Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 81. Az ég felé nyújtózó karcsú villanyoszlopok nem jelentenek szokatlan látványt, hiszen a villamos energiát szállító távvezeték-hálózat átszövi az egész országot. Energiarendszerünk egyik legújabb létesítménye, a 750 kilovoltos távvezeték sem igen tűnik ki a többi közül, s a beruházás „terméke”, a biztonságos villamosenergia-el- látás sem okoz különösebb feltűnést, hiszen a villanyáramnak sohasem akkor tulajdonítunk jelentőséget, amikor van — de akkor igen, amikor nincs! Holott ez a létesítmény igazán megérdemli a figyelmet, két okból is. Az egyik, masa a távvezeték, amely kimagasló műszaki létesítmény, s ráadásul meglehetősen ritka. A világon eddig mindössze három ilyen nagyfeszültségű távvezetéket építettek, s Európában pedig csak egyet, a szovjetunió- beli Vinnyica és Albertirsa között húzódó vezeték tehát — ebiben az, értelemben — a negyedik ß világom A 750 kilovoltos távvezeték Üzembe lépésével öszekapcsoló- dott a Szovjetunió és a KGST-or- szágok erőművi és távvezetékhálózata, s ennék révén létrejött a világ legnagyobb együttműködő energiarendszere, összesen háromszázezer megawattos teljesítőképességgel. (Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a magyar erőművek teljesítőképessége körülbelül 5400 megawatt — tehát mintegy hatvanszor kevesebb). Lenyűgöző méretek A vezeték megépítését 1974- iben határozták el Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányának képviselői, a KGST Végrehajtó Bizottsága 66. itilésén. A megállapodás érteiméiben a —Vinnyica—Zapadnoukra- dnszkaja—Albertirsa közötti 842 kilométer hosszú távvezetéket a Szovjetunió és Magyarország építette meg. Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország pedig megfelelő termékek szállításával vett részt a munkában, közösen viselve az építkezés költségeit. A műszaki feladat nagyságát alighanem kiválóan jelzi a létesítmény ritka volta, a beruházás nagyságára azonban érdemes néhány adattal utalni: A távvezeték teljes, 842 • kilométer hosszú szakaszán például töhbr mint 43 ezer tonna súlyú vasoszlopot, s több mint 19 ezer tonna acél- alumínium vezető anyagot építettek be. A távvezeték 270 kilométeres magyar szakaszán ebből mintegy 12 ezer tonna oszlopra, 6,5 ezer tonna vezető anyagra, 55 ezer köbméter betonra, 10 ezer itcftina sodronyra, és 5600 tonna, zömmel hazai gyártású villamos gépre volt szükség. Nagy feladatot jelentett az al- bertirsai 750 kilovoltos transzformátorállomás megépítése is. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította, a 750/400 kilovoltos transzformátor pedig a Ganz Villamossági Művekben készült, ahol annak ellenére, hogy ilyen nagy teljesítményű transzformátorok gyártására korábban nem került sor, magas műszaki színvonalon tettek eleget ennek a bonyolult feladatnak 1979. február 5-től És még egy adat: a létesítmények megvalósításában csaknem T « * A Vinnyica Villamos energia, -jS a r a rí voltos tawezeteken • Az albertirsa! alállomás központi vezerlotermeben. százötven magyar vállalat és intézmény vett részt, s csúcsidőben több mint ezren dolgoztak a helyszíni építkezéseken. Munkájuknak köszönhető, hogy a távvezeték időben elkészült, s több sikeres próba után 1979. február 5-én megindulhatott az üzempróba. A szocialista országok energia- rendszerének összekapcsolásában ez a távvezeték korántsem az első lépcső volt. Az együttműködés első lépését Magyarország és Csehszlovákia tette meg 1953-ban, amikor Érsekújvár és Kisigmánd között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ezt követően épültek a csehszlovák, a lengyel, majd az NDK-beli energia- rendszert is összekapcsoló távvezetékek, s az ily módon együttműködő energiarendszerhez Magyarország is csatlakozott. 1962- ben a Sajószögedet és Munkácsot összekapcsoló távvezeték révén a Szovjetufiió nyugat-ukrajnai energiarendszere csatlakozott, majd 1963-ban Bulgária, 1967-ben pedig Románia következett. Az azt követő időszakiban valamennyi országban sorra épültek az erőművek, és a távvezetékek, s jelentékenyen megnőtt a szocialista országok egyesített energiarendszerének teljesítőképessége. A 750 kilovoltos távvezeték révén, ahogyan erről már volt szó, a Szovjetunió energiarendszerével való összekapcsolódás eredményeképpen ez a teljesítő- képesség már 300 ezer megawatt. A méretek valóban lenyűgözőek — ám a kérdés az, milyet előnyök származnak mindebből? Elsősorban az új távvezeték előnyét érdemes számba venni, ez ugyanis a legkézenfekvőbb: a távvezetéken át jelentős mértékben bővülhet a KGST-országok energiaimportja —i lehetővé vált, hogy Magyarország, Csehszlovákia és az NDK körülbelül 1200 megawattal növelje villamosenergia-import- ját a Szovjetunióból. Az energiarendszerek összekapcsolásának más jellegű haszna is van. Az összekapcsolt távvezetékeken át bonyolódnak le például a nem tervezett, valamilyen váratlan okból szükségessé vált villamosenergia-szállítások, amelyek ma már elérik az ezer megawattot, egy közepes erőmű teljesítményét. Lehetőség nyílik arra is, hogy az egyes országok üzemzavarok esetén kisegítsék egymást. Az egyes országokban más-más időszakra esik a csúcsfogyasztás.. Moszkvában például, az időeltolódás miatt két órával korábban, mint Budapesten, így kölcsönösen kisegíthetik egymást. (A nyári időszámítás bevezetése óta ez az időeltolódás csökkent, ám a segítségnyújtási lehetőség még mindig igen nagy). Csupán az a tény, hogy az egyes országok energia- rendszerei mindennek következtében lényegében egymás tartalékául is szolgálnak, az érdekelt országokban összesen 1500 megawattnyi erőművi kapacitás kiépítése vált feleslegessé.A KGST-országokban iA 750 kilovoltos, távvezeték megépítése tehát, amely lehetővé tette e hatalmas energiarendszer létrejöttét, igen fontos, lépés volt a KGST-országok energiaellátásának fejlődésében. Ez a fejlődés azonban ezzel nem áll meg. Az egyes országokban sorra épülnek az erőművek, említsük csak a szovjetunióbeli Hrpelnyickben, a KGST-országok részvételével létesülő atomerőművet, s újabb 750 kilovoltos távvezetékek is épülnek, elsőként Hmelnyick és a lengyelországi Rzeszów között. iMindez további fontos lépést jelent nem csupán az energia- rendszerek fejlődésében, de a KGST-országok közötti integráció erősödésében is. • Áramváltók. (MTI-fotók: Tóth Gyula és Biszkay Károly felvételei) K. J. A formális megoldás nem eredmény Nemrég megírtuk, hogy illetékes megyei szak- szervezeti szerv 20 vállalatnál vizsgálta a munka szerinti elosztás következetes érvényesítésére tett gazdasági intézkedéseket, azok hatását. Azaz — tanulmányozták a keresetek munka szerinti differenciálódását. összegzésként megállapították: jóllehet, vannak már kedvező tapasztalatok — még bőven van mit tenni, amíg sikerül lényeges változást elérni a kereseteknek a végzett munkán alapuló differenciálásában. Tudjuk, hogy a szigorúbb bér- és keresetszabályozási rendszer erősen szűkítette az átlagbérnövelési lehetőségeket. Más szóval: akkor van nagyobb lehetőség á bérnövelésre, ha a vállalati eredmények is növekednek. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges az anyagi ösztönzési rendszer korszerűsítése, ezen bélül a teljesítményarányos bérezés helyes alkalmazása. Több vállalatnál növelték a teljesítménybérben dolgozók arányát — például a BÁCSÉP-nél, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó, a bajai Finomposztó Vállalatnál, az Április 4. Gépipari Műveknél —, különösen áz eddig időbérben foglalkoztatott ún. ki- * segítő folyamatokban, kiszolgáló, karbantartó munkakörben dolgozóknál. Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a munkanormák és más teljesítménykövetelmények folyamatos karbantartására. A teljesítménykövetelmények változtatásával kapcsolatos nagyobb konfliktusok megelőzése végett néhány vállalatnál, így a Kecskeméti Baromfifeldolgozónál is, a dolgozókat bevonják a normák felülvizsgálatába. A bérfejlesztési összegek felhasználásakor több helyütt az átlagosnál nagyobb mértékben emelik a teljesítménybéres dolgozók alapbérét. Ezeknél a vállalatoknál valamivel jobban differenciálódtak a keresetek, javultak a" termelékenységi mutatók. A - belkereskedelmi vállalatoknál -ez év január 1-től bevezették, hogy a jutalék bizonyos százalékát (10—20) a bolti egységek dolgozói között egyéni teljesítmények alapján osztják el, bár ez még nem mindenütt talált megértésre. Nem egy helyen törekednek az adott munkához célszerűbben igazodó bérezési formák alkalmazására. Így például a baromfiiparban, a BRG-nél, a Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalatnál az eddigi' csoportbérezés helyett — ami véleményük szerint nem kellően ösztönzött jobb munkára — több munkafolyamatnál az egyéni bérezést vezették, illetve vezetik be. Az egyénekre kidolgozott teljesítménykövetelmények teljesítésének, illetve túlszárnyalásának hatására az itt dolgozók bérnövekedése meghaladta a vállalati átlagbér növekedési ütemét, javult a termelékenység, a munkaidő kihasználása. Az Alföldi Cipőgyár ezzel szemben az egyéni bérezés helyett a csoportbérezést kívánja bevezetni, ösz- s.'ekapcsolva azt az egyes termékekre kidolgozott, minőségi követelményekkel. Más helyeken bevezették, vagy alkalmazni tervezik a minőség emelésére ösztönző bérezési formákat — teljesítménybérezéssel összekapcsolva. A BRG-nél például a magnőfej gyártásán dolgozók -- mintegy 160 ember — prémiumösszege a havi keresetek 15 százalékát elérheti, ha a késztermékek megfelelnek az ezért kitűzött minőségi követelményeknek, illetve a külföldi reklamáció nem éri el az 5 százalékot. Az Április 4. GM kiskunfélegyházi központi gyárában a hegesztők részére dolgoztak ki minőségi bérezési formát, s az érintett 60—70 főnek a havi' átlagkereset 6—8 százalékát fizetik ki minőségi prémium címén. Az Alföldi Cipőgyárban a szalagon dolgozók — a meghatározott termékekre lebontott minőségi követelmények teljesítéséért havi .keresetük 6, míg á művezetők 10 százalékát kapják — a külső minőségi átvevők értékelése alapján. Az építőiparban már korábban bevezették a minőségi bérezést. Az iménti helyes és már eredményeket is hozó törekvések még inkább aláhúzzák a munkanormák és más teljesítménykövetelmények fokozottabb kiterjesztésének szükségességét. Mert a fejlődés ellenére sem értük még el e téren a kívánt mértéket.' A szocialista iparban például a foglalkoztatottaknak valamivel több mint fele dolgozik teljesítménybérben, körülbelül annyi, mint 1978-ban. A munkanormák alapján foglalkoztatott összes dolgozók aránya 38 százalék, ami minimális, 1 százalékos növekedést mutat az említett évi felmérés adatához viszonyítva. Ha csak fizikai dolgozókra vonatkoztatjuk, ennél jobb az arány — s közülük is a főbb munkafolyamatokban ténykedőknél —, bár jelentősebb előrelépés itt sem tapasztalható. Ágazaton-' ként és vállalatonként is jelentős eltérések vannak.' Teljesítménybérben és ezen belül munkanormákon alapuló bérrendszerben legkisebb arányban az élelmiszeriparban foglalkoztatnak, legmagasabb az arány a könnyűiparban. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a teljesítmény szerinti bérezés egyik alapja: a megalapozott követelmények megállapítása és alkalmazása. A korszerű normák és teljesítménykövetelmények kidolgozását és széles körű bevezetését mh még több helyen szervezetlenség, elavult gépek, korszerűtlen berendezések, az üzemek állapota akadályozza. S ha hiányoznak a folyamatos munka feltételei, a közvetlen termelésirányítás számára is kényelmesebb, konfliktusmentesebb az időbér alkalmazása. Számos helyen kevés a jól képzett, időelemző normás, és szervezeti hovatartozásuk is vállalatonként erősen eltérő, s anyagilag, erkölcsileg sem kellően megbecsültek. Növekszik köztük a nyugdíjba menők száma, utánpótlásuk viszont kevésbé megoldott. Csupán e két tényezőcsoport szerepéről is az kö- vetekezik, hogy egyrészt kezdeményezzék a teljesítménybérezés bevezetését minden olyan munkahelyen, ahol a rendszeres munkamérés gazdaságosan megvalósítható (elterjedt tudniillik olyan álláspont ,hogy a munkanormák és a teljesítménykövetelmények szélesebb körű bevezetése, a munka értékelése, elszámolása és ellenőrzése oly sok többlet- munkát igényel, amit az elvárható eredmények nem ellensúlyoznak). Másrészt az sem kevésbé fontos’feltétel/hogy a munka mért tényezőinek alákii- lását — -mennyiséget vagy minőséget, illetve .ezeket együtt — az érintett dolgozók, vagy csoportjuk teljesítményével befolyásolni képes. Tehát meg is vannak a követelményteljesítések feltételei. A fő hangsúlyt ezek megteremtésére kell helyezni, mert másképp csak formális megoldás lesz az eredmény.' Ha ugyan azt eredménynek vehetjük... Tóth István Kertészet és a méhek Az utóbbi években egyre bővül a méheket 'pártoló mezőgazdasági nagyüzemek köre. A kis rovarokat nemcsak a méz, a viasz, a virágpor vagy a propolisz gyűjtésére. termelésére serkentik, hanem kihasználják a megporzást, megtermékenyülést elősegítő — gyakran pótolhatatlan — tevékenységüket is. Bevonják őket abba a korszerű termelési, technológiai láncba, ahol napjainkban mór a lézertechnika és a magas fokú automatizálás is helyet kapott. A kertész és a méhész viszonya, különösen a kémiai növény- védelem elterjedése óta a kutya— macska barátsághoz hasonlítható. Az elmúlt időszak számos pártós tanácsi határozatának, intézkedésének következményeként fokozottabban ügyelnek az élő környezet, így a méhek védelmére is. A környezetvédelem = önvédelem A négy évvel ezelőtt Kecskeméten megrendezett II. Országos Környezetvédelmi Konferencián önvédelemként jelölték meg a környezet védelmét. Ennek a programnak követelményeként — többek között — felmérhető a méhész perek számának csökkenéséből is a kézzel fogható haszon. Bács-Kiskun megyében, ahol hatalmas kiterjedésű, összefüggő rovarbeporzásra váró gyümölcsösök húzódnak, a határban már sok helyütt — ahogy a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban is — évek óta együtt élnek a méhek a gyümölcsöt hozó fákkal. A magyar méhészek jó minőségű termékeikkel méltán örvendhetnek nemzetközi hírnévnek. Azonban a gyűjtésközpontú méhészkedésnél lényegesén nagyobb figyelmet érdemelne — ebben az esetben másodlagos — megporzó tevékenység. Nálunk az akáccal dől -el az év eredménye. Előfordul, hogy a rövid, kedvezőtlen tavasz után, mindössze néhány hordási nap áll rendelkezésre a gyűjtésre. Aki ezt valamilyen ok miatt nem tudja kihasználni, hiába dolgozott, várhatja a következő tavaszt. Növényvédelmi méhészet Hazánkban még igen kevés tapasztalatot szereztek a nagyüzemi méhészetekről. Kevés a bizonyító, kézzel fogható ökonómiai adat. Hiányoznak a megdönthetetlen érvek. Ezeket keresik, kutatják a következő tanévtől Kisfáiban, a kecskeméti kertészeti főiskola tan- üzemében. A növényvédelmi oktatócsoport a közeljövőben alakítja ki a mintegy kéthektáros növényvédelmi méhészetét, ahol nemsokára már száz méhcsalád dolgozói répdes- nek serényen virágról virágra. Olyan természetes feltételeket teremtenek számukra, hogy a hordási területen, növényvédő szer nélkül termesztett gyümölcsfákon veszély nélkül gyűjtlietik a nektárt, virágport. A kísérlet kettős hasznú. A hallgatóknak bemutatják a kertészeti ültetvények kártevőit, hiszen itt lehetőség nyílik mikronéra kialakulására, valamint számos adatot kapnak a nagyüzemi méhészetről. A méhek pedig gondoskodnak az egész tanüzemi gyümölcs és kabakos felület beporzásáról. Mivel vándoroltatásra nincs lehetőség, ezért a szintén jövedelmező anyaneveléssel pótolják, a kis mézmennyiségből származó hasznot. Két szakmát szerezhetnek A kertészeti főiskolán a méhészképzés már kétéves múltra tekint vissza. A növényvédelmi • A kertész méhészek vizsga közben már nagy rutinnal kezeli!^ a kereteket. állattan keretében a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetének egyik munkatársa, Nikovitz Antal fakultatív tárgyként méhészetet oktat a leendő kertész üzemmérnököknek. Ahogy elmondta, nem biztos, hogy jó méhész lesz minden tanítványból, de más szemmel és szívvel néznek majd segítőikre, a kis rovarokra. Az , elmúlt két esztendő eredménye, hogy a kertész üzemmér? nöki diploma mellett tízen szerezték meg a méhész szakmunkás-oklevelet is. Egy alkalommal magam is tapasztaltam az oktató sajátos módszerét, aminek köszönhetően évről évre bővül diákjaink tábora. Mielőtt kimondta volna, hogy a méh hártyásszárnyú rovar, a tanulókkal kaptárt bontatott, kézbe vetette a lépet, mézet ízlelte- tett. majd — szorongásukat, fél- szüket feloldva — megszúratta magát, és mosolyogva kaparta ki a fullánkot. Czauner Péter
