Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1980 Raffai Sarolta három regénye Űj, gyűjteményes kötetben került a könyvhét alkalmával az olvasóhoz Raffai Sarolta három regénye: az Egyszál magam, a Morzsahegyek és a Jöhetsz holnap is. Közülük az Egyszál magam a legrégebbi — ez már a hatodik kiadása —, a Jöhetsz holnap is az újabb, most jelenik meg másodszor. Felfoghatjuk tehát valamiféle gyűjteményes ösz- íze.gezésnek is a három regény együttes kiadását. Ezek a könyvek egyébként szinte megjelenésük óta „hiánycikknek” számítanak, újranyomásuk tehát mindenképpen indokolt volt. Külön is öröm, hiszen ilyen téren nem vagyunk elkényeztetve, hogy a szép küllemű, jól tipogra- fizált és gondos nyomdai munkával előállított könyv — az Alföldi Nyomda készítette Debrecenben — kézbevétele is kellemes élmény az olvasónak. S az sem mellékes, hogy a mostani emelkedő könyvárak mellett — éppen az újranyomás miatt — ez a kötet még olcsónak is mondható. Egyszóval Raffai könyve —. reméljük a példányszám is megfelelő, bár ezt a kiadói óvatosság mostanában elhallgatja — való-, 'ban eljut a jjömeges olvasói igényt kielégítve mindazokhoz, akik kedvelik az író műveit. Raffai Sarolta, aki pedagógusként is élt a megyénkben, először verseivel jelentkezett, majd színdarabjaival hívta fel magára a figyelmet. Még emlékszünk az Egyszál magam színpadi változatára, melyet 1967-ben segített közönség elé vinni a kecskeméti Katona József Színház, sikerrel. Ezt követte két év múlva a Diplomások, majd 1975-ben a Vas- deres kecskeméti bemutatója. Budapesten, a Katona József Színházban vitték színre az Utolsó tét című darabját Kálmán Györggyel és Mészáros Ágival a főszerepben. Közben két novelláskötete is megjelent, a Rugósorou 1971- ben, a Lengyel krizantém című pedig tavaly, a Magvető gondozásában. A Forrás-könyvek sorozatban ugyancsak novellák kerültél: az olvasó elé Egyszeri kaland . címmel. Mindezt azért érdemes felsorolni, mert ha belegondolunk,, ez a gazdag írói termés alig másfél évtized munkájának eredménye. 'Méltebiző; ‘'hogyaz 1965-ben nttég- jelent Magyar Irodalmi Léxikorí *m?g-,8l3^'ls1%irffiti Raffaf Sáíóf- ta nevét, igaz, Jókai Anna neve sem szerepel még akkor írói katalógusban. A műfaji változatosság — regény, dráma, novella — pedig azt is jelzi, hogy az író keresi a megfelelő kifejezési tormát, és mindig a mondanivalója szabja meg a keretet, nem engedi beskatulyázni magát. Azt is észrevehetjük, hogy nincs éles határvonal az egyes műfajok között. Ha regényt vagy novellát ír, akkor is igen gyakran éles dialógusokat perget, melyeket nem nehéz élő személyek konfliktusának, akár színpadón is elhangzó drámai cselekménynek elképzelni. Akik kezdettől fogva figyelemmel kísérték Raffai Sarólta írói fejlődését, azok tudják,' hogy nem volt könnyű ez az indulás, iés nem volt konfliktusmentes később sem. Raffai úgy ír, ahogy érez és gondolkodik, s azt írja művészi tipizálással és átlénye- gítéssel, amit élete során, napi munkája közben lát, tapasztal, s nem hajlandó szépíteni, lakkozni az emberi viszonylatokat, tompítani az összeütközéseket. Minden erővel azon igyekszik, s írói eszköztárát is ezért veti latba, hogy feltárja ezek lényegét. Szinte anekdotába illő, hány helyen vélték felismerni az Egyszál magam szereplőit, a regény figuráit. Raffai megküzdött a máról szólókra leselkedő veszélyekkel, amelyek a történelmi tablók íróira aligha várnak, az élettel szembesítő vagy számonkérő olvasói- kritikusi ellenszenv hamis töltetével. Megküzdött azért, hogy értő, támogató olvasói legyenek, s kemény szembesítő véleményét csak az vegye személyes sértésnek, akire az ráillik. De az magára vessen. Az író sosem hagy kétséget az-, iránt, hogy kinek a pártján áll. Sokszor érezzük, hogy egy-egy hőse, a társadalmi visszásságokkal, eltorzult jellemű, kispolgárrá vedlett» helyi hatalmasságokkal, durva férjekkel, főnökökkel szembeszegülő figurájának szavai mögül az író könyörtelen jelzői sütnek felénk. S ez a szüntelen harckészség jellemzi még akkor is, amikor valaki,' akit belső indulattal vetített elénk, feladja a küzdelmet. Az Egyszál ma- ■gam asszony hőse minden iszonyatos terhétől meg akar szabadulni, amikor kést vesz elő, és... A Morzsahegyek Fiúja szintén menekülni akar a környezet szorítása alól... A Jöhetsz holnap is elmagányosodott, kiúttalanságba zuhant asszonya vajon mit old meg. amikor egy kamionnak rohan kocsijával? Raffai nyitva hagyja a kérdést, nem mond ítéletet. Hagyja, hogy az olvasó töprengjen, s önmagában keresse a , választ. 11 így függ össze mégis áhárom regény. Lehet, hogy éppen az volt a. kiadói szándék, hogy felmutassa az írói termés egységes folyamatát, útját ás eredőjét? Szándéktól függetlenül három markáns tartóoszlopot látunk és érzünk, amire akár egy életmű is felépülhet. F. Tóth Pál Milyen pénzeket használtak a régi kecskemétiek? Az « utóbbi időben egyre több tudományos közlemény foglalkozik Kecskemét történetével, gazdasági és társadalmi fejlődésével. Ezek sorát gyarapítja a Századok 1980. 1. számában Iványosi Szabó Tibor cikke, melynek témája: Kecskemét pénzforgalma 1662— 1711 között. A város történetének ez a fél évszázada magában foglalja a török hódoltság utolsó évtizedeit, a felszabadító háborúkat követő Habsburg-önkényyralmat és a Rákóczi-szabadságharc éveit. Az egykori gazdasági élet és pénzügyek vizsgálata során még sok meglepetéssel találja szemben magát a kutató. Iványosi Szabó Tibor a levéltári forrásokban több mint félszáz pénzelnevezést talált, ami a korabeli pénzforgalom sokrétűségét jelzi. A forrásokban említett sokféle pénz (du- kát, tallér, garas, poltura, krajcár, dénár stb.j persze nem egy időben volt használatiban; egy részük a tárgyalt időszakban végig jelen volt, más részüket csak egy-egy alkalommal említik. A különféle iratokból (jegyzőkönyvek, számadáskönyvek, adó- lajstromok! a szerző által kigyűjtött adatok nemcsak a * pénzek sokféleségét mutatják, hanem a város gazdasági helyzetét, bevételeit és kiadásait; azaz a pénzek idejű fásának és innen elkerülésének útját. A már korábban feldolgozott összeírások a lakosság számáról és vagyoni helyzetéről nyújtanak fontos felvilágosítást. A szerző kutatási eredményei szerint a hódoltság utolsó két évtizedében a hadak vonulása és a kétféle adózás súlyos terhet jelentett a város számára; de az állatexport miatt még jelentős mennyiségű külföldi értékpénz (aranydukát és ezüsttallér) került a kecskeméti gazdákhoz. A városnak leginkább az északi és nyugati országrésszel volt kapcsolata, amelyet az itt használt pénzek nagy többsége is mutat. A török uralom alatt a török aprópénzek (oszpora, paraj forgalma is megfigyelhető. A timon nevű francia eredetű váltópénz, amely a Balkán felől került ide, néhány évig jelentős szerepet játszott a hódoltsági terület pénz- forgalmában. A török uralomnak véget vető felszabadító háborúk kedvezőtlen hatást gyakoroltak a város gazdasági életére. A. cívisgazdák állatállománya kisebb lett, csökkent a város áruforgalma. Viszont a várostól követelt adók ösz- szege magas volt. Kecskemét gazdasági helyzete a Rákóczi-szabad- ságharc kezdetéig javult ugyan valamit, de a szabadságharc alatt a német és rác csapatok pusztításai következtében a város pénztartalékai végleg kimerültek, a lakosság vagyona lecsökkent. Egyre kevesebb nemesfém volt forgalomban és elterjedt a libertásnak is nevezett rézpénz. A szabadságharcot követő évtizedekben a város pénzügyi helyzete lassan javult, de a hódoltság kori élénk árutermelés és virágzó gazdasági élet a város számára visszavonhatatlanul elmúlt. Iványosi Szabó Tibor alapos tanulmánya jelentősen gyarapítja Kecskemét 17—18. századi gazdasági életére vonatkozó ismereteinket.. V. Székely György 1980. június 4. • PETŐFI NÉPE • 3 HAZAI TÁJAKON A zsámbéki bazilikarom A fővárostól alig 30 kilométerre esik festői hegyeken és erdőkön át vezető, majd egy művelt földű medencét keresztező úton Zsámbék a Gerencse hegység keleti szegélyén. Alighogy a budai hegyek közül Páty után kifutunk, hamarosan a zsámbéki medencébe érünk, ahol aztán a faluból elsőnek egy hatalmas templom körvonalai bontakoznak ki. Közelebbről kitűnik az is, hogy a templom — rom. E rom teszi leginkább híressé a falut, amely egyébként jól megközelíthető az 1-es műútról is Bicskétől vagy Herceghalomtól. Mosolyok zománcban # Időt álló anyagnak tartják a tűz és fém nászából kifehérlő, kiszínesedő zománcot. Az is; évezredekig őrzi. amit a mester, a művész keze, ihlete belőle formált. Álljon bár százszorosabb keménységgel ellen a múló időnek léte csak paránya Petiilla István remekein feltündöklő női mosolyénak. Az asszonyok, leányok virágra, férfira. gyerekre, világra örvendező mosolya addig tart. amíg embert hord hátán ez a csillag. (Straszer András felvételei.) Várkastély A község neve Sambokh formában még a XIII. század közepéről fönnmaradt — a nyelvészek egyébként személynévből származtatják. A Képes Krónika írója pedig arról is beszámolt, hogy a falu földesura Franciaországból származott. Ennek története az, hogy III. Béla, az Árpád-ház egyik legtekintélyesebb uralkodója másodjára francia földről házasodott. Margit, második felesége, Fülöp francia királynak volta testvére. Szokás szerint nem magában, hanem illő kísérettel érkezett 'hazánkba. Kíséretének egyik tagja, bizonyos Aynard lovag Zsámöékot kapta birtokul, ahol házat építtetett. Fél évszázaddal utóbb a tatárjárást követően a család várat emelt Zsámbékon. E főúri erősség századokig 'fennállt. A XIV. század végén a Maróthyak kerültek birtokába, később pedig Mátyás király, utána fia, Corvin János ... Török pasa is székelt a várban, , amelyet leromboltak, majd újraépítettek... A török távoztával ez a falu is újratelepült. Űj földesúr is került: a Zichy családból, a váracskából ne- dig kastély lett, ez sokszori átalakítás után mindmáig áll... Hétszázéves emlék Egy régi oklevél szerint az Aynard családból való Smaragd comes és testvérei 1258-ban birtokot adományoztak e faluban a franciaországi premontrei szerzeteseknek. Ok építették a messze látszó templomot a hegy keleti peremén, a gerinc alatt, attól védve, valamint mellette a rendházat, amelynek szerényebb romjai ugyancsak megtekinthetők. A templom túlélte a tatárok pusztítását, a török időket, még utána is használták. Az 1763. évi földrengés okozott benne nagyobb kárt és —a lakosság. Ügyanis mivel időközben újabb templom épült, e réginek a köveit kezdték széthordani... Első restaurálására 1889-ben került sor, újabbra hét évtizeddel később. Ma újabb ápolást kíván, s különösen nagyobb védelmet! A kerítést — amelynek kapujához egy szomszédos háznál volt a kulcs — az utóbbi évtizedben széttaposták a látogatók, akik közül sokan keveset értenek meg abból, mit ér e rom. Francia kapcsolat Az egykor remek kéttornyú, háromhajós bazilika jórészt szépen faragható kőből épült, s ebben is hasonlít a Vas megyei híres jáki templomhoz vagy a Hanság melletti lébényihez. Boltozatának párja Franciaországban akad. Ezért, s egyebek között azért is, mert a neves korabeli francia építésznek, Villard d’Hon- necourt-nak a vázlatkönyvében az építész magyarországi útjának, munkájának nyomára bukkantak, felteszik ázt is, hogy ő építhette ezt a templomot, amely még romjaiban is lenyűgöző szerkezeti kiképzéseivel, íveivel, kőbordáival, s a faragott kőmunkákkal. Óvjuk, vigyázzunk rá, mert olyan nemzeti kincs, amiből kevés van, amire büszkék lehetünk! N. F. PRESSZÓ, DISCO, LAKODALOM Szombat este falun V/Iintha romantikus hegyek kanyar* iT1 gó szerpentinjein rohannánk, szemlélve a mindig változó természeti képeket. A május végi alkonyat még színesebbé, még vonzóbbá teszi számunkra a vidéket, amikor a hangulatos hajósi pincesort magunk mögött hagyjuk. Hamar SOkösdre érkezünk, hogy ebben a Baja környéki faluban — és a környező községekben — azt vizsgáljuk: milyenek errefelé a szombat esték? Hogyan szórakoznak, miként töltik szabad idejüket az emberek elsősorban a fiatalok? A kontraszt A sükösdi Petőfi Sándor Művelődési Ház a község egyik jogos büszkesége. A modern, szép, piros épület messziről felhívja magára a figyelmet. Előtte ápolt park, tisztaság. Éppén este nyolc óra yan, amikor átlépjük az épület küszöbét. Az igazgató, a húsz év körüli, mosolygós Borsódy Ágota, és egykét munkatársa van csak az épületben. Szépen berendezett termek, klubok, könyvtárhelyiség, csendes folyosó. Tehát: csend, rend, tisztaság. Sőt nem is csend ez, hanem némaság. Csend, némaság — de hol vannak a fiatalok? Hamar megtudjuk: Dusnokon, Bátyán, Hajóson például. Ahol ma van a disco. Amikor e nagyon felkapott szórakozási lehetőségre sor kerül ismét, majd itt is tolonganak. Ára lehetséges, hogy egy ideig ilyen lehetőség ebben a házban nem lesz. A sorozatos botrányokozások miatt. A „csövesek" és a „di- gósok” tehát a környező falvakba járnak. Es persze mások is, az igényesebbek. Mert ki tagadná, hogy tizennyolc—húszévesen kell a tánc, a zene, a belefeledkezés az életkornak megfelelő szórakozási, időtöltési formákba? Megtudjuk, hogy van itt az intézményben tucatnyi működő szakkör, klub, tanfolyam, felnőtteknek és gyerekeknek. Van remek pávakör stb. De az más. Azok a hétköznapokon tevékenykednek. A hétvége kizárólag a fiataloké. Azaz hogy lenne. Mivel — mondják — más nem kell, csak a disco, az meg most nem lehet, marad hát ez a csend. Igaz, a tévében a jóelőbb megnézték egy páran az Egymillió fontos hangjegyet — kárpótlásul a disco helyett — ám aztán gyorsan elmentek ők is. Hová? Van, aki igyekezett át valámelyi'k szomszédos faluba, motorral, saját kocsival, stoppal vagy autóbusszal. .Vannak, akik téblábolnak a ház körül. S megint mások a presszóban keresik a szórakozási lehetőséget. Az igényesebbeknek ebben aligha van örömük. A művelődési házhoz csatlakozó presszó ugyanis egyértelműen kocsma. — Elhozná ide a feleségét? — kérdezem az utcán a harminc év körüli férfit. Mire ő valósággal felhorkan: — Ide uram? Semmi pénzért! Megértem őt Amíg a zsúfoltságban, a füstfelhők árnyékában, a pokoli hangzavarban a pulthoz érek, legalább hat részeg lök meg. Kapkodom a fejem, a lábam — és szívesen vattát dugnék a fülembe. Sokasodnak a dülöngők. Odakint fiatalok csoportja itt is, ott is. Hárman a bejáratnál tépelődnek. Megtudom: dusno- kiak. Van köztük diák és szakmunkás is. A disco reményében jöttek — hiába, s most magukban keseregnek. — S a presszó? — kérdezem. Gyors a válasz: — Ez? Nem. Minek? Ilyen is van? Hajós felé igyekezve, úton-út- félen stoposokba ütköztünk. Egyesek kihívó szemtelenséggel, valósággal az út közepére állnak, úgy integetnek. Mi több, olyan is előfordul, hogy fiatalok egy csoportja a felezővonalon jön szembe a gépkocsinkkal. És száguldó autók előznek 'bennünket, szabálytalanul. A röhögést, durva integetést olykor jól lehet látni. A környező helységeket összekötő utakon mindenfelé az ifjúi örömökre szomjazó, szórakozást kereső lányok és fiúk. (Mig az intézmények termei konganak az ürességtől.) Két stopos kislány, nem lehet több tizenötévesnél. — Hová mennek? — Haza, Nemesnádudvarra. — Ilyen korán? Hiszen még tíz óra sincseni — Elmaradt a disco Sükösdön — mondják, szemrehányással a hangjukban. A disco, a disco mindenütt? A nem titkolt vágyakban, álmodozásokban, a reményteljes várakozásokban, az egész hetes tervez- getésekben? A zsigerekben, a születő mozdulatokban, s a felcsillanó vagy közömbössé váló tekintetekben? A disco mint kívülről kapott, rájuk ragadt-tapadt uniformis? Mint a kicsit — nem is kicsit? — életforma, s mint egyetlen lehetőség az önmegvalósításra? Vagy hamar múló divat, amit gyorsan tovaűzhet egy másfajta divat, mint az öltözködési formákat? Am Hajóson jön a nagy meglepetés. Először kint az éjszakában,, a művelődési ház körül; ahol kocsi kocsi hátán. Trabant a legkevesebb. Annál töhb az 1500-as Polski, 1600-as, 1300-as Zsiguli, a Dacia, a Renault, a Fiat. Aztán bent az épületben. Ahol a disco közkedvelt szórakozási formájának most itt legalább háromszázan hódolnak. — Egytől-egyig húsz éven aluliak — mondja Alföldi Albert, az intézmény többszörösen kitüntetett, s nagy tekintélynek örvendő igazgatója. (Az itteni sokoldalú kulturális tevékenységről sok-sok szó esett már a lapokban, a rádióban, és a televízióban is.) — Hát itt is disco? — kérdezem. S a válaszon el kellett gondolkozni. — Mi húszéves korunkban vajon mit akartunk a hétvégi napokon? Tudományos előadást hallgatni, vagy inkább táncolni, udvarolni? Nem a szórakozási forma a döntő, hanem az, hogy mivé tesszük, mivel töltjük ki azt! Előzőleg alaposan körülnéztem az épületben. Ha tovább akartam lépni, az ott álló fiatalok udvariasan félreálltak. Ha megszólítottam valakit, értelmes volt a válasz. Öltözködésben, mozgásban, viselkedésben semmi 'kivetnivalót nem találhatott az, aki a mai fiatalok úgynevezett „másmilyensége” iránt kicsit is fogékony, megértő. — Verekedés, botrány? — kérdezem Alföldi Albertet a csendes könyvtárszobában. Ügy néz rám, megütközve, mint aki nem érti a kérdést, majd így válaszol: — Itt akkor sem kellett rendőr, amikor a Dinamit Együttes koncertjére csaknem ezer fiatal el* jött Beszélgetés közben lassanként megértem a dolog lényegét. Amint az nem vezet célhoz, hogy míg a fenegyerekeskedó, durvább viselkedésű „diszkózók” randalíroznak, addig az intézmény vezetője irodája puha mélyén udva- roltat magának, ugyanúgy a rendezői gárda túlméretezése sem. Az, amikor1 a szép emberi beszéd, a meggyőzés helyett a kezdet kezdetén, a túlzottan kemény fellépést alkalmazzák, mint sajnos, egyes helyeken. tiibés Mi a teendő tehát? Hajós erre is példát mutat. Láttam az igazgatót a fiatalok csoportjában — velük igazán együtt, mégis tekintélyesen. Hallottam ót szólni lányokhoz, fiúkhoz úgy, ahogyan csak a legjobb apák szólnak gyermekeikhez. Es láttam nagyon határozottnak, aminek folytán kívülrekedt egy fiatalember a falakon; nem ok nélkül. Elgondolkozhatott odakinn a saját viselkedésén. Még valamit Ezen a helyen a disco nem csupán elsötétített termet, s nem is csak rángatózást, hangzavart, valamint áttekinthetetlen összevisszaságot jelent. Hanem tágas büférészleget, hűsítő italokkal, meleg virslit, zsíros kenyeret, s meghitt beszélgetéseket, párokban és csoportosan. Sőt, ne érezze megmosolyogni való túlzásnak senki: „uram bo- csá" még olvasási, tévénézési lehetőséget is! Es játékos vetélkedőt is olykor. Ahol tehát a komplex közművelődési módszerekkel kísérleteznek, ott a jelek szerint megtalálják a módját a fiatalok korszerű, színvonalas szórakoztatásának is. □ □ □ Ezeken tűnődöm, tépelődöm, míg közeledünk Császártöltéshez, ehhez a Hajóssal szomszédos, ugyancsak német nemzetiségi községhez. Ej fél közeleg. A művelődési ház zsúfolásig fele. Jönnek-men- nek még a tágas udvaron is. Lakodalom. Stalter Judit huszonkét éves könyvtáros és Takács Gábor huszonöt éves népművelő ezután! közös élete forr ÖS7- sze — bizonyára tartósan — ezen a napon. — Háromszáz vendég van — mondja Stalter Mátyásáé, az örömanya. — Nem fárasztó? — kérdezem a férjétől, mire a válasz: — Bár egy hétig tartana, s mindenki addig érezné jól magát! Eszembe jut: sok a kifogás az ellen, hogy lakodalmat tartsanak a művelődési házakban. Megoszlanak, nagyon eltérőek a vélemények. Mindenesetre az tény, hogy a kisebb támogatást élvező intézmények vezetői bizony rászorulnak az ilyen jövedelmező megoldásokra. Varga Mihály