Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
V Örömet hozott a piros vagon! A z öröm színében fénylik **• egy ■ vasúti kocsi a feketeerdei iskola mellett. Boldog em- • berek varázsolták gyönyörű pirosra a Magyar Államvasutaktól kapott, sok százezer kilométert futott, négytengelyes, 24 tonnás Bah-típusú személyszállító vasúti kocsit. Ami a hal, a víznek az sín a vagonnak! Hogyan került kavicsmederről homoktengerbe a Dunakeszin gyártott jármű? Mi kell ennyi örömhöz? Nagyszerű tantestület mindenekelőtt! Tizennégy olyan lelkes pedagógus, mint a Garai Zoltánná irányításával dolgozó közösség tagjai. A rokonszenves igazgató az évzáró jellegű ünnepségek utáni baráti találkozón mutatta be munkatársait, akik türelmetlenül várták vissza körükbe a beszélgetésre félrevont kollégát. — Butsi Rozália az a komoly tekintetű feketeruhás. Középiskolai tanár! Nincs az a pénz, amivel' elcsábíthatnák innen. Csupa lélek, csupa aktivitás, csupa kezdeményezés. Probojácz Miklósné Túri Éva, a szomszédja. Ö vezeti az úttörőcsapatot. Nélküle aligha kaptuk volna meg a KISZ KB vö-. rös selyemzászlaját. Nézte az eső miatt félbeszakadt tornaünnepélyünket? (Városi iskolától se igen láttam különbet!! Az a szerény asszony ott Molnár Csabá- né, énektanár-karvezető. Remek kórust hozott össze! Megcsodálták ■Kecskeméten is, az éneklő ifjúság napján. Az asztal véginél ül Makány Jó- zséfné. Vele találkoznak először a kicsinyek. Jó alapot kapnak az elsőben. Féltem, hogy elviszik szakfelügyelőnek Schulte Vilmos- nét, a másodikosok oktatóját. A közlekedési problémák miatt döntöttek másként, azt hiszem, így maradt meg nekünk. Munkája elismerésének tekintem, hogy fölfigyeltek rá. Perjésí Pálné itt vált tapasztalt pedagógussá, az iskola egyik motorja. Nyirádi Klárára is számíthat minden jó ügy. A túloldalon most is vidáman tárgyalnak a fiatalok: Szipli Tamás- né gyorsan beilleszkedett a testületbe, Fekete Ágnes nevelőként és csapatvezető-helyettesként egyaránt a lelkiismeretsség mintaképe. Dubecz Éva korszerűen oktatja az orosz nyelvet. Karáth Imré- né körül jó a hangulat, most is olyan nyugalmat áraszt, mint a napköziben. Szeretik a gyerekek. Elek Margit alapos, körültekintő. Annyira elsajátította a szakmát a képesítés nélküli Kiss Klára, hogy ősztől a benti sárga iskolában taníthat. Észrevette: mind úttörő egyenruhát vettek föl! Nálunk így szokás ünnepkor. Csak Cseh Miklósné ül itt civilben, de tőle az is gyönyörű, hogy most is eljött. Gyesen van, hiányozna, ha otthon maradt volna. Mellesleg és nem véletlenül a Hazafias Népfront községi titkára. Prankó Mátyásné, a városi A tanács tanulmányi felügyelője így nyilatkozott Garainéról: — A legutóbbi minisztériumi vizsgálat is megállapította, hogy a személyiségformálásban, a hátrányos helyzetűek „fölhozásában”, az iskolán kívüli tevékenység szervezésében és nem utolsósorban jó tanulmányi eredményekben Ga- rainénak is nagy érdemei vannak. A tantestület maga mögött tudhatja a szülők, körzetük felnőtt lakosságának a támogatását, tgy bizony! A már emlegetett, többféleképpen ízes esti összejövetelen — példának okáért — először a közbiztonság helvéciai felelőse kapott yastapsot! A kitűnő birkapaprikásért; mivelhogy közkívánatra és nagyon szívesen ő töltötte be a főszakácsi tisztet. Megnyugodva állapították ' meg: körükben van Molnár Csaba községi párttitkár. Számíthatnak rá, meg Zaporozsecére. A tanyavilágban mindig akad valami — ingyen — furikáznivaló, különösen így kisdobos- meg vagonavatás fáján. Természetesen eljött a gazdaság igazgatója, a tanács elnöke, a kilencszázvalamennyi szendvicset ügyeskedő két mama. A sokak véleményét kifejező Szegedi János brigádvezető aratta a legnagyobb sikert pohárköszöntőjével. — Ha másért nem, két gyermekem pompás neveléséért megérte, hogy Helvéciára költöztem. Városi rokonaik sem tudnak többet, sőt. Köszönöm, köszönjük. Számíthatnak segítségünkre a tanító nénik, a tanár nénik. Számítanak is, mert mindig kell valami az iskolában. Olykor a szertár szorul bővítésre, máskor a mutatós sportudvarhoz kell ez, az. Ki se gondolták, kihez forduljanak, már ott a segítség. Ami a vagon ürügyén történt, az valami csoda. Még ebben az összedolgozó közegben is annak számít. A ki netán kételkedne állítá- somban, hallgassa' meg Probojácz Miklósné és Butsi Rozália közösen írt és előadott „krónikáját”. Mikor? Hpl? A legközelebbi helvéciai mutatványkor! Biztos vagyok abban, hogy megint kitalálnak valamit, ha a szükség erre készteti őket. Most is — tudniillik a vagon avatása előtt — azon tűnődtek, hogy hol tartsák az őrsi foglalkozásokat, a könyvtárórákat, a különféle szakköröket, mivel valamennyi tanterem foglalt délelőtt, délután. A Kecskemétről kijáró nevelők fejéből pattant ki a nagy ötlet. Newtonnak egy almára volt szüksége, hogy rájöjjön a dolgok nyitjára, nekik egy sorompóra. Pontosabban egy leeresztett sorompóra. Egészen pontosan egy mindig akkor és mindig a szükségesnél hosszabban leeresztett sorompóra — így hitték — amikor velük sietett volna az iskolába vagy haza a busz. Unalmukban, bosszúságukban azt kémlelték, hogy ugyan mi a csodát csinál ilyenkor az álló más vezető, „a drága bakter úr”. (A vagonügy sikeres befejezése óta más hangsúllyal éjtik ...) Észrevették: „a kertjében áll egy csuda kis palota — cement az alapja, a teteje kocsi...” l-f at szebbnél-szebb lány, asz- szony kérte: „nekünk is szerezzen”. A nekünk — ki nem tudná — az iskolának. Ilyen kérésnek Kovács Bandi bácsi sem állhatott ellen — nem is akart — és egyszercsak megjött a MÁV vezérigazgatóságról a pecsétes papír ... „Valóság lett a nagy álom, Kanizsáról gurult l^bon.” Amíg volt útja! Amkor kifogyott a sín kerekei alól, úgy látszott, hogy elszállnak a remények. Mit csináljon 14 lány, asszony egy „24 méteres csodával”? Szereztek darut, szereztek trélert, szállító kocsit, útvonalengedélyt. A gyermekév volt a szíveket megnyitó jelszó. Kimondásakor még a legmakacsabb bürokratikus akadályok is elhárultak, a legnehezebb feladatok is megoldódtak, zöldre váltotta a vagon előtti utat az összefogás szemaforja. A lajosmizsei Mali József arra emlékezett, hogy hajdan Helvécián koptatta az iskolapadot, a BÁCSÉP-es művezető felesége pedagógus valahol... Ezután csak néhány fát kellett kivágni (segített az erdészbrigád}, az útba eső hálózatot áramtalanítani (DÁVX a csúszós országutat homokkal beszórni (a gondnokság) és ímegindufhatott egy szállítóautóra kapaszkodva a vagon. Előtte rendőr baktatott, mögötte Kovács állomásfőnök... A többi igazán gyerekjáték volt ehhez a néhány kilométerhez képest. Egymást váltották a fúró, faragó, szegecselő, padlózó, üvegező szocialista brigádok. A tapétát az egyik kolléga szatyorban cipelte naponta Kecskemétről és emígyen csalogatta munkára a többieket: „Kibsi, gyere velem tapétázni, nehogy elmúljon a nyár..." A fél világot hiába járták be tapétáért, elmentek érte a másik felébe. Csillárok is kerültek, pult alól hajólakk. kályhát is fölhajtottak, könyvespolcot vásároltak a községi tanácstól felajánlott pénzből. A MÁV sem. tagadta meg a **■ további támogatást. Soós Barnabás főtanácsos osztályvezető az avatón alig győzte fogadni a köszöneteket. A helvéciaiak tudatában a vasút szóhoz a piros kocsi társul a jövőben, az újságíróéban pedig a piros pont. Sok, sok piros pont, hogy jusson belőle a Magyar Államvasutaknak, minden közreműködőnek, a nagyot- akaró pedagógus brigád tagjainak kettő is fejenként. Vagy három! Kérdés, hogy elfogadnák-e, hiszen számukra — mindnyájunk számára, a helvéciai gyerekek boldogsága jelenti a legnagyobb elismerést, örömet. . Heltai Nándor wtmmmmm Kiskunhalas 1980 (Pásztor Zoltán felvételei) • A városháza kőcímere. • A legfiátalabbak. • A magános lovas szobrát új házak vés zik körül. • A város környékén jelentős olajvagyont rejt a föld. • Egyre keresettebb a gyönyörű halasi csipke. • A gimnázium udvarán mindig pezseg az élet. pattog a labda. Az ablakok is lehúzhatok, mint az igazin...' (Karáth Imre letételei) 1980. június 22. • PETŐFI NÉPE • • Végre itt a szünet. • Az újjávarázsolt szélmalom. • Áruházai előtt mindig zsúfoltak a parkolók. • Messze vidékről jönnek a látogatók. THORMAlMitK • A múzeum falán tábla örökíti névadója emlékét. • Exportra csomagolják a frissen vágott baromfit. *b'en könyvtár az igaziban sincs.
