Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-14 / 111. szám
1980. május 14. PETŐFI NÉPE • KÉP VISELŐ JELÖL T Ádám Imréné termelőszövetkezeti tag & — Izgul? — kérdeztem a Törékeny fiatalasszonyt a jelölő gyűlés előtt. Hallgatott kis ideig, majd elfogódottan s leplezetlen őszinteséggel így válaszolt: Igen; nagyon. Aztán következett a gyűlés, a garai mozi épületében. Ahol ő, Adám Imréné is ott ült a színpadon, az elnökségben, a falu, a járás és a megye vezetőivel együtt! S akkor már nem látszott izgatottnak. Közvetlenül a jelölő gyűlések után beszélgettünk vele, a lakásán. A házuk a Dózsa György úton áll. Gara község központjában. Azazhogy: nem az ő házuk ez; szolgálati lakás a munkahely, a helybeli Vörös Csillag Tsz jóvoltából. A férjével együtt ott dolgoznak, évek óta már. — Azelőtt? — kérdezem. — Régebben tanyán éltünk. Ezt a lakást egy esztendőre kaptuk. Saját erőből telket vettünk, építeni szeretnénk rá. örülünk, hogy közös munkánkkal sikerük ezt elérni. Körülnézek a tágas, szép lakásban. Bárhova vetődik a tekintetem. mindenütt azt. látom: akik itt élnek, szeretik a szépet. A tárgyak elrendezettségén a gondos kéz nyoma. A, tetszetős bútorok mellett a szép növények, képek, könyvek és emléktárgyak adják a bőséges látnivalót. S az újságok, folyóiratok, képeslapok jelzik: a ház lakói értífeklődéssel. nyitott szemmel járnak a világban. — Hány éves? — kérdezem a képviselőjelöltet. * — Huszonkilenc. — Kérem, beszéljen egy kicsit az életéről! Eltűnődik egy ideig, majd rokonszenves egyszerűséggel, ám mélyen átérezve a szavakat, 'ezt mondja: — Nincs abban semmi különös. Itt élek Garán, dolgozom, mint' bárki ftiás. Mint a szüleim például, akik becsületesen négy gyermeket felneveltek. Férjemmel azon vagyunk, hogy boldoguljunk, hogy az életünk egyre szebb legyen. * — A Vörös Csillag Tsz-ben dolgozik, említette. Mi a munkája, a beosztása? — Sertésgondözö vagyok." ' B Nehéz a munka? — Nem éppen könnyű. De nem ez a gondom. Hanem az, hogy az ilyesmit ma még -bizony sokan lebecsülik. Különösen, ha nő csinálja. Körülnézek az ízléssel berende-. zett lakásban, majd az egyszerűségében is elegáns, ápolt háziasszonyra mutatok: — Nem látszik meg, hogy olyan — nem éppen esztétikus — környezetben dolgozik — mondom. — Az ember törődjön magával. — válaszolja, majd hozzáteszi: — Tudja, van bennem valami dacféle' is, hogy megmutassam: nem csak akkor lehet tiszta, ápolt valaki, ha az irodából megy haza, munka után. Másra terelem a szót: — A férjével együtt, aki párt- csoportbizalmi, közösségi emberek. Egészen fiatal kora óta részt vesz a közösségi munkában. Mondják, hogy a nemzetiségi kul- túrcsoportban is tevékenykedett. Mi az, ami erjre ösztönözte? — Az ember nem élhet csak magának, befelé fordulva. — Mit szólt, amikor megtudta, hogy a 15. választókerületben országgyűlési képviselőnek jelölik? — Először hihetetlennek tűnt. Azután nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek? Arra gondoltam, hogy én csak egy egyszerű dolgozó asszony vagyok, mint sokan mások. De aztán megmagyarázták jobban, amit addig is tudtam: nálunk régen nem valami kiváltságos embereké a jog, hogy részt kapjanak magasabb szinten is a vezetésben. Egyébként úttörő koromtól fogva végzek mozgalmi munkát. És cáaknem tíz év óta párttbg vagyok. — A jelek szerint sok mindén érdekli; szeret olvasni, nyitott szemmel jár a világban. Miért nem tanult tovább annak idején? — Fiatalon férjhez mentem, hamar megszülettek a gyerekeim, lehetetlen volt. Előtte korán dolgoznom kellett. De nem mondtam le róla ma sem. Azt tervezem, hogy elvégzem a mezőgazdasági szákközépiskolát. Ha' megválasztanak, akkor erre még inkább szükségem lesz, úgy érzem. — Ha képviselő lesz, hogyan képzeli el a megbízatást? Mire törekszik majd? — Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy Gara és a környező községek , lakói — hiszen tíz falu bizalmából jelöltek — elégedettek legyenek velem. Hogy a környék fejlődését sokak érdekében elősegítsem, és ezzél az itt élő emberek bizalmát megnyerjem, megerősítsem. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem. Varga Mihály Egy hét múlva nyit a BNV Százezer jegy elkelt A tavaszi BNV-n kiállításra szánt korszerű termékek, áruk mintegy 70 százaléka már megérkezett a kőbányai vásárközpontba. ahol teljes erővel díszítik, csinosítják a kiállítási standokat, hogy egy hét múlva, május 21-én, a nyitáskor már minden készen fogadja a látogatókat. A leendő látogatók munkahelyei is készülnek a nemzetközi szakvásár • áruajánlatának szervezett megtekintésére, a tapasztalatgyűjtésre. Ennek érdekében eddig a vállalatok, szövetkezetek és a különböző intézmények elővételben mintegy 100 ezer belépőjegyet vásároltak dolgozóiknak; túlnyomó része — csaknem 70 ezer — szakmai jegy. Az elővétel megkönnyítésére a Budapesti Közlekedési Vállalat mintegy 20 ezer jegyet vett át a HUNGEXPO-tól, s a forgalmi csomópontokon, a végállomásokon várhatóan szerdától megkezdi az árusítást. Hasonlóképpen az IBUSZ budapesti és vidéki irodái is felkészültek a szakvásári programokra. A belépőjegyek ára változatlan. A vidékiek ezúttal is igénybe vehetik a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét. A nemzetközi seregszemle kilenc napjából öt alkalommal, május 22-én, 23-án, 26-án, 27-én és 28-án szakmar napot rendeznek, amikor a délelőtti 10 órai nyitástól délután 2 óráig csak a szakmai jeggyel rendelkezők léphetnek be a vásár területére. Ezeken a napokon a nagyközönség délután 2-től 6-ig tekintheti meg a bemutatókat, szombaton és vasárnap azonban egész napon át rendelkezésükre áll a kőbányai vásárközpont. A szakmai programok, előadások, tanácskozások, filmvetítések lebonyolítását segíti a K jelű épületiben berendezett nagy konferenciaközpont, amely négy nyelvű közvetítésre alkalmad tolmácsberendezéssel és öt különböző tár-, gyalóteremmel áll az érdekeltek rendelkezésére. A vásárterület legforgalmasabb helyein éttermek, büfék, bisztrók, , presszók állnak a vendégek szolgálatára. Nyugdíjas pedagógusok köszöntése Baján Az elmúlt napokban kedves eseményre került sor a bajai Bokányi Dezső Űttörőházban. A városi tanács művelődési osztálya és a pedagógus szakszervezet találkozóra hívta meg a Duna-parti város nyugdíjas pedagógusait, akik több évtizeden keresztül oktatták, nevelték a diákokat. Az iskolások virágcsokrokkal köszöntötték a résztvevőket, akik a baráti beszélgetésen tájékoztatást kaptak a bajai oktatási intézmények fejlődéséről, az oktató-nevelő munkáról. Ezután a nyugdíjas pedagógusok autóbusszal városnéző sétára indultak, majd hangversenyen vettek részt. \ KÖNYVSZEMLE: Brutyó János: Munkásévek i A Kossuth Kiadó gondozásában most jelent meg Brutyó Jánosnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökének „Munkásévek" című életrajzi regénye. A' szerző a saját korosztályáról a kapitalizmust és a szocializmust átívelő „hídverő” nemzedékről írta könyvét, arról a generációról, amely megalapozta hazánkban a szocialista társadalom felépítését. Brutyó. János mezőgazdasági munkások gyermekeként 1911. no-- vember 20-án, Makíjn született, öten voltak testvérek. Apja az első világháborúban esett el és anyja is fiatalon halt meg. Ezért már 12 éves korában kénytelen’ volt cselédnek szegődni. Csak Budapesten ^00 ezér nyomorgó ember élt és 70 ez^r családot vettek nyilvántartásba, amelyek ínségkonyhára szorultak. A fővárosba felkerült fiatal ács hamar kapcsolatba került a munkás- mozgalommal. 1933;-tól a MÉ- MOSZ, majd egy év múlva az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulást követően vezető tisztségeket töltött be az Építésügyi, Minisztériumban, a szak- szervezetben, a pártban, a Szak- szervezeti Világszövetségben, majd jelenlegi munkahelyén, a Központi Ellenőrző Bizottságban. Brutyó János hosszú éveket töltött a szakszervezeti munka irányításában, könyvében is nagy hozzáértéssel ír a munkásszakszervezetek szerepéről, feladatairól; összegezve mutatja be a lezajlott viták tanulságait és, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom , miként igyekszik kettős funkciójának eleget tenni. Egyrészt erősíteni a munkáshatalmat, és ennek érdekében szervezni, nevelni a dolgozókat; másrészt védeni és képviselni érdekeiket, segíteni anyagi; szociális és kulturális i'gényeik fejlesztését. Felidézi a szerző azokat az intézkedéseket, amelyek célja a munkásszervezetek tevékenységének javítása, felelősségük és önállóságuk fokozása. Élete folyamán találkozott a nemzetközi munkásmozgalom olyan legendás alakjaival, Louis Saillant, Benoit Frachon. Agostino Novella, Frantisek Zup- ka, Viktor Grisin és mások. A SZOT elnökeként eljutott a világ minden részébe, így találkozott Ho Si Minhel, Le Duannal, Pham Van Donggal. Személyes élményként emlékezik meg a franciák elleni háborúról, majd az azt 'követő békés építőmunka sikereiről. Brutyó János már 1958-ban országgyűlési képviselő: négy évig budapesti, majd 1962-től a Nóg- rád megyeieket képviseli a Parlamentben. Nógrádijai már a fel- szabadulás előtt megismerkedett — a nagyoroszi, érsekvadkerti építőmunkások révén — később pedig építésügyi miniszterhelyettesi korszakában döntötték el Salgótarján városképének kialakítását. s azóta is figyelemmel kíséri a város gyarapodását. Ma is energikusan dolgozik a KEB elnökeként. Ahogy a XII. kongresszuson elhangzott felszólalásában is hangsúlyozta, ez a feladat gyakran hálátlan, hiszen azzal jái\ hogy a pártfegyelmet megsértőkkel szemben fegyelmi úton is eljárjanak, de ez a munka rendkívül fontos, hiszen a párt tisztaságának őrhelye. E munkában nincs helye elhamarkodottságnak, hiszen emberek sorsáról dönt a KEB. A párt még azokról sem mond le, akiket kizárt soraiból, akkor is, ha valaki súlyos .hiba miatt jut erre a sorsra. Ha az illető később belátja és kijavítja hibáját, 'kiérdemelheti, hogy ismét a párt soraiba kerüljön. „Most, .amikor a visszaemlékezésemet írom. gondokkal, nehézségekkel teli időszakot hagyunk magunk mögött. Várthatóan a következő hónapok, sőt évek sem ígérkeznek könnyebbeknek, egyszerűbbeknek. Igaz, hogy a mi nemzedékünk sok vihart, nem kevés szenvedést, bajt, nyomorúságot is megért. Mindezek ellenére, vagy talán éppen azért, mert sokat küzdöttünk, dolgoztunk, szenvedtünk, mindazért, ami ebben az országban van, féltve őrizzük a mát, aggódunk a jövőért, óvjuk a fiaink, unokáink, utódaink békés holnapját” — fogai-, máz Brutyó Jáno^ könyve végén, a munkásermberek egyszerűségével és tisztaságával., (N) %■ FELHŐ TAKARTA A SZÜLŐFALUT — SIÓFOK NAPFÉNYBEN Tanyai gyerekek Ferihegyen A Ferihegyi repülőtér 4-es kapujának portása hitetlenül figyeli az autóbuszról lekászálódó fiúkat, lányokat. Pompásan áll rajjuk az úttörő-egyenruha. Gondozottak, a szó szoros értelmében jól fésültek. egyikükön, másikukon divatos cipő. Azt mondták: a világ végéről jönnek, a TU 154-es szocialista brigád vendégei. Matkóról. A bácsi alig hisz a szemének. Gyerekkorában járt utoljára tanyán. ahol akkor napokig beszédtéma volt egy-egy arra vetődő autó. A gyerekek természetes viselkedését bámulom. Nyugodtak. Olyan figyelemmel követik a Iégikikö< tőt bemutató pilóta magyarázatát, mintha másokat várna a hamarosan kilenc kilométerre emelkedő léglökéses. Egyikük se ült még repülőgépen, né- hányuknak nagyapja, nagyanyja vonaton sem. Nyoma sincs rajtuk a döcögő-pöfögő vasúttal először találkozó Petőfi szent ámulatának. Mennyire lelkesedett volna a költő, ha minden előzmény nélkül, eg.v száz kilométeres sebességgel száguldó cxpresszen ismerkedik az új találmánnyal. Ezek a tanyai gyerekek miért izgulnának az egyórás repülőzés miatt? A moziban, a" tévében láttak már űrből szerencsésen visszatérő embereket! Szabadfi Botond másodpilóta kalauzolásával, az 1983-ban megnyíló. a mostanihoz kapcsolódó új repülőtérrel is megismerkedhetünk. Kik várják türelmetlenebbül elkészülését? A nagy gépeket esőben, hidegben javítgató szerelők? Az olykor-olykor szorongó utasok? A pénzügyminiszter? Az_ idegenforgalom? A háromszázhatvan utassal érkező lé- gibuszok feladására alkalmassá váló. repülőtér használatáért sokat, fizetnek majd a különféle légitársaságok. „Ez a mi gépünk", örvendeznek a beavatottak, amikor a „mindössze” 96 tonnás, 11 méter magas, 47 méter hosszú. 3 hajló- műves TU 154-es géphez kanyarodunk. A régi barátokat megillető szeretettel várja valameny- nyiüket a HA—LCM gép személyzete. Az úttörők szakértő kérdéseire Schwéder Károly fedélzeti mérnöktől kapott még szakértőbb válaszokból azt is megtudjuk, hogy 39 ezer kilogramm üzemanyag tárolható tartályaiban. Repülési magassága általában 8—9 kilométer, de 12 kilométerre is fölviheti maximálisan 149 utasát, a Kai légikísérőt és három főnyi személyzetét. ' A matkói iskola és a TU 15!-cs szocialista brigád sok éves kapcsolatának erről a szép mozzanatáról. huszonhárom kisdiák és tanáraik jutalom- átjárói a tévé is tudósította a „Tizentúliakat”. Sok százezren hallhatták Mónus Ferenc főpilóta üdvözlő szavait, az útirányt közlő bejelentést. A pilóták a fülkébe hívott gyerekeknek mutogatják, hogy mi mire való. A hármas csoportokban egymást váltó úttörők megnézhetik a Jeppe- sen cégtől vásárolt naprakész, különleges légitérképeket. csodálhatják a műszerfalon viliódzó fényeket. Beszélgetnek, .közben a gép hétszáz kilométeres sebességgel hagyja maga mögött a Mátrát. közeleg Miskolc felé. Mindenki nyugodt, a robot jól végzi dolgát. Nagy ívben fordulunk vissza a Felső-Tiszától. Irány a Balaton. Lekukkanthatnánk a légifolyósóból Matkóra, ha nem takarná sűrű felhő Kecskemétet és környékét. Lejjebb ereszkedünk, és alig libegünk keresztül a Dunán, amikor egy most összeálló felhőből kibukva, feltűnik a Balaton. Az előzékeny Mónus Ferenc kicsit megdönti a gépet, hogy jobban kivehessük Siófokot, a Tihanyi-félszigetet. Az utastéren üldögélő vállalati főpilóta — ma Varsóban uzsonnázik, Leningrád- ban vacsorázik — is segít a földi tereptárgyak felismerésében. Fent természetesen műszerek segítségével tájékozódnak, irányító rádióadók „terelik a gépeket”, segítik az útvonal betartását. Fiatal, vizsgára készülő pilóták is figyelik, merre haladunk: tulajdonképpen gyakorló útvonalbejárásra indult a gép. (xúl drága mulatság lenne, ha kizárólag a matkói gyerekek kedvéért emelkedett volna magasba a TU 154- es.) A hasznosat kötötték össze a kellemessel. Újra Budapest felé közeledünk. Gyorsan elszaladt a repülésre szánt hetven perc. Az ereszkedő gépből az ablaknál ülők az utak ezüstszalagain robogó autók márkáját is fölismerik. ... Megérkeztünk. ..Viszontlátásra” köszönnek el a kedves utasoktól a most is kifogástalanul udvarias légikisasszonyok. „Viszontlátásra Matkón” búcsúznak a' kifogástalanul viselkedő gyerekek. Köszönjük — kiált vissza egyikük az autóbusz ajtajából —, hogy megmutatták felülről Magyarországot. H. N. (Tóth Sándor felvételei)