Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-19 / 142. szám

1980. június 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Társadalom és közélet Beszélgetés dr. Nagy Sándorral, a KISZ KB titkárával Ma még nem lehet egészen pontosan megmondani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa milyen jelzővel vonul be a párt kongresszusainak történetébe. Az azonban egészen bizonyos, hogy e magas fórum kiemelt fin gyeimet fordított az ifjúság helyzetére, feladataira és sokát foglalkozott az ifjúság szervezetével, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. A beszámolóban, a hozzászólásokban (az ötvenötből tizennyolc) és a határozatban is hangsúlyt kaptak azok a kérdések, problémák, vélemények, amelyek a felnövekvő generáció helyzetét jellemzik. Erről beszélget­tünk dr. Nagy Sándorral, a KISZ KB titkárával. — Valóban, ez a kongresszus sokat foglalkozott a fiatalokkal, Am ennek értékét nem a hozzá­szólások. száma jelzi igazán, ha­nem az, hogy ez a fórum őszin­tén, reálisan, erényeit és hibáit egyaránt számon tartva, pozití­van és előremutatóan értékelte az ifjúságot. Á társadalom, a köz­élet alkotó részének tekintették őket. Ebből mi azt szűrjük le, hogy a párt bízik a fiatalokban, mindinkább igyekszik építeni rá­juk. — A kongresszus a megítélésen és a feladatok számbavételén kí­vül igyekezett feltárni a fiatalok' problémáit is. Nem újkeletű dol­gok kerültek itt szóba — a pá­lyakezdés, beilleszkedés nehézsé­gei, a családalapítás és ezzel szo­ros összefüggésben a lakáskérdés. A kongresszusi határozat sürgeti e problémák megoldását. Mit tesz ezért a KISZ? — Szeretném hangsúlyozni, hogy az ifjúsági szövetség a párt-, álla­mi és más társadalmi szervekkel együtt közösen tudja csak el­végezni ezeket a feladatokat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a felnö­vekvő generációért az egész tár­sadalom felelős, hanem azt is, hogy a konkrét tennivalók végre­hajtásában is együtt kell működ­nünk. A KISZ KB az Állami If­júsági Bizottsággal együtt részt vesz mindazoknak az ifjúságot is érintő szociálpolitikai tennivalók­nak a kimunkálásában, amelyek majd a VI. ötéves terv keretében valósulnak meg. — Hallhatnánk néhány példát? — Kezdjük mindjárt az egyik legnagyobb gonddal, a lakással. Mi kezdettől fogva amellett va­gyunk. hogva fiatalok minél ked­vezőbb feltételek mellett, minél olcsóbb lakáshoz jussanak. Ám ezt nemcsak elvileg fogalmazzuk meg, hanem konkrét terveink, ja­vaslataink is vannak. Például a ml megbízásunk alapján készül­nek olyan típustervek, amelyek elfogadható áron, és viszonylag gyorsan épülő lakásokat tervez­nek. Vagy egy másik dolog: az utóbbi időben megnövekedtek a családfenntartás költségei. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok családot, alapítsanak, valamilyen 101 mában hozzá kell járulnunk a megnöve­kedett költségekhez. Ezért java­soljuk például a családi pótlék összegének emelését. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert meggyő­ződésünk: nem a bérekben kell tükröződnie a szociális segítség­nek. Azzal a fiatalok érdekeit kép­viselhetjük, amikor kiállunk a munka szerinti differenciált bére­zés minél gyorsabb bevezetése mellett. — Néhány hozzászólás konkré­tan foglalkozott a KISZ munká­jával. Dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára hozzászólásában külön kiemelte, hogy a jövőben többet kell foglalkozni a gyenge szervezetekkel, a KISZ-tagok ön­tevékenységének kibontakoztatásá­val. Milyen feladatokat jelent ez az ifjúsági szövetségnek? — A kérdésre legegyszerűbben azt lehet válaszolni: meg kell szüntetni a túlszabályozottságot azokon a területeken, ahol ez a jellemző, több és konkrétabb se­gítséget adni azoknak a szerveze­teknek, alapszervezeteknek, akik nehézségekkel küzdenek, közvet­len és őszinte eszmecserét kell folytatni a KISZ-tagokkal, mindig és mindenhol figyelembe' kell venni véleményüket, mérlegelni és elfogadni azokat a javaslatai­kat, amelyek a KISZ-munka ja­vítását szorgalmazzák. A feladat megoldása azonban korántsem-ilyen egyszerű. Az 1974 áprilisi határozat elvei mind a mai napig érvényesek. Továbbra is munkánk minőségi javítására van szükség; arrra, hogy a KISZ-tagoknak konkrét feladataik legyenek, hogy értékeljék a munkájukat. Ám ezek az elvek többféle módszer­rel közelíthetők meg. Arra van szükség, hogy egyes ifjúsági ré­tegek között jobban differenciál­junk. Egyáltalán nem követel­mény, ' hogy minden egyes réteg azonos módon dolgozzék, hiszen mások a sajátosságaik, nem utol­sósorban az életkoruk is. Elkép­zelhető, hogy ugyanazon elvi 'alap­ról kiindulva például egy közép­iskolai KISZ-szérvezet teljesen más szerkezetben, más program­mal, akciókkal, mozgalmakkal dolgozzék, mint egy ifjúmunkás közösség. De különbséget kell tenni az erős, jól dolgozó KISZ- szervezetek és a gyengébb mun­kát végzők között is. Míg az előb­binek inkább teher a sokféle kö­töttség, az utóbbi sokszor kapasz­kodókat talál a különböző hatá­rozatokban, a szabályozottságban. Persze éppen ezeket kell helyet­tesíteni minél hatékonyabb helyi segítségnyújtással. A feladatunk tehát az, hogy céljaink érdekében a megfelelő eszközöket és mód­szereket mozgósítsuk. Ez érvényes mind a szervezeti, mind pedig a tömegpolitikai munkánkban. — A szervezeti kérdések mellett * említene néhány példát a tömeg­politikai munkával összefüggés­ben is? — Nagyon sok részprobléma kö­zül a legfontosabbat szeretnénk kiemelni. A jövőben nagyon so­kat kell foglalkoznunk azzal, hogy javul jón. a tájékozódásunk és a tájékoztatásunk. Ez jelenti pél­dául a politikai képzés javítását, jelenti a sajtó, ezen belül az if­júsági sajtó megnövekedett fel­adatát, de .mindenekelőtt azt, hogy pontosabban és gyorsabban tudjuk meg, mi foglalkoztatja a fiatalokat, gyorsan és rugalmasan reagáljunk mindenre, ami tőlük érkezik. Csak a gyakori véle­ménycsere, a viták őszintesége, az ennek alapján kialakuló bizal­mas, jó légkör segíti igazán ne­velőmunkánkat. Csak így válhat valósággá, hogy legfontosabb fel­adatunknak. mindennapi mun­kánknak belső meggyőződésből te­gyünk eleget. . F. I, Környezetvédelmi fotótárlat Hányféle káros hatás rombolja az emberi kör­nyezetet? Ezt tárja elénk a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központban június 24-ig látható fotó­tárlat, amelynek az anyagát az ország különböző részein tevékenykedő fotósok küldték el Szolnokra, országos pályázatra. Harmincegy helységből, száshárom szerzőtől há­romszázhét egyedi kép, kilenc képpár és húsz kép­sor, összesen négyszázöt fotó érkezett az országos pályázatra. Kiállításra száztizenkét képet fogadott el a bíráló bizottság. Ez a fotóanyag szerepel a kecskeméti bemutatón. A színvonalas kiállításon helyet kapott két bajai szerző, Görbe Ferenc „Enyészet” Remete Péter „Borzongás” című alkotása, valamint a kecskeméti Karáth Imre „Pusztító szárazság” című képsora is. Az országos pályázat kiírásával a fotósok töme­geit sikerült ráirányítani a környezetvédelmi, a környezeti ártalmakat megfogalmazó témákra. Igé­nyes, emberközpontú, gondolatébresztő képeket vártak. Olyanokat, amelyek nem .egyszerűen bemu­tatják, lemásolják a környezetet, hanem annak káro­sítására és védelmére művészi eszközökkel hívják fel a figyelmet. Á pályázatot meghirdető országos és szolnoki szervek próbálkozása elérte célját. R. M. • Remete Péter, Baja: Borzongás. • Juhász Miklós, Miskolc: Füstártalom (I. díj). 0 Karáth Imre, Kecskemét: A pusztító szárazság­sorozatból. 0 Varga Ferenc, Pécs: Haláltánc (II. díj). Énekkari és zenei mozgalom Bács-Kiskunban A közelmúltban értékelték Bác9-Klskun amatőr ének-zenei mozgal­mának helyzetét, a KÖT A elmúlt két évben végzett tevékenységét, a szakmai-társadalmi szervezet különböző bizottságainak munkáját. Két év eredményeit és gondjait foglalta össze írásos beszámolójában a KÖT A Bács-Kiskun megyei szervezetének titkára. Ezt egészítették ki a közgyűlésen elhangzott szóbeli javaslatokkal. Mi az elmúlt két év munkájának mérlege? Mennyire fejlődött ez idő alatt Kodály váro­sának és megyénk többi helységének énekkari és zenei mozgalma? Mik az elkövetkező két év legsürgetőbb feladatai? Ezekre kaptunk választ a beszámolóban és az említett KÖT A-közgyűlésen. hD Egyre több fiatal kíván megismerkedni a népi hangszerekkel. A FILM ÉS A VALÓSÁG Emeljétek ki a Titanicot! Tízéves hazánkban a Kórusok Országos Tanácsa. A Bács-Kiskun megyei kórusok szervezete ez alatt az idő alatt, de a beszámoló­iban részletesen elemzett két év alatt igen sok komoly feladatot oldott meg. A szakbizottságok többsége lelkiismeretesen, önál­lóan, kezdeményező módon dol­gozott. Munkájukat több intéz­mény és szerv értékelte, elemez­te, többek között a megyei tanács közművelődési bizottsága, amely javaslataival, észrevételeivel se­gítette a KÓTA munkáját, az amatőr zenei mozgalmat. A KÖ- TA-elnökség és a szakbizottságok vezetői kapcsolatban álltak ezen­kívül a Megyei Művelődési Köz­pont, a KISZ, a TIT és az SZMT, az Úttörő Elnökség és a Kórusok Országos Találkozójának képvise­lőivel. A KÖTA alapvetően a szakbizottságok segítségével ol­dotta meg a legkülönbözőbb fel­adatokat, melyeknek munkája az alábbiakban foglalható össze. M unkásénekkarok Zöldi Kovács János vezetésé­vel az elmúlt két év alatt ered­ményesen, jól dolgozott a mun­kásénekkart bizottság. Munká­jukhoz segítséget kaptak az SZMT kulturális osztályától, ha­sonlóképpen á HVDSZ és a KI- SZÖV munkatársaitól is. Jelentős esemény volt a megyei munkás­énekkarok életében az 1978 de­cemberében Kecskeméten meg­rendezett Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari szemle megyei bemutatója, és az azt kö­vető díszhangverseny, melyet a KMP megalakulásának 60. évfor­dulója tiszteletére rendeztek. A két bemutatón tíz megyei és egy meghívott budapesti énekkar lé­pett fel. Az értékelő bizottság megyénkből három kórust kül­dött az országos Vándor Sándor fesztiválra. Hasonlóképpen nagy esemény volt a megyei munkás­énekkari bizottság által 1980 má­jusában összehívott és a kecske­méti zenei hetek keretében ren­dezett munkásdalos parlament. A bizottság a munkásénekka­rok támogatása mellett továbbra is fő feladatának tekinti a szak­munkásképző intézetek énekka­rainak segítését, új kórusok szer­vezését. Ezért mint eddig is, min­den évben megrendezik majd az ifjúmunkás-énekkarok megyei ta­lálkozóját, a forradalmi ifjúsági napok keretében. Fiatalok a mozgalomban A KÖTA ifjúsági bizottsága foglalkozott az általános iskolák, a gimnáziumok és szakközépis­kolák, valamint a szakiskolák és szakmunkásképző intézetek kó­rusainak tevékenységével. 1979- ben megyénkben mintegy hat­ezer általános iskolás lépett pó­diumra és énekelt a kórustalál­kozókon, verseny nélkül. Külön megrendezték Dunapatajon az ének-zenei, illetve az ének-zenei tagozatú általános iskolák me­gyei bemutatóját, is. A találko­zókat minden esetben szakmai ér­tékelés követte, ahol országos és megyei szakemberek adtak segít­séget, tanácsokat a karvezetők­nek. A beszámoló megállapítja még, hogy a bizottság feladata lenne a középiskolák énekkarai­nak segítése is. Ugyanakkor mi­előbb szükség volna a középisko­lák kórusai számára egy szakfel­ügyelőre, aki egyúttal segítené a kórus-, a hangszeres, a szólóének­és szólóhangszer-bemutatók szer­vezését. Fúvószenekarok megyénkben A fúvószenekari bizottság ti­zenkét úttörő, négy ifjúgárda és négy felnőtt fúvószenekar műkö­déséről számol be. Jóllehet szám­szerűen kimutathatók ezek a ze­nekarok; azonban sürgető a mun­kájuk színvonalának, minőségé­nek emelése. Foglalkozott ezzel a megyei tanács közművelődési bi­zottsága is; feladatként jelölte meg a fúvószenekarok zenei szín­vonalának emelését. A bizottság kidolgozta javaslatait, azonban a megvalósítás érdekében szinte még semmi sem történt. Néhány ze­nekar azonban szép’eredményeket ért el az elmúlt két évben. Ma­gas színvonal tapasztalható pél­dául Madarason, ahol 'Geiger Ist­ván vezetésével országos hírű út­törő- ' és if júgárda-zenekar mű­ködik. Kiskőrösön és Mélykúton szintén jól dolgoznak. Fejlődés érezhető Kiskunfélegyházán és ■Kiskunhalason. A bizottság továbbra is a ze­nekarok rendszeres látogatását, kottákkal, partitúrával való el­látását, művek ajánlását, zeneka­ri találkozók szervezését és a szükséges minősítést tartja fontos feladatának. A közgyűlésen felve­tődött ugyanakkor, hogy hozza­nak létre egységes zenekari bi­zottságot, amely nemcsak a fú­vósok, de a vonósok és egyéb hangszeres együttesek problémái­val is foglalkozna. A népzenei mozgalom A népzenei bizottság, dr. Kál­mán Lajos népzenekutató vezeté­sével évek óta rendszeresen gon­dozza a megye népdalköreit, cite- razenekarait, parasztkórusait. Az együttesek részére évenként ren­deznek járási és megyei találko­zókat. Munkájukhoz nagy segít­séget kapnak a Megyei Művelődé­si Központtól, a járási hivatalok­tól és a városi tanácsoktól. Vál­tozatlanul nagy érdeklődés kiséri a kecskeméti népzenei találkozót. melyet a népzenei bizottság és a városi tanács művelődésügyi osztá­lya közösen szervez. A találkozók tematikája több évre kidolgozott. Szép eredményeket értek el a népdalkör-vezetők továbbképzésé­ben is. Ez a tevékenység szakem­berek veztésével két helyen indult meg megyénkben: Kecskeméten és Kalocsán. Ennek az évnek az elején kezdte meg működését a Megyei Művelődési Központ szer­vezésében a Kecskeméti Népdal­klub. Minden foglalkozás egy-egy ■tájegységről szól, népművész-elő­adóval, népzenekutatók kalauzo­lásával és valamelyik általános is­kolai népdalkórus szereplésével. Mindezek ellenére nagy gondja a népzenei mozgalomnak a szak­ember-utánpótlás kérdése. Még Kecskeméten sincs olyan fiatal ének-zenetanár, aki erre a terület­re specializálná magát. Zeneisko­láinkban is nagyobb gondot kelle­ne fordítani a. népi hangszer •tanítására. • A megyei tanács közművelődé­si bizottsága továbbra is támogat­ja a karvezető énektanárok 1978 őszén megkezdett továbbképzését, amely jól szolgálta szakmai fejlő­désüket. Éppen ezért a tervek kö­zött szerepel, hogy a Megyei Mű­velődési Központ módszertani irá­nyításával legalább három város­ban működjenek karnagyi klu­bok. A KÓTA-titkár és a vezetőség tehermentesítésére ismét szükség lesz a választott művészeti bi­zottság létrehozására. Feladata lenne, miként ez korábban is volt, a továbbképzés, a találkozók zsűrizése és még sok egyéb. A közeljövő feladatai között szere­pel még a megyei kottatár léte­sítése, kialakítása is. P. E. Az Atlanti-óceánon átvezető első ut­ján az elsüllyeszthetetlennek hitt Tita­nic 1912. április 14-én egy jéghegynek ütközött. Két és fél óra múlva elsüly-* Ivedt a hajó, és 1513 embert vitt magá­val a mélybe. A szerencsétlenül járt hajó 17 méter hosszú, valósághű mo­dellje játssza az „Emeljétek ki a Tita­nicot !** cfmü'film főszerepét. Az „Emeljétek ki a Titanicot!” című filmet roppant technikai rá­fordítással már majdnem elkészí­tették. Az is lehet, hogy a valóság megismétli a 30 millió dolláros filmlátványosságot még a bemuta­tása előtt. Ez év nyarán ugyanis a brit „Seawise and Titanic” cég. melyet erre a célra alapítottak, el akarja érni az igazi Titanic-roncsot, mely 4000 méteres mélységben fekszik az Atlanti-óceán északi részén. A vállalkozás vezetője John Grattan, korábban a brit tenge­részbúvárok vezetője volt. Nyugdi* jazása után régi roncsok keresésé­re specializálta magát, és felettébb sikeresen: négy évvel ezelőtt meg" találta a „General Grand” roncsát, mely nagy mennyiségű arannyal a fedélzetén süllyedt el Űj-Zéland előtt. Grattan fél éven keresztül ta­nulmányozta a Titanic-katasztró- fával foglalkozó aktákat és közle­ményeket, és megállapította, hogy a szerencsétlenség helye 15 tengeri mérföldre nyugatra van attól amit amit eddig feltételeztek. Grattan számításainak helyessé­gét az USA tengerészete igazolta: a feltételezett helyen valóban egy nagy roncs fekszik. Az USA ten­gerészete valószínűleg már régóta ismeri a Titanic-roncs pontos he­lyét, mert a kérdéses tengeri terü­let az atomtengeralattjáró-flotta hadműveleti terepe. Túlérzékeny ultrahangos víz alatti észleld és kereső berendezéssel kutatják az óceán mélyét — csoda lenne, ha eddig nem fedezték volna fel a Titanicot. Eredetileg a britek a svájci Pic­card professzor „Trieste” nevű mélytengeri hajóját akarták kibé­relni, de az USA tengerészeiének hosszú lejáratú bérlete van, és ■ nem adta ki. Így a britek speciális keresőszer­kezetet és televíziókamérákat épí­tettek. Az első szakaszban egy ult- • rahangos víz alatti észlelő ék ke­reső készülék (szonár) vizsgálja át a szerencsétlenség helyét, míg az irányítócentrum képernyőin fel nem tűnik a Titanic, roncsa. Egy erős fényszórókkal felszerelt ko­sárban engedik le ' a főkamerát, mely felülről irányítva elhagyja a kosarat, és kívülről filmezi a Ti­tanicot. Azután a főkameráról le­válik egy kis testvérkamera, me­lyet a roncs belsejébe irányítanak. A szerencsétlenség feltételezett he­lyének az átkutatása ezzel maxi­mum tíz napig fog tartani. Grat- ’tan véleménye: „Pár óra alatt meg fogjuk találni”. Grattan abban is bízik, hogy a „Titanic” gyakorlatilag ép álla­potban nyugszik a sima óceánfe­néken, és az oxigénszegény mély­tengeri vízben alig rozsdásodott. Es azután? A 260 méter hosszú, 50 000 tonna súlyú kolosszust a mai technikai eszközökkel nem le­het kiemelni. A britek a szenzációs képekben bíznak, hogy a költsé­geket behozzák. És ezek nem ép­pen csekélyek, ugyanis egy speciá­lis navigációs és irányító berende­zésekkel ellátott hajót kellett fel­szerelni. mely lehetővé teszi, hogy a roncs irányát a vihar, a hullá­mok és a szél ellenére is betart­sák. Csak így tudják a kamerákat a négykilométeres mélységben pontosan irányítani. — sb — A műemlékek és virágok városa A Harz-hegység vidékének városkája, a Halle megyei Quedlinburg az NDK legrégibb és legszebb városai közé tartozik. A már 1050-ben létező — bár ekkor még „Quitlingaburg" néven említett — település zárt történelmi városmagja a középkori építészet remekeit foglalja magában. Sziklák tetejére épült várát, sok szép helyreállított középü­letét, templomát évről évre turisták milliói keresik fel Stralsund és Görlitz mellett Quedlinburg is az NDK műemlékvédelem alatt áUó városai közé tartozik. Quedlinburg megérdemelt mellékneve: a virágok városa. Itt talál­hatóak az NDK legnagyobb virágmagtermesztö üzemei is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents