Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1980. április 10. TUDOMÁNY - TECHNIKA Hosszú életű görgőscsapágy A gördülőcsapágy mint gép­elem igen lényeges része a gépi berendezéseknek, és általában gyorsabban használódik el. mini maga a berendezés. A gördülő- csapágyak többsége a fém érint­kezési kifáradásának következ­tében válik használhatatlanná. A csapágyalkatrészek hasznos felü­leteinek érintkezési kifáradása kis pontok (berágódások), leválá­sok (pittingek) formájában je­lentkezik. A gördülő súrlódás, va­lamint az azt kísérő képlékeny alakváltozás eredményeként az érintkezési felületi rétegen, az érintkezési pontokon intenzív ke- ményedés jelentkezik.' Egy idő után a felületi réteg olyan válto­zásokon megy keresztül, melyek az anyag kristályszerkezetének megbomlását eredményezik. A gördülőcsapágyak érintkezési ré­tegének viselkedését mikroszkó- pikus mélységig tanulmányozó kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a felületi réteg mechanikai és vegyi kezelésével, a végső' megmunkálási — köszö- rüiési, polírozási, szuperfiniselési — műveletek gondos elvégzésé­vel meg lehet ugyan hosszabbí­tani a csapágyak élettartamát, de közel sem olyan mértékben, ahogy az kívánatos volna. Egy angol szakember más nyo­mon indult el a nagyobb élettar­tamú görgőscsapágy megalkotásá­nak útján. Konstrukciójában ar­ra törekedtek, hogy a csapágy­ban minden pillanatban vala­mennyi görgő egyenlő terhet hordjon, ne keletkezzenek benne 9 A feltalálót és új fajta görgős- csapágyát láthatjuk. káros feszültségek. Az új elren­dezésű csapágyat statikailag együtt kell megtervezni azzal a tengellyel, amelyre illeszkedik. Benne nem kis felületen jelentke­zik a nagy nyomó-igénybevétel, hanem kedvezőbben oszlik el, így elmaradnak, illetve csak jóval ké­sőbb jelentkeznek az említett anyagkifáradási jelenségek. Külö­nösen a papír-, nyomda- és tex­tilipari gépeknél van nagy jelen­tősége e szabadalommal védett csapágytípusnak. Elszivárgó gázok Egy ország népgazdaságának anyagi termelése elkerülhetetle­nül kapcsolódik a levegőszennye­ző anyagok bizonyos mennyiségé­nek a kibocsátásához, amint az valamennyi, iparilag fejlett ál­lam példáján látható. Minthogy a levegő egyrészt nélkülözhetet­len a földi élethez, másrészt a népgazdaság reprodukálható, ter­mészetes erőforrásához tartozik, tisztántartása csak megfelelő in­tézkedésekkel oldható meg. Külö­nös figyelmet keli fordítani a a ipari gócpontokra, mert itt a köz­vetlen közeibe telepített lakóte­rületek folytán a lakosság telepü­lési sűrűsége nagy. A levegő tisztántartásának problémaköre rendkívül komp­lex jellegű. Ez érthető, hiszen a népgazdaság sok .területe egy­részt okozója a levegő elszeny- nyeződésének, másrészt ennek ré­vén károsulttá is válik. Vannak olyan iparágak, amelyekben a végtermékek minősége nagymér­tékben függ a légkör tisztaságá­tól, Ilyen pl. a fotokémiai ipar, a félvezetőgyártás, az optikai vagy a gyógyszerészeti ipar. A le­vegő tisztántartásának általános megoldása csak akkor érhető el, ha az ipari termelés meg tudja valósítani a hulladékmentes tech­nológiákat. Ehhez azonban széles körű; alapos kutatómunkára van szükség, és hosszú időre. Addig is a helyzet javulását lehet elér­ni, ha a levegőt szennyező anya­gok fajlagos kibocsátását, vagyis a termelő berendezések emisszió­ját erélyesebben és gyorsabban csökkentjük, mint ahogy a terme­lés szintje emelkedik. A végre­hajtandó intézkedések azonban nagy pénzügyi és anyagi ráfordí­tásokat követelnek meg. 9 A csehszlovákiai Synthesia mű­vek veszélyes hulladéka a kéndi­oxid gáz. A rendszerek tömítésé­nek a megoldásával a környezet levegője tiszta marad. (MTI Kül­földi Képszolgálat — KS) Gáz alakú emissziók főként a vegyiparban keletkeznek, por ala­kú pedig különösen nagymér­tékben szénfeldolgozás során, az építőiparban, a vas- és acélipar­ban. Az ipar nagy emisszióforrá­sai manapság mind ismeretesek, ezekhez tisztító és leválasztó be­rendezések alkalmazása többnyi­re nem ütközik nehézségbe — csupán pénzkérdés. A vegyipar­ban azonban sok kis emissziófor­rás is van: palackok, szelepek, csapok, szivattyúk, és szállítóbe­rendezések tömíteblenségei, ame­lyeket egyenként nem lehet „tet­ten érni”, kibocsátásuk viszont összességükben a szomszédos tér­ség jelentős megterhelését okoz­zák. Ezek felderítése a kibocsátás megszüntetésére a jövő kutatásá­nak a feladata. Baktériumok az Antarktiszon Az Antarktisz, a Föld déli-sar­ki övezete, amelyet — bár álta­lában jég- és hómentes területek­ről van szó — száraz és hideg, szeles időjárása miatt élettelen sivatagnak tartottak. Az itt ma­gasba nyúló 2400 méteres hegyek, a közöttük húzódó száraz völ­gyek, a part menti övezetet mosó erősen sós tengervíz a növényi és állati életlehetőségeket kizárja és a tüzetes felszíni vizsgálatok ed­dig az élettelenséget igazolták. A floridai egyetem két tudó­sának azonban most mégis sike­rült itt az élet nyomait'felfedez­niük. A sziklák repedéseiben és finom pórusaiban eddig nem sej­tett mikroorganizmusok élnek, amelyek a zord klíma elleni vé­delmet élvezve, a sziklák között zöldes réteget képeznek. A kőze­tek itt többé-kevésbé fényáteresz- tőek, így az erős antarktiszi su­gárzás egy része eljut az itt élő mikroorganizmusokhoz, és így a fotoszintézis foöyamata is végbe mehet. A mikoroorganizmusok közül sikerült baktériumokat, gombákat és algákat is megkü­lönböztetni. Ezek az új kutatási eredmé­nyek az űrkutatás szempontjából is tanulságosak. Amikor a Viking 19?6-ban a Mars felszínén lan­dolt, csak felszíni vizsgálatokra nyílt lehetőség, s így nem lehe­tett az élet nyomaira bukkanni. De lehetséges, hogy az ottani kő­zetek belsejében is sajátos életet élő mikroorganizmusok rejtőznek, ahogy azt most az Antarktiszor. is felfedezték. A GAZDASÁGI MUNKÁT SEGÍTVE Brigádmozgalom a BÁCSÉP-nél Ma már több évtizedes hagyo­mányokra tekinthet vissza a Bács-Kiskun megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál a szocialista brigádmozgalom. A kis kollektí­vák eredményes munkáját min­denekelőtt a termelésben elért sikerek igazolják. Erre utal töb­bek között, hogy az évek folya­mán 32 brigád kapta meg jó munkája alapján az aranykoszo­rús címet, 16 részesült a Vállalat kiváló brigádja és három a Vál­lalat kiváló ifjúsági brigádja ki­tüntetésben. Sőt! Olyan kollektí­vájuk is van, amelyik elnyerte a Magyar Népköztársaság kiváló brigádla címet. Nagy Istvánnal, a BACSÉP munkaverseny-felelősé- vel. az elmúlt év eredményeiről, s a szocialista brigádmozgalom idei célkitűzéseiről beszélgettünk. — Vállalatunknál jelenleg mintegy háromszáz kis kollektíva tevékenykedik — mondja többek között Nagy István. — A brigá­dok tavalyi célkitűzései minde­nekelőtt a gazdasági építőmunka segítését szorgalmazták. Emellett a „Szocialista módon dolgozni, ta­nulni, élni” jelszó jegyében szü­lettek a vállalások és pótfelaján­lások is. Az éves értékelések összesítése alapján bátran kijelenthetem, hogy a munkaversenyben részt vevők jelentősen hozzájárultak munkájukkal a BÁCSÉP elmúlt évi feladatainak sikeres teljesíté­séhez. Jórészt a kollektíváknak köszönhető, hogy az elért terme­lési eredmények alapján meg­pályázhattuk a Kiváló vállalat címet Tehát a szocialista munka- verseny. a vállalatvezetés és a termelésirányítás hasznos segítő­jévé vált. Elmúlt évi munkánk­ban különös hangsúlyt kapott — mint országos viszonylatban is — az anyag- és energiatakarékosság, a termelékenység, a hatékonyság fokozása, a belső tartalékok fel­tárása. a határidők betartása, va­lamint a kivitelezések időtarta­mának rövidítése. — Milyen kézzelfogható ered­mények születtek ezeken a terü­leteken? — Vállalatunk 1979. évi lakás- építési terve 1844 lakás volt. A kongresszus tiszteletére tett pót­felajánlások szerint, terven felül, további 67 lakás átadását vállal­ták kollektíváink. Ezt teljesí­tették is. A paksi atomerőmű épí­tésénél 60 millió forint értékű munka elvégzését irányoztuk elő. A brigádok ezt csaknem 88 millió forintra teljesítették. Az energia­takarékosságra tett verseny válla­lások végrehajtása révén hatmil­lió forint értékű költségmegtaka­rítást könyvelhetett el az elmúlt esztendőben vállalatunk. Eredmé­nyeinket még hosszasan lehetne sorolni... A kollektívák munkájának ér­tékeléseit tartalmazó kimutatások sokaságát lapozgatja előttem a versenyfelelős, mintegy nyomaté- kot adva szavainak. A dokumen­tumokat olvasva, egyértelműen megállapítható, hogy a szocialis­ta brigádok célkitűzései valóban konkrét tettekben realizálódtak. — Jutalmazták már a kollektí­vák múlt évi munkáját? — Igen. A napokban zajlott le a szocialista brigádvezetők ta­nácskozása százhúsz küldött rész­vételével. Ezen tárgyalták meg. milyen elismerésekben részesül­jenek az eredméríyesen dolgozó kollektívák. Végül is 251 brigád kapta meg a szocialista cím kü­lönböző fokozatait. A Vállalat ki­váló brigádja kitüntetést a Gaga­rin. a Vállalat kiváló ifjúsági bri­gádja címet a Mező Imre szocia­lista brigád nyerte el. Tíz kollek­tíva kapta meg az arany,- húsz az ezüst- és harminchárom a bronz­koszorús szocialista brigád címet. A tavalyi éves munka értékelése után az idei vállalati munkaver­seny irányelveiről, célkitűzéseiről tárgyaltak a küldöttek. Űjabb dokumentációk kerülnek elő: a munka- és üzemszervezés fejlesztésére, a munkaidőalap ha­tékony felhasználására, s az anyag- és energiatakarékosságra kidolgozott idei intézkedési ter­vek, Tehát a munkaverseny-moz- galom a múlt évhez hasonló irányelvek szerint folytatódik. A BÁCSÉP gazdasági feladatainak megvalósítását igyekeznek segíte­ni a brigádok vállalásaikkal, meg­határozva a soron következő teen­dőket az építőmunka legfontosabb területein. itktóím e­Milyen legyen a nagyvárosok környezete? A Német Demokratikus Köz­társaság várostervezése az ország­határokon túl is elismert. Sokat tesznek itt azért, hogy a régi vá­rosmagok megújítása, az új ne­gyedek építése az ember megfe­lelő környezetének a kialakítá­sával együtt történjék. Szép példái vannak ennek már országszerte: a sétálóutcák, sőt sétaövezetek Berlinben, Lipcsé­ben, Potsdamban. Halléban, Er­furtban, Weimarban, Rostockban. Ezeknek a nagyvárosoknak a kor­szerű várostervezését jelenleg az ország száz kisebb-nagyobb váro­sában veszik mintául — persze, a helyi viszonyokhoz alkalmazva. A várostervezéshez hozzátarto­zik a minél több zöldövezet, az ózondús környezet biztosítása. Itt is a nagyvárosok tervezői járnak az élen. Berlin, Drezda, Lipcse területén olyan parkosított zöld­területet alakítanak ki, amely a városközponttól egyenesen a ter­mészetbe vezet. Magasabb választási súly, kedvezőbb abrakfelhasználás a juhtenyésztésre társult szövetkezetekben Évente 600 pecsenyebárányt vá­sárol külföldi értékesítésre a páhi Petőfi Tsz-től a Gyapjú- és Tex- tilnyersanyag-forgalmi Vállalat. Innen, valamint a szomszédos gazdaságok juhászati telepéről rendszeresen indul szállítmány a határon túlra, ahol keresettek a páhi, a csengődi, a bócsai, a kece­li, zsanai, jánoshalmi, kisszállási, halasi, balotaszállási közös juhá- szatokban nevelt növendékállatok. Páhiban Bojtos István gondozó szakavatott keze alatt gyarapod­nak a aszkániai, a német hús-, a fésűsmerinó fajták keresztezéséből származó bárányok, míg csak el nem érik a követelmények szerin­ti minőséget és súlyt. Valamikor a racka-, a cigájajuh. majd a fé- sűsmerinói fajtát tartották a kis­kunsági juhászatokban. Újabban az igényesebb, de sokkal több gyapjút, jobb minőségű húst adó fajták terjedtek el ezen a vidé­ken. A kiskunhalasi és a kiskőrösi járás tíz szövetkezetének, vala­mint a Gyapjú- és Textilnyers- anyag-forgalmi Vállalat összefo­gásának eredményeként még 1973- ban megalakult a Kiskunsági Juh­tenyésztő Egyszerű Gazdasági Együttműködés, amely a juhállo­mánynak nemcsak a számszerű gyarapítását, hanem jobb tenyész­tő munkával, a tartási technológia fejlesztésével, a minőségének ja­vítását egyaránt kötelességének tartja. A társulás nemrég összesítette munkájának eredményét, örven­detesen gyarapodott mind a tíz szövetkezetben a juhállomány. Jól­lehet, hogy a többségében Igen mostoha talajon gazdálkodó tár­sult szövetkezetek az ágazat fej­lesztésére a szükségesnél keveseb­bet tudtak áldozni, mégis egyik évről a -másikra 11 százalékkal gyarapodott a juhállomány. Leg­nagyobb arányú az emelkedés a kiskunhalasi Vörös Október Tsz- ben. A jelenleg csaknem 26 ezer ju­hot tartó tíz szövetkezetben sokat javult a tenyésztés és a gondozás. Jelentős arányú az ikerellés. A genetikai fejlődés eredménye, hogy a juhászatok a bárányok választási idejét csaknem tíz nap­pal tudták csökkenteni, mégis na­gyobb súlyú növendékállatokat választhattak el. Általánosságban tíz dekagramm abrakkal kevesebb volt a fajlagos felhasználás. E tekintetben főként a páhi Petőfi Tsz juhászata ért el legjobb eredményt. A takarmá­nyozási költség alakulását azon­ban a legeltetési idő megnyújtása is kedvezően befolyásolja. A tár­sulás ’ valamennyi gazdaságában akad arra alkalmas terület, ahol a téli legeltetést be lehet vezetni. Számos gazdaság már évek óta ezt teszi, minden bizonnyal hat a többiek jó példája a csengődi, a zsanai, a keceli szövetkezet szak­vezetőire. Még ebben a tervidő­szakban előkészíthetik, és vala­mennyi társult gazdaságban meg­valósíthatják a juhok téli legelte­tését is. K. A. 9 Régi gazdasági épületből átalakított hizlaldában nevelik az értékes pecsenyebárányt a páhi Petőfi Tsz-ben. (Straszer András felvétele) Botra támaszkodók A TISZAKÉCSKEI tanácsháza minden tekintetben nyitott a választópolgárok számára. Idesto­va három híján húsz esztendeje járom a megyét, s benne Tisza- kécskét is legkevesebb két tucat­nyi alkalommal, de ott még senki­től nem hallottam: „Jaj, de nehéz bejutni valakihez ennél a tanács­nál !” Olyat igen, hogy például: „Na — ezzel az üggyel egyenesen Mis- kó Pistihez eriggy. Ha van rá or­vosság, az elnök biztos felírja.” — Természetesen képletesen értendő ez utóbbi mondat. Mindenesetre ilyen jelkép él a nagyközség la­kóiban Miskó István tanácselnök­ről. Mint ahogy azt is tudják, hogy ha valamire az elnök azt mond­ja — nem — akkor azt csakugyan nem lehet úgy elintézni, ahogy az ügyfél elkívánta. A hivatali szobák nyitottságát támasztja alá az a másik tény — persze ezt jókedvünkben is bele­magyarázzuk —, hogy a tanácshá­zára két ajtón keresztül is be­juthat az ember. A homlokzat fe- lőlin és oldalt, ahol az újságpavi­lon is áll jelenleg. Lehet, van még harmadik irány is, de mint civil e kettőn át szoktam közlekedni magam is. Most éppen az tűnik szembe a küszöbön túl, hogy a folyosón so­rukra várakozók többsége idős ember. Másszor is van itt szép forgalom, de ezúttal egyenesen szemet szúr, hogy mennyi kisöreg zsenyeg a lépcsőfeljáró táján. Fő­ként nénikék. S hirtelenében nem is látok köztük olyat, akinél bot ne volna. Némelyiküknél kettő is. De legalább szólna már nekik valaki, hogy üljenek le, hiszen van üres hely a padokon! Ejnye, ejnye, hogy lehet elnézni nehézkes totyogásukat. Van, aki jobb kezé­vel támaszkodik színtelenné ko­pott. kifényesedett fejű botocská­jára, van, aki bal oldalán kop- pantgat támasztékával a köve­zetre. Aki meg nem tötyög az újonnan kiakasztott hirdetmé­nyek, ilyen-olyan- akcióra hívó plakátok tanulmányozására, fá­radt derekát a falnak veti, és úgy kulcsolja mindkét görcsös keze- fejét a botra. — Miért nem ülnek le. néni­kém? — Ó — lelkem, sokkal jobban sajogna a derekunk, ha utána meg fel kellene állni. Még ilyet! — füstölgők magam­ban, bár igazat adok. Ők érzik igazán, hogy úgy van. De akkor is. Valahogy csak nem kellene őket várakoztatni... Valamilyen segélyosztásra gyűltek össze? ... Esetleg vizsgálatra? Valahol lát­tam kitéve idejövet a programot: egészségügyi hét van. MINDEZ sokkal rövidebb idő alatt játszódik, fut át a fejemen, mint amennyibe a helyzetkép el­olvasása kerül. Szinte csak azalatt, amíg vigyázva, őket kerülgetve eljutok az elnöki iroda ajtajáig. Azt se tudom viszont hova ten­ni, hogy míg én szánom a kisöre- geket „botos” ácsorgásukért, ők inkább vidor tereferével ütik el az időt. Némely virgoncabb bácsi egyenesen kap az alkalmon, hogy egy-egy huncut megjegyzéssel vi­szonozza, mikor az elsiető tisztvi­selőnő ismerősként ráköszön. Mennyi is az idő? — Alig múlt kilenc. No azért, csak megemlítem a dolgot Miskó elvtársnak. Találkozásunk után nem sokkal szerét is ejtem. No, nem úgy aj­tóstul. ne gondolja, hogy beteszi az ember a lábát a tanácsházára, és már is azt fiteti, mit lehetne bírálólag kiszúrni. — Régen láttam ennyi, bottal járó öreget egy csomóban, mint odakint a folyosón... Csak nézek, hogy erre nyájas mosolyra fakad, mintha egyenesen örülne az „észrevételnek". — Mindjárt ideérkezik értük az autóbusz, és viszi őket az öregek napközijébe. — Milyen busz? — Hát a tanácsé.., Központibb helyeken, mint itt. a művelődési háznál, téesz-irodánál van a gyü­lekező, a gépkocsi sorra járja eze­ket — és végállomás a napközi. Mire odaérnek, letanyáznak, várja okét a tízórai... Itt a jó melegen elvannak addig. — Én meg majdnem' rosszat gondoltam... Hogy nem kellene őket itt a hivatalban megvárakoz­tatni ... MISKÚ ISTVÁN elneveli a fel- tételezést. Mintha nem is hallotta volna. Inkább menten elújságolja, mennyire személyes öröme is, hogy most már — az ebédelteté­sen túl — délután is meguzson- náztatják az öregeket a napközi­ben. Egy kis sütemény, hozzá fel­vágott vagy tejtermék — és egy kis örömmel több az idős napkö­ziseknek. Hogy fért a költségve­tésbe? Nos. ez is a számos tisza- kécskei ötlet, kezdeményezés gyü­mölcse. Mondhatni, ezt is egy kis társadalmi összefogás „hozta ösz- sze”. Azért mondjuk, hogy „egy kis”, mert nem kellett hozzá olyan nagyszabású szervezés, mint pél­dául a híres-nevezetes egészség- ügyi autó előteremtéséhez annak idején. Azzal a bizonyos „Csak egy doboz Szimfónia” jelszóval. Most a sütőipar, az ÁFÉSZ- bolt, a napközi személyzet dolgo­zói jelentkeztek az uzsonnáztatási felajánlással — megsütjük, adjuk ' a hozzávalót, felszolgáljuk —, és ami kis pénz még kellett, a ta­nács szívesen kiügyeskedte. Milyen boldog meglepetés volt a napköziben az első váratlan dél­utáni uzsonna. Aztán a szerény szabadkozás. — Minek adjátok, fáradtok ez­zel — elnök elvtárs, elnök úr, Pis­tikém — mondogatták, ki így. ki úgy. Nem kell ez már nekünk. Dehogynem Pista bácsi, Erzsi né­ni, lemegy még az, meglátják. Majd megszokják... Aki meg nem bírja délután megenni, haza­viszi és akár a vacsora gondját is elveti .vele. Miskó István nem hagyja el a jóízű csattanót. — Mi az, hogy elbírnak az uzsonnával. Úgy hozzá tartozik már étkezésükhöz, mint az ebéd... Kerülök-fordulok a községben, hozzájuk sűrűn beugrók. Kibe­szélgetjük magunkat. Ez az uzson­nadolog jó szemléltetés volt arra, hogy egy vezetőnek esetenként a többséggel szemben kell döntenie, mert tudja, helyesen tesz. Ugye Mari néni, Péter bácsi maguk se akarták elfogadni az uzsonnát... Tóth István I

Next

/
Thumbnails
Contents