976-iban tizennyolcán, két év múltán tizenketten fejezték be ered­ményesen a szakmai képesítést nyújtó kétéves .bábos kurzust. Az amatőr színjátszó rendezői oklevelet 1976-ban tizennégyen, az el­múlt esztendőben tizenkilencen szerezték meg A napokban ünne­pélyesen vették át Kecskeméten képesítő .bizonyítványukat az új karvezetők. 1978-ban vizsgázott tucatnyi népdalkör-citeraegyüttes ‘vezető. Lapunkban is beszámoltunk a különféle szakmai táborokról. Hasznosak a csoportok tagjai és vezetői számára, hiszen a látottak­ból-hallottakból mindenkinek jut valami új. A cikkben már említett .intézkedési terv hangsúlyozza a lépcső­zetesség a fokozatosság előnyeit. A tanfolyamok, a táborok tema­tikáját a szakreferensek, a tanácsadó testületek javaslatai alapján állítják össze. Meghatározták a megyei, a területi művelődési köz­pontok, valamint a szakmai házak (egy-egy művészeti ágban mű­ködő csoportok legfőbb módszertani irányítói) ezirányú feladatait. A területi központok — például — évente kétszer egynapos tovább­képzést tartanak a működési engedéllyel tevékenykedő oktatók szá­mára a mozgalom megyei eseményeire való felkészülés érdekében, illetve a rendezvény értékelésére. AZ ELHIVATOTT, tehetséges, felkészült oktatók akkor bontakoz­tathatják ki képességeiket, a megyei, városi, járási irányítók, a mű­velődési intézmények .törekvései akkor hozzák meg a kellő ered­ményt, ha a helyi politikai, gazdasági, kulturális vezető testületek, irányítók az amatőrmoagaimat megillető figyelemmel segítik a mű­kedvelő csoportokat, támogatják, megbecsülik az áldozatos, legtöbb­ször megfizethetetlen munkát végző karmestereket, rendezőket, cso­portvezetőket. h. N. ÚTTÖRŐÉLET Feladatok és lehetőségek Paitácrkh- 1 A magyar úttö- £ aj Laouiv . rők harmincöt esztendővel ezelőtt megalakítot­ták szövetségüket. Különféle ak­ciók, vetélkedők, ünnepi csapat­gyűlések során emlékeztetek meg az első vörösnyakkendősök tet­teiről. A három és fél évtized­nyi tapasztalat ebben a mozgal­mi esztendőben új lehetőséget is kínált: a célkitűzéseket nem egy, hanem több esztendőre körvona- latzták részetekre! Nagyszerű lehetőség ez vala­mennyi csapat számára! Jelentő­sége abban áll, hogy a program- ajánlatot a következő úttörőve­zetői konferenciáig minden csa­pat a legteljesebb mértékben a saját „képére” formálhatja. És teheti ezt több esztendőre szó­lóan. Bizonyára több úttörőcsa­pat él majd azzal a lehetőséggel, hogy úttörőszobát, táborhelyet, játszóudvart építsen, alakítson ki a következő években. A következő, Gobelin, idézőjelben „Az életem kész regény" — mondja. S e szépre- ményú kisasszonyok szájába illő mondatot úgy kí­séri fanyar grimasszal, 'hogy megkérdőjelezi és ki­csúfolja nemcsak a regényesnek mondott életet, ha­nem azt a magatartást is, ahogyan a „művésznő” nyilatkozik. „Örülök, hogy nem lett belőlem boldogtalan fes­tőművésznő, csak kétkezi munkás" — okolja meg fenntartását. Pedig valóban kész regény az élete! Az általános iskola után keramikus-szakmunkás lesz, majd gimnáziumban tanul, esti tagozaton. Képzőmüvészéti körökbe jár, a Dési Huber Kör-re emlékezik vissza legszívesebben. Rajzol, fest. És megismerkedik a gobelinnel. Nem mintha nem ismerte volna már azelőtt. Megtudja, megérti, hogy nem kizárólag hősi urak — dús páncélban, királyi, csaták és égő várkastélyok jelentik a gobelin témá­ját Megismeri Ferenczy Noémi örökségét nemcsak gobelinekben, hanem ténylegesen is: összeismerke­dik Tarján Hédivel és Soüti Gizivel; akik Ferenczy Noémi tanítványai .voltak, s egyikük a szövőszékeit másikuk a fonalait örökölte. Tarján Hédihez jár gobelint tanulni. Egy festőállvány keretébe fölvetés kerül; így tanul szőni. A festóáálványon minden reg­gel egy Sportszelet fogadta. De nemcsak ezért sze­rette a gobelint. A gobelin rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hagy nemesnek, réginek tud Ihatni. A gobelinnel fejezhe­tők ki legjobban a múltait idéző témák, a halk han­gulatok, mintha minden egy kicsivel sápadtabb, avct- tabb, öregebb — belesebb lenne. És a gobelin szembesíthető is! Hajdan festményeket szőttek go­belins zö véssél. Pereli Zsuzsa régi fényképet választ témául, vagy éppen a Szerencsi csokoládé pa­pír bori tójának „édes” kiscicáját. Más anyaggal szembesítve más hangsúlyt kap a fénykép, a kis- cica. Patinát a fénykép, idézője­let a kiscLca —, mert a képre gombólyag kerül, öreg igiccsek örök témája. Ám Péreli nem gú­nyolja, inkább szelíd megértéssel szemléli a gombolyagos ikiscicát. Nem gúnyolhatja, hiszen ez is ugyanúgy egy másik világ, más­fajta megközelítési mád üzenetét hordozza, mint akár a remekmívű népművészeti darab. Egyformán maga köré gyűjti ezeket a jelie­ket: öreg textildarabokat, régi hímzéseket, ó-selymeket szerez. Vagy éppen régi tárgyakat; fű­szeres szekrénykékből egész gyűj­teménye van. De gyűjt .tollakat is, és felhasználja textilképein. Ásta Nielsen portréja fekete-fehér gyöngytyűktollaktól lesz élővé. » jf­9 M ír*- Jf —a*»» 9% g -,„01 ■ i-. *0*9 • Péreli Zsuzsa munka közben. (Hauer Lajos felvételei) Élvezi a régi gyapjú puhaságát, a lágy hernyóselymet. Az ország vagy a világ bármely pontján van, ott rögtön az Ecseriket kere­si. Poros padlások, sötét ládák kedves lelőhelyei Amit .megtalál, gondosan fel­dolgozza. Módszerei is régi, kéz­műves metódusok. Sző és varr, hímez és töm. Tagja a MANUÁL- csoportnak, amely hagyományos anyagokkal és kézműveseszközök­kel kíván előállítani iparművé­szeti tárgyakat A gobelin anyaga — gyapjú. A legszebb, legmaradandóbb termé­szetes anyagok egyike. Szövései­Irodalmi barangolások Bács-Kiskunban Űjabb epizódok készültek el az Irodalmi barangolások című nép­szerű tv-sorozatban: bemutatásra vár Babiczky Lászlónak Bács- Kiskun, illetve Békés megye iro­dalmi nevezetességeihez kalauzoló filmje. A Szülőföldemen című műsor nézői — szeptemberben — Bács- Kiskun megye székhelyén, Kecs­keméten, Katona József szülővá­rosában kezdik barangolásukat, majd ellátogatnak Petőfi Sándor tartózkodásainak színhelyeire. Megismerkedhetnek Kiskörös, Kiskunfélegyháza, '' Szabadszállás, Dunavecse emlékházaival is. Nagykőrösön Arany Jánost idézi az adás, s bekukkantanak a ka­merák Móra Ferenc kiskunfélegy­házi szülőházába. Nagy Lajos szülőfalujába, Apostagra is. A fél­órás séta József Attila gyermek­kori nyarainak színhelyén, Sza­badszálláson fejeződik be. Novemberben mutatja be a te­levízió az Őszutó című filmet, amely Békés megye irodalmi em­lékeinek feltérképezésére vállal­kozik. A műsor elsőként Jvsth Zsigmondról szól, majd Achim András és Sinka István nyomait követi, s megismerteti a nézőkkel Szabó Páll biharugrai és Darvas József orosházi szülőházát is. Fel­idézi a film a Viharsarok írójá­nak, Féja Gézának az alakját is. 1980-81- es moz­galmi esztendőben különleges — kiemelt — jelentőséget kap a gyermekönkormányzat! A cél egyértelmű: a kisdobos- és úttö­rőközösségek közösségi életüket a lehetőségek szerint minél önál- állóbban irányítsák Az előző esz­tendőkhöz hasonlóan most is fon­tos lesz, hogy egy kisebb közös­ség — és ebben az esetben a „kis” közösségen az őrs éppen • úgy érthető, mint a raj — min­den tagjára a képességeinek leg­megfelelőbb feladatokat bízzák. Arinak végrehajtását pedig ha­táridőhöz kötve jelentik veze­tőiknek. Az immár hagyományos és nagy érdeklődésre számot tartó útlórőparlamentet most is meg­rendezik. A kisdobosok és úttö­rők tehát ismét bátran gyakorol­hatják javaslattevő, véleményező és döntési jogukat. Új lehetőséget kínálnak a csapatok tagjainak, amikor arra ösztönzik a kisdobosokat, és úttörőket, hogy iskolán kívül is vegyék ki részü­ket a közéleti tevékenységből. Az eddig is meglevő kapcsolatokat ápolják, illetve bővítsék azokat. Ismerkedjenek meg minél több ifjúkommunistával, szocialista kollektívával, veteránokkal, szü­lőkkel. A történelmi évfordulókról va­ló megemlékezések, a politikai és társadalmi ünnepek megrendezé­se és kínál új lehetőségeket. Ilyen például egy esemény kapcsán szervezett utazás múzeumba, emlékhelyhez, vagy történelmi sorsfordulóink színhelyére. Visszatérő szép program min­den esztendőben a KISZ-szel és a többi tömegszervezettel való is­merkedés, kapcsolatteremtés. A megoszokottól való eltérést itt is tapasztalhatjátok majd. A KISZ- élettel való ismerkedés, a KISZ- életre való felkészülés az általá­nos iskolát befejező úttörők prog­ramjaiban különösen nagy jelen­tőségű! A komoly KISZ-munkát végző ifivezetők fogadása tovább­ra is a csapatvezetők feladata marad, a velük való jó kapcsolat kiépítése, megtartása viszont már a kisdobosokra és úttörőkre há­rul. Továbbra is a Kilián-kör el­végzése nélkül lehetnek KISZ- tagok mindazok, akik kiváló út­törőmunkáért kitüntetést kapnak az általános iskola elvégzésekor. Elsőrendűen repe lesz a mozgalmi tevékeny­ségben a tanulásnak! Minden kisdobosnak, úttörőnek a képes­ségei szerint a legtöbbet kell nyújtani! Ebben segítenetek kell egymást, minden módon! Alakít­hattok tanulópárokat, szervezhet­tek az őrsnek közös tanulást, vagy foglalkozhattok azokkal, akik gyengén tanulnak. Nem le­het jó úttörő, aki elhanyagolja a tanulást! Szakirányú érdeklődés­re csak abban az esetben nyúj­tanak lehetőséget tanáraitok, ve­zetőitek, ha a tantervi követel­ményeknek megfeleltek. (Ez egé­szen pontosan annyit jelent, hogy nem mehet különféle szakkörre az, akit például a biológia, vagy matematika olyannyira nem „ér­dekel", hogy tudását már jeggyel nem is lehet értékelni...) Annak viszont, aki képessé­geihez mérten a legjobban tanul, akár több szakkörre járáshoz is megadják az engedélyt. Az úttörőmozgalom célja és feladata, hogy a közös éneklés, bábozás és táncolás megfelelő időben kapjon helyet az éves programban. Fontosnak, ajánlott­nak minősült a közös ázínház-, mozi-, és tárlatlátogatás is. Az pe­dig. hogy minden kisdobos és út­törő jól ismerje szűkebb hazájá­nak néprajzi, történelmi, idegen- forgalmi nevezetességeit — már szinte kötelesség. A távlati ter­vekben pedig megkülönböztetett figyelmet kell szánni az úttörő- művészeti csoportok kibontakozá­sának. A programkínálatok folyamato­san nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a társadalmi munkaak­cióknak és hasznosanyaggyűjtés- neksA hasznosanyaggyűjtés egyik szellemes ötlete pedig éppen me­gyénkből. a Páhin élő pajtások­tól származik: a csapat minden tagja annyi papirt. tiszta rongyot gyűjt a mozgalmi évben, ameny- nvi a saját súlya! A honvédelmi bennevelé£_ vábbra is elsőrendű szerepe lesz az úttörőmozgalomban az MHSZ- nek! Az úttörőgárdisták munká­jának pedig a továbbiakban ki­emelt jelentőséget szánnak. Minden sport-, turisztikai, tá- borőzási lehetőséget ragadjatok meg, hogy egészséges felnőtt vál­jon belőletek! Pajtások! Ennyit Ízelítőül a következő mozgalmi esztendő — esztendők — javaslataiból, ter­veiből. A kínált lehetőségekből nektek kell kiválasztani a számo­tokra legmegfelelőbbet, hogy majd esztendők, évtizedek múlva is örömmel idézhessétek fel a mozgalomban töltött időt. S. K. nak, kis és nagyabb képeinek is ez az alapanyaga. Ha a gyapjú- szövés a festészettel rokon, ak­kor varrásai grafikával egyenér­tékűek. „Szépművészeti tanul­mány, varrógépre" — címmel egyszínű alapanyagra míves szép rajzolatot varr. Péreli Zsuzsa munkái mindig azon a keskeny mezsgyén mozognak, ahol a kéz­művesség a művészettel találko­zik. Erről az 'új kecskeméti kór­házban is meggyőződhetünk. A vérkeringést, az élet folytonossá­gát idéző, varázsos szépségű al­kotása híven tükrözi törekvéseit, tehetségét. T. A. A Boszporusztól a Vitosáig 4. Éjfélkor Ázsiába Két férfi és két nö közeleg, hat-hat égő gyertyával, az éjfe­kete sötétben. Majd kigyullad­nak a lámpák, és vakító fényben úszik a terem. Fergeteges tánc kezdődik. Eszembe jut: Kalocsán, a folklórfesztiválon láttam ugyanezt. Legalább is: ugyanezt a szenvedélyt a táncban. Ezt a vég­letekig felfokozott, szenvedélyes kitárulkozást. Ezt a gyönyörűsé­ges táncbanélést. Ott, ott, Kalo­csán — és Baján —[ amikor a vendégszereplő török táncosok belopták magukat a Bács-Kiskun megyei lakosok szívébe. És eszembe jut: a nyáron Várná­ban, Bulgária legszebb tengeri üdülőjében is így táncoltak, nép­viseletbe öltöztetve a fiatalok, hogy a messziről jött vendégeket szórakoztassák. Az ám: de hol is vagyunk most tulajdonképpen? — Egy úgy­mond — népművészeti műsoron. Legalábbis nekünk így mond­ták: hogy népművészeti műsorra megyünk. — Ez nekik népművészet? — kérdezi az egyik útitársam, és a félig meztelen nőre tnutat, aki bájosan, csábosán, csillogó szem­mel, fényes-ékes bőrrel, ragyo­góan, feltartott kézzel lépdel az asztalsorok között. Aztán hirtelen változik a kép, a szín: Négy fiatal mozog, forog, ug­rál, táncol nyolc fakanállal. ör­döngősek. Aztán a bűvész. Le­nyűgöz. Majd négy marcona fér­fi pajzzsal, karddal, félmeztelenül, valami ősi, belső szenvedéytől űzve. Hol vagyunk háj)? Itt úgy mondják: népművészeti műsor. Lehet. Am hogy van itt közben sztriptíz, és hogy van szultáni „háremjáték”? Kit érdekel? Fő, hogy aki itt van most, Törökor­szág legnagyobb — ötmilliós — városában, az ezen az estén jól érezze magát. (Ha már a borsos belépőt megfizette — dollárban méghozzá.) És tovább? Fergeteges tánc, ragyogó nő, vetkőzőszám. Mel­lettünk a jelek szerint arab diD- lomataküldöttség. Angolul, s oly­kor németül folyik a szó közöt­tük. Értjük hát, hogy pénzről beszélnek evés-ivás közben leg­inkább. 'Ám, amikor a fergeteges tánc közben a ragyogó nőről egy­re csak hullanak a ruhadarabok, akkor a tisztes külföldiek arca egyre enyhül. (Felejtik, hogy diplomaták?) Vagyis: a ragyogó nő tánca alatt elhallgattak a szomszéd asz­talnál a vendégek. (Amikor a tö­rök néptáncokban gyönyörköd­tünk, egyre csak folyt a szó kö­zöttük.) És a szenzáció, a meglepetés: Egy jóképű, bajuszos férfi éne­kel. Spanyol, olasz, francia, an­gol, szláv és — magyar nyelven. S hogy magyarul, most? Ezt: „Az a szép, az a szép, akinek a sze­me kék" — stb. (Ítéljen el bárki a hallott giccsért: vállalom! Ma­gyarul énekelt valaki, ott, a távo­li Törökországban, egy buta-fura éjszakában 1 A szünetben utánamegyele, hogy legalább a nevét megsze­rezzem, felírjam a deréK énekes­nek, aki népem nyelvén ilyen szépen tud énekelni — most mindegy, hogy mit. Íme, az éne­kes neve: Selim Sam — ő maga irta be ezt a noteszomba. És ez még semmi. Most jön a meglepetés! Vége a műsornak — amelyben, ne részletezzük, há­rem jelenetek is voltak —, me­gyünk a szállásunkra. Ám szól Ikrényi Tünde, az IBUSZ-csoport „megváltó angyala”, aki annyi­szor, de annyiszor okoz ezen az úton kellemes meglepetést, és mondja: — Megyünk Ázsiába! Hát igen, Ázsiába. Át a hídon. A Boszporusz-hídon keresztül, mert ott túl, ott van már a má­sik földrész. Európa és Ázsia egyik jellegzetes választóvona­la ez. Különös érzés: a fényorgián át — az ötmilliós metropolis szivé­ben — száguld az Ikarusz ve­lünk. Fényorgia, pompa, színgaz­dagság. Romantikus, titkokat sej­tető éjszaka. És a híd! Karcsú, hatalmas, elegáns. Belekóstolunk — ha csak öt-tíz percre is — Ázsiába. Varga Mihály (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents