Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
I 1980. július 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A TÉRÍTÉSMENTES véradás kezdeményezője KÖRZETÉBEN LÉNYEGESEN JAVULT A RÁKBETEGEK GYÓGYULÁSI ARÁNYA Hivatása: gondozó orvos Beszélgetésünk közben dr. Mes- tyán Tibor osztályvezető főorvos elkapja az íróasztala mögött bar- nálló fényképre petett kíváncsi pillantásomat. — Remetei Filep Aladár, egyetemi magántanár. Halhatta hírét, messze földön emlegették. Első mesterem volt. A szentesi kórház nőgyógyászati osztályán nála tanultam a szakmát. Mozdulatai közöl sokat megőriztem, így gyakorta az ő kezével nyúlok a beteghez; Kiváló szakember volt, állandóan követte az irodalmat, kérlelhetetlenül megkövetelte a leggondosabb műtéti higiéniát. Bugyi István professzornak, a kórház akkori igazgatójának is köszönhetem; • alkotó légkörben kezdtem pályafutásomat. Tőlük tanultam, hogy az orvosi hivatás olyan mesterség, amelyet nem uralni, szolgálni kell. Majdnem ugyanilyen szavakkal jellemezte dr. MeStyán Tibort á megyei egészségügyi osztály vezetője, amikor hivatásukat magas színvonalon művelő orvosok felől érdeklődtem. A Kiváló orvos címmel kitüntetett bajai gyógyász tehát mindmáig a fiatalkori .eszmékhez tartotta magát. Huszonhárom esztendeje dolgozik megyénk legdélibb városában. A kórházi és területi onkológiai teendők ellátásával bízták meg. Egy évtizeden át a bajai véradóállomás irányításának gondjai is rá hárultak. Külön-külön is teljes embert követelő féladat. Hogyan bírta mindkettőt, miként alkotott — igenis alkotott — mindkét munkakörben kiválót? Erről kérdezem először az otthonosan berendezett irodában. — Szakmailag valóban eltér egymástól a két feladat, a két munkakör. A véradás és a rákszűrés közös vonásait kerestem. Mindegyik tömegeket mozgósít. Mindkettő csak társadalmi segítséggel boldogulhat. Mindkettő eltér a hagyományos orvos—beteg kapcsolattól. A szokványos esetekben azért keresi föl valaki a rendelőt, mert rosszul érzi magát, valamilyen panasza van. Jól fölfogott, kézzelfogható, direkt személyes érdek veszi rá a doktor meglátogatására. A véradásnál és a rákszűrésnél az orvos a kezdeményező. A címzett pedig többnyire a magát egészségesnek érző egyed, aki panasz híján nem érzi. nyilvánvaló szükségletnek a cselekvést, vagyis a kérés teljesítését. A jó orvosnak tehát olyan ösztönzéseket kell indukálni, amelyek világossá teszik a társadalmi, közösségi szükségszerűségek és egyéni érdekek harmóniáját. — Bizonyos esetekben a gyógyítás hatékonysága a társadalmi belátás függvénye? — Így van! A tudomány és a fejlődő orvosi gyakorlat révén embereket menthetünk a vér tudatos felhasználásával, számos, egyre több rákbetegség gyógyítható a korai fölismerést követő kezeléssel. Ha nincsenek áldozatkész emberek, ha nincs elegendő vérkészlet, mit sem érnek a vérpótlással gyógyító eljárások. Hiába korszerűsödnek a rákszűrő eljárások, ha az érdekeltek távoltartják magukat a gyors, könnyű vizsgálatoktól. — Tudomásom szerint, elsősorban az ön szenvedélyes ügybuzgalmának az eredményeként. Baján szerveztek először hazánkban ingyenes véradást. Milyen meggondolásból változtatott a véradás kialakult keretein? — Valóban, mi kizárólag ingyenes vérrel látjuk el a kórházat. Bizonyára példánk 'hozzájárult a térítésmentes véradás országos elterjedéséhez. Az érdem azonban a közösségi tudatú véradóké. Én legfeljebb annák a bizonyításában segítettem a feltételek megteremtésével, hogy a lakosság nagy része ma is szívesen tanúsítja önzetlenségét. — Főorvos úr, gondolt arra, hogy hány asszony, lány köszönheti életét, munkaképességét a bajai onkológiai állomás intenzív működésének? Hivatalos kimutatásokból tudom, hogy körzetében például a méhnyakrák gyógyulási aránya csaknem a háromszorosára emelkedett a szűrések bevezetése óta. Az ezek révén fölfedezett tíz esetből kilenc páciens felépülése biztosra vehető. ^í-t'i.Jiiggyeí e 1,•ne srv. «Is zené tőségből hivatkozom munkatársaimra. Kollégáim, segítőim nélkül semmire sem jutnék. Az egészségügyiek csap a párt-, a tanács és a társadalmi szervezetek céltudatos támogatásával boldogulhatnak. A Vöröskereszt széles körű aktívahálózata a felvilágosításban szerzett múlhatatlan érdemeket. Mindenkor, mindenben számíthattunk a kórházra. Nélkülük aligha végezhettünk volna eddig mintegy kétszázhúszezer nővédelmi rákszűrést. Az esetleges betegség korai fölismerésén kívül az elrákosodás megakadályozását is fontos feladatunknak tartjuk. A rákkeltő állapotok kiderítésével, gyógyításával megr akadályozzuk a betegség kialakulását. — Segíthet-e a lakosság a munka- vagy lakóhelyi szűréseken való megjelenésen kívül? — Igen. Az emlőrák időbeni felismerése a célratörő és rendszeres önszűréstől remélhető. Módszeréről szöveges-rajzos táblázatokat készítettünk, ezeket az orvosi várókban, az egészségházakban, az üzemek női mosdóiban helyeztettük el. Biztosabbá váltak szűrő- módszereink is, elsősorban a sejtvizsgálatokkal. E két módszer együtt már csaknem teljes biztonságot nyújt, mivel annál eredményesebb a kezelés, minél gyorsabb a beavatkozás. — Hallottam a kollektív véradást követő közös vacsorák remek hangulatáról, értesültem az osztálya kórtermeit jellemző jó légkörről. Szívesen beszélgetnék arról, hogy miként teremti meg a vizsgálatok, a gyógyítás folyamán az ilyen feszültséget oldó kapcsolatot, de hely hiányában csak jelezhetem ezirányú képességeit. Igen elismert gondozási módszereik az egész emberrel, az érző emberrel számolnak és mozgósítják az egész gyógyító hálózatot. Az interjúra készülődve találkoztam több tanulmányával, örülnék, ha tájékoztathatnám olvasóinkat tudományos tevékenységéről. — Elsősorban a tejelválasztás, a transzfúziós szövődmények kivizsgálása, a terhesek szerológiai szűrése foglalkoztat. Igyekszem elméletileg feldolgozni a funkcionális méhvérzésekkek egyes rákbetegségek gyógyításával, a rákszűrés etikájával és módszertanával kapcsolatos tapasztalataimat, írtam dolgozatot a kóros emlőszekrécióról. a Wertheim-műtét hatékonyságáról a méhnyakrák- kezelésben. — Nehéz elképzelni, mikor jutott minderre ideje, hiszen tagja a Vöröskereszt megyei vezetőségének, elnöke a megyei családvédelmi bizottságnak, patronálja a bajai kórház szakkönyvtárát, számítanak tevékeny közreműködésére a kórház tudományos bizottságában. Valódi érdemekét jutalmaztak, amikor — egyebek között — megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója, a Vöröskeresztes Munkáért aranyérem kitüntetéseket, - a Kiváló orvos címet. Az egészség- ügyi minisztérium értékelése szerint országunkban ő irányította a legjobban a rábízott onkológusi hálózatot. Törvényszerű: az eredmények újabb munkára ösztönzik az embert, különösen az ilyen alkatú embert. Mit tervez? — ezzel a kérdésset búcsúzom. — Talán nem fáradtam meg annyira, hogy ne tudnék már hasznosat cselekedni. Az emlőrákszűrés hatékonyságának a javítását tekintem a legközelebbi szorgalmi feladatomnak. Továbbra is tartom magamat — minek is mondjam — hitvallásomhoz: Emberileg megérteni a beteget, nem magára hagyni, hanem elkísérni és baját elviselhetővé tenni. Nemcsak technikai szervizzel, hanem valamiféle sorsközösség-vállalással életértékűvé tenjad a maradék életet. Ez, csak ez lehet a másokért élő, gondozó orvos . tevékenységének az alapja. Heltai Nándor A THÉNTŐL MOSZKVÁIG 2. „A nagy csalódások” olimpiái AZ OLIMPIA 1896-ban életre kelt. De a négyévenként ismétlődő sportversenyek folyamatos megrendezéséhez legalább annyi akadályt kellett leküzdeni, mint az első újkori játékok felújításához. A görögök például az első, nagy sikerrel befejeződött újkori olimpia után természetesnek vették, hogy az ókorhoz hasonlóan a további játékokat is hellén földön bonyolítják le. György király még az olimpia záróvacsoráján egy bizonyos Ti,mólén Philemas személyében kinevezte az állandó főrendezőt. Coulbertin báró, az olimpia lelkes apostóla viszont csak kesergett, hiszen ezzel máris meghiúsultnak vélte nemes kezdeményezését. Az olimpiai gondolatot éppen a helyszín változtatásával pórbálták erősíteni világszerte, s a már ekkor működő Nemzetközi Olimpiai 'Bizottság nem utolsósorban Coubertin érdemeit elismerve Franciaország fővárosának, Párizsnak ítélte az 1900-ban esedékes olimpia rendezési jogát. A franciák a világkiállítás keretében kívánták vendégül látni a világ akkori legjobb sportolóit. Mire a görögök beleegyeztek a helyszín változtatásába — ígéretet kaptak a felújítás tízéves jubileumán, 1906-ban sorra kerülő újabb rendezéshez — addigra Franciaországban támadt nézeteltérés. Az US- FSA (Francia Atlétikai Szövetségek Szervezetei, amelynék egyébként korábban Coubentin főtitkára volt, határozottan ellenezte az olimpia megrendezését. A viták közben gyorsan telt az idő, s már látszott, hogy Coubertin nagyszerű tervei aligha válnak válóra. A- lelkes sportvezető az ókori olimpiához hasonló létesítmények felépítését javasolta a világkiállítás szervezőinek. Alfred Picart, a kiállítás igazgatója azonban a sportot teljesen szükségtelen és haszontalan 'dolognak ítélte. Végül nagy nehezen beleegyezett, hogy Daniel Marillon, a sportlövő szövetség elnöke nemzetközi sport- versenyeket szervezzen. Az olimpia szót azonban teljesen mellőzték, s Coubertin csalódottan a háttérbe húzódott. Ekkor azonban már csak alig egy esztendő volt hátra a versenyekig. A KAPKODÁS a viadalon is visszatükröződött. A magyar sporttörténészek a „zűrzavarok”, a külföldiek pedig a „nagy csalódások” olimpiájaként tartják számon az első, párizsi játékokat. Nem csoda, hiszen a május 20-tól egészén október ?8-ig húzódó versenyek (a műsor evezéssel, vitorlázással, labdarúgással, íjászattal és vízilabdával bővült, viszont elmaradt a birkózás; de egyes sportágakban például vívásban a hivatásosok részére külön számot írtak ki) eredménylista a mai napig is vitatottak. A magyarok szerint teniszben nem rendeztek versenyeket. Gaston Meyer, a tekintélyes L’Equipe főszerkesztője viszont azt állítja, hogy a női egyes döntőjét az angol Charlotte Cooper nyerte, az olimpia első női aranyérmeseként! Az atlétikai szervezetekkel kirobbant vita miatt a sportok királynőjének képviselői a boulogne-i erdő 500 méter kerületű, fíüves pályáin mérhették össze tudásukat. Itt aratta a magyarok újabb győzelmét az első atléta, a diszkoszvető Bauer Rudolf, a mosomagyaróvári mezőgazdasági akadémia fiatal hallgatója. Győzelmének tiszteletére a sorozatos tengeren túli sikerek nyomán előbb az amerikai himnuszt játszották, majd az osztrák császári indulóval köszöntötték, de ez sem változtatott elsősége tényén. Egyben az is szomorú valóság, hogy a 21 éves fiatal olimpiai bajnok soha többé nem indult atlétikai versenyen. Az atléták között jelentkezett az olimpia kiemelkedő szereplője, az amerikai Alvin Kraenzlein. Négy számban (60 m síkfutás, 110 és 200 m'gát, táivolugrás) győzött. A távolugrást 718 cm-es eredménnyel nyerte, bár ‘korábban állítólag már 743-at is ugrott. A résztvevők emelkedő létszáma (Athénban 13 ország 311 versenyzője, Párizsban 22 ország 1319 sportolója szerepelt) a kétségtelen csalódások ellenére bizonyos előrelépést jelentett. A KŐVETKEZŐ két olimpiát hasonló nézeteltérések előzték meg, s bonyodalmak tarkították. A NOB a harmadik olimpia rendezési jogát még 1894-ben az Oj Világnak ítélte. Két pályázó város közül később csak a sportot szerető elnök, Theodore Roosevelt döntött Chicagóval szemben St. Louis javára. Az olimpia azonban úljra az előző ávben rendezett és meghosszabbított világkiállítás árnyékába került. Vásárj esemény- nyé, üzleti vállalkozássá süllyedt, amerikai háziversennyé változott. A 25 atlétikai számban csak két idegen győztest jegyeztek fel. A részt vevő országok (12) és versenyzők száma (617) egyaránt jelentősen csökkent. Arról nem is beszélve, hogy a 617 induló közül 525 amerikai, 41 kanadai volt, s csak 51 sportoló (köztük 4 magyar) volt vallóban idegen. A korábbi olimpiákhoz képest a műsor ökölvívással bővült, s az Egyesült Államokban egyébként népszerű néhány labdajáték (kosárlabda, lacrosse, rögbi) bemutatóját is megrendezték. A szervezők nem mindig álltak feladatuk magaslatán. Halmay Zoltán, a 100 yardos gyorsúszásban aratott győzelme után az 50 yardon csak a megismételt futamban tudta bebiztosítani második aranyérmét. A célbírók ellentétes döntése, s' a magyarok óvása nyomán újraúszást rendeltek el. Ekkor azután Halmay Zoltán jelentős előnnyel nyert Scott Leary előtt. S az olimpiák békés vetélkedésének szellemére jellemző, hogy a kétszeres aranyérmes magyar bajnok egyik vetélytársa, Charles Daniels, hosz- szú évtizedek múltán sem feledte barátját. A második világháború után életmentő gyógyszereket kül- ! dött az akkoriban már nagyibeteg Halmay Zoltánnak. A csalódások, s az üzleti szellem térhódítása után Londonban (1908) a sportban akkoriban két vezető ország, Nagy- Britannia és az Egyesült Államok vezetőinek nézeteltérése miatt nem rendezhettek igazán sikeres olimpiát. A britek egyébként . csak megmentőként, az olaszok lemondása után vállalták a házigazda szerepét. Dicséretükre váljék, hogy két év alatt rendkívüli gyorsasággal központi stadiont építettek, s az egyes sportszövetségek bevonásával nagy gonddal készülődtek. Az olimpia azonban inkább különféle sportágak világ- bajnokságának, semmint igazi, együttes nagy versenynek , tűnt. Sikerét az említett ellentétek csökkentették. Ám, már 21 sportágban rendeztek versenyeket, akárcsak napjainkban. Igaz, hogy néhány később meghonosodott és népszerűvé ivált sportág, mint a három labdajáték, az öttusa, a cselgáncs, és a kajak-kenu még hiányzott, de már például a korcsolyázás is megjelent. A központi stadionban sorra került ünnepélyes megnyitón a csapatok egyenruhában vonultak fel, huszonkét országból új olimpiai csúcsként 2035 sportoló (köztük 63 magyar!) versengett az érmekért és helyezésekért. A magyar kard- yívók — Fuchs Jenő nyerté az egyénit, a csapatban a néhány éve elhunyt Tóth Péter volt a legjobb — kettős győzelemmel kezdték a több évtizedes hegemóniát. Weisz Richard pedig a magyarok által javasolt szabadfogású birkózás nehézsúlyú döntőjében hetven- perces (!) küzdelemben biztosította be elsőségét. Emlékezetes jelenettel, igazi tragédiával zárult a maratoni futás. A stadionba elsőnek beérkezett Dorando Pietri a teljes kimerültségtől eszméletét vesztve többször összesett. Végül egy rendező segítette át a Cjélon. A szabályok értelmében törölték eredményét, vigaszként Alexandra királynő aranyserleggel jutalmazta az olasz sportolót. Az olimpiai bajnok azonbanr a fiatal, 19 éves amerikai John Hayes lett. Egy másik kizárás jóval nagyobb vihart kavart, hiszen az angol— amerikai ellentétet mélyítette. Az amerikai Carpenter ugyanis a versenybírók értékelése szerint szabálytalanul versenyzett a 400 méteres síkfutás döntőjében. Ezért kizárták, a megismételt futamban két honfitársé sem állt rajthoz, és így a brit színekben versenyző skót Wyndham Halswelle, aki akkoriban már 48,5 másodpercet is teljesített, egyedül futva nyerte a bajnokságot. Vad Dezső (Következik: A stockholmi „bűvölet") Családi ház gyári panelből Dániában a lakóépületek 85 százaléka — ideértve az egykét szintes családi házakat is — iparosított technológiával ké- . szül. Nálunk ez az arány —> a házgyári panelos, a különféle öntött és a nagy blokkos technológiákat sorolva e kategóriába — úgy 50 százalék körül. mozog. A hagyományos technológia makacs tartóssága nyilván ősz- szefügg a magánerős építés magas arányával, az ipari háttér elmaradottságával és a lakosság teherbíró képességével, vagyis a költségekkel is. A magánerős építés pedig nem utolsósorban azért olcsóbb, mint az állami szektor produktuma, mivel a házilagos kivitelezés keretében az építtető magára vállalja a munka tetemes hányadát. Ezt az iparosított technológia használatával már nem teheti meg, tehát megugranak az építés költségei, amire viszont már jóval kevesebb embernek van anyagi fedezete. A társadalom és az építettük szempontjából — amennyiben a többletköltség fedezésére sikerülne megoldást találni — tehát egyaránt előnyös lenne, ha találkozhatna a nagyipar technológiája a magánerő kezdeményező készségével és öntevékenységével. A közelmúltban megrendezett IV.. építőipari ifjúsági konferencián Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter előadásában a csökkenő állami lakásépítés miatt felszabaduló házgyári kapacitás transzformálását tartotta az egyik lehetséges megoldási módnak. Az alapforma: korszerű, csoportos családi házak — sor-, lánc- és átriumházak — szervezett építése félkészházas akcióban. Ez az állami építőiparnak előnyös, hiszen az épületszerkezetek elkészítésére minden eszköz a rendelkezésre áll, ugyanakkor a ma is gondot okozó befejező munkák a lakókra szállnának át (A konferencián részt vevő fiatal ' szakemberek egy csoportja inkább a „készre- építést” szorgalmazta, mondván, hogy a tapétázáson, a mázoláson kívül a többi befejező munka szakembert kíván és akkor már könnyebb szervezetten elvégezni például a víz-, gáz- és villanyszerelést, mint az építtetők- re róni a 'mesteremberek keresését.) Nos, azóta felépült egy kétlakásos panelház, Nyíregyházasóstón. A Keletterv tervei alapján a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat készítette a házat, részben a debreceni házgyár, részben a saját maga által gyártott panelokból. Áz építés idén március 3-án kezdődött. A therhordó talajra sávalap került. erre két autódaru segítségével $ munkanap alatt szerelték rá a 114 darab panelból álló házat. A bedolgozott beton memjyisége meghaladja a 100 köbmétert, egy-egy lakás alap- területe pedig 133 négyzetméter. Egy négyzetméternyi lakóterület előállítási költsége: 8229 forint. Április 30-án bebútorozva állt a ház, de lakók nem érkeztek. Látogatók viszont ma is szép számmal keresik fel a bemutatót. A lakások alaprajza L-alakú, és a rövidebb szárukkal összeforgatva egy fél átriumot zárnak közre. (Az átrium szó még a görögöktől ered és körbeépített zárt udvart jelent.) Érdekes, hogy korunkban Nyugat- és Észak-Éurópában éledt újra ez az építészeti forma. Belépve a lakásba, az elöszo- bafallal felszerelt kis szélfogó folyosóban folytatódik. Erről nyílik balra a nagyméretű konyha, a fürdőszoba és a tetőtérbe vezető lépcső — jobbra a gyerekszoba, szemben pedig a nappali található. (A másik lakás ennek a tükörképe.) A tetőtér helyiségei is egy közlekedőről nyílnak. Itt két szoba és egy másik fürdőszoba található, és innen lehet kilépni a közös tetőteraszra is. A tervezők kihasználták a feljáró lépcső alatti területet is: lomtárnak alakították ki. A két lakás a garázsokkal kapcsolódik egymáshoz. Ä tervezők maketten szemléltetik további elképzeléseiket: ha négy lakást forgatnak össze, akkor közös zárt udvar keletkezik, míg ha sorolják az L-alakú lakásokat, akkor külön átriumhoz jut valamennyi. — németh — Az erkölcsi nevelés eredményei az általános iskolában Több éves felmérés eredményeit összegezték a Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatócsoportjában. Mint a vizsgálat vezetője, Bíró Katalin kandidátus, az MTI munkatársának elmondotta, a nagyszabású akció célja az volt, hogy feltérképezzék az általános iskolai erkölcsi nevelés eredményeit, és képet nyerjenek a 6—14 évesek erkölcsi arculatáról. Eddig csaknem húszezer tanuló adatait, válaszait dolgozták > fel számítógépen. A neveléstudomány szakemberei mindenekelőtt arra voltak kíváncsiak, hogy az ifjú generáció milyen kollektív érzékkel rendelkezik: hogyan viszonyulnak másokhoz, a közösséghez. Többek között becsületpróbák segítségével tájékozódtak. A mérleg pozitív: a többség önmaga hasznára nem „svindlizik”. A személyre bontott értékelésekről viszont az derült ki, hogy a görbe úton. járók többsége az értelmesebbek közül kerül ki, mivel ők ismerik fel hamarabb a kínálkozó. ám erkölcsi szempontból gyakran negatívnak minősülő döntési lehetőségeket. A fiatalok fogalomértelmezése meglepő 'sajátosságokat! muta^: ha a szűkebb közösség javára csennek el valamit, azt általában nem ítélik el, s a közösség érdekeit szolgáló füllentést ' sem érzik hazugságnak. A gyerekek fogalomkészletének felmérése meglepő eredménnyel járt: kiderült, hogy bár a városban élők számottevően több fogalmat ismernek, helyzetmegoldó és ítélőkészségük ennek ellenére alatta marad a vidékiekének. Verekedés esetén például a vidékiek jobban felismerték, kinek a pártjára kell állni, vagy vita esetén kinek van inkább igaza. A neveléslélektan szakemberei szerint ennek az a magyarázata, hogy vidéken az emberek jobban ismerik egymást, az adódó konfliktusok jobban a gyerekek szeme előtt játszódnak le, míg az urbanizálódás annyira beszűkíti a kapcsolatokat, hogy azt az iskola nem tudja pótolni. A pedagógus-kutatók, afelől is kifaggatták a tanulókat, hogy szerintük milyen tulajdonságok jellemzőek a jó közösségi tanulóra: az udvarias, a szerény és a fegyelmezett magatartás. Egy kérdőíven aziránt érdeklődtek, hogy a kísérletileg megjelölt négy munkacsoport közül melyikben dolgoznának a legszívesebben. Szinte valamennyien abban a csoportban szeretnének tevékenykedni, amelynek tagjai egymás hibáit szóvá teszik, a kapott kritikát komolyan veszik, még ha időnként viták robbannak is ki közöttük. A csaknem fél évtizedes tapasztalatok összegezéseként a neveléstan tudósai tantervi javaslatot készítenek az alsó tagozatosok hatékonyabb erkölcsi nevelése érdekében. (MTI)
