Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-18 / 167. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. július 18. Az értékesítő szemszögéből Kérdéseinkre válaszol a Zöldker vezérigazgató-helyettese A megyei lapoktól a Központi Sajtószolgálathoz befutott kérdéstömeg „átrágása” után kopogtattam a Zöldker vezérigazgató-helyettesénél, Kenyeres Lászlónál: mint a zöldség-gyömölcs felvásárlásban meghatározó szerepű megyei Zöldért-vállalatok központjának egyik vezetője, adjon választ e kérdések legalább némelyikére ... Mielőtt rátértünk volna' a válaszokra, arra kértem, tájékoztasson az oly sok átszervezést — a legutóbbi 1977-ben volt — megélt szervezet pillanatnyi helyzetképéről. — Tavalyelőtt 300, de tavaly már csak 170 millió forintos nyeresége volt a 19 megyei vállalatnak, de még ezt is csak úgy sikerűi elérniük, hogy az ..állam 900 milliós támogatást adott, azonos mértékűt az 1978. évivel. A támogatás jelentős részét a 78. évi nagy burgonyatermelés eliminálására, a felvásárlási árzuhanás „kivédésére” költöttük, például 2 forintot kaptak kilónként a termelők, de az árut nem vittük el tőlük. A burgonya olyan termék, amely áruként döntően a Zöldérteknél fut össze, a téli tárolással jóformán kizárólag mi foglalkozunk. Roppant érzékeny cikk a krumpli, amiből évi átlagban 200 ezer vagonra lenne szükségünk, de 120 ezer vagon terem. — Tapasztalataink szerint szerfölött cikcakkns a termelői kedv, s általa a megtermelt burgonya. A magammal hozott kérdések között többen firtatják: csökkent a vetésterület, mi lesz 1980-ban a krumplival? — Valóban nagyok az évek közti különbségek mindenkelőtt az átlagtermés miatt. Hogy ne menjek messzire: 1978-ban még 36 ezer, de tavaly már csak 19 ezer vagon volt a felvásárolt áru. Az idén pedig importáltunk ezer vagon nyit, főként az NDK-ból. Pedig a leszerződött mennyiség elegendő, 28 ezer vagonra rúg, de kétségtelen, hogy a termőterület országosan is apadt a nagyüzemeknél, mégpedig a tavalyi 22 ezerről 17,5 ezer hektárra. Ha legalább 150 mázsás átlagtermést érnek el a gazdaságok, úgy nem lesz gond, de ha nem... Az elmúlt hetek csapadékos időjárása mindenesetre jót tett a burgonyának, akárcsak a zöldséggyökémek, de kevésbé kedvezett a meleget is igénylő paprikának, paradicsomnak. S ha már áttértünk más portékákra, hadd jegyezzem meg, hogy a piackép szerfölött változó: vannak hiánycikkek is, főként gyümölcsből, de eladatlan tömegek uborkából, káposztából, zöldbabból. I — Mégis drága az u boróka... — Az árképzést a vállalatok önállóan végzik. Előfordult, hogy a Békésben 3 forintért felvásárolt uborka 25 forintba került Budapesten. Éppen ez a visszaköszönő témakör, az árak és árrések megtárgyalása is szerepelt a Kecskemétre összehívott országos értekezletünkön. A nagy árrés egyik magyarázata, hogy a közgazdasági szabályozók idei módosításával elestünk 300 millió forint központi kookázati alaptól. A megmaradt dotáció két forrásból származik: 150 milliót 'kapunk téli tároláshoz nyújtott állami támogatásként, valamint a lakosságnak eladott áru minden tonnájához 800 forint szubvenciót kapunk. Ötvenezer vagonra tehető ez a mennyiségben, együttesen azonban 110 ezer vagon körüli a forgalmunk, mert nemcsak a lakosságnak, hanem exportra, hűtő- és konzervipari célokra is / adunk árut. — Térjünk vissza a valóban örökzöld árrésügyre. Mennyi a megengedett? Hiszen az mégsem elfogadható állapot, hogy 3 forintos uborkából 25 forintos legyen ... — Ez nyilvánvaló, s a Zöldker idei célja az, hogy 16 százalékos átlagnál magasabb ne legyen a zöldség-gyümölcs fogyasztói ár emelkedése. Az esztendő első öt hónapjában ez 28 százalékos volt az előző év azonos időszakához képest. Pillanatnyilag úgy látom, hogy csökken ez a mutatószám, visszaesés következik be az árszínvonalban, s remélhetően a 20 százalékos átlag alatt maradunk 1980-ban. — Ami az árrést illeti, 38—40 százalékos volt 1977—1979-ig, vagyis 10 forintos fogyasztói árból 6 jutott a termelőnek, 4 nekünk. Az állami támogatás hozzávetőleg összesen 400 millió forintra tehető csökkenésének ellensúlyozásaként, s hogy mégis próbáljanak megállni saját lábukon a vállalatok, az ősszel határozat született arra, hogy 45—48 százalékra emelhessük az árrést. Tehát a fogyasztói ár fele jut a Zöldért-eknek. Ez az arány nem rosszabb a nemzetközi átlagnál, hiszen Nyugaton 150— 200 százalékos árréssel dolgoznak a kereskedők. Nálunk a mostani is soknak tűnik, mindesetre megfeleltünk több megye idevágó érdeklődésére. Hogy lehetséges azért másként is: a szentesi Korai Zöld- ségtermesztési Rendszer — írja érdeklődő levelében a Délma- gyarország főszerkesztője — „mindössze 5 százalékért adja el a tagszövetkezetek zöldségét”. (Ha jól számoltak, tehát alig egytizednyi árrés fejében is piacra juttatható a zöldség. Javallom, érdemes lenne Szentesre utazniuk a kecskeméti tanácskozáson részt vett megygi Zöldért vállalatok igazgatóinak. — Milyen módosítást tér- , veznek? — 1981-től megengedjük a más megyékből való, de csakis kizárólag szerződéses alapon történő felvásárlást is — válaszol Kenyeres László. — Például, ha a Budapesti Zöldért azt mondja, hogy van három szabolcsi tsz- partnere, amellyel szerződést kíván kötni, megteheti. Ez a lényeg: hegy jó előre tudjon erről mindenki, mert ily módon nem lehetséges egymás elől elorozni a portékát, elkerülhetjük az anarchiát, s a szükséges központi készletet is biztosítani tudjuk. — Végül a kecskemétiek kérdését tolmácsolom: a kajszibarackszezonra megérkezik-e az Indiában rendelt jéggyáruk? — Sajnos, nem: napokon belül befut ugyan Fiumébe, de hát a felszerelés, egyebek ... Feltehetnék még fogas kérdéseket a vezérigazgató-helyettesnek, akinek roppant nehéz hatások közepette kell dolgoznia, ami egyébként áll az egész Zöldért-szerve- zetre, vagyis 23 ezer emberre. Sok vállalatnak említette beszélgető partnerem, úgyszólván a létéért kell megküzdenie, vagyis azért, hpgy ha már nyeresége nincs, legalább vesztesége se legyen. Tanulságot levonni nem áll szándékunkban, egy félénk töprengésnek mégis hangot adok: vajon nem közeleg-e a sokadik átrendeződés? Vajon azt az „elvett” négyszázmilliós dotációt nem lehetme-e olyképp ellentételezni, legalábbis részben, hogy valahogy csak-csak rövidüljön az áru útja, s ily módon a zöldséggyümölcs fogyasztói árak szoli- dabban növekedjenek? Keresztényi Nándor A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: A cikkben szereplő témával kapcsolatban szívesen adunk helyet a különböző véleményeknek, a termelők, értékesítők és fogyasztók tapasztalatainak. 0 Az autóbuszban megtelepedve. (Méhes! Éva felvételei) Az aranykoszorús útépítők • Szabó Ádám, a szűkszavú brigádvezető-helyettes. 1 Brigádkitüntetést nem • adományoznak csak úgy, rokonszenvből. A mozgalomban vállalt célkitűzések teljesítéséért meg kell küzdeni. És nem egy becsületes, helytálló szocialista brigád a megmondhatója, hogy a bronzkoszorú elismerést kiérdemelni sem éppen könnyű, nemhogy az aranyat. Az adott munkahely közössége: a termelési tanácskozás aligha részrehajló; szinte a tizedes pontokra is érzékenyen ügyelő, igazságos zsűri. Ezekre gondolva, az egyelőre hallomásból ismert Kurucz Béla útépítő szocialista brigádjának aranykoszorúja mögött rendhagyó erőfeszítéseket sejtek. Azért, mert a Kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál dolgozó brigád tagjai, hogy úgy mondjam: hátrányos helyzetből elindulva vívták ki az elismerést, szolgáltak rá az aranykoszorúra. „Rájuk mindig számítani lehet. Ha kell, megnyújtják a műszakot este nyolcig, vagy éppen végigdolgozzák a szombatot. Volt nem egy exponált munkánk, amelyet határidőre kellett elvégezni, s a brigád az első szóra: Rendben főnök, megyünk, szombaton megcsináljuk! A kezük alól kikerülő munka minősége kifogástalan, összehangolódott, jól szervezett brigád, és ez a brigádvezető személyén múlik” — visszhangzik bennem a jellemzés, amelyet Gör- bics Mihálytól, a kiskunhalasi építésvezetőség főnökétől hallottam a brigádról. S akkor, a mélykúti Lenin Tsz majorudvarán megpillantottam az útépítőket. És megörültem. Hiszen íme, itt a brigád, amelyet — bár tagjai valamennyien jánoshalmiak — utolérni nem is olyan könnyű. A közelmúlt napokban még Hosszúhegyen dolgoztak, s lám, már Kele- bián is elvégezve a feladatot, a tsz-majorban kiképzett útszegély jelzi munkájuk újabb színterét. Röviddel később a bejáratnál rostokoló bérautóbuszban megtelepedve — ahová ebédelni, a hazulról hozott elemózsiát elfogyasztani gyűltek össze a kemény munkától elnehezedett mozgású férfiak — Szabó Ádám helyettes brigádvezetőre szegeződik csaknem tucatnyi szempár. Az éppen szabadságon levő Kurucz Béla helyett ő a közösség — bőbeszédűnek éppen nem mondható — szóvivője. Mintha szándékosan kerülné a felesleges szót, tőmondatokban felel a brigád élete, története felől érdeklődő kérdéseimre. Ilyenformán: — öt éve vagyunk együtt. Én már előtte is itt dolgoztam. Nehéz volt összehozni a brigádot. Eleinte többen voltunk. Aztán jött a Béla, majd az öcsém is. Lassan kialakultunk. .Maradtunk tizenhármán. Bélá lett a brigádvezető. — Miért éppen az újonnan jött Kurucz Bélára esett a választásuk? — Láttuk, hogy ügyes, iskolája is van, meg aztán munkásőr és párttag. Meg is vagyunk elégedve. Jól keresünk. Az is biztos, hogv keményen megdolgozunk érte. Elgondolható: naponta nyolcszáz— kilencszáz—ezer mázsa cementet megmozgatni! — feleld Szabó Ádám. — Mint aki megerősítését várja, társaira néz. Amikor tekintete Mezei Károlyéval találkozik, őt biztatja: — Beszélj Károly te is! — A legrégibb én voltam a vállalatnál, de kétszer elhagytam. Aztán visszajöttem. Most jó. Innen én már csak a nyugdíjba akarok elmenni — futja Mezei Károly mondanivalójából ugyancsak fukar, de magabiztos nyilatkozatra. Szabó Ádám biztatására most öccse, Ferenc szól: — Béla, vagyis Béig. bácsi, a_ brigád vezető/rákénysEeritett./job»'' ban móriíMa ‘raJbéízélf,'‘hógy járjunk' iskolába. Nyolcán el is végeztük. A brigád hírből ismert munkasikerei felől érteklődöm, amikor Kurucz György, a brigádvezető idősebbik fia bátorkodik szólalás- ra: — Az úgy volt, hogy tavaly szólt az igazgató, kellene- segíteni Galamboson. Ez tavaly novemberben történt. Átadás előtt állt az út, de az ottani brigád nem bírta volná befejezni. Mi megcsináltuk Mikulásra, vagyis tíz nappal a határidő előtt. És Tompán is besegítettünk a határátkelőnél. Amikor a brigád tagjainak otthonára, lakáskörülményeire terelem a szót, a brigádvezető-helyettes megjegyzi: ő két évvel ezelőtt építkezett. Akkor is segített a brigád. Kurucz Béla és két öccse megcsinálták a kerítést, be is pucolták a házat. Most Kurucz András, Szabó Ferenc és Kurucz József — „az a kalapos, ott” — állnak ilyen nagy vállalkozás előtt. A kalapos férfi komolyan-ko- moran néz maga elé. Szomorúságának okáról kérdezem, ő pedig: — Nincs baj. Csak minek beszéljen, aki a legfiatalabb itt? Annyit mondhatok, hogy két éve, amikor idejöttem, két osztályom volt, de felkaroltak, és most hat osztályom van. Az újabb kérdésre váró csendet az autóbuszvezető Mészáros József töri meg. A múlt év márciusa óta van együtt a brigáddal. Mintha a gondolataimba látna, így szól: — Nem értem a fiúkat, miért ilyen szűkszavúak. Nem ez jellemzi őket. Elmondhatták volna, hogy például fizetéskor közösen térünk be pacalra, halászlére, ha olyan .helyen vagyunk. Ilyenkor előre i^^lunk,,számítsanak /iánk a’iven- ' déglőbeft. Egyébként “nfem kis' szó ám: a brigád négy év alatt elérte az aránykoszorút! Bizony, lenne miről beszélniük. — Inkább kérdezzék meg Kurucz Bélát. Keressék fel Jánoshalmán, a Vadász utca 26. szám alatt. Látni fogják, hogy milyen szép nagy házat épít. Háromszobásat, fürdőszobával. Ö jobban elmondja. Nála a 'brigádnapló, meg minden... — így Szabó Ádám. Perny Irén (Folytatása következik) HÁZUNK TÁJA Gyümölcsérés idején A GYÜMÖLCSÖSBEN egymás után érnek a meggyfajták, de még szedhetjük a késői cseresznyét 'is. A pirosló, sérülékeny termést lehetőleg kocsánnyal szedjük, mert így kisebb lesz az apadási veszteség, hiszen a ko- csány továbbra is ízesül a meggyhez, cseresznyéhez. Javában érik á málna is. A szemenként szedett gyümölcsnél ügyeljünk arra, hogy az érzékeny termés nehogy túlzottan nyomódjon. A kajszi is fogyasztható már. Mint minden nyári gyümölcs, a sárgabarack is érzékeny a nyo- módásra. Ezért ha nem közvetlenül fogyasztjuk, 75—80 százalékos érettségi foknál szedjük. A gyümölcsösben ha nem tudunk öntözni, akkor a sekély, nyári talaj műveléssel őrizhetjük meg leghatásosabban a vizet. A felszíni porhanyítás másik előnye, hogy eltávolíthatjuk, a nyomokat is. A szamócapalánták már megerősödtek. Célszerű öntözni és gondoskodni árnyékolásukról. A SZÖLÖSKERTBEN már bátran fellazíthatjuk a zöldoltások lekötéseit. A fejlődő hajtást ajánlatos több helyen a karóhoz kötni, nehogy az erős szél hatására letörjön. A felesleges túlfejlődött zöldfelülettől csonkázással szabadulhatunk meg. Amennyiben a hajtások egy arasznyival túlnőtték a karót, illetve a támberendezés felső huzalát, vágjuk le az arasz feletti részt, mert a visszahajló lomb beárnyékolja a fejlődő fürtöket. Télen nem volt számottevő fagykár a megyei szőlőskertekben, de ai hiányzó tőkék pótlásáról már most kell gondoskodni. A bújtásra kiszemelt hajtásokat hagyjuk meg teljes hosszukban a szomszédos tőkéken. A ZÖLDSÉGEKET hetente legalább egyszer öntözzük meg bőségesen. Akkor érünk el megfelelő hatékonyságot, ha a talajt legalább 10—15 centiméter mélyen átnedvesítjük. Jobb az árasztásos öntözési mód, mert így nem perzseli a leveleket a víz. Érik a tojásgyümölcs — a padlizsán —, kezdhetjük szedni, de csak akkor, amikor a magvak már kifejlődtek, és még éretlenek. Ilyenkor a hús is kemény, ha már megpuhult, akkor keserű. élvezhetetlen lesz az íZe. A gyökérzöldségek' közül már csak a rövid tenyészidejűeket vethetjük. A DISZKÉRT hosszúra növő virágai — a dália, a kardvirág — a szeles időben veszélyben vannak, ha nem kötjük karóhoz, vagy pálcához. A zöldsövényt folyamatosan kell metszeni, mert az akkor lesz szép, tömött. A NÖVÉNYVÉDELMI MUNKÁKAT most fokozott figyelemmel kell végrehajtani. Az almástermésűeket vesz;é- lvezteti az almamoly, a kaliforniai pajzstetű, a lisztharmat, a varasodás és a monilia. Hatásos ellenük a Fundazol 50 WP, 0,08 százalékos, vagy a Dithane M—45 0,2 százalékos: és az Unit- ron 40 EC, vagy a Ditrifon 50 WP 0,2 százalékos oldata. • A keceli áfész zöldség-gyümölcs felvásárlóhelyén több száz kistermelő megfordul naponta, hozzák a kertjükben, házuk előtt termő meggyet. « Ha a leveleken, a gyümölcsön, vagy a hajtásokon atka, aknázómód vagy lévéltetű-fertőzést észlelünk, akkor keverjünk a szerkombinációhoz Bi 58 EC-t, vagy Sinoratox 40 EC-t 0,1 százalékos töménységben. A szőlőben a szürke- a fakórothadás, a peronoszpóra fertőzésre készüljünk, ha védelem nélkül hagyjuk tőkéinket. Érdemes a védekezéskor használt Dithane M—45, illetve Zineb 0,2 százalékos oldatába valamilyen lisztharmat elleni szert is keverni. A paradicsom és paprika védelmekor a levéltetvek és takácsatkák károsítását csökkenthetjük, ha Bi—58 , EC-vel vagy Sinora- itox 40 EC-vel permetezünk. A paradicsomvész elterjedését megakadályozhatjuk^ ha Zinebet, > vagy Dithane M—45-öt teszünk | a permetléhez. A káposztaféléket is károsítják | levéltetvek. Ellenszerük az Cnifosz 50 EC, illetve a Bi—58 EC 0,1 százalékos oldata. A megjelenő hernyókártevők között tökéletes pusztítást végez az Unit- ron 50 EC, a Ditrifon 50 WP és L a Bi 58 EC. [ A burgonyavész ellen védeni t kell a korai fajtákat. A permetezéskor, a szerek kiválasztásakor a folyamatosan szedett gyümölcsöknél, illetve t zöldségnövényeknél ügyeljünk az|s alkalmazott készítmények élelme- - zés-egészségügyi várakozási ide- L jére. t Cz. P. fi i
