Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 83. szám Ára! 1,20 Ft 1980. április 10. csütörtök Föld körüli pályán a Szojuz-35 A települések fejlődéséhez szükséges a vízellátás és a csatornázás Víztornyok, felszíni víztározók Csatornázás és tisztítás 26-ban már jelenleg is van veze­tékes ivóvíz, s az itt levő lakások több mint 90 százalékába ezt be­vezették. Nagy gondot kell fordítanunk a szolgáltatott víz minőségének javítására, ami további vastalaní- tó, tisztító és gáztalanító berende­zések építését teszi szükségessé a már működő vízművek egy ré­szénél, s az újonnan épülőknél is: Ezek a berendezések igen költsé­gesek, s rendkívüli mértékben megemelik a víztermelő kapacitás létesítésének és működtetésének költségét. Az elmaradt berendezé­sek pótlását a rekonstrukciókkal együtt a pénzügyi lehetőségek ará­nyában kell megvalósítanunk. használás következtében a nép­gazdaságnak is hasznos. Ezután arról beszélt, hogy. a közműves vízellátás természetes következménye a lakossági és a közületi vízfogyasztás erőteljes növekedése. Jelenleg megyénkben a vízvezetékkel ellátott háztartá­sokban egy-egy családtag napon­ta átlagosan 115 liter vizet fo­gyaszt, s ez a hosszú távú tervidő­szak végére átlagosan 160—170 li­terre emelkedik. Hasonlóan nő az ipar, a közületek és az intézmé­nyek vízfogyasztása is. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon fontos feladat a közcsatorna-hálózat ki­építése, az elvezetett szennyvizek ártalmatlanítása. MOSZKVA Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán délután moszkvai idő szerint 16 óra 38 perckor a Baj- konuri űrrepülőtérről útnak indult a Szojuz—35 űrhajó. Az űrhajó parancsnoka Leonyid Ivanovics Popov ezredes, fedélzeti mérnöke Valerij Viktorovics Rjumin, a Szovjetunió Hőse, aki eddig már kétszer járt a világűrben.­Az űrhajó á Szaljut—6 űrállo­másra viszi a két űrhajóst. A ki­adott közlemény szerint feladatuk az, hogy a^ űrállomást megfelelő­A népfront székházában szer­dán megkezdődtek a tárgyalások a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának és a Kambodzsai Nem­zeti Egységfront Központi Bizott­ságának küldöttségei között.. Sar­lós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Or­szágos Tanácsának főtitkára tájé­koztatta a Yos Por főtitkár ve-1 Egyebek között a Kecskeméti' Óvónőképző Intézet KlSZ-szerve- zetének az eszmei-politikai neve­lő munkáról szóló jelentését tár­gyalta meg dr. Adorján Mihály megyei titkár vezetésével tegnap •a KIS? Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága. Az írásos beszámolóhoz Tilmann Erika, az intézet KISZ- bizQttságának titkára fűzött szó­beli kiegészítést. A jelentés mindjárt az elején leszögezi: a főiskola 329 ifjúkom­munistájának alapvető kötelessé­ge ' a tanulmányi feladatok szín­vonalas megoldása, s a választott hivatásra ■ való minél jobb felké­szülés. Ez egyben minden hallga­tó személyes érdeke is. A KISZ- alapszervezeteknél a fő cél a ta­nulmányi átlag állandó emelése és félévenkénti értékelése. Ennek érdekében többféleképpen ösztön­zik a diákokat. A tanulmányi ösztöndíj mellett jutalmakat osz­tanak, év végén pedig külön is elismerik az egyéni verseny első három helyezettjét. Félévenként a csoportok között tanulmányi versenyt hirdetnek, melynek elő­nye, hogy a csoporttársak egy­mást inspirálják a még jobb ered­mény elérésére. A legkiválóbbak­nak kategóriájuk legmagasabb összegét adja ösztöndíjként a diákjóléti bizottság. A rendkívüli segélyek odaítélésekor ugyanak­kor elengedhetetlen feltétel, hogy a hallgató rendszeresen látogassa az órákat, s ne legyen igazolatlan mulasztása. Az ideológiai nevelő munkában első számú tennivaló — olvasható az intézeti KISZ-bizottság előter­jesztésében — a differenciált he­lyi sajátosságoknak megfelelő, a szakmai érdeklődést is figyelem­be vevő propaganda. Mindent el­követnek, hogy tudatosítsák az ifjúsági szövetség tagjaiban a konkrét feladatok politikai tar­talmát. (Ez eddig több-kevesebb sikerrel járt.) Ügy próbálnak hat­ni egymásra, hogy a diáktársak mindenkor merjék vállalni a kö­zösség ügyeit, hogy munkájuk fe­lelősségteljes, tudatos legyen. Ért­en előkészítsék a további tartós űrrepülésre, elvégezzék a szüksé­ges javításokat, előkészítsék a be­rendezéseket a kísérletek, megfi­gyelések elvégzésére. Az űrhajó a sikeres rajt után Föld körüli pályára állt, és innen jut majd a szükséges pályamódo­sításokkal az űrállomáshoz. Az el­ső jelentések szerint Popov és Rjumin közérzete kitűnő, az űr­hajó berendezései megfelelően működnek. A rajtról a moszkvai televízió röviddel esite háromnegyed 7 után adott közvetítést helyszíni felvé­telről. (MTI) zette kambodzsai küldöttséget a Magyar Népköztársaság bel- és külpolitikájáról, az MSZMP XII. kongresszusának határozatairól. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság Vezetői ugyancsak szerdán fogad­ták a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront Központi Bizottságának küldöttségét. (MTI) hetó hát. ha már eddig is nagy hangsúlyt fektettek a politikai képzésre. Az alapszervezeti vitakörök lá- togatottabbak, s a hallgatók ak­tivitása is nagyobb, mint volt például a elmúlt tanévben, ön­maguk számára is tanulság, hogy ha közérdekű témákat dolgoznak fel, olyanokat, amelyek általában közelebb állnak a lányokhoz, nem rtiarad el az érdeklődés, de a ha­tás sem. Szinte mindenki nézi es­te a tévé-híradót, és sokat segít a politikai tájékoztatásban az in­tézeti stúdió is, mely mindennap sugározza a rádió esti magazin­ját. Gyakoriak az évfolyamgyűlé­sek, ahol a KISZ-vezetők felvi­lágosítják diáktársaikat az iskolai rendszabályzatról, jogaikról és kötelességeikről. Azáltal, hogy a vitakörökben több szabadon vá­lasztott téma szerepelt napiren­den, erősödött a lányok vitakész­sége: most már jobban mernek politizálni, politikával foglalkoz­ni. Ez persze nem jelenti azt, hogy e téren már nincs tennivaló. Természetesen továbbra is igénylik a marxista—leninista tanszék tanárainak támogatását, javaslatait. Az alapszervezeti pro­pagandisták havi egy alkalommal felkészítő foglalkozásokon vesz­nek részt. Irányításukkal dolgoz­ták fel a kongresszusi irányelve­ket, és hamarosan sor kerül a kongresszusi, vita és határozat „kitárgyalására” is. Tilmann Erika mindehhez hoz­zátette: az iskola KlSZ-szerveze- teinek propagandatevékenységé­ben az hozna jelentősebb javu­lást, ha a városi KISZ-bizottság is több gondot fordítana reszort- felelőseik alaposabb felkészítésé­re. Ezt úgy értik, hogy írásos anyagiakat próbálják magyaráza­tokkal kiegészíteni, s egyben ad­janak hasznosítható ötleteket. A jelentést, néhány utólagos tartalmi kiegészítéssel, a megyei testület elfogadta. K. F. Ülést tartott a megyei tanács Tegnap Kecskeméten ülést tartott a Bács-Kiskun me­gyei Tanács. Dr. Gajdócsi István, a megyei tanács el­nöke köszöntötte a testület tagjait, s a meghívott vendé­geket, közöttük az ország- gyűlési képviselőket. Ezután előterjesztette a végrehajtó bizottság javaslatát a tanács­ülés napirendjére. A megyei tanács által elfogadott napi­rend a következő volt: — Előterjesztés Bács-Kis­kun megye települései vízel­látásának és csatornázásá­nak hosszú távú koncepció­jára. — Jelentés a tanácsi vál­lalatok helyzetéről, V. öt­éves tervi fejlődésükről. — A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1980. évi munkatervének ja­vaslata. — Bejelentések. Az ember és a víz kapcsolata évezredek óta meghatározó je­lentőségű. A víz szerepe az embe­riség fejlődése folyamán állandó­an növekedett, s ez a folyamat ma is tart. Az életforma fejlődésével nemcsak több, de minőségileg jobb, egészségesebb vizet igényel­nek az emberek, s ehhez már csak közösségi létesítmények, közmű­vek útján juthatnak hozzá. A sű­rűn lakott települések egyre na­gyobb gondja az itt keletkező nagy mennyiségű szennyvíz elve­zetése és a környezetszennyeződés megakadályozása: A városok óriá­si beton- és aszfaltfelületein osz- szegyűtt csapadék elvezetése csak megfelelő csatornahálózattal le­hetséges. Ezek a közművek a települések — elsősorban a városok — létezé­Bács-Kiskun megye települései­ben az ivóvízellátás a felszabadu­lás előtt minősíthetetlenül rossz volt. A lakosságnak csak 12—14 százaléka jutott egészséges ivóvíz­hez. A legtöbben fertőzött ásott kutak vizét itták. Megyénkben a közműves vízellátás' éppen 30 éves múltra tekinthet vissza. Kezdetben elég nehezen tudtunk előre lépni a szűkös fejlesztési le­hetőségek miatt. Az első kecske­méti vízmű után öt évet kellett várni a következőre, a kiskunfél­egyházira, majd további két évet a kiskunhalasira. Baján 1961-ben, Kalocsán 1962-ben, a később vá­rossá váló Kiskőrösön pedig 1964­Elemző számítások igazolják, hogy a közműves vízfogyasztás húsz év múlva a jelenleginek több mint kétszeresére emelkedik még akkor is, ha saját érdekünkben minden lehetséges és ésszerű mó­don takarékoskodunk a vízzel. Ho­gyan lehet ezt a vízigényt kielé­gíteni? Mint azt szóbeli kiegészítőjé­ben Tohai László megjegyezte, Bács-Kiskun megye hidrogeológi­ai adottságai szerencsések, mert a felszín alatti hasznosítható víz­készletek még sokáig elegendők lesznek. Néhány rossz adottságú kisebb körzettől eltekintve a kö­9 Tohai László beszél. Rátérve az érdemi munká­ra, a testület meghallgatta Tohai Lászlónak, a megyei tanács általános elnökhelyet­tesének az első napirendi témához, illetve az írásos anyaghoz fűzött szóbeli ki­egészítőjét, amelyet az aláb­biakban ismertetünk: sének zavartalan életvitelének elő­feltételét jelentik. Létesítésük, üzemeltetésük és karbantartásuk igen nagy anyagi befektetést igé­nyel. Településeink beruházási és költségvetési kiadásaiban egyre nagyobb súllyal szerepelnek a vízi közművekre fordított összegek. Ezek a létesítmények hosszú idő­re meghatározzák egy-egy tele­pülés fejlődési lehetőségét, s fo­lyamatos továbbfejlesztést igé­nyelnek. Indokolt tehát, hogy hosszabb távra előre tekintve vegyük szá­mításba az ezzel kapcsolatos fel­adatainkat, s meghatározzuk a fejlesztés irányát, mértékét és fontossági sorrendjét. Ezt a célt kívánja szolgálni a megyei tanács elé terjesztett koncepció. ben kezdte meg működését a víz­mű. A községek vízellátása az 50-es évek végén megkezdődött. A hid- roglóbuszok, víztornyok látványa ma már hozzátartozik községeink képéhez. Elmondhatjuk, hogy ha­talmas utat tettünk meg az el­múlt három évtized alatt. De még korántsem értünk a munka végé­re, hiszen jelenleg a megye lakos­ságának csak kétharmada része­sül közműves vízellátásban, s a lakásoknak csak a felében van még vízvezeték. A következő két évtized feladata lesz, hogy a szét­szórt tanyákat kivéve minden la­kásba eljusson a vízvezeték, s ezen keresztül az egészséges, jó ivóvíz. vetkező két évtizedben a víznye­rés még a 'mélyfúrású kutakkal lesz megoldható. A települések egy részének vízigényét már most is csak nagyobb távolságról kistér­ségi vízművekkel lehet megoldani. Ezek száma a vízfogyasztás növe­kedésével szaporodni fog, s az ez­redforduló után igénybe kell majd venni a jóval költségesebb technológiát igénylő felszíni víz­készleteket is, mindenek előtt a Duna, a Tisza, illetve az addig minden bizonnyal megépülő Du­na—Tisza-csatorna vizét. Az adott vízkészlet kitermelé­se. s ennek a növekvő számú fo­gyasztóhoz való eljuttatása meg­követeli a meglevő vízművek ka­pacitásának folyamatos bővítését, korszerűsítését és rekonstrukció­ját, valamint az elosztó vezeték- hálózat növelését. A következő években meg kell teremteni a vezetékes vízellátás feltételeit a még ellátatlan 12 községben. A VI. ötéves tervben a jelentősebb belterületi lakossá­gú községekben támogatjuk a megalakuló vízműtársulatokat. A hosszú távú időszak második fe­lében célul tűzzük ki a fejlesztés­re kijelölt külterületi lakott he­lyek egészséges ivóvízellátásának segítését is. A megyében hatvan ilyen település van, melyek közül A továbbiakban a megyei ta­nács általános elnök-helyettese ar­ról beszélt, hogy elsősorban a vá­rosokban több szempontból is in­dokolt a víztornyok és felszíni víz­tározók építése, amelyek például kettős célra is hasznosíthatók, nyáron vizet, télen pedig más fo­lyadékot lehet tárolni bennük. Példaként említette meg az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Válla­lat és az Izsáki Állami Gazdaság közös! beruházásával létesített és két év óta jó tapasztalatokkal üze­meltetett 2x2000 köbméter befoga­dóképességű csúcstározóját. Ez a kecskeméti Il-es számú vízmű te­lepen létesült és jól szolgálja mindkét fél érdekeit, s a jó ki­A vízellátás és a szennyvízke­zelés elvileg elválaszthatatlan, komplex feladat. A gyakorlatban azonban a szennyvízkezelés lé­nyegesen elmaradt a vízellátás mögött. Ennek fő oka az anyagi eszközök szűkössége, illetve a szennyvízkezelő létesítmények igen magas beruházási költsége. A vízellátás és a szennyvíz- kezelés közötti „ollót” a követke­zőkkel jellemezhetjük: közműves vízellátással száz, szennyvízcsa­torna-hálózattal csak nyolc tele­pülésünk rendelkezik, a vízveze­ték-hálózat hossza meghaladja a kétezer kilométert, szennyvízcsa­tornáink hossza viszont csak 125 kilométer, naponta 165 ezer köb­méter vizet tudunk termelni, de csak 21 ezer köbméter szennyvi­zet tudunk tisztítani, a kibocsá­tott szennyvíz 24 százaléka kerül az e célra épült szennyvízcsator­nába, de csak 15 százalékát tud­juk tisztítani. A teljes értékű tisztítómű-kapacitás a keletkező • szennyvíznek mindössze 8 száza­lékához elegendő. A következő évek, évtizedek ki­emelt feladata lesz tehát a szenny­vízkezelés — a csatornázás és tisz­Nagy figyelmet érdemelnek azok az országos jelentőségű kí­sérletek, amelyek Kecskeméten folynak a szennyvíz mezőgazdasá­gi hasznosítására. Ennek eredmé­nye alapján ma már kimondható, hogy Kecskemét szennyvíztisztító művét a későbbi fejlesztések so­rán is csak a mechanikai tisztító- fokozattal kell megépíteni. Az így tisztított szennyvizet jó ered­ménnyel lehet egyes mezőgazda- sági kultúrák öntözésére hasznosí­tani. Arra számítunk, hogy az ezredforduló táján a megyében A városokban egyre növekszik a vizet át nem eresztő burkolat-, tál ellátott felületek aránya, ezért mind nagyobb gondot jelent a csapadékvíz elvezetése, kártéte­leinek megakadályozása. A zárt csapadékcsatornák léte­sítése rendkívül költséges feladat, hiszen ezeket olyan hatalmas ke­resztmetszettel kell kiépíteni, ti tás — kapacitásának erőteljes növelése, lemaradásunk mérséklé­se. Ezt elsősorban a nagy lakósű­rűségű városokban, városrészek­ben és a szikkasztásra alkalmat­lan talajadottságú nagyközségek­ben keli megvalósítani. Eszerint a nyolc kiemelt tele­pülésen a következő húsz évben a csatornahálózaton elvezetett szennyvízmennyiséget a jelenlegi napi 60 ezer köbméterről 150 ezerre, a tisztítótelepi kapacitást pedig napi 21,5 ezerről mintegy 120 ezer köbméter teljesítményre kell növelni. A közép- és felsőfo­kú központokon túl az ezredfor­dulóig számításba vehető 6—8 nagyközségben a tisztítandó szennyvízmennyiségek és ará­nyok jóval kisebbek. Ezek üte­mezése a helyi erők összefogásá­tól és a központi támogatás lehe­tőségétől függ. A fejlesztések ellenére a szenny­víztisztító kapacitás alig tud lé­pést tartani a növekvő szennyvíz- kibocsátással. ezért a szennyezet­ten bevezetett vizek mennyisége sajnos alig csökken az ezredfor­dulóig, de az is eredmény, ha nem növekszik tovább. keletkező szennyvíznek közel felét fel lehet majd használni öntözés­re. A szennyvíztisztító kapacitások fejlődésével új feladatként jelent­kezik az itt visszamaradó szenny­víziszapok kezelése és ártalom nélküli elhelyezésének, vagy meg­semmisítésének megoldása. Az ár­talmatlanítás technológiáját és gazdaságos műszaki megoldását még országosan is ezután kell ki­dolgozni, s ez a kutatás feladata is. hogy a felhőszakadások során ke­letkező kisebb pataiknyi mennyi­ségű vizet is gyorsan él tudják ve­zetni. A csapadékfőgyűj tő-csator­nák belső átmérője általában meghaladja az 1—2 métert, s ezek csak a záporok, zivatarok idején vannak kihasználva. Létesítésük (Folytatás a 3. oldalon) • Társalgás a szünetben. Magyar—kambodzsai tárgyalások Politikai nevelő munka az óvónőképző intézetben Elengedhetetlen követelmény az ésszerű takarékosság Egészséges, jó ivóvíz Húsz év múlva Mezőgazdasági hasznosításra Például a széchenyivárosi tó

Next

/
Thumbnails
Contents