Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
1980. április 6. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚJ RAJZFILMEK, RAJZFILMTERVEK Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? Látogatóban a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében EMBERKÖZELBEN^ ___________________^ Va llomások egy hivatásról harmincöt év tükrében A Pannónia Filmstúdió nyolc évvel ezelőtt telepítette Kecskemétre műtermeinek egyikét. A rajzfilmek új műhelye ideiglenesen a bel- városbaú egy régi épületben kapott helyet-, majd a Hunyadivárosban a Liszt Ferenc utcai úgynevezett Miron-villában talált otthonra. Minden jel i szerint ez a végleges helye. Ide kaptam meghívást Mikulás Ferenc műteremvezetőtől. Az udvari bejárat mellett, a kerítésen szerény táblácska tudatja: ez a Pannónia-műterem. Szemlélődöm, s megállapítom; ha nem tudnám, hogy valóban itt készülnek a népszerű, a nemzetközi porondon I is egyre többször szereplő magyar rajzfilmek, bizony nem hinném el. Az épület szerényen illeszkedik környezetébe. Az udvara „csatatér". Építkeznek. A műteremben fiatal lányok, asszonyok rajzolnak. Ok irányítanak bentebb, a műterem vezetőjéhez. Szűkös, sötétes, néhány négyzetméternyi irodahelyiségben fogad Mikulás Ferenc. Célozván a kint látottakra, kérdezem: — Talán a műtermet bővítik? — Annál többről van szó — mondja. — Üj és korszerű rajz- filmstúdió építése kezdődött meg, a megye és a város vezetésével való együttműködés eredményeként. A terv szerint már a jövő év közepe táján beköltözhetünk az új épületbe. Ott már mdndéd- kinek lesz saját rajzasztala. Mostani műtermünkben ugyanis a rajzolóknak csak egy része fér el, a többiek a város különböző pontjain a saját otthonaikban — jó- néhányan albérleti lakásban — kénytelenek dolgozni. Ez bonyolítja munkánkat. Készülő új műtermünkben meg tudjuk majd oldani képzési gondjainkat, az utánpótlás nevelését* is. Rajzszaikikört szervezhetünk, lehetőség nyílik házi filmvetítésekre, ami szakmai szempontból ugyancsak jelentős dolog lesz. Nem beszélve arról, hogy az eddiginél korszerűbb technikai berendezéseket, felszereléseket kapunk. Egyszóval megnyílik a lehetőség arra, hogy igazi szellemi alkotóműhelyt alakítsunk ki. Vendégszobáink is lesznek, s meghívhatunk majd olyan alkotókat, akiknek az ittléte hasznára válik a városnak, a megyének is., — Utalt a jó helyi kapcsolatokra. Ezek a közművelődésre is értendők? — Igen, bár nekünk jóval nehezebb kapcsolatot teremteni, tartani a város közművelődési életé. vei,, mint a helyi irányítás alatt ' re^nÍnt«ímá^eftnek. Eitfíék el-WBSScíKapd^J,^|^ törekszünk, s úgy érzem, nem eredménytelenül. — Mondana néhány példát? — Tavaly a nemzetközi gyermekév alkalmából Kecskeméten és Baján rajzfilmbemutatókat rendeztünk, filmjeink grafikai anyagát pedig kiállításokon szemléltettük. A mostani közművelődési évadiban a TIT kecskeméti városi szervezetével közösen rendeztünk hat előadásból álló műsorsorozatot „A rajzfilmek világa” címmel, a Tudomány és Technika Házában. E programban több mint negyven rajzfilmet mutattunk, illetve mutatunk be az érdeklődőknek. Meghívnak bennünket klubok és más művelődési intézmények is. Kérésükre rajzfilmeket ismertetünk, vetítünk, a háttéranyagokat, rajzókat pedig kiállításokon mutatjuk be. Munkakapcsolatainkhoz tartozik, hogy helyi szakembereket, írókat, művészeket és művészet- történészeket kérünk fel rendszeresen a filmforgatókönyvek véleményezésére. S az is, hogy kölcsönösen hasznos együttműködési megállapodást kötöttünk például a Kecskeméti Óvónőképző Intézettel, és a 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel. Érdekességként megemlítem, hogy két óvónőjelölt a műtermünkben készült magyar népmesesorozat óvodásokra gyakorolt hatásáról ír diplomamunkát. A mi filmjeinknek nincsenek premierjei. Ezért minden évben tartunk egy rajzfilmbemutatót Kecskeméten, az előző évi „termés” legjavából. Az 1979-b^p készült új filmjeink vetítését májusban tartjuk a Tudomány és Technika Házában. — A májusi bemutatón mit láthatunk majd? — Csupán példaként először is két egyedi filmet említek, Tóth Pál munkáját, a „Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt?’, valamint Hegedűs László Vázlatok című rajzfilmjét, amely a Balázs Béla Filmstúdióval közösen készült. Bemutatjuk a felnőtteknek szánt új magyar népmesesorozat néhány epizódját is. — Készül-e kecskeméti vonatkozású film? — Természetesen. Több kecskeméti vállalatnak készítettünk már reklámfilmet. Most a város történetéről tervezünk tizenötperces rajzfilmet, amely a település több mint hatszázéves történelmének sorsfordulóit szemlélteti. Mottóként Virág Benedeket idézzük: „Ha nem tudod, mik történtek vala, minekelőtte születtél, gyermek vagy.” A filmet egyébként helyi szakemberek bevonásával bizottság készíti elő. Sokat segítene a lakosság, ha érdekes kecskeméti dokumentumokat,. régi. fotókat., filmeket,, levelezőlapokat küldene el címünkre. :— Úgy tudom, a Pannónia- műterem az idén először működik közre az óvoda pedagógiai nyári egyetemen? — Igen, s örülünk a lehetőségnek; A nyári egyetem fő témája a kicsinyek értelmi képességeinek a fejlesztése lesz. Előadások hangzanak majd el a gyerekeknek készült magyar népmesesorozat felhasználásával az anyanyelvi nevelésről, a Stop című rajzfilmsorozat felhasználásával a közlekedési ismeretek oktatásáról, valamint arról, hogy az animációs filmek miként segíthetik elő a gyerekek értelmi képességeinek a fejlesztését. — Milyen az érdeklődés külföldön a műterem filmjei iránt? — A magyar népmesesorozatot például megvásárolta Sváic, Olaszország és Finnország. További öt ország vételi* szándékát jelentette be. Párizsban a Pompf- dou-palotában bárki bármikor megnézheti a Regölés című filmünket. Húsvéti népszokások A tavaszi napforduló vallásos szertartásai; valamint az ezekből fakadó, világi népszokások, minden nép számára a tél végét, a tavasz jöttét, a megújulást, az új életre támadást jelentették, s jelentik ma is. A fény, az élet, a termékenység, a megújulás, a megtisztulás szimbólumait tárgyi emlékekben és hagyományos szokásokban egyaránt megtaláljuk. Ami a tárgyi emlékeket illeti, gondoljunk például a régi kelta sírokban talált, díszesen festett tojásokra. A hagyományos szokásokat illetően pedig idézzük fel az ókori Rómában élők gyakorlatát: a tavasz jöttét jelentő február hónap tizenötödik napján a mezei isten tiszteletére rendezett szertartás keretében az ifjakat — szíjakkal verve — átkergették a városon, hogy megtisztuljanak és egészséges utódokat nemzzenek. Kiszehajtás, villőzés A húsvéti ünnepkör magyar szokásai közül jól ismert a kiszehajtás. A palócföldön még az ötvenes években is élt ez a virágvasárnapi (a húsvétot megelőző vasárnapi) szokás. A női ruhába öltöztetett szalmabábút körülhordozták a faluban, utána vízbe dobták vagy elégették — szimbolikus elpusztításaként a télnek, a halálnak, a gonosznak. A kiszehajtást követte a villőzés, azaz á tavasz bevonulása: a lányok feldíszített ágakkal jártak házról házra. Kodály Zoltán feljegyzése szerint néhol egyesítik e két szokást: I,Virágvasárnap, litánia után jártak villőzni a lányok. Egyikük színes pántlikával díszített fűzfaágat visz. Házról házra mennek. Estefelé elkészítenek egy szalmabábot, felöltöztetik rossz kabátba, régi kalap is akad rá. Ez a „kicevice” (kice, vagy kisze: zsúpszalma). Felkapják, megkerülik a falut, kert megöl is. utcán is, aztán kiviszik a határba... Kint elégetik a bábot, imádkoznak egy Miatyán- kot és Üdvözlégyet. — A falut járva ezt éneklik: Ez ki háza? Jámbor Gál János háza, kirelejszon... Hagy fonjam be sárhajam, hagy vegyem rám gyócsingem, kirelejszon. Kicevice villő, gyűjjön rád a himlő. Behoztuk a ződágat. kivisszük a kicevicét...” Locsolás, tojásfestés Húsvét két legismertebb magyar szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást gyakp- rolják ma- is, falun és városban egyaránt. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban vesszözés a szokás. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes megtermékenyítést és a rituális megtisztítást célozza. (A • Tóth Pál: Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? A májusi bemutató epizódja. O Filmkockák Hegedűs László Vázlatok című rajzfilmjéből. Kedvezően fogadták filmjeinket a 'lipcsei, várnai, lille-i, tam- perei, espinhoi nemzetközi fesztiválokon. Most a lille-i animációs fesztiválra hívták meg Hegedűs Lászlót, Vázlatok . című rajzfilmjének a bemutatójára. — Terveik? — Folytatása lesz a „Vízipók csodapók” című rajzfilmsorozatnak. Rendező: Szabó Szabolcs és Haui József.- Az új sorozat tizenhárom részes lesz, s az idén elkészül. A fehér ló fiai címmel Jankovics Marcell egész estét belocsolás egészen régi voltáról sok emlék tanúskodik: a középkori Magyarországon például húsvéthétfő helyett vízbevető vagy víz- behányó hétfő kifejezést használtak.) A tojásfestés kezdettől fogva a nők dolga. A legősibb cifrázási mód az, hogy levelet ragasztanak a tojásra, úgy teszik festékbe, s a csipkézett levél nyoma fehér marad. Később „megírták” a tojást. Ennek a leggyakoribb módja az, hogy viasszal mintát rajzolnak a tojásra, festékbe teszik, és utána letörlik róla a viaszmintát. Még későbbi a karcolt, vagy a „vakart” tojás. A legnagyobb ügyességet a megpatkolt tojások kívánták. Erdély területén még napjainkban is szokásos a húsvéti kakaslö-. vés. Egy feljegyzés szerint az ötvenes években Apáczai Csere János szülőfalujában, Apáca községben még gyakorolták a fiúgyerekek. íjat és nyilat használtak hozzá: régen élő kakasra lőttek, ma festett céltáblára. A célbalövést rigmusok kísérik: először körbefogják a kakast, majd elbúcsúztatják. A játékot kakasvacsora fejezi be. Faserkentés, ághordozás Húsvét hetében sokhelyütt —, s nemcsak nálunk, hanem Francia- országban, Angliában is — szokás töltő mozifilmet készít. Az animációban Űjváry László segíti, a film háttereit pedig Hegedűs László készíti. Előkészítés alatt van a Mesék Mátyás királyról című, valamint egy másik filmsorozat is, amely betyártörténeteket dolgoz fel. Készül majd egy népdalokra épülő néprajzi filmsorozat. Ugyancsak az előkészítés stádiumában vannak az Életformák és a Falucsúfoló mesék című filmsorozatok, valamint az a több részes • tévéfilm, amelynek egy kentaur gyerek a főszereplője. , Egyedi alkotás lesz Neuberger Gizella és Hegyi-Füstös László közös munkája, a Jónás, Molnár Péter Változások, és Horváth Mária Az éjszaka csodái című filmje. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára rajzfilmet szeretnénk készíteni Kecskemét nagy szülöttjének emlékére. Mikulás Ferenc sok mindenről beszélt még. így például arról, hogy a Pannónia Filmstúdió termelő vállalat is. A kecskeméti műterem filmjeinek a felhasználásával egyébek között kifestőkönyvek, diafilmek, poszterek, naptárak és képeslapok készülnek. S e kiegészítő tevékenységnek nemcsak az a célja, hogy az árbevételt növeljék, hanem az is, hegy.n' minél.. szélesebb,, körben megismerjék munkájukat. 'Vannak persze gondjaik is. Ezek egyike, hogy az ország különböző részeiből a kecskeméti műterembe kerülő fiatalok albérletben kénytelenek lakni. Már néhány kisebb lakás kiutalása is sokat segítene ennék megoldásában. Egy lakásban több fiatal is megférne. csakhogy ne kellene borsos árat fizetniük az albérletekért. Végül közösen idézzük fel a nyolc évvel ezelőtti kezdetet, ä műterem létrehozásának a körülményeit. Mert ez bizonv úttörő kezdeménvezés volt. Magyarországon állami rajzfilmevártás Budapesten kívül nem volt. A kecskeméti műterem önálló műhelye a Pannóniának, s filmjeinek az utógondozása is féladata. Fontosnak tartják a külföldi forgalmazást. Ezzel nemcsak a filmstúdió hírét növelik, hanem a városét is. A műterem valamennyi filmjén ott a felirat: Készült a Pnnnónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében. Rapi Miklós a gyümölcsfák serkentése, hogy jó termést hozzanak. A játék dramatizált: az egyik szereplő a fa, a másik a serkentő. A serkentő rövid párbeszéd után megfenyegeti a fát, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor felgyújtja, kivágja. Palóc területen gyűjtötték ezt a mondókát: „Aggyon isten jó rög- velt, te hűtelen fa, aki nekünk gyümölcsödet még soha nem mutattad. Most még csak megkopogtatlak evvel az éles szerszámval, de ha nem termessz. Isten bizony kiváglak. — És a serkentő fejszefokkal megkopogtatja a fa derekát. Az ághordás rokon a villőzéssel, de többnyire húsvét utáni szokás, s ez már inkább játék. Legismertebb formája a „Bújj. bújj zöld ág...” kezdetű gyermekjáték, amelynek különféle változatait falun a nagylányok és a legények is játsszák: a zöld gallyat hordozó lányok láncot vagy kört alkotnak, s a bonyolult szabályok szerint történő párválasztás után a társaság — „a régi közösségből kiszakadva” — két, egymással ellenséges, új közösségbe csoportosul. Az etnográfusok szerint ez a fajta játék szerte a Földön ismeretes. Ez az úgynevezett labirintus-játék, ahol a kör belseje védett terület (fészek, barlang, anyaméh, sírgödör), külseje pedig az ellenséges világ. A körbe bejutni: védettséget jelent. A tisztelet, a kíváncsiság furcsa keveréké támad fel bennem, valahányszor ötvenegynéhány éves emberekkel beszélgetek múltról, ifjúságról, valamikori társadalomszervező, országépítő munkáról. Kíváncsi vagyok, mert a felszabadulás utáni történelem földrengető változásai egyetlen emberi sorsban talán izgalmasabbak, mint a tankönyvek magyarázataiban. Ható Dávidné könyvtáros, e nemzedék legjobbjai közül való. Harmincöt éve párttag, a Szocialista Mai gondolkodásunk .szerint rendkívül fiatalon, tizenhat évesen lett párttag. Igaz, a makói munkáscsalád hagyományaihoz, szelleméhez szorosan hozzátartozott a mozgalmi tevékenység. A példakép, az asztalosmester édesapa, aki az 1920-as évek közepétől Makón a szociáldemokrata párt baloldali szárnyának vezetője, s a város felszabadulását követő napokban a kommunista párt makói szervezetének egyik alapítója. Hatóné Kallós Éva jól emlékszik gyerekkorának május elsejéire, a tiltott Maros-parti felvonulásokra, tüntetésekre, a titkos Vörös Segély-csomagokra, melyeket édesanyjával szállított a baloldali tevékenységért internált munkások családtagjainak. Emlékszik a makói munkáskor kitűnő dalárdájára, a színjátszó körre, ahol annakidején a többi munkásgyerekkel együtt oly szívesen „lebzselt”. — Észrevétlenül nőttünk bele a mozgalomba, mondja, s közben nosztalgikus mosolyt varázsol arcára az emlék. Vajon ez az akkori idők nagyszerű szellemének, vagy elmúlt ifjúságának szól? — ’ Még a tizenhatot sem töltöttem be, amikor megkaptam a párttagsági könyvemet, 1945 decemberében. Megjegyzem, nem volt ez akkor Olyan különleges dolog. Épp oly természetes volt, mint az, hogy. a MADISZ-nak, vagy az EPOSZ-nak tagja vagyok. Mit csináltunk 'akkoriban mi fiatalok? Plakátokat ragasztottunk, falra írtunk országépítő jelszavakat, s közösen mentünk mindenhová. Segédkeztünk például a makói népi kollégium létrehozásában. Nem egyszer mi voltunk a rendező gárdistái a nagy választógvűléseknek. Nagv élményem volt egy ilyen gyűlésen a Rajk Lászlóval'' valló találkőzás. A mozgalom vezetői és a fiatalok közötti kapcsolat akkoriban végtelenül emberi, közvetlen és természetes volt. Kallós Éva 1949-ben érettségizett. Távlatok nyíltak a makói munkáslány előtt, korábban' elképzelhetetlen perspektívákkal, lehetőségekkel. Beiratkozott a szegedi pedagógiai" főiskola magyar—orosz szakára. Hirtelen jött súlyos betegsége miatt azonban le kell mondania a tanári pályáról. A j gyenge fizikumú fiatal lánynak■ ekkor javasolják: leaven könyvtáros Még abban az évben beiskolázták a Népművészeti Minisztérium hathetes könyvtáros tanfolyamára. — Nagyszerű szemináriumi vezetőink voltak ezen a hathetes tanfolyamon. Olyan lelkesedést ültettek belénk, amely egy életre szóló lett. Igaz, volt is mit tenni. A fő cél: létrehozni, kialakítani a szocialista könyvtárhálózatot. Sajnos. nem kaptam rögtön állást, hónapokig társadalmi könyvtárosként dolgoztam. Éppen , ezért nagyon boldog voltam, amikor megkaptam a tanácsi értesítőt:, jöhetek Kecskemétre. Végül 1951 februárjában kerültem ide szervező raktárosnak. A kecskeméti körzeti könyvtárat — akkoriban még így hívták — a Népkönyvtári Központ látta el új kiadványokkal. . A fiatal Kallós Éva kollégáival együtt ezeket leltározta, s hordta szét a kecskeméti, a kiskunfélegyházi, a dunavecsei és a kunszentmiklósi járásokba.' Könyvtárakat telepítettek a falvak kocsmáiba, boltjaiba, magánházaiba, az iskolák folyosóira, de még a tanácsházak Kultúráért kitüntetés tulajdonosa. irodáiba is. Hol, milyen lehetőség kínálkozott. És Kallós Éva ment gyalog, biciklivel, motorral, füstös vicinálison. — Miként a régi viccben, egyszer el is vesztettek a motor hátsó üléséről — meséli szégyenlős mosollyal — valahol Imrehegy környékén. Rettenetesek voltak arrafelé az utak, és nagyon siettünk. Vidéki kiszállások alkalmával általában megértőén fogadtak bennünket a községi vezetők. Sokszor kocsit meg lovat is adtak, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Egy alkalommal a dunavecsei » járásban az öreg kocsis kínált meg egy kis tojásrántottával, mert látta, hogy már harmadnapja túrót és vöröshagymát eszem. Akkor éppen kenyér jegyem se volt. Dekát nem -érdekeltek engem a körülmények. Megszállott voltam. Ügy éreztem, az a legfontosabb a világon, amit csinálok, amivel megbíztak.- 1953-tól ifjúsági könyvtárosként dolgozott Kecskeméten, az" "akkori Kada Elek utca sötét, nedves kölcsönzőhelyiségében. De fátom az arcán, hogy ez megint nem lényeges, inkább az a fontos számára, hogy milyen nagy forgalma volt az akkori ifjúsági könyvtárnak. A megyei könyvtár állománya pedig ekkor már meghaladta a 160 ezer kötetet. Közben zajlik az élet: férjhezmenetel, albérlet, munka, tanulás. Hamarosan államvizsgázik az Apáczai Csere János Tanárképző Főiskola könyvtár szakán. Édesapját, akit Rajk László helyezett Szeged város egyik felelős posztjára, leváltják, és visz- szaküldik Makóra, az asztalos szakmába. Elérkezik 1956. — összegyűltünk egyik kolléga lakásán, akkori fiatal könyvtárosok. népművelők, akik egy párt- csoporba tartoztunk. Próbáltuk tisztázni az eseményeket. A nyilvánvaló politikai baklövések ellenére szilárdan hittünk abban, hogy Magyarországon nem lehet jogos a rendszerváltozás. Ma már távol van a harcok szele. Távol a háborúé, és ötvenhaté is. A fényes szellők forradalmi izgatottságát sem követeli a mai kor. Annál inkább a csendes, a pontos napi munkát. És Kallós Éva ebben sem maradt alul. Bizonyítja ezt a Szocialista Kultúráért kitüntetés, melyet az elmúlt hónapban vett át. A múltról, a makói munkáscsalád hagyományairól .pedig néha a gyerekeinek mesél — katona fiának, gimnazista lányának —, hogy tudják: mit keik folytatniuk. Posváncz Etelka VERESS MIKLÓS: Kórházfolyosón Már értelmetlenül: lei itt belépsz. Már érthetetlenül: minden reménnyel A csöndtől melyet Sztravinszkij vezényel lepereg íme arcunkról a mész akár a templomról amit nehéz, évszázadok omlasztnak szerteszéjjel s még fölsikolt a sípjaiból éjjel az iszonyat — hogy volt nagy és egész Kilép a teremtésből ki belép itt — vagy találóbb: őt az anyaméh magából kivetette mindörökre i : ) Mint boncasztalon' fekvő kettészelt agy skizofrén álmaival végre fölhagy s minden reménye már egy csorba bögre.
