Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-05 / 156. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1980. július 5. MÉSZHOMOK-TÉGLAGYÁR KISKUNHALASON Egyenletesebbé tenni a termelést Az 1980. március 7-én megtartott építésügyi és városfejlesztési miniszteri szemle, s az azt követő halasi városi és járási pártvégrehajtóbizottsági határozat alapján olyan —i 1953-ig alig változott itt . valami — mondja Lakos Benő, aki 1977-től a század elején létesített halasi gyár vezetője. — Ezután épült meg az új kémény, bővült a géppark, azonban a lóvon tatásos anyagszállítást csak 1967-ben váltották fel a dömperek, 1975-ben pedig a tehergépkocsik. A szállító jármüveket a korábbi kézi erő helyett modern markológép szolgáltatta ki. Ez fordulópontnak számított a gyár technológiai fejlődésében. A korábbi évele 6—7 , millió darabos teglatermelése felfutott 12—13 millióra. Az emberi erővel végzett munka a fejlesztés ellenére továbbra is uralkodó maradt. A gépek 1973-ig fokozatosan elhasználódtak, az özönvíz előtti 5 gőzölőkazán pedig végképp felmondta a szolgálatot. Az 1973- bán átszervezett Alföldi Téglaipari Vállalat segített a gyár gondjain: a kiskunfélegyházi gépgyártól 2 új gőzölőkazánt vásárolt. Ezek ma is kifogástalanul működnek, ám a technológiai sor, mármint a markolórakodó gép, a szállító járművek.- az adagoló gépsor, a keverőgép, a mészmalom, az elosztó és a prés a régi maradt. Ez az oka. hogy a halasi téglagyárban sok a géphiba miatti állás. A havi 192 üzemórából átlagosan 34 óra a kényszerszünet, s ez jelentősen befolyásolja a gyár termelését, valamint a negyvenhat dolgozó jövedelmét. A gyárvezető az elavult eszközökre hárítja a felelősséget. Az Alföldi Téglaipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Tar- kas Ferenc így nyilatkozik: — I Tudjuk, hogy a kiskunhalasi ' mészhomok-téglagyár lakossági igényeket szolgál —► mondja. — Ebből az alapállásból indultunk ki, amikor 1974- ben két új gőzölőkazánnal és egy sor más eszközzel, központi műhelyünk sok-sok alkatrész- pótlásával segítette a termelés szinten tartását. Mégis visszaesett. Eleinte csak kutattuk az okát, má már tudjuk: a visszafejlődés valódi oka a tervsze— Hová tart? A katonás léptek lelassulnak, de Csak mikor egymás mellé érünk a gyárudvaron, akkor kapok választ: — A főmérnök elvtárshoz • az irodaépületbe. Meg kell vele beszélnem valamit. A kemény tekintetű barna férfit Somogyvári Imrének hívják, és programozási csoportvezető, itt, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyárában. — Nem klub-, hanem termelési programot készítünk, előkészítjük a gyár munkáját, az egyes üzemrészekre, műhelyekre lebontva a havonkénti feladatokat — magyarázza mosolyogva. — Nem azért mondom, hogy „haza” beszéljek, de az idejében elkészített és jó programon, nagyon sok múlik a terv teljesítésénél. A mi feladatunk az is, hogy a szükséges anyagokat utalványozzuk az üzemrészeknek. Mi tartjuk karban, szaknyelven szólva, az anyagnormákat, úgy, hogy meglehetősen felelősségteljés a munkánk. — Egy ilyen ablakhoz mennyi anyag kell? — mutatok egy szállításra váró termékféleségre. — Ez százötvenszer százötvenes forgóablak. Az anyagigényt mindig száz darab termékre határozzuk meg. Jelen esetben ez 10,7 köbméter fenyő fűrészáru, ötezer darab facsavar és nyolcvan kilogramm ’segédanyag, festék stb. 0 A halasi téglagyárban jelenleg a kézi munka jellemzi a termelést. rű megelőző karbantartó munka gyengesége. Az igazgatóhelyettes tényeket sorol, amelyek az ellenőrzések alkalmával kerültek felszínre. Véleménye szerint a gépállásidőt nagymértékben csökkenteni lehetne, ha a gyár megszervezné a színvonalasabb tmk-munkát. Ehhez azonban kevés a gyárvezető személye: kitűnő lakato• Nem irigylésre méltó a mésztároló dolgozóinak munkája. sokból álló tmk-brigádot kellene helyi emberekből összeválogatni. — Vállalatunk a jövőben sem sajnálja a nagyjavításhoz szükséges szellemi, fizikai és anyagi befektetéseket — folytatja a műszaki igazgatóhelyettes —, ám joggal elvárjuk, hogy a kiskun— . halasi gyár • vezetése úgy sáfár-, kodjék ezekkel az értékekkel, ahogyan a mai világban kell: okosan, gazda módján. Központi gépműhelyük kész teljesíteni a gyár jogos kéréseit, de csak akkor, ha a gyárvezetés nyitott szemmel jár, nemcsak akkor telefonál ránk, amikor már baj van, Ha a kiskunhalasiak ezt betartják. egyenletes termelést várhatnak. A kereskedelem mészhomoktég- la-igénye évi 8 millió dara.b. Kielégítéséhez a helyi munkerő- források jobb kihasználására, nagyobb munkafegyelemre, jól dolgozó, szakmáját értő műszaki gárda kialakítására, a vezetés színvonalának javítására van szükség. Mindezeket a mezőtúri központ aligha képes a kiskun- ha'asi gyárvezetés helyett rendezni. Még valami. Az Alföldi Téglaipari Vállalat a kiskunhalasi mészhomok-téglagyár termelésének szinten tartására 1980. május lS-án rekonstrukciós javaslatot terjesztett be az Építésügyi és Váiosfejlesztési Minisztériumnak. Ila ezt jóváhagyják, 1981-beri sor kerül a téglagyár korszerűsítésére. Békési József Kicsi üzem, nagy feladatok Mindössze negyven dolgozót foglalkoztat a dunavecsei Nagyközségi Tanács Költségvetési üzeme, viszont van egy nagyszerű építőbrigádja, a község szociális intézményeinek karbantartására, felújítására, bővítésére. A Bács-Kiskun megyei költségvetési üzemek között évek óta a legjobbak — az első öt — sorában emlegetik a dunavecseieket. — Három éve kezdtük el egy 1200 négyzetméter alapterületű, korszerű sportcsarnok építését községünkben, amelynek ünnepélyes átadására ez év április 4-én került sor — mondja Májer Antal, üzemvezető. — Az új sportlétesítmény 11 millió forintos ráfordítással készült, amihez mintegy négymillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a helyi vállalatok, termelőszövetkezetek szocialista brigádjai. — Jelenleg hol dolgoznak az építők? — Az év elején fogtunk hozzá egy régi épület szolgáltatóházzá való átalakításához, községünk központjában. Csaknem másfél millió forintos beruházásról van szó, amelyet november 7-e tiszteletére szeretnénk átadni rendeltetésének. Itt kap új otthont a férfi- és egy nói fodrászat, a kozmetikai szalon, a GELKA-szerviz, a vegytisztító, kölcsönzőbolt. sőt a tervek szerint egy cipészrészleg is. — Tavaly szeptemberben kezdtük el a dunavecsei művelődési ház bővítési és feújí- tási munkáit, amelyek értéke meghaladja az ötmillió forintot. A kivitelezést két ütemben végezzük. Az előcsarnok, az elő- . adóterem és a színpad, valamint a különböző kiegészítő helyiségek december végén kerülnek átadásra. A második ütemben készülnek a szakköri és klub- helyiségek, illetve a kiállítóterem. Ezeket a jövő év első felében veheti birtokába a lakosság. A helyi, termelőegységek szocialista brigádjai jelentős felajánlásokkal segítik munkánkat. a művelődési ház építése során is. A fémipari vállalat kollektívái például vállalták, hogy társadalmi munkában elkészítik az összes szükséges fém n> ílászáró szerkezetet, ami a határidő csökkenése mellett több mint 80 ezer forint anyagi segítséget jelent. De említésre méltó a dunavecsei Béke Tsz építőbrigádjának felajánlása is, amely 60 ezer forint értékű bontási munkát vállalt a mihamarabbi átadás érdekében. — Milyen nagyobb feladatok várnak még az üzemre az idén? — Szalkszentmártonban alvállalkozóként — az ottani tanács építőbrigádjával — egy új művelődési házat építünk. Két hónapon belül, vágyig augusztus végére befejezzük a ránk eső falazási, födémépítési munkákat, aqnelyek értéke két és fél millió forint. Még az idén hozzákezdünk a helyi II. számú általános iskola és a napközi otthon külső tatarozásához. A nagyobb építkezések mellett számtalan karbantartási és javítási munkát is el kell végeznünk, a község szociális intézményeiben. Ezeknek a szolgáltatásainknak az értéke több mint 250 ezer forint évente. K. E. Tízmilliárd tonna szén A szakemberek számítása szerint az elmúlt két és fél évszázad alatt a donyeci szénmedencében körülbelül 10 milliárd tonna szenet hoztak a felszínre. Ez az ukrajnai szénmedence ma is fontos szerepet játszik a szovjet energia- és tüzelőanyag-ellátásban. Az itt termelt kokszolható szenet használják Jel a Szovjetunió déli részének. . vaskohászatiüzemei, amelyek' az egész szovjet nyers- vastermelés egynegyedét és az acéltermelés felét adják. A donyeci szén biztosítja a szovjet vegyipar energiaszükségleteit is. A donyeci széntelepek mélyen a föld felszíne alatt fekszenek, a rétegek vastagsága pedig nem haladja meg az egy métert. Így kitermelésük sokkal többe kerül, mint Szibériában. Ennek ellenére itt is folyamatosan növelik a termelést, ami a donyeci szén rendkívül jó minőségével magyarázható. Még a dúsító üzemek hulladéka is gazdaságosan használható fel a hőerőművekben. A geológusok eddig 120 új széntelepet fedeztek fel, de még távolról sincs feltérképezve a vidék szénvagyona. A második világháború után felfedezett nyugat-donyeci lelőhelyeken kilenc bánya létesült, s folyamatban van két további gazdag lelőhely kiépítése. Ennek eredményeként a Szovjetunió legrégebbi tüzelőanyag-bázisán, ahol több szenet termelnek, mint a Ruhr-vidéken és Walesben együttvéve, legkevesebb 200 évre biztosítottak az intenzív bányászat feltételei. Az SZKP XXV. kongresszusának határozatai alapján elkezdődött a donyeci szénbányák rekonstrukciója. Számos új bányaüzem létesül. Ezek kapacitása a tervek szerint eléri a napi 12—13 ezer tonnát. A rekonstrukció folyamán teljesen gépesítik a munkafolyamatokat, így a termelékenység a mostaninak a háromszorosa-négyszerese lesz. (BUDAPRESS—APN) A növekvő koreai életszínvonal A nemzeti jövedelem alakulása jól tükrözi a Koreai Népi Demokratikus Köztársasig gyarapodását, a lakosság életszínvonalának növekedését. 1974-ben a „70 napos csata” elnevezésű munkaverseny-maz- galom eredményeként az ország gazdasága úgy fejlődött, hogy az egy dolgozóra jutó nemzeti jövedelem meghaladja a hatodik ötéves tervre célul tűzött összeget, s csaknem tízezer von volt. Az azóta eltelt évek de- rekas munkáját bizonyítja, hogy ma már a cél az egy főre jutó 15 000 von. Ha dollárra számítjuk át az összegeket, 1975-ben ezer, 1979- ben pedig már 1920 dollár jutott a KNDK nemzeti jövedelméből egv-egy lakosra. (BUDAPRESS—KCNA) —A gazdaságosabb termelésért mit tud tenni a csoportjuk? — Ha a takarékos anyagfelhasználásra gondol, akkor először rs le kell szögeznem, hogy egy ablakba bele kell tenni a technológiai előírás szerinti anyagmennyiséget, mert a minőség rovására menne a spórolás. Azzal tudunk takarékoskodni, ha ebben az esetben a 10,7 köbméter fenyőanyagot jól hasznosítjuk, ésszerűbben szabjuk ki belőle az alkatrészeket, úgy, hogy minél, kevesebb legyen a hulladék, vagyis például a rövid alkatrészt nem a hosszú anyagból szabjuk ki, hanem a hozzá legjobban közelítő nagyságú deszkából. Persze, ez inkább a szabászok dolga. Mi arra törekszünk, hogy olyan anyagnormákat dolgozzunk ki, amelyek pazarlást nem tesznek lehetővé, ugyanakkor elegendőek a jó minőséghez. Tavaly elég szép eredményt értünk el az anyagmegtakarításban. Somogyvári Imre jól tudja hogy munkásnak mit jelent a laza, vagy a szigorúbb anyagnorma, hiszen maga is asztalosként dolgozott sokáig. Hatvanhatban beiratkozott a faipari technikumba, s akkor „emelték ki” függetlenített csoportvezetőnek, amikor végzett az iskolával. A harminchat éves, többszörös Kiváló Dolgozó csoportvezető, tagja a gyári pártvezetőségnek, s mint kommunista a saját munkaterületén megteszi a magáét, hogy rendben menjenek a • Egy ablakba bele kell tenni az előírt anyagmennyiséget — mondja Somogyvári Imre. (Tóth Sándor felvétele) dolgok. Az idén megválasztották szakszervezeti bizalminak is. — Nem sok ez a tisztségbőlf — Nem én választottam meg magamat, hanem á közösség. S az ember talán nem is maga döntheti el, hogy mi legyen a szerepe, feladata, hanem a kollektíva, ' amelyben dolgozik. Igyekszem hasznos lenni. — Foglalkoztatja most valami különösebb feladat? — Ami ma még tökéletes, az holnap már nem lesz az. Mi i$ tovább akarjuk fejleszteni a programozási rendszerünket. Az ÉPFA Vállalat számítógépes termelésszervezésre tér- át a következő években, s ennek az itteni tennivalóin van mit gondolkodnom nekem is. A. T, S. Csapatmunka Sokféle bizonyítéka van annak az objektív folyamatnak, hogy erősödik a műszaki fejlesztés kollektív jellege, azaz, előtérbe kerül a csapatmunka. Ilyen bizonyítékok, hogy a fejlesztési eredményekért Ällami Díjban részesültek között egyre több a kollektíva; az Országos Találmányi Hivatalban a szabadalmi bejelentések szerzői mind gyakrabban közösségek, s különösebb biztatás nélkül is gyarapodik az , egy -egy fejlesztési célra összpontosító komplexbrigádok száma*, a jelentős újítási 'járásiatok kidolgozói között emelkedik a szocialista brigádok aránya. Nélkülözhetetlen társak a termelésben Objektív folyamairól tettünk említést, aminek forrása a műszaki fejlesztési feladatok bonyolultságának növekedése, az' egyes szakterületek közötti kapcsolatok erősödése, s ezzel a határvonalak elmosódása. A kutatónak egyre inkább nélkülözhetetlen társa az üzemi technológus, az új iránt fogékony nagy tapasztalatú szakmunkás, azaz — bár részfeladataik erősen különböznek — a cél egy csapatba hívja, sorolja az országos hírű szaktekintélyt, a kutatóhelyi segédmunkatársat, az üzemi „névteleneket”. S azért lesznek egy csapat, mert ■ nem nélkülözhetik a másikat, ha akarnák, sem tudnák megoldani teendőiket, ismereteik, tapasztalataik ugyanis együttesen érnek igazán sokat. Napjainkban mind több olyan kutatási, fejlesztési szerződés jön létre, melynek végrehajtói intézeti és üzemi emberek — közösen. A korábbiaknál gyakrabban vesznek részt a kutatók az ún. fél üzemi kísérletekben; azaz: az irány változása a fejlesztésben a formák gazdagodásával jár. S a forma ebben az esetben tartalmi tényező; a nehézipari tárca például a legutóbbi években a legjelentősebb műszaki megoldásokat — közöttük szabadalmakat — kollektíváknak köszönhette, ' a gyógyszeriparban éppúgy, mint a kőolaj-feldolgozásban. Hasonló vonásokat mutat a kohó- és gépipar, ahol 194 intézeti és vállalati kutatóhelyen 22 ezren dolgoznak, s ez a jelentős erőt képviselő gárda egészül ki alkalomról alkalomra a termelésből a kutatásba bevontakkal, közös erőfeszítések eredménye, esztendőnként 2300—3000 eddig nem gyártott termék, melyeknek egy kisebb része licenciák honosítása, nagyobb hányada pedig hazai fejlesztés. Lélektani, gondolkodásbeli környezet Megszépítenénk a valóságot, ha azt állítanánk, hogy mindenütt és mindenkor zöld utat kap a csapatmunka. Van presztízsféltés, irigység, szűklátókörűség, olykor nehézkesség, a kockázattól való irtózás is. Ennek fölismerését és gyakorlati érvényesítését mutatja, hogy a legutóbbi években a tárcák többsége a minisztériumi műszaki fejlesztési alap egyre nagyobb hányadát olyan célok elérésének szolgálatába állította, amelyeknél az érintettek körültekintően gondoskodtak nemcsak a személyi, hanem a tárgyi feltételek megteremtéséről is. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy a legjobb személyes képességek sem érnek sokat, ha a munka szervezettsége, tárgyi környezete szegényes; a gyatra eszközökkel csodálatos fölfedezésekre jutó zsenik kora régen véget ért. Egyetlen anyagbeszerzői késedelemé vagy kényeLmeskedés eredményes kutatófolyamat vagy kísérlet megrekesztője lehet, ahogy az sem ritkaság: a kutató kollektívát bizalmatlanság fogadja, hiszen a megszokott helyébe hoznak valami újat. Éppen ezek a tények figyelmeztetnek arra, hogy a műszaki, gazdasági, szervezési intézkedések mellett nem elhanyagolhatók a csapatmunka lélektani, gondolkodásbeli megítélésének elemei sem. Érdekes módon azonban ezekre a legtöbb esetben csekély figyelem jut, holott gyakran pontosan rajtuk, s nem a tárgyi kői nyezeten, a szűkén vett, s utasításokkal körülhatárolt dologi feltételeken bukik meg egy- egy sikeresnek ígérkező fejlesztés. Megnőtt a műszaki fejlesztés jelentősége Erőteljesen megváltozott külpiaci körülmények intenek bennünket arra, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb szerepet kell játszania a termelésben a műszaki fejlesztésnek mint a versenyképesség fokozása egyik legfőbb forrásának. A csapatmunka jelene . és • jövője ezért fontos. Hiszen, igaz, hogy a „csapat” kicsi, eredményein azonban a nagy közösség osztozik, ezért érdeke, hogy jó csapat is, s jó eredmény is lehessen. L. G. ARCOK AZ ÜZEMEKBŐL A programkészítő állásfoglalás született, hogy a mezőtúri Alföldi Téglaipari Vállalat további erőfeszítéseket tesz a kiskunhalasi mészhomok-téglagyái termelésének fenntartására.
