Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

1980. április 12. • PETŐFI NÉPE •

3

Országgyűlésünk a tényleges néphatalmat

testesíti meg Apró Antal nyilatkozata

Főiskolai kulturális napok

’ Az 1975-ben megválasztott országgyűlés, s a tanácsok megbízatása hamarosan lejár; az Elnöki Tanács határozata alapján június 8-án általános választásokat tartanak hazánkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa értékelte társadalmunk helyzetét, az állami szervek munkáját, az országgyűlés tevékenységét, meghatározva a soron következő feladatokat is. Ennek kapcsán Apró Antal, az drszág- gyűlés elnöke nyilatkozatot adott Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munkatársának:

— A demokrácia a szocialista társadalomban, így nálunk is, nem pusztán a közélet, az államirányítás eszköze, hanem annál jóval több, államrendünk és egész társadalmunk felépítésének lényegi vonása — mondotta. — Ahogy pártunk programnyilatkozata is leszögezi: szocialista társadalmunk fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása.

A dolgozók közvetve a választott testületek, a tömegszervezetek útján, s közvetlenül állampolgárokként is egyre nagyobb mértékben vesznek részt a társadalom életének irányításában, a közügyek vitelében.

Ez az alkotmányban is megfogalmazott követelmény országgyűlésünk tevékenységében az elmúlt fél évtizedben még teljesebben érvényesült. A szocialista demokrácia már meghatározó a képviselők jelölésénél, választásánál, s tükröződik az országgyűlés összetételében is. Joggal és büszkén mondhatjuk, hogy legszélesebb körű választójogunk nem ismer faji, nemzetiségi, nem, vagyon és iskolai végzettség szerinti megkülönböztetést. Ezt azért is alá kell húznunk, mert a felszabadulás előtti Magyarországon — s ma számoSj az emberi jogok védelmezőiként fellépő kapitalista országban — százezreket, milliókat zártak, zárnak ki a jelölésből, a választásból.

— A felszabadulás előtt, 1935- ben például 9 millió lakos közül 3 milliónak, vagyis az állampolgárok mindössze egyharmadának volt szavazati joga. És milyen volt a „népképviselet” 1935-ben Magyarországon? Az akkori felsőház tagjainak több mint a fele föld- birtokos és főpap volt. A többiek bankárként, nagyiparosként, állami főtisztviselőként „szavaztak”,

S hasonlóképpen festett a képvi«.seípház is. A ■-legutóbbi 1975-ös ^választáson hazánk 10 540 000 lakosából 7 670 000 állampolgár élhetett az általános, egyenlő és közvetlen választójoggal, titkosan x szavazva a jelöltekre. És a szocialista Magyarország jelenlegi parlamentjébe, az országgyűlés 352 tagú testületébe népünk — eredeti foglalkozás szerint — 157 munkást, 48 parasztot, 146 értelmiségit és egy egyéb foglalkozásút választott meg. Százegy nő és 37 harmincévesnél fiatalabb képviselő vesz részt a parlament munkájában. Országgyűlésünkben jelen vannak a fontosabb társadalmi szervezetek és mozgalmak képviselői, valamint egyházi személyiségek is. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaság országgyűlése összetételében is a tényleges néphatalom megtestesítője, valóságos népképviseleti szerv, amely hű tükre szocialista nemzeti egységünknek.

— Hogyan érvényesül a szocialista demokrácia az országgyűlés gyakorlati tevékenységé ben ?

— Parlamentünk fontos helyet foglal el és jelentős szerepet tölt be államszervezetünkben. Ország- gyűlésünk a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerveként az elmúlt öt évben is felelősen gyakorolta a népszuverenitásból eredő valamennyi jogot. Biztosította a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározta a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Az Alkotmány előírásainak megfelelő" en tevékenykedtünk tehát, ami azt is jelenti, hogy nálunk — hasonlóan más szocialista országokhoz — az állami mechanizmus az államhatalom egységének elvére épül, vagyis minden állami szerv alárendeltje a parlamentnek. Elsősorban ebben fejeződik ki országgyűlésünk működésének demokratikus, azaz néphatalmi jellege. A másik fontos elemet — amely egyébként szintén csak a szocialista országokra jellemző —, a választók és a képviselők folyamatos kapcsolata, s a képviselői tevékenység választópolgári ellenőrzése jelenti. Szocialista alkotmányunk rögzíti a képviselői felelősség két alapintézményét: a választók előtti beszámolási kötelezettséget és a visszahívás lehetőségét. így válik lehetővé, hogy ' választók befolyása a népképviseleti szervekben a szavazással ne szűnjék meg, hanem állandósul-; jón, s egyre sokrétűbbé váljon.

— Mi jellemezte ebben a ciklusban az országgyűlés törvényalkotó tevékenységét, s hogyan járult hozzád a parlament állami életünk fejlesztéséhez?

— Országgyűlésünk ebben a ciklusban a kormány előterjesztése alapján 24 törvényt alkotott. Ezzel közelebb jutottunk annak a ■ nagyszabású kodifikációs munkának a befejezéséhez, amely célul tűzte ki, hogy — alkotmányunk alapelveit szem előtt tartva — rendeletek helyett döntően törvényekkel szabályozzuk az alapvető társadalmi viszonyokat, az állam- polgári jogokat és a kötelességeket, valamint az államszervezet 1 felépítésének és' működésének meghatározó elveit. A rendeletekkel történő kormányzásról tehát áttértünk a törvényekre épülő kormányzásra.

— E ciklus törvényalkotásaiból kiemelkedik az V. ötéves tervről szóló törvény. A termelés és a gazdálkodás szervezeti rendjét és működési feltételeit fejleszti to- 'vább az állami vállalatokról, valamint a pénzügyekről szóló törvény. A közművelődést, a környezetvédelmet, a belkereskedelmet, az élelmiszer-termelést és -forgalmazást átfogó új törvények az állampolgárok életét közvetlenül érintő, fontos területeken meghatározóak. A Polgári Törvény- könyv módosításával és az új Büntető Törvénykönyvvel az igazságszolgáltatás két alapdokumentumát fejlesztette tovább az ország- gyűlés. A legutóbbi ülésszakon az atomenergia békés célú felhasználásáról szóló törvényt alkotta meg parlamentünk.

— Milyen következtetések vonhatók le a törvénytervezetek társadalmi vitáiból?

— A törvénytervezetek szélesebb körű, nyilvános vitája hazánkban több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Pártunk útmutatásának megfelelően az elmúlt öt évben tovább, erősítettük a törvényalkotás társadalmi nyit- vánossjigát.,Széles körben és rendszeresen megvitatva valamennyi tervezetet, hasznosítottuk az állampolgárok, a társadalmi s a szakmai szervek észrevételeit és javaslatait. Az elmúlt'öt esztendő alapján tehát leszögezhetjük, hogy a törvények előkészítésében is erősödött a demokratizmus. A társadalmi fórumok szervezésében és értékelésében tevékenyen részt vettek a Hazafias Népfront bizottságai és a szakszervezetek. A vitákba bekapcsolódtak a nők, az ifjúsági szervezetek, a tudományos, a gazdasági, a jogi és más értelmiségi szervezetek képviselői. Példaként ide kívánkozik, hogy a vállalati törvény tervezetét országosan, a megyékben és a vállalatoknál több mint hetven fórumon vitatták meg. Az új Büntető Törvénykönyv tervezetének társadalmi vitájában különösen hasznos volt a lakosság különböző rétegeinek, köztük munkásoknak, szövetkezeti dolgozóknak, gazdasági vezetőknek, pedagógusoknak és orvosoknak a véleménye. A lakosság javaslatainak hasznosítás sán túl ezek a párbeszédek segítették a leendő törvény előzetes megismertetését, s kovácsolták az állampolgárok egyetértését . is. Közvetlen hasznot hoztak a képviselőknek, az országgyűlésnek, hiszen a képviselőcsoportok és a bizottságok üléseiken már a’társadalmi tapasztalatokra támaszkodhattak.

— Hogyan érvényesült az elmúlt öt esztendőben az országgyűlésnek az állami szervek működését ellenőrző tevékenysége?

— Elmondhatjuk, hogy ebben a fél évtizedes periódusban — amelyen országgyűlésünk 19 beszámolót vitatott meg — még jobban érvényesült a parlament ellenőrző jogköre. A Minisztertanács elnöke rendszeresen beszámolt a kormány munkaprogramjáról, majd e program végrehajtásának időarányos teljesítéséről.

Két alkalommal került az ország- •gyűlés elé az Elnöki Tanácsnak, a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének a beszámolója.

A kormányzati munka számos fontos kérdéséről, a törvények végrehajtásáról adott számot a parlamentnek az egészségügyi, a kohó- és gépipari, a közlekedés- és postaügyi, a pénzügyminiszter, a munkaügyi, a nehézipari, az oktatási, valamint a külügyminiszter, továbbá az .Országos Vízügyi Hivatal, és a Központi Népi Ellen- : őrzési Bizottság elnöke. A beszámolókkal az országgyűlés belpo- t litikai életünk nagy horderejű kérdéseit tárgyalta meg, s jóváhagyta a kormány külpolitikai tevékenységét. Ezek a .tanácskozások — lévén az országgyűlés ülései nyilvánosak — jól szolgálták közvéleményünk tájékoztatását, s ezen keresztül az adott állami feladatok végrehajtásába a lakosság bevonását is. A parlamenti ellenőrzés sajátos eszközével, az interpellációval 32 alkalommal éltek a képviselők, felhíva a figyelmet a törvények és más jogszabályok végrehajtásában fellelhető fogyatékosságokra.

— Hogyan töltptték be az állandó bizottságok az ülésszakokat előkészítő, a törvények végrehajtását ellenőrző alkotmányos szerepüket?

— Az állandó bizottságok segítették az országgyűlést törvény- alkotó, ellenőrző tevékenységében, a társadalom alkotmányos rendjének biztosításában, és előmozdították a parlament tárgyalásainak eredményességét. A . bizottságok munkája tehát egyrészt közvetlenül kapcsolódott az országgyűlés plenáris üléseihez, másrészt az ülésszakok közötti időben, ellenőrző funkciójukat gyakorolva biztosították az országgyűlés működésének folyamatosságát. E tevékenységük során öt év alatt 310 ülést tartottak, több mint 400 napirendi témát vitatva meg. A bizottságok legfontosabb feladatukként készítették elő a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok tárgyalását.

Ezeken az üléseken számos képviselő fejtette ki a törvényjavaslatokhoz fűződő véleményét, s módosításaik a bizottság írásos előterjesztésében, illetve a megválasztott előadók révén kerültek az országgyűlés plénuma elé. Az ülésszakokon tárgyalt törvényjavaslatokhoz ebben a ciklusban a bizottságok több mint 100 módosító javaslatot nyújtottak be. A legfelsőbb népképviseleti testület bizottságainak alkotmányos kötelessége, hogy a törvényalkotás mellett ellenőrizzék is a törvények végrehajtását, s az így szerzett tapasztalatokkal segítsék a kormányzati munkát. A fontosabbak közül megemlíthető a bírósági, az élelmiszer-, a közművelődési és a külkereskedelmi törvény végrehajtásának bizottsági ellenőrzése. E testületek nagy gonddal vizs- j gálták energiahelyzetünket, a mezőgazdaság fejlesztését, a beruházási tevékenység javítását, a szelektív iparfejlesztést, a szállítás, a hírközlés fejlesztését a lakosság szociális, egészségügyi, kereskedelmi ellátását, az oktatás tárgyi és személyi feltételeit, valamint kulturális, tudományos életünk aktuális kérdéseit. Javaslataikat és ajánlásaikat rendszeresen eljuttatták az illetékes kormányzati szervekhez. Ez a szerteágazó tevékenység igazolja, hogy a bizottságok érdemben gyakorolták törvényelőkészítő, ellenőrző és javaslattevő jogkörüket.

— Milyen előrelépésről, milyen kezdeményezésről lehet beszélni a választókkal való közvetlen kapcsolat erősítésében, a választókerületi munkában?

— A képviselők az elmúlt fél évtizedben választóik, a köz érdekében, a néptől kapott felhatalmazás felelősségét átérezve teljesítették megbízatásukat. A képviselők és a választók kapcsolatában a beszámolók jelentették az egyik legfontosabb láncszemet. Parlamentünk tagjai tájékoztatták választóikat az országos és a helyi politikai életben végzett munkájukról, ismertették az országgyűlés tevékenységét, az időszerű állami feladatokat. E kötelességüknek a képviselők önálló beszámolón, falugyűlésen, tsz-közgyűlésen, pártnapon, előadóként vagy felszólalóként tettek eleget. A képviselők és ct választók a hagyományos fogadóórákon közvetlenül, személyesen is találkoztak. Az előre meghirdetett fogadóórák mellett mind több képviselő rétegtalálkozón, falugyűlésen vagy üzem- látogatáson tart fogadónapot, de. gyakran munkahelyükön vagy otthonukban is felkeresik őket a választópolgárok.

A formák tehát változatosak, ám a hangsúly változatlanul a közvetlen kapcsolat kialakításán van. A képviselők választókerületi munkáját jól segítették a helyi politikait állami és társadalmi szervezetek. A népfrontbizottságok

— a HNF VI. kongresszusa útmutatásának megfelelően — részt vettek a beszámoló gyűlések, a fogadóórák szervezésében, a lakossági kapcsolat erősítésében.

Jól látták el feladataikat a megyei képviselőcsoportok is, segítve tagjaik felkészülését az ország- gyűlési és a bizottsági ülésekre. Gazdagították a képviselőknek a választókerületük életét átfogó tájékozódását és tapasztalatszerzését is.

— A politikánkból eredő alapvető követelmények teljesítése mellett — az elmúlt öt esztendő tapasztalatai alapján — mely területeken fejlesztheti munkáját az országgyűlés?

— Pártunk most lezajlott XII. kongresszusa meghatározta feladatainkat a gazdaság, az élet- körülmények, a kultúra, az állami élet területén. Ezek a célkitűzések irányt mutatnak az ország- gyűlésnek is. A kongresszus külön is elemezte és meghatározta a parlament működésének irányát.

Kádár János elvtárs előadói beszédében megállapította, hogy az országgyűlés az Alkotmány előírásai szerint végezte munkáját „széles körű nyílt vitákra támaszkodva a társadalom fejlődését szolgáló számos törvényt alkotott, folyamatosan napirendre tűzte, áttekintette a törvények végrehajtását, ellenőrizte a kormány tevékenységét”. A kongresszus határozata szerint „az országgyűlés a jövőben is számoltassa be a kormányzati szervek vezetőit, fejlődjék tovább az országgyűlési bizottságok munkája, fokozódjék a képviselők aktivitása választókerületükben és az országos kérdések megoldásában, váljék szorosabbá kapcsolatuk választóikkal...” A határozatnak ez a megfogalmazása a parlament tevékenységének két irányú, úgy is mondhatnánk tartalmi és módszerbeli fejlesztését jelenti. Az elmúlt, több mint egy évtizedes kiterjedt törvényalkotó tevékenységre támaszkodva az országgyűlésnek egyrészt még jobban kell élnie a meghozott törvények és más fontos döntések ellenőrzésének jogával. Másrészt — még jobban egybekapcsolva — fejleszteni kell a képviselői munka három területét: az országgyűlés plénumain, a bizottságokban és a választókerületekben végzett munkát.

A' választópolgárok véleményének szélesebb körű kikérése hozzájárul ahhoz, hogy a parlament és a képviselők tevékenysége még demokratikusabb legyen, még jobban tükrözze a választók állás- foglalását. Mindez egybekapcsolva a törvénytervezetek előzetes társadalmi vitájával végeredményben a közvetlen és a "közvetett demokrácia együttes erősödését jelenti országgyűlésünk tevékenységében.

— Ügy gondolom, hogy a megválasztandó új országgyűlés az eddigi tapasztalatokra' építve, s azokat továbbfejlesztve jól és eredményesen fogja szolgálni pártunk XII. kongresszusa határozatainak valóra váltását, állami és társadalmi életünk demokratikus vonásainak további erősítését — mondotta befejezésül Apró Antal.

(MTI)

Az elmúlt napokban fejeződtek be Nyíregyházán és Szegeden az országos egyetemi és főiskolai kulturális napok. A művészet és ifjúság akció keretében rendezett találkozón az ország szinte valamennyi felsőoktatási intézménye képviseltette magát. Jól szerepeltek a Bács-Kiskun megyei csoportok a zenei, valamint a színjátszó és versmondó bemutatókon. A nyíregyházi rendezvényen minősítették a kórusokat és a zenekarokat. Arany oklevelét kapott a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola vegyeskára és kamarazenekara. Arannyal jutalmazták a Kecskeméti Óvónőképző Intézet női karát, ezüsttel pedig a kertészeti főiskola kórusát. Bronz, ezüst és arany oklevelet adtak át kilenc Bács megyei hangszeres szólistának, közülük heten az óvónőképző intézet hallgatói.

Szegeden mutatkoztak be az irodalmi színpadok, színjátszó csoportok, versmondók, politikai és társadalmi dalokat előadó együttesek. Ezüst minősítést érdemelt ez alkalommal — a Kelemen László kategóriában — a GAMF és a Bács-Kiskun Megyei Művelődési Központ fenntartásában működő kecskeméti színját- szccsoport. A kiskunhalasi Lyra együttes elnyerte a Csongrád megyei KISZ-bizottság nívódíját. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a versmondó Nagyváradi Zsuzsa, a bajai Tanítóképző Főiskola hallgatója. Produkcióját Szegeden ezüst oklevéllel jutalmazták.

Burgonyavetés

, Még 1973 őszén1 az akkori ME- ZÓTERMÉK kezdeményezésére egyszerű burgonyatermesztési társulást alakítottak, amelyhez több termelőszövetkezet csatlakozott. Az együttműködés célja, hogy mindenkor megtermeljék azt a mennyiséget ebből a fontos növényből, amely a megye lakosságának ellátásához elegendő. A jogutód, a ZÖLDÉRT is vállalta ezt a feladatot. Jelenleg öt nagyobb mezőgazdasági üzem foglalkozik burgonyatermesztéssel a társuláson belül mintegy 700 hektáron. Erről a területről körülbéJSm

eaíi äi •-i11

• Automatikusan, billenőkocsi- val töltik meg a vetögép tartályát.

lül 14 ezer tonna termést várnak. Az egyik legnagyobb termesztő a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet, amely az .idén 180 hektáron vet burgonyát.' A jó termés érdekében gondosan előkészítették a talajt, elegendő szerves és műtrágyát juttattak a földbe, és elvégezték a szükséges fertőtlenítést is. Az idén először csávázott vetőgumó kerül főidbe.

i A három vetőberendezésse! jó ütemben végzik a munkát. Azt tervezik, bogy április 15-ig földbe kerül a tervezett területen a burgonya szaporítóanyaga. (Opauszky László felvételei)

Városkép tavasszal

*5*

Az egykori vállalatnál fehér köpenyt osztottak ki a dolgozók között arra a kis időre, ameddig egy köztiszteletben álló személyiséget a munkahelyen körbekísértek. Erről jut eszembe, hogy valami hasonló „köpeny”, de inkább városképi köntös nálunk, Kecskeméten is elkelne. Tartós, és nem egyszeri használatra.

A Rákóczi útnak mintha két gazdája vagy használója lenne. Amelyik‘ oldalon a megyei rendőrkapitányság és a bíróság foglal helyet, épek, sértetlenek az üvegezett hirdetőszekrények. A Városi mozi portálja, külső képszekrényeivel példásan tiszta, szinte pormentes. Am ha átballagunk az út túlsó oldalára, valahogy apadni látszik a rend iránti fogékonyság. Az itteni ’ hirdető üvegszekrények egyikén, a játékbolt előtt, legfelül még épen szőr kell a kék overallös Skála-lány, az „egy lépéssel a divat előtt” feliratú plakáton; alá viszont a plakát parja úgy került, hogy bibircsókos az egész kép. A plakátragasztó ötlete volt-e a hevenyészve odacsapott plakát, vagy az esőtől vált olyanná, de mindenképp visszataszító. Mint ahogy az is, hogy a szekrény üvege alul bezúzva, egy helyen dróttal tákolva, s a villamos iégő már rég nincs a foglalatban. Elvitték, finoman mondva.

Odább. a Rákóczi úti Sportáruház előtti hirdetőoszlopba is többen „belekötöttek”. Üvegajtaját alant madzag tartja. Belül, a villamos berendezések helyén, óesztendei reklámtábla-törmelék, papírhulladék. s más szemét. Rendeltetésének mefelelően azonban a tábla — kivételesen hirdet is* „Gyurkovics Tibor: Magyar

mennyasszony. Tragikomédia” Ám arról, hogy hol, mikor, met- től-meddig, nem szól az oszlop.

Csalódottan megyek tovább.

A városi hirdető üvegszekréj nyekre az idén, úgy látszik, rájár a rúd. azaz egynémely garázda

ember keze. Mert mi mással magyarázható, hogy a piaccsarnok mellett, a vetőmagbolttal átellen- ben már akkor bezúzták a közterületi üvegszekrényt, amikor még a gitt meg sem kötött rajta. Így, akárkié is e szekrény, első bemutatott darabjai, odabent, üvegdarabok.

Vonjuk le a tanulságot, hogy kár az üvegért?

Siralmas az állapota a Katona József park bejáratánál elhelyezett színház—mozi hirdetőszekrénynek is. Az ártó kezek a négy részből álló szekrénykének csupán a színházi részéhez nem nyúltak — a moziképeket viszont mind elvitték. Csupán a címeket hagyták meg: „Fábián Bálint találkozása Istennel’, és „Harcmodor”.

A pusztító, romboló harcmodor dönthette le a Felszabadulási park háromszög tetejű, vas hirdetőtábláját is. Egykori három szárnyából már csak egyet őriz, az is csupa rozsda. A korrózión kí- vül semmi látnivalót nem nyújt. Keresgélek, s a . borókabokorban rátalálok még egy — a második — vas szárnyra. Ezen egy ki fakult plakát tudatja, hogy 1979. szeptember 20—21-én az Árpád moziban az „Iskolai valcer” volt műsoron.

„Hol van már a tavalyi hói” — mondhatnánk ezek után. Hiszen lassanként elfogy az óévi szemét is az utcákból; a terekről és a parkokból. Március végén tartották a megyeszékhelyi nagytakarítást. amelyet nagyarányú társadalmi segítséggel végeztek. Mint hírül adtuk, hétezeT kecskeméti KISZ-fiatal is részt vett benne. Példájukon felocsúdva remélhetően mások is felismerik tenni- ' válóikat. Ami egyúttal válhat — az elavult film címére emlékeztetve — jó értelemben vett harcmodorrá, azaz gyakorlattá, hogy a városképet a kártevőkkel szemben alkotó módon mi, magunk is védjük és formálhassuk.

K—l