Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-18 / 141. szám

1980. június 18. • PETŐFI NÉPE • 5 MERRE TOVÁBB? A TELEVÍZIÓBÓL JELENTJÜK Színjátszók a porondon hagyatva, „háttér” nélkül kísér­Az amatőr művészeti tevékeny­ségek között elismerten előkelő (helyet foglal el a színjátszás. Adó­dik ez részben a hagyományok­ból, részben pedig abból, hogy ez a művészeti ág különösen nagy erővel tudja maga felé fordítani az emberek figyelmét. Mégsem ál­lítható, hogy a színjátszás ügye nem küzd gondokkal, már - csak azért sem, mert ez a tevékenység is része a napjainkban kissé hát­térbe szorult amatőrmozgalom­nak, s az általános megállapítások a mozgalom válságát illetően a színjátszásra is vonatkoznak. Amikor e műfaj előkeld helyét emlegetjük, azt is hozzá kell ten­ni, hogy ez az ág igényli talán leginkább a közös munkát, az összefogást. Mert ahhoz, hogy egy amatőr irodalmi színpad va­lóban eredményesen működjék, legalább három alapvető feltétel szükséges. Az első természetesen maga a csoport, olyan vezetővel az élén, aki érti a dolgát, jó szakember, s aki képes a rábízott közösséget összetartani. De hason­lóképpen nélkülözhetetlen a fenn­tartó, a működtető iskola, válla­lat, vagy művelődési intézmény, amely — legalábbis részben — biztosítja a működési feltételeket (termet, némi anyagiakat jelmez­re, utazásraj. Végül a harmadik alapvetően fontos feltétel: a kö­zönség. Es ez utóbbi legalább olyan fontos, mint az előző kettő, hiszen közönség nélkül nincsen előadás. Ha a Bács-Kiskun megye mun­kahelyein és szakszervezeti intéz­ményeiben működő hét irodalmi szakkör és tizennégy irodalmi színpad tevékenységét vizsgáljuk — mint tette-ezt legutóbbi ülésén az SZMT közművelődési bizottsá­ga is —, akkor megállapítható: elég gyakori jelenség ugyan, hogy a színjátszó csoportok magukra leteznek, ám az ilyen esetekben szinte mindig bizonyítható, hogy' a csoport tagjai — tudatosan, vagy a legjobb szándékaik- elle­nére — maguk szigetelték el ma­gukat. A bemutatott műsorok zö­mét ugyanis még mindig valami sznobisztikus, széplelkűsködő fel­fogás, vagy egy mindenáron meg­hökkenteni akaró magatartás jel­lemzi, s csak elvétve sikerül fel­fedezni azt az igyeikezetet, hogy a műsor beleszólás, állásfoglalás legyen a szűkebb — munkahelyi vagy lakóhelyi — közösség gond­jaiba. Nem lehet persze feledni ezzel kapcsolatosan a fenntartók fele­lősségét sem, akik igen gyakran nem is igénylik az efféle közéleti ambíciókat. A kisebb vagy na­gyobb összegű anyagi ‘támogatás „ellenszolgáltatásaként” sóik he­lyütt nem is várnak egyebet, mint hogy rövid műsorral színe­sítsék a különféle vállalati ün­nepségeket. Sajnos, némely he­lyen még ezt sem igénylik: szám­talan példa van arra, hogy bár az adott munkahely tetemes költ­séget áldoz az. irodalmi színpad fenntartására, az ünnepségek szín­vonalát mégis kizárólag fővárosi művészek felléptetésével igye­keznek emelni. Így azután igazán nem meglepő, hogy jó néhány csoport csak papíron létezik: van vezetőjük, van helyiségük és költ­ségvetésük, de maga a csoport csak alkalmilag verődik össze. Ennél is szomorúbb, hogy a több-kevesebb rendszerességgel működő csoportok kedvét éppen azok veszik el, akiknek segíteni kellene a színjátszómozgalom fejlődését. A közművelődési bi­zottság több tagja is ’beszámolt arról, hogy milyen elriasztó ta­pasztalatokkal szolgált néhány kö­zelmúltban megrendezett feszti­vál. Az ilyen rendezvényekre való 'benevezés egyre nagyobb anyagi áldozatot jelent; ugyanakkor a résztvevőknek egyre szűkebb kö­re térhet haza azzal a jó érzés­sel, hogy sokat látott, tanult, ta­pasztalt. S nemcsak ők, a csopor­tok vezetői is bizonytalanságban maradnak azt illetően, hogy hol tartanak, mit végeztek a többi együtteshez képest. A bizottság tagjainak megítélé­se szerint ennek elsősorban az az oka, hogy a zsűriben helyet fog­laló szakemberek olykor szubjek­tív mércét alkalmaznak a külön­böző produkciók megítélése során, aminek következtében szinte megfoghatatlanná válik a köve­tendő cél: a művészi színvonal. Az sem ritka jelenség, hogy a kritikus észrevételek kioktató, vagy éppen lekezelően gunyoros hangvételben hangzanak el, ami érthető módon kiábrándítólag, el­riasztón hat a talán nem eléggé tájékozott, ám vitathatatlanul tiszta szándékú fiatalokra. A továbblépés lehetséges mó­dozatait keresve, a bizottság ülé­sén több javaslat is elhangzott. Az egyik felszólaló például szor­galmazta, hogy a szocialista bri­gádok vállalásai között szerepel­jen az amatőr színjátszó csoportok meghívása, fellépésük megszerve­zése, hogy ilyen módon is segít­sék ennek a valóban értékes köz- művelődési tevékenységnek a nép­szerűsítését, ön- és társadalom- formáló hatását. K. J. Bohózat a századelőről Az elektronikus kamra előtt vasúti kupé áll, amelyben ketten, utaznak: a képviselőjelölt úr és a nagyanyós! Kettejük végzetes összeszólalkozását és tettlegessé- gét veszik jel a soron következő jelenetben. < A nagyanyós, civilben Dayka Margit, a képviselő Lukács Sán­dor. — Szeretem, ezt a kort, a szá­zadelőt, nem először játszom ily korabeli játékokban — mondja Lukács Sándor a felvétel után. — Sok olyan szokást, tulajdonságot fedezek fel benne, amelyeket ma is megtalálhatunk, csak éppen más formában. A „Képviselő úr” olyan aranyifjú, aki jó házasságot kötött, és. semmihez sem ért, kár­tyázik, dominózik. Kapóra jön a képviselőválasztás, a jelölés, de a sors iróniája, hogy neki ez sem sikerül. — Elragadó, bájos darab — állítja az alkalmi vonatfülkéből kilépő, korabeli ruhában pom­pázó Dayka Margit. — Ritka al­kalom az ilyen jó humorú vígjá­ték. Én ugyan roppant kellemet­len öregasszonyt, undok anyóst alakítok, aki. egyébként érdekes figura. (De azért agyon kéne üt­ni!.. .), A tv-stúdióban Rákosi Viktor­nak a századforduló népszerű írójának és a szerzőtárs, Guthy Soma kabaréírónak közös, haj­dan nagysikerű művét forgatják. — A „Képviselő úr" jóval több, mint vígjáték — mondja Bánki Iván rendező. — Inkább komédia, amely a francia bohózatok kép­lete szerint íródott. A játék attól nyer mélyebb tartalmat, hogy a korrupt, álliberális magyar, köz­életet leplezi le. Sz. B. HAZAI TÁJAKON Betyárok alagútja? Szegedtől tizenöt kilométernyi­re a Dorózsmán keresztül Kis- kunmajsára vezető úton érjük el Zsombót. Kis falu a homokos, lö- szös vidéken. Mégis érdemes oda vagy in­kább mellé látogatni. Szegedről menet a falutábla előtt, de már házsorral szemközt érjük el azt a zsombékos területet, amelyről a község is kaphatta a nevét. Jobb kézről egy út ágazik ki Szatymaz felé, s átellenben, útunk bal ol­dalán terül el a zsombói kis er­dő, amely a természetvédők sza­vával élve az alföldi táj ősi képét őrzi. Mit látunk itt? Az út mentén mindenekelőtt az erdőt, amelyben az akác és a nyár uralkodik, s nem ritka benne a kőris, meg a szil és sűrű az aljnövényzet. Az( elegyes erdőben néhol összefüggő akácos terjeszkedik, itt-ott pedig ritkásabb fenyvesek zöldellnek. 0 Erdei láp. Az elágazástól nem messze, az út mellett az átalakított csárda­épület, felirata szerint Rózsa Sán­dor betyárcsárda. Ki hinné, hogy a hagyomány szerint postaépület volt, azaz — még a lovas posta­járatok korában — itt váltott volna lovat a posta. Még meré­szebb a képzelet abban a törté­netben, amely szerint a betyá­roknak jeles tanyázóhelye volt e csárda. (S tegyük hozzá, melyik volt csárdához nem fűződik itt a Dél-Alföldön betyárhistória, még­pedig lehetőleg Rózsa Sándor sze­repeltetésével?) Ügy mondják, a pincéből rejtekalagút vitt az út túloldalára, s ezen át meneked- tek a betyárok a pandúrok elől. (Magam is megnéztem valaha az öreg pincét, ám továbbvezető — akár elfalazott — alagútnak nyo­mát nem láttam. De azért ked­velhették e városközeli és mégis félreeső, jó búvást, útvesztőt kí­náló erdős és lápos helyet a be­tyárok. ... Ősmaradvány S ez az, amiről még nem is szóltunk; a láp, a zsombékos, mo­csaras víz. Bent a homoki, buc- kás erdőben, a fák mögött vagy száz méterrel két (az év nagy ré­szén, természetesen az időjárás­tól függően) többé-kevésbé nyílt víztükör csillog, fűzbokrok áznak benne. A két víztükör körül egy­• összeboruló fakoronák. egy lápos terület, s egy harmadik a falu felé, tőlük beljebb, túl az erdőn; ez inkább mocsaras rét. Ezek a területek a falu névadói — fő növényük a zsombéksás —, s egyben a hajdan kiterjedt al­földi lápvilág maradványai, re- liktumai. Mint ilyenek, védettek. Sok kutató tanulmányozta őket, s» környezetüket; talán a legtöb­0 A modernizált bet Csongor Győző, ennek a kis erdőnek szinte megszállottjaként. Nemrég pedig a szegedi Somo­gyi-könyvtár kiadásában megje­lent Marián Miklós A Dél-Alföld madárvilága című könyvében ol­vashattunk róla szép összefogla­lást — főleg madárvilágát ille­tően. Leírta a láp tőkésrécéit és vizityúkjait, a vegyes erdő cine­csárda. géit, s a fenyvesek kék vércséit, erdei fülesbaglyait; leírta a ma­darak „naptárát", a madártársu­lások évszakos változásait, is. Ezek a madarak nem kedvelik a látogatást; ezért, s az ősi kis ter­mészetdarab megőrzéséért ezt az erdőt csak környékezzük! De úgy is élményes. N. F. NYELVŐR A szia, a csau és társaik A nyelv állandó fejlődésére, az' új szavaknak sokszor szokatlan módon való alkotására és gyors elterjedésére napjaink nyelvében sok érdekes példát találhatunk. Kezdjük a szia köszöntéssel! Már vagy negyed százada él ez a szó nyelvünkben. Nemcsak az egészen fiatalok, hanem már az idősebbek is köszöntésül szinte csak ezt használják. Maga a kö­szöntés latin eredetű, a szervusz származéka, a középkori iskolák­ban szokásos latin köszöntésből, a „servus humillimus”-bó\ (a leg­alázatosabb szolgájá-ból) rövidült. A fejlődés útja ez lehetett: szer­vusz — szevasz(tok) — sziasz(tok) — sziasz — szia. A csau köszöntést úgy tartják számon, hogy az olasz filmekből terjedt el nálunk az elmúlt év­tizedekben. De egy már száz éve kiadott verseskönyvben is olvas­ható. Már akkor is görbe szem­mel néztek rá idegen eredete mi­att. Pedig* a csau a sziá-nak ha nem is testvére, de mostohatest­vére: eredete egy latin eredetű szolga szó. De dédanyáink nem az olasz filmekből ismerték meg, hanem az olasz nyelvből a né­met nyelvbe tschou-nak írva át­került szót vettek át. A köszö­nés mai ciao alakja szabályosan fejlődött ki a szlávokat megne­vező latin sclavuS szóból, amely­nek az olaszban szolga jelentése volt. A csaj ma ifjúságunk nyelvében a lány leggyakoribb megnevezé­se. Ez a szó oigány eredetű, a csávó női párja. Régen, a felsza­badulás előtt a csávó volt nagyon divatos, de ma már kevésbé hasz­nálják. Sokkal jobban elterjedt a csaj szó. Tolvajnyelvi szóként sze­rető, prostituált jelentésben a század eleje óta ismeretes. Mivel a cigány nyelv indoeurópai ere­detű, a csaj, csávó megfelelői meg­vannak ezekben a nyelvekben, így a latinban is. A csaj tehát elég idős, a mi nyelvünkben már vagy nyolcvanesztendős, de indoger- mán eredete szerint 'több ezer éves. Tehát semmi sem új a nap alatt. A buli az utóbbi években gyak­ran 'használt divatszó lett. A bi­zalmas közbeszéd szava, jelenté­se társas összejövetel (pl. házibu­li). Sok, szólást fejlesztett ki (be­veszik a buliba, kimarad a buli­ból, jó bulit fog ki). Ezeknek a kifejezéseknek közösen végzett vállalkozás, kellemes szórakozás, haszonnal járó könnyű foglalkozás a jelentésük. Legrégibb lejegyzett használata 1942-ben a kártyásokra vonatkozott: „A hét fordulóból álló ,bulit’ ő nyerte.” Származta­tása szerint a német Poule vagy a német népi boule eredeti je­lentése is „az erre a tányérra helyezett tétek”-re vonatkozott. A német szó eredetileg a francia poule szó átvétele. A francia szó jelentése tyúk, össztét a szeren­csejátékban, körvivás, körmérkő­zés volt. A buli a magyarban az említetteken kívül tolyajnyelvi jelentést is felvett (ködösen el­követett bűntett). A mini is nagy utat futott be pár év alatt. Kezdetben a mini­szoknya jelentésben tündökölt, de később már sűrűn használt di­vatszó lett. A minit játékos, be­céző kicsinyítésnek fogták fel. Eredete szerint* a minimum, mi­nimális vagy a miniatűr rövidí­tett alakja igen kicsi, a lehető legkisebb jelentésben. Egy időben nagyon sűrűn hasz­nálták. Egy zsebszótárt az új szó használatával miniszótárként ad­tak ki. Ez a mini szó árulkodik ki­adásának idejéről, pedig a szó­táraknak szinte nincs is idejük, legszívesebben a kiadás évszáma nélkül jelentetnék meg, őket. A A mini szót a sajtónyelv is fel­kapta éppen hangulata miatt. Ol­vastunk mini kormányválságról Angliában (egy miniszter lemon­dott), miniországról (Monácót ne­vezték így, pedig a törpeállam .megnevezés kifejezőbb lett volna). De a hirdetések rovatát sem ke­rülte el. Pl.: minigarzon kiadó. (Mekkora lehet, ha még garzon­nak is mini?) *. , A hobbi vagy a hobby szót is a legújabban nyelvünkbe került szavak között említjük. írásban 1957-ben jegyezték fel először. Az angol hobby szóból ered, amely­nek jelentése vesszőparipa, hóbort, passzió, kedvenc időtöltés volt. Ré­gen kis hátaslovat, pánilovat je­lentett. Valószínűleg a Róbert je­lentésű Robin tulajdonnév becé­ző hobby alakjának köznévvé vá­lása. Angol és magyar jelentése állandóságot, rendszerességet fejez ki; a szabad időben, munka után, tisztán kedvtelésből végzett, örö­met szerző alkotó tevékenység a fontos eleme. (Pl.: modellezés, ■ szobrászkodás, festegetés, kertész­kedés, rendszeres bélyeggyűjtés). Nem olyan időtöltést jelent, mint a tévénézés, pasziánszozás, meccs2' re járás. Űjabban a hobbi a kedv­telés-színhelyét is jelenti, így a hétvégi telket (pl. kimegyek a hobbiba). De miről nevezték el a bi­kinit, a kétrészes fürdőruhát? 1946-ban az amerikai légierők a Marshall-szigetekhez tartozó Bi­kini-szigeteken kísérleti atom­bombát dobtak le, amelyet .egy ál­landóan telt házat vonzó Gilda nevű filmről neveztek el. A Bi­kini-szigetek neve a köztudatban mindazzal kapcsolatba került, -ami rendkívülinek számított. A diva- tos film főszereplőjét, Rita Hay- worth-t 1947-ben Cannes-ban Miss Bikini névvel tisztelték meg. Egy új kétrészes fürdőruhamodellt is bikininek neveztek el. A felső­rész nélküli egyrészes fürdőruha játékosan monokini lett, mert a bikini szóba a kettő, kettős je­lentésű latin bi-elemet érezték bele, helyébe az egy jelentésű mo­no szó került. Ilyen játékosan al­kották meg a trilemma szót is a dilemma mellé. Sőt egy három­törzsű hajótípust a katamarán tí­pusú hajók mintájára trimaran rendszerűnek .neveztek el, beloltva a három, hármas jelentésű gö­rög, illetve latin tri szót. Kiss István Koncertekről, tárlatokról, mozikról - számokban Évről évre emelkedik hazánk­ban a zenét tanuló gyermekek száma: az idei tanévben a tava-, lyinál ezerrel többen, összesen 68 ezer 200-an ismerkednek a muzsika birodalmával. Hogy há­nyán válnak közülük felnőtt ko­rukra zeneértőkké, zeneszeretők­ké, azt a jövő-dönti el. Remélhe­tőleg minél többen, -s erre szük­ség is lesz. A most megjelent ’kul­turális gyorsstatisztikából ugyan­is kiderül: a hangverseny-látoga­tók száma, amely tavaly csaknem 1 millió 208 ezer volt, stagnál, vagy némi csökkenést mutat. Az Országos Filharmónia vidé­ki koncertjeinek Veszprém me­gyében volt a legtöbb — 72 és fél ezer — hallgatója. Míg azon­ban a Bakony—Balaton vidékén 205 koncert között oszlott meg ez a szám, Borsodban 50-nél keve­sebb hangversenyre 68 ezer hall­gató jutott. Egyaránt 62 hangver­senyt rendeztek Somogybán és Fejér megyében, jócskán eltért viszont a résztvevők száma. Míg az előbbi helyen 19 ezren, Fejér­ben több mint 30 ezren gyönyör­ködtek az élő zenében. Szolnok megyében a 96, Vas megyében pedig a kereken 100 koncertet 32, illetve 34 ezren hallgatták meg. Kétségtelen, némiképp árnyal­ja a képet a különböző nagyságú termek befogadóképessége, de aligha lehet ezzel menteni a ki­állítások iránti érdeklődésbeli kü­lönbséget. Nagyjából azonos szá­mú, egymillió 'körüli látogatója volt Baranya 35, Győr-Sopron megye 32, Heves megye 19, és Komárom megye 14 múzeumának, bemutatóhelyének, gyűjteményé­nek. Szabolcs-Szatmárban is 14 múzeum, múzeumjellegű intéz­mény van, ezeket 368 ezren te­kintették meg tavaly. A zalai 15- öt 645 ezren. A zalaiakról az is elmondható, hogy szeretik a filmeket. Míg or­szágosan és így a megyék több­ségében is csőikként a moziba já­rók száma, Fejér megyében, So­mogybán és Zalában emelkedett. Ez utóbbiban a legnagyobb mér­tékben, 7,7 százalékkal. Országo­san egyébként 69 millió jegy kelt el a magyar és a külföldi filmek­re, s ebből 18 milliót — csaknem ugyanannyit, mint 1978-ban — a fővárosban vettek meg. A színházi előadásoknak ta­valy csaknem 5 millió nézője volt. nincs lényeges változás az előző évhez képest. A jó bemutatóknak különösképpen Tolnában van si­kerük, a nézők száma egy év alatt 34 százalékkal nőtt. A — tartalmában is — megújult győri színház is vonzza a közönséget, a nézőszám-emelkedés egy év alatt több mint 22 százalékos. Hajdú- Bihar megyében viszont az 1978- as nézők 15 százaléka tavaly in­kább a tévé műsora mellett dön­tött. Az ŐRI akár Somogyba is áttér­hetné a székhelyét. Míg a me­gyék többségében ugyanis előadá­sainak száma a százat is alig kö­zelíti meg, Somogybán egy év alatt 526 rendezvényt tartottak — 181 ezer nézőnek. A másik véglet Vas megye a maga 42 ORI-elö- adásával és 26 ezer nézőjével. A műkedvelő művészeti csopor­tok, körök fellegvára — a fővá­rost követően — Borsod-Abaúj- Zemplén megye, ahol a 863 cso­portban 17 ezren tevékenyked­nek. D. G. A zsombói niiqtij# Jioóni gilßi kis erdő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents