Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-23 / 197. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 19M. augusztus SS. Demokrácia a mezőn Ki emlékszik még az úgyneve­zett határi közgyűlésekre? Az idősebb tsz-tagok közül bizonyá­ra sokan. Hiszen úgy 15—20 évvel ezelőtt, amikor még kisebb mé­retűek voltak a közös gazdaságok, eléggé elterjedt, népszerű talál­kozási fóruma volt ez dologidő­ben a szövetkezeti tagoknak és a vezetőknek. Az előre meghirdetett napon a tsz vezetői eleve úgy szervezték a munkát, úgy osztották el az em­bereket, a különféle mezei fel­adatokhoz, hogy késő délután, amikor már nem nagy a meleg, az alkalmas, árnyas nagy fák alá könnyen összejöhessen az egész tagság. Szívesen részt vettek az embe­rek az ilyen gyűléseken, és figyel­mesen meghallgatták az elnököt, aki ismertette a szövetkezet leg­fontosabb időszerű ügyeit. /Kér­dezni, véleményt mondani is le­hetett. Vitás kérdéseket tisztáz­hattak, és két-három óra hossza múlva mindenki — tagok és ve­zetők — tájékozottabban folytat­hatták munkájukat. Régi felismerés tehát szövetke­zeteinkben, hogy a tagság tájé­koztatásával, véleményének meg­ismerésével a legnagyobb mun­kák idején is törődni kell. A de­mokráciának a közgyűlések közti időszakban is érvényesülnie kell. Szerencsére a szövetkezetek túl­nyomó többségében a vezetők és tagok sok esztendő tapasztalatai alapján pontosan tudják, miként kell a demokráciát ésszerűen, ha­tékonyan érvényesíteni. Tudják mikor van ideje, és hol van he­lye a szükséges párbeszédnek, a demokratikus , vitának. Viszont azt is megtanulták, hogy ha kö­zösen valamit elhatároztak, akkor utána már a tetteké a szó. Azon már nincs mit vitatkozni, ha szántani,. vetni, vegyszerezni, be­takarítani kell. Természetesen a jó javaslatok­nak, észrevételeknek mindig ér­tékük, becsületük van, azokat az évszakoktól, a hónapoktól függet­lenül figyelembe kell venni. Le­hetetlenné válna viszont a folya­matos munka, ha mondjuk egy gépesítési brigád minden reggel megkívánná vitatni és szavazás­sal akarná eldönteni, hogy hol és mit dolgozzanak. Ez egyébként is szakkérdés, melyben elsősorban a tsz felelős szakemberei illetékesek. Fontos persze a szakmai kérdéseket is megbeszélni, megértetni, elfogad­tatni, de erre való a felkészülés ideje, a téli tanfolyamok idősza­ka. A torlódó mezei munkák idő­szakában erre mái; nincs mód, nincs idő. Ezzel együtt igaz viszont az is, hogy a tsz-tagok nyáron is gaz­dái a szövetkezetünknek. Jogos te­hát az igényük, hogy rendszere­sen és idejében értesüljenek a tsz fontos, közös ügyeiről, és ne kell­jen nekik várni közgyűléstől köz­gyűlésig a véleményük kinyilvá­nításával. Hiszen ma már a legtöbb tsz- ben csak egy vagy két közgyűlést taitanak évente. Éppen ezért a korszerűsített szövetkezeti törvé­nyünk maga gondoskodik arról, hogy a nagyobb tsz-ekben a kül­döttgyűlések és valamennyi szö­vetkezetben a munkahelyi közös­ségek tanácskozásai elősegítsék a demokrácia érvényesülését. Az 1350 tsz-ben jelenleg mint­egy 10 ezer munkahelyi közösség működik. Ezek évente legalább három megbeszélést tartanak, egyet közülük épp a nyári idő­szakban. Ezektől sok függ. A tag­ság értékeli azt, ha maga a tsz elnöke és a tsz többi vezetője minél több ilyen megbeszélésen részt v.esz. így mindenki első kéz­ből szerezhet értesüléseket: a ta­gok a közös ügyekről, a vezetők a közhangulatról. A küldöttgyűlések, vezetőségi ülések határozatairól a tsz-tagok sokat megtudhatnak attól a tár­suktól, aki az ágazatot, vagy az üzemegységet képviseli az adott testületben. Ha a választott kül­dött, illetve vezetőségi tag vissza­érkezik a tanácskozásról, akkor a munkatársai rendszerint azon nyomban meghallgatják, hogy mi­ről is határozott a küldöttgyűlés, illetve a vezetőség. Bevált a tsz-híradók tevékeny­sége is. A jól összeállított, köz­vetlen hangú — nem a napi saj­tót utánzó — sokszorosított tájé­koztatók a nagy létszámú tagság­hoz is rendszeresen eljuthatnak, és növelhetik tájékozottságukat. Kár, hogy különféle bürokratikus akadályok, az eltúlzott igények és a belőlük adódó nagy költségek, nehezítik a tsz-híradók tömege­sebb elterjedését. Sokra kell értékelni végül a ve­zetők és a tagok gyakori munka­helyi találkozásait. A legtöbb.tsz- ben korán reggel' az elnök maga is valamelyik majorban, állatte­nyésztő telepen, a gépjavítóknál, vagy a traktorosoknál kezdi a munkáját. Ezt teszi a többi veze­tő is. Ilyenkor bárki, bármiről beszélhet az elnökkel, illetve a tsz illetékes vezetőivel. Mindez segít abban, hogy a tsz- demokrácia a nagy munkák ide­jén, a dolgos hétköznapokon is gyümölcsözően érvényesüljön. T. B. A TERVEZETTNÉL NAGYOBB FORGALOM Növelik az exportarányt A Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgálta­tó Közös Vállalatának — rövidített nevén a TSZKER-nek — már 1140 közös gazdaság tagja. A mezőgazdasági szövetkeze­tek árukapcsolatainak szervezésében és lebonyolításában egy­re növekvő szerepet tölt be. A megalakulása óta eltelt két és fél esztendőben az összes forgalma több mint 40 százalékkal nőtt. Az idei érékelés szerint az első fél évben a tervezett 4 milliárd 81 millió forint helyett 5 milliárd 483 millió forint forgalmat bonyolított. A TSZKER kecskeméti területi központja szintén értékelte az el­ső félévi munkáját. A tervezett 167 millió helyett 183 millió fo­rint forgalmi értékről szomolhat- tak be. Harmincmillió forint ér­tékű áru exportálásában működ­tek közre. A közös vállalatnak az a fel­adata, hogy összehozza a partne­reket, 1—2 százalékos jutalék el­lenében. Ezzel elősegíti a szövet­kezetek áruértékesítését. Ebben az esztendőben különösen az ál­lat forgalmazás volt magasabb a tervezettnél, öt hónap alatt 20 millió forint értékben forgalmaz­tak, ami az egész évi terveknek csaknem 80 százaléka. A juhte­nyésztés fejlesztésének eredmé­nyeképpen £7. adta a forgalom na­gyobbik hányadát. A változékony időjárás miatt a szántóföldi növénytermesztés és a kertészet termékei nem olyan mennyiségben cseréltek gazdát, mint az előző esztendőkben. A nyári gyümölcs- és zöldségfélék érése eltolódott. A szövetkezeti közös vállalat­ba történő belépés egyik lehető­ség a gazdaságoknak termékeik értékesítésére. Ezért az utóbbi egy esztendőbeh is érezhetően növe­kedett az érdeklődés a TSZKER iránt. Tíz gazdaság lépett be, és jelenleg 85 termelő- és szakszö­vetkezet, valamint egy közös vál­lalat tagja a területi központnak, sőt nemrégiben Baján kirendelt­ség jött létre, hogy az áruforgal­mat könnyebben bonyolítsák. A megyei kirendeltség közre­működött a barack forgalmazá­sában, segítette, hogy a feldolgo­zóipar részére minél nagyobb mennyiség kerüljön szállításra. Kutatta a piacot, miként lehetne a megye termését értékesíteni. Az idén kezdték a különböző zöldségtakarmányok, petrezse­lyem, zellerlevél,, stb. export for­galmazását. Eredményesen fog­lalkozik ezzel a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet, amely ily módon jobban ki tudja hasz­nálni eddig csak a fűszerpaprika szárítására felhasznált korszerű berendezését. A megyei kirendelt­ség vezetői érdeklődésünkre el­mondták, hogy az év hátralevő részében az eddigieknél nagyobb mennyiséget és értéket forgalmaz­nak, hiszen az őszi betakarítás még hátra van. Ügy tűnik, hogy a forgalom az idén meghaladja a múlt évit, és elsőlegesnek tekin­tik, hogy minél nagyobb arány­ban kerüljenek exportra a mező­gazdaság termékei. K. S. Lajosmizsei kefék-seprűk külföldre A lajosmizsei Kefe, Seprű, Fa- és Vasipari Ter­mékeket Gyártó Ipari Szövetkezet termékei hosszú évek óta igen keresettek a különböző tőkés álla­mokban. Jelenleg Ausztrálián kívül szinte minden tőkés államból kapnak megrendelést. Egyik igen sikeres termékük a tavaly tervezett, kókűszpálma rostjából készült, Mizse nevű kertiseprű. Egy NSZK-cég részére a napokban indították útnak a második vagon Mizse seprűt, s kilátás van újabb nagyobb megrendelésre is. Űj megrendelőik közé tartozik Irak, ahová az idén mintegy 5 millió fo­rint értékű kefét szállítanak. Az utóbbi néhány év­ben viszonylag kevés termékük került a tengeren­túlra, főleg Kanadából kaptak megrendelést. Az idén már az USA vásárlói is hozzájuthatnak a la­josmizsei kefékhez, ugyanis 300 ezer darab kézi és nyeles súrolókefét készítenek a sikeres próbaszál- litmány után az USÁ-ba. • Felvételünkön: Sárközi Erika gépével a tengeren­túli megrendelésen dolgozik. (Opauszky László fel­vétele) A SEBESSÉG KOCKÁZATAI A Forma—1 nem szentimentális Még két hete sincs, hogy a Forma—1 örökké száguldó, nyüzs­gő közössége eltemette egyik leg­régebbi fiát, Patrick Depaillert. A jó évtizede a legjobbak között „vitézkedő” francia a Hocken- heimben megrendezett NSZK- Nagydíjra készült, amikor edzés közben kőfalnak ütközött és ször­nyethalt. Szerény, rokonszenves ember volt, de a Forma—1 nem szentimentális. A Clermont-Fer- randban rendezett temetésen megjelentek versenyzőtársai, ba­rátai, de rövidesen mindenki na­pirendre tért a történtek felett. Hisz az élet, meg a Forma—1 megy tovább. A milliók által ked­velt, ugyanennyi ember szemében gvűlölt „cirkusz” nem állhat meg, .^y kívánja a mecénások, a konst­ruktőrök meg a versenyzők érdeke. Afc alapkérdést, vagyis hogy ki rendezze a Nagy­díjakat nyújtó versenyeket, egy­szerűen mindkét fél saját bel- Ugyének tekintette. Bernie Eccles­tone, a FOCA és az egyik legna­gyobb istálló, a Brabham főnöke úgy döntött, hogy lassan az egé­szet saját befolyása alá fogja vonni. Ügy tűnt, sikerül is neki, amikor a FISA új elnököt vá­lasztott, a francia illetőségű Bal- lestre személyében. Két konok, erőszakos ember került egymással szembe, akik egy kanál vízben szívesen megfojtanák egymást. Nem is halogatták túl sokáig a kenyértörést. A spanyol Nagy­díjra, Jaramára időzítették. Szin­te minden készen állt a futamra, amikor Monsieur Ballestre csen­desen csak ennyit mondott: amennyiben a csapatok begyújt­ják a motort, úgy kizárja őket valamennyi versenyszámból. Erre például a Ligier könnyen legyint- hetett, hiszen egyetlen színpadra lépési lehetősége a Forma—1. Nem így az Alfa Romeo, a Re­nault, a Ferrari (Fiat-érdekeltség) és az Osella, amely a rallye-ban, valamint a túra- és hegyi ver­senyeken is indít csapatokat. Így aztán utóbbiak — saját, jól fel­fogott érdekük miatt — szófogadó kisfiúkként távolmaradtak a ver­senytől. A többiek nem, de telje­sen feleslegesen koptatták a gu­mikat, hiszen az eredményeket a FISA utólagosan megsemmisí­tette. Ez az az eset, amikor a kés megáll a levegőben. Dermedt, vi­har előtti csend borult a For­ma—1 világára. A kérdés drá­maian egyszerű volt: hogyan to­vább? Lesz-e egyáltalán For­ma—1, s ha igen, ki fogja irá­nyítani? Az első kérdésre igen a válasz, az utóbbira az, hogy nem tudni, Le Castelletben, a fran­cia Nagydíjon valamennyi csapat felvonult, de hogy ennek láttán' ki dörzsölgette elégedetten a ke­zét, az majd csak később derül ki... Válság ide, Depailler tragédiá­ja oda, a cirkusz, mint minden eddigi megrázkódtatása után, szá­guld tovább.' Miért ne tenné, ha halálos balesetek egész sora után sem volt megállás. Csupán pilla­natnyi csend követte annak a Jochen Rindtnek a halálát, aki 1970-ben már világbajnokként maradt ott a monzai betonon. Senkit nem riasztott vissza a szu­pertehetségű Francois Cevert pusztulása, aki Watkins Glenben távozott közülünk, összezúzott testtel. Ki siratja vajon manapság a négy éve, Kyalamiban elhunyt Tom Pryce-ot, vagy a repülősze- i encsétlenség áldozatává vált Car- lot Pace-t? Ha lehet e világban közszeretetnek Örvendező^ rokon­szenves versenyzőről beszélni, az Ronnie Peterson volt. ö a mon­zai áldozatok számát növelte 1978-ban. A sportvilág megren­dültén, leszegett fejjel búcsúzott a kedvelt svédtől, de két héttel később újra kigyulladt a zöld lámpa, és új győztesnek tapsoltak a nézők. Bármilyen morbid így leírni: Depailler csak a „legfris­sebb” halott, de nem a legutol­só ... Tavaly visszavonult a két leg­nagyobb egyéniség. James Hunt 1976-ban nyert világbajnokságot, társa, Niki Lauda az azt megelő­ző, illetve, az azt követő évben. Mindketten milliomosként távoz­tak, és ami lényegesebb: élve... Akárcsak Jaskie Stewart, min­den idők egyik legjobb verseny­zője. A Forma—1 túléli a halottakat, és pótolja a távozókat. A világon évente megrendezésre kerülő több ezer verseny futószalagon kínálja a fiatal, kockáztatni hajlandó, forróvérű, de biztos kezű fickókat, akik évről évre új színt, izgalmat hoznak a fáradni látszó produk­cióba. Abbahagyta Hunt? Sebaj, itt van, és már nyeri a futamo­kat Diodier Pironi. Megunta a körözéseket Lauda? Egy év sem kell, és Elio de Angelis nevét éltetik a nézők a túl megfontolt Lauda helyett. A motorok egyre erősebbek, a karosszériák- egyre áramvonala­sabbak, így a veszély ezzel egye­nes arányban növekszik. A koc­kázatot csak a fiatalok hajlandók vállalni, az idősebb sztárok in­kább a különböző reklámbevéte­leket igyekeznek növelni, s nem a jóval kevesebbet jövedelmező fu­tamgyőzelmet ambicionálják. A finanszírozóknak, a gazdag „nagybácsiknak” azonban csak addig üzlet a Forma—1, amíg százezrek érdeklődnek iránta. S mi kell a nézőnek? Látványos­ság, cirkusz, ami itt gyors autókat és nem ritkán végzetes bukásokat jelent. Miután mindkét „feltétel adott, a Forma—1 alighanem va­lamennyiünket túlél... J. J. • Nemcsak a győzelem jövedelmez, a versenyzők gépén, ruhá­ján, a leg­kisebb felirat is- súlyos összegeket hoz a konyhára. • Forma—1 futam eredmény- hirdetése, a dobogó legfelső fokán a skót Jackie Stewart, egy nagy bajnok, aki túlélte... Balról: Francois Cevert, ő már nincs az élők sorában. (MTI-fotó — KS) i Jó éjszakát!?... A z üzemvezető késő ■Él- délután kapta az ukázt, tartson éjszakai el­lenőrzést a vállalat egyik, várostól nem is oly mesz- sze eső telephelyén. Föl­hívták figyelmét, hogy néz­zenek meg mindent alapo­san. Az üzemvezető délután rápihent a feladatra, mert tudta, hogy az éjszakai el­lenőrzés, az egy nagyon kü­lönös valami. Most se tör­tént másként, mint koráb­ban: szól <o főnök, te meg te, itt és itt, revíziót tar­tasz. Az ügy akkor szerencsés, ha az ennyi óra — mint most is — éjjel egy. A töb­bi már megy mint a kari­kacsapás. Háromnegyed egykor találkozol a társsal, aztán a telepre ki. Előre kitervelik, hogy szólnak a portásnak, az ellenőrzés majd maradjon az ő titkuk, ne szóljon senkinek. Magy gázzal nyitnák az ' ajtót. Nem enged. A zajra a szolgálatban lévő kutyák közül az egyik fel­riad. Vakkant kettőt, de látja, hogy ismerős, hát csendesen csahol. Alinak a kapuban. A csengő nem jó. Mi legyen hát? Legyenek betörők? Aki gyerekkorában sokat má­szott almafára, annak a két­méteres kerítés az semmi­ség ... Csendesen lopakodnak a portásfülkéhez. Bent a fél­homályban ketten. Az egyik az asztalra borulva, a másik — a főnök — ké­nyelmesen elveti magát a karosszékben. Alszanak, mint a bunda. Ajtó ki, vil­lany fel. — Jó estét kívánunk! Vagy jó éjszakát? Hát utálatos képre ember még úgy nem nézett. — Jó estét — dörmögik vissza. — Mi újság? — Nincs semmi!... főbben maradiak. Á fcö- 1 •" vetkező ellenőrzési ponton, a gépészeknél már figyelmesebbek. Csak az ablakon néznek be, talán a monotonitás végett ott is ketten alszanak. Mégpedig édesdeden. Lehet, hogy még a nyáluk is csordul. Két szék összetolva, fejük alatt pufajka. „Alszik a széken a kabát / Szunnyadozik a szakadás / Máma már nem hasad to­vább / Aludj el szépen kis Balázs'.’’ Ezeknek már József At­tilát szavalni fölösleges — gondolja az üzemvezető. Jobb alvók, mint a kis Ba­lázs. Mennek tovább, nem bántják őket. Alvó embere­ket találtak még további két helyen. Igaz, volt mun­katerem, ahol visszatértek már „az ébrenlét” útjára... A z éjszakai riasztásnak már kora reggel híre ment. Micsoda példátlan viselkedés! Éjszaka zavarni a dolgozót. Panaszra a te­lepvezetőhöz, legelőbb a portás ment. A „nagyfő­nök” így felelt: — Nem tehetek róla Imre bátyám! Ilyen munkatár­saim vannak. Mindeneset­re, ha tudok', segítek!... Az üzemvezető még dél­előtt referált az éjszakai ta­pasztalatokról. Kozmetiká­zás nélkül, mindent el­mondtak az alvó telepről. Az imént említett „nagyfő- nök” visszakérdezett. — Ügy hallottam, arro­gánsak és cinikusak volta­tok, amikor azt mondtátok, hogy jó éjszakát! Valóban így volt? — Valóban. Lehet, hogy cinikusak voltunk... — Nem kellett volna... rxélután az ellenőrző ” könyvbe a következő bejegyzés került: „Az éj­szaka folyamán különös esemény nem történt." Különös esemény, az, az­tán nem... Szabó Pál Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents