Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-13 / 110. szám

1980. május 13. • PETŐFI NÉPE • S VALLOMÁSOK, VÉLEMÉNYEK EGY SZAVALÓ VERSENY UTÁN Miért éppen József Attilát? 1 Ahol a kereskedelmi 1 i szakembereket képezik g Mi avat egy gondolati, egy művészi teljesítményt idősze­rűvé? Mi a különbség a pillanathoz meg a korhoz szóló alko­tások között? Egyáltalán: mi az olyan nagy költők titka, mint amilyen József Attila? S vajon mi a titka annak,, hogy a mostanában megrendezett szavalóversenyeken szinte min­den második versmondó a nagy proletárköltő valamelyik versével lép a dobogóra? E kérdésre'keresve választ, a nem­régiben lezajlott városi szavalóverseny után megkérdeztem néhány versmondó fiatalt: miért választotta éppen azt a vers.et, amellyel a közönség elé állt? UHÁSZIRÉN — Azzal kezdem, hogy nagyon szere­tem a verse­ket. Mint kö­szörűs, sok­szor túlórá­zom, így a na­pi tíz-tizenkét, műhelyben el­töltött óra bi­zony alaposan kifáraszt. Ha marad otthon né­hány szabad órám, akkor a leg­szívesebben leülök és kézimun­kázok, vagy verseket olvasok. Sok költeményét ismerem Petőfi Sándornak, Illyés Gyulának, Jó­zsef Attilának. Megkérdezhetné, hogyha csakugyan így van, ak­kor miért éppen az Anyám-at választottam, mikor azt szinte minden ilyen versenyen elmond­ja valaki? Nos, talán éppen ezért. Ügy éreztem, hogy a ko­rábbi példák ötletet adnak, segí­tenek abban, hogy helyesen ér­telmezzem, és, hogy jól építsem fel a verset magamban. Igaz ugyan, hogy eközben fenyegetett az a veszély, hogy csupán utánozni fogok valakit vagy valakiket. Én viszont arra gondoltam, hogy ha a különböző megoldásokat az em­lékezetemben összehasonlítom, s a magam belátása szerint hajlok az egyik vagy a másik felé, ak­kor az már az én döntésem. Te­hát akkor már egy kicsit az én véleményem, az én ízlésem is benne, van a produkcióban. Több­re én nem is merek vállalkozni. A vállalatunknál, ahol dolgozom, nincs se irodalmi színpad, se olyan klub, ahol rendszeresen fog­lalkozhatnánk verssel, s ahol má­sok, hozzáértőbbek segíthetnék az embert a felkészülésben. Én pe­dig úgy vagyok vele, hogy in­kább 'kevesebbet vállalok, de azt a tudásom legjavát adva szere­tem megcsinálni... TAVASZI ANDRÁSNÉ — Nagyon szeretem Jó­zsef Attilát. Talán még Adynál is job­ban. Szerintem soha senki nem írt olyan szép szerelmes ver­set, amilyen az Úda. Legszí­vesebben azt mondtam volna el ezen a verse­nyen is, de tudom, hogy — saj­nos — nem az én alkatomhoz illő költemény. Így aztán a Betle­hemi királyokra esett a választá­som. Hogy miért éppen erre? Ezt nagyon nehéz lenne elmondani szóban. Pontosabban el lehet, de akkor nagyon messziről kell kez­denem. Onnan, hogy lánynak én nagyon különös voltam. Legalább­is", ahogy a mostani eszemmel fel­idézem az akkori véleményemet és elképzeléseimet az életről, hát különösnek tartom,- hogy ilyen is lehettem. Nem szerettem például a gyerekeket. Pontosabban: nem vettem észre, hogy milyen ara­nyosak, milyen kedvesek. Soha nem is, álmodoztam arról, hogy nekem majd gyerekeim lesznek, és hogy én majd hogy fogom gon­éŰj művelődési központ Bonyhádon Bonyhádon megnyílt a Vö­rösmarty Mi­hály Ifjúsági és Művelődési Központ. A ti­zenötezer la­kost számláló város új műve­lődési intézmé­nyében színház­terem, szakkö­ri és klubhelyi­ségek, kiállító­terem, hírlapol- vasó és szak- könyvtárak várják a látoga­tókat. dozni, nevelni őket. Aztán, ami­kor férjhez ímentem, és hét esz­tendővel ezelőtt megszületett a kisfiam, egy csapásra megválto­zott minden. Legszívesebben min­den percemet vele töltöttem vol­na. Nagyon szerettem — és ma is szeretek — mesélni néki. De mi­vel hosszabb mesét megtanulni nemigen van időm, rövid verseket választok, amelyeket szépen lehet mesélni is. Mint például ezt: — Irul-pirul .Mária, boldogságos kis­mama, hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. — Nagyon egyszerű szavak, de amikor mon­dom őket, .valami kimondhatatlan melegség .járja át a lelkem. Remé­lem, megérezték ebből valamit azok is, akik a versenyen hallot­ták ... RÁCZ JULIANNA — Én erede­tileg két verset választottam, mindkettőt József Attilá­tól. Az egyik címe Mikor az uccán átment a kedves, a mási­ké pedig Aki szegény, az a legszegényebb. Meg is tanultam, de nem .bírtam dönteni, hogy melyiket mondjam el végül. A munkahelyemen több­ször is elmondtam őket a kollé­gáimnak — akik szintén nagyon szeretik a verseket —, hogy se­gítsenek a választásban. Végül ők beszéltek rá, hogy az utóbbit mondjam el. őszintén szólva nem Számozott Zsolnay-termékek. A FIM Zsol­nai/ Porcelán- gyára termékei világszerte is­mertek. A jö­vőben. a kézzel festett ' eozin termékeket szá­mozni fogják, minden termék a számának megfelelő kis bizonyítványt is kap. Terve­zik az értékes porcelán-fa­jansz termékek számozását is. Kecskemét legrégibb szakközépiskolája a Berkéé bé­renc Kereskedelmi Szakközépiskola. A Bajcsy-Zsi- linszky utcai hat tantermes épölét idestovaötvenMroíní^ éve áll a kereskedelmi szakemberképzés szolgálatában. Az 1917-ben alapított. Női Felsőkereskedelmi ':,fekótáífl kerek ti* esztendeig ide-oda vándorolt: 1927-ben köl­tözött Saját otthonába. S nemcsak a helye, később a neve if; többször változott:; mindezek ellenére máig megőrizte kereskedelmi jellegét. Most újabb ~*~'a be­iskolázást érintő — változás következett be a nagy­múltú iskola életében. Erről és a kereskedőképzés kecskeméti műhelyének jelenlegi helyzetéről, gondjai­ról beszélgettünk a szakközépiskola igazgatójával, Bozsó Ferenccel. Először is' arra voltunk kíváncsiak, hogy a régi épület adottságai mennyire felelnek meg a mai korszerű képzés követelményeinek. Az igazgató erről a következőket mondja: — Amilyen korszerű volt az is­kola ötvenhárom évvel ezelőtt, amikor elkészült, annyira korsze- rűtlep ma. Főként a tanterem- hiány okoz gondot, akadályozza az oktató-nevelő munkát. Az ava­tás évében nyolcvankilencen ta­nultak a falai között, most pedig évenként kétszáz-kétszázhúsz fia­talt kell befogadnia. A nappali tagozat tanulói létszáma tehát alaposan megnövekedett. Szűkös körülmények között kell megol­dani a felnőttoktatást is. Sokan szeretnének a kereskedelmi szak­munkásbizonyítvány mellé érett­ségi oklevelet szerezni. Iskolánk levelező tagozatán tanévenként több mint négyszázan tanulnak, tíz osztályban, s közülük hetve- nen-nyolcvanan érettségiznek. — Az iskolaépület térbeli adott­ságai ötvenhárom év alatt nem változtak. Mit tudtak, tudnak tenni az oktatás zavartalansága érdekében? — Tantermekké kellett átalakí­tani a szertárakat. Ennek ’ követ­keztében az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközök elhelyezé­se, tárolása nem megfelelő: kor­látozottak a szemléltetés lehetősé­gei. Meglehetősen szűkös ma már a tornaterem is. Anyagi lehető­ségeink csekély korszerűsítést en­gednek. Hozzákezdtünk a legége­tőbb problémák megoldásához, a tantermek felújításához, a vil­lanyhálózat és a fűtés korszerű­sítéséhez, "kisebb belső átalakítá­sokhoz, de mindezek csak enyhí­tik a gondokat. — Mi lenne az igazi megoldás? — Űj iskolaépületre lenne szük­ség. Erre azonban egyelőre aligha számíthatunk, ezért valamiképpen bővíteni kellene a régi épületet. Két új tanterem nagyon sokat se­gítene rajtunk. Reméljük, erre mielőbb sor kerül majd, annál is inkább, mivel a kereskedelmi szakközépiskolában folyó képzés teljesen a megye ügye lett. — Mit értsünk ez alatt? — Köztudott, hogy az iskola ko­rábban a SZÖVOSZ felügyelete alá tartozott. Néhány éve Bács- Kiskun megye Tanácsa a felügye­leti szervünk, a körzeti beiskolá­zás kötelezettsége azonban, a SZÖVOSZ-szal történt megálla­podás alapján, továbbra is ér­vényben maradt. Most megvál­tozik a helyzet. A megyei tanács végrehajtó bizottságának határo­zata szerint az iskola és a kol­légium összes férőhelyét a megye kereskedelmi szakember-utánpót­lásának szolgálatába kell állítani az 1980 1981-es tanévtől kezdő­dően. Az idei beiskolázás már en­nek megfelelően történt. — Mit jelent majd ez a gya­korlatban? — Azt, hogy sokkal több kecs­keméti és megyebeli fiatalnak nyí­lik lehetősége arra, hogy érettsé­gi bizonyítvánnyal együtt járó ke­reskedelmi szakmát tanuljon eb­ben az iskolában. Eddig évenként öt-tíz kecskeméti gyereket tud­tunk felvenni. A jövőben ennek a nyolcszorosát, tízszeresét. Talán felesleges részletezni, hogy mit jelent majd ez a megye szempont­jából. Mindenki tudja, látja, hogy milyen nagyot fejlődött a város és az egész megye kereskedelmi hálózata, forgalma. Kellenek te­hát a rátermett, jól felkészült szakemberek. Iskolánkban csak a nappali1 tagozaton átlag harmin­cán fejezik be tanulmányaikat évenként, s lesznek kereskedelmi eladók, könyvelők, adminisztráto­rok. ellenőrök, felvásárlók, helyi tanácsi ügyintézők. — Az iskola és kollégiuma né­hány éve egy igazgatás alá ke­rült. Milyen tapasztalatai van­nak ezzel kapcsolatban? — Közelebb került egymáshoz a két intézmény nevelőtestülete, aminek elsősorban a nevelésköz­pontú - --'-iskolatípus kialakítása, szempontjából van nagy jelen­tősége. Azóta sikeresebbén műkö­dik együtt az iskola, a kollégium és a KISZ-szervezet. Ily módon sokkal többet tehetünk a fiatalok közösségi szellemben való ne­velése érdekében. — Az iskola szűkös. Milyen a kollégium? — Sokkal korszerűbb, 1964-ben épült, jól felszerelt, amelyben tor­naszoba és csaknem hatezer kö­tetes könyvtár is segíti a tanulók felkészülését. szabad idejének hasznos eltöltését. A szobák azon­ban zsúfoltak; vannak helyiségek, amelyekben tizenketten laknak. A jövőben várhatóan növekszik a megye különböző területeiről is­kolánkba járó tanulók száma. El­helyezésük . érdekében meg kell találni a lehetőséget a kollégium bővítésére is. Rapi Miklós VV*%V*V*V*%V*V*V*V«V*V«%V**iViVAViViViWViSW#Ä*Ä**#i*i*i#****i,Ä*i#******«*i#*#I*‘ rJtárám/ Tjaniái: Másfél szoba összkomfort (23.) Lezajlott tehát az első beszél­getés a kis Tatáméval, aztán he­tekig ném történt semmi. 0 szen­tül megfogadta, nem késik többé, mert megértette, hogy nem tud­nám megvédeni, s a dolog vé­ge csakugyan az áthelyezés vagy a fegyelmi lenne. Én meg — noha neki nem említettem — el­határoztam, hogy beszélek Étivel. Szegény abban reménykedik, hogy előbb-utóbb én leszek Starker Guszti utóda. Nem tudja, hogy ez cseppet sem valószinű. Sőt! Eset­leg megint elkezdenék a káderla­pom vizsgálgatását, és most már, isten az atyám, beolvasnék nekik, ha megint előhozakodnának sze­gény apámmal. Végre is-hetven­nyolcat írunk,’ nem ötvenkettőt, elvtikéim! No nem, de hisz ez nem is va­lószínű: manap aztán igazán nem divat már az ilyesmi. Hanem azért az ördög nem alszik, és csak jobb óvatosabbnak lenni. Elvégre intézetvezetőnek még so­sem akartak kinevezni; és az efféle magas vezetőálláshoz még mosta­nában is nyilván patyolatszűz ká­derlap kell. No, persze, azon a káderlapon azért a hivatásos tiszt apa mel­lett (akit végre is demokratikus alezredesként bocsátottak el a seregből) ott vannak a borsodi bányászhősök is, akiknek plebe­jus vére szintén itt csörgedez az ereimben! Nem, ez itt most korántsem cinikus megjegyzés; az elmúlt két évtizedben nem is egyszer gondoltam rájuk hálá­val, s szeretettel. Amikor meg­rendült körülöttem minden, s ad­digi úrifiúból negyvenkilenc őszén szénhordó lettem, az ő em­lékük tartotta bennem a lelket. Anyám gyakran sirt, "amikor bement utánam a fürdőszobába, s az ürülő kádat, a lefolyó fölött örvénylő piszkos szürke vizet néz­te. — Ezért tanultál? — hajto­gatta könnyes szemmel. — Iste­nem, ha ezt szegény apád meg­éri, hát ebbe pusztul bele!... — És nagyapám? — kérdeztem va­lami furcsa plebejus-gőggel. Az ő vize milyen volt sichta után? Vagy arra már nem emlékszel? — Jaj, dehogyisnem — sóhajtot­ta. — De hisz épp abból akartam kikapaszkodni, amikor kikönyö­rögtem, hogy tanulhassak! — Hát engem most visszaperelt a mun­kásosztály — mondtam kajánul. — Az ilyen értéket nem hagy­ják burzsujéknál elkallódni! No, summa summárum: erőt adott nekem ez a rokonság! S valami furcsa, emelkedett szem­léletű belenyugvást a sorsomba. Hiszen voltak mások is, hozzám hasonló szerencsétlenek, akiket kiszórtak ez idő tájt az egyetem­ről — de ők, vesztükre, hetedizig- len úri származású fiúk voltak, akik csak gyűlöletet és bosszú­vágyat éreztek megcsúfoltatásuk miatt. Bennem ilyenkor a nagy­apám vére is megszólalt, s leg­alább addig juttatott, hogy be­lássam a másik fél igazát is« Itt most valami országformáló, tör­ténelemcsináló folyamat zajlik, egy iszonyú igazságtevés érdeké­ben kapom az iszonyúan igaz­ságtalan rúgásokat, amelyeket ha férfinak születtem, el kell tud­nom viselni... Apám régi orszá­ga porba hullott — de új épül romjain a nagyapám rokonságá­nak . I. 21. Éti, úgy látom, megkezdte ak­cióját a Tatárné-féle lakásért. Ezt onnét tudom, hogy egyik este megkérdezte, mennyi a havi jö­vedelme Juditnak, a mellékesei­vel együtt. Ügy emlékeztem, hogy talán kettőezer-hatszáz forint. „És a tartásdíj?” — kérdezte Éti. A fejem vakartam. „Várj csak! Azt hiszem, az nincs is neki. Hiszen ’a gyerek most az apjánál van?- És úgy tu­dom, még nincsenek is elvál­va .. Éti arca hosszúra nyúlt. „Hűha! Akkor a válást gyorsan le kell bonyolítani, mondd meg ne­ki! A kérvényén persze az asz- szonyneve szerepel, s ha jól em­lékszem, azt irta be: különvált. Pedig ide a bontóper határozata is kell! — Töprengővé vált az ar­ca. — Akkor viszont új problé­mával kell szembenézni: a gyer­mektartás dijával! Ä havi bevé­tele azzal együtt már fölötte lesz a tanácsi lakásra jogosító jöve­delemszintnek !” „Az ördögét! — tört ki belő­lem. — Ez ilyen komplikált?” Csak szeme fehérjét mutatta: mennyire! „Ilyenformán csak egy szövet­kezeti lakás jöhet számításba... — tűnődött hangosan. — Nem tu­dod : van valami megtakarított pénze?” Csak a tenyerem fordítottam ki: honnét tudnám? „De nem nagyon hiszem... Honnan is volna?” „Ugyan! — legyintett Éti. — Manapság mindenki takarékos­kodik! Ez eddig a férje szüleinél élt, és a fiúval ketten kerestek! Kell, hogy legyen valami pénze!” „Jó — mondtam. — Tegyük fel, hogy van néhány ezer forintja. De azzal mire megy?” „És az intézet?” — nézett rám Éti. „Hogyhogy?” — kérdeztem ér­tetlenül. „Hát úgy, hogy harminc-negy- venezer forintra mindenképpen szüksége lesz a kis kolléganőnek, a beugróihoz meg a költségek­hez ... Gavallérabb cégek ilyen­kor hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt nyújtanak a dolgozóik­nak!” „Csakugyan?” — néztem rá meglepetten. Pottornyainak, Hart- mannak, Bódis Gyurkának van lakása, Ibi és a másik kislány gyerek még, a szüleinél lakik — hát honnét is tudtam volna, mi­lyenek az útjai-módjai manap a lakásszerzésnek ? Éti fejét ingatta. „Ö, te naiv főnök! Hát ennyit értesz a szociális problémákhoz?! — Mosolyogott. — Te, te! Ha én nem vagyok, te életed végéig a mamáddal élsz, kis gyámoltala­nom!” Az ártatlanabbik mosolyommal szabadkoztam: „Hát túl sok gyakorlati érzék nem szorult éppen belém...” „De szerencsére itt vannak a nők! Szóval, szerinted, van re­ménye az ' asszonykának a köl­csönre?” „Fogalmam sincs. De ha nem volna: majd lesz! Beszélek az ér­dekében Starker Gusztival, a gaz­dasági igazgatónkkal, sőt ha kell, interveniálok az Akadémia főtit­káránál isi — Széttártam karom. — A jó vezető mindent a kollek­tíváért !” Nevettünk, aztán Éti belesza­golt a levegőbe, és hirtelen fel­ugrott. „Jesszusom, a: karfiol!” — kiál­totta, és rohant ki a konyhába. Reméltem, 'hogy azzal a presz- szóbeli beszélgetéssel vége is min­dennek. Finoman pedzettem, hogy tetszik nekem; ő finoman jelez­te, hogy nem volna éppen kedve ellenére a közeledésem. Hetekig ebben maradtunk. A levegő azon­ban megsűrűsödött közöttünk; valahányszor csak beszélnünk kellett, akár a legszürkébb hiva­talos dologról, a tartásán, a szája vonalán, a szeme tág pillantásán láttam, hogy vár valamire. De mire, te jóságos ég?'Hogy aján­latot tegyek neki? Kislányom, hi­vatali erkölcs is van a világon, s te még sosem hallottad az aranyszabályt: nem lövünk házi- nyúlra?. Még az hiányoznék: majd egy negyedszázados feddhetetlen hivatali múlt után azon törjem ki a nyakam, hogy kikezdek egy beosztottammal? Ez természete­sen képtelenség. Ha valamit akar, kezdeményezzen ö. Hogy mondta Oscar Wilde? Mindennek ellenál­lok, csak a kísértésnek nem. Én is így vagyok vele. Ha én kezde­ményezek: visszaélek hivatali be­osztásommal. Ha ő kezdeményez: az az ő dolga! Végre is a beosz­tottnak nem tiltja erkölcsi tör­vény, hogy a főnökét elcsábítsa; ez csak a főnök kezét köti... (Folytatása következik.) tudom, jól választottam-e? A másik sokkal líraibb, sokkal könnyedebb hangulatú, s így ta­lán jobban illik az én koromhoz, egyéniségemhez. De ezt is nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nincsenek olyan érzéseim: ezt ró­lam vagy helyettem írták. Igaz' ugyan, hogy gazdag nem vagyok, de mivel a szüleimmel élek együtt, elég jól kijövök abból a kétezer­kétszáz forintból, amit a munka­helyemen mint gépírónő keresek. Nem mondhatom tehát azt, hogy a saját bőrömön is tapasztaltam, amit József Attila ebben a versé­ben leírt, hogy mennyit kell a szegénynek szenvedni. Nem mon­dom, hogy én még soha nem vol­tam elkeseredve, de ha belegon­dolok, tulajdonképpen gyerekes dolgok váltották ki belőlem. Az például, hogy nagyon jó film ment a tévében, és az apu kikap­csolta, mert neki nem .tetszett. Átmentem a másik szobába, és sírni kezdtem. Nagyon szerencsét­lennek éreztem magam, amiért nincs egy olyan lakásunk, ahol mindenkinek külön szobája van, s ahol azt csinálhat az ember,. amit akar. Utólag persze, moso­lyog ezen az ember, főleg, ha be­legondol, hogy a világ máls tájain még tető sincs sok ember feje fe­lett , s éheznek. Viszont olyat is el tudok képzelni, hogy valaki­nek mindene megvan, de mégis szegénynek, kiszolgáltatottnak ér­zi magát, például, mert senki sem érti meg, mert senki sem becsü­li, senki sem figyel rá — mert senki sem szereti. Ügy érzem, Jó­zsef Attila róluk írta ezt a ver­set, azokról, akik árván élnek. Ta­lán itt, közöttünk is... MÉLYEBB ÁRAMLÁST KERESVE Elgondolkoztató válaszok, és egyben útbaigazítóak is. Ha tudjuk, hogy annyi sok proletár költő után miért József Attila verseiben szólalt meg először — nem csupán a magyar, hanem az egész világ- irodalomban — hitelesen a munkásosztály, akkor kiderül ezekből a válaszokból az is, hogy miért mondanak a fiatalok közül egyre töb­ben József Attila-verseket manapság. & Biztos jele ez annak, hogy egyre kevesebben érik be az élet fglszíni jelenségeinek tudomásul vételével. Egyre többen szeretnék az élet mélyebb áramlatait kutatni, hogy ezekben megmártózva edződjenek. Káposztás János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents