Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
inuX: ft 1 980. április 29. • PETŐFI NÉPE • 3 VÁROSI TANÁCSTAGJELŐLTEK Emberekkel Április 18-án Kalocsai Sándor- nét, a kecskeméti széchenyivárosi körzeti orvosi rendelő asszisztensét, széchenyivárosi lakost, a 27. számú, ugyancsak széchenyivárosi választókörzet lakossága tanácstagjelöltté választotta. Ennyi lehetett volna egy rövid újsághír, de ebből még nem derülne ki, milyen ember is Kalocsai Sándorné. Az viszont igen, hogy erősen kötődik a városrészhez. Ott a lakása, a munkahelye, s ugyanott lett tanácstagjelölt. Méghozzá a választók egyöntetű támogatásával. Kalocsainé a munkaterületén mindenkit ismer, s őt is csaknem mindenki ismeri. A rendelőben várakozó beteg, s éppen ezért különösen érzékeny embereket nevükön szólítja, a türelmetlenke- dőt megnyugtatja, a félöt bátorítja. Fél gyógyulás a mosolya, gondoskodása, és nem változtat ezen az sem, hogy két óra alatt immár a negyvenkettedik beteg kerül be a rendelőbe. Munkatársa, dr. Koncz István körzeti orvos, akivel immár tizedik éve dolgozik együtt, így beszél róla: — Jó kolléga. Jól dolgozik és sokat. Nagy figyelemmel törődik nemcsak a betegekkel, hanem a magányosokkal, ak öregekkel is. A lakásához közel él egy idős, ápolásra szoruló néni, akihez háromszor megy minden nap. Emellett természetesen ott a családja: a férje és két gyermeke. A nagyobbik 13 éves, a kisebb még ’ óvodás. Ezért aztán félt is egy kicsit, vajon a munkája, családja mellett alkalmas lesz-e ő erre a megbízatásra. A javaslattevő körzeti népfrontbizottság szgrint igen. Nővérként is az emberekkel, az emberekért dolgozik, s pontosan ezt teheti tanácstagként is. A népfront ajánlása találkozott . j á választók egyetértésével. A gyű- ' lés felszólalói valamennyien támogatták jelölését. (Kalocsai nét a betegforgalom • .percnyi szünetét kihasználva a . nemrég átadott új orvosi rende- . lobén kerestük fel.j — Félegyháza mellett, a Szőlő- - hegyben laktunk szüleimmel .— ^mondja*® fiatalasszony. — Az általános iskola befejezése után, édesanyám súlyos betegsége miatt, akkor nem tanulhattam tovább. Én voltam a legidősebb „lány a hat gyerek közül, nekem Skellett helytállnom. Később Kecskemétre kerültem, s ekkor elvégeztem az egészségügyi szakiskola emberekért lát, majd utána a gimnáziumot is. Volt kitartásom, megtanultam, hogy ha valamit el akarok érni, azért keményen meg kell dolgozni. A kecskeméti kórházban kezdtem, majd 1970 végén a Széchenyi- városba, az akkor kialakított új körzetbe jöttem, s azóta is itt vágyók. Igaz, néhány hete már az új rendelőben. A tíz év alatt végigéltem a városrész fejlődését, és ma már én is idevalósinak érzem magam. Lakást is itt akartam vásárolni — 1975-ben sikerült is —, mert ez a fiatalok városa. De éppen ez adja a munkát is. A sok gyereknek tér kell, sportpálya, hely, ahol játszhatnak, mozoghatnak. Az idősebbeknek pedig rendezett, nyugodt, kellemes környezet. Kalocsámét eddig is sokan keresték fel bajukkal, bánatukkal, olyanokkal is, amelyre nem a patikában adnak orvosságot. Most, ha tanácstaggá választják, még többen mondják majd el gondjukat, várva a segítségét. Kalocsai Sándornéra — aki szereti az embereket, a városrészt, Kecskemétet, és látja a még megoldásra váró, saját munkaterületét is érintő teendőket — biztosan számíthatnak. V. T. MÁTYÁS TÉR Az „osztálylétszám”: 39 Nyolcadikos lányok egymásra rakott székeket szánkáztatnak a kecskeméti Mátyás téri általános iskola folyosóján. Péntek délután negyed hatkor Trecskó Ági és pajtásai egy tantermet igyekszenek „bebútorozni”, igen jó hangulatban. Kérdésemre, hogy.„Hol lesz a 99-es ' választókörzet tanácstagi jelölő gyűlésre?”, a vendégváró lányok harsányan felelik: — A mi osztályunkban! A „mi osztályunk” fél hatra már rendbe téve, a három padsor mellett még harminc pótszékkel, az asztalon tiszta, friss vízzel és virággal várja a Vacsi-, a Hege- düs-közi és a Miklovics-falui jelölőket. Harminckilencre kerekedik végűi az osztály létszáma, amikor a városi népfrontbizottság nevében Baranyi Sándor megnyitja a gyűlést. — Társadalmi életünk fontos eseményéhez érkeztünk ma. Ezekkel a szavakkal kezdi beszédét a székekről és a többszörösen kinőtt iskolapadokiból figyelő emberekhez, akik láthatóan döntésre éretten, felkészülve jöttek el a mai jelölő gyűlésre. Helyeslőén bólintanak annak 'hallatán, hogy „a jelölés a részt vevő polgároknak igen fontos joga és kötelessége”. Irsa Ernő, a megyeszékhely tan ássanak. épí tésiés .....kpzjfjtedés; cs oportvezetője ezután az V. ötéves terviben tovább gyarapított Kecskemétről beszél. Az esemény színhelye is ösztökélheti, amikor megemlíti, hogy a következő fél évtized alatt 35 százalékkal nő az iskolába járó gyermekek száma, és 1985-ben a megyeszékhelyen már 110 ezer emtoer fog élni. Velük is számolt a város tanácsa, amikor elhatározta, hogy itt az ideje a megyei rendelőintézet az (SZTK) bővítésének. A Mátyás téri jelölők vitára is készek. Nem szófukarok saját gondjaikat illetően. Molnár Gábor például azt fejtegeti: ha a Hegedüs-közi élelmiszerboltból az egyetlen eladó szabadságra megy. nincs ki helyettesítse. — Volt úgy. hogy egy hónapig zárva volt a bolt. Aki kisgyerekkel van odahaza, nem hagyhatja magára, hogy boltnézőbe induljon — fűzi hozzá. Molnár György is a köz érdekében kért szót. — Én ezzel a mai villanyhely- zettel nem vagyok kibékülve. Tudom én, 'hogy elavultak a kapcsolóberendezések és sok helyen régi a hálózat, de az sincs rendjén, hogy nappal, világosban kifogástalan a próbavilágítás — éjszaka mégis sötétben botorkálunk. Néhány égő legalább ilyenkor is világíthatna. Gyulai József az Aranyeső utca 26. szám alól jött el jelölni. Öt a szemétnek a közterületre való kihordása és a meggondolatlan, önkényes gödörásások aggasztják. Van mit jegyezrfie máris a „99- esek” jelöltjének, a 34 éves Bognár József mezőgazdasági mérnöknek. A Hazáfias.^NéPiíQnt.xriegbizöít- jának' ajánlására a, fekete1 ‘ hajú, barna, arcú, fortslembeRcakiya; Helvéciái Állami Gazdaságban dolgozik, megköszöni a jelölők bizalmát, és együttes cselekvést ígér június 8-a után. K—I Karón gólyát... A különleges felvételt azért ni tesszük közkinccsé, hogy a Petőin fi Népe olvasói bátran éljenek a |' — „Láttam én már karón var- il.jút...” szólás „előkelőbbre" mó- 1 dosított változatával. Azaz hogy: „Láttam én már karón gólyát...” m — S ha valaki ebbe beleköt, hi- ■ vatkozzanak csak lapunk ekkori “ meg ekkori számára. Egé$een pre- p( cíz emberke még azt is megtehe- i tik, hogy az újságból kivágott ké- j pet elteszik, s valahányszor bi- < zonyítékra van szükség, csak elö- ' veszik irattárcájukból, és felmu- JJJJ tátják, mint dokumentumot. De ha már ennyi mesét szen- o! telünk — márpedig miért ne ér- [[[ demelné meg egy érdekes felvétel —, e szólás szemléltetésének, iii, • . in nem lesz tálán fölösleges kicsit elmeditálni a szólás jelentésén ii< sem. QC 0í> Ha valaki nagy hangon fogadéi kozik, köti az ebet a karóhoz, ho- lőtt nincs is „eb" a közelében ... 0! ®f Ha valaki falhoz akar állítani ni bennünket tök-üres Ígéretekkel • ti • Ha valaki fröcskölő szájjal Ji: nyomja a sódert, s azt hiszi, hogy ■I- nem látunk át a ravaszságán ... i„ Ha valaki a szívbajt akarja ránk '' hozni rémítgetésével, vészt jósló oi, fenyegetésekkel... Ha valaki ájuldozva állítja, hogy „ilyet még nem láttál, mióta : kétágú vagy...” ... És sok más hasonló esetben válaszolunk ezzel a szólással: „Láttam én már karón varjút (most már gólyát is)... De nem hiszünk a handaban- dázásnak, ijesztgetésnek, s átlátunk) a ravaszkodó „szitáján", nem beszélve arról, hogy nekünk nem újság az ilyesmi. Mint ahogy a csirkét s egyéb aprómarhát, meg vetést pusztító ragadozó madarakat se rémitette * meg hajdanán — vagy ma sem, ahol még ezzel próbálkoznak — a lelőtt, csapdába ejtett kártevő madár, legtöbbször varjú teteme. Eleinte talán meglepődve pislogtak a furcsán dérmedt ismerősre, — mint ahogy a halál jelenvalósága mindig lebénítja az élők ösztöneit —, de aztán kitapasztalták, hogy a karón „rendellenesen” himbálózó varjú nem tud már nekik ártani... Folytatták hát a kártevést, ahol abbahagyták. Fütyüljek a madárijesztőre. Láttak már karón varjút... No de a képünkön látható gólya aligha ilyen elriasztó szán- dékkal telepedett a karó hegyére. Inkább az lehet „viselkedése” mögött, hogy ezekben a szuperhideg tavaszi napokban még számára is túl „huzatos” sokáig odafent a légben kerengeni. Ez a magasság is elegendő most — elvégre szükség törvényt bont —, hogy innen leskelődjön betevő falatja után. Még az se elképzelhetetlen, hogy ha több kettőnél, azaz havas-zimankóra fordul az idő, madarunk nem vág neki a fészkéhez vezető útnak, hanem komótosan letottyan a karóról, és nagy csőrcsóválás közepette kiveszi albérletbe a rozoga kunyhót. Tóth István—Pásztor Zoltán Pécsi Nyári Színház Színvonalas művészeti programot ígér a Pécsi Nyári Színház. A június 30-tól július 20-ig tartó szabadtéri játékok négy helyszínének nyolc bemutatójára és huszonnyolc előadására várják a közönséget. Erről, s a műsorok legfontosabb tudnivalóiról tájékoztatta lapunkat Bagossy László, a nyári játékok igazgatója. A szabadtéri táncszínen balettkettősök bemutatójával kezdődik a rendezvénysorozat. Keveházi Gábort, Bán Teodórát, Dózsa Imrét, Pongor, lldikót^és több más neves táncművészt láthat majd a közönség. Ezt követően, július 2- án a Rómeó és Júlia című táncjátékot tűzik műsorra. Az Otelló táncjátékváltozatát ötször — először július 5-én — tűzik műsorra. Otelló szerepében Keveházi Gábort láthatja a közönség, Desde- monát Paronai Magdolna táncolja. Közreműködik az Állami Ope- raház Hangversenykórusa és a Pécsi Filharmóniai Zenekar, Nagy Ferenc vezényletével. A Barbakán bástyán a múlt évben is bemutatott Énekek éneke című kamarabalettet két, a Magnificat című kamarabalettet pedig négy előadáson láthatják az,' érdeklődők. A tettyei játékszínen „Aki a pofonokat kapja” című musical öt, valamint a Liszt Dante szimfóniájára koreografált balettműsor négy előadása jelenti az érdekességet. A Dante szimfóniában a Pécsi Balett szólistái táncolnak a tettyei romok között. A villányi szoborparkban a Balettek kórusmuzsikára című táncműsort háromszor tűzik műsorra, ugyancsak a Pécsi Balett szólistáinak, a Nevelők Háza Kamarakórusának közreműködésével. A balettművé- szek a park szobrai körül táncolják majd Eck Imre, Majoros István és Hetényi János koreográfiáit. Az eseményeket kerámiabien- nálé gazdagítja, amely július 6-án nyílik. R. M. A nácizmus áldozataira emlékeztek A náci koncentrációs táborok felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség nácizmus üldözöttéinek bizottsága vasárnap emlékünnepséget rendezett a Szabó Ferenc Állami Zeneiskola nagytermében. Csendes Károly nyugalmazott legfőbb ügyészhelyettes, a NÜB alelnöke megnyitójában emlékeztetett 1945 áprilisára, a buchen- waldi koncentrációs tábor foglyainak sikeres felkelésére, a tábor felszabadítására, amelynek évfordulóján világszerte felidézik a nácizmus áldozatainak emlékét és az antifasiszta küzdelem bátor harcosainak tetteit. Molnár Béla, a hazafias népfront országos tanácsának titkára ünnepi beszédében megállapította, hogy az eltelt három és fél évtizedben felnövekedett nemzedékekben sem halványult'él az üldöztetések, a harcok emléke, s nemcsak értik és érzik, hanem vállalják is a fasizmus elleni küzdelmet. Hangsúlyozta, hogy a világ sok részén még napjainkban is fenyeget a fasizmus árnyéka, veszélyezteti a dempkratikus jogokat, a népek szabadságát, a békés egymás mellett élést, az ártatlan és kiszolgáltatott emberek életét. A fasizmus elleni harc tehát ma is időszerű feladat. A náci koncentrációs táborok ' felszabadítóinak, az antifasiszta koalíciónak, az ellenállási mozgalmak harcosainak példájából merítve fokozott erővel és még nagyobb tudatossággal kell küzdenünk a fasiszta veszélyt újratermelő imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért. A népek nem felejtenek, s történelem tanúsítja, hogy aki Hitler útját járja, arra Hitler sorsa vár. (MTI) Pest-budai Reprezentatív, ' szép kiállítást rendezett a Budapesti Történeti Múzeum Pest-budai ötvösség a 19. században címmel. A nagy múltú magyar ötvös céhek utódai arany- és ezüstművesek mesterműveit láthatjuk a vitrinekben. Egyházi és világi rendeltetésű edényeket, díszeket, szépen cizellált, vésett, áttört különlegesen megmunkált tárgyakat. A kézművesipar e remekei, a nagyhírű ötvösdinasztiák, kiváló mesterek alkotásai. Múzeumok, egyházi gyűjtemények, templomok, egyházközségek őrzi ma is. Jelentős részük az Iparművészeti, a Budapesti Történeti és a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. De kölcsönzött tárgyakat a Székesfehérvári Püspöki Kincstár, az Országos Zsidó Múzeum. S került a kiállításra szertartásedény Fótról, Gyömrőről, Csánytelekről, Makóról, Mindszentről, Pátyról, Péteriből, vagy Kíszomlborról is. A korszakban, melyet a kiállítás felölel, hatvan budai és pesti arany- és ezüsbműves működött. Köztük olyan nevek szeretjeinek, mint Prandtner, Pasperger, Gretschl, Giergl dinasztiáké. Ötvöseink, mint korábban is, rendszeresen tájékozódtak a külhoni stílus és technika újításai felől. A tárgyak formáján az osztrák és a délnémet ötvösség hatása érezhető. A századelőn a klasz- szicizmus, majd később a barokki- záló formajegyekkel készülnek az ezüsttárgyak. Az 1850-es évektől a historizmus stílusjegyei jválnak általánossá, a korábbi stíluskorszakokra, pl. a barokkra, rokokóra, klasszicizmusra jellemző .formák egy tárgyon jelennek meg. Megszaporodtak e korban a műfajok is, mert a megelőző idők egyházi rendeltetésű tárgyai mellett a világi igényeket szolgáló változatok szabadították fel a művészek képzeletét. ötvösség Az ötvöstárgyak a1 polgárság körében igen népszerűek. A nők pompakedvelését elégítették ki az ékszerek, a násfák, a kösöntyűk, s a férfiakat díszítették a kardkötő- és menteláncok, boglárok, forgók, kard- és tőrhüvelyveretek. Lakásuk és asztaluk is ötvöspompára éhezett. Az ötvösmester immár nemcsak kelyheket és ereklyetartót formált, de egyre több evőeszközkészletet, kupát, serleget, tálcát, poharat is. Étkezésre szolgáló sima és falra függesztett, domborítással ékített dísztányérokat, illatszeres és csemegés szelencéket, só-, cukor- és fűszertartókat, s csupán asztaldíszként szolgáló alakos kompozíciókat készítettek a tehetős megrendelőknek. KÉPERNYŐ Nevelés tanmesével és anélkül '■& % 'es&ládbFigádők-=termelékenyebb működéséért mit tehet a tévé? Félreértés ne essék: a közös háztartásban együtt élők otthoni magatartásáról, hangulatáról, időtöltéseiről szólok. Ki vitathatná, hogy minél harmonikusabb a családi légkör, minél észszerűbben nevelik gyermekeiket a szülök, minél jobban feltöltődnek szellemileg és érzelmileg, minél több ösztönzést, útmutatást kapnak adottságaik kibontakoztatásához, annál jobban dolgoznak munkahelyükön, annál boldogabb az ország. Kevés dolog fontosabb a családi nevelésnél, . a családi életre való nevelésnél, kevés tudomány kíván ennyi figyelmet, készültséget, mégis általában erre fordítanak a legkevesebb időt az emberek. Nemzedékről nemzedékre öröklődnek káros hiedelmek, ma is érvényesnek tekintenek a maga idejében hasznos, ám azóta régen túlhaladott módszereket. A Családi kör érthetetlenül te- kintődik rétegműsornak, sugározzák. olyan időpontban, amikor a korán kelők többsége már lecsat- tintotta a készüléket! A közvéle■ ménykutátások saerin-t későbben ágyba búvó értelmiségiek a fölmérések szerint időnként el-elol- vasnak egy-egy pedagógiai cikket, iskolai tanulmányaik során is fölszedtek valamit a nevelés fortélyaiból. Ok a szórakoztatást szolgáló keretjáték-csomagolás nélkül is odafigyelnek, jobban figyelnek a magvas, tanulságos mondandóra. Sőt, az ingerlőén naiv körítés inkább elriasztja az okulni vágyókat; senki'sem szereti, ha felfogóképességét alábecsülik. Márpedig, ezt tette Dávid Ilona, a Szülők, nevelők műsora legutóbbi adásának írója. Az még rendben lenne, hogy a szempontokat, az érveket ütköztető tárgyaláson derülnének ki nevelési botorságaink. Még az a meggondolkoztató ötlet is tetszik, mert eredetiségével elgondolkoztat, hogy mi lenne, ha gyermekeink is elválhatnának tőlünk. Állami, hatósági kezdeményezésre’van ilyen példa, jóval több az elviselhetőnél. Egy gyermeknek nemcsak a részeges apa, a kicsapongó anya árthat; az a szülő is, aki Semmibe veszi gyermeke egyéniségét, érdekeit, szinte elfojtja jó hajlamait. Az ilyen apákra, az ilyen anyákra nincsen paragrafus, ne is legyen, mert, ez nem jogi ügylet Beszélni kell a szülői oktondiságról, okosan, reálisan, mint ezt a gügye kulisszákat, körítést ', gyorsan feértő” cím nélkül is az ügy kiváló szakemberé, hiszünk neki, hitele van. Kár, hogy Palásthy György rendező és László Jánosné szerkesztő ennyire komolyan vette, ehy- nyire kijátszotta ezt a tárgyalá- sosdit. Amikor a „védő”, „az alperes", „a felperes” nagyon is élő problémákat érintettek, amikor eleltűnődtünk a szülők és gyermekek viszonyán egy-egy képtelen képsorral újra és újra azt sugallták: nem kell komolyan venni ezt a bírósági komédiát. Mennyivel jobban csinálta ezt a pedagógusok fóruma! Olyan erővel, olyan felelősen vizsgálta: miért pofoznak, pofozhatnak némely, vagy sok tanárok, hogy az ügyek kapcsán mélyébb társadalmi beidegzettségekre láthattunk. Kertelés nélkül, a jól válogatott tényanyagra bízva a mondandót, foglaltak állást a törvényeinkkel feleselő testi erőszak hallgatólagos elfogadói ellen. Ez a pedagógusoknak szánt rétegműsor minden rétegben értő befogadókra talált. Ismét bebizonyosodott: a valóság izgalmasabb, szórakoztatóbb a rossz tanmeséknél. B. N. Barangolás Bács-Kiskunban • Alsó fokú központ, a kiskunhalasi járásbán. Fontos vasúti határállomás. Itt szüretelik legkorábban a ropogós cseresznyét. Lakosainak száma: 3919, területe: 6671 hektár.
