Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évf. 114. szám Ára: 1,20 Ft 1980. Június SÍ. szombat Madridi fórum az enyhülésről Pénteken délelőtt Madridban — a spanyol nemzeti bizottság ren­dezésében és a madridi városi tanács közreműködésével — meg­nyílt az európai 'biztonsági és együttműködési nemzeti bizott­ságok fóruma. A kétnapos tanács­kozásnak, amelyen számos euró­pai ország küldöttsége, közöttük az európai biztonság és együtt­működés magyar nemzeti bizott­ságának küldöttsége vesz részt, az a célja, hogy társadalmi akciók­kal elősegítse az őszre tervezett madridi találkozó sikeréhez szük­séges kedvező légkör kialakítását. A megnyitó ülésen a legfonto­sabb spanyol politikai pártok képviselői, valamint az ENSZ fő­titkárának megbízottja üdvözölte a tanácskozást. Felszólalt Iniesta madridi segédpüspök is. A tanácskozáson elhangzott fel- . szólalásokból kiviláglott a résztve­vőknek az a törekvése, hogy konstruktív, a párbeszédet előse­gítő magatartás irányába befolyá­solják az őszi találkozón részt ve­vő 35 ország kormányát A fórum ma munkabizottságok­ban folytatja munkáját. (MTI) HÁROMSZÁZÖTVENNYOLC ELŐADÁS, TIZENKÉT BEMUTATÓ Évadzáró társulati ülés . A Kecskeméti Katona József Színház tegnap tartotta szokásos évadzáró társulati ülését. Sajtos Géza színházigazgató köszöntötte a művészeket, a színház dolgozóit, valamint a párt-, tanácsi és tö­megszervezeti képviselőket, köz­tük dr. Major Imrét, a .megyei tanács elnökhelyettesét, Komáro­mi Attilát, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét, Fischer Istvánt, a városi tanács elnökhe­lyettesét, és_Láng Lászlót, a vá­rosi pártbizottság munkatársát. Az igazgató bevezetőül elmond­ta. hogy az elmúlt színházi évad­ban tizenkét bemutatóra került sor, amit a közönség háromszáz- ötvénnyolcszor láthatott. Kiemelte annak a fontosságát és jelentősé­gét, hogy a színház vezetése a rendezőkkel, tervezőkkel, színé­szekkel, valamint a műszaki-tech­nikai apparátus munkatársaival eredményes munkát végzett az el­múlt hónapok alatt. Az volt az alapvető törekvés — mondotta —, hogy nagyobb szerepet szánjanak a klasszikus és mai magyar drá­ma ügyének. Eredménynek köny­velte el többek között, hogy jól sikerült bérleti akciók után indít­hatták az évadot. Valamint azt is, hogy a színházi jegyek drágulása nem csökkentette a nézők számát. Erről tanúskodik a több mint 11 ezer bérletes. A legnagyobb sike­• Sajtos Géza beszél. re Móricz Zsigmond Űri muri cí­mű darabjának volt; ezt ugyanis több mint huszonhatezer néző lát­ta. Ugyancsak eredménynek köny­velte el az igazgató, hogy a Kele­men László Színpad a felújítás után egy teljes évadon keresztül sikeresen működött, a színházked­velő közönség kedvére. A szoká­sos bemutatók mellett sikere volt többek között Monyók Ildikó ön­álló sanzonestjének. Ezután Beké Sándor főrendező értékelté az évadot. Többek kö-r zott hangsúlyozta, hogy az elmúlt hónapokban alapvető törekvésük veit a színház közelítése ä való­sághoz. Elmondta azt is: annak ellenére, hogy meglehetősen bo­nyolult körülmények között szer­veződött újjá az együttes, mégis sikerült nagyjából eleget tenni a sokrétű feladatoknak. Dr. Major Imre, a megyei ta­nács elnökhelyettese ezt követően ismertette a megye vezető testü­letcinek állásfoglalását a Katona József Színházzal kapcsolatban. Elmondotta, hogy a párt- és ta­nácsvezetés törekvése régóta: se­gítséget nyújtani anyagi és erköl­csi szempontból egyaránt az olyan működési feltételek kialakításá­hoz, müelyek lehetőséget adnak a zavartalan munkához, s ahhoz, hogy a színház alkotóiműhely- jellege kidomborodjon. A megyei tanács elnökhelyette­sének beszéde után a színház igazgatója Ismertette a jelenle­vőkkel a művészeti tanács hatá­rozatát, mely szerint tizenketten részesültek minőségi jutalomban, az elmúlt évadban nyújtott mű­vészi teljesítményeik alapján. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a Kulturális Minisztérium az el­múlt évadban bemutatott hat ma­gyar dráma előadásáért összesen 80 ezer forint jutalmat adott a színház dolgozóinak. Ezután ke­rült sor a nyugdíjba menő szín­házi dolgozók búcsúztatására, majd Kölgyesi György színmű­vész, a színház szakszervezeti bi­zottságának titkára ismertette „Az évad színésze” kitüntető cím elnyerésére tett szavazatok ered­ményét. Ennek alapján nagy és lelkes taps kíséretében Horváth József színművész vehette át kol­légáinak e megtisztelő kitünteté­sét. Az idei évadzáró társulati ülés Sajtos Géza igazgató zárszavá­val ért véget. V. M. 0 A színház társulatának egy csoportja. Megkezdődött a borsó betakarítása • A LADEX-Combi önetetők. Sűrű, aprószemű eső áztatta csütörtökön reggel a 'kiskunfél­egyházi határt, s most az egyszer' ez bizony nem nagyon tetszett a Lenin Termelőszövetkezet „borsó­felelőseinek”. Nyolc óra felé mé­gis megszületett a döntés: Lássa­nak munkához a gépek, kezdőd­jön meg a konzervborsó betakarí­tása. — Ha ennél jobban nem esik — mondta Pozsár Miklós növény- termesztési főágazat-vezető, akivel a központi majorban levő fejtő­gépeknél talákoztunk — akkor, ha a vártnál kisebb ütemben is, de tudunk dolgozni. Már így is két hetet késik a borsó az időjárás miatt. Azt hiszem, július közepén, ha megkezdődik a gabona aratá­sa — ami szintén késik két hetet — nem lesz könnyű a dolgunk. ‘ — A borsótermésről mi a véle­ménye? — Annak ellenére, hogy ennek a növénynek sem kedvezett az időjárás, a termésbecslések sze­rint elérjük a tervezett 38—39 má­zsás hektáronkénti átlagot. A be­takarításra alaposan felkészültünk, de, mint a mai példa is mutat­ja, nem egészen rajtunk múlik, hogy tudjuk-e tartani a betakarí­tási határidőket) illetve lesz-e mi­nőségi veszteségünk. A tavalyihoz hasonlóan az idén 660 hektár termését szeretnék beszállítani a Kecskeméti Kon­zervgyárba. Két vágógép forgoló­dik a borsótáblákon s utánuk 10 önfelszedő Hamster kocsi gyűjti, illetve szállítja a fejtőtelepre a termést. Tíz, nagyon gondosan ki­javított fejtőgépünk közül nyolc dolgozik, kettőt pedig tartaléko­lunk. A szemtermést négy pótko­csis IFA tehergépkocsi szállítja a gyárba. — A múlt évi betakarításhoz viszonyítva van-e az idén újdon­ság? — Tavaly a szezon közepén kaptuk meg a LADEX-Combi ön­etetőket, akkor szinte csak a ki­próbálásukra jutott időnk. Ez a négy. önetető berendezés nyolc fejtőgépet szolgál ki s ezzel a fej­téshez a múlt évi 54 dolgozóval szemben az idén csak 30-ra van szükség. O. L. SZAKEMBEREK MEGYEI TANÁCSKOZÁSA A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar A mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről tanácskoztak teg­nap Kecskeméten a Kertészeti Egyetem főiskolai karának nagy elő­adótermében. Az eseményen jelen voltak a városi tanácsok, a járási hivatalok képviselői, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági termékek felvásárlásával, feldolgozásával foglalkozó vállalatok, intézmények, a társadalmi szervek vezetői. A résztvevőket dr. Matos László, a megyei tanács elnökhelyettese üdvözölte. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a tanácskozás fon­tosságát. Az idén a megváltozott gazdasági körülmények között kezdték a mezőgazdasági terme­lésiben is az évet. Az üzemek és a vállalatok vezetőinek arra 'kell törekedniük, hogy az V. ötéves tervidőszak záró esztendejében • sikerrel teljesítsék terveiket. Ezt követően dr. Király László, a megyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályve­zetője tartott vitaindítót. Beveze­tőjében elmondta, hogy az idei esztendő időjárása bizony sok gondot okozott, a hűvös tavasz eleve két-három hetes lemaradást jelentett a vegetációban. Keve­sebb volt a csapadék, a napsüté­ses órák száma szintén nem érte el a sok évi átlagot. A vegetáció szempontjából legértékesebb két hónap az április és a május hő­mérséklete is átlagosan 3—4 Cel- sius-fokkal volt alacsonyabb. Jú­nius 2-án és 3-án a megye kö­zépső és déli részén a viharos erejű szél jelentős károkat oko- . zott a növényzetben. A kalászo-' sok nagy területeken megdőltek, több ezer hektáron pusztította a kukoricát, több száz hektáron a napraforgót és a cukorrépát. A károsult területek újrahasznosítá­sához azonnal hozzákezdtek a mezőgazdasági nagyüzemek. A szántóterület 5 százalékát foglalják el a különböző zöldség­félék, melyek a növénytermesztés összes értékének 10 százalékát adják. Az állami gazdaságokban 11 százalékkal nőtt, a mezőgazda- sági szövetkezetekben 9 százalék­kal csökkent a zöldségtermesztés, míg az egyéb szektorokban szin­ten maradt. Ennek az ágazatnak sem kedvezett a hűvös, szeles, napfényben szegény időjárás. Az állattenyésztésről szólva megállapította, hogy a megye szarvasmarha-állománya 7,4 szá­zaléka az országosnak. A tervidő­szak alatt több mint 6300 a növe­kedés, de a tervezett 13 százalé­kot nem éri el. A szakosodás a megyei program szerint alakul. A tejtermelés, a fajtaátalakító ke­resztezések, és a tartástechnológia javulása következtében a terve­zettet meghaladó mértékben nö­vekedett. Az idén az első negyed­évben 12 százalékkal több tejet vásároltak fel, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A sertésállomány 1979 végéig egyenletesen fejlődött, amit első­sorban a kedvező közgazdasági háttér eredményezett. Az utóbbi hónapokban több információ ér­kezett a kisüzemi sertéstartási kedv visszaeséséről. Az időközben hozott központi intézkedések so­rán valamit javult a jövedelme­zőség. Továbbra is szükséges a kistermelői állomány szinten tar­tása. A gazdag tenyésztői múlt, a megye természeti adottságai, a megváltozott közgazdasági kör­nyezet kedvező feltételeket terem­tett a juhtenyésztés dinamikus fejlesztésének. A baromfitenyész­tésben az elmúlt esztendőben sok gond volt, de az idén itt is javult a helyzet, melynek ered­ményeképpen az első negyedév­ben 5 százalékkal több vágóba­romfit vásároltak fel, mint az elő­ző év hasonló időszakában. A takarmánygazdálkodással kapcsolatban hangoztatta: mivel a takarmányozás költségei 60—80 százalékos részarányt képviselnek, szükséges az. ésszerű takarékos­kodás. iNagy tartalékot jelent a megye több mint 150 ezer hektárnyi rét- és legelőterülete. A nagyüzemi cé­lokra alkalmas gyepek felhaszná­lását korlátozza ugyan a megfe­lelő gépek hiánya, de nem fogad­ható el, hogy a területek mind­össze 18—20 százalékát használ­ják kaszálóként, a többit — leg­alábbis névleg — legeltetéssel hasznosítják. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a többnyire ál­lami támogatással feljavított • ős­gyepek 2—3-szoros, az újratélepí- tettek pedig 4—5-szörös hozamot adtak. Indokolt lenne, hogy az üzemek ne várjanak az igen szű­kös állami lehetőségekre, hanem saját gazdálkodásuk keretében gondoskodjanak a gyepterületük hasznosításáról, a nagyüzemi cé­lokra nem alkalmas réteket és légiókét pedig a kistermelés ke­retei között célszerű értékesíteni. A mezőgazdasági melléktermé­kek felhasználása is jelentős tar­0 Az esemény résztvevői. • Dr. Király László vitaindító előadást tart. talék. Mindenekelőtt számoljuk fel azt a megítélést, amely a mel­léktermékek hasznosítását a kül- terjességgel, az alacsony haté­konysággal, és az elmaradottság­gal kapcsolja össze. A megyében 150 ezer tonna szalma, 260 ezer tonna kukoricaszár, 100 ezer ton­na egyéb, üzemen belüli mellék- termék részleges értékesítéséről lehet szó. A továbbiakban foglalkozott az előadó a műszaki fejlesztés egyes gondjaival. Bírálta azokat a gaz­daságokat, amelyek nem fordíta­nak elég gondot a gépesítés szín­vonalának növelésére. Különösen azokban az üzemekben, ahol az átlagosnál is jobban elhasználó­dott a géppark, többet kellene tö­rődni ezzel. Az előadó a későbbiekben rá­tért az élelmiszeripari feldolgo­zásra. A krónikusan nyomasztó vagonhiány miatt a Kecskeméti Konzervgyár udvarán ma is több mint 3 ezer tonna készáru várja az elszállítást, amely azon túl, hogy leköti a helyet és a pénzesz­közöket, zavarja a szezon idő­szakában a szállítás ütemezését is. Az élelmiszer-feldolgozó vál­lalatok közül most már jelentős tényező a 'Bácskai Húsipari Közös Vállalat, amely üzemcsarnokai­ban napi 700 sertést vág és dol­goz fel. Teljes üzemelésre 1981 * januárjától lehet számolni. Részletesen foglalkozott az ara­tási előkészületekkel. Felhívta a figyelmet, hogy a nagyüzemi gaz­daságok vezetői előre számítsa­nak a gabona megdőléséből adó­dó betakarítási nehézségekre. A nyári munka sikeres elvégzése érdekében széles körű szervező tevékenységet folytassanak. Tö­rekedjenek a minőség javítására, takarékoskodjanak az anyaggal, energiával és a .költségekkel. A szocialista brigádmozga'lom to­vábbfejlesztése, az öntevékenység fokozása á mezőgazdaság egyik legnagyobb munkacsúcsa idején minden gazdasági vezető egyik kiemelt feladata. Az előadást'követő hozzászólá­sokból kitűnt, hogy a mezőgaz­dasági termelésben sok még a feltáratlan tartalék. A hatékony­ság növelésével, a minőség javí­tásával sok millió forinttal lehet­ne emelni a termelés értékét. Többen említették az alkatrész- hiányt, a várható jó 'kajszitermés értékesítési gondjait. Dr. Matos László zárszavában elsősorban a termelő üzemek, vál­lalatok jó együttműködésére hív­ta fel a figyelmet. K. S. Nem hiszem, hogy a közsé­gek vezetői sokat gondolkoz­tak azon, részt vegyenek-e a településfejlesztési verseny­ben. Sőt, gyanítom, hogy egy­általán nem töprengtek rajta. Nem volt min törniük a fejü­ket. Mert, mit tehet egy pár száz lelkes falvacska, amely a nyolcvanas években, a falu— város közti különbség fölszá­molásának feladatait teljesíte­ni akarván, a huszadik század űrkorszakának természetessé vált földi jólétével szeretné ellátni lakosait? Jó esetben kétszázezer fo­rintos fejlesztési-költségvetési alapjából építhet-e óvodát, a körzetesítés során megszünte­tett külterületi iskola hiányát pótolandó bővítheti-e két tan­teremmel az általános iskolát, kiköveztetheti-e az örökkön- örökké locspocs utat, íbele- foghat-e törpe vízmű-építésbe? Aligha. A legolcsóbb tante­rem is egymillió forint. Ha nem gázos a víz — de hol nem az Bács-Kiskunban? — há­romszázezer a vízmű. Ha gá­zos — két-három millió. Hogy a többi árral ne is fájdítsuk a szivünket. Mit tehetnek a tanácsok? Kettőt. Tartalékolják a pénzt. Kockáztatva, hogy mire össze­gyűlik, a tervezett létesítmény harmadára, felére lesz csak elég. Vagy pedig belevágnak az építésbe, arra számítva, hogy segítenek a lakosok. Va­lahogy majd csak lesz. És, mi­vel a lakosok segítenek, nem valahogy, hanem > jól sikerül minden. Ha pedig nagyon jól sikerül, akkor az a településfejlesztési verseny. Bizonyos mértékig hasonlóságot mutat a mesebeli kőlevessel: a szegény ember zsugori vendéglátójától ku- nyerált zsírral, egy-két szem krumplival,. sóval- borssal-pap- rikával összerotyogtatva vé­gül is paprikás krumplit va­rázsol a kőből, mely minden­nek alapja volt. A település- fejlesztési verseny is égy ilyen kőleves: a kő a meglévő, fej­lesztésre fordítható összeg, a belevaló a társadalmi munka. Tavaly Bács-Kiskun megye tanácsai — kisközségektől a városokig — összesen 1 mil­liárd 540 milliót költöttek fej­lesztésre. A településfejlesztés során tavaly 788 millió forint értékű társadalmi munkát vé­geztek a lakosok. A statisztika — lényegéből következően — különbségeket mos el, átlagol. Nem tűnik te­hát ki belőle, hogy a szemé­lyenként 1378 forint értékű társadalmi munka (364 forint­tal több az előző esztendeinél) egyik községben háromezer forint, másik városban mond­juk nyolcszáz. De az sem, hogy hol szegény a tanács, s gazdag a lakosság — mert az átlag itt is érvényes. A legfontosabb eredmények — mi minden épült az össze­fogás eredményeként — szív- szorítóak. Óvodaépítésre hu­szonkét, iskolára húsz, útra öt­venöt, csatornára nyolcvanöt, földútra százhuszonkétmillió forint jutott. Azaz: a legszük­ségesebbekre sem volt elég pénz. Ehhez csak annyit, hogy nyilván a jövőben is így lesz. Ugyanakkor az is tény, hogy mondjuk irodaházat sehol sem társadalmi munkában építe­nek, amiből nem csak az kö­vetkezik, hogy arra van pénz. A tavalyi verseny befejező­dött, az idei javában folyik, s a részvételen az idén sem tör­ték a fejüket a községek veze­tői. Verseny nélkül kimarad­nának a huszadik századi jó­létért folyó küzdelemből. B. J. É i

Next

/
Thumbnails
Contents