Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-16 / 165. szám
1980. július 16. • PETŐFI NÉPE • 3 HARMINCÖT ÉVE Az új törvényhatóság Nyár idehaza Egy korábban ismert, idő- *) közben azonban elfelejtett érdekes dokumentum került — a múltat megőrizni akaró szándék jóvoltából — a kezembe. A bevezető és címként is használható két sor így hangzik: „Bács- Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának Baján 1945. évi június hó 28. napján tartott alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve.” Ez az okirat a maga száraz nyelvén sok nevet, pártállást és helységet közöl, s ezért nem érdektelen az emlékeztetőül való publikálás. Mielőtt elhomályosulna, vagy feledésbe merülne a nemzeti bizottságnak a felszabadulást közvetlen követő idők felbecsülhetetlen jelentőségű szerepe, a múlt iránti tiszteletünk parancsszavától indíttatva, érdemes — ha csupán sorok erejéig is — szólni ennek a népi-forradalmi szervnek hazát építő, a csüggedőket biztató, a különböző nézeteket és érdekeket koordináló, s igen rövid idő alatt magának nagy tekintélyt kivívó munkásságáról. Az akkori időkben már felnőttek jól emlékeznek arra, hogy mekkora, gyógyíthatatlannak látszó sebeket hagyott maga után az értelmetlen háború. Egy egész nép tagadta szükségességét, az államvezetés mégis a «„szövetségi hűség”, az antibolsevizmus. jegyében, határainktól jóval több mint ezer kilométerre, csaknem kétszázezer embert vezényeltek a halálba. Megcsonkult családok, örökre bénák, árvák virrasztották a huszadik század középének szörnyű tragédiáját. S mi volt valóságosan — községek ben-városokban egyaránt — a felszabadulást követő, még ágyúdörgés moraját közelről-tá- volról halló, akkor bizonytalannak tűnő időszakban? Nem dolgoztak a gyárak, megbénult a közlekedés, különösen a városokban elfogyott az élelmiszer. Megromlott a lakosság egészsége, helyenként járványok léptek fel. Zarva voltak a gyógyszertárak, Fokozta a nehézségeket, hogy a közigazgatási gépezet széthullott, nem működött. Ez fejetlenséget, zűrzavart s bizonytalanságot szült az élet számos területén. Mindehhez hozzájárult a reakció és a fasiszták viszonylag gyorsan megélénkülő tevékenysége, akik sokféle módon akadályozták, hátráltatták az új, demokratikus rend megteremtését. A Vörös Hadsereg a felszabadított magyar területek lakosságához intézett első felhívásában leszögezte, hogy nem célja sem az ország bármely területét elfoglalni, sem rendjét megváltoztatni. Ezzel lehetővé vált, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának intézését. Az öntevékenyen, a sajátos helyi viszonyok között megalakult első forradalmi szervek, a különböző létszámmal működő és különböző néven nevezett bizottságok megszűntek, vagy átalakultak koalíciós összetételű nemzeti bizottságokká. A bizottságok megalakulását elsősorban a Magyar Kommunista Párt messzemenően szorgalmazta és támogatta. A kormány még 1945 januárjában intézkedett a közigazgatás ideiglenes rendezéséről, kötelezővé tette a nemzeti bizottságok megalakítását az ország összes helységében és feladatul tűzte ki a képviselőtestületek és a törvényhatósági bizottságok létrehozatalát. A nemzeti bizottságok az adott helyzetben szinte természetszerűen ragadták magukhoz az állam- hatalmi funkciók gyakorlását, és több vagy kevesebb tudatossággal az 1944 decemberében alakult ideiglenes nemzetgyűlés helyi hatalmi szerveiként léptek fel. A központi kormányszervek a nemzeti bizottságoknak ezt a hatáskörét elismerték. Közülük lenagyobb jelentőségűek a községi nemzeti bizottságok voltak, amelyek hosszú ideig nagy befolyást gyakoroltak a községek életére, kezdeményezésükkel, lendületükkel a demokratikus fejlődés bázisát képezték. A központi irányítás hiányosságait némiképpen pótolta a megyei nemzeti bizottságok munkája. Tagjaik a pártok és szakszervezetek megyei vezetői közül kerültek ki. (Bács-Bodrog vármegye nemzeti bizottságának megyei titkára, dr. Glied Károly, az MKP járási bizottságának titkára volt és maradt is a bizottság tevékenységének befejeztéig.) Kezdetben a megyei nemzeti bizottságok illetékességi területükön az összes állami és önkormányzati funkciókat gyakorolták, fennhatóságuk alá tartozónak tekintették a megye összes községét, járását, azok népi szerveit és hatóságait. A közigazgatás ideiglenes rendezéséről intézkedő kormányrendelet kiegészítéseképpen megjelent 1030/1945. M.E. rendelet úgy intézkedett, hogy minden megyei törvényhatóságban haladéktalanul meg kell alakítani a törvény- hatósági bizottságot. Ugyanez a rendelet azt is kimondja: a törvényhatósági bizottság megalakítása úgy történik, hogy egyes pártok, illetőleg szakszervezetek képviseleti arányát a helyi nemzeti bizottságok állapítják meg, viszont a képviselőket maguk . a pártok, illetőleg szakszervezetek küldik be. A rendelet alapján a vármegyei törvényhatósági bizottság megalakításának kérdését a vármegyei nemzeti bizottság 1945. május 27. napján összehívott gyűlésén tárgyalta meg és ezen a gyűlésen az arányszámok megállapítása kérdésében a következő határozatot hozta: „A törvényhatósági bizottságba kijelölendő tagok létszámát ösz- szesen 46-ban állapította meg akként, hogy minden járás (bajai, bácsalmási, jánoshalmi) 16— 16 taggal vesz részt a törvényhatósági bizottságban. A pártok, illetve szakszervezetek arányszáma járásonként a határozat értelmében következőképpen oszlik meg: — a magyar kommunista párt mind a három .járásban 4—4, rendes tagot és 1—1 póttagot, — a szociáldemokrata párt a bácsalmási járásból 2 rendes, 1 póttagot, a bajai járásból 3 rendes, a jánoshalmi járásból 4 rendes, 1 póttagot, — a nemzeti parasztpárt a bajai járásból 3 rendes, a bácsalmási járásból 4 rendes és 1 pót. a jánoshalmi járásból 1 rendes és 1 póttagot, „ — a kisgazdapárt a bácsalmási járásból 3 rendes, a bajai járásból 2 rendes és 1 pót, a jánoshalmi járásból 3 rendes és 1 póttagot. — a szabad szakszervezetek á bácsalmási járásból 3 rendes és 1 pót, a bajai járásból 3 rendes és 1 pót, és a jánoshalmi járásból 4 rendes tagot, és végül — a polgári demokrata párt a bajai járásból 1 rendes és 1 póttagot küld be a törvényhatósági bizottságba. A vármegyei Nemzeti Bizottság az egyes járásokra megállapított arányszámokon belül a községek pártok és létszám szerinti arányának megállapítását, a járási nemzeti bizottságok feladatává tette.” Közli: Weither Dániel Félidő előtt az építőtáborok Szombaton már a második építőtábori turnus 16 100 diákmunkása is leteszi a szerszámot, átadva helyét az újonnan jövő brigádoknak. Ezekben a napokban már mind a 99 központi táborhelyen teljes a nagyüzem. Az építőtábori évad félidejének közeledését jelzi, hogy nap mint nap érkeznek a levelek a KISZ KB építőtáborok bizottságához kimagasló munkasikerekről, az önkéntes munkában vállalt 'feladatok becsületes teljesítéséről. A diáktáborozók csatlakoztak a sárospataki Rákóczi Ferenc Gimnázium felhívásához: a tsz-ekben, az állami gazdaságokban, vagy az iparban és a szolgáltatás területén dolgozó felnőttek munkateljesítményének — számukra előírt — 60 százalékos arányát igyekeznek túlszárnyalni hetven vagy annál is nagyobb százalékra. A nyáron 21 új építőtábor nyitotta meg kapuit. így sikerült elérni, hogy az iskolaév meghosz- szabbodása miatt eggyel kevesebb, összesen négy turnusban dolgozó tanulók a tavalyit megközelítő létszámban vehessék ki részüket a népgazdaságilag rendkívül hasznos nyári munkákból. Bács-Kiskun, az ország legnagyobb agrármegyéje 17 ezer fiút és lányt fogad 25 jól felszerelt építőtáborában. (MTI) KÉSZÜL A SZÁNKÓ • Az Iskolabútor és Sportszergyár jánosházi gyáregységében már júniusban megkezdték a kétszemélyes ródlik készítését, melyeket a hazai és nyugatnémet üzletekbe szállítanak majd. (MTI-fotó) KISGYERMEKES szülőkkel beszélgetve, a nyár eleji, majd a nyári szünidei időszakban sok aggodalom, panasz fültanúi lehetünk. Az óvodás korú gyermekek szülei azt panaszolják, hogy évről évre kiszolgáltatottságot éreznek, amikor közlik velük: két hétre — tatarozások miatt néha hosszabb időre is — bezár az óvoda, s gondoskodniok kell gyermekük elhelyezéséről. Igyekeznek ezt úgy megoldani, hogy ne menjen rá mindkét szülő éves szabadsága, ami azonban csak ritkán sikerül. A legtöbb helyen még a nagyszülőle is dolgoznak, és nem nyugdíjasok, hogy vállalhatnák az unokát erre az időre. Nem értik a legtöbben, hogy miért kell és lehet bezárni nyáron ilyen hosz- szú időre a gyermekintézményeket, s a folyamatos működésüket — ha csökkent létszámmal, vagy kisegítők, netán idősebb nyugdíjasok, esetleg pályakezdők bevonásával — miért nem lehet megoldani? Nyilván a népgazdaságnak is, az egyénnek is ez volna a hasznosabb, mint a gyermekük miatt aggódó szülők' idegessége, nyári kapkodó életvitele. A nagyobb gyermekek táboroztatása sem oldja meg a szülők hasonló gondjait, sokan csak azért küldik el gyárba dolgozni gyermeküket, hogy ne legyen otthon, ne csavarogjon az utcán, vagyis valamiféle gyermekmegőrzőnek tekintik a tábort, az üzemi nyári foglalkoztatást, és nem a munkára nevelés lehetőségének. kEnyszerCség szülte megoldások ezek, mert hiszen nincs mindenkinek olyan lehetősége, hogy falun, vagy tanyán, netán hegyek közt. folyó közelében élő nagyszülőkhöz küldjék el a gyermeket a jó levegőre, nyári mozgásra, erősödésre. Ezért látni még manapság is elég sok tétlenül kószáló gyermeket a városi utcákon, lakótelepeken. Bár a szervezett nyári napközi gyakorlatilag szinte mindenütt rendelkezésre áll, van. aki idegenkedik ezektől, és inkább bízza a kulcsot a gyermekre azzal, hogy maid eszik, ha megéhezik, s amit talál a hűtőben, a szekrényben. Csak kevés olyan család van ma még, ahol össze tudják hangolni a szülők és gyermekek együttes nyaralását. Nemcsak azért, mert a megyében, jellegénél fogva sok a szezonális élelmiszeripari és a nyáron legnagyobb lekötöttséget jelentő mezőgazdasági üzem, hanem egyszerűen azért, mert nincs még annyi családos szakszervezeti beutaló, hogy tömegesen vehessék ezt igénybe a gyermekes szülők. Az egyéb nyaralási, tartós pihenési lehetőségek pedig megfizethetetlenül drágák, különösen több gyermekes családoknak. ÍGY, AZTÁN, amikor a szünidő elteltével a szokásos dolgozatot íratják az iskolában a tanulókkal nyári élményeikről;' ritka az olyan gyermek, aki arról számol be, hogy szüleivel együtt járt valahol, akárcsak néhány napos Vi- ránduláson is. 'Általánosabb az, hogy a szülők kenyérkereső munkája éppen ez időszakban a legnagyobb, s az ilyen szavak, hogy kirándulás, nyaralás, szabadidő- eltöltés, sok ember szótárából szinte hiányzik a nyári hónapokban. Egy igen jelentős társadalmi réteg még ma is úgy él, hogy egyáltalán nem ismeri ezeket az örömöket. Nemcsak a külföldi idegenforgalmi nevezetességek, de a hazai tájak, városok — Bar laton, Mátra, Bükk, Sopron stb. — is igen sok embernek nevek csupán. nem fűződik hozzájuk személyes emlék. A gyári, üzemi, szövetkezeti lehetőségek, ajánlatok is hiábavaló, ha ez a válasz: nem érünk mi rá ilyesmire, munka van a ház körül, vigyázni kell a gyermekre... Talán azért is kell néha emlékeztetni erre, mert különösen városokban mintha a legtöbb intézmény csak a. nyaraló emberekkel számolna. (Ahol csak lehet. ki is teszik a „Nyári szünet” táblát.) Igaz, a látszat szerint ők. a nyaralók vannak többen. Az utcákon és a tereken nyüzsög a nép. az átmenő forgalom igen nagy, .éléhk, kedvderítő mindez. De ne feledjük: valaki kiszolgál a boltokban is, járnak a vonatok. , ez autóbuszok, a gyárakban folyik a termelés, s a földeken most indul az „élet” betakarítása. A legtöbb helyen éppen a szabadságok miatt kettőzött erőfeszítést kíván a szolgálat, a mások helyett is végzett és elvárt munka, a fokozott helytállás. A SZOLGÁLATOT teljesítőkről és gyermekeikről van szó tehát, akikre ilyenkor a szokásosnál is nagyobb figyelmet kellene és lehetne fordítani. Hogy számukra is nyár legyen a nyár, némi kikapcsolódással, pár órás napi szakád idővel, netán csekély szórakozással, az együtt töltött órák örömével és emlékével. T. P. ATHÉNTŐL MOSZKVÁIG 12. Véres közjáték Münchenben # A párbajtőrözők Mexikó után ismét bajnokok. MÜNCHEN, a rövid utak olimpiája — hirdették az ötkarikás játékok beharangozói 1972 előtt. Az NSZK szociáldemokrata kormányzata és a történelem változásait felismerő nyugatnémet sportvezetés hihetetlen alapossággal előkészített olimpiai játékokon szerette volna bizonyítani a világnak, hogy 36 év alatt, a hitleri birodalom fővárosában, Berlinben rendezett olimpia óta sok minden megváltozott a szövetségi köztársaságban. Mindezt a megnyitó ünnepség 70 ezer nézője is bizonyította, amikor a másik, a demokratikus Németországból érkező sportolókat rendkívül meleg fogadtatásban részesítették. Ober Wiesenthal egykori repülőterén pazar sátortetős létesítményeket építettek, az olimpiai falutól akár gyalog is elérhető volt a nagystadion, az uszoda, s a jó néhány fedett létesítmény. A 122 országból érkezett, mintegy 8 ezer versenyző valóiban tökéletesnek mondható körülmények között mérhette össze tudását. A részvételi csúcs azonban az utolsó pillanatig veszélyben forgott. Az afrikai országok többsége a fajüldöző Rhodesia képviseletében rajtolni kívánó sportolók indulása ellen tiltakozásként bojkottra készült. A helyzetet a NOB mentette meg — Rhodesia kizárásával. A NOB újabb mentőakciója az olimpiai mozgalom erejének legjobb bizonyítékaként kapott helyet az ötkarikás játékok történetében. Avery Brundage szavait, miszerint „a játékokat folytatni kell”, a sportvilág egyetértéssel fogadta, s azok akik akkor azokban a nehéz pillanatokban Beethoven Eroica szimfóniáját hallgatva gyászban álltak az olimpiai stadion lelátóin, úgy gondolták, hogy az olimpiai mozgalom valami varázslatos erővel rendelkezik. Az akkor 85 éves Brundage elnök nyilatkozata vészterhes nap után hangzott el. Szeptember 5ére virradóra, az olimpia 11. napján, az ellenőrzés lazaságát kihasználva a „Fekete Szeptember” terrorista szervezet fegyveresei megrohanták az izraeli sportolók olimpiai falubeli szálláshelyét, s a sportolókat túszként ejtették foglyul. Feszült várakozás órái következtek, s a terroristák késő este túszaikkal együtt a repülőtérre indultak. A sajtóközpontban éj'fél utánig várták a fejleményeket. S amikor Hans Klein, a szakállas sajtófőnök, a szélsőjobboldali Strauss kancellárjelölt jelenlegi leghűségesebb munkatársa, a mesterlövészek akciójának sikerét jelentette, a diadalittas öröm majd szétvetette a nagytermet. A szomorú bizonyság, a 11 izraeli versenyző és sportvezető halálának híre csak később jutott el a központba. A játékok folytatásával mégis mindenki egyetértett, hiszen Brundage elnök bátor kiállásával az olimpia jövőjét, a játékok folyamatosságát mentette meg. A JUBILEUMI, 20. olimpia alkalmával a cselgáncs visszatért a műsorra. A kézilabda (1936-ban még nagypályán küzdöttek) és az íjászat (1908 után került újra műsorra) és az új számként felvett kajak-szlalomversenyekkel együtt 195 számban avattak bajnokot, s ebből a 195 aranyéremből Mark Spitz, a csodaúszó egyedül hetet szerzett meg. Elődei dicsfényét elhomályosítva, négy, fantasztikus világrekorddal aratta egyéni győzelmeit. A bajnok és rekorder egyaránt kivételes képességeit egyesítve magában, de a világcsúcsokkal győztes három váltó sikeréből is oroszlán- részt vállalt. Nyolcnapos csodálatos sorozatát 1972. augusztus 28- án délelőtt 10.32 perckor kezdte, és szeptember 4-én 19.14 perckor fejezte be. 13-szor lépett a rajtkőre, összesen 1800 métert úszott, késhegyre menő küzdelemben. Társai az utolsó szám, a vegyesváltó ünnepélyes eredményhirdetése . után a tomboló közönség előtt vállukon cipelték a medence körül a boldogan integető Spitzet. A másik hősnek Lasse Viren, a finnek hosszútávfutója bizonyult, aki honfitársa Kohlemai- nen (1912), a csehszlovák Zátopek (1952) és a szovjet Kuc (1956) után a világ negyedik távfutójaként duplázott, az öt- és tízezer méteres síkfutásban egyaránt győzött. A gyors tartánpályán sorra dőltek meg az atlétikai rekordok, a 38 versenyszám közül hét hozott új világcsúcsot, öt végződött világcsúcs-beállítással. Az európaiak jeleskedtek, hiszen Borzov kettős győzelmet aratott rövidtávon. A jénai Nordwig az amerikai rúdugrók 1896-ban elkezdett győzelmi sorozatát szakította meg, a súlylökésben már harmadszor köszöntöttek európai győztest a lengyel Komar személyében. Az uszodában, a 30 világcsúcsot hozó versenyeken az amerikaiak startoltak, de ennek ellenére csak tisztes távolból tudták követni a sikert sikerre halmozó szovjet sport diadalmenetét. A szovjet versenyzők 50 arany, 27 ezüst, és 22 bronzérmével, valamint 670 pontjával szemben csak 33 első, 31 második és 30 harmadik helyezést, és 644 pontot gyűjtöttek. Az NDK Münchenben is meg tudta erősíteni harmadik helyét. A MAGYAR SPORT megőrizte előkelő ötödik helyét a nemzetek nem hivatalos pontversenyében. A 226 pont megszerzése mellett az érmek számával (35) is elégedettek lehettek a sportkedvelők. Talán csak az aranyérmek számát kevesellték ... A hat, aranyérem története azonban így is egyenként külön-külön fejezetet érdemelne. Hiszen Földi Imre, az acélos akaratú tatabányai sportember a magyar súlyemelők első olimpiai bajnokságát nyerte; Hegedűs Csaba, a birkózók jelenlegi kapitánya, a 100. magyar olimpiai bajnokság kiivívója; Balczó András, a világ legjobb öttusázója pedig végre 'az egyéniben is diadalmaskodni tudott. S Gedó György, a Vasas kemény öklű versenyzője sikerrel folytatta a magyar ökölvívók 1928-ban megkezdett, 64-ben megszakadt győzelmi sorozatát. A sikert a vívók kettős győzelme tette teljessé, a párbajtőrcsapat nr^ellett Fenyvesi Csaba is aranyérmes lett, s számos további értékes helyezéssel a legeredményesebb csapatnak kijáró Nemzetek Nagydíját is a magyarok vehették át. Vad Dezső (Következik: Negyvenhárom világcsúcs Montrealban) SZECESSZIÓS ÜVEG Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Az Iparművészeti Múzeum kedden megnyílt kiállításán bemutatja szecessziós üveggyűjteményének zömét. Amint Varga Vera művészettörténész délelőtt a sajtó képviselőinek elmondta, a múzeum világviszonylatban is jelentős üveggyűjteményében mintegy 300 műtárgyat őriz. Ezek többsége a legnevesebb francia üvegtervező művészek alkotása, a múlt század végén, a század elején készült, Fettick Ottó magángyűjtő hagyatékából került a múzeumba. A kiállított több mint 200 üvegdísz és használati tárgy: vázák, tálak, poharak, lámpák között láthatók Emile Qallé, René Lali- que francia, Louis Comfort Tiffany amerikai, Rippl-Rónai József, Sovánka István magyar művészek alkotásai. (MTI) „ Varázsszavak a bűvös kockához” A nemzetközi rekorderek egy percen beliül rakják ki hat színre a bűvös kockát. A logikai készséget, térlátást fejlesztő, tarka kockáról kiderült: korántsem csak egyszerű gyermekjáték, a felnőttek is szívesen forgatják, sőt „titkának” megfejtése, a leggyorsabb, legrövidebb megoldás szisztémájának kidolgozása a tudósokat is foglalkoztatja. A magyar találmány meghódította már csaknem az egész világot, Európában és a tengerentúlon is egyre népszerűbb. (Az Élet és Tudomány július 25-i száma Varázsszavak a bűvös kockához címmel érdekes cikket közöl majd a hazai olvasók kíváncsiságának kielégítésére.) A bűvös kockát külföldön forgalmazó amerikai cég egyébként az idén* már 2,5 millió darabot rendelt a Konsumex Külkereskedelmi Vállalattól. A kezdeti, néhány tízezer darabhoz képest, ugrásszerűen megnövekedett igények kielégítésére a kocka gyártója, a Politechnika Ipari Szövetkezet meglévő termelői kapacitásának bővítését határozta el. Ehhez több mint 80 millió forintos exportbővítő hitéi nyújt segítséget, mely lehetővé teszi, hogy már az idén a tavalyinál 2 millióval több bűvös kockát állítsanak elő. A szövetkezet mindenekelőtt a kockagyártás gépesítésének fokozására törekszik. Az idén három új fröccsöntő automata gépet ^állítottak már üzembe, a következő időben még kilencet vásárolnak. A kockák különböző színű négyzeteinek tapétázását jelenleg kézzel végzik, ennek helyettesítésére hamarosan tapétázó automata gépet vesznek, s még ebben a hónapiban ‘ megkezdik a kockák gépesített - festését is. A termelő kapacitás bővítésének eredményeként a szövetkezet 1981-iben már mintegy 6 millió bűvös kocka gyártására lesz képes. Ez azt is jelenti, hogy a keresett termékből, s „rokonaiból”, a 'bűvös kígyóiból és. dominóból, a kockához hasonló jellegű ügyességi, logikai játékokból, a hazai üzletekbe is több jut a jelenleginél. i 1
