Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

1980. április 17. • PETŐFI NÉPE • 3 NELLI, GYÖRGYI, SANYI ES A TÖBBI NYOLCADIKOS Hol tanul tovább hatvanhat szabadszállási gyerek • Novadovszky Nelli. Minden családban nagy és iz­galmas kérdés: hol tanuljon to­vább a gyerek; mi legyen a gye­rekből? Ennek megválaszolásá­ban komoly felelősség hárul a pe­dagógusokra is, akik szakértel­mükkel, tekintélyükkel helyes irányba terelhetik a fiatalok pá­lyaválasztását. Az idei lehetősé­gek már lezárultak. Hogyan zajlott Je a pályavá­lasztás? Mit tettek annak érde­kében, hogy a nyolcadikosok va­lóban az egyéniségüknek, érdek­lődésüknek legjobban megfelelő oktatási intézményben folytassák tanulmányaikat? E kérdésekre kerestük a választ a kecskeméti járás nagyközségében, Szabad- szálláson. Az iskola igazgatóhelyettese, Kujáni Ferenc három nyolcadik osztályos gyereket hívott be az éppen üres tanári szobába. A ké­résünk csupán annyi volt, hogy beszélgető partnereink különböző származásúak legyenek. NOVADOVSZKY NELLI hatá­rozott fellépésű, mosolygós lány. 0 biztatta fiú társát is, hogy a fényképezőgép előtt ne komoly­kodjon túlságosan. Nelli édes­anyja ugyanabban az iskolában tanár. Egyedül neveli gyerekét. — Milyen tanuló vagy, s ho­va^ jelentkeztél? — kérdezem. A Jr v.-i ' •«.-*& *&£ — Kitűnő vagyok s nagyon re- ménykedek, hogy felvesznek a kecskeméti Katona József Gim­náziumba. Április 19-én megyek felvételi vizsgára magyarból és oroszból kell nagyon készülnöm. — Miért éppen a kecskeméti gimnáziumba szeretnél járni? — Otthon gondolkoztunk azon, hogy esetleg valamilyen szakkö­zépiskolát is választhatnék, de azután úgy döntöttünk, hogy ez a gimnázium lenne a legjobb, mert ha ott helytállók, sikereseb­ben pályázhatok majd egyetemre. — Végül is mi szeretnél lenni? — Tanár vagy régész. I— Mégis: melyik inkább? — Azt még nem tudom eldön­teni; mindkettő nagyon tetszik. • Hegedűs Györgyi. — Tudod, hogy igen magasak a követelmények? — Igen, tudom, s azért lesz jó, mert „erős” iskola. Meg aztán közel is van Szabadszálláshoz, s tetszik Kecskemét. Kollégista sze­retnék lenni. Hallottam, hogy na­gyon szép diákotthonuk van a kecskeméti középiskolásoknak. HEGEDŰS GYÖRGYI édesap­ja a szabadszállási Lenin Tsz-ben juhász, édesanyja kenyérüzletben dolgozik. Györgyi Budapestre, közgazdasági szakközépiskolába jelentkezett, külkereskedelmi szakra. — Miért oda? — Mert tanulhatok nyelveket, s érdekelnek a kereskedelmi kér­dések. — Tanulmányi eredményed? — Jeles. Végig az vált. — Segített a tanulásban valaki? — Nem. A szüleim azt mond­ták, tanuljak jól, s azt a szakmát választom, amelyiket akarom. — Mit gondolsz, felvesznek a szakközépiskolába? A kérdésre Györgyi nagy megnyugvással, s némi kis büszkeséggel válaszolja: — Nekem már volt felvételim, március 25-én, oroszból és ma­tematikából kellett vizsgáznom, mindkettő négyesre . .sikerült- Vissza -kellett menni az eredmé­nyért. Felvetlek, Y nagyon örü­lök. KISS SÁNDOR édesapja ko­vács, s ugyancsak helyben, a Le­nin Tsz gépműhelyében dolgozik, édesanyja varrónő. Jóképű gye­rek, hármójuk közül mégis ő volt az egyetlen, aki megjegyezte fo­tózás közben, hogy nincs jó fényképarca. Sanyi a budapesti Landler Je­nő Híradástechnikai Szakközépis­kolába nyújtotta be felvételi ké­relmét. A számítástechnikai sza­kot szeretné elvégezni. — Jó tanuló vagy? — Három négyesem volt félév­kor, a többi ötös. A fizika egyéb­ként sokáig ,nem volt kedvencem. Nyolcadikban szerettem meg. Na­gyon érdekel a számok világa. Nem # Kiss Sándor. is annyira az iskolai számtan­órákat kedvelem, inkább az ön­álló matematikai elmélkedéseket. Mióta iskolába járok, otthon ál­landóan számolok. — Neked segítettek a szüleid? — Eleinte igen, harmadik-ne­gyedikben már nem kellett. — Mikor felvételizel? — Ebben a szakközépiskolában nincs felvételi, válogatnak a je­lentkezők között. Remélem, ne­kem is sikerül. Onnan egyetem­re szeretnék majd menni. □ □ □ — Mi. lesz a sorsa a többi nyol­cadikosnak? — Ezt már Kujáni Ferehc igazgatóhelyettestől kér­dezem. — Iskolánk mindent megtesz azért, hogy a falai közül kikerü­lő fiatalok megkeressék és meg­találják a nekik megfejelő iskola­típusokat. Most is valamennyi nyolcadikosunk jelentkezett to­vábbtanulásra. Hatvanhatójuk kö­zül tizenhármán gimnáziumok­ban. huszonketten szakközépis­kolákban, harmincegyen pedig szakmunkásképző intézetekben kívánják folytatni tanulmányai­kat. — Hogyan készítik fel a gyere­keket a pályaválasztásra? — Évről gyre már az., ötödik osztályosokkal pályaválasztási be­szélgetéseket folytatunk. A hato­dikosokkal még többet beszélge­tünk erről, a hetedikeseket pedig már üzemekbe is elvisszük. Fel­keresik iskolánkat a megye és a megyén kívüli üzemek, vállala­tok, szakmunkásképzők megbí­zottjai, a középiskolák képviselői, akik a továbbtanulás lehetőségei­ről beszélnek a gyerekeknek. Több kecskeméti munkahely, vagy például a Dunaújvárosi Vas­mű, évenként autóbuszokat küld tanulóinkért, akik a helyszínén ismerkednek a szakmák szépsé­geivel, követelményeivel. Ez nagy segítséget jelent számunkra. S az is jó, hogy pedagógusaink szo­ros kapcsolatokat tartanak a szü­lőkkel. Szülők, gyerekek, osztály- főnökök még a pályaválasztási lapokat is együtt töltik ki. Rapi Miklós ÍGY ÉLTÜNK 35 ÉVE — SZEMELVÉNYEK EGYKORÚ ÚJSÁGOKBÓL Uj élet sarjad a romokon öt irányból támadnak az oroszok Berlin ellen Az a tragikomikus vesszőfutás, amelyet Hitler szétvert hadai visz­nek végbe az össze-vissza szab­dalt Németország területén, a le­geslegvégéhez közeledik ... ma már nemcsak menekülnie nem le­het, hanem az a helyzet, hogy a német hadsereg meg sem tudja adni magát. A hadsereg-főparancs­nokság és vele együtt a hadveze­tés egységes irányítása , régen megszűnt. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 19.) Értesítés A Szabad Szakszervezetek Tex­tilipari Csoportja 1945. április 8- án megtartott taggyűlésén a kör vetkező határozatot hozta: 1945. április 15-től kezdődően a bajai textilipari üzemek csak olyan munkásokat, mestereket, üzemve­zetőket, tisztviselőket vagy bár­milyen egyéb munkásokat alkal­mazhatnak, akik tagjai a szabad szakszervezeteknek. Erről a határozatról értesítet­ték a Bajai Posztó és Takaró Gyá­rat, az Ackermann RT-ot, a Ko­vács Imre műszövő céget. Baksa Júlia takácsmestert és Pálcsics Pál festőüzemét. (Bajai Hírlap, 1945. április 12.) Az első munkáselőadás a színházban * Április 11-én, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg a . Szociál­demokrata Párt ifjúsági szerveze­te a színházban az első munkás­előadást. Munkások adtak kultúrát a munkásoknak a jól sikerült elő­adáson, amelyet a közönség hálás tapssal jutalmazott. (Bajai Hírlap, 1945. április 14.) A város minden lakosát beoltják hastífusz ellen ... Tekintettél a hastífusz-meg­betegedések nagy számára, felhí­vom a város lakosságát, hogy a védőoltáson minél nagyobb szám­ban jelenjen meg. Az egyheti idő­közökben alkalmazott háromszori védőoltásnak a díja - személyen­ként 30 pengő, amit az első oltás alkalmával kell lefizetni. Szegény­ségi bizonyítvánnyal rendelkezők oltása díjtalan. (Bajai Hírlap, 1945. április 14.) A magyar kormány Budapestre költözött A magyar kormány budapesti hivatalba lépése alkalmából Vö­rös János honvédelmi miniszter szerdán de. 11 órakor ünnepélyes keretek között megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát. Ezen az ünnepségen Vörös János politi­kailag és katonailag fontos beje­lentéseket tett... Erről a helyről örömmel jelentem be, hogy a ma­gyar csapatok holnap elindulnak az arcvonalra. (Hosszan tartó lel­kes taps.) Arra kérem Budapest székesfő­város közönségét, hogy minél töb­ben, minél előbb jöjjenek zász­lóink alá. (Bajai Hírlap, 1945. április 14.) Erdei Ferenc belügyminiszter Kecskeméten Nagy érdeklődés előzi meg a Nemzeti Parasztpárt vasárnapi nagygyűlését. Ez alkalommal a kormány és a Nemzeti Paraszt­párt programját ismerteti Erdei Ferenc, az ideiglenes nemzeti kor­mány belügyminisztere. Ugyancsak felszólalnak a nagy­gyűlés keretében Veres Péter, 'az Országos Földbirtokrendező Ta­nács elnöke, a közismert paraszt­író és Horváth Lajos, a földre­form Pest. megyei miniszteri meg­bízottja is. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 19.) Sok helyen holdvilágnál is szántottak Példát mutatott az öntudatra ébredt kecskeméti földműves tár­sadalom. A felszabadulás eljötté­kor még nagyon sok volt a szán- tatlan és a vetetten föld a határ­ban. A háborús megpróbáltatások az igaerőnek majdnem 90 száza­lékát elpusztították. Ilyen körül­mények között fennállott annak a komoly veszélye, hogy a kecske­méti határ tekintélyes ré. .e ki­esik az idei termelésből. A t .árt járva, fellélegzik az ember: alig lát már szántatlan-vetetlen földe­ket. Sok helyen még éjjel, holdvi­lágnál is szántott a kecskeméti földműves: nem nyugodott bele, hogy parlagon maradjon a föld éppen abban az évben, amikor legnagyobb szükség van a ter­mésre. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 19.) Két monumentális emlékművet emelnek Kecskeméten az elesett orosz hősöknek Kecskemét két díszes helyén, a Kadapark közepén és a Katona József sétakertben, Katona Jó­zsef mellszobrának szomszédságá­ban két monumentális emlékmű­vön dolgoznak a serény munkás­kezek. A Kadaparkban fekete már­ványból készül az emlékoszlop. Már vésik rá a kőfaragók a szö­veget is, oro^z nyelven cirill be­tűkkel. A másik emlékmű anyaga a Katona sétatéren csupa fehér márvány. Az emlékmű a Nagykő­rösi utca tengelyének meghosz- szabbításába kerül. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis ,15.) Üj szünetjellel május elsején kezdi működését ''gyár Rádió szabadult Magyarország |a, az új Budapest I. má- kezdi meg működését. Az műsort még nem-adták ki, e járt, hogy Zilahy Lajos, a na&y író tartja az új magyar rá­dió első előadását „Romok felett” címmel. A rádió új szünetjelet vezet be, s már az első napon ezzel köszön­ti hallgatóságát. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 19.) Hazaérkeztek a bajai német láger elhurcolt zsidó munkásai ... Ezekkel a munkaszolgálato­sokkal szörnyen kegyetlenül bán­tak. Ha valaki beteg volt, vagy munkáján annyira lerongyolódott, hogy emiatt már nem vonulhatott ki dolgozni, úgy egyszerűen agyonlőtték... Mikor a németek Felbachból is menekültek, a rend' már annyira felbomlott, hogy a bajaiak csoportja ellenőrzés nél­kül maradt. Elbújtak egy erdőben és ott várták be a felszabadító szovjet csapatokat. (Bajai Hírláp, 1945. április 19.) Összeállította: Heitai Nándor Kulturális fesztivál — Nagyszabású, egész éven át tar­tó kulturális fesztivál kezdődött február elején Hanoiban és Viet­nam hat másik nagyvárosában. A művészeti seregszemlén az or­szág több, igen fontos történelmi- forradalmi eseményéről emlékez­nek meg: a Vietnami Kommunis­ta Párt ‘megalapítása, az augusz­tusi forradalom győzelme és a Vi­etnami Szocialista Köztársaság megalakulása. egész éven át A program szerint az ország valamennyi körzetében művészi, irodalmi és zenei versenyeket rendeznek. A filmszínházak három új, filmet tűztek műsorukra „Nguyen Ay Quoc felkeresi Le­nint”, „Vietnam — az ország és lakói”, valamint „A Dien Bien Phuri csata" címmel. (BUDA­PR ESS—APN) • ' / Mongol opera A Mongol Állami Opera- és Ba- lettszíniház műsorán 30 éve szere­pel — és ebben a színházi évad­ban is. változatlanul nagy siker B. Damdinszuren alkotása, „A bá­nat három hegye között”. A mon- '1 nemzeti operaként számon tott dalmű szövegét D. Nacag- uorzs, a modern mongol irodalom megalapítója írta, r)>ár/uuj Tjtimás: Másfél szoba összkomfort (2.) Viszont a nők úgy vannak megcsinálva, hogy csak a tulajdon háztartásukban dolgoznak szíve­sen, amikor már van kiért és miért. Az öreg tiltakozott, ellenkezett, papolt valamit az agyontutujga- tott mai fiatalokról, meg arról, hogy Aranka néni — a húga — bezzeg segített otthon a mamának, ám anyám azzal torkolta le, hogy könnyű volt "Aranka néninek, aki négy polgárit végzett — ne té­vessze össze őt az öreg a diplo­más lányával. Mire idáig értünk, rendszerint fél nyolc lett; az öreg átült a televízió elé, mert kezdődött a híradó. Ez a pont kü­lönben is a sebezhető sarka volt; a családi hatalmi harcok és ki­sebbségi komplexusok bonyolult szövevényében már-már gyó­gyíthatatlan lelki sérülésként hurcolta évtizedek óta, hogy nem szerzett diplomát. Egyidős volt a századdal, az első világháború utolsó évében érettségizett, hadi­érettségivel persze, és mindjárt vitték is katonának. Még jókor érkezett a frontra, hogy az utolsó piavei csatában részt vehessen, fogságba essék, és csak kilenc- százhúszban érkezzék haza, cson­tig fogyottan és némi olasz nyelv­tudással. Akkor beiratkozott a műegyetemre, két évet elvégzett, de huszonkettőben meghalt a nagyapám, s neki dolgozni kellett mennie, hogy anyját és húgát el­tarthassa, hiszen a vadul rohanó infláció a nagymama özvegyi nyugdíját szánalmas kis jelképpé zsugorította. 2. Persze, tervezte ő, hogy majd a viszonyok javultéval visszamegy az egyetemre, lediplomázik — de ebből semmi nem lett. Hiszen mi­kor javulnak a viszonyok? A sze­gényember életében soha. Mert mire tíz vassal hosszabbat nyúj- tózhatik — hússzal nőnek a ter­hei. Nősülni is ézént nősült csak későn. Hiszen ott volt az anyja eltartása, a húga kihákasítása, aminek gondja egyedül reá várt —. s mindehhez volt százhúsz pengője, ennyit kapott a Vízmű­veknél, mint technikus. Nagy­anyám özvegyi nyugdíja éppen a lakbérre volt elég; élni az öreg fizetéséből éltek hárman, sőt eb­ből verte a fogához nagyanyám Aranka néni kelengyéjét is. Harmincötben Aranka férjhez ment, két év múlva meghalt a nagymama — s apám akkor vég­re elvehette anyámat, akinek ak­kor már három esztendeje ud­varolt, tán említeni is fölösleges, hogy az akkori idők divatja sze­rint plátói alapokon. Anyám huszonhat volt, amikor én megszülettem. Hogy huszon­hat és huszonkilenc közt már apám közelében, már a szerelem bűvöletében, már a házasság biz­tos reményében hogyan volt szí­ve. s ereje megtagadnia magát apámtól, ez örök rejtélye éle­temnek. Nem volt rossz? — kérdeztem hihetetlenül. — Nem volt így szörnyű? — Anyám titokzatos mosollyal felelt, amelyet valami benső biztonság derített elégedet­té: — Nem, aranyom. Nehéz er­ről veled beszélnem. De a sze­relmes nő már abban az időben is megtalálta a módját, hogy gyö­nyörűségét lelje a férfi karja közt, anélkül, hogy a gyalázatot is vállalja hozzá. Mert akkoriban, s ezt ne'feledd el, ott volt a vi­lág-szája, és ami még rosszabb: a félsz, hogy a férfi, célját elér­ve, szedi a sátorfáját. És te ott maradsz, hírbe kever- ten, megvetetten, most már csak a reménye nélkül is, hogy egy rendes ember valaha feleségül vesz. t Az elején ugyanezekkel az ér­vekkel próbált reám is hatni, s felvértezni Miklós szerelme el­len. Hogy eszembe ne jusson en­gedni neki. mert megjárom; ez most komoly fiú, ezt nem szabad hagyni megugrani. Gyöngéden rámosolyogtam, megpusziltam a homlokát, s azt mondtam: ezt talán bízza inkább rám! Har­mincéves vagyok, annyi, mint ő volt. amikor engem megszült — csak épp az a különbség, hogy én már ebben a világban serdültem nővé, és ennek a világnak a tör­vényeit talán mégiscsak én is­merem jobban. Ma, amikor annyi nőt kap minden férfi, hogy a tíz uj.iára akár százat, nem lehet az­zal mórikálnunk magunkat, hogy .tartogatjuk a kincsünk, mert a férfi vagy hülyének néz, s ak­kor ezért, vagy rafinált számító­nak, s akkor azért hagy fakép­nél már a harmadik találkozás­kor .. j Anyám, szegény, elször- nyülködve csapta össze kezét, de aztán fölvonta vállát, s azt mond­ta: te tudod, fiam. Én mar csak­ugyan nem ismerem ki magam ebben a félbolydult világban. A férfimentalitás alaposabb is­meretét egyrészt kollégáimnak köszönhettem, akikről meséltem, másrészt annak az évfolyamtár­samnak, akit futólag már megem­lítettem. Gézának hívták, s egy évvel volt fiatalabb nálam. El sem képzelem, mi tűnt fel neki rajtam ott az egyetem padjai­ban ... Apám nemrégiben ment nyugdíjba, s ettől kezdve addi­gi szerény módunk egyenesen szűkölködéssé romlott. Ha nincs a kicsinyke ösztöndíjam, bizony ott- kellett volna . hagynom az egyetemet, mert a vele- járó költ­ségeket apám ugyan ki nem tud­ta volna gazdálkodni a nyugdíjá­ból, ahogy az övét sem tudta an­nak idején a nagyanyám. De a háromszáz forintömbóí futotta a villamosbérletre, a menzára, s így valahogy elvergődhettem a diplo­máig. De már ruházkodásra bizony íiem tellett. Évfolyamtársnőim vígan pompáztak a divattal, hordták a hordószoknyát, ab- roncsszoknyát, az ilyen pulcsit és olyan kardigánt, s sálgalléros blúzt pettyel vagy csíkkal, mikor milyet írt éppen elő a világ leg­ádázabb diktátora, a divat ,•*=— én fakult gimnazistakori blúzomban feszengtem, .s a pliszírozott mat- i ózszoknyámban csináltam végig a négy esztendőt. A lányok lesaj­náltak, a fiúk inkább becsültek érte, úgy vettertr észre,. Ha mind­je tán nem is, de Géza minden­képpen. Alighanem ez volt az, ami az elején feléje hajtott. Hogy nem éreztem magam feszélyezve a közelében. Hogy le mertem ülni vele egy presszóban úgy, hogy kibújtam a télikabátomból, s nem restelltem azt a ritkás pókhálót ott, a pulóverem környékén. Igen, azt hiszem, ez volt a dön­tő: hogy Géza mellett vállalni tudtam magamat. A szegénysé­günket. Az apám rigolyáit. Az anyám már-már bigott vallásos­ságát. Géza előtt semmit nem kellett titkolnom, semmit szé- gyelnem. Még a szüzességemet sem; nem gúnyolódott rajta, mint a többi fiú az évfolyamból. El­fogadott olyannak, amilyen vol­tam, nem akart a maga képére és hasonlatosságára gyúrni. Máig azt hiszem, ez a legtöbb, amit em­ber embertől kaphat. Végül az övé is ezért lettem. Mert nem követelődzött. Nem akarta magát rámerőszakolni. Megadta nekem a döntés szabad­ságát. Illetve hát — mosolyodom el ma már magamban — a dön­tés szabadságának illúzióját. Hi­szen hol és miben szabad dönté­seinél egy huszonnégy éves, ré- gesrég ivarérett lány, aki úgy vágyja a szerelmet' mint szikes föld az esőt. s aki csakis azért nem szakított eddig a lányságá- val, mert gúnyolták miatta, s mert — legyünk őszinték! — nem lett volna kivel „szakítania” ..! Gézával egészen természetes volt nvnden, Nem voltam sze­relmes belé, azt hiszem, ő sem beJém, és ez roppantul leegysze- r' *■ mindent. Az első együtt­j nem előzte meg a feszült ‘s, az erogén zónák visz- •solt, heves izgalma, nylra túlfűti az egymást •ágyát, hogy a beteljesü- 1 szükségszerűen okoz hiszen nem ér, nem is a túlcsigázott vággyal. (Folytatása következik.) !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents