Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

1980. májú« 11. • PETŐFI NÉPE • 5 A győri Madách-gyűjtemény így készül a hanglemez Ritkaságok — dokumentumok — A soproni líceum diákja voltáért 1914 és 22 között — mondja Szabó József. — Egy kivételes képességű magyartanár, Hollósy Kálmán ébresztet­te fel bennem az érdeklődést Madách Imre élete és művei iránt. Olvasni, gyűjteni kezdtem, különö­sen, hogy mint evangélikus püspök 25 esztendeig Balassagyarmaton szolgáltam, és Nógrádban minden Madáchról, Mikszáthról beszélt. -A hetvenes évek­ben nyugdíjba mentem, hogy minden erőmet ennek a munkának szentelhessem, és .felajánlottam Győr városának a gyűjteményt. Azóta a Xantus János Múzeum gondMza. Szinte az egész világgal levele­zünk. Sok adományt kapunk magánosoktól. A gyűjtemény a Xantus Múzeum Széchenyi téri főépületében kapott helyet. Az anyag két fő rész­re osztható. Egyrészt Madách Imre művei: Az em­ber tragédiájának 140 magyar nyelvű (hazai és cseh­szlovákiai, romániai és'.amerikai) kiadása, valamint Madách összes más műve — és a fordítások. A má­sik részbe az íróról és műveiről szóló tanulmányok, cikkek, a vele kapcsolatos dokumentumok sorolha­tók. Itt van Madách valamennyi művének és levelé­nek xeroxmásolata, közte a Tragédia kézirata is. amelynek eredetijét az Országos Széchényi Könyv­tár páncélszekrényében őrzik. Eredeti viszont a Tra­gédia első. 1861-es kiadásának két példánya. Az egyiket Madách dedikálta „Szentiványi Bogomér Urnák, földbirtokos könyvgyűjtőnek", a másikba az író — a Tragédia második kiadására készülve — belejavított: ceruzával átírt sorokat és kutyanyel­veket ragasztott be. így ez a példány szinte másod­lagos kézirat.- A gyűjtemény egyik legféltettebb kin­cse a világritkaságnak számító verseskötet, a Lant­virágok. Madách 17 éves korában írt 26 szerelmes versét tartalmazza. 1840-ben édesanyja adta ki, ke­reskedelmi forgalomba nem is került, és ma mind­össze két példány ismert belőle. (A győri múzeum 12 ezer forintért vásárolta meg.) A Tragédia — harmincnégy nyelven 0 Az ember tragédiájának Zn hy-illusztrálta pél­dánya Szabó József kezében — előtte Kutas István egri művész Madách-portréja. Fellendült a kutatás A Madáchról és fő müvéről írt ismertetések, ta­nulmányok sora Arany János levelének fotókópiá­jától a legújabban megjelent könyvekig tart. (Arany így kezdi levelét, amelyben véleményét közli Az ember tragédiájáról: ..Tisztelt Hazafi!" Leírja, hogy a Tragédia mind koncepciójában, mint kompozíció­jában igen jeles mű. javaslatokat tesz a „kisimí­tásokra", de hozzáfűzi: „ha semmit sem javítasz műveden, az akkor is remekmű".) A győri gyűjte­ményben megtalálhatók Arany. Gyulai Pál. Palá- gyi Gábor, Kosztolányi Dezső. Horváth Károly. Pa- lágyi Menyhért. Morvái Győző, Sőtér István. Voi- novich Géza és mások tanulmánya, Madách-élet- rajz. Tragédia-értelmezés. Űjabban itthon ismét fellendült a Madách-ku- tatás: nagyon időszerűvé vált egy új összkiadás, egy kritikai kiadás is. hiszen az 1942-es Halász Gábor által gondozott megjelenés óta addig ismeretlen té­nyek kerültek elő. Szabó József maga is részt vett. részt vesz a Madách-művek filológiai munkálatai­ban. Ö gondozta az 1973-as. Bálint Endre által il­lusztrált kiadást, és megírta a kézirat történetét. A nemsokára (Kass János illusztrációival a Ma­gyar Helikon sorozatban) megjelenő díszkiadás szö­vegét is Szabó József gondozta. A gyűjtemény érdekességei a Tragédia színpadi életét végigkísérő dokumentumok. Az ezernél több magyarországi előadás plakátjai, műsorfüzetei mel­lett itt vannak a londoni, berlini, hamburgi, rigai be- ‘mutatók1 emlékei: a bécsi\'burgtheat*r-beli' h(res, pre­Száznegyvenkétféle, összesen tóbb mint hétmillió lemez készült tavaly a Hanglemezgyártó Válla­latnál. A különböző irodalmi, népzenei, nyelvi, nóta- és ope- reltlemezek mellett hetvennyolc féle komoly zenei és harminckét léle popzenei lemezt adtak ki. A kiváló minőség és a hazai választék bővülése, színesedése a világszínvonalú új stúdiónak és a korszerű dorogi gyártóüzemeknek is köszönhető. Felvételeik több műfajban is sikert arattak a vi­lág könnyű- és komolyzenei hang­lemezpiacán : a hanglemezgyár­tás ma már valutát is hoz. Képeink a fővárosi, Damjanich utcai új stúdióról és a dorogi üzemből adnak hírt. . A gyűjtemény alapítója és vezetője Szabó József irodalomtörténész. Győr nem régi és még nem eléggé is­mert nevezetessége a Madách-gyűjtemény. 1974-ben a Xantus János Múzeumban helyezték el a több mint hétezer tételt tartalmazó együttest: Madách Imre ösz- szes műveinek kiadásait, a róla szóló irodalmat,: könyveket, újság- és folyóirat- cikkeket. képzőművészeti alkotásokat, le­véltári dokumentációkat. Ä ‘külföldi fordítások'hagy '"száma azt “bizonyít­ja, hogy sok nemzet érezte Madách töprengéseit, ví­vódásait a magáénak. Az utóbbi években egymástól függetlenül ismét „felfedezték" a Tragédiát: a fran­ciáknál Jean Russelot, a Szovjetunióban Leonyid Martinov fordította le újra. („Beleszerettem ebbe a drámába", mondta a Minszki Drámai Színház ren­dezője, a társulat budapesti Tragédia-bemutatója alkalmából.) Csupán németül 15 különböző fordítá­sa van, franciául és oroszul öt, angolul négy. Ta­valy megjelent spanyolul és norvégul és nyomdá­ban van már az első' portugál nyelvű fordítás is. A japán fordító. Imaoka Gyuicsiro a két világhá­ború között a budapesti japán követségen dolgozott, magyar—japán szótárt is szerkesztett. A Tragédia 1943-ban jelent meg japánul. De a kész példányok egy bombatámadás alkalmával megsemmisültek. Imaoka 1965-ben emlékezetből és jegyzetei alapján újra átültette japánra, és mielőtt meghalt, azt kér­te, a koporsójába tegyenek egy példányt a könyv­ből. miérről például Bajcsy-ZsilfnsZky End^e.,,ír|iC,pik­ket. Itt vannak Paulay Ede. Hévesi Sándor, Németh Antal tanulmányai. Németh Antal két kötetben megírta a Tragédia színpadi történetét: a második, meg nem jelent kötet kéziratát is a győri gyűjte­mény őrzi. A múzeum igyekszik közkinccsé tenni ezt a hatal­mas értéket Szabó József rendszeresen tart Madách- órákat a gimnáziumokban, szakközépiskolákban és bemutatja értékeit az ide látogató diákoknak. Éven­te rendeznek egy-egy kiállítást a gyűjtemény va­lamelyik részletéből. így például a Madách élete. Madách ősei, Madách művei című bemutatók után nemrég a Madách a művészetekben című kiállítás volt látható, amelyen az író portréit, szobrát, a Tra­gédia-illusztrációk legjobbjait, és a drámából ké­szült opera hanglemezét és partitúráját és sok pla­kettet, kerámiát mutattak be. Három évre előre ké­szült tervük: a következő A Tragédia rokonművei és a Madách a világirodalomban című kiállítás lesz. G. B. NYELVŐR Tetőtől talpig A magyar nyelv hete alkalmá­ból' rámutatunk n'yelvünk kifeje­zésben gazdagságára. Becsületes emberről sokszor mondjuk így: tetőtől talpig, vagy­is minden ízében, egész valójában becsületes. De nemcsak a fejünk tetejét és a talpunkat vonhatjuk be kifejezéseinkbe, hanem egyéb testrészeinket is. Hogy ez meny­nyire igaz, példákat is idézhe­tünk: ez mindennek a teteje, fő a feje (nagy gondban van), szemet szór (rosszallást kelt), szájába rág (többször elismétli neki, hogy mit cselekedjen, hogyan viselkedjen), szívja a fogát (bosszankodik va­lami miatt), orrára koppintottak (erélyesen rendre utasították), a fülén ül (nem hallja, hogy mit mondanak neki), a nyakán van valaki (nem tágít mellőle, állan­dóan zavarja),, tartja a hátát (fe­lelősséget vállal valamiért), be­adja a derekát (megalkuszik), sza­bad kezet kap (belátása szerint cselekedhet), nagy lábon él (na­gyon költekezik), kitalpal (erő­szakkal. szívósan ér el valamit). Az idézett mondatokkal nagyon különféle gondolatokat közölhe­tünk. Többnyire tömören és szem­léletesen. Pl.: a kezére játszik (valakit hozzásegítünk, hogy va­lamit megszerezzen), lábra áll • (a beteg felépül, valakinek ren­deződik anyagi helyzete), rágja a fülét (erősen nógatja, zaklatja, hogy valamit tegyen), kiszúrja a szemét valamivel (csekély ellen­szolgáltatást ad). Némelyik kife- - jezés ötletes. Pl.: beszél a fejével (megfeddi, igyekszik jobb belátás­ra bírni). •• ■ Ezekben a mondatokban a nyelv gazdagodását láthatjuk. A szavak átvitt értelmű használata, jelentésük fejlődése, a szólások, szóhasonlatok a színes, ötletes, hangulatos, sokszor meghökkentő kapcsolatokra rámutató közlést tesznek lehetővé. Használatuk gazdagságára további példákat is idézünk. Fejéhez vág (felrója, kíméletle­nül megmondja). Fejére koppin­tottak (észretérítették). Fogja a fejét (tehetetlenül kesereg). Ló­gatja a fejét (rosszkedvű). Elvesz­ti a fejét (megzavarodile). A fejére nő (a gyermek magasabb lesz ná­la. valaki nagyon elbizakodik, már parancsolni se tud neki). A fejemet teszem rá (biztos vagyok benne). Fő a feje (nagy gondban van). Megmossa a fejét (össze­szidja). Azt se tudja, hol áll a, fe­je (rengeteg a dolga). Fejjel megy a falnak (meggondolatlanul, saját kárára cselekszik). A szemébe vág valamit (kerte­lés nélkül, nyíltan megmondja ne­ki). Még a szemét is kilopja (min­denét ellopja). Van szeme vala­mihez (van érzéke hozzá). Hová tette a szemét? (hogy nem látta? hogyan válaszolhatott ilyen rosz- szul?). Szálka a szemében (bosz- szúságot okoz neki). Kopog a sze­me (az éhségtől). Kerülj csak a szemem, elé! (majd meglakolsz). Szájába adja a szót (az ő nyi­latkozatának tüntet fel valamit, közli vele. hogy mit mondjon, ha kérdezik). A falu szájára került (pletyka tárgya lett). Csak szájjal segít valakinek (tettel nem). Meg­égette a száját (a forró kása): egyszer már bajba került valami­lyen kijelentés miatt, s ezért most óvatos). A foga beletörik valamibe (nem tudja megenni). A fogai közt mormolja (félhangosan mondja). Úgy, mintha a fogát húznák (na­gyon kelletlenül tesz valamit). Foga van a télnek (nagyon hi­deg van). Kimutatja a foga fehé­rét (önkéntelenül elárulja alatto­mos szándékát). Feni a fogát va­lakire, vagy valamire (várja az alkalmat, hogy vesztére törhessen, nagyon vágyik rá). Otthagyja a fogát (a küzdelemben elesik, oda­vész). Jó orra van (megérzi a bekö­vetkező eseményeket). Bántja va­lami az orrát (meg van sértődve, neheztel). Az orra hegyét sem látja az ember (nagyon sötét, vagy ködös idő van). Orrod tőle fokhagymás (abból ugyan nem kapsz, az neked nem jut). Az or­ra alá dörgöli (felrója neki, bi­zonyítékot szemrehányóan - valaki elé tár). Felhúzza az orrát (meg­sértődik valami miatt). Fenn vagy magasan hordja az orrát (gőgö­sen viselkedik). Borsot tör az or­ra alá (valamivel bosszantja). Nem harapják le az orrát (nem bánt­ják. nem lesz semmi bántódása). Nem lát messzebb az orránál (nem gondol előreí nem látja a lényeget). Csupa fül (nágydn odafigyel). Fülébe jut (megtud valamit). Be­fogja a fülét (nem akarja halla­ni). Valami van a füle mögött (titkol valamit). Az egyik fülén be. a másikon ki (hiába beszél neki). A füle botját se mozdítja (úgy tesz. mintha nem hallaná). Fél füllel hallotta (kétes forrás­ból. tehát bizonytalan). Nem hisz . a fülének (nem. vagy alig hiszi, hogy amit hall, igaz). Nyakára hág (elpazarolja). Nya­kába kapja a lábait (nagyon siet­ni kezd). Nyakába sóz, varr va­lamit (ráerőlteti, feleségül véteti vele). Ember ember hátán (zsúfoltan). Akkor lássam, amikor a hátam közepét (vagyis: soha). Hátán há­za, kebelén 7. kenyere (szegény, vagy hontalan). , Letöröm a derekadat! (fenyege­tés). Nem törik le a derekad tő­le. vagy bele (te is megcsinálha­tod). Biztos kézből tudja (közvetlenül a hírforrásból). Messze ér a keze (nagy hatalma van. jók az össze­köttetései). Ég a keze alatt a munka (gyorsan, ügyesen dolgo­zik. szorgalmas). Amit egyik ke­zével ad. a másikkal visszaveszi (egyik tettével lerontja a másik­nak a kedvező hatását). Tudása vagy anyagi helyzete gyenge lábon áll (nem megfelelő). Lába kel valaminek (ellopják). Lekap valakit a lábáról (nagyon összeszidja). Az egyik lábad itt, a másik ott (nagyon siess). Kiss István OSfíi'áni/ flyamás: Másfél szoba összkomfort (24.) Volt egy pillanat, amikor már- már azt hittem, megteszi az első lépést. Odakint a laborban oda­mentem hozzá, és halkan azt mondtam: váljék el minél sürgő­sebben, azt izeni a feleségem. Mé­lyen a szemembe nézett, és meg­kérdezte: nem kellene-e ezt in­kább megint egy presszóban meg­beszélnünk? Zavartan bólintot­tam, s csak annyit mondtam, jó, akkor fél ötkor, a múltkori he­lyen. Fél ötig nem ér oda, düny- nyögte, csak ha megint a kocsi­mon viszem; ha busszal és villa­mossal kell bumliznia a csúcsfor­galomban, öt óra is lesz, mire be­ér a Keletiig. Jó, mondtam bosz- szúsan, akkor most is megvárom lent, a főkapunál. De kissé ar­rébb keressen, semmi kedvem a portás orrára kötni ezt a fuvart. Némán biccentett, hogy jól van, s hajolt vissza a górcsöve fölé, mintha csak egy semleges szak­mai utasítást vett volna tudomá­sul. A presszóban, ahol a múltkor ültünk, ezúttal nem kaptunk he­lyet. Várjon csak, mondom, van itt a közelben egy eldugott kis söröző, talán ott inkább leülhe­tünk. Bólintott, és szó nélkül in­dult a kocsim felé. Nem érdemes, szóltam sietve, a Baross tér for­galmába beleőrülök. Gyerünk in­kább gyalog, a söröző itt van nem messze, talán öt percnyi séta. „Merre?” — kérdezte engedel­mesen. „Egyenesen, aztán jobbra. A harmadik keresztutca." „Éntettem, főnök!” — mondta katonásan, és lépteimhez igazí­totta szép, hosszú lábának lépé­seit. „Erre?” — kérdezte, amikor az első mellékutca sarkához értünk. „Erre.” Bekanyarodtunk. Néhány lépés- "sel odább óvatosan hátrapillan­tott, majd egy tétova, rebbenő mozdulattal betémkarolt. 22. Az a nap úgy ért, mint derült égből a villám; de legalább meg­könnyítette a. döntést. Illetve: dön­tött helyettem. Egyik délelőtt strandon voltam Bélával, és Ákos meglesett bennünket. Kiderült: akkor már hetek óta figyelt, és most elhatározta, lecsap ránk. Hanem hát rosszul számított sze­génykém. Nyilván nagyjelenetet akart, zokogó tagadást, és vad fogadkozásokat, hogy sosem lá­tom többé Bélát. Csakhogy, késett néhány napot. Ha három-néggyel előbb tör ránk, talán úgy is törté­nik, ahogyan remélte; Bélát a ko­csijával együtt elküldöm a csu­dába, és bűnbánó arccal slattyo- gok vele haza a Rómairól... De nagyon szerettem volna nyaralni, nagyon beleéltem magam az érettségi utáni jutalomüdülésbe, ő meg éppen három napja jelen­tette be a lovasiskolát... Béla viszont — szegény Ákosom vesz­tére — aznap reggel adta elő, bá­tortalan dadogások közt, hogy mit szólnék, ha az alatt a két hét alatt, amíg szülei Jugoszláviában van­nak, mi felruccannánk néhány napra a Tátrába. A meghívást ne értsem félre, a szándékai tisztes­ségesek, a világon semmit' nem vár érte tőlem. De az érettségi nagyon kivette az erőmet — csak ő tudja igazán, mennyit tanultam! — és egyszerűen nem tud bele­nyugodni abba, hogy komolyabb pihenés nélkül vágjak neki ősz­szel a munkának... Van ezer fo­rintom; higgyem el. abból kijön a költség. Hiszen kocsin megyünk, ,s kettőnknek ugyanannyi benzin kell, mintha egyedül menne, a szoba ára is majdnem egyforma egy vagy két személynek — ma­rad a koszt, arra pedig elég az anyámtól kapott ezres ... Nem mondtam neki azonnal igent; tűnődtem. Mit mondok ott­hon? Mit mondok Ákosnak? Ez volt a súlyosabb gond, hiszen anyáméknak előbb-utóbb kitalál­hatok valamit, osztálytársnői meghívást, elkésett iskolai tábort, amit nem mondhatok le. mert a KISZ-nek ígértem — egyszóval akadt volna szöveg, amit anyá- mék megesznek. De mit mondok ÁkosRak?! És akkor megjelenik ő, nagy dérrel-dúrral leül mellénk a ho­mokba, és felelősségre von... Az elején még ösztönösen tagadtam, de aztán arra gondoltam: ezt hall­gassam egész nyáron? Ahelyett, hogy a Tátrában furikáznék? Öcsi, öcsi: sokkal több spenótot kellett volna enned gyerekkorod­ban, hogy az ilyen áldozatot meg­érd! És főleg: nem a lovakon kel­lene törnöd a fejed, hanem a lánykérésen! Hirtelen fáradtság futott végig bennem; ahhoz alig volt erőm, hogy feléje forduljak. Minek van kedve másnak fájdal­mat okozni? De most már le­gyünk túl az egészen, ez döröm­bölt bennem. Elég volt a bújká- lásból, a hazudozásból, a remény­telen számolgatásból, hogy ennyi a mosógép, annyi a beugró.. • Menj csak nyugodtan Nagyvá- zsonyba, Mákoskám, én meg me­gyek a Tátrába! Nagy lélegzetet vettem hát, és elmondtam neki mindent. Jól vette, meg kell ad­ni. Nem dühöngött, nem szajkó­zott le, még Bélára sem szólt egy rossz szót. Fölállt, elköszönt, az­tán hat évig nem láttam. A kö­vetkező év őszén hallottam csak, hogy katonának ment; három év­re rá meg mesélték a telepen, hogy megnősült. Én éppen akkor voltam viselős Krisztikével; sok minden izgatott, csak éppen az nem, hogy a hajdani fiúm házas­ságra adta a fejét... A Tátrába, bevallom, félve utaztam. Otthon végül is a KISZ- tábor meséjét adtam el, ennek lehetett legkevésbé ellentmonda­ni, hiszen egy ilyen tábor jó pont­nak számit — magyaráztam apámnak —, s nem mindegy, mi­lyen káderjellemzéssel kezdem pályafutásomat ősszel a munka­helyemen ... Az érvek, s főképp az a körülmény, hogy nem kértem rá pénzt-, a tábor ügye mellé han­golták az öreget, nagy kegyesen bólintott hát, hogy rendben van, mehetek. Nem, egyszerűen nem volt bol­dogabb ember a földön Bélánál, amikor a jó hírt megvittem neki! Ölelt, csókolt, és esküdözött, hogy nem bánom meg a döntésemet; készüljek föl rá, hogy életem leg­szebb hete vár rám. Egyáltalán: ezekben a napok­ban alig lehetett ráismerni a jó fiúra; nincs jobb szó rá: tombolt a' boldogságtól. Bevallom, eléggé nyomottan figyeltem, vajon ho­gyan viselkedik mostantól, hogy egyedül maradt a porondon? Há-, lás lesz-e érte, hogy szakítottam a kedvéért — vagy vetélytárs hiá­nyában elplmaszodik. Az útra ké­szülődés izgalmait még ez a vá­rakozás is tetézte: végre is ez lesz az első külföldi utam, és tulaj­donképp it>t derül majd ki: jól tettem-e, hogy Ákost szélnelc eresztettem? De nem, nem kellett csalód­nom, nem kellett semmit meg­bánnom. Már maga az utazás gyönyörű volt: át a Börzsönyön, át a határon, aztán fel, Beszterce­bánya felé, a kékló hegyek közt. Béla egy Tale nevű elegáns üdü­lőhelyen foglalt szobát az Ala­csony Tátrában, ahonnét remek kirándulásokat lehetett tenrvi für­ge kis Trabcsinkkal a környező hegyekbe. Béla aranyos volt, leste a kí­vánságaimat. Az első délután na­gyot pihentünk, este meg, vacso­ra után, nagyot táncoltunk a szál­ló kis bárjában. Béla. cseppet fel­öntött a garatra, s amikor föl­mentünk a szobánkba lefeküdni, bizony féltem, hogy erőszakos­kodni talál... De nem — még spiccesen is úr volt, állta az ígé­retét. Megvárta, amíg végzek a fürdőszobában, -csak akkor ment be maga is. És mielőtt pizsamá­ban kijött, halkan kiszólt, hogy óltsam el a villanyt. Így ment három napig; csak a kezem szorongatta, dédelgette, amikor mellém keveredett az ágyba — de semmi többet! Az első este még megkérdeztem: No mi az, meg se csókolsz? — de oly riadtan tiltakozott, hogy abba­hagytam az évődést. Ne mond­hassa aztán, hogy én provokál­tam ki, ha végül is nem bír ma­gával. De állta, mondom, a szüzessé­gi fogadalmát, állta három napig, s talán állja mindvégig, ha meg nem szánom. De a negyedik este úgy ítéltem: beváltotta szavát, s most már megérdemel némi ju­talmat érte. Meg aztán az idő is veszedelmesen rohant, alig öt napunk volt csak hátra, s a sok zene, tánc, a napfény, a gyönyörű környezet engem is felhangolt, hiába. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents