Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-05 / 130. szám
mo. június 3. • PETŐFI NÉPE • í ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1980 T anulmányok József Attiláról Tizenhét különféle műfajú írás olvasható abban a kötetben, amely Szabolcsi Miklós és Erdődy Edit szerkesztésében látott napvilágot az idei könyvihétre, a Kossuth Könyvkiadónál. A kiadvány a József Attila útjain címet viseli, és megtalálható benne a hetven- oldalas elemző tanulmánytól kezdve a kisebb terjedelmű filológiai értekezésen, verselemzésen, valamint vitacikken át a néhány oldalas jegyzetig jó néhány olyan írás, mely méltán tarthat számot a fokozott érdeklődésre. Különösen állíthatjuk ezt azért, mert a nagy proletárköltő születésének hetvenötödik évfordulójával esett egybe a könyv megjelentetése. A kötet címe — József Attila útjain — sok mindent sejtet abból, amit az olvasó a lapjain talál. Félre nem érthetően azt sugallja, hogy századunk e nagy lírikusa sokféle utat bejárt, míg költészete igazi,' magasságokba emelkedett; míg nagyszerű életműve az emberiség közkincsévé vált. Az köztudott ugyanis, hogy a költő a marxizmus talaján állva, kora haladó mozgalmainak értésével és siettetésével vált forradalmi költővé; s az is, hogy a néphez, a munkásosztályhoz való kötődése termékenyítőén hatott alkotótevékenységére. Ám az már kevésbé köztudott, hogy a művészeti irányzatok közül menynyire átszőtte műveit olykor a szürrealizmus, s hogy filozófiájára, életfelfogására, látására mily nagy hatással volt egy időben az egzisztencializmus. Természetesen ezek a tények nem akadályozták realizmusának kiteljesedését. A kötetben olvasható cikkek, tanulmányok az utóbbi évek termését reprezentálják. Méghozzá igen eltérő, változó színvonalon. A nagyon alapos, tudományosan elmélyült, színvonalas tanulmányok mellett ugyanis több hevenyészett, kevésbé meggyőző, olyHárom művész; három azonos és mégis különböző alkotói világ. Berki Viola, Samu Géza és Koncz Béla, a Kecskeméten nemrég megnyílt „A népművészet szellemében" című III. országos képző- és iparművészeti kiállítás pályadíjasai. Múltjukban, jelenükben mindhárman kötődnek valamilyen módon megyénkhöz. Pályájukról, alkotói törekvéseikről beszélgettünk a megnyitót követően. Berki Viola A kiskunhalasi születésű festőnő képein mintha alföldi naiv művészeink mesés, színes figurái jelennének meg; csak éppen sokkal tudatosabb, érleltebb, in- tellektuálisabb szinten. A Bujdosók, az Isten marháinak megjelölése, a Varázslók völgye, és az Utolsó vacsora című képeinek alakjai, „díszletei" a valamikori kötönypusztai kislány emlékeit is hordozzák. A Munkácsy- díjas alkotó ifjúkoráról így emlékezik : — Gyerekkorom nyarait töltöttem Halason és Harkakötönyben. Akkor nem is tűnt különlegesnek az alföldi paraszti világ, az emberek életmódja, a légkör. Az talán csak később, lett számomra éroejces. Kamaszlányként többre, színesebbre, mozgalmasabbra vágytam. Ezért aztán, bár minden héten bejártunk a halasi piacra, nem az lett az első képem témája, hanem egy képzeletbeli indiai piac. Ezt a képet a halasi házunk falára festettem, gimnazista koromban. A képzőművészeti főiskola elvégzése után a szentendrei művésztelepen Korniss Dezső, Bar- csay és Miháltz tanítványaként tanulja meg, hogyan kell a mindennapokat látni, átforgalmazni. — Egy igazi, szigorú művészélet légkörét, látásmódját, erkölcsét mutatták fel ők nekem. Biztattak, s tanácsukra, valamint a népművészet új fajta 'térhódításával rátaláltam arra, amit mindig szerettem volna csinálni. Összhangba hoztam a tanultakat a saját belülről fakadó élményvilágommal, emlékeimmel. kor periférikusnak tűnő, igénytelenebb írás is helyet kapott az egyébként értékes és időszerű kötetben. Ügy gondoljuk, hogy az alaposabb, átgondoltabb válogatás növelhette volna a könyv értékét. Felsorolni nehezen lehetne a teljesség igényével, hogy mi mindenről olvashatunk ebben a József Attilát idéző kötetben. Ezért csak jelzésszerűen említünk meg néhány témát, melyet érdemes továbbgondolni. Szó van a gyűjteményes kötetben a költő tragikus halálának az előzményeiről és körülményeiről, szerelmi kapcsolatainak furcsaságairól, valamint többek között arról, hogy a beteg; ség, a gyermekségkomplexus és az apahiány milyen szerepet töltött be költészetének kiteljesedésében. Világosan áll előttünk, hogy József Attila tudatossága és ösztönössége milyen nagyszerű egységben van jelen műveiben. Az írások közül terjedelmével, mondanivalójával és színvonalával egyaránt kiemelkedik Rónay György József Attila útjain című tanulmánya, mely egyben a kötet címadó írása is. Ez a lírai elemekkel átszőtt esszé a költő életének rejtettebb, kevésbé ismert területeibe nyújt betekintést. A szerző tudós alapossággal elemez, összehasonlít. dokumentumokat boncol, életrajzi adatokat magyaráz, egykori és újabb állításokat kritizál stb. A mindvégig lebilincselő írás letagadhatatlan értéke a tanulmánygyűjteménynek. A Stark András—Bókay Antal szerzőpár „Közietek lettem bolond” című írásáról nagyjából ugyanez mondható'el. Ebben meggyőzően fejtik ki a szerzők, hogy József Attila egykori kezelőorvosa, Bak Róbert mennyire rosszul ítélte meg a költő elmeállapotát, patográfiájában. Ennek az újraértékelésére vállalkoztak most. Nagyszerű szociálpszichológiai Berki Viola ma ismét nagy munkára készül. S hogy ezeket nyugodt körülmények között megvalósíthassa, ismét hazajön. Ahogy mondja: — Nékem ez itt az otthon. Kecskeméten mindig otthon érzem magam. Samu Géza A Tolna megyei Kocsolárúl származó fiatal szobrász alkotásai — a Füles, a Ballada, a Csapolt fejfa — sok dicsérő szót. kaptak a kecskeméti kiállítás látogatóitól. A tölgy-, cseresznye-, bükk-, eper- és körtefa felhasználásával készült munkák mindegyike eredeti ötletekre, valóságos népi jel- és szimbólumrendszerre épít. Néhány évvel ezelőtt Baján volt kiállítása; öt hasonló szellemben dolgozó társával együtt. Munkájáról, művészi céljairól így fogalmaz: — Olyan dolgokat szeretnék csinálni, amelyek jellemzik ennek az országnak a tárgykultúráját, s amelyek tájból fakadnak. Minden természetes anyagot felhasználok, ha az belső lényegét tekintve beleillik népi kultúránk rendszerébe. Samu Géza ma a Baranya megyei Bükkösdön dolgozik. Ezt megelőzően a pécsi képzőművészeti gimnázium diákja, majd az, iparművészeti főiskola hallgatója. Budapestet és a főiskolát azonban néhány félév után ott kell hagynia, mert elgondolásait ebben a környezetben nem tudja megvalósítani. Mellékesen: nem is támogatják. Azóta több mint húsz önálló kiállítása volt, munkáit látták már külföldön is: Lengyelországban, Jugoszláviában és Nyugat-Európa néhány országában. A Bács megyeiek által meghirdetett pályázatról és kiállításról a következőket mondja: — Jó ügyet szolgál, de talán még nem tudta felvállalni az ilyenfajta törekvések legszélesebb köreit |.. Koncz Béla Kecskeméten, a Zománcművészeti alkotótelepen dolgozott egy ideig. Tápiószelei születésű, ám Diósgyőrben nőtt fel, s az ott észrevételekkel, adalékokkal bizonyítják, hogy a költő halálát nem egy elmebetegséggel magyarázható tett, cselekedet okozta, hanem az egy régóta tervezett döntés nyomán következett be. Ügy gondoljuk, nem túlzás azt állítani, hogy e tanulmány hozzájárul a költőről eddig kialakult kép tisztulásához. Egy eddig kevésbé hangsúlyozott tényről ad számot Tverdota György, József Attila költészetének kozmológiai vonatkozásai című írása: arról, hogy a költőnek milyen szoros kapcsolata volt a természettudományokkal, a matematikával. Megtudjuk például, hogy milyen sokat foglalkoztatta őt az einsteini relativitáselmélet. S egyben azt is, hogy miként és milyen mértékben hatott rá Bergson filozófiája. Minden bizonnyal sokak érdeklődését és értését kiváltja majd olvasás, közben Agárdi Péter Mozaikok a két világháború közötti marxista kritika József Attila- képéből című írása, mely egy átfogóbb, nagyobb tanulmány részeként látott napvilágot. Ebben különösen azokat a terjedelmesebb részeket olvassuk nagy érdeklődéssel, amely azt bizonyítja. hogy Veres Péter idejekorán felismerte és nagyra értékelte a proletárköltő életművét. Ezzel kapcsolatban befejezésül álljon itt egy idézet, egyik korabeli írásából: „Az ő verseiben megtaláltam a nyers, igazi életet is, és a magas gondolatot is, de úgy eggyé focivá, ahogyan soha, egyetlen költő verseiben nem .találtam addig. Megtaláltam azt a szépséget, amely nem ellenkezett az én szocialista világnézetemmel, sőt annak a lehető legtökéletesebb kifejezése volt." Varga Mihály 0 Sok dicsérő szót kapott Samu Géza Füles és Ballada című munkája. kapott élményanyag meghatározó lett számára. (Ipari világ sorozat.) A főiskolán Poór Bertalan. Do- manovszkv, Barcsay Jenő tanítványa. Tíz évig naturalista festményeket készít a Képcsarnok Vallalat számára, ezt követően pedig — 1961-től 1972-ig egy csepeli iskolában tanít. Szabad idejében, a hatvanas évek falujárásai alkaltnával talál rá egy régi, demösi kézműves kamrára. S hogy ez milyen folyamatot indít el művészi fejlődésében, erről a következőképpen számol be: — Régi paraszti eszközök: patkók, szögek, kovácsszerszámok, homályos pókhálós* ablakok, valamikor élt emberek lábnyomai. Egy százéves világ valóságos díszletei Tekintettek vissza rám az ajtó mögül. Drámai erejű volt. Rögvest nagy méretű tusrajzokat készítettem erről a mélységes múltról. Ekkor született meg a Gyász I—II. című alkotásom, amelynek témája a múlt és a ma egymásra találása. Ez izgat ma is nagyon; és korunk sajátos ipari forfnái. Elképzeléseimet azonban, az óriási méretű színes térkonstrukciókat, eddig még csak tervekben készíthettem el. Egy megvalósult darabja létezik ugyan; de nem itt, hanem Lengyelországban. P. E. „A NÉPMŰVÉSZET SZELLEMÉBEN“ Hárman a díjazottak közül ' HAZAI TÁJAKON Híd a Tárnán Jászdózsáról nem mondhatni, hogy forgalmas főutak mentén fekszik: mindig is félreesett, de azért ritka közlekedési emlékkel dicsekedhet ez a takaros Zagyvaparti falu. Kőhídja a folyócskát öt szépen ívelt boltozattal keresztezi idestova százhetven éve. Dósa A Jászság székhelytéől, Jászberénytől még húsz kilométernyire sincs ez a község, mégis félreeső hely. Vagy a Jászárokszál- lás felé északra, vagy a Jászapáti felé nyugatra vezető útról lehet megközelíteni: e két útvonalat köti össze a Jászdózsán — s ott hidunkon — át vezető mellékút. Amúgy nem kis község, hiszen mintegy négyezer lakosa lehet. Régebben dohánytermesztéséről volt neves. A falu neve XV. századi oklevélben mint Dósa szerepelt. Ezt az elnevezést a nyelvészek a Dózsa személynévből vezetik le. Erről persze leginkább Dózsa Györgyre gondolunk. De más neves történelmi személyek is viselték e nevet. így első Anjou kiválj unk, Róbert Károly hatalmának megerősítésében, az elhatalmasodott nagyurak megrendsza- bályozásában nagy része volt a király sikeres hadvezérének: Debreceni Dózsának. „Országos útban nem lenne” A jászdózsai hídról egyébként részletes beszámolót ad dr. Gáli Imre tíz évvel ezelőtt megjelent kitűnő könyvében, a Régi magyar hidakban. Megtudhatjuk, hogy a kőhíd építésének tervét 1807-ben vetették fel a Jászkun' kerületi közgyűlésen. A feljegyzésből az is kiderül, hogy volt már híd ott a Tárnán, mert a fahíd helyett akartak kőből való hidat. S amikor aztán határoztak róla, úgy döntöttek, hogy az építési költség felét a falu fizesse, mivel „azon híd semmi országos útban nem lenne”. S még azt is kikötötték, hogy a „hídnak felállításával a víznek folyása ne gátol- tasson". így aztán 1808-ban elkészült a terv. Magorányi József egri kőműves tervezte a hidat hat nyílással. Tervét még ez év végén fölterjesztették jóváhagyásra a nádorhoz. 9 A régi Tarna-híd. (A szerző (elvétele.) Rábel mester A nádor az építési főigazgatóságnak továbbította a tervet, az pedig új tervet készíttetett. Ez után tárgyalták a község képviselői és a jászkun kerületi kapitány — akit mellesleg ugyancsak Dósának, Dósa Józsefnek hívtak — a kőművessel. Az azonban nem \álialta a megváltoztatott terv kivitelezését. így jutottak aztán egy gyöngyösi mesterhez, Rábel Károlyhoz, aki 1813-ig megépítette a hidat. Rábel (vagy inkább Rabi) Károly néven egyébként legalább két kőműves (apa és fia) működött Gyöngyösön. Az idősebb Pesten tanulta a mesterségét, s egyebek közt a gyöngyösi megyeházon dolgozott, s tervezte a pásztói, adácsi, mezőtárkányi, kápolnai, gyöngyöshalászi, tari, kis- rédi, s egri kőhidakat. Amikor a jászdózsai híd épült, ugyanakkor készítette a detki és a tárnáméra i hidak tervét. A híd öt íves nyílással épült, ezek közül a két szélső 3 öl, 2 láb egyenként, a közbensők 3 öl. 5 láb hosszúak. Az egész híd közel 40 m hosszú, s pályateste 3 öl széles a gyalogúttal — a kocsiút maga 510 cm. Szép formájú, egyszerű és masszív építménye nagy időket ért meg. N. F. A kecskeméti zenei hetek után Visszatekintve a több mint négy hétig tartó rendezvénysorozat második félidejére, több esemény is említésre méltónak látszik. A két alapfokú zeneoktatási intézmény, az Állami Zeneiskola és a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium hagyományosan a legjobb növendékek és együttesek — kamaracsoportok, Ifjúsági zenekarok, kórusok — szereplésével vette ki részét a város zenei életének seregszemléjéből. A legmagasabb, s már valóban művészinek nevezhető színvonalat a zeneileg és technikailag jól irányított kórusok képviselték, s képviselhetik általában is az ifjúság zenei aktivitásában. Nem véletlen, hogy Kodály Zoltán oly nagy jelentőséget tulajdonított a jól képzett karvezetők ihletett munkájának népünk zenei nevelésében. Ez viszont nem zárja ki azt a tényt, hogy a valóban tehetséges és szorgalmas növendékek ifjú koruk ellenére igazi zenei élményt tudnak szerezni 'hangszerjátékosként, szólistaként is. Éppen a természetes kiválasztódás, ugyanakkor a tapasztalatszerzés szempontjából van nagy jelentősége a fiatalok, a gyermekek hangversenyeinek. A nemzeti kultúra sajátos területére hívják fel a figyelmet ismételten a népzenei nap rendezvényei. Kívánatos lenne, hogy még több iskola igényelje a valóban élményt adó népdal- és hangszerbemutatókat. Az élő, közvetlen találkozás' a művészettel, így‘a népművészettel, semmiféle okos prózai ismertetéssel nem pótolható. Ezek a fiatalkori élmények egész életre szóló nyomot hagyhatnak a fiatalokban. Ugyanakkor szükség lenne az elvi kérdésekkel foglalkozó tanácskozások kinyitására az ének-zene tanárok minél szélesebb rétegei felé: ez is lehetne a kötelező továbbképzés egyik formája. Szegedi László zongoraművész, a kecskeméti zeneiskola tanára az utóbbi években rendszeresebbé váló hangversenyei során jelentős fejlődést mutatott. Állóképessége, zenei elképzelése erősödött, gazdagodott. Még több koncerttapasztalatot gyűjtve, bizonyára felszabadultabbá, színesebbé, kifejezőbbé .válik a müvek élővé formálása. Mostani, Beethoven-, Schubert- és Schumann-művek- ből álló műsora jogosan kelti ezt a reményt. Az Országos Filharmónia utolsó bérleti hangversenyére is a zenei hetek keretében került sor. Gergely Ferenc orgonaművész estje — feltehetően a televízió karmesterversenyének záróhangversenyközvetítése miatt — a szokásosnál valamivel kisebb közönséget vonzott; azonban így is szép számú hallgatóság volt a .város legnagyobb „hangversenytermében”: a Nagytemplomban. Gergely Ferenc ezúttal a „foltszerűen” felrakott, komponált művek — Messiaen. Franck — előadásával többet nyújtott, mint a „vonalas szerkesztésű” Bach- vagy Mendels- sohn-darabokkal. A szerencsés „véletlen" úgy hozta, hogy a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának Mo- zart-előadása (Szöktetés a szeráj- ból) is a zenei hetek utolsó napjaira esett. Kár, hogy előre nem egyeztették a programot, hogy az operabérlet keretében inkább a Bánk bán essen erre az ünnepi időszakra! Akár a Katona-évfordulóhoz is csatlakozhatott volna akkor az előadás. Ugyancsak a zenei hetek műsorán kívül került sor arra a figyelemre méltó „műhelykoncertre”, amelyen a kertészeti főiskola és az óvónőképző intézet rendezésében a Zeneművészed Főiskola Liszt Ferenc Kamarakórusa szerepelt. Párkai István vezényletével. A zenei hetek koncertsorozata műkedvelő ifjúsági (iskolai) kórusok műsorával kezdődött, s az amatőr kórusmozgalom jegyében is zárult. A Kodály Kórus vegyeskarként stabilizálódott, Zsiga László és Zsiga Lászlóné vezetésével. A karirodalom négy évszázadából válogató műsoruk azt a reményt kelti, hogy a sokszínű repertoárhoz sikerül megszerezniük a kifejezően sokszínű, minden szempontból kiművelt éneklés készségét is, megőrizve a dicséretes erényt: az együttest ösz- szetartó éneklés szeretetét. Hangversenyükön a hunyadi-, városi általános iskolások népes kórusa is szerepelt. Zsiga Lászlóné vezetésével sokat ígérő fejlődés első lépéseit tették meg. A Kecskemét Vonósnégyes jól bevált repertoárdaralbjaival, Schubert és Csajkovszkij műveivel működött közre a záróhangversenyen. A befejezés mindig mérleg készítésére és új tervek kovácsolására serkenti a rendezőket és hallgatókat. Ezekhez szeretnék néhány szerény észrevétellel hozzájárulni. Figyelmet érdemel a zenei heteknek az a törekvése, hogy megmutassa a városnak: mit tudnak, hol tartanak a fejlődésben az itt működő * szólisták, együttesek. A belső seregszemle, áttekintés mellett a több-kevesebb vendégszereplő, elsősorban a filharmóniai hangversenyek résztvevői a jóleső változatosságot hozták a programba. A legfőbb mecénás, a városi tanács, valamint a különböző művelődési és zenei intézmények igyekezete egy-egy rendezvény gyengébb látogatottsága ellenére sem hiábavaló: mert bizonyára mégiscsak sikerül felhívni a szélesebb közönség figyelmét is az értékes zenére. Ügy tűnik azonban, hogy talán mégis túl sok volt az esetlegesség a zenei hetek programjában. Olyan, egyébként önmagukban fontos események adták a gerincét, amelyek az ünnepi alkalomtól függetlenül is sorra kerültek volna. Kívánatos a következőkben ezeket is egységesebb, művészi, sőt műsorbeli koncepcióval* egyeztetni. Szükség lenne néhány valóban jelentős, ünnepi előadással — például hazai erőkkel is megvalósítható oratóriumkoncerttel vagy kiemelkedő vendég- művészek szereplésével .— újra meg újra emlékezetessé tenni a muzsika ünnepnapjait. Az egységesítő eszmét a legközelebbi jövőre, 1981-re, a Bartók-centená- rium kínálja. Kecskeméten, ahol oly jelentős előzményei vannak a Bartók-kultusznak, kár volna ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyni! Remélhető, hogy a koncertek rendezésében részt vevő sokféle intézmény is szívesen vetné alá magát egy ilyen egységesítő, bár nem kizárólagos szempontnak. Valahogy ezen az úton, a minőség javításával léphetne magasabb osztályba, az országos jelentőségű rendezvény fokára a kecskeméti zenei hetek hét esztendőt megért intézménye. Kívánjuk, hogy újabb hét bő — s ne hét szűk — esztendő jutalmazza a fáradhatatlan szervezők és a közreműködők munkáját, a közönség minél szélesebb rétegeinek megszerezve a maradandó zenéi élmények örömét! Ittzéa Mihály
