Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

Z • PETŐFI NÉPÉ • 1980. június 10. A VÁLASZTÁSOKRÓL JELENTJÜK Ünnepi hangulat Félegyházán Jellegzetes kép fogadta az új­ságírót Kiskunfélegyházán vasár­nap délelőtt. Ünneplő ruhába öl­tözött csoportok, házaspárok siet­tek a szavazóhelyiségek felé, vagy onnan sétáltak a cukrászdá­ba, az otthonukba. Mégis egyértel­műen megállapítható volt, hogy ki szavazott már, s ki az, aki még nem járt az urnánál. Akik ugyan­is még a reggeli órákban eleget tettek állampolgáiri kötelességük­nek, s gyakorolták jogukat, azok már kerékpárra ülve, vagy gyalo­gosan siettek a határba, kihasz­nálni a ragyogó és az idén való­iban első nyári napot. Mások ke­rítést készítettek, kapálták a ház előtti virágos kertet... Tíz óra körül érkeztünk a váro­si tanács épületében működő vá­lasztási elnökséghez, de csak egy „ügyeletest” találtunk ott, négy társa kint volt a városban, mert bizony meglehetősen sok dolguk akadt. Még nem tökéletes a számí­tógépes adatfeldolgozás... Az „ügyeletes” Kertész Jánosné, a városi szakmaközi művelődési ház fiatal vezetője. Elmondta, hogy férje otthon tanul, két kis­gyereke pedig valószínűleg a te­levíziót nézi. Alig kezdjük el a beszélgetést, megérkezik az el­nökség további' két tagja; dr. Iván János és Varga Jánosné, akik kint jártak a város különböző pontjain, a választókörzetekben. — Minden rendben megy. Most, tíz óra után kicsit mintha keve­sebben lennének egyes helyeken. Persze ahhoz képest, hogy reggel fél hét, nyolc óra tájban még sor­ban álltak a választópolgárok. Érdekesek a mai fiatalok — mond­ja. Varga Jánosné, s elmeséli, hogy az egyik szavazóhelyiségbe az édesapa két, úttörő egyenruhába öltözött fiával érkezett. Elmagya­rázta nekik, hogyan kell szavazni. • Fekete Magdolna (csíkos ruhá­ban) és Konkoly Katalin először szavaznak Félegyházán a 15-ös körzetben. hármasban megnézték a szavazó­lapokat, aztán elmentek. Beszél egy ismerős fiúról, aki először szavaz. — Én csak néztem ezt a fiút, aki eléggé nagy vagány, de ma reggel már ötkor felkelt, fürdött, borotválkozott, kiöltözött és látha­tó izgalommal készült a szavazás­ra. Elhatározzuk, hogy felkeressük a 15-ös körzet szavazóhelyiségét. Az iskolához érve, nem látunk nagy forgalmat, de bent is — a bi­zottság tagjain kívül ,— csupán néhányan vannak. Éppen Cseri Mihályné jön ki a fülkéből, s őt örökítjük meg, amint az urnához lép. — Itt Réczicza Pál a tanácstag- jelölt — tájékoztat Kertész Já­nosné —, s a körzetnek 280 vá­lasztópolgára van. Most, fél ti­zenegykor a 280-ból már 224-en leadták szavazatukat. Tizenegyre érünk vissza a váro­si tanács épületéhez, ahol öröm­mel tájékoztatnak bennünket: a város 25 ezer választójogosult polgára közül több. mint 19 ezren leadták szavazatukat. 9 Cseri Mihályné az urnánál. Pozdravljamo Nose Birace! Köszönti ük választó­inkat! — ezt jelenti a címben szereplő mondat, melyet a hercegszántói I szavazókörzetekben ol- l^S vashattunk a község vá- 1 j lasztópolgárait köszöntő jBn transzparenseken. ■ < Vörös és nemzetiszínű 1 lobogókat lengetett a I L nyár eleji langyos szel- ' lő a hercegszántói köz­épületeken. A falakon választási plakátok. Az utcákon már a ko­ra reggeli órákban ün­neplőbe öltözött emberek igyekeztek a szavazóhe­lyiségek felé. Köztük volt Filákovity Vitályos- né és Ottlokán László feleségével együtt. Ök eredeti hercegszántói délszláv népviseletben szavaztak első bu- nyevác képviselőnőjükre, Ádám lmrénére, aki a garai Vörös Csil­lag Tsz állatgondozója. De sza­vaztak saját tanácstagjaikra is, hogy velük, közösen tovább fej­lődjön a község. Filákovity Vitályosné családja több mint 150 évre visszamenő­leg hercegszántói születésű. Amint visszaemlékezik a negyven évvel ezelőtti szavazásra, az urnákat a mostani egészségházban helyezték el, ami akkor, kocsma volt. Sokan mosolyogva mentek szavazni, de amikor odabent megpillantották a kakastollas csendőröket, lehervadt a mosoly az arcukról. A felszabadulás után minden választás alkalmával ő díszítette fel a vasútállomás melletti szava­zóhelyiséget. Most is szerb és ma­gyar nyelvű felíratok köszöntöt­ték a belépő választókat. A szava­zófülkék bejáratát bunyevác szőt­tesek díszítették. — Valamikor cseléd, szerződött munkás, nap­számos voltam — meséli. — Szü­leim korán elhaltak, mások ne­veltek fel. Most érzem igazán, milyen különbség, ha valakit nem a származása, hanem a munkája után. becsülnek. Mondhatom, hogy gyermekkorom óta elválaszthatat­lan életem a közösségért végzett munkától. — Az első tanácsválasztásnál megyei tanácstaggá választottak. A községi tanácsnak 3 ciklus óta vagyok tagja, s most újra jelöl­tek. (Azóta megválasztották.) Her­cegszántón szinte mindenki ismer, s a lakosság irántam előlegezett bizalma nemcsak a tanácstagságra terjedt ki. Húsz éve vagyok köz­ségi vöröskeresztes titkár, öt éve a Hazafias Népfront helyi nő­bizottságának elnöke, a csát- aljai ÁFÉSZ nőbizottságának elnöke, a helyi tanács szociális és ifjúságvédelmi bizottságának tag­ja. Több mint tíz évig voltam a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének választ­mányi tagja. S amire még ma is szeretettel gondolok: huszonöt évig voltam a délszláv kultúrcso- port tagja. Eleinte táncoltam, majd később szólóénekes voltam. így foglalta össze eddigi életét Filákovity Vitályosné. Arról már „elfelejtett” szólni, hogy munká­ját a Munka Érdemrend bronz fokzatával ismerték el. Vöröske­resztes, árvízvédelmi, Hazafias Népfront-kitüntetéseit és okleve­leit féltve őrzi odahaza. Csillogó délszláv népviseletben ott állt meghatottan az urna előtt, hogy a többi nemzetiségi lakos­sal együtt megszavazza a lánya, férje, a maga és az egész ország boldogságát, amihez további fe­lelősségteljes, lendületes építő- . munka szükséges. , Kunszentmiklóson olyan jelölt kell... • A két öreg, és sokan mások Kunbábony- ban. Tisza menti községek szavazóköreiben i A tiszakécskei 4. számú szava­zókörben Fazekas Béláné, a sza­vazatszedő bizottság elnöke egy takaros bajszú bácsit világosit föl éppen a szavazás mikéntjéről. Fiatal nő lép be, s hamar lead­ja szavazátát. A tanulást hagyta abba egy időre, míg állampolgári jogát gyakorolja — tudom meg tőle —, a Szegedi Orvostudományi Egyetem szigorlóéves hallgatója. Zomboriné Demeter Erszébet a szeptemberi orvosavatásra gondol- mostanában legtöbbet s ez érthető. Férje a Budapesti Műszaki Egye­tem végzős diákja. — Bár a tanulás köt le mind­kettőnket, és a jövőben előrelát­hatólag Szolnokon élünk majd, azért nem közömbös számunkra ez a választás — mondja az or­vosjelölt. — Itt nőttünk fel, s most és ezután is érdekel bennün­ket a község jövője, ami jelentős mértékben függ attól, hogy kik képviselik a lakosságot a tanács­ban és az országgyűlésben. Gépkocsi gördül a művelődési központ elé. Gyapjas Jánosék tér­nek vissza a vándorurnával. — Lendvai Mihálynénál voltunk a Vásár utcában, a néni fekvőbe­teg — tájékoztat. — örült neki, hogy fölkerestük. Megkérdezte, hogy ki a tanácstag- és a képvi­selőjelölt, akire szavazhat. Egyet­értek a jelöléssel, kedveskéim, mondta, jól ismerem őket, rendes emberek. • Laki teleken már a névjegyzék­ben megjelölték azokat, akikhez ki kell vinni az urnát. így szer­vezetten, rendre fölkeresik őket még délelőtt. — Reggel hat előtt már népes csoport várta itt a szavazás kez­detét — újságolja a tanácsházán dr. Németh László fogorvos, a választási elnökség elnöke, — A szavazásra jogosult 3339 állam­polgár nyolc szavazókörben adja le szavazatát. Az ellenőrzések al­kalmával mindenütt jó hangula­tot és fegyelmezettséget tapasz­taltunk. Rácz Miklós pedagógus, a Nép­front községi bizottságának elnöke néhány tagú csoport élén Budai Istvánt, a Tiszakécskei Béke Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet elnökét, a 7. számú kerület or­szággyűlési képviselőválasztási bizottságának titkárát kalauzolja beljebb. A választás törvényessé­gét ellenőrző körútnak Lakitelek csak egyik állomása. • Delet harangoznak Alpáron, amikor Bársony Lajos tanácsi dolgozó a 34. és a 39. választókör­zetből behozott urnát átadja Bi- czók Mihály vb-titkárnak, s be­számol róla, hogy mindenki le­szavazott. A művelődési ház előtt, ahol a 3. számú szavazókor található. Bársony Mihállyal, a tekerőlan­tos népművésszel találkozom, aki néhány idősebb férfi társaságában beszélget. Régi választásokról kér­dezem őket. Az egyiküktől meg­tudom, hogy sorsa nehéz alaku­lása miatt ő csak a fölszabadulás után szavazhatott első ízben. Mis­ka bácsi emlékszik rá, hogy ré­gen micsoda erőszakos korteske­dés előzte meg a választásokat. Nem is jó azokról az időkről be­szélni sem! Csákai Gyuláné református lel­kész átveszi a szavazólapokat, a borítékot, eltűnik egy pillanatra a fülkébe, aztán jön, s a nemzeti­színű urnába helyezi voksát. Az országgyűlési képviselőjelöltet, Selyem Zsigmondot, mint minden kunszentmiklósi, ő is jól ismeri, hasonlóképpen a tanácstagjelöltet, Galambos Sándort, aki szomszéd­ja. — 1945 óta minden választáson részt vettem — mondja, s nagyot sóhajt, jelezvén: eljár az idő az ember feje fölött —, sőt, már két fiam és a lányom is szavaz. A 2-es számú választókörzetbe rövidnadrágos fiatalember, csinos fiatalasszony érkezik, karjában csecsemővel. Borbély Ferenc, és felesége első választók — bár em­léklapot nem kapnak, köszöntő szót annál inkább. — Először és utoljára szavazok itthon — mondja az ifjú férj.. — Költözünk Pécsre. Vájár leszek. Kunszentmiklósi körzet a kun- bábonyi is. Az utóbbi időben va­lóságos falu épült föl, hatszázan laknak itt, négyszázan szavazhat­nak — tudom meg Nemes Mi­Szabadszálláson nyoma sincs izgalomnak. Ámbár lehetséges, ennek késői — épphogy dél előtti — érkezésünk az oka; meglehet, még a lobogók is árnyékba kíván- kocának... A tanácsháza elnöki szobájában, Gecse Ferencné, Zrínyi Ferenc, Jurtsics Miklós, Molnár Vilmos, Czirják István, Ivanics Györgyné — a választási elnökség tagjai — hasonlóképpen nyugodtak, bár a figyelmes szemlélő a .fáradtság je­leit is fölfedezheti arcukon. A munka dandárja már a hátuk mö­gött van. — Milyen eredményekről szá­moltak be a jelölő gyűléseken? — kérdezem Bedö Ferenc tanácsel­nököt. — Kezdjük a pénzzel — indít­ványozza. — Saját erőből, ilyen­olyan támogatással, öt évre hét­milliós fejlesztési alappal kezd­tünk. Úgy néz ki, 21 milliós lesz a felhasználás, a különbség egyes- egyedül a lakossági.összefogásnak köszönhető. Épült tornacsarnok, .gyógyszertár, másfél kilométer kö­hálytól, a szavazatszedő bizottság elnökétől. Két öreg ballag be az ajtón, eddig lovas kocsin jöttek, hogy ne fáradjanak. — Nekünk olyan ember kell, aki megmondja, mi újság körü­löttünk — formálja lassan a sza­vakat id. Németh József. Társa, Budai Antal, bólint rá egy na­gyot. — A tanácstagjelölt meg, no nem azért mondom, mert Nagy vés út. Három kilométer járdát felújítottunk, most bővítjük két csoporttal az óvodát, a község széli lacapartból Vadvirág utcát csináltunk. Tizenöt kilométer hosszú a megépített új tanyai vil­lanyhálózat, ez azt jelenti, hogy 120 család használhat áramot — a villamosítás be is fejeződött. — Milyenek a kilátások? — Ügy számítjuk, a VI. ötéves tervre jó, ha 5 és fél millió fej­lesztési alapunk lesz. De azért mindent megteszünk ... Zrínyi Ferenc, a nagyközségi népfrontbizottság elnöke a jelöl­tekről szól pár szót. — ötvenegy tanácstagot, válasz­tunk — 43 százalékuk új. Majd­nem húsz fiatal, ugyanennyi nő veszi át a stafétabotot. A számok — néz körbe helyeslést váróan (meg is kapja) — jót mutatnak. Aztán majd meglátjuk. Benézünk az 1-es szavazókörbe. Alig pár szavazót várnak még. Az érdekesség kedvéért: Bársony László volt a legöregebb szavazó. A 2-es körben Szilágyi László ZSigmond szegről-végre rokonem­ber is, pont ilyen ... Gyors helyzetkép a tanácsházá­ról, az informátor Ájpli László vb-titkár: — A szavazás jó hangulatban folyik, körülbelül hétezer szava­zati jogú állampolgár járul - az urnákhoz. — Órájára néz: — Helyesebben, lassan azt mondha­tom: járult. Délelőtt tíz óra körül jár az idő. • Kovács Sándor kovács, szabad- szállási tanácstag. a doyen: 1948 óta minden válasz­táson volt valami funkciója, most éppen a szavazatszedő bizottság tagja. Akkor — 1948-ban1 — a kis­gazdapárt jelöltje nyert. Fiai — Szűcs László és Szűcs Sándor az Aranyhomok illetve a Lenin Tsz elnökéi, s nern biztos, hogy ^kö­zösségi jólét gyarapítása során v- a Lenin hibridkukorica-termesz­téséről, az Aranyhomok sertéstar­tásáról híres — gondolkodnak a régi dolgokon. Ami volt, elmúlt. — Vagy folytatódik — véli Ko­vács Sándor tanácstagjelölt. Job­bára csak „Kétszeres Kovácsnak” szólítják, mert mestersége egy­ben a neve is. Bár ezzel az erővel háromszoros, sőt négyszeres Ko­vács is lehetne: apjá is az volt, fia is az lesz (14 éves). — Izgul? — Én??? Egy cseppet sem! Ha kovácsként megállóm a helyemet, meg a KIOSZ helyi elnökeként, már csak nem vallók szégyent magammal tanácstagként! Vagy nem? Ahol a humor, ott a jó hangu­lat. Ahol a jó hangulat — ott a biztonság. Szabadszálláson erre szavaztak. • Megbeszeli a megbeszélnivalókat az elnökség. Mire szavaztak Szabadszálláson? Reggeltől estig Kerekegyházán • A kerek- egyházi Pál Mihályné. szavaz, a Kossuth Szak- szövetkezet­ben. Abszolút első — érdemelte ki e címet vasárnap Kerekegyháza vá­lasztói közül Drégely Gyuláné. A 21 éves fiatalasszony — egy két­éves kisgyermek anyja — ugyan­is életében először, s mindjárt mindenkit megelőzve, pontban hat órakor adta le szavazatát az iskolában. — Mindig ilyen friss? — Sok még a feladat mára, zsa­luzás, betonozás lesz. December­ben ugyanis szeretnénk a saját há­zunkba költözni... — Ismeri a tanácstag jelöl tét? — Boda Pálnét? Persze. . Nép­szerű ember itt a környékünkön. Én is rá szavaztam. A nagyközség négy szavazókör­zetében, valamint az ugyancsak négy kihelyezett urnánál a ren­deletnek megfelelően reggel 6-kor készen álltak a szavazatszámláló bizottságok. Nem is kellett hiába várakozniuk, pár pillanat múlva nemcsak az iskolában, minde­nütt érkeztek az elsők. A művelődési ház szépen feldí­szített nagytermében — ahol a szervezők ízléses kiállítást is ösz- szeállítottak a falubeli asszonyok kézimunkáiból — elsőnek Benkö József asztalos kisiparos dobta be a kék borítékot, benne a két cé­dulával. 0 egyébként egy másik körzet tanácstagjelöltje. Aztán sorra jöttek a többiek is. Háromnegyed kilenckor Bajnó- czi József tanácselnökkel és Stei- nacker Péter falufelelőssel kocsi­ba ülünk. A sofőr Rónai Tibor is­kolaigazgató, népfront-elnök. Kö­rülnézünk a faluban. Ez most azt jelenti, hogy a szavazókörökbe lá­togatunk ki. Elsőnek a volt Előre Tsz-hez vezet utunk. A IV/b szavazókör­ben a választók háromnegyed ré­sze háromnegyed kilenckor már leszavazott. Mondják, mindenki magával hozta az értesítőjét is. Ez ugyan nem kötelező, de lénye­gesen megkönnyíti a későbbi szá­molást, egyeztetést. Szanatóriumi környezet: hatal­mas fák, madárcsicsergés — a MEZŐGÉP gyáregységében levő 4-es szavazókörbe érkezők kerek­egyháziak méltó keretet találnak itt a választáshoz. , Ugyancsak szíves szóval invitál a Monori tanyán — a falugyűlé­sek, tanácstagi beszámolók állan­dó helyszínén — felállított IV/a urnához a háztulajdonosba 64 éves Monori gazda. Ünneplőbe öl­tözött ő is, és a ház, az udvar is. Táp mondani sem kell, az öreg szintén elsőnek szavazott. — Hát, a saját házamban! Jól is néznék ki, ha valaki meg­előzne ... — Ma nem dolgozik? — Nem hát, ünnep van! Vasárnap, meg választás. Pedellus, majd hivatalsegéd volt 23 éven át az iskolában Újvári Gyula nyugdíjas. Most feleségével a saját házukból ment a régi munkahelyre — vendégként. Sza­vazni. , — Gyula bácsi biztosan ismeri a tanácstagjelöltet! — Még a képviselőnket is. Gye­rekkoromat ott töltöttem Kun­szentmiklós mellett, oda való Se­lyem Zsigmond is. Háromnegyed tizenegykor Cza- kó István vb-titkár küldi a rész- jelentést a járási hivatalba, ahol szintén egésznapos műszakot tar­tanak. Várják, összesítik a közsé­gekből érkező adatokat. Fél óra múltán újabb kirándu­lásra indulunk, a Kossuth Szak- szövetkezet az első úticél. — A legnagyobb a III-as szava­zókor — mondja Halcsik József elnök —, hozzánk 15 körzetből jönnek a választók, s a nagy több­ségük már szavazott is. Hasonló a helyzet a Dózsa Tsz központjában, ahol az IlI/b urna található, no meg Krupa János tsz-elnök, aki 1950 óta egyfolytá­ban tagja az akkor újonnan lét­rehozott tanácsi testületek vala­melyikének. Fél tizenkettőkör sötét ruhában, fehér ingben, fekete kalapban ér­kezik a 74 éves Körösi Lajos nyugdíjas tsz-tag. A bizottság tagjai barátsággal köszöntik, kér­dezgetik. — Egészség, Lajos bácsi? — Hát, lassascskán ... De azért bejött. S az összetű­zött nadrágszár elárulja: bicikli­vel. Másfél kilométerről — súgják mögöttem. Az idős tsz-tag ez idő alatt megvizsgálja a szavazólapot, elolvassa, majd belehelyezi az ur­nába. — A Dózsa Tsz és Kunpuszta befejezte — mondja délben Czakó István. — Visszatértek az időköz­ben elindított vándorurnával is. Délután fél négykor csak né­hány szavazatra kell várni. — Vége a szavazásnak az utolsó körzetben is — hozza a hírt Stei- nacker Péter fél ötkor. Most mér csak az egyeztetés, ellenőrzés van hátra. Ez a választási tisztségvi­selők dolga. Hét órára ők is ké­szen vannak, s viszik az anyagot Kecskemétre. Kerekegyházán a nagy 'munka befejeződött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents