Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

1980. július ZZ- • PETŐFI NfiPE •* í Keramikusok találkozója Csaknem két héten át, Julius 14-től 24-ig nemzetközi sze­mináriumnak ad otthont a Kecskeméti Kerámia Stúdió. A Kézműves Iparművészek Világszervezete, a World Crafts Council (W. C. C.) itt szervezte meg a július 25-én kezdődő bécsi konferencia előtti egyik szemináriumát. A művészeti vezető Schrammel Imre kerámikus, az Iparművészeti főisko­la docense. Vele beszélgettünk a szemináriumról, s a bécsi kongresszust megelőző, mintegy előkészítő magyarországi és külföldi rendezvényekről. — Először is arra kérem: mond-1 )on valamit a világszervezetről, s arról, hogy miért éppen Kecs­kemétet választották a szeminá­rium színhelyéül? — A W.C.C. kétévenként tart kongresszust a világ különböző részein. Előzőleg Japánban, Kyp- tóban, azelőtt pedig Mexikóvá­rosban ült össze a képző- és ipar­művészek világszervezetének kongresszusa. Az 1981-ben alakult szervezet­nek ma már nyolcvanhat tagor­szága van, s ébből huszonöt az európai, köztük Magyarország is; pontosabban a Magyar Iparmű­vészeti Vállalat. Tekintettel arra, hogy hozzánk közel van Bécs, a kongresszus szervezői azzal a fé­réssel fordultak *az iparművészeti vállalathoz, hogy egy program­mal járuljon hozzá a kongresszus sikeréhez. Karöltve a Képző- és Iparművészeti Szövetséggel, an­nak közreműködésével, segítségé­vel, több színvonalas rendezvény­re került, illetve kerül sor ha­zánkban is. A kecskeméti munka­szemináriumon kívül Budapesten a Műcsarnokiban „A kéz intelli­genciája” címmel nyílt kiállítás július 18-án. A kongresszusra való tekintettel előre hozták a pécsi országos kerámiabiennálét, amely már több mint egy hete nyitva tart. Szombathelyen fal­és textil-biennálét rendeztek. — A szomszédos országokban milyen rendezvények vannak? — A kecskemétivel egyidejűleg Zürichben tartják a fémötvösök, Csehszlovákiában az üvegművé­szek összejövetelét, s ugyancsak üvegművészek dolgoznak három helyen Ausztriában. Ugyanott ke­rámia-szeminárium is van, egy • Eija Karivirta — Finnország. speciális témában: a részt vevő művészek az úgynevezett mele­gítőlapok megoldásait keresik. — Mi a célja a kecskeméti sze­mináriumnak, s hány ország mű­vészei vannak itt? — Ezen a találkozón hat ország — Finnország, Görögország, Ka­nada, Svédország, Norvégia és az NSZK — keramikusművészei vesznek részt, tizenegyen, — Miként álltak munkába a külföldről érkezett művészek? — Alighogy beléptek a] stúdió­ba, azonnal dolgozni kezdtek, s már az első nap estéjén mind­egyikőjüknek az asztalán munka­darabokat láthattunk. Itt első­sorban az a cél. hogy vitatkoz­Mennyit igyunk? Az alábbi fejezetekben olyan italokról lesz szó, amelyeket ál­talában fogyasztunk, és amelyek fölött a tudomány s a tapaszta­lat igen értékes vitába is gaba- lyodhatna. Szerencsére az érvek és ellenérvek ilyetén összevetése módot ad a valóságos helyzetnek legalábbis a megközelítéséhez. Akkor hát jöjjenek az italok. VÍZ. Minden élőlénynek szinte legfontosabb tápanyaga. A hal­nak ez nem problémai, mivel hogy benne él, de mit jelent az ember­nek egy aszály? Az óceánok vizét nem tudja felhasználni sem ivás- ra, sem öntözésre. Legfeljebb hajózásra. De térjünk csak visz- sza a címbeli kérdésre. Az orvos­tudomány meghatározott bizo­nyos napi adagot a folyadéknak a szervezetbe történő betápláló- Isára. A tapasztalat viszont azt igazolja, hogy a szomjas ember I minden adagolás nélkül issza a | tiszta vizet, amíg szomjasnak érzi magát'. Hát még az, aki em- lékszik a régebbi parasztkutak- ból favödörrel felhúzott kristály- tiszta vízre, amit közvetlenül a vödörből lehetett inni, még ha az ing is kapott pár kortyot. BOR. Amikor Noé apánkat igen vidám kedvében találták fiai, jelőször megbotránkoztak. Aztán csupa kíváncsiságból ők is meg- j kóstolták az átkozott italt. Nem találták rossznak, olyannyira, hogy a szőlőtermelés rohamosan elterjedt az egész világon. Az ókori Rómában már különleges borfajták is asztalra kerültek. Később fűszerezték is, sokszor rózsaszirommal.1 Magyarországon a honalapító I. István korában elterjedt a szőlőművelés. Hadve­zéreink, híres vitézeink száza­dokkal később csak úgy indultak \ csatába, ha előbb lelhúztak né- hány kupa bort. Ismét vissza kell térni a címbeli kérdésre. Az or-, vosok, még a Buga doktor bácsi 'is azt mondja, hogy étkezés után nem árt meg egy-két pohár bor, sőt jót is tesz. Ellenben, ha va­laki már a kocsmai asztal lábá­nál keresi a boldogságát, az min­denképpen ártalmas. TÖMÉNY. De sok minden be­lefér ebbe a fogalomba. Most azonban az italnál maradunk. Ezt kérem úgy értelmezni, hogy az évezredekkel előtti szeszkészí­tési módszer legfeljebb a gyártás technikai úton való gyorsításában változott. Van is választék bőven. Egyik drágább, mint a másik, de a belemerültek megveszik ezt is, azt is. Hát amióta időkorlátozás van? A boltokban nem kapható féldecis pálinka, ezért minimum kettő decit kell megvenni helyet­tesítőként. „Rendesebb" üzemek­ben már nem is illendő a szon­dázás. Nem jól van ez így. Ré­gebben a napszámos nem indult bele a munkába, amíg egy ropo­gós kifli (hol van ilyen ma?) le- öblítéseként nem hajtott le egy kupica rumot. Mit is mond erre a tudomány? A reggel elfogyasz­tott kis mennyiségű pálinka élén­kebbé, éberebbé teszi az embert. De csak ez az egyetlen pöhárka! Kár, hogy a szondázó közegek ezt nem veszik figyelembe. Már csak azért is, mert nagy különb­ség van egy korty gyomorjaví­tónak szánt ‘konyak és egy liter bor között, ami bizony gyakorta a fal mellé szorítja éppen! gaz­dáját. ÜDÍTŐK. Manapság annyit reklámoznak plakátokon, rádió­ban, televízióban, és a jó ég tud­ja milyen más fórumokon, hogy szinte nem is lelhet választani. Itt van a „természet ajándéka”, a Márka-család gyermekei, az ilyen és olyan „ízű” szörtpök tömege. Észrevételem szerint mégis a leg­kedveltebb a közönséges szóda­víz, amely például palacsinta készítéséhez is használható. Van­nak ugyan olyan mendemondák, hogy a szénsavnak csökkentő ha­tása van bizonyos valamire, de én legalábbis még nem találkoz­tam olyan férfival, aki a szóda­víznek tulajdonította volna csüg­gedtségét. No, de vannak még a kólák? Nálunk ma a kóla ; a fia­talok itala, mivelhogy a szűkebb pénztárak is elviselik az árát, és egy szerelmes beszél get és ű órát is el lehet közben tölteni. Az ám! De a kólából is mennyit igyunk. Tudományos megállapítások sze­rint ebben is van bódító anyag. Valószínűleg ezért látni a. tv-ben, hogy ennek az italnak a hatására milyen önfeledtek lesznek a rek­lám szereplői. Véleményem sze­rint igyon mindenki annyi kólát, amennyit alkalomadtán kíván. TEA, KA VE. Mindkettő ked­velt italunk. Sok tucatnyi gyógy- fűből és virágból készítettek már teát, millió éves őseink. A ka­millatea most is hivatalos gyógy­szernek szánüt. Es itt van a csip­kebogyó, meg a különféle erő­sítő, nyugtató teakeverék töme­ge. Orvosi előírás nélkül,azonban ezeket sem szabad nyakló nélkül fogyasztani, nem úgy mint a bol­tokban kapható izesnél-izesebb teákat. Ámbár itt nem olyan nagy a túlfogyasztási veszély, mert a státuszdiszként hivalkodó sza­movárok többnyire még nem is láttak igazában teát. A kávéval más a helyzet. Ugyan melyik konyhában nem kucorog napközben kávéfőző? Hivatásuk úgyis reggel kezdődik, amikor is a gazdik frissítőként kortyolgatják a kisistergett jó il­latú fekete folyadékot. A tudo­mány szerint az alacsony vér- nyomásúaknak kimondottan jót tesz egy pohár kávé elfogyasztá­sa. A magas vérnyomásúaknak viszont ez tabu. Hogy a tudo­mány ezzel kapcsolatos állásfog­lalása mennyiben befolyásolja az istenigazában kávézókat, erre csak egy volt munkatársam pél­dáját tudom felhozni, ö reggel megivott három duplát, ' délben kettőt, este lefekvés előtt-, négyet. Csak így tudott jól aludni. Illet­ve most is így bújik a paplan alá; bár elmúlt már hetvenéves. Ki tud itt igqgságöt tenni? j SÖR. Nemrégiben a rádió egyik műsorában hallottam, Hogy Tutn- Er.k-Amon több ezer éves pira- mislbeli sírkamrájában sörkészítő eszközöket is találtak. Eszerint tehát a sör nem mai találmány. A keleti népek sokkal regebben zunk, tapasztalatokat cseréljünk, nem pedig az, hogy kész termé­keket állítsunk , elő. Igen hasznos a velük való találkozás, azért is, mert a kerámiaművészetben a 'legtöbben előbbre vannak mint mi, magyarok. Tanulunk tőlük. — Milyen céllal ül össze a bé­csi kongresszus? — A kézművesség helyzetét, jö­vőjét vizsgálja majd, a fejlett, a közepesen fejlett és a fejlődő or­szágok viszonylatában. Röviden fogalmazva azt, hogy azok a tár­gyak, amit az úgynevezett kéz­művesség előállít, miként hatnak vissza az emberre, gazdasági, szo­ciális szempontból. — Lekonkretizálná ezt a kerá­miaművészetre? — Természetesen. Csaknem bi­zonyos, hogy ez a művészet a legősibb a világon. Mióta ember él a földön, majdhogynem azóta mindig foglalkoztak kerámiaké­szítéssel. Az ipari és a kézi ke­rámiaművészet ma nagyon jól megfér egymás mellett világszer­te, Magyarországon is. Ez a mű­vészet a reneszánszát éli. A szük­séges agyagifélék szerte a világon korlátlan mennyiségben rendel­kezésre állnak, s jó tulajdonsá­gaik révén a felhasználási lehe­tőségük szinte korlátlan. Épp ezért keressük — mert meg akar­juk találni — azt a technológiát, amellyel a legrövidebb úton, a legegyszerűbb eszközökkel elér­hető ugyanaz a cél: az igények­nek megfelelő kerámiatárgyak élőállítása. — Magyarországot ki képviseli a bécsi kongresszuson? — A Magyar Iparművészeti Vállalat igazgatója hivatalosan, én pedig művészeti bemutatón veszek majd részt. Rapi Miklós \X‘X‘X‘X*X‘X‘X‘X*X:X:X:X:X:X;X\;X;X:X: PÉLDA A TÜRELEMRE, AKARATERŐRE Péchy Blanka életműve „Beszélni nehéz!” Ez a mondat jó ideje összeforrt Péchy Blanka nevével. Megdöbbentő kijelentés, de — sajnos —, mindannyian ta­pasztaljuk, hogy nem túlzás. Be­szélni, úgy látszik, nem könnyű. Döcög, elbizonytalanodik, vagy éppen ellenkezőleg, biztonsá­gos rutinnal teszi gyászos köz­kinccsé a helytelen beszédet gyakran az is, akinek a szó a hi­vatala. Szerencsére mindenki füle hal­latára tűzte ki célul egyre több felnőtt és gyerek a szép magyar beszéd elsajátítását. S aki nem­csak megélhetési forrásnak, vagy a közlés jól-rosszul használható eszközének tekinti 1 anyanyelvét, az nem szégyelli a tanulást, be­szédkultúrájának csiszolását. Péchy Blanka nevét egyre töb­ben ismerik a „Beszélni nehéz” cí­mű rádióműsorból, s azonos cí­mű könyvének olvasóiként. A fia­talabb korosztály talán nem tud­ja, hogy erectfeti hivatása nem nyelvművelő. hanem színész. Tagja volt Budapest legkitűnőbb színházainak, játszott a bécsi Jo­sefstädter Theaterben, a világhírű Reinhardt társulatánál — nála vé­gezte el a rendezői szemináriu­mot is —, a felszabadulás után pedig a bécsi magyar követség kulturális, tanácsosa, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója lett. Több színházban és a Ze­neakadémián tanította a színpa­di beszédet, s országszerte, szín­padokon, pódiumokon népszerű­sítette a legnagyobb magyar költőket. Eredetileg csupán eszköze — művészetének kifejezőeszköze volt a szó. Hogyan lett nyelvmű­velő? „Nálunk semmi beszédkultúra, semmi oktatás nincs, sőt a hang­zó beszéd törvényei sincsenek tisztázva.” Kodály e szavai 1937- ben hangzottak el; őt idézi Péchy Blanka abban a köteté­ben, amely .az eddig napvilágot látott négy munkája közül a leg­többet árulja el szerzőjének éle­téről, legfőbb céljáról. Ez a kö­tet az 1974-ben megjelent Be­szélni nehéz. — Kirakatba került .a beszéd. Közszükségleti cikké vált. Ége­tően időszerű tehát az általános beszédkultúra megteremtése. Ál­talános! Ez a lényeg. Persze, az út hosszú lesz, mert beszélni nehéz! A magam bőrén tanul­tam meg, milyen irgalmatlanul nehéz. Hat évtized óta munka­eszközöm a beszéd. Máig sem si­került kiismernem. Néhány tit­kát kifürkésztem mégis. Sajnál­nám sírba vinni őket. Megingathatatlan meggyőző­dése, hogy a gyökeres társadal­mi változás —, s az élőszóval terjesztett tömegtájékoztatás tér­hódítása ugyanolyan újító­mozgalmat igényel' az egységes kiejtés, az igényes beszéd érde­kében, amilyet Kazinczyék való­sítottak meg a polgáriasodás kü­szöbén. Nem tudott ellenállni a vágynak, hogy lökést adjon e mozgalomnak. Így jutott el a Kazinczy-alapítvány gondolatá­hoz. Szinte jelképes, hogy Jászai Mariról írott kötetének tisztelet­díját áldozta a Kazinczy-alapít- ványra. S mert nálunk hasonló­ra nem volt példa, sok admi­nisztrációs akadályt kellett le- küzdenie. Ettől sem rettent visz- sza. — A magyar nyelv szolgálatá­ban eddig 46 esztendőt töltöttem el színpadon, előadói pódiumon; s néhány évtizedet íróasztal mel­lett. Halálom után is szeretném szolgálni anyanyelvemet,' mely ne­kem megélhetést, életemnek tar­talmat, szépséget adott... Most nülliós tömegek lépik át a műve­lődés küszöbét. Sokszoros felelős­ség hárul a szép magyar beszéd hivatásos terjesztőire és művelői­re ... Sürgősen fel kell ébreszte­nünk a felelősségteljes érdeklő­dést az élő beszéd, és anyanyel­vűnk szent ügye' iránt. Ezek Péchy Blanka szavai. De nemcsak írott és kimondott szó­val harcol a szép beszédért. Száz­ezer ’forint készpénzt ajánlott fel a Kazinczy-díj céljára; hozzáfűz­te, hogy végrendeletében az ala­pítványt teszi meg általános örö­kösévé is. Több mint húsz esztendő óta jutalmazzák Kazinczy-díjjal azo­kat, akiknek példásan szép beszé­de naponta eljut a hallgatók mil­lióihoz, s akik ily módon az egész nép beszédét alakítják. Hasonló­képpen részesítik a díjban a ki­tűnően beszélő tanulókat is. ........ Pé chy Blanka' nehéz missziót vállalt. Tevékenysége, példája fel­becsülhetetlen. De hogy megbe­csülik a tevékenységét, azt bizo­nyítja az is, hogy az Érdemes Művész cím mellé kitüntették a Magyar Népköztársaság Zászló­rendjével. Jutalma a sokrétű visszhang is; az a kézzelfogható eredmény, amelyet munkássága erejével el­ért. P. G. Az ókori Hellász éléstára ismerték a sört, mint az euró­paiak. Nálunk régi családnevek jelzik ennek az italnak a megje­lenését, illetve elterjedését Mi is rejtőzhetne az ilyen nevek mögött, mint Seres, Sörös, Sör­főző? (Kecskeméten is van Sör­ház utca.) Eszerint valaha kis üzemekben, vagy házilag csinál­ták a sört. Ma több sörgyár is igyekszik kielégíteni az igénye­ket, de nem megy. Az import se­gít kicsinyég, de a borivóból immár sörivóvá lett honpolgár- ságnak ez sem elegendő. Az, hogy Belgiumban, Bajorországban sör­ivó versenyeket tartanak, ne ar­ra ingerelje a magyart, hogy harminc korsó mielőbbi lehajlá­sáért vigyorgó barátaitól kiérde­melje a tapsot Nemcsak az ille­tékes helyiség sínyli meg az ilyen attrakciót, hanem a versenyző mája, veséje és szíve is. Azt mondják, hogy a sör folyékony kenyér. Ebben van is némi igaz­ság. De ki tud megenni egyszer­re öt kiló kenyeret? TEJ. Ha a sör folyékony ke­nyér, akkor a tej folyékony te­hén. Ennek azonban kívánt hú­sához eléggé körülményes hozzá­jutni, tej viszont majdnem kor­látlanul kapható: Es mi min­denre jó ez? Hidegen üdítő, for­ralva műkávéval keverve, rop­pant ízletes ital, hátha még a be­lemártogatott zsemlye is friss volna? Es milyen finom az aludt­tej friss kenyérrel és kissé csípős zöldpaprikával! Az úgynevezett tartósított tejek ilyen célra nem használhatók. A tej minden ház­tartásban nélkülözhetetlen. A kö­zönséges tojásrántotta is mennyi­vel ízeseibb, ha nyakonöntésként kap egy kis tejet is. Nos, én is kaptam egy kis rádióbeli nyakon- öntést nemrégiben. Hiába élet, erő és egészség a tej a reklamí- rozás szerint, egy tudományos vélemény szerint a tejivásra is vigyázni kell ám. Azt mondták, hogy naponta két-három deci tejnél töhbet ne igyunk, mert a többletben is lehet ártalom. Ügy vagyok én ezzel azóta is, hogy ártalom ide, ártalom oda, - csak megiszom a napi liter tejecské- met. Legfeljebb tejelvonókúrára visznek. Almás! János Alig néhány száz méterre emelkedett fel a helikopter, és a régészek a két és fél ezer évvel ezelőtti múltban találták magu­kat. Ez történt a Krím félsziget északnyugati részén, a Tarhan- kut-fokon, ahol légi felvételek se­gítségével felfedezték, az ókori Görögország egyik legnagyobb földműves-településeit. A föld­terület nagyságából ítélve a koló­nia Hellasz éléstára volt. — Ha­sonló nagyságú ókori földművelő telepeket eddig sem a Fekete­tenger mentén, sem á Földközi­tenger partjain nem találtak. A régészek előtt csodálatos látvány tárult fel: sok száz négy­szögletes parcella, öntőzőcsator- nák, utak, földsáncok, a lakóhá­zak és gazdasági épületek marad­ványai. Az ásatások során gabo­nakészletekre, szölömagvakra, óriási, körülbelül ezer liter űrtar­talmú boroshordókra bukkantak. A leletek alapján rekonstruálhat­ták az ókorban használatos me­zőgazdasági eljárásokat. Találtok metszőollókat, szőlőpréseket, kü­lönböző kerámiamaradványokat, dísztárgyakat, ékszereket és más használati tárgyakat. Ez év nyarán a leningrádi ré­gészek folytatják az antik civili­záció e páratlan emlékének fel­tárását. (BUDAPRESS — APN) A MÉHÉSZ ÉS A MÉHEK (Pásztor Zoltán (elvétele) • Maria Voyatzoglov — Görögország. • Robert Sturm — NSZK. (Tóth Sándor (elvételeit • Jack Sures — Kanada.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents