Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1080. július 26. A SZÁGULDÓ TRAKTOROS „FÉKE" A növényvédelm fontos helyet foglal el ^ a korszerű növénytermesztésben. Gyakori viszont, hogy nem a jelentőségének megfelelően élnek vele. Előfordul az is, hogy az agrotechnikai hibák — elég drága — palástolására használják a kémiai segédanyagokat. Sok szövetkezetben gazdátlan a növény- védelem. Aki végzi, elismerés nélkül, kény- szerűségből, úgy-ahogy csinálja. Nehezén megszerzett forintok csurrannak- cseppennek él — fertőzve a környezetet — a karbantartást régen látott gépekből. Az egyenlőtlen beállítás következményeként nem tökéletes a szóráskép, vagyis a növényállományban maradnak „fehér" foltok. így hiába dolgozik a gép, eredmény nélkül pocsékba megy a vegyszer. 6 Az eligazítás után hajnalban bevetésre indulnak a kertészeti növényt édő gépek. Minőségi prémium Lászlófalván A széttagolt kiskunsági gazdaságok tipikus példája a lászló- falvi Egyetértés Termelőszövetkezet. Az idén választott fiatal vezetőség sok, eddig elhanyagolt munkafolyamatot szándékozik a helyére tenni. •Nem könnyű feladat szakítani az eddigi rutingazdálkodással. A változás tudatformálást is követel. A tsz elnökével, Szecsődi Györggyel és a gazdaság növény- védelmi és agrokémiai szakirányítójával, Farkas Gyulával az öröklött hiányosságokról beszélgettünk. Mivel a szövetkezet nem tartozik a kimondottan jó körülmények között gazdálkodók közé, minden fillérre oda kell figyelni. A fiatal és intézkedéseiben bátor vezetőség már tett lépéseket, például a növényvédelemben dolgozók munkájának minőségi premizálására. — Régebben az számított jó traktorosnak, aki hajnalban felpattant a gépre és a gázpedált nyomva, minél nagyobb területet tudott le estig. Hogyan fogadták a gépkezelők ezt a „lassító" intézkedést? — kérdeztem Farkas Gyulától. — Amikor a brigádgyűlés előtt ismertettük elképzeléseinket a minőség szerinti bérezésről, az eddig legjobbnak elkönyvelt traktorosok háborodtak fel leginkább. Nehezen értették meg, hogy ez nem a jók fizetésének megnyirbálása, hanem éppen az ő érdekükben történt. — A gyomirtáskor a vegyszer kiszórása után eddig hektáronként öt forintot kaptak. Gyakran elképesztő sebességgel száguldottak, ami a teljesítményt növelte, de a búzatáblán olyan pipacs- dzsungel maradt, mintha ezt vetettük volna. — Mikor és hogy ellenőrzik az elvégzett vegyszerezés minőségét? — A brigádvezetőkkel június elején széltében-hosszában bejártuk a táblákat. Meglátszott, hogy ki végezte a gyomirtást. A traktorosok otthagyták névjegyüket. A megengedett sebesség túllépése és a fordulások utáni minimális átfedés mértékére következtethettünk a gyomosodásból. A minőségi prémium két forintig terjedhet. Tehát a teljesítményt figyelembe véve naponta 100—120 forint lehet két dolgozó között, az anyagi különbség. — Alkalmazható-e ez a premizálási módszer a teljes agrokémiai rendszerükbe n? — Furcsának tűnhet, hogy menynyi gond van vele. A műtrágyázáskor például csak az utalványozásból következtethettek a kijuttatott mennyiségre. Azt, hogy oda szórták-e, és annyit, amennyit kell, már képtelenség ellenőrizni a 8 ezer hektáros gazdaságban. A gépek gyári teljesítménymutatói két hét használat után megváltoznak. Ezt a munkát csak úgy lehet ellenőrizni, ha a vezető mellé ül az ember. Ahhoz, hogy egységesítsük a minőség szerinti bérezést, központosítani kell a növény védelmet és az agrokémiai munkát. — A , szőlőben milyen feladatok ól Inak a növényvédők előtt, '— ahol — úgy tudom, elég nagy a családi művelésű táblák aránya? — A munkáskéz hiánya kényszerítette gazdaságot erre a megoldásra. A metszéskor például lehetetlen erős mérgekkel védekezni, mert az egyik család már végzett a tavaszi munkával, a másik még nem. Így csak rövid hatástartamú szerekkel tudtunk védekezni, ami egyébként meg is látszik az ültetvényeken. Ahhoz, hogy itt is bevezessük a premizálást, először meg kell oldani a kézi munkák kollektív irányítását, az újonnan telepített szőlő- tábláinkat már így műveljük. A szövetkezet vezetősége előtt még számos tenniimló áll, hogy növényvédelem is szerves részévé váljon a termesztés-technológiának. A minőségi munkára „kényszerítés" jó példája annak a törekvésnek, mellyel felzárkózhatnak a jobb adottságok mellett gazdálkodókhoz. Az agrotechnikai színvonalat is fel kell emelni q korszerű segédanyagok szintjére, mert csak így érhető el a kívánt eredmény. Czauner Péter Energiamegtakarítás az Április 4. Gépipari Művek félegyházi gyárában KORSZERŰ SZERELŐSZALAG A Debreceni MEZŐGÉP Vállalat 1. sz. gyárában új, Mo- bitox szerelőszalagot helyeztek üzembe. A szalag elejére kerülő gépvázakat tizenkét ütemben szerelik össze, s a munkafolyamat végén húsz-huszonöt percenként kerül le egy-egy gép a szerelőszalagról. A debreceni gyárban a Mobitox szerelőszalag munkába állításával a korábbi tizenöt helyett naponta huszonnégy-huszonöt mezőgazdasági gépet készítenek. Örökzöld téma a takarékos energiagazdálkodás, és az is marad még sokáig. Csikós László, az Április 4. Gépipari Művek energia- és karbantartási főosztályának vezetője mondja, hogy a kiskunfélegyházi gyárban jó ideje tervszerűen törekednek az energiával való takarékosságra, s eddig • minden évben értek is el eredményeket. A sikerhez két dologra van szükség — teszi hozzá: felkutatni a takarékoskodás lehetőségeit, s a dolgozókban tudatossá tpnni, hogy ne fogyasszanak feleslegesen energiát. — Ezek szerint jelenleg is van részletes energiamegtakarítási terve a félegyházi gyárnak? — Itt van — tart elém egy le- pedőnyi ív papírt Balogh István, az üzem energetikusa. — Ezen minden energiahordozóra kidolgoztuk a megtakarítási lehetőséget, és azt a módszert is, amivel eredményt lehet elérni. A Minisztertanács, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium idevonatkozó rendelkezései kimondják, hogy az energia felhasználása az idén az 1979. évi szinten maradjon. Nálunk ez 10 millió forint volt. Pontosabban 4,3 rriillió forintot költöttünk tavaly villamos energiára, 4,3 milliót szénre, 1,4 milliót pedig olajra, benzinre — úgynevezett fehérárura. Miután az energiaárak változtak, a továbbiakban nem forintban,' hanem tonnákban és kilowattokban fejezi ki magát. — Az év elején azt terveztük, hogy 1979-hez mérten az idén 175 tonna szenet, 3 tonna -kokszot, 5 tonna tüzelőolajat, 1 tonna gázolajat, 2 tonna benzint és 155 ezer kilowatt villamos energiát takarítunk meg, s 8 tonna hulladékenergiát használunk fel. — Ertek-e el kimutatható eredményeket az első fél évben? — Időarányosan a tervezettnél nagyobbak a megtakarítások. Június 30-ig 105 tonna szénnel, 8 tonna tüzelőolajjal, s 75 ezer kilowatt villamos energiával fogyott kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Márpedig, a hosszú tél, a kedvezőtlen időjárás a takarékosság ellen hatott. — Hallhatnánk valamit arról, hogy milyen módszerekkel érték el az említett eredményeket? — Három módot is találtunk a szénmegtakarításra. BW-típusú keretdobos kazánunkba korábban 4—5 bányából vásároltuk a szenet. Most megvizsgáltuk: melyik fajta ég el a leggazdaságosabban. Kiderült, hogy a dudari rostált dara. Az idén már csak ezzel tüzeltünk. A kazántérben lerakodó füst, korom csökkenti a hő- leadást. AEROPUR nevű vegyszert kevertünk a szén közé, ami meggátolta a kazán hőátadó felületeinek kormozódását. Végül beépítettünk egy füstgázelemző készüléket. Ez azáltal, hogy kevesebb oxigént engedett eltávozni a kéményen keresztül, az égés hatásosságát javította. — Hozzájárult természetesen a. takarékossághoz az is, hogy rendbe hozattuk a nyílászárók tömítését, rendszeresen ellenőriztük a helyiségek hőmérsékletét, és nem engedtük meg a túlfűtést. Ugyanakkor a kazánok nyáron is működnek, mosdáshoz, fürdéshez, a konyhának főzéshez szolgáltatnak meleg vizet. Ezt is úgy szabályoztuk, hogy csak délelőtt üzemeljenek a kazánok, délután és éjszaka pedig csupán arra ügyelnek, hogy ki ne aludjon az őr- lángszerű tűz. Május elseje óta a fűtők külön prémiumot kapnak a gazdaságos tüzelésért. — Milyen módszerrel tudnak megtakarítani olajat, villanyáramot? — Kísérleteket végeztünk, amelyek során elértük, hogy az olajégőkhöz szükséges levegőnyomás a legmegfelelőbb legyen. Növeltük a levegő-aláfúvó ventillátorok teljesítményét. Oly módon is sikerült csökkenteni a fogyasztást, hogy az olajégős kemence munkaterét csökkentettük, vagyis optimális méretűre falaztuk le. — Ami az áramfogyasztást illeti. a meddő (hasznos munkát nem végzői energia vételezését sikerült fázisjavító kondenzátorok segítségével a minimálisra, egyéb intézkedésekkel pedig a tényleges áramfelhasználás költségeit jelentősen csökkenteni. Minden gépre az optimálisan legmegfele-, lóbb villanymotort szereltük fel. Mindezzel elértük, hogy nem kellett felárat fizetnünk az áram- szolgáltató vállalatnak, sőt áram- dij-visszatérítésben is részesültünk. — Keresik-e a további lehetőségeket az energiagazdálkodás javítására? — Természetesen, ez napirenden levő feladat marad továbbra is. A legfontosabb azonban az, hogy vésődjék a vezetők és mindenki szemléletébe: ne fogyasz- $zunk feleslegesen energiát. Nagy Ottó T évedés Az igazgató szokatlanul ideges, szokásától eltérően jóval nyolc óra előtt érkezik az irodába. Már többször kinézett az ajtón, de Ibiké — a titkárnők gyöngye, egyben a városka divatdiktátora — pontosan ismeri a kollektív szerződés munkakezdésre vonatkozó fejezetét. Pedig nehéz nap lesz a mai. Még szerencse, > hogy a tegnapi bemutatón — nyilván- a termékek minőségének hatására — értesült a vendégek érkezéséről. Nem mintha még nem lett volna dolga ellenőrökkel — természetesen mindig sikerült a hibákat elrendezni —, de hát manapság nehéz kiigazodni. Ez a sok szabályzó! Végre itt van Ibiké. Csicseregve, elegánsan — nyolc után. Persze némely tulajdonsága ragadós. Igaz, rosszakarói szerint még így is csak egyetlen tulajdonsága van — tudniillik —, hogy a vezér titkárnője. Első útja. természetesen a főnökhöz vezet. Néhány rövid mondat. Rendkívül fontos látogatás, ezek nehéz emberek. Senki mást 'bem fogadok. Ibiké érzi a nap jelentőségét. A beavatottak komolyságával bólint, és csak ennyit mond.: — Értem, főnök. Rakosgatni kezd a bárszekrényben. Számba veszi a raktárkészletet, majd jólesően nyugtázza: őt aztán nem érheti meglepetés. Fölveszi a telefont, tárcsázza az erdei pincét. — Misu bácsi? — Igen, én. — A szokásosakat kérem. Ügy dél körül. A főnök sem tudja hányán lesznek, természetesen utána termékbemutató. Csók, drága Misu. •Hát ez meg is volna. A jól végzett munka tudatával veszi elő manikűrkészletét,, és nagy szakértelémmel kezdi piszkálni bordóra festett körmeit. Éppen makrancos kisujjánál tart, amikor félénken kopogtatnak. A legigézőbb mosolyával fogadja a vendéget. — Ibiké vagyok, parancsoljon. Csak egyedül? A főnök már várja önt. Tálán tessék ezt a nagy Az új árrendszer kockázatai Az új árpolitikai gyakorlat, mint minden jelentős változás, kellő tapasztalat híján kockázattal jár. Főként azzal a veszéllyel kell reálisan szántolni, hogy a fokozott rugalmasság révén nem válik-e az árrendszer bizonytalanná? A kérdés már az 1980. évi termelői árrendezések előkészítése során megfogalmazódott. Az új árak még bevezetésük előtt rendkívül gyorsan elévültek, s így az árképzést — tegyük hozzá: nagy munkával — többször is meg kellett ismételni. VILÁGPIACI ÁRAK követésében nincs kellő tapasztalatunk, ezért a begyakorlás időszakában célszerű a fokozott óvatosság. Nem ismerjük pontosan más országok és vezető külföldi cégek ármechanizmusát, de tény például, hogy a nyersbőrárak 1979 eleji robbanását a késztermékek árának viszonylag csak szerény növekedése követte, az is csak némileg megkésve. Ilyen körülmények között a vállalati'és‘a szakágazati ár- prognózisoknak kétségtelenül megnő a szerepük. A termelői árak rugalmassága, időszerűségének megőrzése az egyszerűbb feladat. De vajon a fogyasztói árakban érvényesíthetők - e folyamatosan a mindenkori világpiaci tendenciák? A benzin árának emelése egyelőre röég nem ütközött akadályokba. Ám a távfűtés, a fűtőolaj, a gáz, a villamos energia további drágítása politikailag nehezen lett volna indokolható. Vállaltuk tehát ismét az ártámogatások növekedését. Az áprilisban esedékessé vált áremelések egy része 1981-re, más része még távolabbra tolódik. Nem látható pillanatnyilag az árpolitikai taktika és stratégia újíaéleződő ellentmondásának feloldási lehetősége. Az aktív árfolyam-politika a negatív külpiaci hatások közül az inflációtól megvédheti a' belföldi árszínvonalat, ám a cserearányromlással szemben tehetetlen. A cserearányromlást, amely egyértelműen áremelő hatású, mégsem tekinthetjük sorscsapásnak. Felfoghatjuk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közömbösítése tőlünk függ. Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, takarékoskodnak az energiával, az an y aggaii,1 • *>üer mo * ^9^'Sfkpzökkel, korszerűsödik' 'S** ter'meíéS' szerkezete, javuljak ‘ex-', i port jövedelmezősége, a belföldi árak stabilizálódnak, sőt esetenként, ahol kiugró eredményeket érnek el, még csökkenhetnek is. Ha viszont a munka,'a gazdálkodás minpsége nem javul kellően, vagy esetleg a külső okok miatt romlik, ez. óhatatlanul áremelkedésben, inflációs gondokban tükröződik vissza. A legfőbb árstabi- lizátor tehát a termelés hatékonyságának növelése. A LEGUTÓBBI évtized jelentősebb ármozgásai túlnyomó többségükben az értékarányok kialakítását célozták és nem voltak inflációs jellegűek. De a gazdasági fejlődést időnként túlköltekezés és feszültségek is kísérték. A túl-’ költekezés lehetőségét korábban erőteljesen növelték az előállítási költségektől független, merev árak. Az árak gazdasági tartalmának, orientáló szerepének erősödésével a túlköltekezés ugyan csökkent, de nem szűnt meg. A túlköltekezés pedig,, mint köztudott, inflációs nyomást gyakorol, s a feszültség időnként inflációs áremelkedésben oldódik fel. ,.A gazdasági fejlődés meggyorsításának szándéka nem ritkán bumerángként ütött vissza. Az utóbbi években előfordult, hogy olyan fejlesztési célokat tűztünk magunk elé, amelyek teljesítésére nem volt reális lehetőség. S a túlköltekezés csak fokozódott a beruházások szétforgácsolásával, a kivitelezési idő elhúzódásával, a tervezett ráfordítások túllépésével stb. Az így kiáramló fölös pénz- mennyiség a fogyasztási javak piacán is többletkeresletet eredményezett, és nyomást gyakorolt az árakra. AZ ÁRSTABILITÁSHOZ fontos politikai érdekeink fűződnek. Sokan az árstabilitáson mérik a gazdasági helyzet szilárdságát, a szocialista tervgazdálkodás fölényét, az életszínvonal-emelés egyértelműségét. A gazdasági érdekek viszont, bár nem kizárólagosan, inkább a mérsékelt,. tervszerűen irányított árszínvonal-emelés mellett szólnak. Az aktív árpolitika, az árarányok céltudatos módosítása ugyanis a műszaki fejlesztésnek, a választékbővítésnek, a termelési szerkezet korszerűsítésének hatásos eszköze. Segítségével rugalmasan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában keletkező feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség a termelésben és a forgalomban egyaránt nagy mozgósító és szervező erő. A különböző mértékű ár- és jövedelemnövelések révén rugalmasan új rangsorok alakulhatnak ki a vállalatok és a dolgozók egyes rétegei, csoportjai között. A jövedelmek ilyen rugalmas átcsoportosítása különösen nélkülözhetetlen a jelenlegi nagy strukturális átalakulások időszakában. POLITIKAI érdekeinknek megfelelően, visszafogottan élünk az áremelés gazdasági fejlődést pezsdítő, a termelési tényezőket átcsoportosító hatásával. Mégis az utóbbi években szándékainktól függetlenül, JőR&ntí'^ufáo ha-* ■fásra, gyorsult a fo^asgtoi árszín-; vonal növekedési1 űtémé."’Be olykor hazai árfelhajtó erők is érvényesülnek. Növekednek például a fajlagos bérköltségek a munka- ' igényes és nehezen gépesíthető iparágakban és a szolgáltató ágazatokban. Ha a bérek az alacsony termelékenységi színvonalhoz igazodnának, elnéptelenednének ezek a munkaterületek. ' Ezért előbb- utóbb állami támogatással teszik' lehetővé például a zöldség- és gyümölcstermelésben vagy a szolgáltatóiparban dolgozók béremelését, a létszám megtartását és növelését, s a szükségletekhez igazodó fejlesztést, beruházást is. a Fejlesztések olykor szintén növelik a termelés költségeit. A házgyári lakások, a könnyű- szerkezetes iskolák, üzletek drágábbak a hagyományosaknál. De a növekvő igények, az ismert, munkaerőhelyzetben csak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek létrehozása ugyancsak növeli a termékek önköltségét. A környezetvédelmi kiadások, az infrastrukturális beruházások ugrásszerűen növekednek, végső soron a társadalmilag szükséges ráfordításokat gyarapítják, és ha akarjuk, ha nem; nyomást gyakorolnak az árakra. K. J. táskát ide adni. Ja, ebben vannak a munkaeszközök? Hisz ez akkora, mint egy bőrönd. Bekíséri a vendéget. Rövid idő múlva hívják. Aztán újra. Azok már mind a ketten kipirulták, és tegezik egymást. Az igazgató: — Téged sem irigyellek, ilyen fontos vizsgálat és egyedül. Természetesen minden segítséget megadunk, parancsolj velünk, mit kívánsz megtekinteni? A vendég bátortalanul válaszol: — Hát én, — tulajdonképpen — nagyon kedves tőled —• ilyet még sehol sem tapasztaltam — 1 hogy ennyire szívén viselje valaki a ... — Ugyan, kérlek, — vág közbe a másik. — Ez, csak természetes, nekünk össze kell tartanunk. — Igén, igen, hálásan köszönöm. Ez az előzékenység, ez a tapintat. Engem ugyanis más’ vállalatoknál,. . — No ne is .folytasd kérlek. Mi tudjuk, mivel tartozunk egymásnak. Élvem; a császárnak, ami a császáré, satöbbi, satöbbi. De hagyjuk a munkát. Hamarosari dél, üres hassal csak a bolond dolgozik. Nézzük meg, hátha kapnánk valami kis ebédecskét; Remélem, elfogadod? — Nem, nem! Inkább utána. Tudod, nekem az ebédszünet a legkedvezőbb a ... — Az ebédszünet? Ugyan ne viccelj! — De, kérlek alásan, látni fogod," bevált módszer ez, még valamit kérnék, ha már ilyen kedves vagy. — Hogyne, természetesen, parancsolj ! — Engedd meg kérlek, hogy itt az irodák előtti.- folyosón, - ahol sokan megfordulnak, egy asztalra állíthassam ki a ... — Kérlek, azonnal intézkedek, de tulajdonképpen mit akarsz kiállítani? — Hogyhogy mit? Hát, amiért itt vagyok! A rézkarcokat, tájképeket, csendéleteket. Az előszobában tele van velük egy nagy táska. Gyönyörűek, csodásak, igazi remekművek. Nem fogsz tudni ellenállni. — És — nem utolsó szempont — részletre is kaphatók! Bognár István
