Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-13 / 137. szám
1980. június 13. • PETŐFI NÉPE * 5 A MAGYAR RÁDIÓ GYERMEKKÓRUSA Az idén huszonöt éves fennállását ünneplő kórus a Zeneakadémián. Képünkön: Csányi László vezényel. Az első bizonyíték A régészek a Zeravsáni-hegység déli lejtőjén (szovjet Közép-Azsia) az egyik barlangban értékes leletre, az aveszti Mithras istenség fából készült közel egyméteres szobrára bukkantak. A tudósok szerint a szobrot •körülbelül 1200 évvel ezelőtt készítette az ismeretlen művész. A szobrot páncél- ing borítja, részben megmaradtak a hímzett csizmák, valamint a szobor fején a Napot jelképező bronz dísz is. A szoborral egyidejűleg számos más lelet került napvilágra, különböző ötvösmunkák, drágakövekkel ékesített ékszerek, csengettyűk, valamint egy kő pe- . csétnyomó, amely vaddisznót ábrázol. Ahror Muhtárov szovjet régész szerint a szobor nagy régészeti és tudományos jelentőséggel bír. Ez a lelet jelenti az első bizonyítékot a középkori könyvek állításaira, miszerint Sogdiana lakossága nemcsak a tüzet imádta, hanem az Aveszta szent könyveiben felsorolt isteneket is. Korábban itt, a Mug hegyen, 76 kézírásos tekercsre bukkantak. Ezek segítségével rekonstruálták a szovjet tudósok a szogdiai nyelvjárást. (BUDAPRESS—APN) ÚTTÖRŐÉLET Ha végre itt a nyár... FILMJEGYZET Kígyótojás Javak és értékek Beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal Ingmar Bergman, a film rendezője, illetve a forgatókönyv írója adja az egyik szereplő szájába a' talányos cím magyarázatát, ha nem is pontosan az itt leírt szavakkal: olyan ez a korszak (1923., Németország), mint a kígyó áttetsző tojása, melynek papírvékony héján át jól kivehetők a már kifejlett, és születésre kész hüllő körvonalai. Bergman kész politikai állás- foglalással áll a néző elé ebben a fojtogatóan rettenetes, magával ragadóan hiteles pillanatokat tartogató alkotásban. Mint a címbeli kígyó, olyan szerinte az egész Németország 19Í3-ban, a fasizmus első,' nagy társadalmi jelentkezésének hajnalán. A hitleri korszak minden későbbi rettenetéi, borzalmai ott lüktetnek készen a világra születésre. Berlin — az egész német föld — utcáin, terein, földjein,, a lelkek mélyén, a történelmi nyomorúság pokoli sötétségében. __ A helyszín ábrázolása is hiteles. Naptári dátumhoz köthető pontossággal ábrázolja a szerző—rendező a napi életet. Még narrátor is magyarázza időnként, amit képi eszközökkel nem lehet elmondani. Pontos a szereplők belső lelkiváltozásainak kórleírása is, mégsem lelhetők fel Bergman amerikai—NSZK koprodukcióban készült alkotásában azok a nagyszerű erények, amelyek a nagy északi művész korábbi filmjeit olyan felejthetetlen érdekességű- vé teszik. Hogy miért van ez így. nehéz megmagyarázni. Egyik ok talán az, hogy Ingmar Bergman ezúttal nem tudja olyan szoros egységbe hozni emberi sorsának fordulatait a történelmi * helyzetek konkrét politikai tartalmával, hogy az valóban szolgálni tudja alapvető mondanivalóját. Nem indokolja például a nála megszeretett lélektani elemző készséggel azt, miért él, illetve marad a fasizmus felé rohanó Berlinben a két főhős: Rosenberg, a zsidó származású, alkoholmámorba menekülő amerikai artista és sógornője, az artistából prostituálttá züllött Manuéla. Márpedig enélkül részvételük passzív, vagy aktív reagálásai a politikai helyzet adott változásaira nem eléggé hitelesek. Nincsenek megtámasztva a logika pilléreivel. A jelenetek váltásai, a megkomponált részletek azonban egy. vonatkozásban felejthetetlenné teszik Ingmar Bergman alkotását, pompásan érdekfeszítő, gazdagon árnyalt-maga a háttér. Az a háttér, amelynek emlékezetes fordulatai a második világháborúba torkollottak, s amelyek a náci Nérrietország ember- és társadalomellenes rémtetteinek saz előzményeit adják. Kitűnő Bergman szereplőválasztása. Rosenberg szerepében lélektani árnyalatok iránt érzékeny alakítást nyújt David Carradine, Manuélát pedig Liv Ullman viszi vászonra a tőle megszokott eszköztelen egyszerűséggel. Nehéz elfelejteni az egyik epizodistát, Bauer felügyelőt Gert Fjroebe alakítja. Egy félőrült kísérletező orvos szerepében Heinz Bennent remekel. Meg kell említeni a zeneszerzőt: a filmben szereplő sanzonokat a korszak szórakoztatózenei stílusát nagy tehetséggel megelevenítő Rolf Wilhelm alkotta. Az operatőr, kinek különösen sejtelmes hangulatú éjszakai felvételei emlékezetesek, Sven Nykvist. Cs. L. Szociológiai témájú előadásokból szerveztek sorozatot a Megyei Művelődési Központban. A tizenötödik — egyben utolsó — előadást Hankiss Elemér szociológus tartotta a napokban, Étiékorientáció, társadalmi tudat és viselkedéskultúra címmel. Ez alkalomból arra kértük, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre... — Előadásában többnyire olyan pi oblémaköröket érintett, amelyek leginkább az élet minőségével kapcsolatosak, mégis újra meg újra visszatért ahhoz a kérdéshez, hogy hol, milyen manapság az anyagi javak elosztása. Miért? , — Mert szinte mindenütt a világon, ahol szociológiai kutatás folyik', megkülönböztetett figyelemmel tanulmányozzák mostanában e két jelenségkör egymásra gyakorolt hatását, illetve azt, hogy a kettő közötti összefüggések miként tárhatók fel, miként ragadhatok meg és fejezhetők -ki a szociológia eszközeivel. Milyen kölcsönhatásban várinak az anyagi javak például bizonyos erkölcsi értékekkel? A lakáskörülmények rendezett vagy rendezetlen volta mennyire határozza meg az emberek elégedettségérzetét? Felületes ránézésre egyszerű kérdések ezek, amelyekre minden tudományos hókusz-pókusz nélkül megadható a helyes válasz: hiszen természetesnek tűnik, hogy minél jobb lakáskörülmények között él valaki, annál elégedettebb. Csakhogy mivel magyarázható akkor az, hogy az Amerikai Fgyesült Államokban, ahol a második világháborút követő két évtizedben harmincöt százalékkal növekedtek a személyes jövedelmek, ugyanebben az időszakban kimutathatóan csökkent az elégedett, a magukat boldognak érző' emberek száma? Mégpedig nem is kevéssel. — Mi a szociológusok véleménye? — A sok feltevés' közül csupán egyet említek, amely szerint az elégedettségnek két összetevője van: egyiket az objektív viszony ok alkotják, a másikat pedig az úgynevezett aspirációs szint. Vagyis az emberi boldogság nem csupán az anyagi ellátottságtól függ, hanem az émberben élő vágyaktól is. A végső következtetés tehát: az USA polgárainak a jelzett időszakban gyorsabban nőtt a vágya, mint a jövedelme. Megerősíti ezt a véleményt az is, hogy a felmérés szerint minél idősebb volt a megkérdezett, annál elégedettebben nyilatkozott. Az összefüggés világos: a fiatalnak még nincs háza, kocsija, nyaralója, viszont mindezt meg akarja szerezni, sőt, egv egész sereg dolgot vár még az élettől. Az Fdő- sebbek ugyanakkor zömében birtokolják már a felsorolt tárgyakat, egyébként pedig egyre kevesebbet várnak, követelnek már a világtól. — Ez a képlet vajon minden országra, minden társadalmi rendszerre egyformán vonatkozik? ; > . — Nagyjából igen; ugyanakkor figyelemre méltó eltérések is tapasztalhatók. Példaként megint az idősebbeket említeném, akik az átlagnál elégedettebbek ugyan, ám egy dologra mégis sokat panaszkodnak: az egészségükre. Ez persze érthető, még akkor is, ha tudjuk, hogy a betegségtudat mögött igen gyakran társadalmi eredetű panasz húzódik még. _Ami gondot okoz. nekünk, az a következő: ‘ hálunk,1 Magyarországon sokkal nagyobb arányú az idős emberek elégedetlensége a tulajdon egészségükkel,, mint az USA- ban. Bizonyos különbséget megmagyaráz az életszínvonal-különbség is, de nem akkorát, amekkoráról a statisztikai kimutatások tanúskodnak. — Akkor számítsuk hozzá azt is, hogy mi közismerten panaszkodó nép vagyunk)... — Van benne valami. Sőt nem is kevés. Kezdem ott. hogy nálunk nem sújtja semmiféle hátrány a panaszkodó embert. Nyugaton, ahol az egészségi állapotot még az állások betöltésénél is messzemenően figyelembe veszik, már kockázatos dolog sokat panaszkodni a fájó fejre, a nyilalló , derékra, a szúró szívre. De tovább megyek: nálunk nem hogy nem hátrány, hanem adott esetben még előny forrása is lehet a panaszkodás. Másként nem magyarázható az a jelenség, hogy a Magyar Rádió havonta több mint húszezer panaszos levelet kénytelen feldolgozni. És hasonló • mennyiségű lgyél érkezik a televízióhoz, a különböző képes hetilapokhoz is. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a szóban forgó leveleket csupa számító, csupa haszonleső ember írja. hiszen igen. sok ■ esetben jogos sé- • relémről van szó — csak éppen nem a rádió, nem a szerkesztőségek feladata intézkedni az adott ügyben, hanem a munkahelyi vezetőknek. a tanácsi tisztviselőknek. a kórházi főorvosoknak. Valamilyen okból azonban ők igen gyakran elmulasztják az intézkedést. És ilyenkor születik meg a panaszos levél. Ami egyfelől szép, már-már megható — hogy tudniillik az istenhátampgötti pusztaságban élő Julis néni közvetlen kapcsolatba kerül mondjuk az ország vezető napilapjával. Szép, már-már megható, hogy Julis néni bízik a megkeresett szerkesztőség munkatársaiban, s hogy hisz abban: akinek a kezébe kerül a Tevéi, az tudása legjavát adva foglalkozik majd az ő panaszával, miszerint a gyereke nem küldi rendszeresen a szülőtartási díjat, vagy a szomszéd csirkéi átjárnak a kertjébe. Még szebb lenne azonban, ha Julis néni — s általában az állampolgár — nem a riporterek lelkiismeretességében bízna, hanem a saját jogaiban, s azok érvényesíthetőségében. Sajnos, sok jel mutat azonban arra, hogy gyakran célszerűbb tollat fogni és panaszkodó leveleket írni. Valami sajátos keletem ópai hagyomány ez a módszer, ahol az elmúlt évszázadok során nem épült ki megfelelően demokratikus intézményrendszer az érdekek védelmére. így aztán ez a* feladata tulajdonképpen a másra hivatott értelmiségi foglalkozású emberekre marad. — De vajon mennyire vállalja ezeket a feladatokat a mai magyar értelmiség? — Ebben a kérdésben egy kicsit pesszimista vagyok, s a kecskeméti előadás tapasztalata tovább erősíti a borúlátásomat. Tele volt ugyan a térem, de ahogy a hallgatóságot elnéztem, java része nyugdíjas korú férfi vagy nő volt. És — néhány kivételt leszámítva — a fiatalabbak sem voltak valami aktívak. Bár szakmá- jukbá vágó kérdésekről vitáztunk egyetlen orvos, mérnök, vagy közgazdász sem nyilvánított véleményt. Gyanítom, azért, mert nem is ült a teremben senki, aki ezeket a szakterületeket képviselte volna. Fájlalom ezt, mert a szociológiai kultúra elmélyítése távolról sem csupán a humán értelmiség kötelessége. Veres Péter írja valahol, hogy az az értelmiség. amelyik a saját közössége — népe, nemzete — hagyományvilágában, szellemi-lelki sajátosságaiban, észjárásában nem otthonos, és ez irányban nincs is benne érdeklődés, az-idegen a néptől, ha egyébként a legközepé- bői való is. — Nos, olyan igazság ez, ami ismét visszavisz bennünket a kiindulási pontra: az anyagi javak és az erkölcsi értékek összefüggéseihez. Mert nem elég — hatalmas anyagi áldozatok árán — ezerszámra kibocsátani az egyetemekről és főiskolákról a magasan képzett szakembereket: gondoskodni kell arról is, hogy megtalálják az életben a helyüket, a hivatásukat, küldetésüket. S ehhez nemcsak ilyen vagy Olyan szaktudás — önismeret is kell. Bővíteni, mélyíteni a saját életünkre vonatkozó ismereteket — hitem szerint ez a szociológia egyik legszebb feladata. — Köszönöm a beszélgetést. Káposztás János Amikor ezek a sorok megjelennek már csak néhány nap választ el benneteket a tanévzárótól. Bizonyára valamennyien úgy érzi- tek, hogy becsületesen, képességeitek szerint végeztétek munkátokat, a tanulást. A mozgalmi feladatok pedig akár az előző években, most is sok élményt, izgalmas új eseményben való részvételi lehetőséget jelentett valamennyiő- töknek. Ha ezt ti is így érzitek és látjátok, akkor igazán a megérdemelt pihenés hetei következnek. Az idén is mint eddig minden. esztendőben sokan indulhattok táborba, víz mellé hegyek közé,, vagy vehettek részt különféle képzési táborokban, Zánkán, Csillebércen. Ez minden esetben napokat, illetve heteket jelent, a fennmaradó többi időt magatoknak kell nagyon ésszerűen, okosan beosztani, hogy a pihenés ne legyen lustálkodás! Érdemes tervet is készíteni, amelyben az olvasnivaló könyveket, a szekrényrendezés, a házimunkában való segítés időpontjait rögzítitek. A hasznos időtöltés megtervezéséhez nagyszerű segítséget kínálnak az úttörőházak akár az előző években, most is. A kecskeméti úttörőházban a jól bevált kihelyezett úttörőházakat a város négy pontján helyezik üzembe. Minden hétfőn a kiskecske- méti iskolánál, 3—5 óráig, keddenként a leninvárosi iskolánál 4— 6-ig, csütörtökön a széchenyívá- rosban, a Molnár Erik'iskola előtt 4—6-ig, pénteken pedig a Hunyadivárosban élő kisdobosokat és úttörőket várják 4—6-ig az ifik ugyancsak az iskola előtt a játékos sportfoglalkozásokra. A focikedvelőknek az idén is rendeznek grundkupát, a stadion edzőpályáján! Június 18-tól minden szerdán délelőtt 10—11 óráig a helyszínen lehet jelentkezni. A legjobbaknak járó vándorserleget tavaly a Kuruc téri csapat ifjú labdarúgói nyerték el, — bizonyá- - ra sokan indulnak csatába, hogy á serleget elhódítsák! A bajai Bokányi Dezső úttörőház új helyén az első nyári programot készítették el. A város úttörőinek kívánságára az eddig jól bevált, megszeretett pontszerzőversenyt tovább folytatják. Az idén a tágas új házban, a nagyszerű levegős környezetben négy L részre osztották a nyári foglalkozások rendjét: kulturális, sport, turisztikai és játékos lehetőségeket kínálnak. Terveznek hajókirándulásokat a Dunán, valamint Ge- mencre, terveznek túrát Bugacra, Kiskunfélegyházára és Kalocsára, ahol a barokk építészeti emlékeken kívül elsősorban az érseki könyvtárat szeretnék megtekinteni. A legszebb nyári élményem — címmel rajzpályázaton is résztve- hetnek a bajai pajtások. A különféle technikával készült alkotásokat szeptemberben értékelik, a képzőművészeti világhéten díjazzák. Ök is szerveznek kihelyezett úttörőházat, összesen három helyen: az Újvárosban, a Vonatkertben és a KISZ-lakótelepen. Napközis táboruk a Parkerdőben és az annyira kedvelt Kárászon lesz. Kalocsán az úttörőház kilenc héten keresztül napközis foglalkozások színhelyéül jelölte ki a házat. A mintegy kétszáz pajtás filmvetítéseken, gyalogtúrákon, lemezhallgatásokon ' szavalóversenyeken és még sok egyéb érdekes eseményen vehet részt. Rendeznek rajok közötti Ki mit tud-ot is, kirándulnak a Szelidi-tóhoz, ahol szakképzett pedagógusok úszásoktatást tartanak részükre. Terveznek - kirándulást Budapestre is, hogy minél többen megismerkedjenek az Országház épületével, történetével, nevezetességeivel. Augusztus végén nagyszabású karnevállal fejezik be az úttörőnyarat! Nagy munkába fogtak Kiskunhalason ; tatarozzák az úttörőházat, mintegy másfélmillió forintos költséggel! Minden remény megvan arra, hogy az új mozgalmi év kezdetére már a teljesen felújított házban tarthatják a foglalkozásokat kisdobosoknak, úttörőknek. A nyárra különféle szaktáborokban vehetnek részt az érdeklődők: a sakkozók, fotósok, gokárto- sok, az ifjú képzőművészek, és két csoportban azok, aki előadóművészettel kívánnak foglalkozni, a vers- és prózamondók. A felújított úttörőházban kettős évforduló megünneplését tervezik, hiszen az idén lesz a ház harmincéves, a névadó pedig most lenne ötven! Találkozni szeretnének Ju- rinovics Miklós nevét viselő bri- gádokkal, szervezetekkel, hogy közösen emlékezhessenek a bátor férfira, akinek életét az ellenforradalom idején oltották ki. A halasi úttörőház vezetői azt szeretnék, hogy a továbbiakban a ház egy tanításon kívüli kulturális központ legyen. Ehhez járult hozzá a városi tanács 100 ezer forinttal, hogy vehessenek különféle berendezési tárgyakat, diavetítőt, audio-vizuális eszközöket, bar- kácskészleteket. A megyében levő úttörőházakban nagyon körültekintően gondoskodtak a hasznos nyári programokról. Látogassátok tehát minél gyakrabban a kihelyezett foglalkozásokat, vegyetek részt minél több szervezett kiránduláson is! Rejtvényfejtöknek Az elmúlt héten közölt rejtvényt sokan oldottátok meg ügyesen! Terme- ■ szetesen több helyes megoldás született. • A jó megfejtést beküldők között tíz pajtás nevét kisorsoltuk, számukra könyvet postáztunk: Kovács Éva, Mélykút: Kakuszi Lajos, Kelebia: Muró Erzsébet, Kunbaja; Kordás Pirosk^, Kiskunmaisa ; Horog Sándor, Szalkszent- márton; Kuti Éva, Felső szentiván; Gudmon Vera, Orgovány: Biró Edit, Katymár; Karsa Ákos. Baja: Ferenc* Attila, Úszód. S. K. Tanulmányok Liszt Ferencről Hogyan lett „a csapatok szép elrendezéséből” kozmetika? Nem is olyan régen a „kozmosz”, mint szó, csupán a világ- egyetem kutatásával foglalkozó tudósok szűk körében volt használatos. Ma viszont végérvényesen bevonult a mindennapi nyelvbe. A Szovjetunióban, de sok más országban is e szóval neveznek el mozikat, kávéházakat, esetleg metróállomásokat, reklámoznak új fogyasztási cikkeket. A kozmosz általánosan elfogadott, mai jelentése: világegyetem. Az egész világ, amelybe beletartozik a Föld és a Hold, a bolygók és holdjaik, a Nap ép a csillagok, a galaktikák és a kvazárok, a bolygóközi, a csillagközi és a galaktikaközi térség, por- és gázrészecskék és -felhők, a különböző gravitációs, mágneses, sugárzási terek. Egyszóval, mindaz, ami környező világuhkat alkotja, velünk együtt.. Holott a görög erdetű „kozmosz” szó „a csapatok szép elrendezését” jelenti', általában „szép rendnek” felel meg. Később ezzel a szóval jelölték a világ felépítését, amelyben az ókori görögök meghatározott rendet, harmonikus rendszert láttak, az őskáosszal szemben. A világ szerkezetileg annyira tökéletesnek tűnt számukra, hogy „a szférák harmóniájáról”, „szférák zenéjéről” beszéltek, s ezen az égi szférákat értették. A „kozmosz" ‘ szó egyre inkább a. mindenben megnyilvánuló szép rendet általában a szépséget jelentette. És ebből ered a „kozmetika” is — mint a tárgy vagy a tárgyak összessége szépséggel felruházásának eszköze és módja. így kapcsolódik össze genetikailag a mai jelentésében igen különböző „világegyetem” és „kozmetika” szó. (BUDAPRESS—APN) Kevés híres ember személye foglalkoztatta oly széles körben a kortársakat, és az utókort valaha is. mint a magyar nyelvet nem beszélő, ám érzéseiben, eszmeiségében mégis oly tisztán és nagyszerűen magyar: Liszt Ferenc, minden idők egyik legnagyobb magyar muzsikusa. * Az a könyv, mely a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban, . bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a tizenkilencedik századi művelődéstörténet legendás alakját még szélesebb körben és még alaposabban megismerjük. A Dömötör Zsuzsa és Kovács Mária szerző pár, valamint Mona Ilona egy-egy Írása kapott helyet a Liszt-tanulmányok című kötetben. Mindkét írás az 1839—40-es esztendők történéseit elemzi ’különös tekintettel a muzsikus magyarországi kapcsolataira, közönség előtti szerepléseire. Amikor az 1838-as nagy pesti árvíz idején a hazájától távol élő férfiú tudomást szerzett népünk sajnálatos tragédiájáról, akkor nem késlekedett a rászorulók segítségére sietni. így következett be aztán, hogy másfél évtizedes távoliét után ismét a szülőföldjén lehetett. Az első igazi nagy találkozás a gyermekkorban elhagyott hazával mély nyomokat hagyott Liszt Ferencben. Az ekkori hónapok mélyen átélt élményeiről nem győzött beszámolni élőszóban és leveleiben. Aki a „vad és távoli”- nak nevezett hazától földrajzilag eltávolodott, azt vallotta magáról, hogy ő ennek az „őseredeti, meg- szelídítetlen nemzet”-nek a fia. Meg is indokolta ezt, tiem egy alkalommal. Olyankor például, amikor így írt. így nyilatkozott: „Magyarországon a nemzethez szólok, másutt csak a' közönséggel van dolgom.” Az említett két esztendő hónapjaiban szerte az országban sikeres hangversenyeket adott. Jellemző volt hazafiságára többek között, hogy a plakátokat és a belépőjegyeket magyarul nyom* tatta. Ez abban az időben megle- - hetösen különösnek tűnt; főként a bécsi elnyomó hatalom embereinek a szemében. Jótékony célra szánt fellépéseit nagyon komolyan vette; tudatában volt annak, hogy milyen sókat segíthet ezzel hazája rászoruló polgárainak, többek között a fiatal muzsikus tehetségének. „Mint egy rabszolga, úgy dolgozom” — írta külföldre a barátnőjének egyik levelében. Akit a művelt világ már fiatal kora óta csodált, akit zongoravirtuóznak, egekből cikázó villámnak, sőt zongoraelemnek neveztek — na- .gyon szerény, egyszerű és mélyen megértő tudott lenni másokkal szemben. Nála a segítő szándék valósággal önmegvalósítás, igazi ■.élet megnyilvánulás volt. Olyan időszakban, amikor a titkosrend- örök figyelték, úgymond, „megbotránkoztató magyarbarát magatartása” miatt. És amikor a cenzúra betiltotta a híres Rákó- czi-indulóját. Megtudjuk a két tanulmányból azt is, hogy mennyire hiábavalónak bizonyult a haladó szemléletű magyar nemességnek az a törekvése, hogy az akkor már világhírű Liszt Ferenc megkaphassa a nemesi címet. Amikor a királyhoz, illetve császárhoz került döntés végett a javaslat, a népek legfőbb elnyomója egyetlen kézvonással semlegesítette. A Liszt-tanulmányok című kötet segítségével tovább tisztult és tovább gazdagodott a nagy zeneszerzőről eddig kialakult képünk. Érdemes azt is megjegyezni legvégül, hogy a tanulmányok anek- detikus részletei mennyire izgalmassá, olvasmányossá teszik a könyvet. V. M.
